2009. október 29., csütörtök

azért arra eszméletlenül büszke vagyok ám, hogy két napja csináltam gesztenyepürét, de úgy ám, hogy a gesztenyét héjában vettem meg piacon, iszonyú fini lett, és az angolok hitetlenkedve kérdezték, hogy a ti országotokban tényleg ilyenek a desszertek?

2009. október 26., hétfő

néderland dráj (vagyis inkább wet)

szombaton már egy kis napsütésre ébredtünk wmmel, el is indultunk kalandozni, főleg hogy a cimbik a háromműszakozás miatt felborult bioritmusukkal még bőven húzták a lóbőrt.
én ezt egy cseppet sem bántam, szeretek wmmel felfedezősdit játszani, nincs romantikusabb dolog mint egy idegen városban kalandozni. gyaot sétáltunk kávéztunk, megint ettünk meleg wafflét, itt

és közben a sorbanállás egy újabb nemzeti formáját ismertük meg
mert van ugye a magyar, ami egy masszív-agresszív tömeg, és az jut fel/kapja meg/éri el, aki először oda tudja verekedni magát,
aztán van az angol, ahol mindenki szépen beáll kédrésjelzés nélkül egy katonás sorba,
és a holland, ami egy laza tömb emberekből, akik kifigyelik hogy kik voltak előttük, és teljesen természetesen előreengedik egymást.
hát hangulatfüggő de én azért az angolra szavazok inkább
amúgy a holland emberek nagyon tetszettek. szépek, magasak, és elegánsak. üvölt róluk az egészség, nincsnek túlsúlyos emberek, mindenki bringázik, hétvégén nagy séták, vatevör. sokkal távolságtartóbbak mint az angolok, de ezt egyszer sem éreztem hidegnek vagy elutasítónak.
az öltözködésük nagyon visszafogott, konszolidált,viszont stílusos, nem vagyok egy zavarbajövő típus, de a reggeli sétámon hihetetlenül durván bámulák meg a színeimet, ott bizony a barna az uralkodó
(bár lehet hogy a kalap volt tumaccs)

ami szintén tetszik, az a környezettudatosság, mondjuk ha jön a világvége akkor ők úsznak először, de nekem nagyon szimpatikus a szelektív hulladékgyűjtés ilyenmértékű előtérbe rakása. pont az ablakunk alatt volt egy ilyen kis konténer kirakat, és folyamatosan jöttek az emberek, dobálták a kis cuccaikat ideoda.
a rengeteg szélerőműről meg ne is beszéljünk, igy is lehet

erről amúgy azért is írtam, hogy mutassak nektek valamit, hogy lehet a lerohadásból művészetet csinálni:
ez itt egy lerohadt gyárépület előtti soha el nem takarított vascsőhalmaz, amit a gyárépületet elfoglaló művészlelkek kicsit átalakítottak:




házisárkányok

egy másik kikötő egy másik hajóval:


nna de ne húzzam a drága időtöket, hiszen most indulunk kirándulni.
hosszas vacillálás után Aachen mellett döntöttünk, ez már németország, kocsival negyed óra
wm nagyon vágyott oda, a kis történelembubus, ahogy később áhitatosan súgta a fülembe, itt született a középkor ezeken az utcákon én pedig itt sétálok. mondtam már, hogy oda vagyok érte?

áheni főtér, tanácsháza:



király, mi?

itt arra vár hogy csinálhasson rólam túristaképet
egy roppant szimpatikus pincérló előtt:

aki ebbe a kocsmába invitálja a jónépet:

egyéb városképek:


durván eláztunk volna egyébként, ha nem szaladunk be egy cukrászdába, ahol almáspitét ettünk, és németül próbáltunk kommunikálni, nem sok sikerrel.




aztán bementünk a méltán híres áheni katedrálisba, ez volt a fő úticél. wm hosszan mesélhetne a történelmi hátteréről (nekem meg is tette, de ma már mondtam hogy odavagyok érte)
és bizony láttam már pár súlyos templomot, de ez még engem is letaglózott



akarok egy ruhát ilyen mintájú anyagból:

erre a képre kattintsatok rá:




ez csak az előtér volt, a templom további részeit csak kísérővel lehetett megnézni, szerettem volta wm miatt egy körre befizetni, de ő jóllakott ovodás mosollyal az arcán annyit mondott, hogy majd. jövünk mi még ide. most ennyi elég. bizony mondom néktek, odavagyok érte. gyújtottunk gyertyát az álmok megvalósulásáért. mármint köszönetképpen
klassz dolgok ezek

további áhen:



aztán autókáztunk, láttunk sok szép falut, klassz dolgokat, de az agyunk nagyon lefáradt.
tényleg hihetetlen szép dolgokat láttunk, de nem volt erőnk a fényképezőgépet elővenni

este pizzáztunk és filmet néztünk, társaságban lenni jó
(még akkor is, ha erőnek erejével kell a pms hisztit elnyomni magunkban)

este még elmentünk "okosboltba", meg nem mentünk el káfésoppba, de ez már egy másik bejegyzés témája, a filozófiai fejtegetés a fiatalság elmúlásáról majd legközelebb.

most alvás van és pihi

2009. október 25., vasárnap

ma láttunk egy srácot az utcán, nirvana feliratú pólóban amin egy gitár is volt, igaz hogy csak félig, a póló nyakával a gitár nyaka is végetért, egyébként amolyan igazi lúzer rokkercsávó volt

szóval elsétáltunk mellette, már másfelé is járt az agyam, amikor wm megszólalt:
a gitárfejű fiú, sose volt túl hiú.

azt hittem bekakilok a röhögéstől.

odavagyok érte.

más: ha sokat akartok jófélét bőgni, nézzétek meg az up című filmet, nem vagyok azafajta, de majdnem végigbömböltem az egészet.

azoknak pedig, akik az előző képek alapján azt gondolják, hogy wm szőrzete ápolatlan (tudom, hogy van akinek tetszik, ez itt most az anyukáknak szól)
csak úgy mondom, hogy pár napja kisollóval olyan frizurát csináltam neki hogy a barna se jobbat, most kifejezetten disztingváltan néz ki. (iszonyú büszke vagyok magamra)

köszöntem , és nemsoká itt a következő hollandiás

néderland cváj

szóval, ott hagytuk abba, hogy végre bent ülünk a barátaink autójában, és robogunk másztriht felé, nagy örömmel.
(főleg wm, aki nem engedte hogy vigyem a csomag felét, mert fáj a hátam, úgyhogy végigcipelte a fél világon a téli szereléseink negyedét, ugyanis a telefonos segítség azt mondta hollandiába megjött a tél, melegen öltözzünk.)

első este csak punnyadtunk, ettünk beszélgettünk, jó volt.

de most már nézzük a második napot.
reggel nagyon sokáig alukáltunk, majd kroászónt reggeliztünk kávéztunk és bevetettük magunkat a főtéren letáborozott piacerdőbe.
nagyon nagyon jólesett nekem, piacozni igencsak szeretek (wmmel még az első randink is piacos volt) és ezt eléggé hiányolom angliában. volt ott minden ami a szemszájnak ingere, nyunyu majdnem vettem neked egy nagy csomag tulipánhagymát, de meggondoltam magam, hogy wm ne cipelje haza szóval fogadd szeretettel a szándékot. klassz volt, élveztem, bevásároltunk egy pár finomságot, én kis füstölt halakat kaptam, tíz darab osszegumizva, eladónéni mondta, hogy fejefarka levág, bele kikapar, aztán uccu neki, hamm, finom volt nagyon.

ami nagyon különleges hogy mindenki beszél mindenhol angolul, de annyira, hogy még a koldus is átvált angolra a hollandról, ha rájön, hogy nem érted, bárhova is mentünk be, már nem is erőltettem meg magam, azonnal ment az angol.
maga a holland nyelv is furcsa, ha van egy kis német előképzettséged, plusz megy az angol, és odafigyelsz, akkor egy csomószor azt hiszed, hogy ezt majdnem érted, pedig nem. egyáltalán nem. és az a rengeteg duplamagánhangzó, az is sokkol, a végefelé már láttam egy táblát hogy snookert lehet játszani itt és itt és nem értettem mi az amíg rá nem jöttem, hogy ez most angolul van.

aztán bringára szálltunk háthogynemár, hollandia bicajozás, nagyon nagyon jól esett. bicajozni klassz olyan helyen, ahol a bicajozást támogatják, de erről majd később írok, jusson holnapra is

majd elkezdtük bejárni a várost. mondjuk én olyan szemmel néztem az egészet, hogy mindenáron hűséges maradok a brisztol iránt érzett szerelmemhez, de a hollandiában töltött pár nap a végére alaposan megingatta az érzéseimet, meg kell hogy mondam

na de jöjjenek már fotók is, eddig még nem is mutogattam egyet sem. előre szólok, az időjárás nem volt nagyon a barátunk, szóval most ne reménykedjetek sok és gyönyörű fotókban ez csak a szemnek volt cukorka, a képernyőn kicsit szomorkás lesz (pedig nem volt az, de nem ám), meg sokszor nem is lehetett elővenni a gépet

kávézó


zmiattam
könyvesbolt:



pirostetejű templom:

az épületek nagyon furcsák voltak az angliához szokott szemünkhöz, fel sem tűnik hogy nálunk nincsenek feszületek meg keresztek, amíg nem kerülsz olyan helyre, ahol meg sok van
karneváli szoborcsoport, odavoltam értük:








ettünk séta közben wafflét is, ami nemzeti eledel, olyan mint a gofri csak finomabb vastagabb, és meleg, porcukros, vagy belga feketecsokival tűzdelt, szeressük. lehet hogy egy goffrisütő bódét kéne felállítanunk (mit szólsz genya?)

itt is együtt élnek a vízzel, máshogy ahogy nálunk, de ez az amit szeretek, mikor egy folyó a városban olyan mint a vérerek a testben


én nem:

park várfalal:

túristafotó a négycsöcsű sellővel
a döglött zsiráf szobra:

kristófnak érdekességek: volt a parkban egy nagy madárröptető abból egy flegma pinty:
meg egy albínó páva:






wm az összes fotóról lemarad:

toronyőr:

jó kis séta volt, aztán hazabicajoztunk, sültgesztenyét ettünk, aztán f és sz csináltak neünk valamit, amit az angol ízekhez szokott érzékeink orgazmusként éltek meg,
jóféle magyaros füstölt sonkás bableves, tejfölös ecetes, gyerekek lehet hogy nektek ez semmiség, de nincs a világon olyan étel amit erre elcseréltem volna, legyen az szarvasgombás kaviár is akár.

és egy meleg fényes lakásban barátokkal főzőcskézni az bizony felbecsülhetetlen érték, csináljátok amikor csak tehetitek, mert ezek azok a dolgok amiktől a lelketek hízik

wm annak örül, hogy van végre net(még ha másik országba is kell érte mennie):

készülődős:
új söröket lehet próbálni, az jó, fotóhoz pózolni, az kevésbé

kérlek ne vágd el a torkát, mert a második fogás az aranygaluska lesz, és azt is megkóstolnám

szerelmespár:
mikor lesz kész?

szerelmespár2: (meg szélmalom, becsüljétek meg magatokat,hollandiában vagyunk):

és a leves:



persze egészséges emberek vagyunk, szóval a vacsit le kell dolgozni, kis sti séta:






és a főtér, ahonnan bár estére eltűntek az árusok, a macskakövek még mindig penetráns füstölthalszagot árasztottak
a disznópörkölő férfi szobra az örökmécsessel
igazából ő találta fel a petróleumot

és a városháza:

aztán szépen hazamentünk, kihagytuk a fürdést, és hatalmasat aludtunk

folytatás következik.