2014. december 31., szerda

Buék

A politika megöli a blogolást. Politizálni blogban nem lehet, fészbukon annál inkább, nem értem rá ide feljönni pedig mennyi minden mennyi minden.

A szilvesztert azzal töltöttem hogy idei képeket nézegettem, már ami még fenn van a gépen amit újra kellett rakni. Rájöttem, hogy annak ellenére hogy nem történt igazán semmi különös, ez egy egészen jó kis év volt. Olyan lassan felfele ívelős.

Itt van pár fontos kép






BanyUÉK




Amikor az anyukák itt voltak, random képek.

























csárlinak

gyönyörű anyukánk



2014. október 23., csütörtök

szájtsziing

múlt hétvégén voltak barátok Magyarországró látogatóban nálunk.

Nagyon szeretjük ha látogatóink vannak és sajnálom hogy ez nem túl gyakori. Ha te ezt a blogot olvasod, akkor nagy esélyed van arra hogy számodra is áll a meghívásunk.

A sráv a képen talén a legeslegrégebbi barátom ehet hogy ismerem vagy 25 éve. Laza a kapcsolatunk, és ahogy ok sem hitték el hogy komolyan gondoljuk a meghívásukat mi is kicsit féltünk hogy három nap összezárva kicsit sok lesz, de nem. Klassz volt:

Brisztol pedig még mindig gyönyörű.







A kirándulás legviccesebb része az SS Great Britain volt. Sokszor meséltem már róla tudom és mondtam már hogy mindig van valami új, most az hogy fel lehet mászni az árbocra, majd ki a keresztárbocra.
A srácok fel is mentek, wm annyira cuki volt, őszintén parázott, mégis megcsinálta, és annyira büszke vlt meg izgatott meg boldog, még tanúsítvnyt is kaptak. (igen, fáradt vagyok és lusta, szóval összecsaptam a történetet pedig belerakhattam volna hogy az ESEMÉNY előtt készült össze képen látszik mennyire retteg, például itt ahol aláírják hogy minden felelősség az övék:


és a mutatvány:




2014. október 12., vasárnap

dolgok amiket soha nem akarok elfelejteni

amikor mégsem kérem a kévát amit wm megfőzött, kiöntött elkészített, akkor ő hirtelen a két kezével jobbra köröz egyet, aztán balra, majd az ökleit lefele tartva a középső ujjaival rámmutat.

nem lehet leírni rendesen én tudom mi volt ez, és mindig nagyon fogok röhögni.

Megy azon is, hogy a Cicát utánozza aki hajnal kettőkor a hálószoba csukott ablakából belülről üvölt valami betolakodóra kint az udvaron hogy MENNYÉ HAZA

2014. október 9., csütörtök

az eddigi kedvenc

erre a ruhára úgy gondolok az agyamban hogy a tenger. Amikor az anyag vizesen lógott egészben a szárítókötélen, az ujjammal megpöckölve hullámokat vert mint amikor kavicsokat dobsz a vízbe.

a szbásminta McCalls M652o.

Az ujját már magam alakítottam félhosszúra. (a zakó bolti)

most rohanok, de majd nemsoká mesélgetek .

addig is:





2014. október 2., csütörtök

fáradt

nem benneteket ignorállak, egyszerűen nincsen erőm ide írogatni.

ma úgy kábé három hét óta először direkt benthagytam a céges laptopot, szabotáltuk a táncórát hogy kicsit pihenjek. megöl a lelkiismeretfurdalás.

Az van hogy eléggé durván elöntött a munkacunami. Részben az én hibám, egész nyáron lazáztam. Már amennyire a fejfájós szemkiégős kínlódós tanulás lazázás.  Most itt az ősz, hűvös van végre, nem mgy a légkondi, nm vakít a nap, friss levegő, kaptam óriási képernyőt  a laptopom mellé, végre tudok dolgozni.
Van is min, ilyen iszonyúan el vagyok maradva, kapkodom a felyemet így a fejemre visszahulló kakimeteorok elől. A célom hogy mire az anyukák ideérnek rendbehozom a dolgokat.  rengeteg meló, rengeteg.

cserébe kirándulni visznek és egészben sült disznóval etetnek, nesztek egy kép a céges kirándulásró, jó lenne utánanézni valami íjászatnak, azt mondták született tehetség vagyok, így nyolcvan ember közül hoztam a legjbb pontokat, képzeljétek el, és élveztem is nagyon.

(Amikor kicsi voltam, az apukám tanított légpuskával lőni, és mindig mondta, hogy célzás, majd levegő kieresztése célzáspontosítás lövés. most is így csináltam, mindig így csinálom, fényképezésnél is.)


2014. szeptember 25., csütörtök

nem nagyon van miről írnom. én nagyon nagyon sokat dolgozom, wm nagyon sokat programozik. nagyon szeretjük egymást. meg a cicát. dolgozunk eszünk alszunk. táncolunk. csak hétvégenként szekszelünk. beszélgetünk, nevetgélünk. mindig ugyanakkor telefonálunk egymásnak. zenét hallgatunk. eszünk dolgozunk. reggel lmegbeszéljük kit mikor ébresztett fel a cica. dolgozunk. szeretjük egymást. veletek beszélgetünk, sétálunk, dolgozunk

hát kábé ennyi.

van egy pár kép, csak úgy ömlesztve:

Ott az erőben a virágos bozót az a növény amit Nyunyu ugy szeret, emlegettük is amikor a képet készítettük



Ez egy csúcsszuper kirándulás volt a tesómékkal,




itt meg wm szombat koradélután
nagyon odavagyok érte.

2014. szeptember 14., vasárnap

vicces

Nagytakarítás a nappaliban, igazi kipakolós, kifestős, újszőnyeges.
Kicsi a lakás, kicsi a könyvespolc is, ezért minden átrendezéskor fogunk egy nagy dobozt, és belepakoljuk a kevésbé tetszős kevésbé érdekes kevésbé fontos darabokat. Nagyon nehéz meló, főleg hogy eléggé különböző a könyves ízlésünk.. A dobozok a könyvespolc mögött gyűlnek, nincs szívünk őket kidobni, egyszer majd nagy lakásunk lesz, rengeteg polccal akkor ezeknek is lesz helye valahol alul, addig is évente leeresztjük a tározót.

A nehezén túl vagyunk, a könyvespolc előtt üldögélek, wm csokrokban hordja be a túlélőket, én meg pakolom fel őket. Itt vannak a sztivönkingek, a szépirodalom, bredbörik, az orosz realisták.
Ez utóbbira felkapom a fejem, fogalmam sincs mire utal.



eléggé röhögtem.

Mondhatni gurultam a nevetéstől.

Mindegy, ha jó vámpíros könyvet akartok olvasni, akkor az Éjjeli (Nappali, Hajnali, Utolsó) Őrjárat eléggé jó irány.
A tökéletes reggelek tökéletesek. Reggeli után átmászunk a szófára, a 1oooo Hz-t hallgatjuk, wm scifi illusztrátorokról mesél, képeket nézegetünk, megegyezünk hogy kellene egy ilyen bekeretezve a nappaliba. A Cica a szoba különböző pontjain hever.

Aztán ahogy a nap is kisüt, összeszedjuk magunkat, bekapcsolom a mosógépet, kicsit kéne pakolászni, ehhez a soundtrack a legklasszabb magyar hírportál szuperlativuszokban emlegethető sorozata a Hangover lesz, ahol magyar zenészek vasárnap reggeli válogatásokat készítenek az arra érdemeseknek

http://444.hu/2014/09/14/infragandhi-hangover/

2014. augusztus 25., hétfő

ezmegaz

Ez a legújabb darab. Ismét a Simplicity 1653 ha már így bevált.
Az anyukámnak készítettem. Mivel nincsen kisebb méretű szabásmintám, és  az anyukám alacsonyabb is meg vékonyabb is mint én kellett egy kicsit improvizálni, rövidebb az alja, és sokkal szűkebb a háta mint ahogy a szabásminta mondja, remélem hogy jól sikerült.
Az anyag amilyen szép olyan gyilkos. Nem tudtam rendes fotót csinálni, a színe nem kék, hanem zöld. Ilyen acélzöld, különlegesen szép. Viszont  iszonyú sztreccses, képtelen voltam megtalálni a jó beállításokat a varrógépen, kínlódtam elég sokat.

Nagyon várom az eredményeket, holnap postára kerül.






Ha pedig valaki még nem látta volna:

 

2014. augusztus 23., szombat

re-tintern

Elmentünk megint Tinternbe, mert elérhető közelségben van, és tökéletesen azt tudja nyújtani amire nekünk szükségünk van. Ma nagyerdőkben sétáltunk, eltévedtünk. mindenféle izgalmas meg varázslatos dolgokat láttunk, pedig csak a szélét érintettük.

Itt nem lehet nem hinni a varázslatban, manókban lényekben.


Ez a medve így az erdő közepén ült egy árokparton.


Egy hat darab házból álló falu egyik kertjében él ő egy ugyailyen színű és állagú nagy kutyával.


Madáretető, látjátok amit mi?



Wm hintázik, wm nagy patakokat ugrik át, jaj de féltem hogy beleesik. wm jóképű és vicces, fogni kellett a punimat be ne pisiljek párszor a nevetéstől, jaj wm nem csináltunk képet  a vigyázz gyerek tábláról!



Erdei troll





Juj, és képzeljétek, ELESTEM , kis apró kavicsokon csúsztam meg egy lejtőn lefele, és nagyon lehorzsoltam a jobb vádlim, vérzett is, lassún feketén, meg nagyon fájt is. Tök nagy felület, akkora plezúrom van mint kábé tízéves koromban legutóbb, eléggé büszke vagyok rá, alig várom hogy magassarkúval mutathassam be.



Ja, és arra értünk haza, hogy kaptam levelet az állambácsitól, hogy szeretnének visszaadni ötszáz fontot mert szerintük tú sok adót fizettem. Elég jó nap a mai.

2014. augusztus 17., vasárnap

7 Nights

Na és persze a legfontosabb, a játék.

Aki valahogyan még nem tudna az életünk ezen részéről, annak egy kis gyorstalpaló,
Wm a zseniális megtanította magát programozni, és hónapok véresverejéke  árán írt egy játékot. A rajzokat a Csárli nevű hugom rajzolta hozzá, a zene szintén wm, a történet pedig édesaranyos egy kisfiúról szól aki a nappal olvasott híreket éjszakai rámálmokká gondolja át, és ezek ellen küzd, lövegtornyokkal.

A cél az volt hogy nagyon meggazdagszunk belőle, de sajni ez álom maradt egyelőre, mégis, iszonyú büszke vagyok a tesómra, és legeslegfőképpen a fiúmra.

itt van, játszhattok, (ne Chrome-on)

http://www.kongregate.com/games/aklubisz/7-nights

grrrr

Ez egy borzasztó idegesítő lecke - ahogy különbözű ruhamárkáknak más a méretezése, úgy a különböző szabásmintáknak is. Ezt a ruhát megcsináltam a szokásos mérettel, és kicsi lett egy kicsit.
Ezen most teljesen ki vagyok akadva mert





Ez a legszebb darab amit eddig varrtam. minden öltés tűpontosan a helyén van, magamhoz képest hihetetlen profi munka lett. Egészen egyszerű vászon ingruha, furán bő ujjakkal, széles csónaknyakkal, beépített övvel,szivar és rendes zsebbel, nagyon érdekes alsó megoldással, oldalt sokkal rövidebb mint elöl.

Kifejezetten fura fazon, kicsit hatvanas évek.
 Az anyag amit választottam hozzá szintén eléggé cihedelikus, közelről feketefehét nem fehérfekete, és sokáig kell gondolkodni hozzá hogy az ember rájöjjön a hibára, amit direkt vétettem a szabásnál.
Opálosan csillogó fehér gombokat választottam, a mandzsettájára is raktam dísznek. a kis mellzsebbe lehet színes kendőt rakni hogy lehessen a kiegészítőkkel variálni. Sokáig vacilláltam hogy ne használjak e pink cérnát, meg pink gombokat, de az eléggé behatárolta volna a ruha lehetőségeit.


 Igen, titokban arról ábrándozom hogy egyszer majd lesz értelme ennek, de úgy érzem muszáj "aláírnom" a darabjaimat. Úgyhogy mostantól lesznek címkék is.
Ezen amúgy azért rózsaszín, mert az egyébként eléggé szigorú ruhát azzal bolondítottam meg, hogy a normál zseb belseje rózsaszín selyem, a vászon relatív durvaságával szemben amikor zsebreteszi az ember a kezét akkor ott bent titokban selymes és csúszós.



És  akkor tessék, alig jön rám. A guta megüt. Ráadásul nem reménytelen helyzet, 1o kilónyira van az hogy ez a ruci pöpec legyen. Amikor rájöttem hogy ez nem lesz jó, akkor eldöntöttek hogy ennek ellenére megcsinálom, és legfeljebb eladom az íbéjen, de most már inkább úgy vagyok, hogy felszívom a taknyom és ledobok valahogy egy tizest, ezt nagyon sajnálnám nem hordani.

picsábamá.

Mindegy azért beleszuszakoltam magam, emberek közé így nem lehet kimenni, pedig ezzel azért eléggé szívesen dicsekednék, na. (ha esetleg egyszer eljutok oda hogy hordjam, akkor le kell rövidítni kábé nyolc centivel)


Ja amúgy ha valakit érdekelne, McCalls M6520/B a szab'sminta, eggyel nagyobb meretet vagjatok ki.