2009. június 23., kedd

friends

na olyasmik vannak, hogy július 16án valamikor délután csinálnánk egy "előtte-utána" típusú képpárt ehhez. bele lehet szépen vésni a nyuszis naptárba


love

a kultúrák, mikor találkoznak

ez a sztori wmé, de mivel ő sose mesél a mindennapjairól, nekem kell elmondanom, mert nagyon jót nevettem rajta

kezdetnek a szereplőkről.
peter, és karolina wm kollegái, egy lengyel párocska, ők hárman nagy cimboraságban vannak, aminek örvendezek erősen wm miatt,
egyébként is kedvelem őket, jöttek már hozzánk magyarost enni, és megmutogatni a lengyel szalacsit, mi is voltunk náluk pirogit enni, meg megmutogatni a mi büszkeséginket.

peter nagy ateista, sőt vallásellenes, a zenei ízlésük is hasonló wmmel, amíg ezt megbeszélik, addig én lássos fördőgolyót ajándékozok karolinának ő meg fülbevalót nekem

sibi wm főnöke, csendes szerény bajuszos indiai csóka, elkötelezett katolikus.

karolina szülei olaszországban élnek, most voltak nyaralni náluk, rómát is tervbe vették.

sibi ezt megtudván megkérte őket, hogy hozzanak már neki egy rózsafüzért rómából.

mivel sibi szintén egy jó ember, peter eldöntötte, hogy a legszentebb rózsafüzért szerzi meg neki, úgymond tűzközelből, tehát bármennyire is égette az orrát a tömjén, és a bőrét a szenteltvíz, bevetették magukat a vatikánba, megkeresték a legmagasabb templomot, felmentek a tetejébe, ahol találtak is egy kegytárgyárusító boltocskát.
olaszul nem beszélnek, ezért karolina anyukája tárgyalt az apácával, aki a cuccot árulta.
a rózsafüzéreket szépen díszített dobozban árulták, a dobozon Ratzinger vigyorgott az ő sztárvárszos mosolyával. már majdnem fizetésre került a sor, amikor az apáca meghallotta petert és karolinát lengyelül sutyorogni, hej de megörült, át is váltott rögtön lengyelre, hazámfiai,

és visszavette a rózsafüzért, dobozostól, hogy ne a németet vigyétek, van nekünk saját pápánk, szóval így esett, hogy
az indiai sibi jánospálpápás dobozban kapta a rózsafüzérét

mindörökké
ámen

2009. június 21., vasárnap

vasárnapi móka, plusz eksztra hajóképek

remek, remek, remek napunk volt, de mielőtt nekiállok elmesélni, mutatok pár új hajót.

ez a pár kép itt egy verseny volt, amibe még múlt héten futottunk bele:


ha belekattintasz a képekbe, akkor láthatod, hogy vannak csapatok, akik neonfényű parókával akarják magukat megkülönböztetni a többiektől, és vannak, akik úgy gondolják, egy tűző nyári napon erre a legmegfelelőbb a mikulásjelmez:




meg ez a pár hajó lemaradt az előbbi képesblogból:




speciel ő nem, de a balmorál teljesen elhomályosította, pedig végig mellette állt.
wmnek új kedvenc hajója van:
nekem is:



egyébként a balmorál kifutott*, most valószínűleg nem látjuk őszig.

de, sőt DE. csütörtökön sétálok haza zárás után, hívom wmet, bevásárolni megyünk-e, igen, akkor találkozunk a hídnál, jó. fordulok be, látom a fa mögött, hogy valami másik árboc, és igen, wm jön széééles vigyorral az arcán fényképezőgéppel a nyakában, jött új HAJÓ, ott parkol a szokott helyen
London Pelikánja


ebbe pedig kötelező belekattintani!!


nna ennyit a hajókról. elmesélem inkább milyen klassz napunk volt. kitaláltuk, hogy múzeumba megyünk, felhívtuk a szájmont, aki megint depressziós volt, úgyhogy felhívtam azt a magyar kiscsajt, annát. egy hónapja szólított le minket az utcán, hogy de jó magyar szavakat hallani, mosolyogtam milyen kis karakán, utána bejött egyszer kétszer a kávézóba is, szimpatikus.
szóval felhívtam van e kedve múzeumozni velünk, és volt,
de persze a múzeum előtt meggondoltuk magunkat, mert az utca végéig kígyózott a sor (banksy kiállítás van-nem baj majd elmegyünk egyik hétköznap a lucáékkal), úgyhogy elmentünk inkább csavarogni meg várostnézni. a 12 év ellenére ami köztünk van,kifejezetten jól szórakoztunk, mégsem olyan szörnyűek a "mai fiatalok",
érdekes. amikor annyi idős voltam mint ő, a plútó még bolygó volt.
fagyiztunk is, belefutottunk egy nagy biciklis hepajba, ezernyi bringával, meg programmal, no ne a kritikál masszra asszociálj (azzal sincs semmi baj), ennél sokkal színesebb volt, a kerekesek minden vállfaja megmutatta magát, nem csak a városi bringások, én leültem egy kőre cigizni, a leányzó meg örömködött nagy erőkkel, úgy tűnt ez valami hobbija, boldog voltam, hogy belefutottunk
ilyesmik.

utána hazamentünk, finom vajaskenyeret ettünk, dolgoztunk a kirakón, amiből már csak olyan 30 darabot kell bepasszítani, másfél hónapja küzdünk vele, aztán elmentünk futni.
nem mondtam még, (elégszer) de nagyon büszke vagyok ám, a 23 évem alatt egyszer sem sikerült még kisterpeszben előrehajolva megérinteni a földet, és most már igen, arról nem is beszélve, hogy nem zihálok egy (1) perc után vöröslő fejjel patakokban folyó izzadtsággal.
szóval elindultunk futni, át a kikötőn,dagály, wm mondja, óó, elment a pelikán, felnézek, valami árboc a daruk felett, aztán utol is értük, és futás közben megnéztük ahgy szépen kiúszik a kikötőből.
elkocogtunk a gőzmozdonyok mellett, amik épp beálltak a garázsba,
le a folyópartra, amikor wmnek az a remek ötlete támad, hogy akkor most megnézhetjük ahogy a hajó átmegy a zsilipen szóval kifutottunk oda, és tényleg, a pelikán már várakozott a felüljáró előtt, , ami négysávos, és lezárták, és kifordították, egy perc alatt, wm csak azt hajtogatta, ide kamera kell ide kamera kell, és a hajó beúszott a zsilipfolyosóra (vagy mi) és a friss, iszaptól kevert sárga élővízbe beleömlött a kikötő átlátszó zöld vize, tengeribeteg voltam kint a parton is, utána elúszott mellettünk a hajó, fennségesen, jaj de jól nézett ki, egy pár másik meg vissza,
egy órát álltunk ott, de a felének sem tűnt, minek ide tévé? (nem lenne idő az internetre ugyebár)
aztán amikor hazafele még hőlégballonokat is láttunk, akkor már ráztuk a fejünket, hogy ez sok lesz. jó itt élni


és nesztek egy kis bónuszvideó, pár napja készült, amikor a balmoral vonult ugyanitt ki, most találtuk, szóval ma itt álltunk, és ugyanezt néztük csak a pelikánnal

2009. június 20., szombat

nyár

az elmúlt két hétvégén brisztol városnézősdit tartottunk, mutatok pár képet jó?

innen indulunk: (kicsi, csúnya, az autó is a szomszédoké, de azért az első emeleti ablakok a mieink :) )
ezek itt valami lárvák- hatalmas zöldtudat fesztivál volt a kikötőben, az egyik standnál ők szerepeltek, vicces volt:az egész kiállítás nagyon tetszett, mert a gyerekekre volt erősen kihegyezve, nem lehet elég korán erre nevelni őket. például ez a kislány nagyon elcsodálkozik egy óriási bogáron, (pontosabban kettőn, az óriásnőstény hátán van egy kicsi hím is) amit a bácsi átengedett a kezére

aztán a gólyalábasok. sokszor látni őket a belvárosban is, van amikor pillangónak, tündérnek, bohócnak vannak beöltözve, sose tudom miért, saját szórakoztatásukra, vagy reklámoznak valamit, passz.
spec ő egy arborétumot reklámozott, ugyanitt, az entfiú:
városképtervezési kiállítás:
a gyanútlan alvókra egy szörny orvul támadni készül, ártatlan arca nem fedi el a gonosz valóságot:
aztán, amikor elindulsz a világvége közön,
át a cseresznyefa-ligeten
meg egy aluljárón:
(azt tudtátok, hogy brisztol a hőlégballonok fővárosa is?)


meg még egy hegyet is megmászol, akkor kiköthetsz a kebot toronynál

gyönyörű parkja van rengeteg mókussal. ezt a képet egy tisztáson csináltuk, ahol fél órát üldögéltünk, ezt a bácsit figyelve, aki mókusokat, meg madarakat etetett mogyoróval

wm szerint, a kisállatkák bármikor elkezdhettek volna énekelni, meg ruhát varrni függönyből, és jól le is égtünk, de azért megköszöntük a bácsinak a műsort.

a parkban folyik valami patak is, vízesések is vannak, meg ilyesmik, meg kis tavak. évike épített is gyorsan egy kishajót botokból meg füvekből, (de fel fog borulni, nem érted, nincs rajta TŐKESÚÚÚLY, köss rá egy követ) aminek a körülött piknikező gyerekek nagyon örültek. ez a kissrác nagyon jó fej volt, adott egy botot, átszaladt a tó másik oldalára, és hajtottuk egymásnak a hajót

a kilátás meg valami ilyesmi:


hát ennyi volt a mese mára.

bónuszként még egy kép, itt (is) futunk:

2009. június 19., péntek

apróhirdetés




van olyan, hogy a hétköznapok monotonitása elhomályosítja az ember szemét, és nem veszi észre
az emberek mosolyát az utcán, mikor ez a dal szól a fülemben és táncolva tapsolva sétálok hazafelé

és olyan könnyű elfelejteni a fehér vécéülökén az inverz wm feliratot- a seggemen levő alkoholosfilc felirat lenyomatát

vagy amikor hazafelet leülsz a parton, és a metttyú épp akkor köt ki az orrod elé,

és amikor véletlenül kihallgatod a kollegáidat, amikor arról beszélgetnek, hogy szeretnek,

meg amikor hajnali hatkor kilépek a házbúl, és a napkeltében nyolc nagy színes hőlégballon úszik át a fejem felett...

pedig ezek a dolgok azok, amiért érdemes az egész, nem?

2009. június 15., hétfő

a reklám helye


mai házi feladatotok gyerekek, hogy kattintsatok szépen wm naplójára, jobboldalt megtalálhatjátok, és írjatok belőle olvasónaplót neki

2009. június 12., péntek

politikai

*TISZTELET A KIVÉTELNEK, ezt a mondatot tessék kérem most nagyon komolyan venni!

*bár már nincs túl sok jogalapom a magyar politiáról véleményt nyilvánítani, és reményeim szerint ez idővel méginkább el fog kopni, híreket azért olvasok én is, és néha gondolkodom is a magam szőke módján

szóval. világéletemben balos beállítottságú voltam/vagyok, megvannak az okaim amiért ilyen irányba mozdult el a világszemléletem, de tudom, hogy az első számú okom máig is, a magyar jobboldal hihetetlenül ellenszenves szemellenzős, erőszakos általánosító kommunikációja, és nem csak a nagykutyáktól, hanem a kisemberektől is; amit sokszor a saját bőrömön is tapasztaltam,
az első ilyen alkalom,majdhogynem még gyerekként, amikor még otthon éltem, és baráti családok fordultak el nagy hanggal tőlük, hogy ti nem a fideszre? és hónapokig berekesztették a kommunikációt,
a tolerancia hiánya ami miatt sosem fogok bennük hinni, és nem feltétlen a globális toleranciáról beszélek itt, hanem az egyén irántiról, az arcomba ordítást, azt nem szeretem.

haragszom rájuk amiatt is nagyon, hogy nem nőttek még fel a demokráciához, hogy úgy tűnik képtelenek megérteni, hogy az ellenzék =/= ellenség, a dolguk nem a folyamatos megakasztás, hanem az együttműködés, és a látókör szélesítése lenne. de bizony láttuk olyat, mikor működő, haszos dolgokat nyírtak ki, csak a hatalom hiánya miatti frusztrációtól, és szerintem ez az egyik legfőbb oka annak, hogy az ország ott van ahol van,
(soha nem felejtem el amikor itt azt olvastam valakitől, hogy elvitte egy idős rokonát szavazni, aki mikor kijöttek a fülkéből az öreg hölgy azt modta, hogy beikszeltem a három igent, de mire is szavaztunk?-és még büszke is volt, az már másik kérdés, hogy én a szavazójogot nem kor, hanem szellemi teljesítőképesség alapján adnám)

a másik ami miatt méginkább eltávolodtam tőlük, az a nemzeti érzések kisajátítása volt, lásd a híres kokárda-témát, de persze ezt mindig próbálják elkenni.
szomorú ez nekem, mert bár nem hiszek abban, hogy jézus egy hun herceg volt, meg hogy még a sztónhedzs talpára is rovásírás van karcolva, azért büszke vagyok a -folyamatosan elkopó-kultúránkra

intermezzo - mai eset
-nem bájró az, hanem bíró!
-mivan?
-mondom ne hívd bájrónak, azt úgy hívják bíró
-már miért lenne birou a bájró helyett?
-mert egy magyar találta fel, akit úgy hívtak hogy lászló bíró, tehát ha nem tollnak hívod hanem a feltalálója nevén, akkor ejtsd ki helyesen a nevét.
-magyar találta fel?
-aha
-akkor hogy is ejtsem? birou?
- nem, az í az hosszú, az ót meg próbáld kicsit előrébb képezni.
inetrmezzo vége

mindenesetre nézem az eredményeket, látom hogy a jobbik.
nem tudok mit mondani róla, nem ismerem őket, csak az indexet olvasom, szóval amit tudok az is igen egyoldalú, de nem bánom hogy feljöttek, kell a vérfrissítés, és balosság ide, balosság oda, bele kell törődnöm, hogy az mszp nem jól gazdálkodott az ország tálentumjaival, (balfaszok voltak, magyarul, és töketlenek is)
ők még szűzek, -mert lássuk be,ha jobboldalról van szó, akkor a fidesz végképp nem egy alternatíva,- frissek, és energiával telik, szóval azt mondom, hajrá srácok, mutassátok meg, szurkolok nekik, hogy ők ne csináljanak segget a szájukból,
tetszik az is, hogy fontosnak tartják azt, hogy biztonságossá tegyék az országot- gondol mindenki amire akar,
és remélem hamar megtanulják hogy olyat nem mondunk, hogy metélt farkinca,
és remélem, hogy a brüsszelben nem fognak nagymagyarországos felvarróval rohangászni, nem nem soha,
szóval hajrá

de

ma megint felcsesztek, és tulajdonképpen ezért is ez a bejegyzés
amikor az ország nagy százaléka az mszep mellett tette le a voksát, megint, és megint, utána folyamatosan ment a hőbörgés, ami még hagyján lenne, de az utcán is. kődobálás gyújtogatás - ami belefér ugyan egy balkáni ország imidzsébe
de
ezek nulla, azaz nulla tiszteletet mutattak az iránt a nagy százalék iránt, akik viszont ezt szerették volna.
és most mi van? olvasok egy kritikát róluk (amivel spec nem is értek egyet) és jönnek ordítva, hogy miért nem tisztelik annak a párszázezres tömegnek a véleményét a mocskos komcsik?

a kettős mérce barátaim, ez durrantja el az agyam, a kettős mérce, remélem kinövik egyszer.


*TISZTELET A KIVÉTELNEK, és ezt a mondatot kérem nagyon komolyan venni!

2009. június 8., hétfő

szárazföldi patkányok

ezt a bejegyzést szeretettel ajánlom fumihikónak, sokat gondoltunk rád amíg készítettük

használati útmutató: kattits a képekre, va egy kettő, ahol nem csak hogy megéri, hanem kötelező is az apró részleteket kifigyelni)

a külső folyóról már sokat írtam, arról, ami itt folyik az ablakunk alatt, és olyan nagy rajta az árapálykülönbség,
de a belsőt még sose mutattam meg nektek, pedig az is érdemelne pár szót, hát most megejtem.
előre szólok, hogy a közeljövőben brisztolba látogatók számára az elkövetkező pár oldal elég erős szpojlerveszélyt jelent, kérem őket, hogy csak saját felelősségre folytassák!


a belső folyó ugyanúgy az Avon, mint a külső, de ezt a z emberek saját hasznukra fordították, beszabályozták, rendberakták. (azért éremes észben tartani, hogy a külső az úgy rakoncátlankodhat ahogy akar, adjuk meg a természetnek ami a természeté, mert akkor az többszörösével hálálja meg)
szóval a belső össze vissza tekereg a belvárosban, és a hajózást szolgálja. vannak neki kis öblei, beugrói, kanyarok, és sarkok, és van rajta rengeteg sok híd is, egy pár az autóknak, egy pár a gyalogosoknak, és ugyanennyi közös is.
ezek a hidak majdnem mint kinyithatóak, elfogathatóak, felemelhetőek, arra az esetre, ha magasabb hajó jár a vízen, ami bizony előfordul.

ez az öböl nem messze van tőlünk, igen, a háttérben az ott a "mi" templomtornyunk, innen egy pár kép:

az öböl jobbára "parkolóként" működik, és szemben az a zöld ív amit látsz, az a híd ahol wm várni szokott, ha a délutános műszak után még elmegyünk bevásárolni.


ebben az öbölben amúgy johannszebasztian az egyetlen hajó, aki már nem mozdul, így megy ez a kiöregedett jószágokkal.
ha van elég pénz, akkor felújítják, és mehet a tengerre,kikötőkből kikötőkbe járva úszó múzeum, ha nincs, akkor csak kicsit újítják fel, és klubhelység, lesz belőle:

ő például egy divatos szórakozóhely:

wm többször, én ritkábban, de el szoktuk hagyni a megszokott útvonalunkat, mert bár a folyó mellett picit hosszabb a séta a munkahelyre, de annál érdekesebb, ilyen dolgokba lehet belefutni:


sajnos, igazán jó fotót nem lehet ezekról a hosszúkról készíteni, ezek olyan októbertől áprilisig mindenhová ki vannak kötve, lakóhajók, utána pedig eltűnnek, kopaszon hagyva a partot, ki a nyílt vízre


ami érdekes, sokszor laknak rajtuk állatok, ezen itt például két kutya, de nem egyszer láttunk már hajómacskákat, akik kisétálnak a mólóra, megmosakszanak, majd vissza a hajóra, napozni.
meg olyat is, amikor a hajó cserépből teljesen be volt futtatva folyondárral, hát annak a tulajdonosait őszintén irígylem.









sok madár lakik itt is. milliónyi sirály, vagy tíz különböző fajta, (nem szeretem a városi sirályokat. pofátlanok, és nagyok. nagyon nagyok, csak azért nem undorodom tőlük jobban, mint a pesti galamboktól, mert ezek nem akkora mocsokban tapicskolnak, meg rendszeresen fürödnek) vadkacsák, vadlibák, rengeteg hattyú. tényleg nagyon sok. és az a vicces, hogy kiállsz egy olyan helyre, ahol látsz hármat mondjuk, meglendíted a karodat-mintha kenyeret dobnál, és két perc alatt ott fog tülekedni húszharminc, főleg télen, amikor nem olyan bőkezű a folyó

de a kedvenceim a kárókatonák (asszem ez a nevük), búvármadarak, nagyok, és remek látványt nyújtanak, ahogy a kitárt szárnyukat szárítgatják a szélben. mondjuk itt pont nem.
ha nem cigizek olyan sokat egy nap, akkor képes vagyok addig visszatartani a lélegzetem, amíg ezek a víz alatt vannak és halásznak.
és nagyon viccesen kakilnak is


a folyón mindig van élet, sportolók kenuval, magánszemélyek kisebb nagyobb hajókkal, szállítóhajók, satöbbi, ritka az olyan hogy ne láss rajta mozgó járművet
ez itt például a városi tömegközlekedés egy szerves része:



nem szabad elfeledkezni az SS Great Britainról sem, ez egy nagyon nagy, és nagyon fizetős hajó, körbeépítve, ő egy múzeum mostanra. bevallom őszintén, még sose jártunk rajta, de mindig nagy a tömeg körülötte, szóval eddig kedvünk se volt nagyon:



ezzel szemben a Matthew-n. ő általában a grétbritén mellett horgonyzik, de sokszor behajózik a belvárosba, "kútúrális" attrakcióként, vagy csak parkolni.
azt tudom, hogy ő a pontos mása az első hajónak, aki angliából áthajózott az újvilágba, és elsőként ért partot magán a kontiesen.
megdöbbentően kicsi amúgy




ezek a képek még februárban készültek róla, és rólunk, akkor jól körbe is szaglásztunk:


wm nem szereti ezt a képét, mert azóta rengeteget fogyott, és azt mondja hájas rajta:
és egy pár apró részlet a hajóról:









egyébként wm-nek a balmoral a kedvenc hajója, nagy, robosztus erős hajó, kábé ötezer képet csinált már róla:
vicces név, hogy balmoral, kár hogy nem tudom mit jelent.



na de elég legyen a sétafikálásból, az élet nem csak játék és mese, és különféle rozsdásodó lélekvesztők, bizony az élet az nagy százalékban meló. és bizony a munkahelyedre be is kell gyalogolni, nap mint nap, és fáradt is az ember, nincs ereje nap mint nap felfedezni a városát, tartsuk tehát magunkat szigorúan az útvonalhoz, amihez a szürke hétköznapokon szoktuk.

ez itt a másik híd amin szintén minden nap át kell gyalogolnunk:

elfordítható oldalt, hogy átférjenek alatta a vitorlások is

élesebb szemű olvasók felismerhetik ezen a képen a bamoralt, igen ő itt szokott parkolni.
az építkezés a parton az egy vadiúj múzeum lesz, ha minden jól megy egy éven belül, ( a védőpalánkon végig graffitik vannak, de ez egy másik bejegyzés témája)
viszont az a négy daru nem az építkezés része, azok itt állnak hosszú évtizedek óta, ők már helytörténet, feltáblázva, körbe lehet őket járni, később azok lesznek a múzeum bejárata asszem.





na és az a jó, hogy ennek a hídnak a város felőli oldalán van egy kicsi tér, padokkal, szobrokkal,rögtön a víz partján, engem ez egy picit sokkol is, mert korlátokkal nemigen védik, lehet venni sört, megy fagylaltot, rengeteg ember üldögél a betonon, a padkákon élvezve a napot, ha van, és nem mellesleg van egy elég nagy parkolóhely, az igazi nagyvadaknak.
időről időre megjelennek itt olyan hajók, amiket eddig csak a filmekben, rákanyarodsz a hídra, eltátod a szád, és már kotorsz is a táskádba a telefonodért, hogy "wm, wm láttad, van új hajó"
mint például a stockholm, ő csak két három napig állt itt, nem sokat tudtunk meg róla:



aztán a kaskelot. ő olyan december elejétől márciusig volt itt:





január környékén a matthew is mellette parkolt:



ez már picit több is a kelleténél, igaz?
kerestem nektek olyan videót, ahol vitorlákkal is látható, de sajni nem találtam, viszont ez elég izgalmas, egy kikötőbe próbál motorral behajózni, nem sok sikerrel:

egy matróz magyarázta el nekem hogy azért nem bonthatnak vitorlát, mert akkor végképp kormányozhatatlanná vélik szűk helyeken a hajó, ennél a videónál értettem meg mit akar igazából mondani, és ami még érdekesség, hogy a kis gumicsónakosok azértlökdösik a nagy hajó farát, hogy mentsék ami menthető ütközésnél
szóval a kaskelot az nem volt semmi látvány

négy napja pedig beállt a Kathhleen and May, ami bár nem akkora, és nem annyira látványos, de nekem hatalmas szerelem lett:



azért a felhőkre is vessetek egy pillantást:



fel is mentünk rá tegnapelőtt, egy napcserzett, szakállas hatvan körüli matróz vezetett minket körbe, tiszta szerelemmel mesélve a hajóról, minden kérdésünkre válaszolva, nagyon érdekes volt, eszméletlenül élveztük. egyébként a hölgyemény százkilenc éves, és jeleleg borokat importál fracia meg spanyolországból, amiket a fedélzeten meg is lehet kóstolgatni.
(bocs a belsejéből nincsenek képek, de nagyon el voltuk foglalva a csodálkozással)

picit fáradok, szóval itt most már csak egy random fotók jönnek a fedélzetről:

mi, tegnapelőtt:







róla is kerestem videót, bár nem a legjobb minőségű:



...





-






ennyi volt a műsor mára,rengeteg minden kimaradt, de azért remélem tetszett

a végére pedig:
wm a roncsokért is odavan