2007. június 30., szombat

addikt

egészen mostanáig bírtam cigaretta nélkül ma, de hatalmas kupi vár megszüntetésre, és a nikotin utáni vágy elerőtlenített, és ingerültté tett.
olvasgattam rotót, már két napja bírja, és nekem is nagyon hasonló okok miatt kellene feladnom most, de nem megy.
ez szégyen, egy napot nem bírok ki, egy napot nem bírok ki, egy napot nem bírok ki cigaretta nélkül kivagyok ettől a tudattól.
lenn a boltban, a pénztárnál, már görcsösen szorult ökölbe, majd ernyedt el a kezem.
most már kezdek jobban lenni
de el kéne ezen gondolkodni ezen a dolgon , komolyabban

2007. június 29., péntek

melós

képzeljétek, az egyes számú munkahelyemen, a női vécé olyan, hogy négy kis luk, meg egy tágas. sokat gondolkodtam, hogy miért, de rájöttem, mert annyi nagyon kövér nő dolgozik ott. egyszerően nem férnének el a kicsikben.
ezen mindig nagyon nevetek, és örülök, hogy beférek a kicsikbe

a második számúért odavagyok. sose volt, de 27 évesen végre van egy élő, igazi barbibabám akit úgy öltöztetek, és úgy mozgatok, ahogy akarok.
minden kreativitásomat kiélhetem
klassz

fura

láttam ma egy nagyon szép, derűs, tiszta öreg bácsit, de volt egy óriási púp a hátán
vicces volt, hogy a táskáját arra akasztva hordta

munkahelyi

képzeljétek, az egyes számú munkahelyemen, a női vécé olyan, hogy négy kis luk, meg egy tágas. sokat gondolkodtam, hogy miért, de rájöttem, mert annyi nagyon kövér nő dolgozik ott. egyszerően nem férnének el a kicsikben.
ezen mindig nagyon nevetek, és örülök, hogy beférek a kicsikbe

a második számúért odavagyok. sose volt, de 27 évesen végre van egy élő, igazi barbibabám akit úgy öltöztetek, és úgy mozgatok, ahogy akarok.
minden kreativitásomat kiélhetem
klassz

2007. június 27., szerda

romantikus

-mit csinálnálnál ha elhagynálak?
-gyorsan írnék egy regényt, hogy emlékeztesselek mit veszítettél.

love vs art

az emberek számára még mindig fontosabb a szerelem mint a művészet
senki nem írt levelet, hogy szakítsak már lécci gyors wmmmel

romantikus

-mit csinálnálnál ha elhagynálak?
-gyorsan írnék egy regényt, hogy emlékeztesselek mit veszítettél.

2007. június 25., hétfő

nincs megfelelő cím , vol3

hehejj a mai nappal megvan a kis családunk összesítettjében a nyolcadik diploma, a kisebbik hugom által.
remek gratula, nagyon ott van a nő

ja igen, ebből a 8ból egy sem az enyém ...

nincs megfelelő cím , vol3

hehejj a mai nappal megvan a kis családunk összesítettjében a nyolcadik diploma, a kisebbik hugom által.
remek gratula, nagyon ott van a nő

ja igen, ebből a 8ból egy sem az enyém ...

recept hőség ellen

hát bocs, semmi különös, ez tényleg csak egy átlagos bejegyzés, de majd ha kipróbáljátok, akkor tudni fogjátok mi a csattanó

szóval fél marok jéghideg savanyúkáposzta az igazi
felfrissíti a testet, és felélénkíti a lelket
varázsszer, magam is meglepődtem

2007. június 24., vasárnap

lopott gondolat

"honnan tudják a vakok, hogy mikor kell abbahagyni a seggtörlést?"

by -------

fura

láttam ma egy nagyon szép, derűs, tiszta öreg bácsit, de volt egy óriási púp a hátán
vicces volt, hogy a táskáját arra akasztva hordta

2007. június 23., szombat

munkahelyi uncsi

vége van az ellenőrös kampánynak, ismét teleszélsz van soron.
de az eddigi ügynökösködéssel szemben, most nem az borít ki, hogy a szart kell tukmálnom, hanem az, hogy nem hiszik el, hogy tényleg jó
megértem szerencsétlent, ezerszer átbaszták már, miért hinné el, hogy kivételesen, tényleg kevesebbet kellene a csóringer nyugdíjából kiadnia.
mondjuk pont egy havi parizeradagnyival a vajaskenyerére, ha annyit mondana, hogy igen. nehéz-nehéz

ellenben az jó, hogy a magasságos tékom pénzéből szociálismunkáskodom. leszarom, hogy eladom a szaros csomagját vagy nem, ahelyett, hogy erőszakoskodnék, kellemesen elbeszélgetek tíz húsz perceket olyanokkal, akikre hétszámra rá sem nyitja senki az ajtót, van valami gondja, vagy csak elmesélne egy részletet az életéből, megpróbálom humorosra venni a figurát, nagyobb energiát fektetek bele, hogy megnevettessem, mint abba, hogy fárasszam az üzlettel-ha már érzem, hogy úgyis nemet mond, persze úgy hogy a beszélgetésekbe belehallgatóknak úgy tűnhessen, csak azért húzom, mert lelkiismeretesen csinálom a dolgom
ma volt pár remek beszélgetésem, kifejezetten élveztem ezt a szar munkát
szerváltam jó receptet öregasszonytól, és flörtöltem bácsikákkal, van meghívásom irodalmi estre, meg ilyesmik.
igazából ha jól belegondolok, egy hónapos jócselekedetadagom megvan
klassz

lopott gondolat

"honnan tudják a vakok, hogy mikor kell abbahagyni a seggtörlést?"

by -------

2007. június 22., péntek

nagyon nagyképű és kirobbanóan vidám

nna megvolt a panaszkórus ünnepélyes díszbemutatója, két napja meg a hangfelvétel. de a mai nap: legalább ötszézan néztek minket, és volt rengeteg kamera, és kiálltunk és énekeltünk, és óóó kövezzetek meg, de én néztem ki a legvadabbul, és én voltam a legszórakoztatóbb, és bár nem nekem volt a legjobb hangom, de képzeljétek szólóztam az előtt a csomó ember előtt, és meg sem remegett a hangom, nem is izgultam, jajj annyira élveztem, mindenkinek a szemébe nézve, (meg puszit dobálva a fehérlovashercegemnek) tudva, hogy imádnak,én is őket, én annyira imádok szerepelni, hogy azt el sem tudom mondani, és egy csomó tévében benne leszünk, (és már voltunk is) meg újságban meg rádióban, és képzeljétek, egy csomó riporter is odajött hozzám, mert a látottakból úgy gondolták, hogy én merek majd beszélni is igen, úúúú hihetetlenül élveztem, ha egész életemben szerepelnem kellene de jó lenne, színpadi színésznő akarok lenni
majd küldöm a linket

mondjuk amikor majd a képernyőn szembesülök a vidám táncoló önmagammal, nem leszek ilyen jókedvű, valószínűleg teljesen meg fogok borulni a formátlanul kövér testemtől, ahogy a hájam saját életét élve külön táncol tőlem.

így megy ez

sziget

még sose voltam a Szigeten. vagy azért mert messze volt, vagy mert drága, vagy mert tömeg vagy egyáltalán, mindenki bekaphatja
amikor valaki megkérdezte, hogy miért nem akkor mindig elmondtam, hogy csak akkor, ha majd énekelhetek
idén megyek a szigetre
és a fogadalmamat sem szegem meg

két fontos

az első az, hogy nem szeretem a sört, sőt utálom, de mindenki azt mesélte, hogy majd egyszer eljön az a pillanat, amikor az a bizonyos korty ami majd megváltoztatja az életem estébé
erről az volt a véleményem, hogy bajosan, mert az a bizonyos korty nemigen kaphat esélyt arra, hogy bejusson a számba
aztán ma elfogyott a vizem, és pont kellett valami folyadék nagyon gyorsan, és valaki a kezembe nyomta a sörét, nem is vettem észre, hogy nem is egy de, három hosszú korty már le is csúszott
és nem elég hogy hihettlenül jól esett, de finom is volt
elvesztem

a másik pedig az, hogy még sose voltam a Szigeten. vagy azért mert messze volt, vagy mert drága, vagy mert tömeg vagy egyáltalán, mindenki bekaphatja
amikor valaki megkérdezte, hogy miért nem akkor mindig elmondtam, hogy csak akkor, ha majd énekelhetek
idén megyek a szigetre
és a fogadalmamat sem szegem meg

munkahelyi uncsi

vége van az ellenőrös kampánynak, ismét teleszélsz van soron.
de az eddigi ügynökösködéssel szemben, most nem az borít ki, hogy a szart kell tukmálnom, hanem az, hogy nem hiszik el, hogy tényleg jó
megértem szerencsétlent, ezerszer átbaszták már, miért hinné el, hogy kivételesen, tényleg kevesebbet kellene a csóringer nyugdíjából kiadnia.
mondjuk pont egy havi parizeradagnyival a vajaskenyerére, ha annyit mondana, hogy igen. nehéz-nehéz

ellenben az jó, hogy a magasságos tékom pénzéből szociálismunkáskodom. leszarom, hogy eladom a szaros csomagját vagy nem, ahelyett, hogy erőszakoskodnék, kellemesen elbeszélgetek tíz húsz perceket olyanokkal, akikre hétszámra rá sem nyitja senki az ajtót, van valami gondja, vagy csak elmesélne egy részletet az életéből, megpróbálom humorosra venni a figurát, nagyobb energiát fektetek bele, hogy megnevettessem, mint abba, hogy fárasszam az üzlettel-ha már érzem, hogy úgyis nemet mond, persze úgy hogy a beszélgetésekbe belehallgatóknak úgy tűnhessen, csak azért húzom, mert lelkiismeretesen csinálom a dolgom
ma volt pár remek beszélgetésem, kifejezetten élveztem ezt a szar munkát
szerváltam jó receptet öregasszonytól, és flörtöltem bácsikákkal, van meghívásom irodalmi estre, meg ilyesmik.
igazából ha jól belegondolok, egy hónapos jócselekedetadagom megvan
klassz

2007. június 14., csütörtök

nagyon nagyképű és kirobbanóan vidám

nna megvolt a panaszkórus ünnepélyes díszbemutatója, két napja meg a hangfelvétel. de a mai nap: legalább ötszézan néztek minket, és volt rengeteg kamera, és kiálltunk és énekeltünk, és óóó kövezzetek meg, de én néztem ki a legvadabbul, és én voltam a legszórakoztatóbb, és bár nem nekem volt a legjobb hangom, de képzeljétek szólóztam az előtt a csomó ember előtt, és meg sem remegett a hangom, nem is izgultam, jajj annyira élveztem, mindenkinek a szemébe nézve, (meg puszit dobálva a fehérlovashercegemnek) tudva, hogy imádnak,én is őket, én annyira imádok szerepelni, hogy azt el sem tudom mondani, és egy csomó tévében benne leszünk, (és már voltunk is) meg újságban meg rádióban, és képzeljétek, egy csomó riporter is odajött hozzám, mert a látottakból úgy gondolták, hogy én merek majd beszélni is igen, úúúú hihetetlenül élveztem, ha egész életemben szerepelnem kellene de jó lenne, színpadi színésznő akarok lenni
majd küldöm a linket

mondjuk amikor majd a képernyőn szembesülök a vidám táncoló önmagammal, nem leszek ilyen jókedvű, valószínűleg teljesen meg fogok borulni a formátlanul kövér testemtől, ahogy a hájam saját életét élve külön táncol tőlem.

így megy ez

2007. június 12., kedd

nincs megfelelő cím , vol2

mert nagyon büszke vagyok az 52 éves Apukámra, aki ma leállamvizsgázott, szóval megszerezte a harmadik diplomáját(művelődésszervező-könyvtáros) .. unalmában, meg hogy anyu ne tanuljon egyedül

2007. június 11., hétfő

nincs megfelelő cím , vol2

mert nagyon büszke vagyok az 52 éves Apukámra, aki ma leállamvizsgázott, szóval megszerezte a harmadik diplomáját(művelődésszervező-könyvtáros) .. unalmában, meg hogy anyu ne tanuljon egyedül

2007. június 10., vasárnap

a kíváncsiság viszi előre az emberiséget

alkoholos filccel körberajzoltam a mellbimbómat, nyugalmi állapotban, majd a tükör előtt izgattam, hogy lássam hogyan változik a kerülete

igen, lenne jobb dolgom

a kíváncsiság viszi előre az emberiséget

alkoholos filccel körberajzoltam a mellbimbómat, nyugalmi állapotban, majd a tükör előtt izgattam, hogy lássam hogyan változik a kerülete

igen, lenne jobb dolgom

2007. június 9., szombat

bizarr

azt álmodtam, hogy egy jóképű, sikeres, remek stílusú, fehér buzi vagyok, aki titkon arra vágyik, hogy egy egyszerű, átlagos kínai legyen

bizarr

azt álmodtam, hogy egy jóképű, sikeres, remek stílusú, fehér buzi vagyok, aki titkon arra vágyik, hogy egy egyszerű, átlagos kínai legyen

2007. június 7., csütörtök

újévi fogadalmak

büszke vagyok magamra, már négy napja tartom a napi 10 szál cigaretta max fogadalmamat (pluszmínusz2). ha sikerülne állandósítanom ezt a mennyiséget, egy hónap múlva majd megpróbálom még kettővel csökkenteni.

a másik fogadalmam mostantól kezdődik. nagyon kemény lesz. le_kell_szoknom_a_káromkodásról.
mert mostanra már nem csak símán közönséges vagyok, alkalmanként, hanem az amúgy is elsilányult szókincsem 30%-át teszik ki a trágárságok.
elborzaszt mikor összehasonlítom a három évvel ezelőtti, és a mostani énemet
áá kerestem itt valami humoros hasonlatos. nincs

ha meghalljátok szóljatok rám.

egy kicsit BKV ellenőrnek érzem magam

furcsa.
ugyebár mind örülünk, van munkám, jajj de jó, egy bérkólcenterben vagyok telefonos kisasszony, karrierem csúcsa
különféle cégeknek intézünk kimenő hívásokat, teleszélsz, meg marketing, meg egyebek
ma egy pénzintézetnek kellett hm hmm "emlékeztető"hívásokat csinálni.
adósokat felszólítani fizetésre, szigorúan_kettő_perc_alatt, leszarva, hogy miért maradtak el a törlesztőrészletekkel. átbaszott kisnyugdíjasok, elhagyott asszonyok, szégyenkező alsóközéposztálybeliek, no és persze nagy százalékban a mentegetőző, hazudozó, keményen műsorozó kisebbségiek
az élet legnagyobb kliséi, nyomor nyomor hátán, és persze majdnem annyi tróger alja népség mint amennyivel a mónikasóban dolgoztamkor találkoztam
érzem, hogy még a vonásaim is szigorúbbak, kemény és szenvtelen a hangom, elnyomom az empátiát a szimpátiát a mosolyt
lezúz amíg csinálom, de itthon nem számít, nem teszi tönkre a lelkivilágom
csak ne lenne az a békávéellenőrös felhangja

szóval szóljatok csak nyugodtan, ha tudtok nekem valami jobbat

2007. június 5., kedd

erőszakos origami

régi társunk ő, megbízható, öreg darab, kényelmes, biztonságos, nem túl flancos
ó igen
a 81-es troli, reggel hűségesen munkába visz, hétvégén vele indulunk szórakozni, esténként pedig megnyugtató ringásával felkészíti a lelkünk az otthon nyugalmára. sűrűn jár, soha nem kell rá várni, és majdnem mindig van ülőhely
és ami a legfontosabb: nem engedi fel a fedélzetére a békávé ellenőröket
lassan egy éve a barátunk ő, vele az összes tömegközlekedéssel kapcsolatos feszültségünk felenged, semmivé válik
egészen a mai napig
ma a megnyugtató zümmögését az idegtépő "jegyeketbérleteket" üvöltés szabta szét
olyan érzés ez, mintha valaki megerőszakolta volna a legjobb barátnőm.
seggbe meg szájba

van egy keleti babona, miszerint ezer darut meghajtogatsz, akkor öröm és boldogság. régi vágyam már ezt megtenni, csak darut tudok hajtogatni, és tuti elkészítettem már ezret életemben, de egyszerre még sohasem.
mostanában munka közben, felszabdalt metróujságokból hajtogatom őket.
eldöntöttem, mire meglesz az ezer, addigra lesz egy rendes melóm.
a munkám unalmas mivoltát azonban semmi sem bizonyítja jobban, hogy ez elmúlt három napban már 107 darab elkészült

erőszakos origami

régi társunk ő, megbízható, öreg darab, kényelmes, biztonságos, nem túl flancos
ó igen
a 81-es troli, reggel hűségesen munkába visz, hétvégén vele indulunk szórakozni, esténként pedig megnyugtató ringásával felkészíti a lelkünk az otthon nyugalmára. sűrűn jár, soha nem kell rá várni, és majdnem mindig van ülőhely
és ami a legfontosabb: nem engedi fel a fedélzetére a békávé ellenőröket
lassan egy éve a barátunk ő, vele az összes tömegközlekedéssel kapcsolatos feszültségünk felenged, semmivé válik
egészen a mai napig
ma a megnyugtató zümmögését az idegtépő "jegyeketbérleteket" üvöltés szabta szét
olyan érzés ez, mintha valaki megerőszakolta volna a legjobb barátnőm.
seggbe meg szájba

van egy keleti babona, miszerint ezer darut meghajtogatsz, akkor öröm és boldogság. régi vágyam már ezt megtenni, csak darut tudok hajtogatni, és tuti elkészítettem már ezret életemben, de egyszerre még sohasem.
mostanában munka közben, felszabdalt metróujságokból hajtogatom őket.
eldöntöttem, mire meglesz az ezer, addigra lesz egy rendes melóm.
a munkám unalmas mivoltát azonban semmi sem bizonyítja jobban, hogy ez elmúlt három napban már 107 darab elkészült

2007. június 4., hétfő

bkv

furcsa.
ugyebár mind örülünk, van munkám, jajj de jó, egy bérkólcenterben vagyok telefonos kisasszony, karrierem csúcsa
különféle cégeknek intézünk kimenő hívásokat, teleszélsz, meg marketing, meg egyebek
ma egy pénzintézetnek kellett hm hmm "emlékeztető"hívásokat csinálni.
adósokat felszólítani fizetésre, szigorúan_kettő_perc_alatt, leszarva, hogy miért maradtak el a törlesztőrészletekkel. átbaszott kisnyugdíjasok, elhagyott asszonyok, szégyenkező alsóközéposztálybeliek, no és persze nagy százalékban a mentegetőző, hazudozó, keményen műsorozó kisebbségiek
az élet legnagyobb kliséi, nyomor nyomor hátán, és persze majdnem annyi tróger alja népség mint amennyivel a mónikasóban dolgoztamkor találkoztam
érzem, hogy még a vonásaim is szigorúbbak, kemény és szenvtelen a hangom, elnyomom az empátiát a szimpátiát a mosolyt
lezúz amíg csinálom, de itthon nem számít, nem teszi tönkre a lelkivilágom
csak ne lenne az a békávéellenőrös felhangja

szóval szóljatok csak nyugodtan, ha tudtok nekem valami jobbat

2007. június 2., szombat

bum csika

hát speciel én utálom az összes áksz terméket
mert bár a tusfürdők tényleg vadul néznek ki, mind egy egy kicsi hallucináció, és valóban jó az illatuk is... a polcról levéve beleszaglászva, vagy a villamoson valakin
de úgy döntöttem, wm többé nem használja ezt a terméket.
mert egy órával fürdés után, már az ágyban én szeretem érezni a hónaljának az illatát, meg az ágyékáét is, meg úgy mindenhol, de mióta ákszot használ, csak ott tudom szagolgatni, ahol elkezd nőni a haja

gyakorlatilag az áksz egy libidógyilkos, bummcsikaváóváó
hát speciel én utálom az összes áksz terméket
mert bár a tusfürdők tényleg vadul néznek ki, mind egy egy kicsi hallucináció, és valóban jó az illatuk is... a polcról levéve beleszaglászva, vagy a villamoson valakin
de úgy döntöttem, wm többé nem használja ezt a terméket.
mert egy órával fürdés után, már az ágyban én szeretem érezni a hónaljának az illatát, meg az ágyékáét is, meg úgy mindenhol, de mióta ákszot használ, csak ott tudom szagolgatni, ahol elkezd nőni a haja

gyakorlatilag az áksz egy libidógyilkos, bummcsikaváóváó

2007. június 1., péntek

idilli

hullafáradt vagyok mert 8 órát dolgoztam, és biza elszoktam ettől, de akkor is elmesélem ezt a történetet

a minap metróval kellett utaznom, minden ellenőrparám ellenére, (az Őrstől, a Deákig jaj-veszélyes helyek) szóval szépen leültem, elkezdtem olvasni, de a pillangó utcánál leült mellém egy fiatal csajszi, az ölében egy táskával, abban pedig egy valószínűtlenül kicsi, tacskóforma izével. alapvetően nem vagyok kutyás, de ez a kis dög annyira _cuki_ colt, hogy muszáj volt megkérdeznem, hogy megsimizhetem e. erre a csajszi azonnal az ölembe adta, hogy csak játszak vele. egy megállónyit dögönyöztem, míg kellemesen eldumálgattam a lánnyal. a körülöttünk ülők mind mosolyogtak. mikor visszaadtam, a másik oldalamon ülő idősebb nő megbökött, hogy milyen fajta kutya ez (elfelejtettem de nem tacsi) és el kis kezdtünk beszélgetni, míg a csaj másik szomszédja a kutyással kezdett beszélgetni
a szemben ülők, szemmel láthatóan szintén a kutyáról, élénk csvelybe kezdtek.
már kezdtek volna a társalgások elülni, mikor felszállt egy apukaanyuka meg egy valószínűtlenül _cuki_ ,a kutyához hasonlóan cuki szőke kiskölökkel. nna akkor ismét felpezsdült a társalgás, mindenki mindenkivel. a gyerek unatkozott picit, mindenki mosolygott rá, én vicces pofákat vágtam, mindenki nevetgélt.
a kutyás csajszi odavitte a kis dögöt a másik kis döghöz, aki elkezdte simizni, nagy nevetve, és közben mindenki beszélgetett mindenkivel., egyre szélesedő körben
aztán leszállt a kutyás, meg a szembenülők közül páran, és mindenki elköszönt mindenkitől, cserélődött a társaság, és érdekes módon, a mi körönkbe felszállók, a legteljesebb természetességgel, beszállt a közösségbe, és zavartalanul ment a tárgyalás házikedvencekről, gyerekekről, meg az élet egyéb nagy dolgairól.
én ahogy említettem,, a deákon szálltam le meg a szomszédom is, , többek hangosan elköszöntek, a gyerek pápázott, mindenki mosolygott, kellemes napot kívántam megköszönték, majd még a peronon is odaköszönt egy nő aki egy kissé távolabb ült.

senki nem ismert senkit

hát ilyen is van
meglepő volt, de tényleg.. gyönyörű

idilli

hullafáradt vagyok mert 8 órát dolgoztam, és biza elszoktam ettől, de akkor is elmesélem ezt a történetet

a minap metróval kellett utaznom, minden ellenőrparám ellenére, (az Őrstől, a Deákig jaj-veszélyes helyek) szóval szépen leültem, elkezdtem olvasni, de a pillangó utcánál leült mellém egy fiatal csajszi, az ölében egy táskával, abban pedig egy valószínűtlenül kicsi, tacskóforma izével. alapvetően nem vagyok kutyás, de ez a kis dög annyira _cuki_ colt, hogy muszáj volt megkérdeznem, hogy megsimizhetem e. erre a csajszi azonnal az ölembe adta, hogy csak játszak vele. egy megállónyit dögönyöztem, míg kellemesen eldumálgattam a lánnyal. a körülöttünk ülők mind mosolyogtak. mikor visszaadtam, a másik oldalamon ülő idősebb nő megbökött, hogy milyen fajta kutya ez (elfelejtettem de nem tacsi) és el kis kezdtünk beszélgetni, míg a csaj másik szomszédja a kutyással kezdett beszélgetni
a szemben ülők, szemmel láthatóan szintén a kutyáról, élénk csvelybe kezdtek.
már kezdtek volna a társalgások elülni, mikor felszállt egy apukaanyuka meg egy valószínűtlenül _cuki_ ,a kutyához hasonlóan cuki szőke kiskölökkel. nna akkor ismét felpezsdült a társalgás, mindenki mindenkivel. a gyerek unatkozott picit, mindenki mosolygott rá, én vicces pofákat vágtam, mindenki nevetgélt.
a kutyás csajszi odavitte a kis dögöt a másik kis döghöz, aki elkezdte simizni, nagy nevetve, és közben mindenki beszélgetett mindenkivel., egyre szélesedő körben
aztán leszállt a kutyás, meg a szembenülők közül páran, és mindenki elköszönt mindenkitől, cserélődött a társaság, és érdekes módon, a mi körönkbe felszállók, a legteljesebb természetességgel, beszállt a közösségbe, és zavartalanul ment a tárgyalás házikedvencekről, gyerekekről, meg az élet egyéb nagy dolgairól.
én ahogy említettem,, a deákon szálltam le meg a szomszédom is, , többek hangosan elköszöntek, a gyerek pápázott, mindenki mosolygott, kellemes napot kívántam megköszönték, majd még a peronon is odaköszönt egy nő aki egy kissé távolabb ült.

senki nem ismert senkit

hát ilyen is van
meglepő volt, de tényleg.. gyönyörű