2010. február 28., vasárnap

mérges lány*

kicsit lobbanékonyabb vagyok, az igaz. bár nem tudom, hogy a való életben is, vagy csak a drámaian haldokló laptopommal, (szóval egyelőre azt sem tudom eldönteni, hogy cigihiány vagy ennyire sokkal rosszabb a géphelyzet) de a hétvége folyamán szerintem többtucatszor vonyítottam a képernyőbe, hogy miakúúrvaanyádvan

holnap újrarakja wm, és utána kiderül

mondjuk ez érdekes, mert wm szokott így viselkedni tárgyakkal, csapkod, ordítozik, hergeli magát a gutaütésbe, és nem is lehet lenyugtatni, nagyon utálom az ilyen rohamait, amikor mondjuk teljes erőből nyomogatja a kikapcsológombot, vgay csapkodja a klaviatúrát, nem fogja fel, hogy attól nem lesz jobb sőt, de most legalább megtudja, milyen érzés volt eddig nekem, mert marokra fogom az egeret, és ütemesen verem vele az asztallapot,
kineveti magát bennem

egyébként pedig ezt azért osztottam meg veletek, mert más oldal nem jön be, aludni meg még nem lehet, wmre várok, hogy fogat mosson, és lefeküdjön, de ez addig nem történik meg, amíg ki nem hűl a "neocitrán"ja annyira hogy megihassa, de forrróóóóó
beteg, szortyog, köhög, és nagyon keményen fog horkolni.

kár hogy holnapra meggyógyul, szeretem ápolgatni, cuki, és meleg


*korom és testalkatom alapján inkább dühös asszony

2010. február 24., szerda

ennivörszöri

egy hónapja nem dohányzom

a napok könnyen telnek, néha vacsi után megkérdezem wm-et hogy szabad-e, aztán nevetünk, hogy úgyse.

ma valaki akivel rég nem találkoztam le akart lejmolni egy szállal, kedvesen. bocsánatot kértem tőle.

szagok, tüdő, énekhang, lassan jönnek vissza.

önbizalom csillagmillió
képtelen vagyok feldolgozni, hogy képes vagyok rá

nasik mondjuk becsúsznak. kis süti, kis csoki. nem bánom, mert képes vagyok zihálás nélkül felgyalogolni a parksztrítre, úgy tűnik, nem a túlsúly volt a bűnös eddig sem.

a frusztrációt kétféleképpen vezetem le. (ez csak és kizárólag munkahelyi) vagy rögtön azonnal torz sikoltozással, (szélesmosoly pardonmiaszekönd, kisétál áiáiáiáiáiáiáiirrrrrrrakurvaanyád, visszajön, szélesmosoly tenkjú)
hosszútávon meg úszással, az nagyon jó, oda vissza, oda vissza, oda vissza, csak arra figyelve, hogy milyen messzire jutok el egy levegővel (már majdnem a vizimentők székéig, ami pedig középen van) majd a végén, mikor teljesen kifáradtam és meghaltam, tíz perc lebegés. ha nem félnék attól, hogy egyszer azt hiszik megmurdáltam, és beugranak értem, akkor lehet el is aludnék
mondjuk az idegpancsi eredményeképp sokkal jobb a derekam állapota, szóval ezt is jóváírhatjuk a nemdohányzás javára

az anyagiakat nem is emlegetve

meg hogy mennyire büszke vagyok.

néha eszembe jut, hogy mikor kellene egy szál cigit elszívni, hogy lássam milyen érzés, de ez valahogy mindig eltolódik. most valahol ott tart hogy majd otthon , nem is cigizve, de munyi szápotózva, ki tudja mi lesz ebből, ahhoz képest, hogy úgy indult, hogy minden nap csak egyet.

hát eddig itt tartunk

2010. február 21., vasárnap

wm írt újat, katt jobb oldalon a nevére

bejelntkezős

jó fostaliga két hetem volt.

a leszokás olyan szinten erősítette fel a menstruációs hisztériámat, hogy volt olyan nap, amikor arról akartam művészi bejegyzést írni, hogy arról fantáziálok, hogyha pengével vagdosnám a karomat akkor a vérrel együtt a rosszkedv is elhagyna. úgy gondoltam, okosabb ha ezt nem fejtem ki, tekintettel az engem olvasó családtgjaimra, akik rögtön egy borzasztó összeesküvést sejtenének emögött
mostanra nagyjából vége van, a legfőbb para úgyis melós volt, üldözési mániával fűszerezett, jobbára beképzelt, sokat sírtam is, meg mentem wm agyára erőteljesen.

de vettem ki pár szabadnapot, és új erőre kaptam, a stukának is vége, és erőteljesen tavaszodik, és amúgy nem is olyan rossz nekem

mert a felgyülemlett feszültséget valahogy le kell vezetnem, úgyhogy kényszeresen járok úszni kétnaponta, ennek köszönhetően nem fáj annyira a derekam, és fél év után először újra tudunk egy csomót sétálni wmmel, és az jó. persze az uszoda bezár felújítás miatt három hónapra

meg lakást keresünk egyre komolyabban, szerintem nagyon nem sokára lelépünk innen, aminek nagyon örülök, mert utálok itt lakni, nagyon sokat fantáziálok az új helyről.

meg wm kissé megőrült, ír mint a parancsolat. szerencséje is van, máskülönben a torkát haraptam volna el az elmúlt két hétben, főleg hogy a kislaptop megvásárlásának ez volt az egyik fő oka, de én már olvastam olyat is, ami ma lett kész, ti pedig még csak a tegnapinak örömködtök. ehhehh és nem úgy tűnik, hogy megint abbahagyja fél évre.

ja igen, és még mindig nem dohányzom, és nem is különösebben nehéz. egy nap volt amikor nagyon súlyos rohamom volt, ennek több mint egy hete, azóta semmi gond nincs

mennék már haza nagyon, de az a terv, hogy áprilisban hazamegyünk most kicsit felülíródott
jelentkezem a magyar sztárbáksz nyitó-betanító csapatába, ami egy hat hetes kiküldetés, és ha abba sikerülne bekerülnöm, akkor értelemszerűen ahhoz idomítanánk az utazásunkat, nem lenne baj, ha a munkahelyem fizetné a repcsimet, ugyebár

szurkoljatok

kaptam egy új fényképezőt, mert az enyémet elajándékoztuk karácsonykor, csináltam pár képet, nesztek megmutatom:

például itt van ez, wm palacsintát eszik

nagyon örül neki, mert ritkán szarakodok ilyesmivel:


annyira meglepődött, hogy az egyik szeme ki is sült kicsit


aztán megnéztük kint milyen

egész jó

hajóütköző

egy kicsit kiadtam a gépet a kezemből

"éttermi" asztallap

"veled sose sikerül eltévednem"


szívem amíg tálalok csinálsz nekem egy bodzaszörpöt?
hogyan
hát eddig szörp utána szóda
jeget kérsz?
nem muszáj, de ha van kedved, rakhatsz bele, meg citromot is.

íme:
hát nem édes? :)

2010. február 11., csütörtök

két éve ilyenkor rotóék lengették nekünk a zsebkendőt a ferihegyen

2010. február 10., szerda

kérem azok ne olvassák el, akik nem szeretik ha káromkodok




mégis mi a kurvanyjuk szakadt seggét képzelnek azok a szarrágó utolsó ócska férgek, akiknek nem csak történelmi de életkorügyi* okokból kifolyólag is már minimum zselészerű állagban kéne lenniük
hogy ámerikából, a dollárban kapott nyugdíjuk meg az undorító akcentusuk mögül beperlik a magyar állam vasutakat, amiért egyszer ingyen megutaztatta őket is?

hát mi a mocsadék rohadt repedsarkú hlálfaszára gondolnak, ha megkapnák, a lovettájukat, (mert értelemszerűen semmi más nem érdekli őket) kinek az adójából kéne azt lecsípni? nem az enyémből, de mondjuk a rokonaiméból már esetleg.

az egész egy vicc

csikágói bejelentett lakcím.

szerencsére a közleményükben szereplő egyik mondat olyannyira illusztrálja a véleményemet, hogy miért csinálják, hogy ezentúl elég lesz őket idéznem.

"A dokumentum szerint bár szükségképpen érzéketlenség pénzről tárgyalni az almafaültetvényezés áldozatai ellen elkövetett kimondhatatlan gonoszság kapcsán, jogi úton csak pénzügyi kártérítést lehet kapni."




*és nem túlzok, ha esetleg beszúrom, hogy erkölcsi

2010. február 8., hétfő

két hete nem gyújtottam rá.









amúgy ma volt az eddigi legeslegeslegnehezebb nap, szörnyű volt
pedig már kezdtem azt hinni hogy ennyire olcsón megúsztam

a délelőttöm iszonyú stresszes volt, munkaügyileg nagyon sok mindent kellett elintéznem, és egy kicsit el is csúsztam, úgyhogy stressz plusz frusztráció
2 óra tájt, a műszakom vége felé szó szerint picit ugrándoztam folyamatosan, bár ez sokkal inkább olyasmi, hogy felfele rángat az ideg.

mire hazajöttem megérkezett légszomj barátunk is, szóval itt feküdtem az ágyon fulladozva, miközben daráltam le a körmeimet, és ráztam magam megállás nélkül.
egyszer felpattantam, kimentem, kinyitottam a cigisdobozt, néztem meredten egy darabig (ilyen még egyszer sem fordult elő), mélyen beleszagoltam, majd elmentem itthonról inkább, hogy hazacipeljem a megrendelt porszívót
iszonyú nehéz volt, a fogása is szar volt, és messziről is hoztam, a fizikai munka annyira lefárasztott, hogy a délután hátralévő része egy fokkal könnyebb volt.

a nikotinszopogatót nem akartam végig, úgy gondolom hogy ha belekezdtem, akkor csináljam rendesen, nem fogom az agyamat arra idomítani, hogy a bajban társ a nikotin, így is eléggé tisztában van vele.

(azért az is mekkora királyság, hogy csak simán akaraterőből csinálom. eddig úgy tudtam, hogy nekem az egyáltalán nincsen)

aztán elmentem szórakozni, z egyik kedvenc kollegám búcsúbulijára. megittam pár erdőmestert, és az nagyon sokat segített, a negyediknél hagytam abba a pattogást.
egészen odáig olyan volt, mintha az agyam magától amfetamint termelne, de olyannyira, hogy még a vicsorgás is megvan. arra nem emlékszem, hogy melyik kábítószertől volt ilyen durva légszomjam, de az első jégerig folyamatosan ásítoztam

most már okés vagyok. nagyon nagyon nehéz volt, de végigcsináltam ezt a napot
a legnagyonn segítség a kollegáim voltak, akik nagyon megtapsoltak, meg egyenként is gratuláltak. ez nagyon sokat nyom a latban

de lehet, hogy mégsem tudom abbahagyni a napi tudósítást

2010. február 7., vasárnap

ó jaj nekem, jaj nekem!
ó irgalom atyja ne hagyj el!

ó de telizabáltuk magunkat, ó de szarul vagyok.
wm mostanában a szokásosnál is jobb fiú, én meg pezsgek az energiától, szóval rántottsjtot csináltam, meg a barátait.
de szarul vagyok

jaj de szarul vagyok.

amúgy ma szabadnapos voltam, és magamtól felkeltem nyolckor, amint meglepődtem, és az utott az eszembe, hogy az elmúlt héten egyzuer sem használtam a szundi-funkciót a telefonomon, és a szokásos öt perc helyett mindig fél órával indulás előtt fent voltam.

jó mindegy, lehet hogy csak véletlen,

de tizenhárom napja nem dohányzom

2010. február 6., szombat

mesélek nektek vicceset.

hajnalban, nyitás előtt mindig beugrok az útbaeső teszkóba, (kicsi kedves üzlet, kifejezetten diákokra, dolgozókra, specializálódva, a belvárosban,) valami reggeliért, ma ma is így tettem.

szombat korai óra lévén a város teli volt áldatlan állaptban leledző fiatalokkal a lassú kínkeserves úton hazafelé
persze, be kell térni venni valami okosságot ami felszívja a cuccot, volt most is belőlük pár, nem örültem, megzavarják a reggeli nyugalmas rutinomat

beálltam a sorba, előttem négy hőbőlgő küzd az önkiszolgáló kasszával, ilyenkor reggel nincs is más.
valami fura volt velük odafigyeltem, hát négy remekbeszabott magyar honfitársunk kettőnek még úgyahogy megy, amásik kettő meg totál lefagyva,és az amúgy tökegyszerű legál termékeikkel is eljutottak az "eladói segítség szükségeltetik" képernyőhöz, ahonnan sehova tovább.
én nem szóltam egy szót se, csak bámultam ki a fejemből, remekül elszórakoztam, ahogy közös erővel sem sikerül megoldaniuk a feladatot, káráltak szitkozódtak, de nem azon a szétrúgomeztaszart hangon, hanem kedvesebben. az egyik szívhezszólóan siránkozott, hogy ő nagyon éhes és elkezdi, a másik pedig oktatta, hogy a gép szar, ez ingyen volt. gondoltam majd akkor segítek ha a magaméval már végeztem, és teljesen kiélveztem a szituációt.
a mellettük lévő kassza kiüresedett, odaálltam,még mindig a saját dolgaimmal törődve, (fontolgatva a frappáns belépőmet) és ekkor az egyik hozzámszólt.
nem tudom mit gondolhatott, hogy a kolidzsgríni-i kisteszkóban (brisztol,egyesült királyság) mennyi esélye van,
őőőneharaguggyámásegítesz? - így magyarul
a többiek itt húzták volna vissza,hogy viselkedjen már nehezen bírtam, a pókerarcot.
végignéztem rajtuk, és válaszoltam, hogy igen, csak várj egy kicsit.
hű volt nagy lefagyás, az egyik innentől kezdve már csak azt tudta hajtogatni, hogy "eztnemhiszemelmennyiazesélyreggelhatórakkoreztnemhiszemelmennyiazesélyreggelhatórakkor", lehúztam az áruikat, az egyik próbált okoskodni, hogy kevesebb fánkot üssek be, nevettem és mndtam hogy nem magyarországon vagyunk, erre szabadkozott kicsit, persze nem, bocsi, fizettek, elköszöntem tőlük, és otthagytam őket.
vicces volt
jólesett

amúgy ma kurvaszar volt cigiügyileg. nagyon kellett volna, és ideges voltam egész délután, wm rámszólt hogy egyek eneszcét,. semmi értelme, az agyamat arra idomítani, hogy az idegbajra jó a nikotin, úgyhogy inkább tetriszeztem egy kicsit.
bevásárlás közben, (meg mostanában amúgy is), többször eszembe jutott, hogy megüssem egy-egy ellenszenvesebben viselkedő embertársam

előbbutóbb meg fogom tenni.

de a 12. napon is túl vagyok

2010. február 5., péntek

tizenegyedik nap

most vacsiztunk, jó fűszereset, nem lett volna szar rágyújtani utána.
de nem is ez a lényeg.

hanem, hogy ma véletlen elmentem úszni.
egy kollegám mondta, hogy reggel volt, és dejólesett, megirígyeltem, gyorsan fel is soroltam neki az indokokat, hogy én miért nem járok . kinevetett, és azt mondta, hogy ha víz alatt van a fej, akkor az agy örömhormonokat termel. (amúgy ő egy nagyon kedves enyhén depresszív, enyhén kényszeres, enyhén "ideges" harmincöt éves nő- lehet róla mesélni, sokat)és ekkor kicsit bekattant az agyamba, hogy jó, lehet akkor meló után elmegyek.
az a gondolat, hogy munka után menjek úszni, még azokon a napokon se fordult meg a fejemben, amikor többé kevésbé rendszeresen jártam úszni (minden szabadnapomon délelőtt), úgyhogy el is hessegettem a gondolatot

hazafelé sétálva viszont átszaladt az agyamon, hogy melyik törölközőt vigyem.

aztán hazaértem, és az első dolgom szokás szerint nem az volt, hogy kiüljek az ablakba cigizni, majd netezzek míg wm haza nem ér (ezt egy kisebb zabálással meg még két cigivel megszakítva, majd hullafáradtan összedobjak valamit enni,
hanem szendó, ímélek, majd uszi
útközben megpróbáltam megideologizálni, hogy miért is megyek, mert nemigen akartam elhinni, hogy de, és ilyenkor,
de az uszi zárva volt, azt mondták egy óra múlva nyit a nagyközönségnek, mondtam hogy jó, haza majd vissza (?) és a víz klassz volt , és az úszás jólesett,
és amikor befejeztem, akkor azon különleges alkalmak egyikét éltem át, amikor a klórszag az egészséggel asszociál,

és nem érezte a tűdőm utána mintha valaki epét hányt volna bele, ez legdurvább

most fordult elő eőször az agyamban, hogy bármennyire is jó dolog cigizni, minőségibb élet a dohánymentes, sok szempontból

de nagyon rágyújtanék azért most

ja és ásításnál olyan, mintha a melleim mögött egy barlang lenne.

amúgy nem lesz belőlem boltvezető.
megkeresett ma a területi vezet, és nagyon kedvesen elmondta, hogy bár szerinte a feladat nem haladná meg a képességeimet, de túl friss az előző előléptetésem, és kicsit még itt produkáljam magam
megköszöntem neki, és mondtam, hogy ilyesmire számítottam, a jelentkezésem inkább csak egy jelzés volt, hogy én bizony így gondolom,
azt mondta örül neki

jóezígy

viszont az első nagy kísértés az az lesz, amikor majd visszakerülök a régi boltomba, és az ottani régi ritmusomba, ami a legbeálltabb mióta ebben az országban élünk.
na az nem lesz piskóta.


mindenesetre, kicsit elgondolkodtam azon, hogy lehet hogy megpróbálom a harmincadik szülinapomra rendbetenni a testem. (és itt nem feltétlenül fogyásra gondolok)
meglátjuk

2010. február 4., csütörtök

az a baj, hogy nem emlékszem azokra a dolgokr amiket wm ígért arra az esetre, ha leszoknék a dohányzásról.
őszerinte semmit, szerintem meg volt valami, ami mellesleg az írással kapcsolatos

mindegy, annyi biztos, hogy heroikus küzdelmemért cserébe hamarosan kapok egy bicajt


-

szóval néha abbahagyom a könyveket a végük előtt kicsivel. mondjuk olyan négyötödüknél. általában ez a túlizgalmas könyvekkel történik, nem tudom miért. az abaratot is abbahagytam, a szőnyegnek sem emlékszem a végére, a rémkoppantók is homályos, és ez történt az azzal is, fogalmam sincs miért.
de az éjjel egy bohóccal küzdöttem álmomban, emlékszem,hogy a helységet elöntötte a víz, olyan derékig érő tiszta, viszont a mozgást nehezítő. persze a gonosz dolgok siklottak benne könnyedén, volt benne gyerekhalál, és kristálytisztán emlékszem a gonosz ujjaira ahogy a lefolyóból markolásztak felfelé, fehér ksztyűkben, én meg egy spaklival próbáltam levagdosni őket
szóval ma elővettem megint a könyvet és inkább befejezem

--

ma meghirdettek a kerületen belül egy boltvezetői állást-azé a bolté ahol épp vagyok-, és megpályáztam. esélyem olyan 10%, de meg akarom mutatni, hogy jobb ha tudják, hogy ilyen jellegű terveim vannak a jövőre nézve

---

amúgy meg tök rendesek vagytok hogy így kommentelitek a leszokós küzdelmemet, egy csomót segít
tizedik

ha kihúzom a két hetet már nem fogok mindennp beszámolni, de addig lelki szükségletem.
most azért jön a bejegyzés ilyen korán, mert kúúúúúúúúúrvára kéne cigiznem, és talán ez segít
kemény légszomj, fulladozok konkrétan, mindegy.

ügyes vagyok.

gondolkodtam ma, és eszembe jutott valami. kérem szépen az idősebb hozzámtartozókat, hogyha tényleg sikerül ezt végigcsinálnom, akkor ne kezdjenek el velem bezzegelni a fiatalabb nőtestvéreimnak illetve a sógoroknak, mert most megígérhetem, hogy akkor szépen komótosan odmegyek a könyvespolchoz, kinyitom a szerszámosdobozt, elveszem belőle az ezüst benzonendhedzsiz dobozát amit a leszokósdi első napján vettem, rápillantok a benne levő hét szálra (kettőt elszívtam egy elveszett), kicsit vacillálok, majd kiveszek egyet, -gondolom ekkorra fuldokolni fogok a légszomjtól, és ömleni fog a nyál a számból- megszagolom, édesfanyar, megpörgetem az ujjaim közt, nemjónemjó, kiszáradt már egy picit, ettől szúrós lesz, mindegy, keresek egy megfelelő öngyújtót, sőt nem is, inkább gyufa lesz, kiülök az ablakba, kényelmesen, külön vigyázva arra hogy a radiátor ne égesse a combomat, számba veszem a cigarettát, meggyújtom a gyufát, vigyázva, hogy a láng bőven elhagyja a szulfuros részt, majd meggyújtom a cigarettát. az első slukkot nem fogom letüdőzni, csak megforgatom a számban és kieresztem, vigyázva, hogy ne menjen a szemembe, élvezve az ízét, illetve az enyhe bizsergést, ahogy a nikotin elkezd majd felszívódni a nyálkahártyámon. ezután a második slukkot le fogom tüdőzni, , valószínűleg egy picit köhögnöm kell majd, de lehalább kinyílnak a hörgőcskék, a harmadikra semmi bajom nem lesz, a nagyedik slukkot pedig lenntartom. ekkora már a lábujjaim is bizseregni fognak, fejem betompul, és nagy nagy nyugalom fog eltölteni. élvezni fogom minden percét, főleg annak tudatában, hogy ez nem csak "egyszálcigi", hanem konkrét újrakezdés,
és amikor valaki megérdezi, hogy miért akkor azt fogom mondani, hogy mert
"egyidősebbközelihozzámtarozóneve" bezzegelt velem "valamelyikhugomnakvagysógoromnak"

kár ellenkezni, hogy nem tennétek ilyet, tudom hogy de*
és különben is, nagyon jólesett leírni.


nna. húsz perc elment. remek. wm negyven perc múlva jön haza, csak addig kell kibírnom.

addig mesélek a hipohondriámról jó?
vagyis arról, hogy hogy áll éppen a mumpszom.
a nagyon fájó dzsuva a füleim környékéről eltűnt, vele együtt az üvöltő migrén is.
most jön a viccesebb rész, a gennylötymő egy része felvándorolt a homlokomba, meg a homlokom felett hajas bőr alá. meg a szemöldököm alá, kisebb a szemem mint egy billentyű a gépen. az egész enyhén viszket, mert a bőr folyamatosan húzódik. egész viccesen nézek ki, egész nap szemüvegben, az legalább takarja az eldeformálódott arcom egy részét, ami viszont aggaszt, hogy nem messze az agyamtól (pontosabban a lehető legközelebb az agyamhoz) van egy nagy adag gyulladás, illetve halott fehérvérsejtek a beléjük zárt kórokozókkal - szóval ez bármikor átszivároghat az agyamba, ami megfertőzdik, és kómába esek

ennyi. wm mindjárt megérkezik.

bónuszként álljon itt egy kedves kis videó, sokáig kerestem a pontos részt, de nem sikerült.

valahogy így képzelem, nagy vörösorrú izéket bombáznak le kövér fehérruhás bácsik, csak nem takarították el




*az öt darab idsebbközelihozzámtartozó közül kivételként megemlíteném palibácsit, ő nem csinálná, tuti

2010. február 3., szerda

vege a kilencedik napnak is

ma volt ketszer is egy enyhe hianyerzes, de inkabb a rutin miatt, egyszeruen csak massal kell kitolteni azt a par percet, amit akkor ott dohanyzasra forditanek.

mondjuk a vacsora utani az csak jolesne, barki barmit mond, az fizikalisan is jot tesz

a mumpszom muloban ma mar nem fajt a fejem, de a homlokom kozepen meg mindig van egy erdekes pukli, foleg mikor osszevonom a szemoldokom

nna, megtalaltok a kepen?


hat kabe

amugy azon gondolkodom mikor kene ragyujtanom, hogy nehogy veletlenul orokre megutaljam,
szoval az egeszseges hatar hol lehet a kordabantartott dohanyfuggosegig?

2010. február 2., kedd

nyolcadik nap, cigarettázás nélkül.
nem olyan nagy szám ám.

olyan hattal több mint amire számítottam,
és az eneszcét se eszem

a mumpszom teljesen leköti a figyelmemet.
most egy picit jobb, bár kurvaszarul nézek ki, főleg a gennyes fekély a homlokomon, meg a fejem kétszerakkora, de legalább nem fáj.
nincs időm egy homeopatát elővadászni, szóval kikúrálom magam paracetamollal meg ibuprofennel, és ha jobban leszek, akkor keresek egy kuruzslót, és kifigyeltetem magam azzal.

bár szerintem az egész a cigizésről való lemondáshoz köthető.

amúgy nagyon odavagyok wmért.

például zért mert mindig olyan forró, és amikor éjjel kimegyek pisilni, és kihajtva hagyom a takarómat, és fázok, akkor kibontom kicsit az ő takaróját, és csinálok egy alagutat kettőnk közt, és csak áramlik a forróság. ha felébred, akkor oda is tolja magát, az is cuki

megledobtam a sörét, és megfeddett, hogy nem félsz hogy megver az isten? mondom neki isten nevét a szádra ne vedd, erre néz ártatlanul, mé azt nem mondtam hogy jenő, csak a foglalkozását, és tudom hogy nem szép dolog de nagyon felröhögtem

meg hogy ma hasonlítasz az egyik szörnyre a nájtbrídből. ő be kedves meyikre? a homlokkinövésesre. - mindegy, ez az én naplóm, elég ha én értem

meg aggódik értem nagyon amikor beteg vagyok. jó az

2010. február 1., hétfő

utálom az itteni orvosi rendszert, le se írom inkább. és bármit is mondanak, nevezzük mumpsznak amim van.
ha már kétszerakkora a fejem, mint valójában
fáj is

azt hiszem, hogy a testem ezt reagálta a leszokási kezdeményemre.
szarul vagyok
nagyon

de egy hete nem cigizek (igen, a mai volt a hetedik nap)
nem eszek nikotintablettát se
és eszembe se jut
bár most asszem meg is halnék egy cigitől.

talán még jó is hogy elkapott ez a dzsuva

amúgy meg
bejött ma egy társaság, akik úgy néztek ki mint egy norvég death-metál zenekar.
ez a gondolat annyira mulattatott, hogy kétszer-háromszor el is mosolyodtam rajta, (annak ellenére, hogy ez nagyon fáj) végül nem bírtam tovább, és megkérdeztem, hogy véletlenül nem egy norvég death-metál banda ők, amire azt mondták, hogy nem, ők egy svéd death-metál banda. ezen nagyon nagyon nevettem, majd megnyugtattam őket, hogy nem mintha felismertem volna őket, csak pont úgy néznek ki.

fáj a fejem a monitortól, szevasztok




kicsit később:
wm beguglizta hogy brisztol metál koncert, és rátalált az ominózus zenekarra, itt egy videóklipp tőlük, de azt azért elmondanám, hogy hosszasan vacilláltak a karamellás vagy a csokoládés kávé-sék között