2012. január 31., kedd

A mai kép egy kicsit csalás, mert semmi közöm nincs hozzá, de sokat nevettem a cica arcán, ő egy kollegám anyukájával él, é fotózta, én pedig elkunyerbáltam, szerintetek kire hasonlít?

Amúgy érdekes estém volt, egy munkatársnál pizzáztunk, hármasban, szívtunk is, ez mindig nagy szám nekem, két év után először éreztem a dohány ízét a számban, nagyon finom volt, jaj nagyon finom, érdekes, az agyam a fű ízét totál kikapcsolta, csak a dohány. Édes zamatos kerek íz, fűszeres, abszolut nem füstös, fanyar, jaj de finom volt, ennek ellenére, nem érzem hogy rá kéne gyújtanom, nem érzem hogy hiányzik, nem gondolom hogy "csak az ízéért" kellene,egy átlag nap, ünnepnap se nagyon.

A szívás része az nem volt olyan nagy szám, jó minőség volt, és keveset szívtam, talán kicsit több kellett volna, de kellemesen beálltam de még a társaságipara-határ előtt. többször kellene csinálnom, kelllemes felszabadító élmény. Viszont ami érdekes volt, hogy a társaság egyik tagja érezhetően frusztrált volt, és ez rányomta azért a bélyeget a szitura, nagyon örülök hogy felnőtt vagyok, és túl ezeken hülye paranoid, instabil rágódós gondolkozósdin. Az is érdekes, hogy a paralány a hétvégén nálunk ebédelt, egyértelmű, hogy itt nem volt fű, és felszabadult volt, megy sokkal nyitottabb.

Jó dolog úgy visszafiatalodni kicsit, hogy már nem kell a az önbizalom hiányával, a tapasztalatlanság sutaságával, árnyékával küzdeni minden pillanatban.
 Mennyire hálás lettem volna tíz éve a mai önismeretemért, meg önszeretetemért. (mennyire hálás lennék most az akkori testemért, meg agysejtmennyiségemért - mennyire nem becsültem meg akkor egyiket sem...)

Viszont felnőttnek is jó dolog lenni, operaáriáat hallgatni hazafelemenet, és tudni, hogy wm és a cica a meleg lakásban várnak, OTTHON, a vécé mellett jó könyv, erős könyv vár, jó zene, szintén, béke.

Mindenesetre, a szívás száz százalék hogy jót tenne a blognak, nehéz most is abbahagyni a szófosást, szevasztok

2012. január 30., hétfő


Na, ha már ilyen kitartónak sikerül lennem a fogadalmammal, akkor megpróbálok kicsi hasznot is húzni belőle, megtanulom a fotosoppot, íme az első próbálkozásom.

Amúgy a képen a szomszéd lányt hallgatom, ahogy fuvolát gyakorol nem is rosszul, a fejfájásomat dajkálom jéghideg szódával, wm jó, a cica jó a lakás illatos, én épp csak hazaértem, minden lassan egyre klasszabb, és sajnálom hogy nem tudok egy pillanatot igazán megmutatni, szagostól dallamostól.

2012. január 29., vasárnap

napi


Lépcsőház. Azért örültem a vasárnapi túlórának, mert fel akartam sunnyogni a toronyba, ahonnan, mesélik, remek kilátás nyílik, de ködös esős idő volt, úgyhogy maradt a cipőm orra.

Arról meg majd írok alkalomadtán, hogy mi a véleményem arról, hogy már megint betaláltak a diákhitelesek, előzetesként annyit, hogy hamarabb kérek menedékjogot akár Peruba is, minthogy kifizessek nekik majd' félmillió forintot.

2012. január 28., szombat

Pedig megfogadtam, hogy nem lesznek kajaképek.
Na ezt itt úgy dobtam össze két óra alatt, hogy közben wmmel berendeztünk egy hálószobát meg egy nappalit azokkal a bútorokkal, amiket négy órával ezelőtt vásároltunk, pötikét fáradt vagyok, de ketten mi bolygókat tudunk kitéríteni a pályájukról. Kár hogy a vacsoravendégeket elfelejtettem meghívni, höhö. Mindegy, holnap nem kell főzni, a desszertnek vásárolt csízkéket meg bekanalazzuk a vasárnapi túlóra alatt a kolleginával, lehetőleg a toronyban .






A nappali eszméletlen jó lesz, wm ötlete alapján nem veszünk semmi ülőalkalmasságot, csak párnákat, úgyhogy megy a szőnyegen heverészés, majd alkalomadtán mutatok erről is fotókat, nagyon menők vagyunk.

2012. január 27., péntek

A mai sokkal jobb nap volt. Hosszú percekig nem tudtam abbahagyni a nevetést, amikor wm elmesélete, hogy éjjel arra ébredt, hogy a cica áll az én mellkasomon, és őt figyeli, amíg én alszom.

Ez egész napra megalapozta a hangulatomat, pedig annyira nem könnyű, ma majdnem egymás torkának mentünk egy kiboruló fánkoszacskótól wmmel, nagy szükség van a bútorokra, egy kis pihenésre, nyugalomra rendre. nekem két nagy alvásra, meg egy kis szívásra, zenehallgatásra, heverésre, wmnek rendre, otthonosságra.
meglesz minden, csak még kell két hét kábé.

A mai képet nem magyarázom még el, aki látja az ügyes

2012. január 26., csütörtök

borús

ma szaros nap volt, ilyen is van, gondolom a napkitörés. utáltam a wmet, a melót az időt, magamat, szóval semmi kreatívkodás, jöhet a cica, akinek ma dzsolidzsóker a neve. Dzsolidzsóker, aki NEM fog a klaviatórára költözni.
hiába övé a világ:

jó oké ő azért felvidított

2012. január 25., szerda

szvít hóm




Ha lennének végre bútoraink, akkor tökéletes lenne itt, szóval egyelőre még csak majdnem az.
Gumicukor, diszkófánk, cica, wm.

2012. január 24., kedd

és ami még fontosabb

Le kellett csekkolnom, mert nem voltam biztos benne, de

Ma két éve nem dohányzom.

monokróm mándéj morning

A mai alapkép: ezen gyakorlatilag nem csináltam semmit,mégis kifejezetten büszke vagyok rá.



És a játékok. Azt hiszem, lassan itt az ideje lopni egy fotosoppot is, a fogadalmam miatt egy csomó mindent tanulok, akkor tanuljam már a zigazit, nemdebár?


2012. január 23., hétfő

piros

Kis piros fazekam: love.
Kis piros kotyogósom: love.

Kis piros csilipaprika: gonosz, alattomos jószág, még most is csíp. Mindegy, finom lett, a képek meg nagyon tetszenek, holnap pedig piros ruciban megyek dolgozni.



2012. január 22., vasárnap

frendc enf femili

Szépen felöltözve mentünk a tesómékhoz, a vasárnap deélelőtti napsütésben. A mi barátaink, az ő barátjuk is, már ott várt minket. Nélkülünk otthonabb az otthonuk, ahogy a mi otthonunk is attól az igazi, hogy ez csak a mi otthonunk.

A a képen a kenyér utazik, fehér abroszban, piros bevásárlótáskában, szellőztetni kellett egy kicsit, mert akkor jött ki a sütőből, forró volt, gőzölgött még.



Sűrű bableves mellé ettük, beszélgettünk, dártszoztunk, behammogtuk a BátyaiTortát, meg hoztunk esővizet a cicának inni.

Így jobb az élet, és ami a legérdekesebb:

Amikor társaságban vagyunk, szórakozunk, beszélgetünk, jól érezzük magunkat, na olyanor döbbenünk rá mindig, hogy mennyire mi vagyunk egymásnak a legjobbak, a mi világunk mércéje szerint mi vagyunk a legklasszabbak.

2012. január 19., csütörtök

cicaszőr

Végre végre van rendes net.

Idő az továbbra se, mert holnap érkeznek a Füliék, -dobozos vendégség, ez a kemény,- de a képekre próbálok szakítani, ígérem. Íme a mai kép:

Szóval a cicát naponta alaposan ki kell kefélni, hogy az egész lakást ne lepje el a cicaszőr. És minden nap iszonyatos mennyiségű puha pihésszőrcsomó kijön belőle. Kitaláltam, hogy összegyűjtök egy évre valót. csak hogy lássam mennyi az annyi. Csinálok belőle stop-motion videót, vagy esetleg cicaszőr-ékszert, azt is jól kigondoltam már, meggazdakszunk a fríkekből, figyeld meg. Wm-en kívül eddig senki nem találta az ötletemet zseniálisnak.
De ezért vagyok wm-mel.
mert neki lehet olyan esemest küldeni,
hogy
"ha neadjisten takarítanál, a cica ágya melletti cicaszőrcsomócskát VÉLETLENÜL se dobd ki, ott tartom egyelőre"
mert nem a szerelem a lényeg, vagy a szeksz ha az ember hosszútávban gondolkodik, hanem az hogy egy ilyen üzenet olvastán ne akard a társadat mondjuk egy nagyobb méretű vizes, és kába patkánnyal agyonverni.

ennyi mára, most megyek és megpróbálom visszadátumozva felpakolni az elmúlt napok képeit

2012. január 18., szerda

Ez a kép azt illusztrálta, mennyire unom már a telefonba épített szarfos fényképezőt, meg a mobilinternetet. de majd nemsokára!

2012. január 17., kedd

Nincs még semmink, de net nélkül, szőnyegen kuporogva, szemeteszsákokba túrt nyáriruhákon heverve animét nézni  teljes élmény.
De hogy azért ne csöpögjünk el teljesen;
Bár ha most kérné meg a kezem valósínűleg nemet mondanék.

2012. január 16., hétfő

Talán a borzasztó minőség ellenére is kivehető micsoda találékonyság van bennünk mikor egy cicát akarunk halálra símogatni

2012. január 15., vasárnap

2012. január 14., szombat

Sajnos a mai kep szamitogep meg rendes  net hianyaban kesik per napot, ha nagyon akàrjatok a facebookon megnezhetitek, a telom ide nem akarja az igazsagot.majd alkalomadtan uto-feltoltom ide.  Mondjuk nem panaszkodom, merta czuki kis billentyuimmel sitty-sutty bepotyogom a helyztjelentest a csupasz vilagitotestek hazabol.
A koltozes majdnem olyan volt mint barmelyik masik, szar, faraszto ideg,de szerencsere a csalad eszmeletlen sokat segitett a pakolassal meg ilyesmikkel.
A lakas klasszabb mint amire emlekeztem, ez hatalmas orom, egy darabig a merete is megfelelo lesz, aztan meglatjuk.
A koltozes fekete lova Vlagyimir volt, aki bar meglepo batorsagot  es lazasagot tanusitott az elmult napokban -nem is vettuk a szankra a LasVegas nevet- azert eddig legkevesba sem a lelekjelenleterol volt hires. A tesomek uj lakotarsara ki kell mondjuk itt terni, A. bizony egy cicabuvolo, nelkule ez az egesz sokkal dramaibb lett volna. Szoval a cica sokkot kapott, hogy elmegyun, elviszunk mindent,itthagyjuk, mi lesz most. a szallitokerectol nem rettegett, de attol, hogy racsuktuk annak az ajtajat mar igen. hiaba volt befujva a szedasprevel, husz perc mulva mar ritt nyulkalt, ette az alatett papirt. en meg mar majdnem sirtam, a kocsog taxi meg kesett. nagynehezen megerkezett, beultunk a vernyak cicaval a kocsiba, en a padlora, olemben  ketreccel, a turbanos sofor beinditotta a motort, Vlagyimir a troll pedig leult, nyugodtan, es csak tolta  kis allat a ketrec ajtajahoz, hogy itt vkrjam, meg ott. Hat kepzelhetitek mekkora ko esett le a szivemrol. Itthon az also negyed oraban hasonfekve es orditva kozlekedett, de mostanra egesz hozzaszokott. most  nappali ablakbol kuksizuk az utcara.sokat kell meg pkolni, meg takaritani, meg vasarolni, de most leginkabb aludni kell, ennyi mara, csokjaink

update: kep:

2012. január 13., péntek

a költözésről.


Ami holnap lesz. Súlyos mi?

A sztori dióhájban, mert azért némi magyarázattal tartozom.
November eközepe felé a tesómék, akikkel együtt lakunk ugyebár,  bejelentették, hogy szét kéne menni, mert jön egy barátnőjük, akinek segítenének azzal, hogy összeköltöznek. Fer ináf, így jár körbe a jó karma.
Megállt mondjuk a villa a kezemben a falat a számban meg az ideg a gyomromban - sose voltak az alkalmas időpontválasztás bajnokai, - de aztán kifejtették, hogy bár a csajszi január elején jönne, és lakhatnánk együtt akár márciusig is, ami tagadhatatlanul kecsegtető lett volna spórolás szempontjából.

Az első kétségbeesés után- mert nagyon szerettem ezt a kertet, házat, a környéket meg depláne, meg a kisfüttyöm se akart költözni, rájöttünk,hogy nem is rossz ötlet ez,hiszen a munkahelyem, amit - egyelőre  -  imádok, isznyatosan messze van innen, mi lenne ha közelebb cuccolnánk?
Mindenközben, a család másik fele úgy döntött, hogy ők akkor maradnak itt, ami szintén nagy öröm, mert lehet majd jönni grillezni.

A márciussal kapcsolatban mi úgy döntöttünk, hogy esély sincs,az nagyon hosszú idő egy koleszben, olyan február végére gondoltunk, de viccből elkezdtünk lakásokat nézegetni. Nem volt könnyű, mert hárman vagyunk,  A Cicát nem hagyjuk itt, Ő már bizony a mi családunk tagja. Szóval kertes lakás, anyagi korlátokkal. Egy eléggé divatos (szar) környéken, ez a félút kettőnk munkahelye között. Egyáltalán nem könnyű.

Szóval nézegettünk, nézegettünk,gyakorlás képpen elkezdtünk időpontoka tkérni, meg ügynokökkel  alkudozni, hogy majd ha eljön az idő, már gyakorlatban legyünk.
Az első kertes lakás, amit elmentünk, megnézni,nemvolt a legjobb helyen, de olcsónak tűnt, okés, nemvoltunk túl lelkesek.

Szóval odamentünk, és eldöntöttük, oké ezt visszük. Igazából már fogalmam sincs milyen, mekkora, hogysmint, csak arra, hogy beléptünk, és JÓ volt, kicsit kicsi, de OtthonMelegBiztonságBarátságos  - ilyeneket sugárzott, meg van kint biztonságos cicarezervátum. És olcsó, nekünk ennyi kellett. három háznyira van az első helytől, ahol anno szobát béreltünk, vissza az alaptáborba, vicces.

Nagyon nagyon vártuk ezt a napot. Én főleg, napi kábé két órát fogok spórolni utazásból, és ez nagy, nagyon nagy dolog. Szóval hiába fáj a szívem a környék iránt itt, ha úgyse lenne időm kiélvezni, de a szekszuális életünkre, a kreatív prodzsektjeinkre, mindenre ráfér most már egy kis egyedüllét, és ami a legjobb, mostantól mindig mehetünk vendégségbe, és viszont.

Szóval így.

2012. január 12., csütörtök

ajándékok

Emili a barátnőm. Ő iszonyú erős első-bicaj-lámpát vesz nekem karácsonyra, meg gyöngyfűző cérnát, cicás marticát, szerszámkészletet meg virágvasalót.
Első lámpát. Mert félt.


A másik. Wm vett speciál cicasprét, ezt most nem fejthetem ki, de én emlékezni akarok rá. Hogy ezek azok a dolgok.

2012. január 10., kedd

Alma meg a fája

Egy csomót kínlódtam ma,hogy mit mutassak. Más úton jöttem haza, egy nagy templom mellett vezetett el az utam, a bentrők kiszűrődő fényben gyönyörűek voltak az üvegablakok, hátrábbléptem, hogy több férjen a kompozícióba, erre lekapcsolták a villanyt bent.
Az én Istenem az én templomomban sose kapcsolja le rám a villanyt, szóval csináltam még egy csomó másik képet is, de egyik sem volt túl  különleges, nem voltam elégedett.
Mígnem a hazaúton emellett a fa mellett tekertem el:


Sötét is volt, meg a gépem sem túl hajde, de azért eléggé okés ugye? Megkóstolnám a kis fickókat, bizti nagyon édesek.

pol

polotizalgatok egy picit az ekezet nelkuli telomrol, a vezer szerint revelans a velemenyem innen a jobol is, hat miert ne.
Szoval szerintem a Bajnai is vonzo szekszualisan.

Az agymosasrol pediglen,
-nem tudom mitol vagy te akkora komcsi, biztos a nagyapadtol orokolted. nincs itt akkora baj mint mondjak
-nem kell, olvasok hireket
-mi is, a Elod mindig athozza a Barikadot."

Es kesz itt a kutya elasva. Egy egesz generacio van felretajekoztatva, atprogramozva szabad sajto nelkul, ha nem tudja hol tajekozodjon onlajn, tobb csatornara pedig nincs penze. Marad hat az MTV aki nem talalja a protestalast, meg a szomszed fiu a barikaddal.Es hany ilyen lehet.

2012. január 8., vasárnap

portré

érdekes, hogy amikor nincs más ötletem akkor mindig valami önarckép jön a napi közelező képnek.

ma a blog ismét magkapja a repetát rögtön:












2012. január 6., péntek

Mark Virgin

Amióta a telefonos ügyfélszolgálat is a napi munkám része, már nem frusztrál az egyéb telefonos ügyintézés sem. Sőt.
Plusz a vérnyomásom, kórosan alacsony, mindig jót tesz egy kis idegrágás, szóval örömmel dörzsöltem a kezeimet amikor ma kikapcsolták az internetünket, hogy végre valakinek "letéphetem a fejét és belehányhatok a torkába"*. Sajnos egy pontosan olyan dörzsölt és minőségi ügyfélszolgálatosba futottam bele amilyen én vagyok, szóval lett netünk is, meg jól is szórakoztam, de itt mai kép:


*ez amúgy egy Zámbó Dzsimmi idézet.

2012. január 5., csütörtök

az ablakodon beleső szörny

Vagy a szörny, aki amögött az ablak mögött lakik.


Jó dolog ez a fogadalom, este kilenckor kényszerít kreativitásra. Itt az összes , nem tudtam választani.









2012. január 4., szerda

Frenki

Ő Frenki, a mai nap hőse, aki ordító szélviharos esős gyilkos fostaliga időben este nyolckor hazahozott, és még a kikötőben sem adta fel a harcot. Frenkit szeretjük.

2012. január 3., kedd

pol

Ezzel a játékkal olyan három éve küzdök, és végre sikerült száz napon  belül kiirtanom az emberiséget. A jelvény fokozata amit kaptam érte "lehetetlen küldetés". Eléggé büszke vagyok magamra, és a beleölt húsz-huszonöt órába, majd az unokáimnak is mesélni fogok róla.

Ha kipróbálnátok, nesztek itt egy link hozzá : http://www.kongregate.com/games/DarkRealmStudios/pandemic-2

És mi, ha nem egy kép az emberiség kiirtásáról a legtökéletesebb illusztráció egy könnyed kis politizáláshoz.
Nekem könnyű, ezzel a csalánnal már nem az én faszomat verik -említettem már régebben is- de a jelenlegi rezsim úgyis vadul hájpolja a határontúliakat(akiknek amúgy semmi közük az egészhez), szóval én miért is ne. Legalább gyakorlom picit a központozást, ami úgyis az egyik gyenge pontom. Viszont a témaválasztás miatt káromkodok, és jobboldali szavazók épelméjűségét kérdőjelezem meg, szóval ha valakinek ezzel kapcsolatban traumát okozhatok, hát bocs.

Szóval mi a véleményem a magyar politikáról, meg a jelen helyzetről?
Na az, hogy az alapból zenetanár szüleim egy hónapja eladták a zongorát, hogy fűteni tudjanak. Azon tanultam én is, és volt nem egyszer amikor baltával akartam szanaszéjjel darabolni, de még az is sokkal humánusabb lett volna. Anyu a vállát rángatta, hogy legalább több hely van a nappaliban. Aha. Semmiség. Sőt mi több, egy romantikus regényben kifejezetten jól hangzana. Szerencse hogy a szüleim egy romantikus regényben élenk, ugyebár.

Neked bizony a kurva anyád viktor!

Több ilyen bejegyzésbe belekezdtem, de sose fejeztem be egyiket se. Ma talán lesz tüntetés, szóval ha holnap élesítem ezt a szösszenetet pont időszerű lesz, összeollózgatom a régebbi kis pöttyeket.

Elmesélem mikor döntöttem úgy, hogy emigrálunk. Ez 2006ban volt szeptemberben, otthon ültem és vártam wmet haza a moziból, éjjel, néztem az indexet, és azon paráztam hogy hogy fog hazajutni a MOMból  Zuglóba. Át a csőcseléken meg a verekedéseken, meg utcakődobáláson, ilyesmiken. Akkor pontosan tudtam, hogy legközelebb ezek viszik a majd a vezetést, és akkor én már nem akarok itt lenni.
Miután wm hazaért már azt sajnáltam, hogy nem éles volt a lőszer.

Nekem tetszett az öszödi beszéd mondjuk, úgy gondolom, hogy azokban a golyókban egyedül volt elég töltet egy bukkake partira.
És én szeretem  Gyurcsányt is. Elmondom elsősorban miért:  mert magas, jólfésült, igényes és modern. Nem égő amikor megjelenik, és nem égő mikor megszólal. Az sem égő ha külföldiül szólal meg. Lehet ezért sekélyesnek tartani, de őszintén, hát melyik narancsot veszed meg, a  szabályos szép kerek egyenletes színűt, vagy a kicsi göcsörtös félig zöldet?
(női olvasóim, pörgessétek végig az agyatokban a magyar férfi politikusok képeit, és őszintén, kinek engednétek meg, ha egyet muszáj lenne választani?)

Híreket már nem tudok olvasni, kommenteket végképp nem, anélkül, hogy ne basszantsam fel magam totálisan. Ilyet kaptam el a minap egy videóban az LMP-s tünti után egy kormánypártitól, "hol voltál te mikor lőttek ránk?" Kérdem wmet, nem túl fiatal ez, hogy emlékezzen 56ra? Mert tudomásom szerint akkor lőttek utoljára, erre wm felvilágosít, hogy ez arra gondol, mikor gumilövedékekkel próbáltak pár gyújtogatót szétszalasztani.

Vagy amikor olvasom hogy gyurcsányi gyűlöletkeltés, előtte mi volt baszdmeg, nyócévig, kézakézben együttműködés?  Hát én kurvára nem erre emlékszem. Nekem az van meg, hogy ha kellett ha nem minden szar volt, nem ellenzék volt ez hanem ellenség.

Ami szintén égő mikor egy külföldi fészbúkos ismerősöm hírfolyamában megjelennek az újságcikkek amiket olvas, és mondjuk neves nagy napilapnál, Hungariról, hát az égő, mert itt én hungarian vagyok ugyebár.
Amikor szóbajön, akkor kellemetlen de muszáj elhatárolódni.
Mert ez fontos átnevezni, Repubilc of Hungary-ról Country of Hungarians-ra. Ennél nincs is fontosabb. Az tökmindegy, hogy ez külföldön úgy jön le, hogy trianozunk. Meg hogy itt diktatúra van. Diktátorral, a kormányon a vezetői oldalon pedig olyankkal, akik így kétezertizenegyben is adjákvisszákoznak. Más, európai országok területeivel kapcsolatban. Ciki.

A választóbázis. Na ha eddig arról beszéltem, hogy égő meg ciki, akkor ezekről mit tudok mondani?

(mindeközben nézem a tüntiről a közvetítést, örülnék ha a mi oldalunkon nem lenne olyan viselkedés mint az ővékén anno, de szurkolok, szurkolok)

A választóbázis.  Na az abszolut vállalhatatlan, kevés a kivétel ami miatt azt mondanám, hogy jó akkor nem általánosítok hogy ti összesen rendelkeztek annyi ésszel mint két marok kavics. Eleve, hogy az átlag fideszes olvasatlan. De ez nem bűn, ők is a nép. Csak az a baj, hogy egyet sem láttam még közülük észérvekkel politizálni.
Sose felejtem el amikor gondi a öregkori elhülyülésben szenvedő anyját odavitte szavazni, hogy az utána megkérdezze hogy mire is igeneztem háromszor? majd boldogan kiblogolta. Ez a művelt Fideszes
Vagy azok a buzik, akik abba az irányba szavaztak. Nem csak buzi, de hülyebuzi vagy, téééényleg, oda?
 A még jobbra szavazók pedig végképp óriási kérdőjel számomra.
Találkoztam olyan amúgy baloldali szemléletű jobbik szavazóval, akinek annyi volt  az érve, hogy "reménykedtem, hogy ők nem csak beszélnek, hanem tesznek is", mit tesznek úgy mégis, utánuk néztél egyáltalán? Ómájgád.
A kedvenceim mondjuk a nagymagyarok, erdélyezős trianonozósak.
Ezt figyeld, amikor ezt kifejtette nekünk, ez a srác ilyen hanvannégy vármegyés, vagy mi. Elkapta ilyen zsidóellenes  vonal,bőszen fejtegette nekünk és a végén ott tartott, hogy a tatárjárás a zsidók miatt volt. Most sajnálom rá a karaktert, de ott annyira odavannak , hogy ezt tudományosan bebizonyították egymásnak. Mi röhögtünk.
Ostoba utálkozós hőbölgős hibbant feledékeny csőcselék.
Na ez a kétharmad.

A dolgok meg, amit csinálnak? a törvények amiket hoznak, a reformok amiket életbe léptetnek?  Még én is összeszedettebben gondolkodok, pedig aki rendszeres olvasó itt az tudja, hogy dada.
Sajtószabadság?
A politikusok? Nos az a párt, aki hagy egy dajcstomit külföldn randalírozni, hogy vehet bárki is komolyan?
A gyerekeik, neves, draga kulfoldi egyetemeken; azok hogy elik meg a szuleik amokfutasat?

Ezekre gondoltam idáig. Hogy nem akarunk hazamenni, mert itt normálisan élünk. Mert ha lenne zongoránk nem kéne eladni hogy fűtsünk.

Most csak figyelek, és szurkolok, hogy lesz valami. Félek hogy nem, de megdöbbent és felvillanyoz hogy az a bázis, akinek az ignoranciája miat kétharmad lett az a kétharmad hirtelen felállt és odament. És, hogy viselkedik, és hogy nem tör zúz. (ezért nem lesz ebből semmi , mert ezek értelmes normális emberek) Ha tehetném, vinnék nekik forraltbort meg pogácsát.

Na nem mintha ez az egesz nem lett volna felesleges szajtepes, valoszinuleg az olvasoim nagyja okosabb mint en, es amugy is egyetert. Csak muszaj ezeket kiirni, lehet hogy nekem konnyebb itt egzisztencialisan, de megbeszelni akkor sem tudom cimbikkel egy cigi mellett. Ehh.
Ilyenek vannak. Mire ez a bejegyzés olvasható lesz, már többet tudunk.


A tegnapi események margójára, halkan megjegyezve amikor a Feri ellen tüntettek, akkor ő nem lépett ra nem sokkal le?  Erről beszélek kérem, a stílus.
Nem  a diktatura, elnyomas ellen alkoto muveszek altal irt tortenelmi jelentosegu zenere pezsgozgetni az operaban.

2012. január 2., hétfő

Háromig számolok.
Utána már akkor is megöllek, ha beengedsz.

Dóri, mivel nem olvasol régóta: a cicahelyzet az az, hogy őkelme megjelent, beodította magát az életünkbe, egy-két hónapra rá beköltözött a házba is. Egyedül nem lehet bent, olyankor a fészerben alszik, ahol építettünk neki kuckót. Szemmel láthatóan voltak gazdái, mert szobatiszta, volt egy loncsos nyakörve, a viselkedése is teljesen erre vall. Szeret minket, de nagyon ijedős, valószínűleg  bánthatták. hirtelen zajoktól, mozdulatoktól sokkot kap, és például ha az udvarban találkozik velünk, sötétben akkor máig távolságtartó. Az is biztos, hogy mielőtt ideköltözött egy ideje már gazdátlan volt, és sokkal jobban szeret bent lenni mint kint.
A terv az az, hogy szerzünk neki cicaxanaxot, leszedáljuk, az új helyet berendezzük neki ismerős cuccokkal, és mire fölébred már túl is vagyunk az úton, wm pedig kivett egy hetet hogy otthon dajkálja amíg bele nem törődik, hogy mostantól nem zabálják fel más macskák, sünök, meg akármik a kajáját.

Szóval ti hogy csináltátok?