2011. május 27., péntek

az internetre fordítható időm közelebb van a nullához, mint "vicces hasonlat", de fontosnak tartom hogy jelezzem*, hogy többé nem akarom, hogy a magyar politikusok olyanok legyenek mint az éden hotel lakói, mert már pont olyanok. élen az ádámmal. csalódott vagyok, a viaszat bekaphatja.

*annyira, hogy  tegnap éjjel kétségbeesetten kerestem a telómat, hogy esemest küldjek a lucának  a jelszavammal meg mindennel**, hogy ezt a blogomban bejelentse a nevemben, de az ő szerencséjére éjfélségig nem találtam meg.

** ennek a súlyát azé' érzed.

2011. május 18., szerda

ez itt a bejegyzes ami arrol szolna hogy milyen eddig itthon, de mivel nincs ekezetem ezert csak a legfontosabbra jut most ido: annyit kerek, hogy kuldjetek feher fenyt, vagy imakat, vagy barmit amitek van a bakonyba egy beteg kislanynak, akivel meg nem sikerult talalkoznom, es nem szivesen halasztanam el jovore.

2011. május 13., péntek

változatos időjárás

okés.

két valóságsót néztem eddig életemben, a legeslegelső bigbrádört hellyel közzel, meg négy éve a lúzer efcét(,ami remek volt, de azért mégsem a stílus klasszikusa).  slusszpassz, nemhogy csak simán teszek rájuk magasról, de konkrétan feldühít ahogy ezekkel a féreglényekkel legalizálják a butaságot, erkölcstelenséget, és a csapnivaló stílust.

mostanáig. wm elkezdte olvasni a hogyvoltokat a viaszat jelenleg futó valóságsójáról, az éden hotelről, aztán legnagyobb megrökönyödésemre odáig fajult a dolog, hogy minden este, fülhallgatóval a fülében hangosan kacarászott. két hete beadtam a derekam, és megnéztem egy részt, és rá kellett jönnöm hogy zseniális, remek érzékkel összeválogatott karakterek, és nem a legalja putriagyú szarból kivakarózott borotvált majmok, ott ülök előtte én is, egy csomót nevetek, és egy csomót izgulok.

és most jön az, ami még nem volt.

úgy gondolom ÉdenÁdám, a tegnap távozó szereplője minden szempontból, -értelem érzelem,morál műveltség készség- ezerszer alkalmasabb lenne az ország vezetésére, mint a jelenlegi politikusaink közül bármelyik.

és mindamellett örülök hogy a magyar valóságban ilyen arcok is vannak, mennyire, de mennyire szomorú dolog ez.

2011. május 11., szerda

az van, hogy lassan elkezdek örülni a nyaralásnak. két nap múlva indulunk, és kábé a haboskakaóig zéró hangulatunk volt ehhez az egész hercehurcához.

valószínűleg ez a hozzáállásunk bántó lehet a családnak, esetleg a barátainknak is, de ez úgysi csak az érti meg aki benne van, a többi maksz csak elfogadhatja.

mindegy mos már kezdek bezsongani, minden rendben lesz, minden meg van szervezve, kövek zuhognak le a szívemről, már csak a repülőutat kell túlélni, ma azt hazudtam egy kollegámnak, hogy a magyar nyelvben nincs olyan kifejezés hogy "sorban állni", egyszerűen rühellek utazni így.

.

más tészta, hogy ha annyian olvasnának, mint mondjuk a mollit, lehet hogy én is bezárnám a kommentelési lehetőséget, eddig nem értettem meg őt ezzel kapcsolatban, mert kábé csak olyanor jut eszembe nekem is reagálni rá, mikor pont nincs erre lehetőség, mélt írni meg rohadt vagyok, és akor morgok egy sort, hogy mi a a füttynek bezárkózni,
de kábé először talált meg mostanában idegen itt, és első körben rögtön kioktatott, a másodikban meg félreértett. én hülye meg még magyarázkodtam is, mert nem akarok idegeneket megbántani,
de aztán meg rájövök, hogy tényleg miért is nem teszek rá magasról, hogy ha magára vett valamit ami nem neki lett címezve, és mivel először téved ide, fogalma sem lehet arról, hogy ki vagyok én blabla bla bla,  és már másfél perc kommentelésnyi, négy perc gondolkodásnyi, és három perc ezen sorok megírásnyi időt pazaroltam rá az életemből. na, ha most ebből lenne akár öt is, akkor már totál belefordulnék a saját késembe

2011. május 10., kedd

szóval itt kérek térdenállva bocsánatot minden olyan barátnőmtől akik végighallgatták a tínédzserkori lávsztrorijaimat/nemlávsztorijaimat újra és újra és újra és újra és újra z összes saját farkába harapó ostoba unalmas kígyót, az összes fontosnak tűnő gyermeteg vívódást, az ákost,afülit,uramisten, a füliről mennyit rinyálhattam, és van olyan ezek közül aki tényleg még mindig a barátnőm, ómájgád, kérlek oldozzatok fel az én nagy vétkem alól.

2011. május 6., péntek

2011. május 4., szerda

-te wm mit jelent az a szó hogy discipline?
-fegyelem
-jaa, akkor azért nem tudtam.

2011. május 3., kedd

vidám dal

ja és tegnap volt a harmincegyedik szülinapom.

tervezgettem egy bejegyzést arról, hogy mennyire jó nekem, hogy fiatalabb vagyok mint az elmúlt években bármikor, egészséges és szép és nyugodt, és mennyire szeretve vagyok, és mennyire szép órát kaptam*, meg komposztálót, és hogy az se zavar, hogy kiderült hogy csak adoptálva lettem**, és teli vagyok ötletekkel, és tervekkel, szóval minden nagyon okés.

de inkább idegbetegen sütöttem hogy dicsekedhessek a tehetségemmel, teljesen túlvállalva magam, utálva wmet amiért ő csak hever és gépezik, mindeközben szép lassan kivéreztem, meg ilyesmik.

ezért nem lett meg a bejegyzés ami arról szól hogy én.

de ehelyett küldöm ezt a dalt nekem, mert nagyon szeretem magam, emlékeztetőül, meg ajándéknak.



In my mind
In a future five years from now
I'm a hundred and twenty pounds
And I never get hungover
Because I
Will be the picture of discipline
Never minding what state I'm in
And I will be someone I admire
And it's funny how I imagined
That I would be that person now
But it does not seem to have happened
Maybe I've just forgotten how
To see
That I'm not exactly the person that I thought I'd be.

And in my mind
In the far-away here-and-now
I've become in-control somehow
And I never lose my wallet
Because I
Will be the picture of discipline
Never fucking-up anything
And I'll be a good defensive driver

And it's funny how I imagined
That I would be that person now
But it does not seem to have happened
Maybe I've just forgotten how
To see
That I'll never be the person that I thought I'd be.

And in my mind
When I'm old I am beautiful,
Planting tulips and vegetables
Which I will mindfully watch over

Not like me now
I'm so busy with everything
That I don't look at anything
But I'm sure I'll look when I am older

And it's funny how I imagined
That I could be that person now
That that's not what I want
But that's what I wanted
That I'd be giving up somehow
How strange to see
That I don't want to be the person that I want to be.

And in my mind
I imagine so many things
Things that aren't really happening
And when they put me in the ground

I'll start pounding the lid,
Saying, "I haven't finished yet,
I still have a tattoo to get,
It says, 'I'm living in the moment'".

And it's funny how I imagined
That I could win this win-less fight
Maybe it isn't all that funny
That I've been fighting all my life
But maybe I have to think it's funny
If I want to live before I die
And maybe it's funniest of all
To think I'll die before I actually
See
That I am exactly the person that I want to be.

Fuck yes.

I am exactly the person that I want to be. 


*az óráról még muszáj lesz dicskednem mert eszméletlen  klassz
 **igazából nem

2011. május 2., hétfő

mindennapok

olyanok vannak, hogy felhívom wmet, hazafelé ugorjon már be a boltba, hozzon nekem egy doboz normál tampont, elfelejtettem, bocsi. erre beállít egy szuperrel. ?-kérdem. merthogy az ő nője a legjobbat érdemli. fogalma se volt. odavagyok érte.

meg olyanok is, hogy kitaláltam, hogy a henna alapú hajfestékem maradékával majd én befestem a lábkörmeimet. csak nem működött, úgyhogy piros indiainőlábköröm helyett sikerült narancssárga nagyongombásöregférfi körmöket varázsolnom magamra.

2011. május 1., vasárnap

boldog anyáknapját kívánok egy csomó embernek
például a nyunyunak, a keresztnek, a mamának, az anyósomnak, a magdinak, meg bettinek, meg az évának.
és ez csak a család.

szóval még a huginak meg a lucának, meg a rotónak, meg elizának, meg a mollinak is duplán.

most teljesen odavagyok, hogy kit hagytam ki.