2009. február 25., szerda

bad times, bad times...

olyasmik forognak most az agyamban, hogy a ***censored***.

mert ugyebár holnapután reggel megyünk hollandiába.
jegyek odavissza
suhogósan gyors vonattal, az alagúton át
finom holland sör, viccescigi, a sajtok, óóó a sajtok
két gyönyörű város körbekalandozása,
kiszabadulás a mókuskerékből
barátok, jaj hogy végre barátokkal pöröghetnénk, ez nagyon, nagyon hiányzik
kaland, idegen nyelv idegen pénz, vatevör
két hete minden nap megemlítem, visszaszámlálok

erra bakker most szólnak, hogy haláleset miatt azonnal haza kell utazniuk magyarhonba, nagyon sajnálják, hagyják e itt a kulcsot.

hát erre mit lehet mondani

ez az a dolog, amiről nem beszélünk, amire nem is akarunk gondolni, de az egyik legnagyobb félsz amikor távol élsz a szeretteidtől.
nagyon sajnálom őket, ugyanígy várták, a találkozást a hétvégét, ilyet ellenségemnek se...

szomorú vagyok

picsábamár

2009. február 21., szombat

lush

reklám

odavagyok érte, teljesen. már otthon is szerettem, de sajnos csak ritkán engedhettem meg magamnak, de itt azért jobb az árétékarány, ugyebár.
heti egyszer kapok magamtól egy fürdőcsodát, imádom ahogy a víz akármilyen színű lesz, nagyon illatos és selymes, és megőrülök az apró pici meglepetésektől amik kioldódnak belőle, talán ez az egyetlen igazán csajos dolog aminek nem tudok ellenállni.
de az milyen már amikor egy kis lila bigyó sötétlilává teszi a vizet, és csillagánizs meg szegfűszeg, meg áfonya úszkál a tetején, ha pedig habot csinálsz belőle, akkor az sötétzöld kis szemcséktől csillog?
vagy a narancsillatú narancsolajos, aminek a közepe apró csillagokkal van teli, és ha leereszted a vizet, akkor az egész kád csillagos?
vagy amiből egy rózsa olvad ki, rengeteg aranyporral, jázminillattal?
vagy a fehér golyó, ami csak pezseg, kis kakaóvaj darabokat engedve ki magából?
na a friss arcmaszkokról nem is beszélve, két hét szavatossági idő, hűtőben tartandó, itthon se kevernék ki jobbat.
hát, igen, tudnám sorolni, már nem is használok mást. mondjuk testápoló sem kell, egy jó ideje

jóban is vagyok a kedvenc boltomba dolgozókkal, közel vannak hozzánk, ide járnak kávézni.
valamelyik nap bementem, de nem volt semmi ínyemre való, és láttam nem az igazi a hangulatuk, vittem hát mindenkinek egy caramellmahhiátót, (az a dzsollizsóker, mindenki szereti, kivéve én).
nos, hát nem annak szántam, de jó befektetésnek bizonyult, ma beugrottam egy fürdőgolyóért és egy nagy zacskó termékmintával távoztam. nagyon nagy zacskónyival (nagyon széééles mosoly)

wm is szereti, néha veszek neki fiúsabbat, vagy megkér hogy ne engedjem le a vizet. vicces, ahogy vannak napok amikor teljesen beborítja a csillám, dehát mit lehet tenni, ha a masszázstömben van pár?
még nem is vagyok sv, máris sikerült konfrontálódnom, a területi vezetővel.
remek.

az üzenőfalon van egy papírfecni, rajta a felirat: petíció réjni maradásáért, alatta egy jópár aláírás. én nem is szignóztam, jó sokáig, mert tudom hogy felesleges, nem szeretek annyira ilyesmiket aláírni, de szerencsére megtettem mégis. mert bejön ez a liba, meglátja, és annak tudatában, hogy senki nem látja, fogja, letépi, összegyűri és kivágja a kukába.
hát ez milyen már?
odamentem, az orra előtt kivettem a kukából, kisimítgattam, visszaraktam a falra, és neki csak annyit modtam, erre még szükségünk van.
és hiába a főnököm főnöke, nem mert egy szót sem szólni.
de mindenesetre nem vagyok többé a kedvencei listáján.

értem én mi a baja; fosik egy újabb lázadástól, ugyanis az egyik boltban konkrétan az van. réjni átpakolásával egyidőben csinált még egy-két remek húzást, hogy a seggnyalóit magasabb pozícióba juttassa, ezzel egy ezeréves sv-t elég komolyan megalázva, és bizony ott volt palotaforradalom.
mi nem akarunk ilyesmit, (bár távolabbról nézve ez ugyanaz az ügy) ez a papírt kizárólag egy gesztus r-nek. és a tény hogy ezt nem fogja fel, olyan szintű gyökérségre utal, ami szerintem rögtön a bizonyítvány is az alkalmatlanságáról.
(már ha ráfér a listára)

hát bocs, ez em volt olyan érdekes.
csak akkor ha majd kirúgnak.

de az biztos hogy nem lesz belólem vezető amíg ez itt van.
(mármint az sv-nél nagyobb)

2009. február 18., szerda

ma

megjött végre a pakkom
lógok a melóból, betelefonáltam, hogy beteg vagyok, és hazudtam.
halat fogunk enni, szurkoljatok, hogy finom legyen, a halat mindig elcseszem

érdekes volt, szombaton megálltam az uazási iroda kirakata előtt, és egy fuerteventurai út hiredetésére külön kézzel fel volt írva, hogy szórakoztatás éjjel, nappal. ez mondjuk csak annak érdekes, aki tudja, hogy a hugom szórakoztat ott többek közt. ehh. elmeséltem bent, és a főnököm jelezte, hogy akkor bizony lehet, hogy hétfő este már ár is adhatja az üdvözletem neki. úgy legyen, mindig jó érzés amikor kiderül mennyire kicsi a világ.
nem láttam csárlit már több mint egy éve, hiányzik. mi is neki
na ja, az animátorok élete sem csupa játék, és mese.

van egy srác, utcazenész, egy olyan géppel muzsikál, hogy sávonkét csinál a szájával hang, ritmuseffekteket, felveszi őket, aztán amikor olyan 8-10 féléből összerakott egy olyat ami önmagában is megállná a helyét, rászövegel meg énekel.
majd minden hétvégén látjuk őket, a csajával szokott lenni, aki közben árulja a cédéjét, körülöttük mindig tömeg,
hát nem kicsit vagyok oda érte, a zsenialitásnak egyszerűen nem lehet ellenállni.

a bankügyintézőnk egy lengyel srác, aki nem kicsit könnyíti meg az életünket, és mellékesen múltkor elsorolta, hogy osvezete pillango nepstadion keletpajud blaha asztoria. gyerekkorába ide járt az apukjához, mesélte, hogy számukra ez volt a világ legmenőbb országa, a boltok teli, kirakatok, satöbbi, és hogy itt látott először szőlőt, el se hitte hogy ilyen van, és hogy azóta sem evett ilyen finomat. mondtuk neki, hogy ott laktunk bizony az osvezete, egyszer régen.

ilyesmik vannak

2009. február 11., szerda

itsz oké náo

átsétáltam ma a kastélyparkon, remek zene a fülemben, ragyogóan sütött a nap, és melegített is, mennyire mennyire jó volt ez az elmúlt hetek hideg nyirkos esőshavas genny időjárásához képest, amikor a jeges víz észrevétlenül kúszott be a csizmámba,
a folyón többmillió csillám volt, az ég szikrázóan kék, rajta itteniekhez képest meglepő magasan frissen mosott lehelettnyi függöny száradt, az embereknek mosoly az arcán
jippijé

most, talán órára pontosan egy évvel ezelőtt rotóval és kingával beszélgettünk, az egyes terminál halljában (LOVE) ők lengették nekünk a fehér zsepit (de tényleg!)
nem tudtuk hol fogunk aludni, meg mit fogunk dolgozni, meddig elég a pénzünk

és másnap ugyanebben a parkban ültünk a fűben, hasonló napsütésben, ettük a zsemlét meg a tubusos sajtkrémet (bár lehet, hogy valami szeletelt volt) , és kétségbeesetten hívogattuk a hirdetéseket az újságban, a csomagjaink tonnásak voltak, de a szívünk azért könnyű, és tudtuk, hogy szeretni fogjuk ezt a várost, szeretni fogjuk ezt a parkot,

ilyenek vannak.
heppi ennivörszöri tu ász

2009. február 7., szombat

rinya

tudom, hogy nem kéne, de ezen agyalok folyamatosan, nem muszáj elolvasni.
szóval, ma már vezettem műszakot. egy átlag arcnak 6 hét a betanulási idő, én elvileg kettő hét múlva már egyedül fogok dolgozni.
alek a főnököm, teljesen odavan, meg vissza hogy de jó leszek. ezt én is tudom.
a kollegáim egy része ma szembesült ezzel a ténnyel először. tisztelettel, és örömmel fogadták a hírt, és enyhe cinkeléssel fűszerezve úgy forogtak a kezem alá, mintha mindig is a főnökük lettem volna.
tudják hogy szigorú leszek, és tudják, hogy korrekt.
és ez jó.

van egy kiscsaj, kávémester szeretett volna lenni, de nem adtak neki anno lehetőséget, amikor nekem, arra hivatkozva, hogy részmunkaidős, ez őt sem viselte meg annyire, ezer más dolga is van, csak nyárra gondolta jó időtöltésnak hogy kitanulja. erről mindenki jól megfeledkezett.
ma az első dolgom az volt, hogy kivettem a kávégép mellől, valaki mást beállítva, és megkértem hogy csináljon egy kávékóstolást (ami napi háromszor kellene de csak heti kétszer van akkor is csak akkor, ha nekem eszembe jut) totál megilletődött, előkészített mindent, belekérdezgetve, mert el is felejtett dolgokat, aztán eljutottunk oda hogy el kellet magyaráznia a kávét a többieknek, és az elején zavart volt, utána beindult, és olyan boldog volt és jó volt ezt látnom.

szóval minden okom megvan arra, hogy boldog legyek meg büszke, de totál megkeseríti az egészet a réjni-ügy. ma alek elmondta neki, hogy mennie kell, a kebotba, és csak úgy elviharzott, azt hiszem kiakadt.
alig várom, hogy beszélhessek vele, tudom, hogy nem rám haragszik. sőt. tudom, hogy mindig engem szeretett legjobban, és én is őt. és szomorú vagyok, nem lesz kivel cigiznem félórákat a tetőn műszak után, és nem lesz kivel ilyen jókat dumálgatnom, és hiába hogy kollegák maradunk söttöröttö, az nem ugyanaz.

pedig örülhetnék: fenntartások nélkül ő volt a legnépszerűbb az egész főnökségben, és most én leszek az, de nem akarok az lenni, ezen az áron.
meg igazságtalan is az egész, amit csináltak most vele, de ez bonyolult,és azt hiszem hogy a területi vezető robbantani is akart minket egy picit, túlságosan szerettük egymást.
a területi vezető aki egy tejeskávét nem tudna megcsinálni, és aki inkább így rakja ki az embereit, ahogy most a rénit (aki fel fog mondani) és újakat vesz fel, mert nem szereti azokat akik tudják, hogy szart se ér

most a főnökség így áll fel a boltban, szépen lassan majd leírok mindenkit csak úgy emlékül magamnak, ez mégiscsak a naplóm, nem?

alek, a sztórmenedzser: ő egy short double-shot plenty of room americano, megbízható, hatásos, mindig ugyanaz, sosem téveszt. és szükség van rá hogy pörögjön a nap. szeretem, mert keményen dolgozik, és korrekt.

frenki, az eszisztent sztór menedzser, egy új csaj,akinek annyi a bűne csak, hogy új. nem ő tehet róla, amúgy kedves, de jellegtelen mint egy caramel machiato

rózi az öreg bútordarab aki hat év alatt sem tudott feljebb kerürlni a ranglétrán mint szupervájzor, mindenkinél mindent jobban tud, de ezt nem hangoztatja. magasról leszar mindent. hétvégenként már nem dolgozik, és mindeni úgy gondolja, neki kellett volna mennie, r. helyett. én is
kedvelem őt, de valahogy mégse. olyan ő mint egy soya chai tea latte with extra shot of vanilla, csak túúúúúúl édes., túúúl kedves, túúú máccs.
pedig jókat tud tolni, ahogy a barbis stílusával előadja, hogy jaj az a valaki olyan kedves olyan elbűvölő, ha felszakítanád a bordáit akkor szivárványt találnál ott meg tedddymacikat, hát mikor ezt tolta, azt hittem dobok egy hátast a röhögéstől,

meg a réjni, aki az én kedvenc italom, earl grey and camomille tea with honey and lemon.

ehh a picsába.
napi három nagy bögre ilyen teát megiszom

és én.
én friss narancslé vagyok, tömény earl grey teával, meg jéggel összedarálva, sok szerecsendióval, és mézzel. ezt én találtam ki

földrajz és biológia

-... és képzeld, megvannak a jegyek, február végén megyünk hollandiába hosszúhétvégézni.
-kivel?
-hát wmmmel ki mással.
-az klassz. hollandia ... hollandia... ... hol van hollandia?
(ez elhinné, tutira elhinné, hogy afrikában. csak komoly arc kell)
-afrikában.
-ühüm
- áá nem is, csak vicceltem.
-akkor hol?
-hmm. amszterdamot ugye tudod?
(hát persze hogy tudja, ott van fű, sok)
-igen.
-no, amszerdam hollandia fővárosa
-...igen?...
-nna hát kábé németország és franciaország között (ne zavarjuk még jobban össze)
-jó, a földrajz nem az erősségem



reggelre hó nagy, sok, élet megáll, buszok off, város kihalt.
jön be a másik kollega, boldogan a hótól, széles mosollyal az arcán:
-jajdejó esik a hó. akkor te most boldog vagy aklü, igaz?
-igen, amúgy de ennek nem sok köze van a hóhoz.
-de hát így legalább otthonosan érezheted magad.
-otthonosan?
-igen, nálatok naaagy nagy havak, nagy nagy hidegek vannak, ugye?
-ó igen, mots is esik otthon, veszélyes is nagyon.
-miért?
-hát, a jegesmedvék...
-jegesmedvék???
-aha
-nálatok vannak?
-aha
-vaó
-ja államilag be is van tiltva, hogy télen kijárjunk az erdőbe, mert veszélyes
-VAÓ

na a másik kollega itt túl hangosan nevetett már és elrontotta

2009. február 4., szerda

üröm az örömben

szeretem a magyar nyelvet, ez egy remek kifejezés

na arról van szó, hogy végrevégrevégre elkezdték a szupervájzori képzésemet.ennek elképzeli sem tudjátok mennyire itt volt már az ideje, hosszasan tudnék erről mesélni. sőt.
mindenesetre az utóbbi időben már nem csak hisztériáztam, hanem fenyegetőztem is ezügyben, meg állásajánlatokat is nézegettem

lényeg a lényeg, kisfőnök leszek, lesz egy ragyogó pont az itteni önéletrajzomban, plusz jobban is fogok keresni.

az ám, de a mi boltunkban nincs üres hely, valakinek mennie kell az sv-k közül, egy másik boltba, ahol meg gyakorlott sv-ben van hiány.
a másik bolt, na az a veszedelem. mindenki utál ott dolgozni, és mindenki utálja az ott dolgozókat.
és a választás az én kedvencemre réjnire esett. akit mindenkinél jobban szeretek a boltban, aki annak idején kitalálta az egészet, hogy én is sv legyek, aki harcolt is értem, akit majdhogynem még barátomnak is tekintek, és akivel nagyon vártuk ezt az együttdolgozást.
ő még nem is tudja.

nagyon, nagyon rossz ez, és az elmúlt napok beszélgetéseiből arra következtetek, hogy ha ezt megtudja, be is fogja dobni a türülközőt.

és nekem ezzel kell a kollegáim elé lépnem.

pedig még csak nem is a boltvezető találta ki, ő mentette a menthetőt, az ő főnöke jelentette ki, hogy réjni megy, és felvesznek egy új sv-t. erre tudott alek annyit tenni csak hogy nincs új sv, engem képez ki.

egyik szemem sír, a másik nevet
nem lesz könnyű

mákos

napok óta készül a meglepetés wm-nek, mákosguba lesz a vacsi, szárad a kifli(szerűség) ledarálva a mák, estébé. nagy kedvence, és már egy éve nem evett, itt nem oyan könnyű mákhoz jutni, és fogalmuk sincs hogy nem arra való, hogy az egész mákszemeket a tésztához keverve pöttyöket kapjunk, hanem mondjuk (ledarálva-itt ugrik tíz centit felfele az angolok szemöldöke) íze is van.

ha ismeritek wm-et, akkor tudthatjátok, hogy el is felejtette hogy létezik ilyen étel, és azt is biztosan tudom, hogy nem vehette észre az előkészületeket.

mondom neki tegnap, meglepi lesz.
az előbb futás előtt rámszólt, finom legyen ám az a mákostészta.

HONNAN TUDTAD???

blöffölt.
és bevettem
a kis köcsög

2009. február 2., hétfő

téli egerek

esik a hó. esik a hó. esik a hó.
(fingik a ló, seggen csúszik az igazgató)

nincs is más hír az országban, csak hogy esik a hó. megállt az élet, más városokban, van ahol bezártak az iskolák, nem megy a közlekedés, olyasmiket mondanak, hogy csak akkor menjenek az emberek az utcára, ha tényleg feltétlenül muszáj. a kelet európaiak kinevetik őket, ez csak egy egyszerű téli nap, nem ér bokáig sem, de mivel itt ilyen évek óta nem történt, az angolok leblokkoltak.

esik a hó.

itt is, pedig azt hittük nem lesz szerencsénk; brisztolnak különleges mikroklímája van, itt mindig meleg van és jó idő, a többi városhoz képest, de nem került ki minket az "orosz veszedelem". a városlakók nem beszálnek másról, a vendégek dideregnek, forró csokit zabálnak.
mi boldogak vagyunk, én speciel egy éve nem láttam ilyesmit, hatalmas pelyhekben zuhogott majd egész nap, puha tapadós hóemberes hó.
persze nem marad meg, mert brisztolban nem fagy.
wm néha kinéz az ablakon, most, is, és csalódottan mondja, hogy most nem esik.
nem baj majd tíz perc múlva.
vajon tudják ezek mi a hóangyal, meg a szalmazsákozás?

teli van a bolt egerekkel. október környékén jelentek meg először, mikor a belvárost feltúrták az építőmunkások, egész véletlenül pont akkor, mikor a sajtos pirítós felkerült az étlapunkra. nem nyúltak semmihez csak a sajtos pirítóshoz.
én nekik szurkoltam, mert a pirítós büdös volt, utáltam, nem is rendeljük azóta.

amúgy teljesen idióták ezek.
fogják, ledíszkövezik az egész környéket, majd valaki kitalálja, hogy legyen kicsi kék mozaikból rajta egy kacskaringó, ezért feltörik kacskaringósan a vadiúj burkolatot, lerakják a kacskaringót, és újraburkolják.
nem szeretem azt a kék kacskaringót, bár jól mutat, de reggel, ha véletlenül rálépek akkor muszáj rajta végigmenni, és ezzel perceket is veszíthetek


az egereket nem tudjuk legyőzni, egyre többet kínlódunk velük, a kaják megrágva, ha nem tesszük őket az asztalokból és székekből állított tornyokra, új kedvenvük van, a mogyorós muffin. teszik, hogy a sajtot, és a mogyorót szeretik.

az már kevésbé, hogy nem eszik meg rendesen, pici falatkákat harapnak ki, csak a fólián látni szinte, hogy meg van kezdve.

régebben lehetett egy egy csendesebb este látni, heti egy két egeret.
mostanában már majd minden este.
a rágcsálóírtók heti rendszerességgel jönnek ki, mérget pakolnak le, fújnak, faragnak, de másnap reggel ugyanúgy meg van kezdve a magyorós máffin.

a főnökség beleegyezett a ragadósszőnyeg című egérvadászati haditervbe.
kijönnek az irtók, és egy ragacsos szőnyeggel leterítik a boltot, miután mi bezártunk. azt mondják, nem mehetünk be addig, amíg fel nem szedik reggel a ragacsot, mert a csapdába esett egerek a frusztráltságtól vinnyognak, és nem emberi fülnek való az.
meg azt is mondják, hogy így a beragadás irányából ki tudják következtetni, honnan jönnek.
arra vagyok kíváncsi, hogy utána hogy szedik ki őket a ragacsból. vannak elég gusztustalan ötleteim

a főnököm, aki egy 26 éves férfi, retteg tőlük, ez kifejezetten komikus.
néha kap csokiegeret a cipőjébe.

ma csendes napunk volt, egy kicsit mindenki kijött a pult mögül. két perc múlva két egeret is láttunk.nagyon aranyosak, és iszonyú picik, de ez azért már tényleg több a soknál, ez azt jelenti, hogy nyüzsögenk, és bátrak.

a fönököm teljesen kiakadt, hangos toppantásokkal jár körbe, és csapkodja az ajtókat, hátha akkor félnek a közelében.

elkaptam egyet
sarokba szorítottam, és ráborítottam egy vödröt. büszke voltam magamra, de szerintem a büdös kollegám (aki már nem büdös, mert rászóltak, hogy fürödjön) megölte, amikor a vödröt kihúzta az útból, mintha az egér fejét láttam volna alápöndörödni.
mindegy, a vödör most a raktárban áll, rajta egy karton ásványvízzel. biztos ami biztos
felhívták az egérirtókat, hogy jöjjenek, vigyék el, itt ez így szokás.

jó két óra múlva rákérdeztem, hol vannak az egérirtók?

nem tudni mikor érnek ide. hóakadályok vannak.
tíz centisek.

szeretek itt élni