belügyek

Durva dolog történt.
Mármint számomra durva, felforgatta a gyomromat. Nem az az undor fajta gyomorforgatás hanem tudjátok az az ijedt-felbaszott fajta.

Szóval politika. Nyilván eléggé hangos vagyok, eléggé egyoldalú is. És természetesen úgy gondolom az igazság pártján állok. Sőt azt képzelem, hogy az átlagnál tájékozottabb és esetenként értelmesebb is vagyok.  Szóval ez a nagyképűség, meg a vérmérsékletem arra vetemít hogy a politikai meggyőződésemnek hangot is adjak.

A blogon szabadabban leírom, a fészbúkon jobbára csak cikkeket osztok meg. A blogot akinek nem tetszik nem olvassa, a fészbukon meg van blokkolási lehetőség.
Beszólogatni, nem szólogatok be.  Nem is igen van rá szükségem, kevés jobboldali ismerősőm van, aki pedig az, az általában még a normálisabbak közül való - elvégre az ismerősöm.

(és továbbra is fenntartom, hogy nagyon szívesen eszmét cserélnék egy  valóban tájékozott normális magyar jobboldalival, cigaretta-konyak stílusban)

Szóval ma megosztottam, hogy a diákok ismét tüntizni készülnek, hip hip hurrá,
és valaki így rámdörrent:

"Nem igazán értem, hogy te kintről mit parádézol?????"

Igazából régóta vártam már arra, hogy valaki feldobja ezt a labdát és visszakérdezhessek, hogy és a romániában született román állampolgárok magyarországi szavazati jogával mi van? Sőt, szívesen folynék bele valami kisebb szópárbajba is konkrét ismerőssel, ismerősök előtt, tudván azt hogy valakivel, aki 5 kérdőjelet használ, azért eléggé jók az esélyeim.

És elmondom mi van, és mitől rohadt ez az egész. (És miért bizonyosodott meg bennem ismét hogy a jó oldalon állok.)

Mert ez az illető közeli rokonom. Nem a kedvenc rokonom ugyan, de mióta "felnőtt" vagyok csak normális hangulatú beszélgetéseink volt,  és a gyerekeit nagyon csípem, az egyiket pedig tényleg testvérként szeretem. 
Kész, ott állok abszolute lesújtva. Persze hogy tudtam az ő beállítottságát. Hogy nem is csak simán jobboldali, hanem békemenetes szinten jobboldali. . De mivel családtag, és mert az anyja valakinek aki annyira közel van a szívemhez mint az említett kiscsaj, soha, SOHA eszembe nem jutott volt leoltani, beszólogatni. Ilyen stílusban pedig végképp nem. Pedig én még csak keresztény sem vagyok, ő pedig igen.

Alapvetően megbántva éreztem magam,neki erre nem volt jogalapja. A másik érzés pedig tényleg az, hogy az én kezem morálisan meg van kötve, és ezt így kell hagyni a békesség kedvéért.  Pedig pont ő annyi muníciót tudna kezembe adni, hogy még csak gondolkoznom sem kéne mivel ekézzem. Kezdve a szükségesnél néggyel, a helyesnél pedig kettővel több kérdőjelnél.

És úgy gondolom, EZ a legnagyobb különbség egy átlag Fideszes meg egy átlag nemfideszes között.

És ez veszi el a legjobban a kedvem a haza Magyarországra vissza költözéstől