2012. április 30., hétfő

ma is csalok, de mindegy.
 gondolom fel se tűnik.

 annyit akartam csak, hogy iszonyúan várom már a Prometheust:

2012. április 29., vasárnap

Na. A mai nap különleges, mert ma nem lesz kép a blogon. Lehetne is akár, de mégse.

 Helyette kaptok klasszabbat, rajzfilm, wm készítette, aki se rajzolni nem tud, se zenét szerezni, se animálni. hö. Ja, és ha nem kommenteltek akkor megjegyzünk magunknak tikteket.

2012. április 28., szombat

van frufrum

"mindig csodáltam azokat az embereket, akik bármilyen módon képesek karban tartani a saját hajukat...minden elismerésem:)"
  Tudod Molly, én is. Kicsit irígyeltem is őket.

ezt a képet meg úgy mentettem el, hogy "hiba"


2012. április 27., péntek

Ő itt Kálmánka. Szépen lassan beköltözik, ő úgy döntött.




Nagyon akarok frufrut, ,annyira, hogy félek; holnap olló lesz a vége, a saját kezemben.

2012. április 26., csütörtök

Szeretem az angol időjárást, de az elmúlt két-három két már nagyon nagyon durva. Gyakorlatilag óránként változik a ragyogó napsütéstől a szélviharos dézsábólöntésig. Mondjuk az utóbbiból több van. Szóval remélem ez itt alant a jele annak, hogy kezdődik a rendes tavasz mos'má.

2012. április 23., hétfő

Nincs nap, nincs meleg, csak esők, záporok, zivatarok, csöpörgések, áztatások, szitálások, dézsából öntések, szemerkélések. Meg amikor lóg a lába. Ehh

2012. április 21., szombat

Vannak tökéletes napok. Ma egy picit túl sok csokoládét ettem, ezért nyomi a hasam, szóval a mai nem az.

Reggel már teljes hadfelszerelésben álltunk, mikor rájöttük, egy órával kevesebb van, szóval eleve nyeréssel indultunk.
 Szépek vagyunk, okosak, viccesek és szeretjük egymást.
Ennyi elég is lenne, nem?

A Brisztoli Múzeumba különleges kiállítás érkezett: tíz rajz Leonardótól. Sose láttam még semmit eredetiben tőle. Az utóbbi években megkedveltem a képeket, festményeket, pedig régebben nem mozgatták meg a fantáziámat különösebben. Rájöttem, hogy nem unalmasak, csak türelem kell hozzájuk.

Most különösen kíváncsi voltam, hogy tényleg van e varázslat egy pár ötszáz éves firkában. Mert kétségtelen Leonardó géniusza, de szkeptikus voltam, hogy mondjuk egy kar képe bőr nélkül nyújthat e többet mint egy kafa nagy festmény egy vásárról, vagy mondjuk  Álom és a Démon küzdelme Sandman képregényből. Érted, az csak egy ötszáz éves papír ugyanolyan képpel ami monduk az elsősegély tankönyvemben is van.

De varázslatos volt. És nem lehet elmagyarázni hogy miért, mert az izmok, meg a vénák meg inak, tényleg ugyanazok mint egy anatómiai atlaszban, és a tükörírással felírt jegyezteken is túlteszed magad, de mégis, olyan áhitat fogott el, ami templomban is ritkán.
Klassz kis gyűjtemény, mert van mindenből egy pici, anatómiai vázlatok, fegyvertervek, állatok és növények, divattervezői vázlatok, önarckép, női portré, városkép, és apokaliptikus jelenetek. Csodálatos dolog ezt wmmel megosztani, amikor egyszerre mutatunk rá ugyanarra a piszlicsáré vonalacskára hogy néééézmá!

Vajon mihez kezdhetett volna akár csak azokkal a rajzcuccokkal ami az én hobbidobozomban van? Vagy ha lenne időutazás, akkor miről beszélgethetne mondjuk Teszlával?
És mivel az emberiség folyamatosan szorozza felfele a saját mennyiségét, a nagy számok törvénye alapján most is kell a Földön lennie pár hozzájuk hasonló zseninek, ők hol vannak? Filmeket készítenek, meg lenemennek a Mariana árok aljára? Vagy valami kis faluban a helyi szeméttelepről összegyűjtött kicitkacatokból építenek teleportot?

Szóval tényleg varázslatos volt, nem is néztünk körbe utána, ezt így akartuk hagyni. Vettünk inkább egy hűtőmágnest, meg pár képeslapot, és sétáltunk tovább. Felfedeztünk egy sosemlátott utcácskát, meg beugrottunk egy másik múzeumba , mondjuk oda az egy utcán zajongó tinicsapat eől menekülve, mindig megfogadjuk, hogy ide rendes fotómasinával jövünk aztán sose, szóval a mai kép az tükrös önportré, höh.




Délután meg tojásos nokedlit zabáltunk, ágyba bújtunk. wm -hangosan horkolva-szundikált, én a telefonomon sakkoztam, de mindig kikaptam.

Később azt mondta, KRiááák Kriááák, ami varjúúl annyit tesz, komállak.







Ez pedig itt az egyik rajz amit láttunk :Léda feje  Kattintsatok. A googli árt prodzsekt a barátunk.

2012. április 20., péntek




Cica cica. kakis seggű büdi cica. kövér cica hisztis cica. terrorcica gyilokcica. picicica cukicica


 Amúgy meg, örülök hogy ma tehettem valamit politikaügyben, nem csak a hőbörgés meg a rinyálás. Remélem hogy ez csak az előjáték volt, nagyon remélem. Erősek vagyunk.
 Ez a legnehezebb, hogy mit lehet tenni, mit tehetek én az országért ahol születtem? Főleg külföldről?
Semmit. Összegyűjteni a pénzt és a szavazásra hazajönni.

Viszont ezt az érdekeset olvastam: "Vártam hogy valaki csináljon valamit végre.Aztán rájöttem én is valaki vagyok."

 Az idegenbeszakadtság legnehezebb pillanatain az internet segítségével lehet átlépni. Szkájp nélkül, blog nélkül mit tudnának rólunk a szüleink, és vicaverza? Havi egy levél? Telefon?
 És akkor mit hallok ma? Internetadó. Ez az én olvasatomban azt jelenti, hogy a fidesz le akar tiltani arról, hogy a szüleimmel beszélgessek. Mert könnyen meglehet, hogy nem lesz rá pénzük. Nincs rajtuk több lehúzható bőr.

Egyre kétségbeejtőbb a helyzet.

A tiltakozás pedig láthatatlan, mert kit érdekel ha lájkolok a fészbukon minden felháborodott csoportot, minden politizáló reppert, minden szennyeskiteregetést? Úgy van. Senkit.

Viszont egy politikai párt oldalának a lecsapatása azért valami. Az látszik. Az valódi üzenet. Bár nemigen hiszem, hogy megértik akiknek szól.
De ha kell, ott leszek amikor elmagyarázzák.Elmagyarázzuk.

2012. április 18., szerda

Na, ma befejeztem az elsősegélynyújtó tanfolyamot, klassz volt, izgalmas. (Nincs jogsim, nekem ezek a dolgok nem alapvetőek. Ebben az országban nem kell az autóvezetéshez, szóval nem mindenki szaladgál egy alap életmentő tudással). A cég fizette a tanfolyást, én vagyok egy egész nagy irodának a felelőse. Izgalmas. Soha sem lennék ápolónő, abszolut nem vonz az egészségügy, de ezt hasznosnak tartom. Meg magamat is képesnak amúgy, hogy vész esetén úgy tudjak reagálni, ahogy egy laikustól elvárható amíg nem jönnek a profik.

Bevallom, annak ellenére, hoyg természetesen remélem sose kell majd használni a most szerzett tudásom, egy egészen pici részem szeretne egyszer szívmasszázst adni. (meg hősnek lenni.) A mondjuk vizsgán szanaszéjjel törtem a bábu bordáit, para volt.

2012. április 17., kedd

Eléggé kifogytam az ötletekből, ezért meglevő fotókon gyakorlom a fotosoppot. Tudom én hogy nem a legjobb, de szerintem nem rossz. A földút valahol Csanád határában van, a vasútí felüljáró meg Montpeiler és StAndrews között. Nem volt könnyű, meg késő is van már, szerintem sokkal Igazibbra is meg tudtam volna csinálni.




Persze ha a szemembe lenne egy fotómasina építva, és azt a képet mutathatnám ami ma a legviccesebb volt számomra, akkor az lenne, ahogy Kálmánka (a pokolcica) a fürdőszobablakból bűntudatos arccal visszanéz ahogy iszkirizik kifelé, miután megvámolta a benti(!!!) cicakaja adagot.

2012. április 16., hétfő

olvassatok sokat

A mai kép az csalás mert nem is igazi kép, de jót nevettem, szóval:



Próbáltam angolul olvasni őt, a Marsbéli krónikák még ment is, főleg, hogy kábé kívülről tudom, de az ismeretlen műveibe eddig beletört a bicskám.


nesztek videó is :


és akkor a végére (tudom, hogy ezeréves sztori), :

megérdemli.

2012. április 15., vasárnap

A gyerek hétvégén korábban kel mint mi. Hozzászokott a hétköznapokhoz, szóval wm szombat vasárnap is ugyanúgy felkel hatkor kis kaját kiszórni neki, majd visszajön aludni. Persze a gyereknek ez nem elég onnantól kezdve folyamatosan jön az ágyba, purrog, hisztizuk néz, NÉZ.
Mert az ágy az övé. Miután mi elmegyünk dolgozni, a ház az övé. Szóval ne is rinyáljunk, köszönjük meg, hogy maradhatnk, de tiszteljük a területét.

Ritkán dorombol, nagyon ritkán. Ma megengedtük hogy befeküdjön közénk, boldogan vigyorgott, és egy traktor elbújhatott volna szégyenében, és most is:
mert tudja. . .




 és hogy nem maradjon nap politika nélkül, elmesélem hogy olyat tettem, amit soha, soha nem gondoltam volna hogy fogok: lájkoltam a pityingert.

2012. április 14., szombat

Klassz nap volt, produktív, egy esősfos szombatnak ennyi történéssel kell eltelni, hogy ne legyen hiábavaló. Készítettem például egy fali kulcs-, meg napszemüveg-, meg képeslap- meg fénykép-tartó izét, de túl kevés a hely, hogy lefotózzam és megmutassam. Aztán kidékoráltam a virágosládákat amiket egy hónapja barkácsoltam, azt se mutatom meg, majd már csak virágokkal. Annyit azért elárulok, hogy iszonyú büszke vagyok magamra.

Helyettük itt van még egy fotó, a múlt heti sétánkról, már egy hete ezen élek, pedig az összes a szomszéd kerületben készült.

nna. Nem a legjobb, de már a megteszi, főleg, hogy már mennék játszani.

2012. április 13., péntek

napi kép napi pol

Először is: én is utálom az új blog kezelőfelületet, mint a kanyarót. Másodszor. Gyakorlat teszi a mestert, nesztek ilyeneket tudok fotosoppolni:


Harmadszor. Ma is iszonyatosan felbosszantottam magam a magyar politikán, csekkadó? téLLeg? Meddig mennek el? Első éjszaka joga nem kéne? Mérgemben posztoltam a fészbukra egy dalt, ezt(persze egy enyhébb komment kíséretében):


Tudom, hogy komolytalan a téma, de sajnos a séma ráhúzható annyi mindennapi dologra Amikor ez a dal készült, akkor is a mostaniak voltak uralmon. Akkortájt azért ez nem tűnt olyan viccesnek. Egy csomó rossz esemény is eszembe jut, egy jópár feleslegesen megrángatott fiatal élet. És hallod ugyanez, csak holnap már a buzulásról szólna a dal. Utána meg miről, a szólásszabadságról?
 Semmi sem változott. És a baj ott van, hogy SBM felszólalt, de ennyi. Én külföldről ugatok. A nagyja meg belefáradt, leszarja, vagy magának kapargatja a pici gesztenyéit.

Akkoriban ismrtem olyan tökkelütött autószerelő szívós gyereket aki ugyan megjárta a bíróságokat pont e fentiek miatt, és boldogan elment megint azokra szavazni, hülye vagy, kérdem. Nem kell félni azóta még jobbra indult, meracigányok megazsidók, de mivel ő gitározik, szabadgondolkodó, szóval a buzulás még oké, már ha a matematikai képlete (90-60-90)a másodikon ugyebár. No mindegy.
 Egy lájk érkezett a dalra, azzal a lánnyal is elfogyasztottunk azért pár kábítószeres cigarettát, meghát médiamunkás is, egy buzi sráccal lakott mikor együtt dolgoztunk egy tévéműsorban egy darabig. Elég libbernek hangzik, ugye? Elmondom még kit lájkol. Az Orbán Vikit.

2012. április 12., csütörtök

na. nem minden kép lehet jó. plusz a cica lába ráóg a billentyűzetre, szóval gépelni is nehéz. azért elmesélem, hogy rájötte, az ákos az alekosz és a rámstájn szerelemgyereke, hö.

2012. április 11., szerda



Olvasom a barátaim, üzlettársaim, idegenek blogjait. Kiborít a nyomor, ami értelmes, tanult, jobbra érdemes emberek soraiból dől. Akik tényleg akarnak, és tesznek, és nem jutnak előre tapodtat sem.

Gondolkozom azon, hogy valami nagyon, nagyon értékes dolgot áldoztam fel, a barátok, a család közelségét a nosztalgikus biztonságot, azt, hogy itt egy korombelivel sose fogjuk megérteni egymást, mert nekik a márió nekünk a giana.

Az, hogy tudjuk, most úgy néz ki a helyzet, hogy sose fogunk tudni hazaköltözni.
Nem is akarunk.

Mert jól vagyunk, mert nincsenek anyagi gondjaink, kicsivel a minimálbér felett, belátható időn belül törleszthető nem túl kétségbeejtő mínusszal, ami kábé azért van megt gyorsba' kellett bebútorozni a lakást, kétfajta sajttal a hűtőben.
Normális, biztonságos munkahelyekkel (spec én oda is vagyok a sajátomért, több mint fél éve folyamatosan).
Havi egy két új ruhadarab, és idén is nyaralunk, igaz megint Magyarországon.
És az a legdurvább, hogy most jövök rá, hogy ez az ALAP. ez a minimum, ami járna a szüleimnek, járna Ennek annak, neked.

Nem sok ez, tényleg.Mégis, mennyiszer járatom az agyam, hogy megéri-e. Amikor egy ilyen bevándolóellenes megjegyzést kell beraknom a kosaramba. Vagy amikor valamelyik barátomnak szüksége lenne egy vállra, vagy mikor a család együtt halászlézik.


Aztán rákattintok az indexre, és megint erősebb bennem az érzés, lóóófaszt megyünk valaha is haza (ha fideszre szavaztál; miattad nem. ha a jobbikra, akkor végképp, bár a röhögés végett lehet még dumálnánk veled két-három mondatot.)
Az a gusztustalanul cinikus modor amivel grammonként csipkednek le mindenkiről minden önbecsülést, az életörömöt, a büszkeséget. minden nap egy újabb gyomros, azon csodálkozom, hogy még mindig ennyi fiatal van az országban. Az agymosás. Ahogy értelmes emberek mondják hogy á,nincs itt baj , majd a Viktor megoldja, meg hogy ja, a buzik dögöljenek meg.

elnézést. kibicnek kuss


Ilyesmik. Nehéz úgy blogot írni ha minden okés.


2012. április 10., kedd

raktam be nektek muzsikát,ott van jobbra, hallgassátok sokat,mert a muzsika jó, a muzsika finom

 raktam be nektek új blogot is (kösz luca) ott van jobbra, csak kicsit lejjebb, tampit keressétek, de most szólok, nem lesz tőle tulipiros jókedvetek.

 kép is lesz, persze hgy lesz, a százegyedik, mint a kiskutyák:

2012. április 9., hétfő

magad uram, ha szolgád nincsen

Sajni itt a boltokban nem árulnak kálácsot, muszáj magamnak megsütni. Volt már szebb is, volt már foszlósabb is, de az íze most is pöpec. Wm szerint gyakorolnom kellene. Hetente.

2012. április 8., vasárnap

Ma jókorát sétáltunk wmmel, és "ott laknál?"-t játszottunk. Jó sok kép is lett, ebből eléldegélhetek egy hétig.

2012. április 6., péntek

Ő Feri, utcacica, csontos kis jószág. A siminek örül a meglepi kajának pedig annál inkább.

2012. április 5., csütörtök

Szerelőhöz kell vinni a gépem, nagytakarítok. Több száz régi képet végignéztem, érdekes volt. A mai kép kábé három éve készült. A képen látható kellékek - a tejszín kivételével- a tökéletes reggelit tették ki számomra akkortájt. változik a világ.

A sztujveszant, duplafekete, frisscukroswaffel, aznap reggel mindenki bekaphatta, olyan jó volt. (lemondó sóhaj)

2012. április 3., kedd

Néha lelkifurdalásom van, hogy vajon unatkozik-e itthon egyedül míg mi dolgozunk, de aztán rajtakapom hogy sutyiba pasziánszozik.


(meg eljár a haverjaival csavarogni, a nyitott fürdőszöbaajtón keresztül közlekedik.

2012. április 2., hétfő

A hármasban élés szabadsága újra felébreszti a csinálási kényszert, dolgok történnek dolgok készülnek. jóez.


2012. április 1., vasárnap