2009. január 31., szombat

kultúr

nna, megvolt az első itteni színházi élményünk is, de jól esett, de nagyon jól esett (sej)

egyrészt mert amikor utoljára voltaqm színházban, akkor bizony kellékes voltam, és ennek van másfél éve, és hiányzott már
másrészt meg igen jó is volt

nem számítottunk semmi jóra, mert lelkes fiatalok adtak elő világháborúsbibliás modern táncos szerelmes darabot. hát elég szarul hangzik, nem?
na pont ennyire volt jó, remek, remek, remek volt,
és értettük, (emiatt nem is kockáztattuk meg eddig, a nylvtudás nagy akadály tud lenni, de egy kollegám dolgozott rajta a színfalak mögött, és váltig állította, hogy érteni fogom)
és hát mégiscsak sekszpír szülőhazája
és európa legöregebb folyamatosan működő színháza,
és remek szereplők, remek rendezés
és csinos ruha
és vörösbor előtte a jó ismerősökkel
és wm könyökén nyugvó kezem

jó volt örülök, azt dúdolgatom, hogy háni báni

2009. január 27., kedd

nna. hétévégn, mivel végre elfogadható volt az időjárás, voltunk kirándulni, Chepstow-ban (továbbiakban csepsztó) sokáig gondolkodtunk hova menjük, de elérhető közelségben ez volt az egyetlen hely, ahova napsütést mondott, és ritka az ilyen azokon a napokon amikor mindketten szabadok vagyunk. általában hétközben süt csak.
csepsztó egy falu tőlünk negyven percnyire busszal,de már Velszben, tudtuk hogy van egy váracska, gondoltuk nagyot nem bukunk rajta, hát menjünk.
mikor a busz beért a faluba egész elszontyolodtunk nem tűnt valami nagy számnak, sőt.
leszálltunk körbenéztünk, és elindultunk arra amerre a táblák mutatták, hogy talán lesz valami.
el is kezdődött, az óváros egy tüneményes kis ékszerdoboz, jajdecuki így jajdecuki úgy, de itt még nem is készültek képek.
egy kellemes kávézóban elfogyasztottuk a reggeli hajtányt, és itt elkezdődött a kényeztetés, valami eszméletlen kedvesek itt az emberek, idegenek jöttek oda, hogy kik vagyunk, mit akarunk, és hogy érezzük jól magunkat. a végén komolyan be is paráztam tőlük olyan mézesmázosak voltak.


sétálgattunk, találtunk egy kincsesboltot, de be se mentünk igazán, fájt is a szívem nagyon. az első utunk egy templomhoz vezetett, a szokásos gyönyörű brit templomok
ott találtam ezt a peccsvörköt, a város nevezetességei vannak rávarrva, gondolom tetszik Ann-Yu: (kattints rá, és akkor megnézhatad nagyban is)


ezek meg az én nagy kedvenceim, a fekvőhalottas síremlékek, mostantól gyűjteni fogom őket:

szerintem morbidan gyönyörűek.

a folyó partján mentünk tovább, érdekes, mert a túlpart már anglia:
mondjuk apálykor nem a legszebb, de azért így sem rossz, igaz?

végül megérkeztünk a kastélyhoz, na itt már tudtuk, hogy jól döntöttünk:


"Előre!" ordította ekkor Zoltan, és kardjainkat előreszegezve rohamra indultunk.
jja ez nem az a sztori

nna a vár.
1026ban kezték el építeni, hatalmas, de tényleg, óriási területen van. belső kertek, kiszögellések, vízköpók, csigalépcsők, bástyák, pince, minden van, ami kell ahhoz, hogy egy álomvilágba képzeld magad. de minden, hát az milyen már, hogy egy sziklaszirtre épített kastélynak egy kis kiugró tornyocska a vécéje, és az alatta hömpölygő folyóba megy a cucc? hihetetlen gyönyörű volt, vissza kell mennünk, mert annyira tömény gyönyörűség, hogy nem tudtuk feldolgozni.
most ideömlesztek egy jópár képet, klassz lenne ha sorba tudnám rakni, és körbevezethetnélek benneteket, de lusta vagyok hozzá


kilátás egy ablakból:

az első bástyák egyikén:

onnan ha megfordultam ezt láttam:





elöttünk a közpönti épület romjai:

ez az első része:




ez meg a leghátsóból a kilátás:


ez a királykisasszony szobájának az ablaka. figyeld a kis virágfaragványokat, meg a borostyánt. ide csúszós kopott, magas csigalépcsőkön lehetett feljutni

egy másik ablak, máshová néz:



kilátás a középső mellvédről, angliára:

ez pedig a leghátsó rész, ami elvileg a támadásokkal szemben az első volt. kár hogy nincsenek képek a folyósóról ami idevezet:

-
ez a legrégebbi rész, és nekem a kedvencem is, egy óriási nagy bálterem középen. nagyon, nagyon kicsik voltunk, nagyon nagy emberek nyomában:




----




megjött a hírnök:




----




----



egy másik bástya:


volt panoptikum is, régi idők harcosai: kemény világ volt...
és mert ez egy nagyon jól sikerült kép szerintem:



nna így nagyhirtelen ennyit tudunk elfogadható méretűvé varázsolni a 200 fotó közül. remélem tetszettek. majd ha lesz idő rakok még fel párat, de képzelhetitek mennyire szédültünk a végére.és mindezt január közepén. milyen lehet nyáron...

visszamentünk a városba, egy ócskásnál találtam egy gyönyörű ezüst gyűrűt, zöld borostyánnal, megebédeltünk, és nagyon boldogan jöttünk haza.
jók ezek a napok.
nagyon jók

2009. január 26., hétfő

apró örömök

z elmúlt két hétben,

volt a kollegáimmal utólagos karácsonyi buli, szép voltam és remekül éreztem magam, nem is vagyok olyan öreg, mint amilyennek néha érzem magam köztük
megnéztük a "pop csajok satöbbi" című filmet és nem cseszte el a kettőezer nyolcas év számomora egyik legnagyobb könyvélményét.
zavar az angol felirat az angol filmek alatt.
wm újra fut
kész vagyok a nappali dekorálásával, és bár a lila szőrmekockák furcsán hangzanak a fehér falra ragasztva, ha láttál már szobadekorációt tőlem, akkor tudhatod, hogy eléggé jól néz ki.
a felettünk lakó lengyel pár, cserébe, hogy két hétig gyűjtögettük a postájukat, amíg szabadságon voltak, adtak tegnap egy hatalmas adag kolbászt
idegölő lakótársunk magyarhonban nyaral
wm hónikája illatos, és csiklandoz a szőre
a lush óriási leárazást tart, így most van egy hatalmas zacskónyi zsákbamacskám tőlük, fillérekért, nyami
wm továbbképzésre jár a munkahelyén belül, merthát ő a legjobb.
könyvesboltba járni jó. olvasni is. nagyon is.
megvannak a jegyek a február végi holland kiránduláshoz vonattal megyünk, jippijé
megvan a sandman harmadik része, és eddig zseniális
most már semmi nem tart vissza attúl, hogy újra elkezdjek úszni
a fejhallgatóm melegíti a fülemet, és végre vannak mélyek is
megnéztük a candyman-t is, és nem láttam még ennél jobb horrort, (barkerlove)
két és fél hónap sűrű szopás után végre van MOSÓGÉP
van új kedvenc kávém
hétvégén pedig egy eszméletlen gyönyörű helyen voltunk kirándulni, nemsoká lesznek képek is, és képzeljétek, hétköznap esett az eső és szombatra kisütött a nap igen erősen. ez fordítva szokott lenni, gyönyörű volt, kaptam egy szép gyűrűt is (nemolyat)
más nem jut eszembe most

2009. január 20., kedd

ajándék


minden kedves magyarhonban élő családtagomnak, és barátmnak szeretnék önzetlenül segíteni ezen bejegyzésemmel.

ezentúl minden karácsonyra szülinapra évfordulóra csakúgyra, egy könyvet szeretnék kapni, méghozzá szigorúan olyat, amit Réber László illusztrált.

mert nekem kell az összes, nem számít, hogy vadiúj, vagy erősen használt, nem számít, hogy gyerek vagy felnőttkönyv, vagy album, kell mind

EGYTŐL EGYIG.

hogy segítsek rajtatok, ezt a bejegyzést mindig frissítem, mikor kapok egyet, és akkor már majd tudjátok, hogy melyiket ne vegyétek meg,


köszöntem a figyelmet

kezdjétek a mafláziával

2009. január 19., hétfő

nesönel dzseografik

a szavanna mindenható urai a hiénák.
ugyanitt a legnagyobb lúzer a gepád.

nem is értem hogy nem haltak még ki, állandóan futnak, nagyon gyorsan, ami extra mennyiségű energiát emészt fel, nagynehezen elkapják a zsákmányt, amit mindig elveszi tűlük valaki, 60%ban a hiénák, 30%ban az oroszlánok, a maradékban meg leopárdok, keselyűk, vérmormoták.

amúgy meg lakik egy sirály az ablakunktól nem messze, ami úgy károg reggelente, mint amikor egy nyolcas alom kismacskát otthagyott az anyja

2009. január 14., szerda

itthon

brisztol nagy szeretettel fogadott vissza magába, meleg van, óriás fellegek úsznak az égen, egyik pillanatban esik, másikban vakítóan süt a nap.
a folyónk, aki a mustársárgától a sötétszürkéig tudja változtatni a színét most acélzöld, és hajnalban bizalmaskodó, majdnem kellemetlenül erős tavasz-szag fogadott mikor kiléptem a házból.
a Kaskelot eltűnt a kikötőből, kihajózott, vége a télnek, a partmenti susnyás pedig zsizseg az ébredezéstől a rohadó levelek alatt.

kissé bizonytalanul állok a lábamon, két hét alatt elfelejtettem angolul, kiestem a rutinból, keresem a szavakat, a kiejtéseket.
(persze a bankkártyám pinkódja kitörölhetetlenül az ujjamba ragadt)

a kollégáim egytől egyig a nyakamba ugráltak hiányoztam nekik, ez jó.
a növényeim nem haltak meg két hét alatt, ez is.
ilyenek vannak

dolgok amiktől félek

ma majdnem elütött egy busz.

az egész abból adódik, hogy nagyon félek azoktól a gépektől, amelyekkel az útburkolatok javítását végzik.
rosszul vagyok az ilyen ütvefúróktól, kiver a víz a betonvágóktól, és tegnap még egy olyat is láttam ami izzó vascsőből nagyonforró gázt fújt magasnyomáson valami speckó kőre

érzem ahogy az erős munkás kezéből kiszabadul a kőtörő, ledönt a lábamrór, és a csontjaimat töri, de még annál is jobban érzem ahogy a kerek penge amivel az utat vágják eltörik, és beleáll a koponyámba. vagy éppenséggel a torkomba ahonnan spriccelne a vér, míg harákolva fulladoznék. persze ugyanez megtörténhet wm-mel is amíg nem vagyok vele, aminek a végkimenetele számomra ugyanaz.
(amúgy ha wmmel vagyok nem gáz, elég megfognom a kabátujját, és megvéd)

egyszer olvastam amúgy egy regényt, vagy novellát, ahol a férfi fejébe beleállt egy fűrészlap, de életbenmaradt, évekig ét vele, csak a személyisége változott meg tőle.

mindegy az ősz iszonyú volt, folyamatosan renoválták a munkahelyem környékét, minden nap félni kellett.
ha az utcán meglátok egy ilyet, akkor átmegyek a másik oldalra, vagy inkább kerülök egy sarkot, nagyon utálok elmenni mellettük. ha a gép különösen veszélyesnek tűnik, és végképp nincs más megoldás, tisztes távolban megállok és várok amíg abbahagyja egy picit, és olyankor elfutok mellette, amúgy mindig elég sietősen haladok el előttük.

ma a bolt előtt díszköveket vágtak, a félujjnyi vastag pengére folyamatosan folyt a hűtővíz, az pedig lassan vájta be magát a kőtömbbe, szörnyű volt, picit megállt, én nekilódultam
ki a busz elé, eppcsak vissza tudtam lépni, és szerencsére pont ot csak lépésben haladhatnak a járművek
remek.
én mondtam hogy veszélyes gépek ezek