kinzo kerdes

vajon hogyan jott ra az egyszeri angol tinedzser, hogy a kinai mutragya kabitoszerkent is hasznalhato?

amugy szar fos beteg vagyok es nem cigiztem

szar fos beteg vagyok

nem cigiztem

füstös

felkeltem, szarul voltam
a gumók nem múltak el.
cigizni csak kicsit kellett.

elementem a dokihoz, aki megvizsgált, és azt mondta, összeszedtem valami vírust, egyek fájdalomcsillapítót majd elmúlik.
szóval íg ykezelik a mumpszot, amim valószínűleg van.remek
mondjuk az sokkal jobban felmérgesített, hogy nem esett térdre előttem a ténytől, hogy ez a negyedik nemdohányzós napom, nem adott ingyen ideglabdát, és nem mondta, hogy szívesen kinyal, mert igazán megérdemlem (mondjuk egy nagyon apró öreg néger néni volt) semmi ilyesmi
és pont le is szarta azt is, hogy ezt mondtam, hogy ezek olyasmi tünetek mint ami az eneszcé dobozára vannak írva.
asszem hamisítok egy orvosi diplomát.
egyés sok paracetamolt, ha meg nem használ akkor mellé nurofent, azok úgyse ütik egymást.
sajnálom hogy mostam fogat mielőtt elmentem hozzá

mindegy, eldöntöttem hogy ma tabi se lesz, mert mi van ha mégsincs igaza a dokinéninek.

egész nap felváltva esett a hó az eső és a napsugár, fura volt.

aztán mentem a csontkovácshoz, aki viszont nagyokqt gratulált, és amikor nagyon nagyon fájdalmas dolgokat csinált akkor azt mondta ezt most próbájam a cigihez kötni.

aztán bementem a horszferre (ez a régi melóhelyem) ahol van egy új bariszta, aki olyan szintem a fogamra való falat, hogy elakadt a szavm, de komolyan, nem is emlékszem mikor éreztem ilyet egy idegen férfi láttán, hát főleg amikor megláttam a póló alól göndörödő vörös mellszőrét, nyami,
mondtam is wmnek, mondta, hogy igen, valóban igazam lehet,
mindenesetre örülök, hogy most nem itt vagyok
lehet egyébként, hogy ezek összeköthetőek az elvonási tünetekkel, ez a nagy üres semmi belül, hatalmas hiányérzés, keményen fulladozós légszomj, enyhe gyomorremegés, hát nem pont olyan mint valami beteljesületlen .. hm.. szerelem?
(ha nem olvasnák ezt a blogot enyhén prűdebb közeli hozzátartozók, akkor ez egy picit frivolabb bekezdés lett volna, garantálhatom)

na de tabi nélkül ez még ktségbeejtőbb.
szóval vettem
kínai ujjcsapdát meg pörgetős mágnes, és folyamatosan játszom. felváltva
rágó alma, szotyi mogyi kávé cuki mazsi

légszomj. folyamatosan. az nagyon rossz

este ugráltam tapsoltam és ráztam a kezem, wm úgy fogott le, nagyon durva bepörgés van néha, máskor meg a mondata közepén felállok, és bemegyek a szobába lefeküdni.

szóval ma van a negyedik napja, hogy nem dohányzom, és ráadásul ma nikotintabletta nélkül.
azt hiszem, a dohányzásról való leszokás az hatalmasat fog az önbizalmamon dobni
minden cigrettára emlékeztető tárgyat elpakoltam

amúgy a szaglásom irgalmatlanul megjavult, a bőröm jóval tisztább
és nagyon elszívnék egy cigit



angolul nem tudóknak a videó eltt: ha kibírod egy kis ideig, hogy nem eszed meg a pillecukrot, akkor ha visszajövök kapsz egy másikat is.



a mai második pillecukrom cserébe egy gyönyörű szoknya volt

füstös

jó kislány leszek, én nem dátumozom vissza a negyedik napot mintha szorgalmasan írtam volna.
szóval a negyedik:
reggel nem volt kívánásm utána előrelátóan tabiztam, délután volt egy nehezebb rész,eneszcé megint, aztán nagyon csinibe kinyaltam magam, és elmentem szórakozni a kollegáimmal, vacsi, ivótúra, de már bennem volt nagyon a csakazértis, szóval képzeljétek, két napig nem cigiztem, nagyvidáman odaálltam a dohányzó kollegám mellé, és ünnepeltettem magam.
egyszer lettem csak rosszul, mikor vlamelyik egy lassú érzelmes dalra előkapott egy öngyújtót, recccs, gyújtotta meg, lerohant rajtam a libabőr

mondjuk vicces volt mert napközben azért bennem volt, hogy elővehetem, és rágyújthatok bármikor, aztán később kiderült, hogy véging nem is volt nálam cigi,
este meg egész végig ott volt egy

aztán sokat gondolkodtam apun is, nagyon emlékszem amikor ő szokott le. nekem könnyű a tabi segít, nem is cigiztem annyit. most már nagyon becsülöm, pedig emlékszem mennyire haragudtam rá az állandó szotyiropogtatás miatt, azóta nem is ettem. ma vettem egy csomaggal,lehet hogy tudatalatti elnézéskérésként, adjunk az arcbőrnek.
mondjuk mentségemre legyen szólva, a szofiban meg a szimfóniában tuti nem volt annyi kemikália mint manapság a cigikben)

ez volt tegnap
szóval két nap dohányzás nélkül

ma van az ötödik nap, eddig ez a legdurvább.
kezdjük azzal, hogy szarul és keveset aludtam, alig bírtam felkelni, bekúsztam a munkahelyre, a szemeim totálisan bedagadva, és mégis csontszárazak.
fejfájás, torokkaparás, takonyfolyás, mintha influenza lenne vagy miapicsa
kicsit később pici fájdalom az egyik fülem alatt, kezdetleges lesüketülés, bumszli lassan odanő, egy ora múlva a másik fülem alá is, két óra múlva a halántékomra, ilyen diónyi daganat
fejfájás, hullafáradtság, amit néha felvált ilyen jó kis ideges lendülethullám valamicsinálós, majd totális bágyadtság
cigit egyáltalán nem kívánom, a tabletta gondolatától rosszul vagyok
délben (meg ebéd után) bevettem egyet(-egyet), kicsit jobban lettem, leszámítva a megfázós dudoros cuccokat, azok meg beindultak, a torkom úgy be van dagadva, levegőt alig kapok, plusz a nyelvem cafatokra égve


aztán délutánra olyan kurvaszarul lettem, hogy bementem az orvoshoz, és szereztem holnapra időpontot, de nem tudtam elmondani a születési dátumomat
a szememből meg a fogaimból kábé genny folyik, érzem a szagát

nem tudodm eldünteni, hoyg elvonási tünetek, a tabi mellékhatása, vagy valami teljesen más bajom van, de eléggé parás

utánaolvastam, és a tabin fellelhető elvonási tünetek közül az összeset produkáltam a hányáson kívül az elmúlt pár napban, plusz, majdnem az összes elvonási tünetet is.
remek

de ma se cigiztem, harmadik napja

szóval őt napja az egész világ benyalhat nekem, mert nagyon nagy hős vagyok.


(holnap valószínűleg fogok cigizni hátha meggyógyulok)




utóirat: Ann-Yu: volt nekem valaha mumpszom?

füstös

harmadik nap

vettem rágógumit. ilyesmit nem csináltam 2-3 éve. szerintem az aszpratám százszor egészségtelenebb mint a dohány, de sajni én nem is a dohányról akarok leszokni, hanem az adalékanyagokról

ma egész könnyű volt. mondjuk rá-
mindenkinek folyamatosan emlegetem, amiért dícsérnek, ez jólesik erőt ad
vigyázok hogy ne essen le a nikotinszintem annyira, hogy a testem elkezdjen ríni, olyankor sokkal nehezebb ellenállni
nemhiába mondják a dobozon, hogy minimum kilencet be kell tolni naponta (mondjuk erre nem vagyok hajlandó)

v áltozások amiket észrevettem: a szaglás tényleg jobban megy, és ez nem mindig előnyös, de azért örülök neki.
kicsit fulladozok néha, mint aki nagyon bezabált vagy ilyesmi

sokat tapsikolok, a végtagaim valamiért nagyon igénylik, főleg a kezeim. és nem a cigit, ez az érzés belül van, konkrétan az ereimnek kellene.
ripityomra rágtam ma két tollat is, és a túlélőket is láncrágcsáltam.
nagyon oda kell figyelni nehogy nasizni kezdjek.

a napon az esti cigi gondolata vezetett át jobbára, és kisit féltem is mert ma zárós voltam, hova fogom beiktatni alapon,
aztán négy óra körül elkezdtem azon gondolkodni, hogy kéne, de a kollegám azt mondta, tartogassam akkorra amikor bezártunk, olyankorúgyis szeretek megállni piit
amúgy nagyon durván támogatott egész nap, szerintem ha mássl lettem volna hamarabb bedobom a törülközőt
aztán vicceltem még azzal is hogy jóvanakkó má rá se fogok gyújtani, erre vadul helyeselt.

és bakker ilyen érvek képesek átszaladni az agyamon: a cigik szomorúak lesznek a dobozban, hogy cserbenhagyom őket.
ez egy érv
az addikió súlyos dolog
a kollegám teljesen komolyan vette, és azt hozta fel ellenérvnek, hogy ne szakítsam el őket egymástól.
aztán attól is félek, ha kihagyok egy napot, akkor a következő napi engedélyezett olyan jól fog esni, hogy végleg visszaesek, mielőtta nikotinszintemet le tudnám faragni.
erre azt mondta, hogy egy próbát megér

hát szerintem nem

wm kész kajával várt, ami jó volt, nem kellett gondolkodni otthon, hanem sak az orális fixáiót letudni, sok naranslé, közben az eneszcé dobozára meredtem, aztán bekaptam egyet, és itt vagyok.
ma nem cigiztem.

azta, mi ?

az elmúlt öt évben két ilyen nap volt
egyszer valamikor májusban amikor egy hétig ágybanfekvő beteg voltam, akkor egy nap nem tudtam kimászni az ágyból és elmenni dohányozni (azóta is meggyőződésem, hogy akkor nekem háegyenegyem volt)
meg egyszer ez volt wmnek a szülinapi ajándékom, hogy nem gyújtok rá aznap

meg vagyok lepve, de nem bízom el magam egyelőre

a ica betű alatt még mindig ott a morzsa

a néderland szuvenérnak meg majd szerzek egy pipát, ha minden kötél szakad ;)

most fogmosás alvás mielőtt baj lesz

füstös

második nap

eleve szarul kezdődött, a szokott boltom nem nyitott ki tekkknikaiokokból, így hát nem tudtam felpakolni átmenekítő nasikból.
plusz a mai munkám az konkrétan menedzseri tevékenységeket fedett le-először bízták rám, szóval volt ideg rendesen.

az első kör olyan fél 9-9 környékén jött, amikor egy nagyobb adag papírmunkával végeztem, lezárásként.

elővettem egy cigit, öngyújtót, és tudtam hogy nem kéne.
asszem ez volt az eddigi legskizóbb élményem az életemben, beleértve az is amikor évekkel ezelőtt úgy ettem varázsgombát, hogy nem is tudtam hogy varázsgombát eszem.
egy nagyon vékony hang folyamatosan tolta, hogy nem kéne, míg minden más sejt a testemben azt üvöltötte, hogy igen, és kábé öt hat különböző testrészem pedig teljesen józan érveket hozott fel hogy miért. kezdve attól, hogy megérdemlem, meg hogy nem leszek képes cigi nélkül teljesíteni a tízórás műszakomat, meg a papírmunkát, volt amelyik olyanokat mondott, hogy finom, jólesik., a tabletta szar ne azt egyem .
mondjuk ekkorra egymerő görcs voltam

felszaladtam, leüvöltöttem egy kollegám fejét teljesen váratlanul, miszerintigenis nem jutok pokolba ha rágyújtok, lehajtottam egy jókora pohár vizet, lementem, megfogtam a cigit, lassan elraktam, majd villámgyorsan betoltam a tabit.
olyan kettő perc múlva el is kezdett hatni, szóval nagyon gyorsan jön a hatás
felmentem megmutattam nekik, megdícsértek, és folytattam a munkám

innentől olyan két-kétésfélóránként zabáltam őket és az esti cigim gondolata tartott életben.

wm hazajött, és bejelentette, hogy elmegy futni, ami olyan órás tolódást jelentett volna, szóval mondtam, hogy akkor most van az ideje, ez olyan fél hét körül volt, és jelentem
KI-BE-BA-SZOTT-KUR-VA-JÓL esett

most kilenc van, és az utolsó tabi most olvadt szét a számban.

azt mondják két nap nemcigizés után elkezdünk olyan szagokat ízeket érezni, amiket addig nem.
jójó én cigizek azért napi egyet, de az utcán reggel erősebb volt a hétvégi hányásszag, délután meg a tavaszillat. mikor hazaértem a lakásban áporodott cigiszag fogadott, ezt még sose vettem észre.
mondjuk ezek nem igazi illatok szagok, csak ilyen nagyon halovány függönyök lebbennek el, lehet, hogy csak beképzelem.

(miért keveredik a cica-betű alá morzsa pont mikor a cigarettáról írok?)

aztán olyan is van, hogy valami felszabadul a testemben a hiánytól és agrasszív idegrángások vannak , amik testmozgásra ösztökélnek, hogy valahogy felégessem őket. sokat vicsorgok,meg rázom a lábam, meg tapsolok ok nélkül.

estére ideges lettem, megsértődtem wmre amiért mindezeket nem hallgatta végig,nem ajnározott halálra, meg azért is amiért pengette a gitárt amig dohányoztam, meg mert kifutott a tészta vize.
utána bocsánatot kértem, és megbeszéltük, hogy nem akart nyomást helyzni rám, azért nem emlegette, és eddig szerettem a gitározást meg akart nyugtatni.
szóval mostantól ha én felhozom akkor dísér, és nem haragszik ha buzizom.

mondjuk délután azt mondta hogy zabáljam a tabit ne szenvedjek, mert akkor annyira megútálom, hogy legközelebb neki se állok a próbálkozásnak, és akkor mondtam, hogy kösz, hogy megbízol bennem (bazmeg)
ismer talán

elmesélem milyen volt rágyújtani. kissé kellemetlen érzés, hogy erre az egyre azért szükségem van, aztán a nikotin szépen végigáradt a testemben, végtelen nyugalmat adva, a lábam melegedett fel először meg a kezem, aztán szépen haladt az egész egyre beljebb, végül hullámokban öntött el a jó érzés, és utána percekig csak bután tudtam mosolyogni.

a tabiról: hogyaszondja napi minimum kilenet kellene enni, de erre nem vagyok hajlandó, mert szerintem nikotintablettát szopogatni rákot okoz.
ma öt ment el.
lassan olvad, és gyorsan hat, kicsit sípi a szám meg a torkom.

ninsenek illúzióim, de azért küzdök még egy kisit
holnap délutános vagyok, nem tudom hova rakjam majd be a napi egy szálat a napirendemben, holnapután pedig bulizni megyek.
meglátjuk.

ezt meg sak azért írtam le, hogy ne mondhassátok hogy nem írok, meg azért a maga szánalmas pitiáner módján szórakoztató is ahogy mindig kreálok magamnak valami új nyomort

most fogat mosok, hogy ne legyen kísértés

ma megint bemásoltam egy csomót a régi naplómból, már csak egy évnyi temés van hátra, és autána végleg búcsút intek a boxnak

mindenesetre most a saját naplómban is ellenőrzőszó van.

cigiügyileg:

fél 10-10 körül szoktm az első cigit elszívni általában, akkor vettem be az első tabit, és meglepően hatásos volt, elmulasztotta a rángást a karomban seccperc.

aztán délben a következő,

aztán meló után sétáltunk wmmel, ezer éve már nem, de gyönyörű volt az idő, felmentünk a kebottávörbe, sajnáltam, hogy nem hoztuk ki a távcsövet, meg is mondtam neki, erre nevetett és azt mondta, hogy várta mikor jut eszembe, és előkotorta a zsebéből, énekesmadarakat néztünk, meg ciccegtünk a mókusoknak, akik odaszaladtak kajáért, és kinevettem őket mikor az üres ujjamat szagolgatták,

utána hazamentünk, és elszívtam egy újabb tablettát, főztem, kajáltunk, és aztán megengedtem magamnak egy igazi cigit, mert megérdemlem, és nem akarom nagyon meggyűlölni ezt a műsort,
aztán később ideges voltam és wm azt mondta cigizzek nyugotdtan ha szarul érzem magam, erre ettem még egy tabit.

most jól esne akármelyik is, de inkább fogatmosok és alszok

jótanács

észrekedés ellen agyhajtót egyetek

ócédé

hiába csalom meg annyi más tehetséges alakkal, hiába hangoztatom nagy elánnal, hogy elfogyott belőle a kraft, azért még mindig telibeszarom a bugyimat sztivönkingtől.
napok óta küzdök az Az-zal, a szavak észrevétlenül folynak bele az agyamba, semmi gondom nincs az angollal, érezhetően nő a szókincsem, és borzongok, meg izgulok, és ha belenézek a mosogatóba néha eszembe jut milyen lenne, ha vér bugyogna fel belőle, -bár én már felnőtt vagyok, nem is látnám, lehet hogy bugyog is,

milyen érzés lehet az, hogy olyan mesterművek kerültek ki a kezed alól, amit lehet hogy ebben a pillanatban sem tud valaki éppen letenni?

mondjuk irgalmatlanul lefáraszt, napok óta fáj tőle a fejem, rég olvastam valamit ekkora elánnal, általában a kakilást húzom hosszabbra, ott figyelnek a könyvek, meg ráncosodnak a fürdővizes ujjaimtól, de ez jön velem az ágyba, meg a konyhába, meg a délutáni lustihoz is, most is muszájból raktam le, nehéz hetem lesz, nem szabad kicsinálni magam agyilag.

jó dolog olvasni


más
ma vettünk nikotinszopogatóscukorkát. eneszcé
nszc

nincsenek illúzióim.
szeretek cigizni,
minimális az akaraterőm
és iszonyú erősen ragaszkodok a rossz szokásaimhoz.

van hogy álmomból kelek arra, hogy rágom a körmöm,
és nincs az az érdekes állagú műanyag amit ne vennék a számhoz

emlékszem általánosban a tanítónénim a polcon tartott egy borítékot amire az volt írva hogy ezt vettük ki aklü szájából, és teli volt papírdarabokkat, buszjeggyel, ceruzavéggel, radírokkal főleg- vérében volt a pedagógusszakma, nemdebár?

szóval ez sokkal inkább a józan ész parancsa, meg a kíváncsiság mennyire bírom
holnap kezdem, az a tervem, hogy a napi rituál cigiket nszcével váltom ki, és csak az esti vacsora utánit szívom el.
megpróbáloma cigarettázásomat egyre csökkenteni, nekem ez elég lenne

wm pozitívan áll hozzá, azt mondja, ha nem sikerül az se baj, majd ha erősebben érzem hogy le kellene állni akkor megint megpróbálom.

meglátjuk.

és itt kérem a már leszokottakat, hogy abban az esetben ha csak lesajnáló diadallal közelítenék meg a témát némi mártíromsággal cukrozva, akkor ne kommenteljenek,nem segít
köszönöm

amúgy pedig azért meséltem el ezt, mert apunak az segített a leszokásban, hogy nem akart szégyenben maradni, miután két nap nemcigizés után "leszokottnak" lett nyilvánítva

mondjuk engem a bukta utáni lesajnálás nem hiszem hogy meghatna, de hátha használ

drimszkamtru

az milyen mar, hogy uj magyar nagyjatekfilm elozeteseben az unokahugom mosolyog szenden?

-te az nem a h.?
-lehet
-de tekerd vissza bakker
-es tenyleg

tapsiorvendezes,




(ahhoz pedig, hogy nincsenek ekezetek erdemes lesz hozzaszoknotok, a magyar billentyus gep az utolsokat rugja)

semmi különös.

továbbra sem

nyugis télies napok. dolgozunk, hazajövünk eszünk, olvasunk, szeretjük egymást.
kirándulni nem megyünk, fos az idő, tévénk nincs. a számítógép majdnem teljesen behalt, kellett egy új.

néha vendégeket fogadunk, néha nem.

wm végre kedvet kapott a munkakereséshez, ami jó.
én pedig egészen megszerettem az új helyemet, nem is sok kedvem van visszamenni a régibe, bár ezt titokban tartom, a beosztottjaim borzasztó csalódottak lennének ha megtudnák, hiányolnak nagyon. de itt most egy picit nagyobb esélyét látom a tehetségem megcsillogtatásának, és ez fontos, itt nincs boltvezető, én viszem a kócerájt, és élvezem

kezd honvágyam lenni, nagyon hiányzik már a család, sokat gondolok rátok, pedig az eltelt idő egyáltalán nem tűnik soknak, sőt.

esténként fekszek az ágyban, olvasok, a lábam wm hasába fúrom hogy melegítsem, ő bontogatja a narancsokat,elfelezi őket, néha rá kell szólni, hogy ne mindig a nagyobbat adja. ezen kívül nem is szólunk egymáshoz, de nem is kell.

gitározik, sokat gyakorol, és legnagyobb meglepetésemre egész jól megy neki.
én mostanában nem zongoráztam, de majd.

ő írogat, én nem alkotok, pedig a szobros ötletemet már nagyon be kéne fejezni.

néha csinálok sütiket, zserbót, meg mézeskrémest, jó lenne egy nagyobb konyha,

az "AZ"t olvasom épp, angolul és harmincévesen is ugyanolyan ijesztő mint magyarul és tízévesen

amúgy ezt már régóta el akaram mesélni, ne fogadjatok el ajándékot a lucától, nemjóaz. még tavaly kaptuk tőle az abarat című mesét, képes volt olyan ajándékot adni, ami még nincs befejezve, a második kötetet nemrég raktam le, úgy, hogy az utolsó negyedet nem olvastam el, felcsesztem magam, hogy még három kötet hártavan, úgy, hogy még nincs is megírva. (pedig az érzés az olyasmi, hogy AZONNAL kéne) szóval az utolsó 50 oldalt inkább tartogatom majdegyszerre. szóval jól gondoljátok meg barátkoztok-e vele.

ma egy amúgy művelt angolnak elmagyaráztam egy angol kifejezés keletkezésének a történetét, és iszonyú büszke voltam magamra

ilyenek vannak

let it snow

nincs semmi különös.
de tényleg.

mellesleg buék mindenkinek .

nemigen történik semmi. átraktak pár hétre, egy másik boltba; a menedzser lelépett és odaküldtek, hát nem vezetni a boltot, de legalábbis fenntartani amíg nem jön újabb főnök. sokkal, sokkal könnyebb meló, lévén a boltnak harmadannyi a bevétele, megöl az unalom, de kedvesek a kollegák, és aranyosak a vendégek, és hónapok óta először most bírtam ki két hetet csontkovács nélkül.

a szilveszterünk nem volt olyan klassz mint a tavalyi, de nem volt rossz se.
délután elmentünk megnézni az avatárt, ami a pokahontasz történet alapján, de tényleg kiborultul gyönyörű, az első félórában majdnem okádtam a háromdétől, de miután hozzászoktam " csak" olyan volt mintha egy ablakon néznék kifele (ami lássuk be kurvajó dolog), a képi világ tényleg csillagosötös. mondjuk kultfilm nem lesz az tuti. megkérdeztem wmet, hogy megnézzük e még egyszer, de most úgy, hogy előtte beledézsmálok a néderland szuvenérba, és teljességgel megértette a miértemet, bár ő a maga részéről jobban ajánlja az alíz csodaországbant. hát jó, velem lehet beszélni.
utána hazamentünk, lepakoltunk, kiderült hogy az egyik óránk rossz, pont éjfél volt rajta, szóval úgy este hét tájban meg is köszöntöttük egymást, (arra már az összeköltözésünk első éjszakáján rájöttünk, hogy nem szeretjük annyir a pezsgőt) fürödtünk, és ágyba bújtunk. éjfél körül azért még kinéztünk az ablakon, tüzijáték, oké, én másnp mentem melózni.

eszméletlen jó pörköltöket főzök, és ami a legdurvább, wm konkrétan rendeli őket. tapsi örvendezés

ma esett végre hó, bokáig érő, gyönyörű volt, nagyon örültem, hjnalban indultam dolgozni, még érintetlen volt mindenhol, közben zuhogott az utánpótlás, megfogdostam, és tökéletesen tapadt meg ropogott is.
persze a város teljesen megbénult, közlekedés megállt, nulla, iskolák bezártak, (gyanítm, hogy a kölkök kiélvezhessék ezt az egy napot),
a boltok órákkal korábban bezártak, de pölö az eredeti helyemen a tíz beosztottból három tudott bejutni, úgyogy mi is sokkal korábban zártunk.
volt időm csinálni egy kis hóembert, , kiültettem a padra a bolt elé.
egy csomóan lefényképezték, és mindenki megállt és nevetett. nesztek itt van, de nem túl jó fotó, telefonnal készült

aztán mikor hazaértem az udvarunkban rámjött az ötperc, ledobtam a táskámat, és építettem egy jóóóval nagyobbat is, fél óra kemény testmozgás, plusz este a hidegben ki a boltba egyszem répáért, talán majd holnap lefotózzuk azt is.
ilyenek vannak.