2013. január 31., csütörtök

elmúlik

Én irígylem az ikreket Mollytól, csak szólok.


Amúgy meg rendbejön minden előbbutóbb.

A főnökúrra nem mosolyogtam már azóta, meg a szemébe sem néztem. A szerencsétlen erre úgy puncsol hogy nem lehet nem kinevetni meg megbocsájtani. Főleg, hogy tudom hogy nagyon igyekezne jóvá tenni a dolgokat.
Az az igazság, hogy akárhány szarházi főnököm volt eddig (rengeteg! - szinte csak), a szarházi viselkedése után mindig magasról tett arra hogy meg vagyok-e bántva, vagy mosolygok-e, vagy esetleg lehetnek e hosszútávú rossz következményei a történteknek. Ellenben ez tényleg, szemmel láthatóan szarul érzi magát, és a bocsánatkérésen kívül a csillagokat is lehozná.
És aki elég régóta olvas az tudja, hogy azért voltak neki igen gerinces megmozdulásai is.
Szóval asszem holnaptól megint aranyos leszek hozzá.
Már ettől a döntéstől jobban lennék amúgy.

De az új csajok is köszöntek végre, szóval nekik is megbocsájtom a létezésüket, bár az UGG bakancsukat nem.

Meg jön a tavasz is, és mivel van varrógépem a héten minden nap arra erőltettem magam, hogy végre ismét szépen öltözzek fel, és még smikeltem is mindennap - az utóbbi időben úgy voltam már vele, hogy ezekre nem pazarlom a bőröm, de igazából erre magamnak volt szükségem.

Szóval lassan itt a tavasz jajdejó jajdejó

2013. január 30., szerda







Klassz volt amikor egy napig esett a hó. Jobb a kedvem, wm vett nekem meglepetésül ollókat.

2013. január 28., hétfő

Amúgy kevés kivétellel rühellem a verseket. Az alábbi sem tetszett.

Amúgy meg vannak napok , amikor csak ehh.

Felkeltem reggel nagy elánnal, hogy majd mostantól rendberakom az életem, a varrógép mindent megjavít, de komolyan. Annyira, hogy úszni is elmentem mert egy alkalom majd jól lefogyaszt, ami most, hogy varrógépem van fontossá váltugyebár, és jó volt nagyon, és a frissen átalakított szoknya-hajpánt szettemet vettem fel, meg még sminkeltem is, pedig az utóbbi időben nem tartottam erre érdemesnek a közönségemet,

Erre a céges busz a szokásos emeletes helyett a kicsit küldte, ami ugyan hosszú, de jóval kevesebb rajta a hely, de hátul még volt egy üres kettes, lúzerek, gondoltam, nem vettétek észre, ledobtam magam, megcsúszott kicsit a csizmám, lenézek, hát valaki odaokádott, amire gondosan rá volt helyezve egy -a gondoskodó tett óta enyhén átázott- ingyenes napilap.
Hát így.

Az még csak hab volt a tortán, hogy megint feldühítettem magam a melóban, gyerekek én gyomorrákokat büfizek fel alattomosan, annyira kemény vagyok, de majd jól megöregszem, és akkor már nem fordítom el a fejem amikor kifújom.
Vettek fel új arcokat a távozottak helyére, és nem vagyok egy nekifutásból utálós típus, de ezeket már most. Eleve, a csipogó nőket ki-be-baszottul, az aranyosan affektáló csipogó nőket végképp, megértem én mert cukik,meg csinosak, de barinők párban felvételéről utoljára a gattyánéknál hallottam junóvátájmín. Szóval a főnökúrnak megint nem sikerült a kedvemre tennie, és viháncol a picsa, az első napján, kibaszott hangosan amíg én telefonálni próbálnék, és az ellenszenvem kábé úgy gurgulázik fel a torkomon mint a szerencsétlennek reggel a buszon. A srácnak aki lelépett mély nevetése volt, olyan , hogy mosolyognod kellett ha hallottad. ehh.

Az a baj, hogy hétvégén nem vettem ollókat, és nincs olyan dolog, amit ne sajnálnék papírvágóval szétbohóckodni, medig érzem  varrás jót tenne.


még szerencse, hogy wmet, a Cicát és a varrógépet szeretem.



2013. január 27., vasárnap

Egy csomó jó dolog történt az elmúlt pár napban, gyorsan elmesélem, mert máskülönben amikor idekattintotok csak a nyomorultságomat látjátok.

Szóval  pénteken beteget hazudtam, és itthon hereveréztem. Szuper hogy nem szoktam a beteget jelentéssel visszaélni, így ha azt mondom megfáztam, akkor elhiszik, pont. Mert szerintem a szomorúság is betegség, amit ki kell feküdni, elmentem császkálni, meg kajabeszerzésre, csirkealaplevet főztem, és csak leskelődtem ki az ablakon ezerrel, mikor ér haza a wm. Akit nagyon szeretek.

Aztán szombaton korán keltünk, elmentünk és megvettük a varrógépet amiért egész januárban túlóráztam, szipcsiriszupcsiri csillivilli megagiga Singer csidilicsodámat.
Aztán szombaton hazajöttem, és módszeresen kitakarítottam a lakást, mert a varrógépet nem lehet kibontani addog amig a körülmények tökéletesek.  Találtam egy jókora utazótáskát dugig tömve olyan ruhadarabokkal - jobbára szoknyákkal, meg ruhákkal- amiket az elmúlt 4 évben turiztam úgy hogy majd ha egyszer lesz varrógépem megeszkábálok.

Ismeritek azt az érzést, amikor van valami amire nagyonnagyonagyonagyon vágytatok, és amikor megvan, akkor hirtelen már nem is érdekel? Klassz érzés, az a lukszus, hogy megtehetem hogy semmibe vegyem a nappali közepén kuksoló piros fehér dobozt.

Aztán ettünk is jót, sajni nem készítettem képeket, de a gasztró érdeklődésű vendégeim biztos így is érdeklőnek, Az a neve hogy haggis. Szóval január 25 skót nemzeti ünnep, Robert Burns költő emlékére. Ilyenkor a skótok haggist esznek, úgy mint mi húsvétkor sonkatojást kalácsot. Szerencsére nekünk nincsenek érzelmi vonalaink, úgyhogy mi 26án ettük a Haggist, ami magyarul kábé birkahurka.
Elsőre kicsit furcsa, birkagyomorba (manapság ez azért már elmarad) töltött birkabelsőség árpával. Főzve-párolva-sütve, ebben a sorrendben. Sült krumplit meg sb féle almaszószt ettünk hozzá, ejj de finom volt.

Aztán minden rendben volt végre, és varrtam egy nagy és pöpec és csíkos párnát wm két régi, szakadt kordnadrágrájából, (nincs még mindig szófánk, úgyhogy nagy párnák vannak a földön),  meg egy régi öregszoknyából csináltam egy egészen okés miniszoknyát ósztinpávörszös hajpánttal. meg felvarrtam egy csomó gombot, utálok gombot varrni, de ez a masina még gombot is varr, meg szop meg nyal. Ezek még mind csak próbálkozások, meg ismerkedés a géppel,  jaj de izgatott vagyok, és jaj de boldog is, wm meg alkotósdi, ez kell nekem, meggyógyultam végre.
A gépet elcsomagoltam gondosan, hétközben németezni kell, de hétvégén a cipzár cseréjét gyakoroljuk, és akkor végre új életre fog kelni a legeslegkedvencebb szürke kockás szoknyám csuhajja.

ilyenek vannak. meg a cica.

a végére meg egy Robert Burns versrészlet, mert ide pont illik.

Elégedettség


Mit nékem a kincs - de nem baj, ha van! -
Ha rámgyül a gond, megrázom magam,
s ha útnak nem indul. majd segít hamar
egy pint a skót sörböl s egy szép régi dal.

A gond-vessző néha fejemre vág,
de harc az élet, és mi: katonák.
Fogyatlan aranypénz a jókedv nekem.
s király sem parancsol szabad szivemen

2013. január 24., csütörtök

Szóval az van, hogy kaptunk bónuszt. Elég nagy bónusz az, mondjuk inkább úgy hogy tizenharmadik havi.
Én elmeséltem ezt a srácnak_akit_a_legjobban_szerettem_a_munkahelyen_de_két_hete_felmondott.
Mindezt azelőtt hogy megkaptam volna a főnök pirossal szedett utasítását arra vonatkozólag, hogy a bónuszról egymás közt is tilos beszélgetni.
Szerintem ez hatalmas baromság, de a parancs nyilván parancs. Viszont mivel egyenes kislány vagyok, szóltam a fönöknek, hogy nyilván nem direkt, de ez és ez történt.
Erre úgy iszonyatosan leszidott, csúnya stílusban. Gondolom ideg volt más miatt, és pont kéznél voltam hogy levezesse a dühét. Nincs is ezzel baj, be is vallotta, hogy paraszt volt, de itt jön a ok ami miatt  nagyon kiakadtam: nem kért bocsánatot.
A bocsánatkérésre való képesség a legnagyobbak tulajdonsága, eddig őt is ebbe a csoportba tudtam.
Ezért vagyok napok óta kiakadva.
Meg azért, meg a lebaszás mellé kaptam egy nagy adag bullsitet is, nagyon utálom amikor terel ködösít mellébeszél,
és burkoltan de azzal is megfenyegetett, hogy visszaveszi a pénzt (ami nagyon sok)

És ami  miatt a lelkem kiscicáinak szörnyű halált kellett halnia az az hogy nem tehettem meg hogy azt mondjam neki dugd fel a bónuszt a seggedbe egyfontosokként add oda a bónuszomat valami alapítványnak, és akkor, a pénz elvesztése miatti félelem nélkül elmondhatnám neki, hogy nincs igaza, és szarháziként viselkedett, és szégyellje magát.

És mikor pénz miatt vagyok frusztrált mindig előjön a szokásos műsorom, a négy éve közönségkedvenc, "deszarhelyendolgozolwm", de ez most elő sem adhattam, mert jelen pillanatban pont igazságtalan lenne, szóval ez is bent maradt.

Sírtam egy csomót, és tegnaptól beteget jelentettem, ami ugyan hazugság, mert igazából nem vagyok beteg, de a letargiát muszáj egy kis itthonléttel kezelnem, mindenkinek jobb ez így.

Ilyenek voltak.

2013. január 21., hétfő

Az én lelkem egy hatalmas nagy kosár, telisteli kiscicákkal. És minden egyes alkalommal amikor meg kell hunyászkodnom valaki előtt, amikor megalkuvásra kényszerülök, olyankor mindig kivesznek egy kiscicát a kosárból, és a szemem láttára lassan kitekerik a nyakát.


2013. január 18., péntek






 Annyira fiscsiri-foscsi, szircsiri-szarcsi napom volt, hogy csak na. Kicsit összetűztem a főnökömmel, aki ma, először mióta együtt dolgozuk, kifejezetten fiszcsiri FASZcsi volt. Persze az egészet ímélen keresztül, nehogy rendezni lehessen. Remélem szar hétvégéje lesz.

De ezért cserébe elmesélem hogy reggel még szipcsiri szupcsi tulivirágos jókedvem volt, mert végre nálunk is esett a hó. Kizárólag a hó tud bennem igazi honvágyat kelteni, nagyon vártam hogy essen egy kicsit itt is. Szóval nagy boldog mosollyal caflattam ki a buszmegállóba, és egy srác, akit néha látok szembejönni, nevetve rámkiabált,  hogy "neked ezt tetszik!?" "perszehogy" válaszoltam, erre ő "akkor öleljük meg egymást", és ott a zuhogó hóesésben tökjól megölelgettük egymást, klassz volt.

Van politika is, egyrész, hogy -részben E. kommentárja miatt- rájöttem hogy kicsit demagóg voltam mostanában, majd visszaveszek, de nem nagyon, küldetéstudatom van ugyebár.
Szóval csak elmesélem, hogy a Hoffmann Rózsa azt mondta a minap, hogyha elfogy a kréta a suliban, akkor vegyenek a tanárok. Aha.

Mindenesetre itt ez a cikk, eléggé mélyre tolja az ekét. Külön ajánlanám egy bizonyos szorongó figyelmébe, de ő unja a politikát. (Szerintem a politika unása az a fej homokbe dugása, de mindegy)
http://magyarnarancs.hu/publicisztika/hogy-lesz-vege-bekemenet-szorongas-valasztas-82954

Amúgy meg ennyi hó esett, és leállt a közlekedésünk.
ka-tasz-tró-fa-hely-zet


2013. január 17., csütörtök

Régóta tervezek egy, a keresztény vallást kritizáló blogot írni, és régóta tervezek egy, a keresztény vallást kritizálókat kritizáló blogot is.

A mai az nem az lesz. Manapság már csak kizárólag az örökölt gyávaságomból adódóan nem merek abszolut ateista lenni, viszont vannak alkalmak, amikor őszintén irígylem a hittel élőket.

 Emlékeztek amikor múltkor linkeltem annak a kislánynak a blogját? Aki leukémiás lett.

Két napja vérre volt szüksége, a család, a blogon, meg a fészbukon keresztül riasztotta a gyülis kapcsolati hálót, annyian segítettek, hogy a helyi véradóállomás főnöksége megkérte az apukát, hogy szervezzék ki a véradókat inkább napokra elosztva, mert ennyi emberrel nem bírnak egyszerre. Ez az igazi keresztényi testvériség, egészen fellelkesített.
(Cinikus   nemhívőként ugyanezen kapcsolati háló imái meg megszámlálhatatlan pozítív üzenetei kevésbé.)

Egy csomót gondolok erre, a kislány neve Emili, ahogy az angliai legjobb barátnőmé Emily. Az én Emilym most sugárterápiát tanul, egy csomót beszélgetünk a rákról, a betegekről, meg hogy mit kell mondani, meg ilyesmi, egy csomó mindenre rányitja a szemem. Meséltem neki a blogos Emiliről, hogy szeretném ha azt a kislányt olyan orvosok nővérek vennék körül mint ő.

Tegnap éjjel is ezzel álmodtam,  kétségbeesve kerestem véradóállomást, végül sikerült.
Könnyebb volt amúgy mint nekem magamnak egy imát elmorzsolni, bár megpróbáltam.


Emili tegnap éjjel meghalt.
36 napig tartott.



Nem volt csúcsszuper érzés ezzel nyitni reggel, eléggé elsötétült a kedvem. Próbáltam felidézni a családját, (hiszen őt magát nem ismertem) szelíd kedves jó emberek. Mélyen hívő és becsületes keresztények, az apukája lelkipásztor.

Nem is tudok mit mondani, egy csomószor átrágtam magamban ezt a témát egész nap blogoltam az agyamban.

Aztán valahogy odatévedtem a bátyja fészbúkoldalára, aztán még sírtam is.
A srác fotókat posztolt a kishúgáról. Volt egy kép, nagyon szívesen megmutatnám, de nem lenne illendő, szóval csak elmesélem. Egy kerti medence, ragyogó napsütés, a háttérben nagy virágzó bokor. A medencében áll az apuka, nagy mosollyal, a kezei kitárva az égnek, a kislány pedig -itt még csak olyan négy-öt éves forma - anyaszült meztelenül, rémisztően magasan az égben.
Mint aki jön. Vagy megy.  Azt hiszem a leggyönyörűbb kép amit valaha láttam. Igazából még az elmesélését is megkönnyezem.

És akkor jöjjön a legdurvább. A bátyja ezt posztolta:


Drága Barátaim és drága Ismeretlenek...
...akik az elmúlt hónapban bennünket az imáitokban és gondolataitokban hordoztatok

Nem tudok aludni, itt ülök a gép előtt és régi fényképeket nézegetek, amik fölött hol zokogok, hol nevetek. Olyan csodálatos időt tölthettem el az én kis "Bendegúzommal" (tudom, hogy fiúnév, de annakidején így hívtam Emilit - amit ő elmondása szerint nagyon utált, de szerintem nagyon szerette). Isten annyi drága közös emléket adott nekünk!
Nehéz ezt megmagyarázni, de egy furcsa békesség tölti el a szívemet. Emikém nagyon sokat szenvedett az elmúlt időben, és a halál megváltást jelentett a számára - ez a békesség azonban nem azért van bennem, mert a szenvedései véget értek. Azért van békességem, mert tudom, hogy Ő már a drága Istenünknél van. És ez nem egy üres vigasz, amivel a temetőben szokták a sírdogáló anyókák vállát megveregetni - ez a VALÓSÁG. Emili elhagyta ezt a világot, de nem szűnt meg létezni, és Istennél várja az időt, amikor majd újra találkozhatunk vele.
Odinak kedden azt írtam, hogy a Gonosz fűt-fát ígér az embernek, a végén azonban csak hiábavalóság, amit az ember nyer tőle. Isten sokszor nem szól egy szót sem, azonban a helyzet, amin keresztülvezet nem hiábavaló. Azt írtam, hogy Emikénk szenvedése sem értelmetlen és nem hiábavaló!
Gondoljatok csak bele, hogy Isten milyen módon meg tudta mozdítani a szíveteket! Emlékezzetek vissza, hogy bizonyos dolgok mennyire átértékelődtek bennetek látva Emili és a családunk kemény harcát! Isten többek között azért is engedte, hogy mindezen keresztülmenjünk, mert benneteket is meg akart szólítani, titeket is fel akart rázni, és a lábatokat a helyes útra állítani!
Isten azt ígérte, hogy amikor az Ő országába lépünk, ennek a világnak a fájdalmai említésre sem lesznek méltóak ahhoz az örömhöz és vigasztaláshoz képest, amiben ott részünk lesz. Isten már ezzel a vigasztalással vigasztalja Emilit! Mi azonban még itt vagyunk, és eldönthetjük, hogy azt, amit Isten ennek a kislánynak a szenvedésén keresztül nekünk megtanított a szívünkbe zárjuk vagy elfelejtjük.
Ne engedd, hogy a kishúgom szenvedése a te életedben hiábavaló legyen! Emlékezz arra, amit Isten ezen a helyzeten keresztül mutatott és tanított neked!

Köszönjük nektek, hogy velünk voltatok, hogy támogattatok! Isten áldjon benneteket!





2013. január 15., kedd

A fényképezés szuper dolog.

Nagyon szeretek fényképezni.



Nagyon szeretem ezt a fát, és borzasztó nehéz ellenállni a kísértésnek hogy ne tépkedjem le a kérgét.



Ami pedig különleges, az az, hogy egy évet foglalkoztam a fényképezéssel, fél éve van meg a "kisgép", és csak most jöttem rá erre a lehetőségre, hogy csak egy színt tart meg, a többi feketefehér.
A lehetőségek végtelen tárháza ismét bővült.

Mutatok egy abszolut nyers képet, semmit nem csináltam vele, ez így jött ki a gépből, és csak azért nem foglalkoztam vele, mert az a hülye zsinór belerondít a képbe. Mégis, a technikát (és a fa bőrét) szuperül megmutatja, és ez továbbra is csak egy plusz gomb, könnyen lehet hogy a ti gépeteken is van.



Ennyit a tavalyi fogadalmamról.

Az idei meg...

Szerintem nem rút nyelv a német, vannak szituációk, hol tökéletes. Például a híres, "Luke én vagyok az apád", ami hangozhat úgy, hogy zsöszütöpáré, vagy úgy hogy ikhhbindájnefáter.
(de a névelők... ómájgád mennyire utálom ezeket a változósdikat)

Ami pedig a nézzek németül dolgokat tanácsot illeti... Rákerestem dolgokra németül amiket szerettem magyarul-angolul... no az Agymenők-BigBangTheory, az nem a megfelelő kezdő anyag. A Die Schöne und das Biest pedig nincs fent jútúbon, le kell töltenem. ehh.
(Märchen schreibt die Zeit - édesistenem de rondán hangzik, elejétől végéig.)

Viszont a nagy multikulti irodaépületben ahol dolgozunk, ma kikerült egy cetli, hogy belső szerveződésben kis nyelvcsoportokat állítanak össze, ahol el lehet beszélgetni a világ dolgairól ebédszünetben az általad választott nyelven. A "tanárok" szigorúan jóindulatból segítenek, az egész ilyen közösségépítés, a német csoport márciusban indul. Jelentkeztem máris, az sokat fog segíteni.

Mondjuk Csárlító többet segítene :) 


2013. január 14., hétfő

first worlds problems

Oké, teljesen ki vagyok borulva.
(az öreg szülék és egyéb rokonok tessenek kifáradni ebből a bejegyésből, lesz benne szeksz is meg drog is és rakenroll is.) (ja nem rakenroll nem, csak elektropop.)





Az van, hogy a világon egy, egyetlenegy koncertre mentem el volna mindig is, óirgalomatyjanehagyjel, de a a együttes már nem koncertezik. Mondjuk olyan 4-5 éve. Kábé bele is törődtem ebbe.
Pedig az élő albumjuk számomra olyan hogy egyszerre fáj a szívem, a puncim, meg a agyam olyan gyönyörű, jaj de iszonyúan fáj, jaj de nagyon fáj.

És erre kábé két hónpja bejelentik, hogy unják magukat lesz mégis egy új koncertkörút. Hát mennyire szuper, az összes lehetséges imélcímemmel feliratkoztam, elsőként fogok ugrani a jegyekre, muszáj, MUSZÁJ.

Aztán egy hete lefoglaltam a repcsijegyeket Amszterdamba, ciborázni meg romizni, meg kultúrálódni.

Aztán 6 napja kidobják az első koncerdátumot, Koppenhágába, május vége. Már akkor viccelődtem elcserélem a egyhetes Amszterdami kirándulást egy egynapos Koppenhágai útra.

Aztán most kiadták a többi dátumot.

Amszterdam két héttel a mi kis kalandunk után, London szintén.
Ha várok egy hetet a repcsijegyekkel, akkor... gondolom mondanom se kell.
Mert a Londoni gig is szuper lesz, és valószínűleg csak arra van esélyem, de tudva hogy mennyire közel voltam a tökéleteshez, hát  ki akarom karmolni a szemeimet a helyükről,

Amszterdam, The Knife. live.

Most nem is az hogy minőségi füvet szívhatnék, mert azt valószínűleg úgyis hoznék szuvenírnek, meg menstruációs görcsoldónak,(meg mert az sose árt ha van, meg mert amíg van addig sose halok meg.)
Hanem az, hogy az utolsó olyan kábítószeres élményem amikor hallucináltam az bő egy évvel wm előtt volt. És ennek már jó sok éve, és meg is öregedtem, meg meg is gyávultam, meg wm sem értékeli,
DE
Amszterdam. The Knife.

Szarok a vangóg múzeumra, meg a kultúrális örökségre, meg a csatornákra*. Egyéb gyógynövényt, meg spórát akarok enni, és csodálkozni, nagyon, dolgokon amik nem is léteznek, és megint huszonkevés lenni,  még egyszer akár utoljára. És ha valamikor, és valahol akkor itt es ekkor engedmé meg wm ezt az elhajlást nekem.

(úristen, ha láttátok volna micsoda hisztit levágott, mikor legutóbb ott voltunk, és akartam venni valami specko tudatmódosítószert a kábítószeráruházban, inkább lemondott volna egy életre a sörről, csak hogy én ne csináljak ilyesmit)


Szóval megszakad a szívem. nem kicsit.

Mert én szívesen felnőnék már, de nincs rá alkalmam. Ez az lett volna.

 És persze mondanom sem kell, hogy a Londoni koncert napján van Brisztolban Beethoven 9. szimfónia, a másik amire nem kevés kedvünk lett volna elmenni. Ehh. picsábamá.







*nyilvan nem

2013. január 13., vasárnap






Nagyon fáradt vagyok manapság. Rengeteget dolgozok, minden nap túlórázok, mert elég jól megfizetik, és ha beáldozom ezt a januárt, akkor az egész holland kirándulásunk ingyen lehet.

A német, na az nem megy olyan jól. Tényleg minden nap megvan a negyed óra*, és hibás de érthető kis mondatokat sikerül már kinyökögnöm. Reggel szavakat hallgatok, meg a könyvet tanumányozom, esténként a jútúbon veszek át különféle leckéket, de a nyelvtanba nem kicsit törik bele a bicskám. Mondjuk angolul sem érdekelt, és magyarul sem tudtam soha. Fogalmam sincs mi az a melléknévi igenév, meg részeshatározó. A nagyapám magyartanár volt, biztos forog a sírjában.

A névelők, a határozott névelők németből... lerajzoltam, kitöltöttem  a táblázatot, majd átnyújtottam wmnek, számolja meg, ugyan hány kurvaanyádat tud benne összeszámolni, nekem hármat sikerült első nekifutásra.
Mindegy, nem adom fel, de nem sok kedvem van az egészhez.


A fotómasinával napok óta szemezek, a kurzorral a fotosopp ikonját símogatom, szóval ma elmentünk kicsit sétálni, lett egy-két jó kép majd megmutatom őket.  Iszonyúan szeretném ha esne egy kicsit a hó.

Szeretem a wmet meg a cicát. Wmet jobban.


*vagy inkabb 30 perc...

2013. január 9., szerda

politika, vallás, futball

A mai bejegyzés ismét azoknak szól, akik nem olvasnak híreket (esetleg kizárólag a kormányközeli csatornákon keresztül tájékozódnak)

 Rasszista megnyilvánulás, nyíltszíni zsidózás, és a "megyavonatausviccba" című sláger hangos eléneklése miatt  -nemmellesleg mindez az izraeli-magyar barátságos futballmérkőzesen ami valamikor tavaly nyáron volt-   a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség, azt lépi, hogy az eksztrém fontos magyar-román világbajnoki selejtezőmeccset  zártajtósítja, nem mehet ki szurkoló.

Aki annyira nem járatos a politikában az nem értheti hogy ez a döntés miért ilyen fontos, gyorsan segítek ,  Orbán Viktor iszonyatos focirajongó. Annyira, hogy a Magyarországon sportra szánt pénz 9O%-a a focira megy, illetve hogy újabb és újabb stadiont építeni van pénz, de mondjuk a bénák sulijára nincs. (valószínűleg a paraolimpia nem akkora nagy szám)
Vagy annyira, hogy hétfőn volt a diákoknak gyűlése arról hogy  mi is lesz velük meg az oktatással, persze meghívták Orbánt is, aki nem ment el- kiutazott inkább Svájcba a Kialegjobbfocista éves díjak átadására.
Régebben mikor itthon arról beszélgettünk -a baltás ügy kapcsán-, hogy Európa mivel szankcionálhatná az orbáni műsort, még vicceskedtünk is azon, hogy Viktornak csak az fájna ha kizárnák a Vidit a kupából.

Szóval a meccs. Nem lehet kimenni árpádsávos lengetni, trianonozni, nem lehet kimenni normálisan szurkolni sem, plusz a magyar foci szövetség elég vaskos összegtől is elesik, már ami a jegyárakat illeti - ide valószínűleg teltház lett volna.
Szívó. Nagyon, és minden szempontból.

Ami vicces az az időzítés, és igazi őszinte magyar kárörömmel röhögök ezen, mert ez biza "koki" volt, a javából.
Szóval a NLSZ döntése már novemberben megvolt. Tegnapelőtt Viktor még ott mosolygott meg kezetrázott, fényképezkedett az Aranylabda átadón ugyanezekkel a focifőfejekkel.
Tegnap a bejelentik hogy bukta a magyar-román.
Rasszista megnyivánulások miatt.
Figyeltek, ez szuper, ezért imádom a politikát.

Mindezt kábé két órával azután, (november óta tudják, kurvajó) hogy Bayer Zsolt azt nyomja amit nyomott.


Szóval Bayer (Ötösszámúpárttagkönyv) Zsolt, a FideszKeresztényDNP legkedveltebb publicisztája, Orbán egyik erős bástyája a minap a MagyarNemzet hasábjain tolt egy olyat hogy - idézem

„a cigányság jelentős része nem alkalmas az együttélésre. Nem alkalmas arra, hogy emberek között éljen. A cigányság ezen része állat, és állatként viselkedik.”

Az újság, első reakcióként még elhatárolódott, később ezt a döntést felülírta, és ebben a vérzivataros időszakban amikor a balliberálisok hada ilyen aljasul támadja a hű és alázatos szolgáit a kétharmadnak, arra kéri a népet, hogy szolidarizáljanak Bayerrel.
Hiszen Bayer megérdemli, Békemenetért még díjat is kapott.

Na ha ilyen messzire eljutottál, biztos eluntad magad, lazításul nézd meg ezt a kis videót is, tökéletesen leképezi, hogy mit jelent a Fidesznek a kereszténység, és miért károsabbak ők az ügynek, mint egy oroszlánszállítmány érkezése a cirkuszba az ókori Rómában
A Fidesz Jézusa ilyen:




Most tökjó fej leszek, és az angolul nem tudó ismerőseim számára lefordítom ezt a szkeccset, a nagyon jó angolos ismerőseim forduljanak el lécci.
Plusz még, a vicc kedvéért, a szamaritánus szót mindig kicserélem a cigánnyal, okés?

-...otthagyták az út szélén a vérébe fagyva. De akkor, ki jár pont arra, ha nem egy cigány? És ez a cigány, mitadisten, segített a bajbajutottnak...
-várjálcsak!
-... de tényleg! odament és igenis segített a bajbajutottnak!
-nem , már megbocsáss!
-...nem nem nem, figyelj, pont ezt mondom! Egy cigány, - megvan? gondolkozzatok el hozzáállásotokról- odament, és segített.
-igen értem,...
-nem nem nem figyelj, pont erre akarok kilyukadni, hogy ő egy JÓ buzi cigány volt. Egy jó... cigány.  Már ha el tudtok ilyesmit képzelni.
-IGEN!. Igenis el tudom képzelni! Azt hiszem hogy mi mind el tudjuk képzelni! Tu-tudom hogy egy csomó előítélet van a cigányokkal szemben és ez szörnyű, de azt hiszem hogy mindenki nevében szólhatok, hogy van egy csomó tényleg klassz cigány ember van!
-igen igen, az egyik legjobb barátom cigány,
-tavaly a feleségemmel voltunk egy cigány lagziban, és egy csomó kedves emberrel találkoztunk
-ja igazán vendégszeretőek voltak.
-Igen. szóval én felháborítónak tartom-és biztos nem csak a saját nevemben beszélek- hogy te csont nélkül elfogadod a klisét, miszerint minden cigány bűnöző.
-nem, pont azt mondom, hogy ő JÓ volt.
-de ezzel arra utalsz, hogy a tény hogy ő jó volt, megér egy történetet, mintha valami furcsaság lenne, mint egy albínó néger.
-nem. hiszen a jóság a legváratlanabb helyekről is jöhet..
-Igen és én erre azt mondom, hogy a tény hogy szerinted a jóság megnyilvánulása egy cigánytól váratlan csak azt mutatja, hogy rasszista vagy!
-okéokéoké, ez egy kicsit erős szó, álljunk meg egy pillanatra! az utolsó dolog amit akarnék bárkit is a társaságban megsérteni.. Nem vettem észre hogy cigányok is vannak a szobában.
-nem ezen van a hangsúly!
-vagy liberálisok... cigóbarátok...
-naaaa.. fújjj.... húúú...
-oké, nem vettem észre hogy ez egy ilyen érzékeny környezet, és azt hittem, hogy a cigány ismerőseink, szomszédaink, megengedem barátaink -ha így jobban tetszik, Szóval hogy ilyetén felemlegetésük nem zavarna senkit egy történetben, ami végsősoron a jóságról szól. És egy szónak is száz a vége, ez amúgy is csak egy hasonlat. 
-Mi szóval ez nem is történt meg?
-Hülye vagy? egy cigó a saját anyját is eladná
-Krisztusom!


Ne értsetek félre, én sem vagyok abszolute politikai korrekt, és olvashattok már ebben a blogban árpádsávosokat is megszégyenítő cigányozást, és a nagy nyugati jólét nem vakított el annyira hogy ha Budapesten vagyunk látogatóban ne szorítanám erősebben magamhoz a táskám,de azt hiszem azért nagyjából érthető mivel akartam párhuzamot vonni, lehet a cigány szó helyett zsidó, buzi, baloldali, is ugyanúgy.






travel

Meselek szuper hireket.

Szoval az van, hogy amugy hasracsapasra lecsekkoltam a repcsijegyeket Amszterdamba, es talaltam ilyen eszmeletlen olcsokat, annyira olcsok, hogy kabe annyiba kerultek mint mondjuk a taxi a reptertol a hazunking. Szoval megkerdeztem a Fulieket, akikkel mar nagyon regota nem talalkoztunk, hogy talalka ott?, Es okes volt nekik, szoval tegnapelott megvettem a jegyeket, aprilisban egy het Amszterdam. Annyira izgis, rengeteg muzeum, meg a gyunyoru varos meg bringazas, meg a csatornak. Meg persze legalis fuszivas, volt ido amikor Amszterdam fo attrakcioja szamomra ez lett volna, szoval valoszinuleg egy kis fiatalosodas is belefer. Meg hat a cimborak, mennyire klassz. Meg romizas wmmel.

Alig varom.

2013. január 7., hétfő

politika

Az elmúlt pár napban egy csomót rágódtam a "belügyes" bejegyzésen, meg a hullámokon amit vetett egy-két családi társalgásban.

Szóval úgy gondolom, hogy a politizálás okés. A politikai szimpátia az egyéniség része. Úgy gondolom, igenis tiszta képet adhat valakiről a politikai szimpátiája. Most egy szélsőségesebb példával élek, aki egy olyan pártot választ  aminek mondjuk a pártlapja egy kurucinfó, no azt az embert én vagy gonosznak, vagy nem túl intelligensnek, esetleg enyhén zavartnak tartom.  Szóval ha odaáll elém valaki, hogy ja én 14ben a Jobbikra fogok szavazni, akkor én valószínűleg udvariasan aházni fogok, és keresem az alkalmat hogy hogy zárjam rövidebbre a társalgást, mert egyszerűen nem akarok hosszan gonosz, vagy buta emberekkel társalogni.

(én sem vagyok szent, ha a zavart kategóriába esik akkor lehet hogy elhallgatom egy darabig, így leltem olyan gyöngyszemekre egy beszélgetés folyamán, hogy a tatárjárás a zsidók bűne, mert leorvvadászták a tatárokhoz siető magyar békeköveteket)

A másik amin elgondolkodtam, hogy mennyire kell visszafognom magam mondjuk a "kinyilatkoztatásaimmal" ezügyben, magyarul
Hagyjam abba, mert ezzel szúrom esetleg valaki szemét?
No a konklúzió ezügyben, jó vaskos magyarsággal: lófaszt.

Egyrészt mert így teret engedek a szerintem  nemokés nézeteknek, ezzel szembeszállva a saját elveimmel.
Másrészt Ha valaki személyes támadásnak vesz egy általános kinyilatkoztatást, annak a szavazójoga is megkérdőjelezendő.
Harmadrészt pedig. Ha a politikai nézet a gondolkodásmódom egy része, a személyiségem pedig alapvetően nyitott, esetleg hangos, akkor mindenki aki elvárja hogy ne politizáljak a saját felületeimen, az azt várja el, hogy így ne legyek önmagam. Vicc.

Szuperhálás vagyok a szüleimnek, hogy nem neveltek gyávának és meghunyászkodónak, meg hogy okos lettem és becsületes, meg magabiztos.

Ájmín lehetnék szép is mindezek helyett.

2013. január 5., szombat

-micsinász?!

-narancshéjkarikákat vagdosok ki a Nózi kupakjával, majd utána feldugdosom őket az orrlukaimba, végül megeszem őket.
-ja jó.

2013. január 4., péntek

belügyek

Durva dolog történt.
Mármint számomra durva, felforgatta a gyomromat. Nem az az undor fajta gyomorforgatás hanem tudjátok az az ijedt-felbaszott fajta.

Szóval politika. Nyilván eléggé hangos vagyok, eléggé egyoldalú is. És természetesen úgy gondolom az igazság pártján állok. Sőt azt képzelem, hogy az átlagnál tájékozottabb és esetenként értelmesebb is vagyok.  Szóval ez a nagyképűség, meg a vérmérsékletem arra vetemít hogy a politikai meggyőződésemnek hangot is adjak.

A blogon szabadabban leírom, a fészbúkon jobbára csak cikkeket osztok meg. A blogot akinek nem tetszik nem olvassa, a fészbukon meg van blokkolási lehetőség.
Beszólogatni, nem szólogatok be.  Nem is igen van rá szükségem, kevés jobboldali ismerősőm van, aki pedig az, az általában még a normálisabbak közül való - elvégre az ismerősöm.

(és továbbra is fenntartom, hogy nagyon szívesen eszmét cserélnék egy  valóban tájékozott normális magyar jobboldalival, cigaretta-konyak stílusban)

Szóval ma megosztottam, hogy a diákok ismét tüntizni készülnek, hip hip hurrá,
és valaki így rámdörrent:

"Nem igazán értem, hogy te kintről mit parádézol?????"

Igazából régóta vártam már arra, hogy valaki feldobja ezt a labdát és visszakérdezhessek, hogy és a romániában született román állampolgárok magyarországi szavazati jogával mi van? Sőt, szívesen folynék bele valami kisebb szópárbajba is konkrét ismerőssel, ismerősök előtt, tudván azt hogy valakivel, aki 5 kérdőjelet használ, azért eléggé jók az esélyeim.

És elmondom mi van, és mitől rohadt ez az egész. (És miért bizonyosodott meg bennem ismét hogy a jó oldalon állok.)

Mert ez az illető közeli rokonom. Nem a kedvenc rokonom ugyan, de mióta "felnőtt" vagyok csak normális hangulatú beszélgetéseink volt,  és a gyerekeit nagyon csípem, az egyiket pedig tényleg testvérként szeretem. 
Kész, ott állok abszolute lesújtva. Persze hogy tudtam az ő beállítottságát. Hogy nem is csak simán jobboldali, hanem békemenetes szinten jobboldali. . De mivel családtag, és mert az anyja valakinek aki annyira közel van a szívemhez mint az említett kiscsaj, soha, SOHA eszembe nem jutott volt leoltani, beszólogatni. Ilyen stílusban pedig végképp nem. Pedig én még csak keresztény sem vagyok, ő pedig igen.

Alapvetően megbántva éreztem magam,neki erre nem volt jogalapja. A másik érzés pedig tényleg az, hogy az én kezem morálisan meg van kötve, és ezt így kell hagyni a békesség kedvéért.  Pedig pont ő annyi muníciót tudna kezembe adni, hogy még csak gondolkoznom sem kéne mivel ekézzem. Kezdve a szükségesnél néggyel, a helyesnél pedig kettővel több kérdőjelnél.

És úgy gondolom, EZ a legnagyobb különbség egy átlag Fideszes meg egy átlag nemfideszes között.

És ez veszi el a legjobban a kedvem a haza Magyarországra vissza költözéstől




2013. január 3., csütörtök

szar

Szóval, előzményként annyit, hogy egy kollegámtól kaptam egy könyvet, tudjátok azok a vicces rövid kis hülyeségek amik tökéletesek TitkosTélapóra a melóban. Ez a könyv a kakiról szól. Hahaha.
Aztán az utóbbi időben több filmet néztünk amiben Michael Caine szerepelt, az utolsó a Denevérember volt.
Meg aztán három napja lencsét eszek.

Szóval álmomban valami nagy előkelő házban laktam. Tojáshéj színű falak voltak, nagy világos termek, a mellékhelység is ilyen stílusú volt, földig érő fátyolos függönyök, puha fehér törölközők és aranyszínű  csapok meg foggantyúk.
Pont befejeztem a kakilást, már a kezemet mostam, mikor belépett Alfréd, és hamisítatlan britt akcentussal szigorúan rámszólt -fordítom- " Az ön ürüléke egyszerően orrfacsaró szagú, muszáj kiszellőztetnem, a vegetáriánus vendégeink abszolut el vannak szörnyűlködve."

Na egy ilyet kapni az arcodba álmodban milyen már? Iszonyúan égtem.
Főleg hogy Alfred a lakáj álmomban azt a kifejezést használta "your excrement smells putrid" Ez mondjuk egy enyhén könnyes szemű MájkülKénnel .. hát köszi.

(Szerintem még soha nem használtam a putrid szót. Lecsekkoltam a biztonság kedvééert, hogy mi a pontos jelentése, és most jön a meglepetés. Mármint hogy az emberi agy mennyire szuper szerkezet, és mi minden tudás lehet elrejtve, Szóval a putrid nem csak hogy büdös, hanem mondjuk dögszagú, állati eredetű büdös kábé. Szóval ezért zavarja a vegetáriánusokat, ami álmomban abszolut logikus volt, felébredve meg nagy kérdőjel. Ez már csak azért is szuper mert akkor most már biztos hogy tudok németül, csak elő kell kaparnom.)


Ezek után még nem volt elég átmentem hát egy távolabbi vécébe, mert még mindig nagyon kellett kakilnom, és az a fajansz meg telisteli volt csíkokkal meg paksimogyorókkal, és épp kifordultam volna undorral,, amikor bejött egy iszonyú csinos szobalány aki egyszerre volt a Macskanő meg a bariszta aki a napi eszpresszómat készíti, és olyan volt mintha azt én hagytam volna ott a műsort, és ő nyugtatólag mondta hogy sebaj majd kitakarítja utánam,  és én elkezdtem mentegetőzni, hogy nem nem én voltam, után ameg hogy majd én kitakarítom, ő meg mondta hogy perszepersze hagyjam csak ugyanmár, és akkor még jobban égtem, és felébredtem.



Amúgy igen, németezek, intenzíven. Mjad kérdezzetek erről, nehogy elmismásoljam.


2013. január 1., kedd



Mossuk meg a lencset.

Igen, nemeteztem, ihbinerzieesz, de nem birtam ki, ma is van kep.