2007. augusztus 28., kedd

horror

életem első és legeslegijesztőbb horrorjelenete...

sose felejtem el, hétévesen a gyerekszoba résnyire nyitott ajtaján leselkedve, tudván tudva, hogy tilosban járok

a Kék lagúna című romantikus filmből való, egy pók mászott ki egy bácsi szájából...
talán ez alapozta meg a hasonszőrű filmekhez való viszonyomat
ami nem jó



mondjuk négy évvel később ugyaninnen néztem végig a Radírfejet
az nem okozott semmi gondot
max annyit, hogy amikor grillcsirkét eszek, mindig olyan megmagyarázhatatlanul furcsán érzem magam
szóval ezt a dalt küldöm wm-nek, vallomásul:

vedd el a könyvemet

nem kéne a kilencvennapos diétám gyümölcsnapján Clive Barkert olvasnom asszem

a buszon leült velem szemben egy anyuka, a kisbabájával az ölében és az futott végig -az én legnagyobb megdöbbenésemre is- az agyamon, ahogy ránéztem a kis fehér húsos karjára,

hogy mennyire finom lenne az kis vajon kisütve, csak fokhagymával meg borssal fűszerezve, max egy pici fehérbor, pikáns, könnyű gyümölcsszósszal...

nem színezem tovább, tud valaki valami minőségi lányregényt ajánlani?

2007. augusztus 26., vasárnap

waterworld

szeretem az akváriumot
megdöglött a kedvenc maffiahalam, és most zabálják a hulláját a csigák.
a szopóhal pedig lesben áll
a fajtatársai is ott vannak, és figyelik az eseményeket

nem, wm valóban nincs itthon

*nem akarom tízpercenként bejelenteni hogy mi van...nagyon érdekes, ahogy három csiga zabálja a hullát, nincsenek fogaik, úgyhogy csakis szívással működhetnek, fúj, de nahát

**a csiga fekszik hanyatt és a döglött hal fekszik a hasán, úgy nyammog a rajta, akinek az úszói már eltűntek, meg a mintákat is leszopkodták már
sajnálom, hogy az elejétől kezdve nem veszem viedóra, jól mutatna ilyen gyorsított felvételen

2007. augusztus 22., szerda

kia színes

a mai nap a jó hírek napja, tapsoljunk, örvendezzünk

már a reggel jól indult: kora hajnalban keltem, tettem vettem a fürdőben öltözködtem, majd szokásomhoz híven még beszaladtam a hálóba egy utolsó szagmintát venni az alvó uramtól. felejthetetlen látvány fogadott:
hanyatt feküdt, lábai kisterpeszben, bal keze szorosan a dereka mellett, az arcán nagyon feszült fintor, a jobb keze pedig...
nos a jobb keze fent a magasban, a hamisítatlan német karlendítésben kitartva
egy pillanatig azt hittem, meg akar tréfálni, de nem.
aludt
nem akarom tudni mit álmodhatott, de nem álltam meg és nagyon röhögve felébresztettem
az nyugtat meg egyedül, hogy legalább a zászló nem volt felhúzva

és mielőtt végérvényesen azt hinnétek, hoyg rasszista lennék meg fasiszta, meg náci meg ésatöbbi:

nagyon gerjedek(vizuálisan és szexuálisan is) az alapból különleges külsejű emberekre, és ezen belül a különféle rasszok keveredéseire. ha meglátok egyet, szemtelenül hosszú ideig tudnám őket bámulni
a másik gyengém pedig a természetes vörösök, a szeplósek, fehérbőrűek, vörös a szőrük... az első férfi bennem egy ilyen típus volt, és máig, hmm. szeretettel emlékszem vissza rá,

minden vágyam egyszer egy hispán-eszkimó keveredést látni, azt hiszem az gyönyörű lenne, de a mai sem volt kutya
félig ázsiai, félig vörös. csodás volt, képzeljétek, a színvilága vörös, szőrőstől szeplőstől bőrőstől, az arcvonásai pedig egy hamisítatlan kínaié
ha kapnék wm-től egy kupont, biztos egy ilyenre használnám fel

2007. augusztus 21., kedd

én kérek elnézést

ma ez a kép villant be:

ismeritek a régi reklámot
lány metróaluljáróban, zenét hallgat a szipiszupi telefonján, majd elkezd becsukott szemmel énekelni, és mikor befejezi a dalt, és kinyitja a szemét, egy csomó érme hever előtte

akkor most képzeljétek el ugyanezt a lányt, ugyanabban az aluljáróban, ugyanazzal a szipiszupi telefonnal, ugyanazzal a dallal, becsukott szemmel
aztán képzeljetek el egy nagyobb cigányzenész bandát, aki az éneklés pillanatában körésereglenek, elkezdik remekmód kísérni, különféle hangszereken, nagyon minőségi a cucc, az emberek telisteli dobálják a kalapot
majd a dal vége előtt a cigók abbahagyják a kíséretet, felkapják a kalapot, és eltűnnek mint a kámfor.
a lány kinyitja a szemét, és felszáll a metróra

jól van na. nem olyan szép ám a lelkem

2007. augusztus 20., hétfő

ilyen nincs

nem hiszitek el mi történt velem ma
de tényleg nem:

metróval jöttem haza, deákon szálltam fel, kevesen jöttek az őrs felé mert a plebs rohant a tüzijátékhoz.
a legelső kocsiban ült egy teljesen keverék társaság: öregnénik, cicababák, befordult művészlelkek, tinik, szétgyúrt keményfiúk, gyerekek, estébé
velem szemben az a muzsikuscigány bácsi ült, aki mindig elegánsba öltözve hegedül az örsön.
egymásra mosolyogtunk, rábökött a lábamra, ami ritmust járt a muzsikával a lábamban.
a metró valamilyen okból iszonyúan lassan haladt, volt, amikor öt percig állta az alagútban, az amúgy 6 perces út már előreláthatólag is minimum húsz percesnek ígérkezett
figyeltem ahogy a muzsikus bácsi odaszólogat a körülötte ülőknek kedvesen, és mivel szeretek hallgatózni ki is kapcsoltam a zenét

***
kettő perc múlva
***

a muzsikus egymás után húzta a nótákat, MINDENKI énekelt, tapsolt, hangosan közösen, kábé huszan-harmincan.
együtt mindenki, nótákat kérve, volt aki táncolt, többen vették a jelenetet videóra,
a legfélénkebb szemmel láthatólag legbefordultabb arc is, mosolygott lehajtott fejjel, és tétován egymáshoz érintette a tenyerét
a kopasz tetovált agresszor boldogan kiabált húzzad cigány, jól tolod öregapám
a diszkócica felvisított , de úgy, hogy még egy gyakorlott néptáncosnak is a tiszteletére vált volna
az ezerdioptriás félénk szürkegalamb nőci, pedig elkezdett táncolni

a bácsi remekül tolta a műsort, vidáman kommentelt, kérdéseket dobott be, poénokat szórt, és néha megtörte az egészet valami szívszorítóan szomorú dallammal, amikor mindenki ott ült, könnyes szemmel
majd utána megint a buli, a közös éneklés taps, csujjogatás
akik egy egy megállóban beszálltak, két másodpercig döbbenten álltak leesett állal, majd beszálltak a buliba

valaki elkezdett a muzsikusnak pénzt adni, az elkövetkező negyed órában összegyűlt ott egy párezer forint

mikor vége lett az egésznek negyed óra múlva, ott az őrsön és mielőtt leszállt volna mindenki, állva tapsoltuk meg, sikítozva.






fáradt vagyok, nem tudom ezt úgy leírni ahogy történt
de hihetetlen volt
szerencsés vagyok

2007. augusztus 17., péntek

részeredmények

-van bérletem, feladtam a harcot a békávé ellen
elveim ellen cselekedtem, de kinyílt előttem a város kapuja, végre el merem hagyni zugló-kőbánya-kispest területét
és ma megálltam sorba állított ellenőrök előtt, régóta kigyakorlott megvető arcikfejezésemmmel lassan végigmértem, majd kiröhögtem őket, és elvonultam

-rengeteg harcom eredményeképpen, ma végre sikerült egy két hónapja várt pénzösszeghez hozzáférnem, ójee, a szőke naív butus balfasz énem felett pontosan akkora győzelmet arattam, mint amit a bürokrácia felett,és ami a legszebb, hogy az egészet angolul

egy vesztett és egy nyertes csatát könyvelhetek ma el
de a háborúnak nincs vége

2007. augusztus 15., szerda

középszerű

hétvégén megismerkedtem valakivel, és elmeséltük egymásnak a magunkat
igazi csajok lévén különös tekintettel a párkapcsolati helyzetünkre
furcsa volt, mert jól esett mondani és hallgatni is

kívűlről tekintve, hihetetlenül középszerű az életem
együtt élek egy sráccal, dolgozunk, küzdünk a jövőnkért, amit közösen tervezünk
és ennyi
.
se' siker se' pénz se' csillogás
se' mozivászon
se' annyi más - érdekes
.
mondjuk ha két évvel ezelőtt valaki ezt a jövőképet festi le nekem, elborzadok, és kiborulok

de nem cserélnék senkivel
mert ahogy elmondtam a történetünket, rájöttem
nekem amúgy minden napom egy csoda, folyamatos harmónia, és a még a hullámvölgyeim is olyanok ami másnak igazából a boldogság netovábbját is jelenthetné
klassz

nyilvános bocsánatkérés

valahol azt írtam (nincs kedvem visszakeresni) hogy minden nőnemű lénynek meg kellene tiltani, hogy fantazit, urambocsá' szájenszfiksönt írjon

ezennel kijelentem, hogy tévedtem

2007. augusztus 12., vasárnap

Sic transit gloria mundi

miután két napot végigvillogtam az artist passommal,
kihasználva annak a kihasználható kis előnyeit,

hazafelé a szigetről, a stadionoknál
egy félrészeg jóember -miután rájött, hogy a "szép a hajad" és a "hány óra" nem feltétlenül célravezető velem kapcsolatban- rábökött a kártyákra, és megkérdezte "és amúgy békávés vagy? az klassz"
majdnem ideges lettem tőle,
de mikor felszálltam a trolira, egy nő odaugrott a lukasztóhoz, és lekezelte a jegyét

2007. augusztus 9., csütörtök

11 perc

szeretem a könyveket. szeretem, ahogy kísérgetnek, meg ott vannak mikor kell,
vigyázok rájuk, de azért nem viszem túlzásba, rendszeresen behajtom a sarkukat, sőt néha a gerincükkel felfele rakom le őket, szétnyitva
olyan még sose jutott eszembe, hogy újságpapírba csomagoljam őket mikor a buszon olvasok.
egészen a múlt hétig

kölcsön kaptam a könyvet, eleve fenntartásokkal kezdtem neki. és még nem hagytam el a huszadik oldalt, mikor már egyszer leesett az ölembe és mély,
nehéz sóhajtással fordultam az ablakhoz: ez de szar. aztán ijedten döbbentem rá, hogy ráadásul még erotikus is akar lenni...duplán szar
a felénél arra lettem figyelmes, hogy minden előzetes megfontolás nélkül úgy tartom a kezem, hogy az takarja az írót meg a címet. jó lett volna becsomagolni
ne lássa senki
ráadásul nem is tudnám unalmasnak nevezni, egy nagy tejszínhabos, szórócukros szarkupac a maga nemében érdekes is lehet.
mert tényleg: biztos érdekes lehet az oka annak, hogy miért rak tányérra valaki egy adag gőzölgő végterméket, és miért dekorálja ki?
és ami még fontosabb: a oly sok ember ezt miért rendeli meg, miért zabálja meg, miért repetázik belőle, és miért ajánja másnak is?


ez volt az első Coelho amit olvastam. és az utolsó is

szolgálati közlemény

egy zsenivel járok
olvassátok a naplóját

2007. augusztus 8., szerda

tragikomédia

hát,akkor van még pénzem egy darab vonaljegyre, egy doboz cigire, egy kiflire,
és zárul miki mókatára
tampont majd kérek párat a barátnőmtől

és ha szerencsém van, holnap megjön a fizum, ha nem, akkor holnapután.

mindezt úgy, hogy most már 80ezer forintom kering a levegőben 3. hete, és még fog is kábé annyi ideig
bürokrácia

akkor most meséljetek nekem a részvétről meg a hazaszeretetről...
ehh


az a jó, hogy én már csak röhögök az egészen
jó hazajönni és átmenni ötévesbe,
mikor wm is itthon van

főleg mikor annyi de annyi harcot kell megvívnom annyi fronton
de azért remek érzés azt mondani, hogy a főnökével akarok beszélni, most azonnal, és látni, hogy utána beindulnak a fogaskerekek,

gyerekek valami perverz örömet érzek, -amikor ÉS szigorúan csak akkor amikor 100%ig tudom, hogy most itt nekem van igazam, és tiszta vagyok-
szóval odaállhatok, és csinálhatom a palávert- remek vagyok benne, hideg pontos és betámadhatatlan, érzelemmentes,
tudom a határokat, ismerem a korlátaimat, egyensúly van a csöndek és a szavak között,
persze azért mégiscsak jó lenne hátradőlve azt figyelni, hogy a dolgok úgy folynak ahogy egyébként folyniuk kellene.

de olyan napok után, mint a mai, jó hazajönni vihorászni, butusba leolvadni,
prüntyügni meg csiklandójátékot játszani, meg
ehh fáradt vagyok ezt befejezni, bocs

tragikomédia

hát,akkor van még pénzem egy darab vonaljegyre, egy doboz cigire, egy kiflire,
és zárul miki mókatára
tampont majd kérek párat a barátnőmtől

és ha szerencsém van, holnap megjön a fizum, ha nem, akkor holnapután.

mindezt úgy, hogy most már 80ezer forintom kering a levegőben 3. hete, és még fog is kábé annyi ideig
bürokrácia

akkor most meséljetek nekem a részvétről meg a hazaszeretetről...
ehh


az a jó, hogy én már csak röhögök az egészen

2007. augusztus 7., kedd

költői

tud valaki olyan fogyúkúrát, amivel egy hét alatt húsz kilót lehet leadni nem baj ha a következő héten visszajön az összes
köszi

ilyet is láttam mostanában

nagyon jót láttam a minap a buszon.
még a végállomáson állt,
felszállt két lány, az egyik egy gyönyörű, igényes, tiszta, visszafogottan divatos 16 körüli félroma csajszi, sugárzó mosollyal, és a nőiessége teljes tudatával enyhe, kívánatos, lehelletnyi közönségesség pont amennyi kell, fűszer
ritka
nem túl hangosan csiviteltek, amikor az ajtónál, ahol álltak, felszállt egy srác
25 körüli,magas, görbe hátú, kockásing, ódivatú válltáska, fehér zokni, szandál, valami befordult informatikus vagy csak egy nagyon konzervatív család szépreményű sarja, könyv a kézben, szem lesüt,világ kizár
(ez a típus több figyelmet érdemel ám, csak elsőre riasztó, ilyenekből lehet a legjobb falat egy hozzáértő keze által!)
szóval mikor felszállt, a csajszi kedvesen rászólt, bocsi, valami van a hajadban
a srác azonnal tűzvörös, irgalmatlan zavar, és kétbalkezesen elkezdi söprögetni a fejét, persze azt az alig észrevehető kis pihét nem sikerült eltalálnia.
és ebben a pillanatban, a lány odalépett hozzá, hogy levegye a hajáról azt a kis szöszt, a srác ijedtében leverte a szemüveget a fejéről, a buszon többen felnevettek, a lány lecsippentette a szöszt a srác meg úgy szemüveg nélkül, vaksin, beállt a csuklóba, és az út hátralévő hosszán át boldogan vigyorgott
vörös képpel

az egész nem volt több húsz másodpercnél, talán nem is érdemelt volna naplót
így megy ez

2007. augusztus 6., hétfő

költői

tud valaki olyan fogyúkúrát, amivel egy hét alatt húsz kilót lehet leadni nem baj ha a következő héten visszajön az összes
köszi

2007. augusztus 5., vasárnap

ilyet is láttam mostanában

nagyon jót láttam a minap a buszon.
még a végállomáson állt,
felszállt két lány, az egyik egy gyönyörű, igényes, tiszta, visszafogottan divatos 16 körüli félroma csajszi, sugárzó mosollyal, és a nőiessége teljes tudatával enyhe, kívánatos, lehelletnyi közönségesség pont amennyi kell, fűszer
ritka
nem túl hangosan csiviteltek, amikor az ajtónál, ahol álltak, felszállt egy srác
25 körüli,magas, görbe hátú, kockásing, ódivatú válltáska, fehér zokni, szandál, valami befordult informatikus vagy csak egy nagyon konzervatív család szépreményű sarja, könyv a kézben, szem lesüt,világ kizár
(ez a típus több figyelmet érdemel ám, csak elsőre riasztó, ilyenekből lehet a legjobb falat egy hozzáértő keze által!)
szóval mikor felszállt, a csajszi kedvesen rászólt, bocsi, valami van a hajadban
a srác azonnal tűzvörös, irgalmatlan zavar, és kétbalkezesen elkezdi söprögetni a fejét, persze azt az alig észrevehető kis pihét nem sikerült eltalálnia.
és ebben a pillanatban, a lány odalépett hozzá, hogy levegye a hajáról azt a kis szöszt, a srác ijedtében leverte a szemüveget a fejéről, a buszon többen felnevettek, a lány lecsippentette a szöszt a srác meg úgy szemüveg nélkül, vaksin, beállt a csuklóba, és az út hátralévő hosszán át boldogan vigyorgott
vörös képpel

az egész nem volt több húsz másodpercnél, talán nem is érdemelt volna naplót
így megy ez

2007. augusztus 4., szombat

magyarázom a bizonyítványom

nem érzek részvétet
engem ki sajnál, amiért két munkahelyen halálbapicsába melózom magam?
nekem nem büdös, mert vannak céljaim
én is sokszor választottam a könnyebb utat. ha végigmegyek a legnehezebben, akkor most operaénekesnő lennék.
de voltak olyan elágazások amire ha rálépek, én is heverhetnék ott
akár már most is
részvét.
a segítségemmel együtt megtartom az arra érdemesebbeknek
mert abból is van elég
sőt

(persze tisztelet a kivételnek... annak az 1%-nak akit tényleg kisemmiztek, akinek a poharába titokban dobták a tablettát, aki nem vette észre hogy nyolcadjára is terhes, akire csak ráfogták hogy ő lopta el... akit leütöttek és bekentek szarral)


-hazaszeretet.
Magyarország
gondolom az fájt, hogy letagadnám. valljuk be az tényleg költői túlzás volt, de azért nem állt messze a valóságtól
mert mit adott/adhat nekem ez az ország amit másik nem?
mi az ami miatt szeretnem kellene? ami miatt melegséget kellene éreznem, amikor rágondolok? ami miatt büszke lehetnék arra, hogy INNEN
az a szomorú hogy ezen a listámon csak és kizárólag olyan dolgok vannak, amik a nagyon régi múlthoz kapcsolódnak, semmi, de semmi ami a jelenem, jövőm szempontjából fontos lehetne.
amit adhatott azt elfogadtam, de azokat az értékeket mostanra saját maga tagadja meg
a kultúráját, a humorát
nekem ez az ország most nem tud semmi olyat adni, ami pótolhatatlan
elvenni viszont annál inkább

egy nő, aki lehetett vona egy MádámPompadúr, de csak egy ordas, lenyúlós fertőző kurva maradt, aki állandóan azzal fáraszt, azt üvöltözi,hogy valaha majdnem MádámPompadúr lett,
és te nem tagadod le, meg szeretned kell
mert a nagyanyád
és csak ő süti a legfinomabb rácsoslinzert


célzott utóirat: a városilegenda szerint OláhIbolya dalát külföldről lopták

jótanács

okosan heveskedj, mert kiolvad a vaj a füled mögül

megmagyarázom a bizonyítványom

sokat gondolkodtam, mert meg lettem savazva kicsit az előző bejegyzésem miatt ( a narancslé is sav, csak finom,szóval nem kell megsértődni)

leegyszerűsítve és letömörítve:
hiányzik belőle(m) a
a., részvét
b., hazaszeretet
vannak alpontok is, de azokat most elegáns legyintéssel hagyjuk ki

-részvét.
igen. sajnálatra méltó, hogy eljutott ebbe az állapotba. és a társai is.
persze
mondd hogy kegyetlen vagyok, de gondoljunk bele, hányszor hány elágazás volt az életükben, ahol rosszul döntöttek, vagy a könnyebb utat választották
mert könnyebb volt a középiskola helyett csavarlazítózni a parkban, mert könnyebb volt elvenni a másét, mert könnyebb volt felvenni a segélyt, mert könnyebb volt még egy gyereket csinálni, mert könnyebb volt a kannás bort levenni a polcról, mert könnyebb volt csak úgy összeszarni magát emberek között.
mint
és mondhatjuk , hogy nem adatott meg neki hogy tanulhasson, és azt is, hogy a börtön szörnyű dolog, meg hogy nem kap munkát, hogy szenvedélybeteg, hogy drága a fogamzásgátlás ,és hogy szegény hogy leépült.
hát nem
nem érzek részvétet
engem ki sajnál, amiért két munkahelyen halálbapicsába melózom magam?
nekem nem büdös, mert vannak céljaim
én is sokszor választottam a könnyebb utat. ha végigmegyek a legnehezebben, akkor most operaénekesnő lennék.
de voltak olyan elágazások amire ha rálépek, én is heverhetnék ott
akár már most is
részvét.
a segítségemmel együtt megtartom az arra érdemesebbeknek
mert abból is van elég
sőt

(persze tisztelet a kivételnek... annak az 1%-nak akit tényleg kisemmiztek, akinek a poharába titokban dobták a tablettát, aki nem vette észre hogy nyolcadjára is terhes, akire csak ráfogták hogy ő lopta el... akit leütöttek és bekentek szarral)


-hazaszeretet.
Magyarország
gondolom az fájt, hogy letagadnám. valljuk be az tényleg költői túlzás volt, de azért nem állt messze a valóságtól
mert mit adott/adhat nekem ez az ország amit másik nem?
mi az ami miatt szeretnem kellene? ami miatt melegséget kellene éreznem, amikor rágondolok? ami miatt büszke lehetnék arra, hogy INNEN
az a szomorú hogy ezen a listámon csak és kizárólag olyan dolgok vannak, amik a nagyon régi múlthoz kapcsolódnak, semmi, de semmi ami a jelenem, jövőm szempontjából fontos lehetne.
amit adhatott azt elfogadtam, de azokat az értékeket mostanra saját maga tagadja meg
a kultúráját, a humorát
nekem ez az ország most nem tud semmi olyat adni, ami pótolhatatlan
elvenni viszont annál inkább

egy nő, aki lehetett vona egy MádámPompadúr, de csak egy ordas, lenyúlós fertőző kurva maradt, aki állandóan azzal fáraszt, azt üvöltözi,hogy valaha majdnem MádámPompadúr lett,
és te nem tagadod le, meg szeretned kell
mert a nagyanyád
és csak ő süti a legfinomabb rácsoslinzert


célzott utóirat: a városilegenda szerint OláhIbolya dalát külföldről lopták

2007. augusztus 3., péntek

magyarország, ahol álmomban jártam

Kőbány-Kispest. A Köki. a Végállomás.
Sokáig laktam a tőszomszédságában, egy év után, most ismét napi rendszerességgel átutazom rajta. szeretem a Kökit, itt mindig van műsor.
A Köki.

csakegykisaprótadjanakpárforintalsegítsenekkisaprótpárforintotkér

ahol a fővárosunkba megérkező külföldiek előszörkóstolhatják hazánk ízeit, ahol először szippanthatnak otthonunk levegőjéből, az első valódi táplálék a szemüknek, az első igazi dallam a fülüknek. Rólunk.
az első seb, ahol csatlakozhatnak ehhez a lüktető véráramhoz

csakegykisaprótadjanakpárforintalsegítsenekkisaprótpárforintotkére

most azt gondolod, dagályos lennék, vagy túlzó?
előre kompenzálok azé'
ma egy barátnőmmel, a Kökin várakozva, ezt a képet láthattam:
a 200as busz megállójánál,(ahol a már említett túristák ugyebár le fel szállnak, hiszen ez a reptéri járat)
szóval két méterre a 200as megállójától, az egyik betonpadkán egy férfi hevert, egy pólóban és egy pár zokniban.
nekünk szerencsére háttal, és teljesen szaros meztelen seggel.
(örülök, hogy elölről nem láthattam.)
nem hittem a szememnek.
2007, EU, Budapest
akkor még egyszer: pólóban zokniban, teljesen szaros meztelen seggel.

csakegykisaprótadjanakpárforintalsegítsenekkisaprótpárforintotkér

a kedvenc zöldségesem, mikor meglátta, kiköpött, morgott valamit a cigányokról,a hajláktalanokról, eltűnt, majd egy nagy vödör vízzel került elő, és biztonságos távolról telibe loccsantotta
az meg sem mozdult.
ami azt illeti valószínűleg- őt magát is beleértve- mindenkinek jobb volna, ha soha többé nem is mozdulna meg

csakegykisaprótadjanakpárforintalsegítsenekkisaprótpárforintotkér

aztán felszálltam a buszra
és ismét megerősödött bennem a tudat, hogy majd ha végre sikerül kiköltöznünk ebből az országból, és megkérdezik honnan jöttem, azt mondom, finnországból

jótanács

okosan heveskedj, mert kiolvad a vaj a füled mögül

nem célzott bejegyzés

kipattintanám a zacsit, az orromat megcsapó illat összerántja a számat, nyelnem kell, kiveszek egy kis darabot. lerakom a középen gondosan meghajtott fehér lapra, kicsit nézem, aztán kisollóval akkurátusan apró darabokra vágom, élvezve az illatát. mikroszkopikus morzsákat dörzsölök le az ujjbegyeimről, megszagolgatom. kiveszek egy szál cigarettát a dobozból, a ragasztás mentén megtépem, és nagyon keveset hozzáadok, alaposan összekeverem.
a cigisdobozból kitépek egy kis kartondarabot, a megfelelő méretűre nyesem, és nagyon vékony csigává tekerem.
a lehelletvékony papír hozzáragad az ujjaimhoz mikor kivezem a csomagból, kissé megsodorgatom, hogy megfelelő legyen az állása. a keveréket beleszórom, és megsodrom. meglehetősen nedves, szóval könnyen megy. az elejére szórok még egy kis dohányt, majd belehelyezem a csigát is. szórakozottan csavargatok rajta, majd ráhajtom a papírt, megnyálazom, és ltépem a felesleget. pöcögtetem egy kicsit az asztal lapján, hogy tömörüljün, majd kijebb húzom a csigát, hogy legyen egy kis levegős lyuk.
kényelmesen hátradőlök, benyálazom a kész művet egy picit.
meggyújtom, komótosan letüdőzöm

na mindegy

amúgy mondjátok, meg hogy egy külföldről kapott csekk beváltásához magyarországon miért kell négy-hat hét? de komolyan?
és amúgy is sorolhatnám
az egyebeket
feszült vagyok

jól esne egy cigi

magyarország, ahol álmomban jártam

Kőbány-Kispest. A Köki. a Végállomás.
Sokáig laktam a tőszomszédságában, egy év után, most ismét napi rendszerességgel átutazom rajta. szeretem a Kökit, itt mindig van műsor.
A Köki.

csakegykisaprótadjanakpárforintalsegítsenekkisaprótpárforintotkér

ahol a fővárosunkba megérkező külföldiek előszörkóstolhatják hazánk ízeit, ahol először szippanthatnak otthonunk levegőjéből, az első valódi táplálék a szemüknek, az első igazi dallam a fülüknek. Rólunk.
az első seb, ahol csatlakozhatnak ehhez a lüktető véráramhoz

csakegykisaprótadjanakpárforintalsegítsenekkisaprótpárforintotkére

most azt gondolod, dagályos lennék, vagy túlzó?
előre kompenzálok azé'
ma egy barátnőmmel, a Kökin várakozva, ezt a képet láthattam:
a 200as busz megállójánál,(ahol a már említett túristák ugyebár le fel szállnak, hiszen ez a reptéri járat)
szóval két méterre a 200as megállójától, az egyik betonpadkán egy férfi hevert, egy pólóban és egy pár zokniban.
nekünk szerencsére háttal, és teljesen szaros meztelen seggel.
(örülök, hogy elölről nem láthattam.)
nem hittem a szememnek.
2007, EU, Budapest
akkor még egyszer: pólóban zokniban, teljesen szaros meztelen seggel.

csakegykisaprótadjanakpárforintalsegítsenekkisaprótpárforintotkér

a kedvenc zöldségesem, mikor meglátta, kiköpött, morgott valamit a cigányokról,a hajláktalanokról, eltűnt, majd egy nagy vödör vízzel került elő, és biztonságos távolról telibe loccsantotta
az meg sem mozdult.
ami azt illeti valószínűleg- őt magát is beleértve- mindenkinek jobb volna, ha soha többé nem is mozdulna meg

csakegykisaprótadjanakpárforintalsegítsenekkisaprótpárforintotkér

aztán felszálltam a buszra
és ismét megerősödött bennem a tudat, hogy majd ha végre sikerül kiköltöznünk ebből az országból, és megkérdezik honnan jöttem, azt mondom, finnországból

2007. augusztus 2., csütörtök

nem célzott bejegyzés

kipattintanám a zacsit, az orromat megcsapó illat összerántja a számat, nyelnem kell, kiveszek egy kis darabot. lerakom a középen gondosan meghajtott fehér lapra, kicsit nézem, aztán kisollóval akkurátusan apró darabokra vágom, élvezve az illatát. mikroszkopikus morzsákat dörzsölök le az ujjbegyeimről, megszagolgatom. kiveszek egy szál cigarettát a dobozból, a ragasztás mentén megtépem, és nagyon keveset hozzáadok, alaposan összekeverem.
a cigisdobozból kitépek egy kis kartondarabot, a megfelelő méretűre nyesem, és nagyon vékony csigává tekerem.
a lehelletvékony papír hozzáragad az ujjaimhoz mikor kivezem a csomagból, kissé megsodorgatom, hogy megfelelő legyen az állása. a keveréket beleszórom, és megsodrom. meglehetősen nedves, szóval könnyen megy. az elejére szórok még egy kis dohányt, majd belehelyezem a csigát is. szórakozottan csavargatok rajta, majd ráhajtom a papírt, megnyálazom, és ltépem a felesleget. pöcögtetem egy kicsit az asztal lapján, hogy tömörüljün, majd kijebb húzom a csigát, hogy legyen egy kis levegős lyuk.
kényelmesen hátradőlök, benyálazom a kész művet egy picit.
meggyújtom, komótosan letüdőzöm

na mindegy

amúgy mondjátok, meg hogy egy külföldről kapott csekk beváltásához magyarországon miért kell négy-hat hét? de komolyan?
és amúgy is sorolhatnám
az egyebeket
feszült vagyok

jól esne egy cigi

jótanács

észrekedés ellen agyhajtót egyetek