2012. május 31., csütörtök

időutazás


A kiscsaládunk új tagja. Majd lesz még róla egy csomó kép. olyan izgatott vagyok hogy teljesen nyugodtnak tűnök. alig várom hogy tekerhessem.

***

hhhő az alant emlegetni fogol dilemma elkezdte olvasni a blogot, nincsen szükség arra hogy ez tovább bonyolódjon, szóval kétezertizenkettőből ideröppent a bejegyzés.
Amúgy meg dilemmám van, a kérdés pedig az, lesz e a kutyából szalonna?



 Van ez az ismerősöm, akit, amikor még ismertem, nem tartottam egyenes embernek, egyáltalán.  Lehúzós számító törleszkedős. Ismerek egy pár ilyet. Az a vicces hogy mind rendelkezik egy erős artisztik vénával, és mindegyik borzasztó szimpatikus az embereknek elsőre. Anyagiasak, és ezt a tulajdonságukat tagadnák le először.
A barátságunk annó nem ért szép véget, én úgy éltem meg - nem emlékszem már pontosan-, hogy már nem volt rám szüksége, de biztos ami biztos úgy dobott ki, hogy még csinálhasson belőle mártírműsort - magának ugyan, mert az erkölcsi győzelmet a munkályából adódóan normális értékrenddel bírók előtt nem kaphatta meg.
Gondolom lejön, hogy nem tört meg külnösebben a hiánya. (nem az első volt, viszont az -érdekes módon- utolsó)

Aztán mostanában betalált egy közösségi média felületen, hogy jön ki, ebbe a városba, hellósziaszevasz. Természetesen kedves vagyok és segítőkész, baszki hát ilyen a természetem. De barátkozni akar, és ez megrémít. A munkát, amit elvileg végezni fog, tisztelem nagyon, és ennek alapján úgy gondolom akár változhatott is jó irányba. Viszont barátkozni meg nem akarok, mert úgy gondolom, hogy az, ami ő volt (meg azok az emberek akik így gondolkodnak élnek) nem érdemel meg engem (meg azokat az embereket akik úgy gondolkodnak meg élnek mint én) Nem merném neki bemutatni a barátaimat ismerőseimet, mert ez a fajta csak elvesz, mert azt hiszi hogy megérdemli.

Viszont ha meg "megjavult", akkor alapvetően egy értelmes, színes, nyitott gondolkodású ismerősre lelhetnék benne, mert alapvetően nem hülye, meg nem unalmas.

És itt jön a kezdőkérdés, a kutya szalonna dilemma.
 Mert szerintem aki gonosznak született, az gonosz marad, aki jónak, az jóként hal meg.

Persze lehet valaki félreértett, megbántott, rossz beidegződésekkel élő, és azért viselkedik gonoszul, ebben az esetben elképzelhető  a változás. Viszont amíg ezekről nem tudok, addig az aki gonoszul viselkedett velem azt én alapból gonosznak tartom. Aztán lehet valaki rossz természetű vagy buta is, és azért viselkedik gonosznak látszóan, de a szíve mélyén nem az. Az ilyeneket kerülni sajnálni, esetleg oktatni.

De az igazi gonosz annak született, és úgy hal meg, szerintem ez pont annyira genetikus mint a buzulás.
Vajon tévedek?

Tudom hogy a keresztény olvasóim szerint igen, de a megtéréshez is kell a jóra való hajlam.

Szóval szerintem ez a lány gonosz, még nem tudom hogy zsigerileg volt-e az, és ha nem vajon "megjavult-e" az utóbbi 5 évben.

Meglátjuk. Csak olyan nehéz a távolságtartó viselkedés, nem nekem van kitalálva. én nem tudok úgy csinálni mintha.  Ugyanakkor biztonsági játékos lettem, nem bándzsizsámpingolok, nem barátkozok kérdéses figurákkal, ez van, nem szívesen hagyom el a komfortzónám.
Ehh



-wm szerint a gonoszság nem genetikus, de ezt nem lehet bizonyítani sem.





2012. május 27., vasárnap

Az utolsó körök Frenkin, de egyszerűen nem lehetett itthonmaradni, sokan arra tippelnek, hogy idén csak egy hét nyár adatik meg nekünk, ki kell használni.


Szeretek bicajozni.

2012. május 26., szombat

Érdekes, hogy a mi kis 25 fokunk mennyire semmitmondó Magyarországon, de számomra paradicsomi időjárás van. Akkor lett volna a nap még sokkal klasszabb, ha a vidivadiúj bringám már hazaérkezett volna a kórházból. Mindegy. A majdnem pörfikt délután pedig így néz ki; olvasás az napágyban, bikiniben, aszalt szilvával, gyümöcsturmiksszal.



A Bradbury-be ismét beletört a fogam, ez viszont most olyan mint egy  nagy úszómedence valami öreg uszodában, ahol zöldek a csempék, a nagy rózsablakokon besüt a nap, te pedig az úvészűrős úszószemüvegedben a legcsapkodósabb kollega után tepresz, mert akkor nem is víz alatt úszol, hanem buborékokban lebegsz. izé. (Volt egy ilyen uszi ahova sokáig jártam,  nagyon klassz élmény volt. )

2012. május 25., péntek



Tessék lássék fotózgatok az ebédszünetben, eredetileg egy kacsakaki képet akartam ferakni, hogy passzoljon, a véleményetekhez a kis fogadalmamról, no.

2012. május 24., csütörtök

Az utóbbi időben lusta voltam a fotókkal, és nem túl jó képekkel szórakozattalak benneteket. (de a napsütést nem lehet lefotózni, az ebédszüneteket, a karom szagát mikor rálehelek. Szóval nem is kínlódom.

 A mai kép is kicsit semmitmondó számomra viszont már nagyon rég nem volt ilyen fontos kép:
Ma végre megrendeltünk az új bringámat, két hónapig küzdöttem a háerrel, az adómentes (így majd feleannyiba kerülő) bicajvásárlási kuponért, megjött, ha minden igaz a bringa is legkésőbb hétfőn.
Ez hatalmas boldogság, hatalmas!


Ráadásul a melóban is jól alakulnak a dolgok, és eszméletlen jó lábaim vannak.

2012. május 23., szerda

klassz klassz klassz

Nagyon klassz a munkahelyem környezete, ezt a képet a délórai egészségügyi sétámon csináltam, az ebédszünetes piknikről ne is beszéljünk, még mindig süt a nap, folyamatos tomba vigyorban dolgozom klassz.

Plusz, ma voltak vendégeink, a szomszéd srác meg a csaja, és meglepően kellemes estét töltöttünk együtt, klassz klassz klassz, közösségi élet, amit mindig hiányolok, és bónusz hogy egy nagyon szimpatikus, értelmes párra találtunk. tapsi.
 És imádták a főztöm. tapsi kettő.
A tapsi három pedig sajtosbrokkoli rebarbarás limonádéja, eléggé odavoltak érte :)



2012. május 22., kedd

A biorobot örömei, nagyon klassz nap volt a mai, nagyon.
Kisütött a nap, végre valahára, és hétvégén is sütni fog, az van, hogy lassan fél éve nem láttunk ennyi összefüggő napsütést, érzem hogy hat.

Az ebédszünet előtt munka küzben meghallgattam a kilencedik szimfóniát, aztán a parkban a tóparton a füben ücsörögve fogyasztottuk el az ebédünket a két kedvenc kollegával.
Az ebédszünet után is meghallgattam a kilencedik szimfóniát, eszpresszót ittam kis kakaóporral meghintve, kint ragyogóan süt a nap, bő fél órával hamarabb végeztem mint kellett volna, szóval a végét becsukott szemmel élveztem végig. okés volt.

Utána bevásárolni mentünk a szerelmemmel, hazafele úton fagyit ettünk egy parkban ülve, és tudományos dolgokról beszélgettünk. (ő mesélt, én hallgattam)

séta közben mezítláb voltam egy nagy parkon vágtunk át, harsogó zöld fűben. A szerelmem szünet nélkül azt szajkózta vedd fel vedd fel vedd fel vedd fel vedd fel. mármint a cipőmet. vedd fel vedd fel vedd fel.
a szerelmem nem egy kalandor.

 de ajndékot venni tud, úgyhogy rengetegsok turmikszot iszunk manapság . jó.



2012. május 21., hétfő

2012. május 19., szombat

Ennek a random aranyos kisfiúnak, és a remek geneitkai állománnyal rendelkező anyukájának a képével szeretném megkövetni a kisbabás ismerősömet aki lógva hagyott szombaton, végülis nem a gyerekkel, hanem a telefonjával volt a gikszer. Szép ajándékkal kért bocsánatot, szóval okés a dolog.

De a nyilvános helyen való szoptatásáért azért majd a jövőben bosszút fogok állni (rajta is, meg minden nyilvános helyen szoptatón). Mondjuk úgy hogy amolyan mi sem természetesebb módon rajta fogom tartani a kezem wm farkán beszélgetés közben, lehetőleg a gyerek előtt, és ha bárki kifejezi a nemtetszését, akkor majd édes mosollyal tudatom velük hogy dehát nektek ez oké nem? Most legyen nagy az arcod nem amikor kinevetitek és kioktatajátok a zavarban levő férfiismerősötöket miközben egy kávézó teraszán előveszitek a melletek.



A kisfiú mondjuk tényleg nagyon aranyos volt, úgy tűnik hogy a zselatin állaghoz kötődő pozitív érzelmeimmel nem vagyok egyedül. Mellesleg küldeném neki az e-talking című nóta első 30 másodpercét, meg mindenki másnak is aki szereti.

2012. május 18., péntek

SS Green Britain

Az volt, hogy az SS Great Britain üveg-vízfelszínét valami performanszié alkalmából feltöltötték zöld citromzselével és csinaltak neki egy ilyen kis kétnapos kiállítást.

Mikor kicsi voltam, és a tesóimmal kelett egy szobában aludnom, sokat ábrándoztam mindenféle gunyeszekről amik csak az enyémek voltak. A legdédelgetettebb álmom az egy nagy zöld zseléscukor volt (az a kis kupola alakú cukros külsejű). A nagy alatt itt óriásit értek. Akkorát, hogy az ábrándozásaimban egy kis folyosót rágtam bele, ami egy nagyobb szobába vezetett. A bútorzat szintén  úgy volt belerágva, tökéletes rugózású volt benne az ágy. Voltak bele légzőnyílások rágva, és a fény gyönyörűen szűrődött befele. * 

Gondolom így már méginkább érhető, nekünk ott a helyünk.
Kábé két perc után rájüttünk, hogy ez mégsem akkora szám, messze nem elég a zselatin Körbejártunk csináltunk egy-két képet. De  zselatin. az bizony kevés volt. A bejáratnál lelkünkre kötötték, hogy hét órára jöjjünk vissza ide és ide,  mert majd a Művész mesél a Műről. Juj de klassz lesz. höhö. Mi úgy döntöttünk, hogy ha hétre mindenki lemegy meghallgatni az okosságokat, akkor most az egész naaaaagy hajó a miénk lesz. Fel-alá idétlenkedtünk, megtaláltuk a Művész beszédének a végére tartogatott, vendégeknek szánt hatalmas tálca étkezési zselatint, egy darab ( a Művészt és az egész performansziét hozzánk hasonlóan tisztelő) őrnénivel, aki megengedte hogy sutyiba beleegyek.
Utána felszöktünk az elsőtiszti kabinba és volt kis szodomagomorra is. Csak nem vagyunk olyan öregek no.


Később kebabot zabáltunk, kézakézben andalogtunk. Nem lenne rossz, ha negyven év múlva is ilyen lenne az élet.




* van egy elméletem, hogy vannak akik kábítószerélvezőnek születnek, és vannak akik nem. Az első csoportba tartozók  bármilyen kemikáliával való találkozás nélkül is remekül végigszórakozzák az életüket, az utóbbiak, szanaszéjjel szerezve sem értik meg ezt az ábrándot sohasem

2012. május 17., csütörtök

Ez egy másik kiscsalád a munkahelyi tavak környékéről. Az esetek nagy többségében azért figyelem őket hogy inspiráljanak az aznapi kajához, egy jó levest el tudnék képzelni.
 Amúgy meg, -köszönhetően a faint kis gukkeremnek- már egész jól belőttem a kacsakolónia tagjait, igazi kis szappanopera, majd egyszer ha alkalom lesz rá mutatok képet az identitászavaros fehér kacsáról, akinek a fajtatársai egy távolabbi tavon élnek, de ez mindig a sima vadkacsákkal lóg.


2012. május 16., szerda

hogy lássátok, szeretem én is a kicsinyeket meg a czukit, kávészünetben fotóztam, lesz még.

2012. május 15., kedd

Három régi kollegával. Ilyenkor elgondolkodom milyen lett volna, ha 19 évesen nem jövök haza ángliából, hanem ott "növök fel". Biztos szórakoztatóbb és szabadabb lett volna az ifjúkorom. Nem mondom, hogy nem jó az ami most van, és ide egy másik út vezetett, de akkor is. Bárcsak ne lennék ilyen "öreg".

2012. május 14., hétfő

need sun

Úgy csinálunk mintha nyár lenne, arra a két órára amíg kisüt a nap, nagyon megeröltető ez az évszak. Remélem, hogy ez a böjtje a gyönyörű nyárnak.

Még mindig fortyogok az ellopott hétvégénk miatt, miért kell hogy egy kisbaba kifogás legyen minden totálisan elfogadhatatlan udvariatlan tapló viselkedésre, le-sza-rom. (főleg hogy nem egy olyat ismerek, akinek sikerült nem kitolnia az agyát is) Egy egész nagy világ van odakünn, embereknek lenne más dolga is. Főleg ha süt a nap. Berángatni a városba találozóra, majd nem megjelenni, esemeseket nem megválaszolni, majd nem bocsánatot kérni, ezzel azért el lehet nálam rúgni a pöttyöst. Fú nem is fejtegetem ezt inkább ki.

2012. május 13., vasárnap

dekorátív

Ahhh de utálom az ilyet. Két ismerősöm is kiemelten jelezte hogy igényt tartana a társaságomra (hosszú hetek óta az első napos) hétvégén, az egyik lógva hagyott, a másik meg még úton van ide, pedig kábé most kéne elmennie. Ezért nem tudtunk wmmel kirándulni menni.

A pohár teli része viszont, hogy kiültettem a papperkákat, illetve hogy a szokásos cseritis vadászatunkon ezen a héten iszonyú szerencsések voltunk, két eléggé faint új kirakóval, egy (nincs rá megfelelőjelző) felsővel, és egy képeskönyvvel gazdagodtunk.
Könyvet megbecsüljük, szabály, de ez esetben muszáj vot kivételt tenni:
 Gyógy- és fűszernövények a gyengéim, most a nappali falát díszítik, a tükörórámmal közösen:



2012. május 12., szombat

házikoszt

Mit számít egy két eksztra dekagramm a pocin, ha van egy egészséges önbizalmad?



Viszont, ha van egy jóindulatú gazdid is akkor az előbbire is felhívja a figyelmet. Szép a háj is.




:.
.
.
.
.


Ritkán járok a városközpontba hétvégente, megvolt nekem abból már egy életre az elég. Ma viszont be kellett mennem, persze a szokásos tömeg volt. Ami viszont nagyon megütötte a fülem, hogy annyi magyar szót, amennyit ma, máskor két hónap alatt se hallottam, és ez alatt a két hónap alatt még a központban dolgozós időszakot értem.

Valószínűleg csapatostól menekülnek külföldre a fiatalok. Durva.

2012. május 11., péntek

Köcsög meztelencsigák. lemészárolták három paradicsomomat.

Hlonap megtöltöm a kis vizipisztolyomat tömény sóoldattal, és bosszút állok.

2012. május 10., csütörtök

2012. május 9., szerda

van csini cici, meg szekszi dekoltázs, meg van nehéz bombázó mellkas, meg van ez





az ilyen ajándékokat szeretem. ismer, és emlékezett arra hogy mit szeretek. egy fél kacsa nyersen egy kollegától. valamit jól csinálok. (nem akartam meztelen húst felpakolni, azért fotosoppoltam rá a csipkét.

2012. május 8., kedd

Jaj de nehéz a választás. A könnyedén olvasható Abarat, vagy a nagyon nehéz Bradbury? De úgy hgy az Abarat első két kötetét is hozzá kell venni, mert ez eposz, de úgy meg esetleg beleunok a harmadik kötetre. Plusz nem lehet azt a vécére se kivinni, mert öt kilós díszkiadás, ehh. De a Bradbury meg nehéz angolul.  tévézni kéne.



Más:

-Amikor én ezt legutóbb csináltam, akkor rámszóltál hogy ne, mert hozzászokik. Most meg te csinálod. mi ez ha nem kettős mérce?
-A mi családunkban akkor is te vagy az OrbánViktor, én meg a Gyurcsány.



2012. május 6., vasárnap

2012. május 5., szombat

tiszta öröm

a mai kép fura




fogalmam sincs hogy ő kicsoda, de ma már kétszer bőgtem amikor megláttam ezt az arcot.
Tessék, ez a videó magáért beszél


 Gondolom nem is kell elmagyaráznom.

meg bőgtem még harmadjára is, furcsa.

Az itteni legjobb barátnőm, Emili. Ritkábban találkozunk mostanában, ma összefutottunk. Rádióterapeutának tanul, úgy gondolja hogy az ő életútja durván rákos emberek mellett kell hogy elhaladjon.
Kérdezgetem, mert amit ő lát azt kevesen bírnák elviselni. Tíz évvel fiatalabb nálam, mégis ő a példaképem sokszor. Kérdem sírt-e már.
Tárgyilagos hangon mesél, de tudom hogy nemigen tudja ezeket a dolgokat kiadni magából amúgy, jót tesz neki is. Mesél a  betegekről. Meg a betegségről is, de főleg a betegekről.Én meg arra gondolok, hogy ha valaha bármi bajom is lenne, akkor azt akarom, hogy egy ilyen ember toljon be a gépbe, kötözze ki a fejemet, símogassa meg a vállam, majd nyomja meg a sugárnak a gombját.

És akkor eszembe jut, hogy mennyire büszke vagyok erre a kislányra, aki 17 éves kora óta arra gyűjt, hogy 22 évesen elmehessen egy ilyen isiba. És hogy egy ilyen ember engem választ barátjának. Valamit jól csinálok az életben. Na és én ekkor  elbőgtem magam, mint egy kisgyerek, ott előtte. (Igazából most is pityergek, csak jó csendben, nehogy wm meghallja).
Klassz volt.

ilyesmik. Bőgjetek ti is örömötökben sokat.




2012. május 4., péntek

2012. május 3., csütörtök

három napja próbálom ezt a lepkét lefotózni, de mindig túl sötét vagy túl világos van, felszáll , elrepül megmozdul, elfelejtem, nincs kéznél a masina satöbbi. Ma eljött a pöpec pillanat, nyugiban leült a kis szárnyasjószág, lekapom a lencsevédőt, ráfordítom a masinát, és a cica, aki csak bizonyos fajta kaját hajlandó megenni hopp felugrott az asztalra és egy pillanat alatt megette. Na így nem lett lepkés kép.

2012. május 2., szerda

Rengeteg túlóra, minimál alvás, és munka után, különsebb fotosoppos beavatkozás nélkül, így nézek ki 32 évesen. Nem rossz.



A fordász azért jót tenne

2012. május 1., kedd

Nem kellene panaszkodnom, tudom én, hogy ez a kilátás a munkahelyemen az asztalomtól, (kicsit elfordultam a görgős székkel ugyan) de az esőmennyiség ami leesik most itt, az már túlzás.
 Annyira hogy már az angolok is feladták a gúdot hazudni a hávárjúra. Lófütty. Szar fos depressziós genny idő van, egész nap esik, és hideg van. hetek óta. És még hetekig.
  Gyakorlatilag nincs más téma sehol, amióta ebben az országban feljegyzések vannak azóta ez volt a legesősebb április, gyaníthatóan már ma leesett annyi, hogy a májusra is igaz legyen az állítás
. A tévében esernyőket tesztelnek. Májusban.Ehh. A kis tavak folyamatosan ki vannak öntve, még a kacsák is dePressziósnak néznek ki.
 Attól félek, hogy a másik tó közepén levő kis szigeten élŐ kis bíbiccsibék mind megdöglöttek. (mondjuk ma este kisütött a nap, azonnal felmelegített mindent, mert amikor látszik van ereje, de illúzióim nincsenek holnap ugyanígy zuhogni fog egész nap)