2013. december 25., szerda

Családi Karácsony

Szipcsiri szupcsi karácsony.

Klassz ajcsikat kaptunk, klassz ajcsikat adtunk, jó társaságban voltunk, templomba is mentünk, és iszonyú, iszonyú sokat zabáltunk.
Nem mesélem el az egészet, most nincs kedvem, de azt elmondom, hogy kaptunk  VATTACUKORGYÁRTÓ GÉPET. Itt örülünk neki a családom azon tagaival akikkel egy városban sikerül lakni (mínusz Cica):


Csárlsz testvérem egészen elszontyolodott hogy kimaradt ezekből a dolgokból, örömmel üdvözölte az ötletemet, hogy őt meg a fiúját ráfotosoppoljam a csoportképre. Íme: Csuliffó kruppitó:


2013. december 23., hétfő

kari

Csomagocskák. Sütöttem mézeskalácsot, ismét. Már tradíció lett volna, hogy Emily barátnőm átjön szórakoztatni amíg díszítek, tegnapra vártam, de megbetegedett, nagyon szomorú voltam. Cserébe így lenyalogatással tudtam megoldani azt amkor eltömődött a nyomózsák. Ez sokkal gusztustalanabb, de százszor gyorsabb mint minden egyes alkalommal elmosni.(Annyira rosszul voltam az édestől, utána az elrágcsált paracetamol mennyei manna ízű volt.)


Találtam az interneten szuper receptet a mázzal kapcsolatban, jövőre abszolut profi leszek. Képzeljétek, nem tojásfehérje, hanem tojásfehérjePOR kell hozzá! Hogy továbbra is legyen egy kis undi a bejegyzésben, elmesélem, hogy amikor csak a sárgája kell valamihez, akkor el szoktam rakni a fehérjét bögrébe hűtőbe. Mivel rendetlen vagyok, ezért nem egyszer volt már olyan, hogy ez szilánkos borostyánra száradt a bögre aljában, és arra is volt példa hogy ezt mozsárban megtörtem, és a habhoz adtam hogy keményebb legyen, és az is lett. Most mit mondjak? A véremben van a cucc.




Tegnap kaptunk pakkot Magyarországtól. A csomagküldős srác nem akart bejönni egy teára, este hét volt, és még sok cím hátra volt neki, úgyhogy neki is a kezébe nyomtam egy ilyen tasakot.
És képzeljétek el, fél óra múlva felhívott, hogyha egy vödörrel lenne, akkor se lenne elég, és hogy árulnom kéne olyan finom, és hogy amúgy is megcsináltam ezzel az estéjét  köszöni szépen. Nagyon cukker volt.


Ezeket a csomagokat a szomszédoknak csináltam, viszek majd még a hentesüzletbe is, mert ők is mindig nagyon cukik hozzánk.




Na hát ilyesmik, ha addig nem találkoznánk, akkor Áldott karácsonyt kívánok nektek drága szeretteim.

aklüwmcica




2013. december 18., szerda

fogadalom

Szóval az idei újévi fogadalmamat nem sikerült betartani. Aki nem tudná, az volt hogy megtanulok németül. Az elején ment is, de unalmas volt egyedül. Ez van. Jövőre majd kitalálok valami mást.

Ami viszont szuper, ha már ilyen visszatekintősdi van, hogy idén egy nagyon régi és nagyon nagy vágyam teljesült, és még mindig járunk táncolni. Véget ért a második szint is, elvileg a Haladó1-es csoportba léphetünk, gyakorlatilag visszamaradunk egy szintet, mert nincs időnk gyakorolni is járni, és jó lenne a tudásunkat megerősíteni.

Mindenkinek ajánlani tudom csak a tánciskolát. Képzeljétek kicsit tudunk már csacsacsázni, keringőzni, kviksztepp, foksztrott, rumba, szamba dzsájv. Mindig úgy gondoltam, hogy ez az alapműveltség egy része, úgyanúgy mint a kottaolvasás, (haszontalannak és elavultnak tűnhet, de amikor abba a helyzetbe csöppensz hogy jó lenne tudni, akkor nagyon nagyot szól hogy tudod. meg amúgy is, na.)

Úgy gondolom a kapcsolatunknak is nagyon jót tett, és wm személyiségén rengeteget valtoztatott ez a cucc jó irányba. Érdekes, hogy ez  például a kajákhoz való viszonyán látszik meg. Mióta rá lett erőltetve hogy kilépjen a komfortzónájából egy dologban, azóta kevésbé gyanakvóan áll hozzá más újdonságokhoz is. Ételekkel kapcsolatban pedig ez volt a legnagyobb probléma, ami zöldség színű, vagy zöldségesnek hangzik  az kategorikus NEM. És nem azért mert nem ízlik, hanem mert nem is kóstolja meg.  Ez borzasztó. A kábítószerezésről még hagyján, de a jó kajákról nagyon fogcsikorgatva mondtam le. Az utóbbi időben egyszer mindent megkóstol. Meg nem veri ki a kezemből a random bogyókat amiket mondjuk séta közben elrágcsálok, pedig két éve még a szedret is mérgezőnek hitte, ha bokorról jött.



-Megcsinálom azt az avokádót.
-Csak nehogy evokádjam magam.
...
-Ez nagyon zöld.
...
-Most nehogy azt hidd hogy te győztél.
-Nem, szerintem te győztél mert mostantól avokádót is ehetsz.


2013. december 17., kedd

szolgálati közlemény

Elegem lett a narancssárgából.
Összességében elegem van a bloggerből - ahogy ezt már említettem-  de hűséges típus vagyok.

Remélem okés.

2013. december 13., péntek

merri

Ennyire menő karácsonyfadísz ötletem van az idén:


Mindenféle karácsonyi fűszer teatojásokba:


Illatos is, na.


A Cica pedig egy éve nem ült ezen a puffon, de ahogy feldíszítem a fát, azonnal.


Szóval, igen, ma elkezdődött, feldíszítettem a fát, a nappalit, beiglit ettünk meg szaloncukrot, szuperség.


Kár hogy nincs olyan karácsonyfadíszem ami apró, szaloncukorfólia golyócskákból áll. Asszem annál nincs menőbb. Na jó talán a teatojásos majdnem.

2013. december 4., szerda

morbid

Ma egy barátnőmmel kávéztam, aki a legutóbbi találkozásunkat azért mondta le, mert haza kellett utaznia Lengyelországba egy közeli hozzátartozója halála miatt.

Az apósáról volt szó, nagyon aggódtam miatta, mivel az anyósáért nem rajongott, és az már többször jelezte, hogy ki akar a fiacskájához költözni azonnal - mindkét kisöreg nyugdíjas és egymás agyára mentek. Egyszóval a rossz hír duplázódott a barátnőm számára nyilvánvaló okokból.

A bácsika halász volt az Északi-tengeren világéletében, nyugdíj után, 7o felett még kijárt feketén dolgozni egy kis zsebpénzért. Beesett a hideg vízbe a hajóról, meg is fulladt, meg a szíve is megállt na.  Mondtam is a barátnőmnek, ja hát neki így szép meghalni, bólogatott. Mivel nemzetközi vizeken történt a haláleset, ezért hát úgy volt hogy a család majdhogynem otthon ült feketében várva a testre.
A barátnőm szenvtelen hangon mesélte, hogy vizihulla is, meg napok is elteltek, szóval mindenképp csukott koporsós temetést akartak, csak ott feküdt a bácsi napokat a halak mellett a jégen, és hát itt megkérdeztem hogy ugye nem, ugye, a barátnőm pedig nézett tovább mélyen a szemembe, és én akkor így előre bocsánatot kértem, dehát ezért választanak engem barátnőnek az emberek, szóval a kápolna ajtajában biztonsági őr várta őket, hogy mindenki csak saját felelősségre menjen be mert valaki nyitvahagyta  a koporsót, én pedig szűkölve röhögtem hogy ezt nem is akarom elhinni, de akkor már ő is nagyon nevetett ahogy mesélte az ügyintézést meg a temetést, meg  a műsort, meg hogy az anyuka hirtelen már nem is akar kiköltözni hozzájuk.

Jó hát ennyi a történet, délelőtt óta sokat veszített a viccességéből, na, wm még nagyon nevetett.

2013. december 2., hétfő

blogger

Nem szeretem már annyira a blogspotot. De itthagyni sem akarom, mégiscsak 6 éve az otthonom.

Egy csomó prodzsektet el akartam már kezdeni, angolul blogolást, vagy tematikus bontást, de a szemét gugli nem fejleszti ezt a szart.
Viszont eléggé kényszeres vagyok ilyesmiben, és képtelen vagyok két blogot kezelni, ezért is nem regisztráltam az összes divatos oldalra.

Most viszont ugyebár mégis. Nincs benne gyakorlatom, de asszem a megcsalás hasonló bűntudattal járhat. Az új blogot megcsinálni kifejezetten furcsa érzés volt. Meg eléggé dühítő is, mert az a felület kábé ezerszer jobb.
Remélem ez fenn fogja tartani az érdeklődésem,  szóval menjetek és olvassátok el a bejegyzésemet az ukrán helyzetről, kulonos tekintettel a passzív és politikailag nemtörődöm olvasókra, nagyon egyszerű, tűnés oda.

http://szimplapolitiksz.wordpress.com/


2013. december 1., vasárnap

szolgálati

A bajai videó óta nem politizálok, az betette a kiskaput eléggé.

Pedig, higyjétek el kedves olvasóim, azóta már történt egy két cucc Magyarországon ami miatt normális országokban már utcán lenne a fél ország.

Viszont most meggondoltam magamat, és újrakezdem, csak nem itt.

 Nem tudom meddig fog tartani, meg mennyire tudom a  saját érdeklődésem fenttartani,
de nesztek a politikai tartalmú blogom.

http://szimplapolitiksz.wordpress.com/

Egyelőre csak gyerekcipőben de kritikát szeretettel fogadok.