2007. január 31., szerda

igazi pedagógus

a régiek közül való vagy, ha kimennék a temetésedre, a tömjénillat helyett a friss kávé és áporodott hamutartók otthonos illatát érezném.
kár hogy kihal a fajtád, ó de kár!
Te Igazi Tanár!
Tóth Kata

2007. január 30., kedd

kezdődik, apa, KEZDŐŐDIK!! kezdődik! kezdőDik, KEZDŐDIK kezdődik kezdődik kezdődikkezdődikkezdődikkezdődik kezdőőődik +KEZDŐDIK
KEZDŐDIK apa kezdődik

tudod mikor kezdődik? az oRbitron és a megaharcosok?

****** *%/=!+)/ &@^° ************** ˛°+!%@&**** * ********** #&@ł°˘ ***** ***** ********* #&˘^°`!%=********** ****** ** **** **** ******** ***
ilyesmire gondolok mikor ezt a reklámot látom

.......................................................

mégis le kell írnom mire gondolok:

az a szájbakúrt ostoba fasszopó köcsög apja kurvára tisztában volt vele mikor kezdődik az a kurva mese, és baszott se időben kész lenni , mert pont annyira szarta le, hogy a gyereknek ez fontos, amennyire valószínűleg őt szarták le.
amúgy meg kurvára nem szólt neki. hogy nyugi van., és ne hisztizzen, mert apu vett élőműsorfelvevő baszomfaszomot

és amúgy a fenyítve nevelés mellett vagyok, de okkal, és
itt nem a gyerek a hunyó

2007. január 29., hétfő

csuffa

így köszönönük egymásnak az egyik tesómmal. olyan 16 éve használjuk ezt a kifejezést.

az első 5 évben, olyankor mondtuk, mikor meg akartuk ijeszteni egymást, de kimondni is rémisztő volt, így komoly oknak kellett lennie
aztán azokra a dolgokra használtuk, amik ROSSZAK
később, mikor mondjuk tévénézés közben égni kellett valaki helyett
alkalmanként a hirtelen dühkitöréseknél

mostanra megszelídült, és szinte az összetartozásunk egyik jelképe
a
CSUFFAPAFFA


tegnap egy könyvturkálóban megszereztem a Tortúrát, ami 10évesen az egyik legmeghatározóbb könyvélményem volt, és azóta se sikerült megszereznem megint. most délután kiolvastam újra.. gyorsan ment, izgalmas volt, bár nem rettegtem úgy végig mint akkor.

csuffapaffa

ami viszont kifejezetten érdekes volt számomra, hogy sztivönking elég sokszor utal benne arra a könyvre, ami később a mindenekfeletti kedvencemmé vált, a Lepkegyűjtő.

no mindegy. ilyenek vannak kis csufipofáim

2007. január 27., szombat

ismeretlen ismerős

van visszatérő emberkéd? akibe mindig beleszaladsz, az ismeretlen ismerős, lépten nyomon, mindig máshol, a leglehetetlenebb helyeken?

az enyém egy nálam két három évvel fiatalabb, hosszú, göndör, répavörös hajú srác. van hogy egy héten kétszer is látom, van hogy egy fél évig nem. nem számít hogy hol lakom, hány óra van, milyen az életem, ő mindig újra és újra felbukkan.

beszélgettem erről már winterrel is, meg rotóval, és igen, nekik is megvan a visszatérő lelkük. az akivel soha nem váltanak egy szót se, nem is ismerik, és mégis újra és újra beleszaladnak.

vajon az én mindigtalálkozós idegenemnek, én vagyok a mindigtalálkozós idegen? vajon eszébe jutok néha hogy az a csaj akibe mindig belefutok?

tegnap úgy döntöttem, ha megint látom akkor leszólítom. és megbeszélem vele ezt a dolgot. olyannak néz ki aki nem fog emiatt hülyének nézni. már várom.

2007. január 23., kedd

nna elmondanám itt is, mert büszke vagyok; az 50 éves Anyukám tegnap leállamvizsgázott, így megszerezte a harmadik (gyógypedagógusi) diplomáját.

2007. január 22., hétfő

Bolyhos az álmaiba férkőző hangokra eszmélt, akik tökéletes kis szekundot énekeltek a koponyája legmélyéből világító fejfájással. Ha a szemét nem ragasztotta volna le a kővé dermedt nyálka sem szerette volna kinyitni, a szemhéján is átsütött a neon. Bolyhos szédült, és ami azt illeti enyhén még hallucinált is, valamiért azt képzelte, a feje mintha háromszor nagyobb lenne mint rendesen. persze ezen nem csodálkozott, a testtudata rendszeresen megzavarodott egy-egy, az Arénában töltött éjszaka után.Tudata örömmel kapott az Aréna képe után, és kisebb erőfeszítéssel meg is tudta tartani... Megvan az alap, amelyre felépítheti a tegnapi (tegnapelőtti? múlt hét keddi?) éjszaka eseményeit. Az a sokpuncis mutáns kis kurva táncolt. Bolyhos gyomrába még ilyen kaccenjammeres állapontban is belehasított mennyire kívánta azt a nőt. Ha csak egyszer végigsimíthatná a hátát... ha azokon a tökéletes, kemény mellbimbókon csak egyszer végigvezethetné a nyelvét... mind más színű, a sötétbarnától a halványrózsaszínig. Szerencsés kis ribanc. Bolyhos udta, soha sehogyan sem fog annyi pénzhez jutni, hogy csak egy éjszakára is megkaphassa. pedig mennyire mennyire gyönyörű volt, ahogy ott forgott úszkált az üvegketrecében. Úgy tünt az antigravitáció pont annyira a természetes eleme, mint a félhal lányoknak mellette a víz.

Bolyhos mutációja közel sem volt olyan értékes mnt a táncosnőé. Bár a nevét erről kapta. az egész testét nagyon finom hófehér szőrzet borította, selymes, kellemes tapintású.mások albínónak is hívták, mert a természet furcsa tréféjaként a fehér szőr mellé piros szemeket is kapott.

Bolyhos egyában szépen lassan feltűnedeztek a buli emlékei... rengeteget ivott, igen, aznap kapta meg a fizetését. undorral meredt a tenyerébe ültetett chipre. A pultra csapott, és újabb lövést rendelt a bababummból. ez egy meglehetősen erős párlat, drágább az aranynál. az alapanyagot abortuszklinikákról szállítják, és a helyszínen készítik, teljesen átlátszó edényekben. egy három hónapos magzatból jött ki egy feles, azt ízesítik tetszés szerint. Bolyhos tudta nem engedhetné meg magának, de már nem érdekelte semmi.. inkább a halál, de nem bír ki, nem bír ki egy napot se Serena nélkül. márpedig a táncosnő ára pontosan félévi fizetése volt.

hogy juthatna hirtelen ennyi pénzhez? két módja van: vagy rabol vagy...

Bolyhost egyik pillanatról a másikra elöntötte a pánik. nem, az nem lehet. ennyire nem lehettem részeg.-gondolta. rémülten kapargatta VOLNA a csípát a szeméről, de a kezei szorosan az oldalához voltak rögzítve. ahogy a tudata tisztult úgy hallotta maga körül egyre élesebben a kétségbeesett kiáltásokat. A tébolyult hangzavart hirtelen egy hangszóró recsegése szakította szét: Üdvözlünk mindenkit a "teremtés csodájában. jó játékot!" Bolyhos szeme ebben a pillanatban pattant fel.

A médiát ezekben a napokban egyetlen fajta műsor uralta, a valóságshow. reggeltől estig. különféle témájú, hosszúságú, típusú valóságsók.
a teremtés csodája egy meglehetősen közkedvelt, rövid lefolyású, de nagyon véres műsor volt.
200 férfi. ebből többségében utcán összeszedegetett, erőszakkal odahurcolt egyedek, és egy-két önként jelentkező-ez utóbbiakra lehetett fogadni is.
megérte jelentkezni, mert a pénznyeremény zsíros volt.
meglehetősen zsíros
a játékosokre egy rugalmas fehér szövetből készült zsákot húztak, ami leszorította a kezüket, és csak a nemi szervüket hagyta szabadon.a fejükre egy nagy fehér műanyag gömböt kaptak, a derekukra meg egy hosszú fehér farkat. a játék helyszine egy fekete padlójú, fekete falú egyszerű labirintussal beépített, kör alapú terem, a közepén egy nagy piros kör alakú ággyal, azon pedig egy csajjal.
a nyertes az, aki először élvez a nő puncijába.
a többit egyszerűen lelőtték.

Bolyhos még nem is tért teljesen magához, mikor a fülét megütötte az elnyújtott ooohhhhhhhh ami a játék kezdetét jelentette, de látott elég részt a sóból már hogy azonnal feltápászkodjon, és futni kezdjen. körülötte többen ugyanígy tettek, volt már aki el is tűnt a labirintusban, úgyhogy nem sok ideje volt azon tanakodni merre induljon, csak nekiszaladt,

a falnak. az agyában cikáztak a régebben látott műsorokból látott képek, ahogy a labirintusban maradtakan elgázosították, azonnal felrémlett neki az ötlet, amit évezredekkel ezelőtt gondolt ki, arra az estere, ha valahogyan idekeveredne.. fal mellett haladok, kettőt jobbra egyet balra egyet jobbra kettőt balra kettőt jobbra, így fogok mindig befordulni, máshogy sincs több esélyem.

a labirintusban szinte teljesen vak vagy. nincs más fényforrás mint a játékosok enyhén foszforeszkáló ruhája, és a plafonon elhelyezett kamerák piros jelzőszemei. és ez nem sok. Bolyhos hallotta maga körül a zihálásokat, a káromkodásokat, de próbálta kizárni a fejéből. a migrénnel is ráér törődni, most csak az előre van. a futás meglehetősen nehezen ment, mert a hosszú farok akadályozta a futásban, a Műfej pedig elég nehéz volt hogy kibillentse az amúgy is labilis egyensúlyából, amit a kezek hiánya okozott.

Bolyhos hirtelen döbbenten torpant meg. úgy tűnik bejött a szisztémája, ilyen nincs, megtalálta a labirintus központját, ott a vörösen fénylő ágy, rajta egy gyönyörű nővel, a legértékesebbek közül valóval, semmiféle mutálódás nem látszott rajta. Bolyhos boldogan rohant oda, a nő elismerő mosollyal tárta szét a combjait, amikor...
Bolyhos döbbent volt. a szerszáma petyhüdten lógott. Bolyhos már nyúlt volna hogy felizgassa magát, mikor rádöbbent, hogy a kezei használhatatlanok. rémülten pillantott hátra, de még senki nem jutott át a labirintuson. rávetette magát a nőre, ágyékát a nőéhez dörzsölve, hátha, de addigra a pánik már átvette az irányítást, és az erekció elérhetetlen álomnak tűnt csupán.

Hirtelen kemény lökést érzett az oldalában, egy másik versenyző taszította el a fejével, Bolyhos a hátára esett, és látta ahogy az illető meredő hímtaggal már fekszik is a nőre, és tolja neki tolja Bolyhos elbűvölten figyelte a jelenetet, és megdöbbenéssel tapasztalta hogy az izgatólag hat rá. nagynehezen ismét felállt, de addigra már nem csak hárman voltak, öt-hat másik versenyző is megtalálta a nőt, és most vad fejbox kezdődött az ágy körül. A Bolyhost ellökő férfi is a földön feküdt, nem volt szerencséje, nem sikerült elélveznie, mire a többiek is ideértek. Már Bolyhos is belevetette magát a küzdelembe, és a szerencsés véletlennek köszönhetően, sikerült a félig kemény faszát becsúsztatnia a nő lucskos puncijába. Bolyhos boldogan lökött a csípőjével, érezte, hoyg épül benne az orgazmus, de az utolsó előtti pillanatban valaki lökött rajta egyet, Bolyhos hanyattvágódott, és estében elélvezett, a spermája fehér csöppjei lassított felvételben úsztak a levegőben. el, Bolyhos esélyeivel.

ugyanabban a pillanatban mikor ez tudatosult benne, egy diadalittas ordítás ütötte meg a fülét. valaki másnak sikerült.

Bolyhos becsukta a szemét. az utolsó gondolata az volt, ha felakasztanák a golyó helyett, élvezhetne még egyet. egy utolsó utánit.

az ajtónak támaszkodva utazni tilos

os gyerekek. érdemes betartani ezeket a tanácsokat. mert nem azért vannak, mert a gonosz békávé még kellemetlenebbé akarja tenni az utazásodat! neeem! csak és kizárólag a te érdekedben vannak a szabályok.
(a békávénak sokkal sokkal kifinomultabb eszközei vannak a basztatásodra.)


hadd bizonyítsam be egy apró példával, ami velem esett meg.

hideg téli nap van. lucskos, olvadósfagyósolvadós gusztustalan téli nap. (körülbelül olyan amilyennek most kellene lennie) este fél hét. kettes metró. tömve a a munkából hazatérő megfáradt plebssel. köztük velem. a vastag kék kapucnis télikabátom viselem, aminek jól ki van likasztva mindkét zsebe belülről, csomó mindent bele lehet rejteni.

engem nem zavar a tömeg kölönösebben, beburkolózok a könyvembe ahol felszállok, és ki ahol le.
nos a kökin a metró a bal oldalon nyílik előtte 3 megállón keresztül a jobbon. tehát mikor a népligetnél becsukódott a baloldalon az ajtó, én úgy mint minden nap előtte, boldogan nyugtáztam, hogy most már "kényelmesen" állva természetesen, de a lehetőségekhez képest kényelmesen.
) utazok a kökiig.

boldogan nyugtáztam volna, ha ez első mozdulatomnál nem döbbentem volna rá:
az ajtó
a kapucnim
odacsukta
szorosan

gyakorlatilag, a fejemet nem tudtam megmozdítani, oda voltam kötözve. gyorsan kikapcsoltam a képet, amint az alagútban egy rosszindulatú drót megragadja a kapucni, és egy rántással megfojt... nevettem egyet inkább és elkezdtem tovább olvasni.

csakhogy a helyzetemet egy középkorú férfi is észrevette, és kaján vigyorral az arcán megállt előttem. sokkal közelebb mint amennyire a tömeg erre kényszerítette volna. pontosan akkora távolság volt közöttünk, amekkora a könyvem hossza volt. vigyorgott előttem, szagolgatott a nyakamba, én pedig mozdulni sem tudtam. semmi olyat nem tett, ami miatt műsort csinálhattam, volna de azért négy megállón keresztül ... elég kellemetlen

természetesen nem készített ki, nem töltöttem az éjszakát rettegve zokogva, sőt mi több, nem undorodtam meg a férfiaktól, estébé, főleg, hogy maga a helyzet annyira olyan komikus volt, hogy roppant mód sajnálnám ha nem történt volna meg.

de azért gyerekek jól véssétek az eszetekbe. ajtónak támaszkodva utazni tilos!

2007. január 20., szombat

sajtosroló

láttam tegnap egy hullát, amit már nagyon rég utoljára, a buszból. nagynak tűnt, de tényleg, hatalmasnak, fekete nájlonnal volt leterítve, de be lehetett alá látni, láttam a kezét, meg a bézbólsatyiját, főleg az volt ami szíven ütött a bézbólsapka. úgy tűnt, hogy elütötték, egy fiatal rendőrsrác vigyázott rá, aki szintén hatalmasnak tűnt.
(minek vigyáznak egy hullára? az már nem megy el, vagy ilyesmi)
nem messze a hullától, egy kereszteződésben állított meg bennünket a piroslámpa, , leghátul ültem, ha hátrafodulok, még nézhettem volna azt a fekete szemeteszsákkal letakart halmot, de már észre is vettem egy érdekesebbet:
egy középkorú férfit, aki sajtos rolót majszolva fordult be a hulla utcájába, pont felé. (tudjátok, az a leveles tésztából készült cső, aminek a közepébe krém van töltve, én személy szerint undorítónak tartom, gej és okádék. na mindegy) szóval emberünk, jóízűen majszolgatja a péksütijét, majd egyszercsak megtorpan, és előremered, a nyakát is kinyújtva. óóójee most fedezte fel a hullát.
látom, hogy a szájában fordul egyet a cucc. ránéz a rolóra, vissza a hullára. megint a rolóra. nyel egyet. tibláb ideoda. majd fogta magát és átment a túloldalra, pedig soksávos út volt, és tutira kényelmetlenségekkel járt.
győzött a roló.
nagyon nevettem
szerintem engem nem zavart volna, az evésben legalábbis nem, de nagyon úgy nézett ki, ahogy a járdán ki volt terülve, hogy át kellett volna lépni.
na azért az gáz

megélhetési bűnözés

hát akkortájt, mikor ez a történet megesett, nagyon szegény voltam. de tényleg komolyan olyan szegény, hogy voltak napok amikor el kellett döntenem, eszek, vagy cigizek, és ez nem drámai túlzás a történetem kedvéért.
no mindegy, lényeg az, hogy aznap, amikor ez a kis eset megesett, nos, aznap még nem ettem semmit és előtte való nap is csak kettő darab sima kiflit.
(*****jó, hát nem kell sajnáljatok, még akkor is messze magan izgalmasabb és szórakoztatóbb volt az életem mint a tiétek valaha*****)
szóval, aznap feladtam a harcot és úgy döntöttem, hazautazok egy kis időre a szüleimhez, mondjuk enni, három napra.
no neeem, attól nem kell tartanod, hogy akár egy, drága fillért is pazarolnék buszjegyre, ami nem feltétlenül szükséges, csak az első faluig, onnan stop.
annyi pénzt meg még két héttel előtte félreraktam.
nna itt kezdődik a lényeg

már a népligetnél vagyok, csillagokat hány a szemem az éhségtől, és emiatt így ingerült is voltam, mikor meghallotta a bűvös mondatot:

KÉT CSOKI EGY SZÁZAS

összeszaladt a nyál a számban. mennyivel, mennyivel kiegyensúlyozottabban stoppolhatnék hazáig, ha most ehetnék, két, feltehetőleg avas, de ha szerencsém van még majdnem friss 3bitet.. mert láttam hogy arról van szó. talán még a "megveszem a jegyet valameddig, de nem szállok le a buszról" trükköt is meg merném kockáztatni

felmértem a lehetőségeimet úgy tudtam, hogy van olyan hatvan forintom.
bementem a váróterembe, elbújtam egy félreeső sarokba, , és áttúrtam a táskámat. 80ig könnyen eljutottam, de a büszkeségem apró roncsai nem engedték volna meg hogy csak egyet vegyek. ÖTVENÉ. kilencvenhatnál majdnem feladtam, de amikor a padon észrevettem magam mellett egy kétforintost, akkor elsírtam magam, majd tovább túrtam, így nagynehezen összejött a száz forint.
nagyon örültem ,már éreztem a fogaim közt roppanó kekszet.

összeszedtem magam , és nagy boldogan odamentem a cigányasszonyhoz, mondom szríbitet és nyújtom neki a pénzt.
tudod mit válaszolt?

APRÓT NEM FOGADOK EL



nincs poénos csattanó, vitriolos komment. nincs semmi

2007. január 17., szerda

békávé rulez

Helyszín: 32-es busz, valahol az Örs és a Bosnyák tér között
Szereplők: X.Y.- buszsofőr, kórus:utasok köztük én.

X.Y. (hangosbemondóval): Történt valami baj a buszon???
kórus (zavartan körbepillantva): ...
X.Y. (blazírtan): akkor ezúton szeretném közölni, hogy a leszállásjelző olyan negyven-ötven centiméterrel lejjebb van, és NINCS ráírva hogy vészjelző.

2007. január 12., péntek

hirdette a felirat, de nem törődtünk vele. fiatalok voltunk és teli kalandvággyal, életerővel. és tudásszomjjal.
bele akartunk nézni a veszély szemébe, hogy kacaghassunk. más volt az értékrendünk

az a torz Eiffel-torony hasonmás.
már távolról lehet hallani a keresztülrohanó energiák zúgását

látni akartuk a Várost. bár a régi Párizs sértődötten húzta volna fel fitos orrát, és megvetően vonult volna el pöttyös nyári miniruhájában, ha tudta volna hogy mihez hasonlítjuk... de nincs már Párizs,az Eiffel torony helyén egy nagy keményre dermedt fémpocsolya van. nincs Bécs sem, London sem, Buda sem. Pest még igen. a vakszerencse folytán a háború megkímélte. az elmúlt 30 évben a túlélők felfejlesztették, újra belakták, Szodoma és Gomorra, Babilon, Vegas mesteren túllépő tanítványa egy kiszáradt folyómeder mellett. Európa fővárosa
látni akartuk, úgy gondoltuk ha felmászunk... reményünk sem volt kijutni a lepretelepről. reményünk sem volt Pestet látni. leprának nevezik, a nagyon nagyon hasonló tünetek miatt, csak ez lassúbb lefolyású, és gyógyíthatatlan. ha elhagyjuk az átkozott területet azonnal lagyonlőnek minket az őrök, ezt hamarabb az eszünkbe vésik, mint bármit. mint azt hogy a magasfeszültség veszélyes. ide csak bejutni lehet.

Koppány, a legjobb és egyetlen barátom szerint láthatjuk Pestet olyan magasról. kíváncsiak vagyunk.

Koppány az első, azt mondja azért mert ő fiú. nohiszen. nekem meg több ujjam van.
még most is látom magam előtt az egészet. beleégett az agyamba, mint egyszeri szurkoló a Legutolsó Vébédöntőn a székébe.
szóval Koppány macskaügyességgel kapaszkodik felfelé, már a felén is túl van.
Látom, már látom, feljebb megyek!-úszik le a kiáltása hozzám. még két létrafok, hirtelen éles sikoltás, az áram úgy rántja magához, hogy pislantani sincs időm. az utolsó rám vetett pillatnása azzal végződik, hogy alig hallható kis pukkanással kirobban a szeme.
a legjobb és egyetlen barárom fél perc alatt sül oda a magasfeszültségre, égett húsa szaga máig is visszaköszön az orromba
Pestet látni és meghalni. így tartja a mondás.

a felnőttek nem szedték le. azt mondták jó példa lesz a többi gyerek előtt. mindennap kimentem és megnéztem. három hónap kellett az esőnek, hogy leolvassza róla a húst
Koppánynak, a legjobb és egyetlen barátomnak szép csontváza volt.

2007. január 10., szerda

szombat esti láz

Villódzó fények,látom, hogy hátul egy két gyengébb egyedet a a biztonsági őrök vonszolnak ki... az epilepszia nem téveszt. nem irígylem az őröket, néha nehéz megkölünböztetni a földön felvő görcsöktől vonagló habzó szájú fennakadt szemű egyedeket a "táncolóktól", de a kis kézi sokkolóikra a roham áldozatai nem reagálnak. Tíz, tizenöt hullánál több a tánctéren már rossz fényt vet az Arénára. A kidőlteket a hátsó ajtó mögötti sikátorba dobják, vagy magához tér, vagy nem. Ha szerencséje van, két napja van összeszedni magát, általában ilyen rendszerességgel jár erre az Olvasztó kocsija, összegyűjteni az alapanyagot... Bár mostanában mintha gyakrabban jönne, sajnálja a patkányoknak hagyni az értékes hullákat, pedig azok gyorsak, nagyon gyorsak.
A halom jobbára féllényekből áll, a mutánsok jobban bírják az ilyen jellegű hatásokat. Embernek már nem nevezünk senkit.
A zene hangos és monoton, de tökéletes összhangban van a fényekkel, és a héliummal amit tízpercenként eresztenek a táncolók közé. Ezeket a pillanatokat szeretem, az mély zúgás egyik pillanatról a másikra válik magas hangú sivítássá, ahogy a gáz a szórakozók szinte öntudatlan kiáltásait csipogássá vékonyítja.

Tulajdonképpen szerencsésnek is mondhatnám magam. vagy legalábbis jóval szerencsésebbnek mint sokan a korosztályomból.nagyobb esélyem van a túlélésre mint másoknak. értelmesebb vagyok mint az átlag, így egyedül is tudok dolgozni, és a legfontosabb szerveim megvannak, és még egy két plusz is, ami eladhatóbbá tesz a piacon.

Most itt állok , a szórakozókkal szemben, az egyenlőre elsötétített üvegű kalitkámban, mélykék köpenyben, és várom a Pillanatot. Furcsállom, mert még mindig van bennem abból az érzésből, amit a régiek lámpaláznak hívnak...
A zene hirtelen megszakad, és a reflektorok a kalitkámra szegezik vakító szemüket. A tömeg elhalkul, és felemeli a szemét. Látom őket az egyirányú üvegeken keresztül, látom az áhitatot a szemükben. Az áhitatot, és az éhséget.
Azt mondják, régen a táncosok még nem voltak ennyire elzárva a szórakozóktól, de a mai időkben az a biztos halállal lenne egyenlő. Ha valahogy hozzánkférnének, akkor egy szempillantás alatt széttépnének.

Lassú mély ringó zene kezdődik. A dj tudja hogy milyen tartományban kell hogy mozogjanak az hangok, hogy ebbe a bódulatba emelje az embereket.Nemhiába kell hogy fizikus, hangmérnök és pszihológus is legyen egy személyben. Veszélyes népség ez, nagyhatalmú.

Elkezdődött az est fénypontja, a táncos revü. a távolban az enyémhez hasonló üvegkalitkák füstje kezd eltűnni, és egymás után jelennek meg a lányok, lassú, kígyózó mozgással hevítve a hangulatot. Ami azt illeti, némelyiknek nem csak a mozgása hasomlít a csúszómászóéra.

Az est fénypontja én vagyok, az én kalitkám üvege tisztul ki legkésőbb. a lemezlovas mesterien emeli, emeli, emeli a hangulatot, a feszültség harapható, fémes ízét is érzem a számban, látom ahogy a módosított tudatú szórakozók már nem sokáig bírják, a zene egyre hangosabb, matematikai pontossággal épül szintről szintre, van akinek az agya már most feldolgozhatatlannak ítélte, a Sötét szemüveges, oxigénmaszkos biztonsági örők egyre gyakrabban szaladnak be egy két áldozatért. a Teljes Káosz már nagyon nagyon közel van, már csak két kalitka sötét az enyémen kívül, a két oldalamon, érzem ahogy a szívem dörömböl a mellkasomban, és a punciaim benedvesednek... régóta vagyok a szakmában, de ezek a pillanatok mindig úgy hatnak mint mikor először léphettem fel a kaltitkákban... persze akkor még nem főműsorként.

Szeretem az adrenalint a legjobb kábítószer. Én nem használom a tudatmódosító kamrákat, tiszta fejjel szeretek fellépni úgyhogy ilyenkor csak LSD-t veszek magamhoz... a barátaim meg is mosolyognak emiatt, azt mondják régimódi vagyok, próbálnak meggyőzni arról, hogy a kamrák nem károsak, biztosabb a hatás ,de nem vagyok hajlandó megsugaraztatni az agyam, főleg, hogy semmi nem garantálja, hogy nem maradok rajta. láttam már olyan szerencsétlent, aki egy hónapja a módosult volt... két óra orgazmust rendelt.amikor én láttam, már hörögni és rángatózni sem volt képes, életben csak azért maradhatott, mert a harmadik napjánál, rátaláltak a Cirkuszosok, tápoldatokkal életben tartják, és két rubelért mutogatják a nagyérdeműnek. naponta takarítják ki a mocskot alóla, mikor én láttam, akkor már csak a puncijából ömlött a lé, valószínűleg a tápoldatot is azért tolják belé olyan szorgalamsan.
jó só szó se róla, de köszönöm, én nem kérek belőle. elég nekem a sav.

Már a mellettem levő két kapszula fala is tisztul. Ma éjjel tényleg jó a pűsor, meg kell hagyni... honnan hajtottak fel kettő teljesen jóalakú, kopolytúval is rendelkező csajt? Igaz, ránézésre is látszik, hogy ők teljesen mutánsok, de ez az a hely, ahol ez megbocsájtható. a mutánsok élete értéktelen, ők hihetetlen gyorsan és változatosan szaporodnak. csak távolról emlékeztetnek az emberi ősökre, sokszor ijesztő, néha komikus módon keverdenek bennük az emberi és állati külső és belső jegyek. hát igen, a sugárfertőzés nem viccel. az úszóhártya, a pikkely a toll szinte megszokott... visszafejlődött kommunikáció, de hihetetlen erős túlélési képesség jellemzi őket. az ókori mítoszok kentaurjai, minotauruszai joggal irígykedhetnének. A két nőnek halfeje és emberteste van, a kapszulájuk víizzel van megtöltve, és gyakorlatilag úszva táncolnak. Állítólag ezek három órán keresztül bírják a víz alatt. A só még 5 órán át tart. Remélem nem lesz a haláluk is látványosság, erre ott vannak a különszobák, véleményem szerint nem kellene ezt a nagyközönségnek is látni.Meglehetősen könnyű rászokni. Mindenesetre ezen még lesz időm gondolkodni, most én jövök.

A kalitkám üvege láthatóvá válik, én szobárrá meredve állok a mélykék leplemben. A tömeg elcsendesedik. Becsukom a szemem és hagyom, hogy a sav táncoljon helyettem, lassan mozogni kezdek. Van gyakorlatom abban, hogy irányítsam, de ilyenkor hagyom szbadon jönni. a zene hullámaival jönnek a folyosők, hulklámok, csillohó pöttyzuhatagog, halrajszerű színes csilélámok, szilveszteriszerpentinek, tüzijátékok és konfettik, vörös sivatagi purfelhők, permetező vízcseppek, kavargó sárga levelek, nyírfapamacsok, mint hópehely és hópehely mint liszt. némelyik fogalomról azt sem tudom, mit jelent, lehet hogy a történelemórákon, vagy az ókori irodalomkurzuson töltődött le... mindegy, lényeg az, hogy jönnek körbeúsznak, forgatnak, hajlítgatnak, helyettem táncolnak, csak hagynom kell, hogy úgy mozgassanak, ahogy a zene parancsolja nekik... szeretem a savat, bármit mondanak, bármennyire is reklámozzák a tudatmódosítókamrákat, a régiek tudtak valamit.
A dj is észrevette, hogy a mai műsorom mi alapján működik, úgyhogy a zenéjét rámírja, tökéletes összhang. a kalitkában ma nincs gravitáció, szóval a tökéletes teljes szabadságot érzem.
Annak ellenére, hogy ez a munkám, a betevőm jelentős hányadát adják ezek a fellépések, élvezem.
érzem hogy a mellbimbóim megkeményedtek, punciaim nedvesednek.

Hát igen. Talán ezért vagyok eléggé népszerű. A testem egy lottóötös. (ezt a kifejezést is a történelemórákon tanultam)
meglehetősen szerencsésen mutálódtam. mikor ruhában vagyok, olyan vagyok mint egy áltagos, nem mutálódott nő, annyira nem vagyok kövér, hogy pofátlanul gazdagnak tűnjek, de jól látszik rajtam az egészség, és a jólét.
de ha meztelen vagyok... hát a sugárzás elég furcsa játékot űzött a testemmel. tökéletes a bőröm, feszes nagy melleim vannak, tökéletes kerek seggem. de a gerincem mellett kétoldalt végig mellbimbók vannak, amelyek szexuális izgalom, de már hideg esetén is ugyanúgy megkeményednek mint az igaziak... különleges érzés végigsimítani rajtuk ujjakkal... is. meglehetősen jól mutat.
hát a plusz pináim már kevéssé... az egyik a torkomon van, a nyelőcsövemhez kapcsolódik, így legalább nem kell befognom ha beszélek mint a gégemetszésesek, ez jó. Ugyanúgy van csiklóm, ugyanúgy nedvesedik, még ha csak a nyáltermelő mirigyeimnek köszönhetően is... el is tudok élvezni, a torkomnál, ezért szeretem különösen a szopást, sőt ha a számat kúrják, a herék nekicsapódnak a torokcsiklómhoz...az nagyon jó.a másik két puncim a két combom belső oldalán van.ezek is teljesen olyanok mint az igazi, de feleakkorák, szóval csak látványnak jók, max ujjazni lehet őket. meglehetősen kellemetlen, főleg mikor megvan a menstruáciom, mert hátom helyről folyik a vér... persze az élvezéseim kárpótolnak ezért a kellemetlenségért, egyszerre négy helyen...tökély. másrészt, kisebb baráti társaságokat is le tudok rendezni egyszerre... népszerű vagyok annyi szent. Ma estére is van egy eőjegyzésem, de csak egy emberre. nem kell többet vállalnom, eléggé népszerű ismert és minőségi drab vagyok ahhoz, hogy válogathassak is. a mai rendszeres visszajáróm, ő is teljesen emberszerű, bár másfél farka van, az eredeti felett van egy kisebb, csökevényes. de a 69 es pózt mintha nekünk találták volna ki.

Jól elkalandoztam, a szomjúság ébreszt rá, hogy hatodik órája pörgök.Hát igen, a szó szoros értelmében, a gravitációnélküliség megváltoztatja a táncról alkotott eddigi képedet.

Lassan csökken a szer hatása is, körülnézek. Szomorú de úgy tűnik a halszerű mutáns lányokat tényleg hagyták megfulladni, a tartályuk vizének a felszínén lebegnek. A táncolók megfogyatkoztak, a biztonsági őrök már nem fáradnak a sokkolókkal, az összerogyott testeket számolatlanul dobálják ki.ma az Olvasztó jól jár, hacsak a patkányok nem voltak túlságosan kiéhezve. A mai hullamennyiség által nyert energia egy kisebb lakás féléves szükségleteire elég lenne.Kíváncsi vagyok hány eszméletlen szórakozó eszmél a kazánokban.

én is ott végzem majd, bár ha öt éven belül sikerül bedobni a törölközőt, akkor lehet hogy formalinban a Múzeumban. ki tudja. mindenesetre egy szombattal közelebb vagyok hozzá.

2007. január 6., szombat

kojak

a féléves évfordulónkon jöttem rá, hogy én igazából KOJAK-be vagyok szerelmes


szerintem tényleg minden nőt megkaphat.
de KOJAK nem akar minden nőt megkapni.

KOJAK a leglerottyantabb utcai kurvát is úgy kezel mint egy királynőt
Valószínűleg akármelyik királynő lenne KOJAK kurvája

KOJAK ha megígéri, hogy vigyáz a hugodra, miután lelőtt,tényleg vigyázni fog
KOJAK stílusos, KOJAK elegáns, KOJAK sármos, sőt, szekszis

Lennék KOJAK szájában nyalóka