2007. szeptember 28., péntek

rovar

úgy egy hónappal ezelőtt betévedt a lakásunkba egy imádkozó sáska, csendesen ült a sarokban két napig, majd tapintatosan elhalálozott

felvettük, megvizslattuk, nevet adtunk neki-nem volt nehéz, majd lefotóztuk, aztán még a fotosoppal és a fórum képével is játszottunk, majd felraktuk a monitor tetejére.

azóta ott ül, kicsit már száraz, kicsit már színtelen, kicsit halott is,de a mienk
néha letörlöm alóla a port

2007. szeptember 27., csütörtök

gurman

végy egy adag zsírt. lehetőség szerint legyen kacsapecsenye , lehelletnyi húscafatkákkal az aljáról, ahol már találhatsz ropogós fokhagymaszemcséket is.
vágj egy szelet,nem egy karaj kenyeret. nem baj ha egy picit szikkadtabb, úgyis csak alázatos szolgálólánya a ZSÍRNAK
kend meg a kenyeret, picit vastagabban.
lehelletnyi pirospaprikával ízesítsd, só már nem kell rá
vékony hagymakarikákkal rakd ki a tetejét.

jó étvágyat

fintorok

sokáig abban a hitben éltem, hogy olyan, mint "kedvenc író" nem létezik. kedvenc könyved lehet, nekem is van, harmincszor is elolvastam már szerintem, de kedvenc író? az sok.
tévedtem
az én kedvenc íróm Alberto Moravia
ma is olyat tolt, de olyat! befejeztem a kisregényt, elégedetten dőltem hátra a buszon, pont olyan elgondolkodtató mégis könnyed volt olvasni, mint mindent eddig tőle, mély, emberi, igaz, blabla,és keserű, kiszámítható hepiend
hat órának kellett eltelnie , mikor
leesett a csattanó. ami az elején volt amúgy. a fintor az a furcsa grimasz, teljesen ledöbbentem, legszívesebben odafordultam volna valakihez az utcán, hogy a fintor bazmeg az volt a kulcsa az egésznek, és de duuuuúúúrva és mégis hepiend bazmeg pedig ennek fényében az teljesen máshogy esik le.

a másik pedig, az ami wm arcán van, bizonyos érintéseinél, mikor nagyon figyel a testemre, az arcán egy vicsor, teljesen eltorzul olyankor, de csak pár másodpercre, teljesen kész vagyok attól, nem számít, ogy lehelletérintés a hajamon, vagy vasszorítás a nyakamon, csak a figyelem...olyankor legszívesebben beleharapnék az ajkába, letépném, lenyalnám az ömlő vérét élve felzabálnám az arcát, kiszívogatnám a szemeit, a lehető legfájdalmasabban, utána a torkán dugnám le a kezem, hogy kitépjem a szívét meg utána a sajátomat is, mert olyankor úgy érzem, hogy ennél teljesebb úgysem lehet az életem

2007. szeptember 26., szerda

kínos

van két barátnőm

az egyik egy igazi parasztlány, az összes pozitív töltéssel, ami ezzel a szóval kapcsolatban régóta elfelejtettek, és semmi ami negatív lehetne. nem mondanád szépnek ha először meglátod, de tiszta, és becsületes, remek a humora, nagyon él mikor él, egy márványból faragott ősanya.
a másik egy csitiifitti nagyvárosi csajszi, tökéletes toalett, menő meló, két körömmel kikapart karrier. szeret nagyot mondani vagy kamuzni, ami sokszor szórakoztató is. például a karrierrjét is egy nagyon hihetően elhazudott diplomával kezdte- sokkal fiatalabban, mint ahogy egy akármilyen diplomát meg lehet szerezni...

hosszú évek óta vagyunk mi barátok, három teljesen különböző élet, stílus, háttér, külső, érdeklődési kör, néhol párhuzamokkal ugyan, de alapvetően mások.
ez a barátság az említett évek alatt csiszolódott, fényesedett, diákösszhangból felnőtt és szép kapcsolattá vált.
nem találkozunk gyakran, de olyankor mindig nagyon értékes időt töltünk együtt.
az idők folyamán, férfiak, családtagok és egyéb állatfajták is csatlakoztak ehhez a kis közösséghez, kikoptak , újak estek be, míg mostanra beállt a csapat, egy ideje már nincs változás, jó ez így.

de van egy elég komoly problémánk. az egyik lány kleptomániás. gondolom mondanom sem kell melyik.
a kollégiumi szobában még nem tűnt fel ez a dolog, de sokszor sokszor előfordult.
, az első komolyabb szembesülés ezzel a dologgal pont az én káromon esett meg, mikor egy ottalvósdi alkalmával egy közös ismerősünk órája tűnt el. hatalmas balhé volt belőle, de érdekes módon a lánnyal ez soha nem jött fel mint téma- pedig tényleg istenes műsor volt, és tagadhatatlanul tudott volt, hogy belőlem lett kierőszakolva a címe, ami egy másik városban volt, és oda mentek el az óra barátai.
én diplomatikusan hallgattam erről a ,dologról egészen addig amíg a másik lány felhívott, hogy meséljem el ezt a sztorit, amiről nem sokat tud.. az első reakcióm akkor az volt, hogy nee. ő szomorúan felelte, hogy de.
az már kápé volt, sok, és kikerülhetetlenül nem tehette más, mint a barátnőnk.
ki voltunk borulva, de benyeltük.
(érdekes, mert az ilyen műsorok után mindig rájön egy nagylelkűségi roham,és nem tárgyi anyagi, de hatalmas egyéb segítséggel él a megkárosított felé)
megtanultunk ezzel együtt élni.
nem hagyjuk együtt az értékeinkkel, figyelünk rá, ne eshessen kísértésbe.
meg is feledkeztünk róla rutinná vált ez a viselkedés.

most hétvégén ellankadt a figyelmünk, és megtörtént a baj, de sikerült úgy intézni, hogy kihátrálhasson a dologból, és különösebb zavar nélkül visszaadhassa a cuccot. (egy spéci, nagyon minire összahajtogatható hálózsákot, a gazdája friss szemefényét-bagatellnek tűnhet,de senki nem szereti, ha meglopják...)
szóval most nincs gáz

de mondd meg nekem, te mit tennél? meg tudnád mondani, egy barátodnak, hogy figyelj, szeretünk, jót akarunk neked, és ne készülj ki, de szerintünk kleptó vagy, és, de tényleg.. barátokat ne már... meg amúgy se

nehéz

fél ötkor

mikor a telefonom a hihetetlenül gyűlöletes megavidám hangján felcsilingelt,
félig öntudatlanul felnyögtem: ez olyan igazságtalan!

és tényleg

bárcsak bárcsak bárcsak azt az időt, amit az egyik munkámra fordítok, tanulmányokra fordíthatnám, úgy, hogy a másikkal pedig keressek annyit, hogy azokat ki is fizethessem.
most lenne pár szakma amit örömmel kitanulnék.
mert lenne pár munka amit csinálnék
azok helyett amit éppen
klassz lenne kettő szar helyett egy jó

kedves olvasóim! ha van köztetek olyan aki akár csak öt évvel fiatalabb mint én, sőt...
hadd idézzek két klasszikust nektek:

"TANULNI TANULNI TANULNI!"

és

Máté 25. 14-30. :
" 14.Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe
készülő ember hivatta szolgáit, és átadta nekik
vagyonát.
15. Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak
kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek
képességei szerint, és elment idegenbe.
16. Az, aki az öt talentumot kapta, azonnal
elindult, vállalkozásba fogott velük, és nyert
másik ötöt.
17. Ugyanígy az is, aki a kettőt kapta, nyert másik
kettőt.
18. Aki pedig az egyet kapta, elment, gödröt ásott
a földbe, és elrejtette ura pénzét.
19. Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a
szolgáknak az ura, és számadást tartott velük.
20. Eljött az, aki az öt talentumot kapta, odavitte
a másik öt talentumot, és így szólt: `Uram, öt
talentumot adtál át nekem: nézd, másik öt
talentumot nyertem'.
21. Ura így szólt hozzá: `Jól van, jó és hű szolgám,
a kevésben hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj
be urad ünnepi lakomájára'.
22. Odament az is, aki a két talentumot kapta, és
ezt mondta: `Uram, két talentumot adtál át
nekem: nézd, másik két talentumot nyertem'.
23. Ura így szólt hozzá: `Jól van, jó és hű szolgám,
a kevésben hű voltál, sokat bízok rád ezután:
menj be urad ünnepi lakomájára'.
24. Odament hozzá az is, aki az egy talentumot
kapta, és ezt mondta: `Uram, tudtam, hogy
kérlelhetetlen ember vagy, aki ott is aratsz,
ahol nem vetettél, és onnan is gyűjtesz, ahová
nem szórtál.
25. Félelmemben elmentem tehát, és elástam a
talentumodat a földbe: nézd, itt van, ami a tied'.
26. Ura így válaszolt neki: `Te, gonosz és rest szolga,
tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem,
és onnan is gyűjtök, ahova nem szórtam.
27. Ezért el kellett volna vinned pénzemet a
pénzváltókhoz, és amikor megjöttem, kamattal
kaptam volna vissza azt, ami az enyém'.
28. Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok annak,
akinek tíz talentuma van.
29. Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és
bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még
az is elvétetik, amije van.
30. A haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső
sötétségre: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. "

2007. szeptember 25., kedd

hétvége

szüretelni nagyon jó.
igazi barátokkal pedig kifejezetten szuper
friss levegő, klassz zene, ragyogó napsütés, sok röhögés, sonka hagyma , otelló, héjábansültkrumpli fonottkosárból, pálesz, óóó jeee életemben először kezdtem pálesszel a napot ejjdejó kedvem volt,
és képzeljétek, szedtünk olyan szőlőt is, aminek a telepítését már betiltották, mert a szárában olyan anyag van, amitől megőrülnek az emberek,, itt még maradt pár tőke ezt kifejezetten vigyázva kellett szedni, de olyan íze volt, hogy az első szemtől majd bepisiltem, olyan nagyon finom volt-
klassz dolgok ezek, várom már a disznóölést is

2007. szeptember 11., kedd

mísz

a hangulatom
ősz van, és ez a város amúgy is megvakít, sokkal kevesebb szépséget látok mint mikor idekerültem- és nem csak itt, de mindenhol
és kicsit siratom- még ha ostobán hangzik is- az ártatlanságom

répaként lebeg a szemem előtt a márciusi utunk, és belehasalok az igába, de mindig újabb és újabb köveket pakolnak a hátamra
hazamegyek, az istállófiú lecsutakol, de fedeztetésről szó sincs, kell minden perc az alvásra...
taposómalom az egész, nem szeretem a felnőtt létet

hétvégén meglátogattuk a messzi nagymamámat, nagyon hosszú ideje először voltam nála, (találkoztunk, de sose ott)
meglepő és szívszorító élmény volt nekem, az egész
ugyanazok az illatok, ugyanazok a kanyarok, a ruhaszárító drót az erkélyen ugyanolyan hangot ad és úgyanúgy ráng mikor kihúzom,
csak az erkény már nincs olyan magason, a távolságok ijesztően összeugrottak, a bolt nem fényévekre van, hanem csak a sarkon
a vak trafikos üzlete helyén gyerekbálabutik van
és nem egy gyerek vagyok aki nem szereti a nagymamáját, aki egy szigorú felnőtt; hanem egy felnőtt, aki aggódik a nagymamájáért. aki lassan már egy gyerek
azt hittem, odamegyünk, és egész nap császkálunk, felfedezősdit játszunk, este meg lefutjuk a dumakört a nagyival, ehelyett egész hétvégén ültünk a konyhában és kanasztáztunk - és remek volt

fura érzés, hogy vnnak olyan szeretteim, akiknek már hazudnom kell az angliai úttal kapcsolatban: á csk egy-két év, míg összejön egy ház ára, hogy hazajöhessünk és dédunokákat csinálhassunk...



valami hiányzik, nem tudom mi.

az is érdekes volt , átutaztunk egy távoli városon, ahol wm felhívta a figyelmem egy szoborra, láttam már, álltam egy ablakban, lehellet a nyakamon és néztem azt a szobrot

2007. szeptember 6., csütörtök

mindenkitől bocsánat. se napló, se levél, se válasz, de dolgozok, meg békávézok mindig
utazok sokat
békávézok
nyócezeré

egyre jobban kivagyok tőle
állok a járművön a kezeimmel mélyen a zsebemben, sír a bőröm egy vékony, egyszer használatos gumikesztyűért, a szemem-fülem ki tudom kapcsolni, de az orrom már nem
egy csoportra gondolok

látom a firkákat, a karcolásokat, és az jut eszembe, hogy hülyegyerek ennyire telik az agyadból, nincs pénz sprére, hogy a filatorigáton éld ki a művészi hajlamaidat, vagy a lpusztult gyárfalakon? azt mindig olyan örömmel nézem.
jja hogy tehetség sincs? értem már. de a teg az megy. önkifejezés
ez jogosít fel arra, hogy a város elé okádd az ócska stílusod igénytelen répadarabkáit?
egy csoportra gondolok, akik szépen szerveződnek, és mikor meglátnak egy ilyen kölköt akkor jól eltördelik az ujjait

látom hogy az igénytelen állatja a megállóban hugyozik, majd mikor csenget az ajtó, visszatömi a redvásüszkös farkát a naciba, felszáll, és minden kapaszkodót végigmarkolva előreküzdi magát az amúgy is mocskos kocsin..
jja hogy nem bírtad ki hazáig? akkor bocs! ( és a kurva anyád!)
egy csoportra gondolok, akik szépen szerveződnek, és mikor ilyet látnak, minimum, hogy ledobják a járatról,

látom a nőt, aki évek óta mindig egy csecsemőt hurcol végig a metrón, azzal koldul, ennyit szül, vagy csak kölcsönkéri? jja, hogy jobban keresel mint én?
egy csoportra gondolok, akik szépen szerveződnek, és mikor meglátják, elveszik tőle azt a szerencsétlen gyereket, mert egy árvaházban is jobbak az esélyei mint egy ilyen mellett

nna és az első számú kedvenceim:
látom az aluljárókban gagyiképeslapot méregáron áruló undorító álszent köcsögöket, akik, lekurváznak(!) ha nem adsz pénzt a "beteg gyerekeknek", de tutira megtartják az árát
mocsok férgek a leggázabbak, erejük teljében lévő fiatal humanoidok, akiknek büdös a meló . jja, hogy káritász?
egy csoportra gondolok, akik szépen szerveződnek, és az ilyeneket valami iszonyú alaposan megrugdossák a fekete, acélbetétes bakancsaikkal. az se baj, ha agyon

ezen gondolkodom, aztán eszembe jut, hogy de nohát! van egy ilyen csoport, akik szépen szerveződnek, és
egyáltalán nem örülök nekik, sőt!
mer' (...) és még ostobák is, és csak a magamfajták életét fogják megnehezíteni


ejj de várom már március idusát!
az lesz csak a szabadságharc ...
csak el végre innen

látom a hivatali audit
mozgássérült papirossal, narancs/vörös pántlikával
a járdán amin sietnék
jja, hogy...?
egy csoportra gondolok