2007. július 29., vasárnap

mozis

a transzformersz az ki-be-ba-szott unalmas lett volna ha nem lettek volna robotok benne. tudod, olyan átváltozós fajták
ez a specialitásuk
hogy átváltoznak kocsiból robottá és vissza
kár hogy csak ezt nem mutatták

tök jókat kigondoltam , de roto hamarabb ért haza, és mindent leírt, a gyöngyeim viszont feketék

de azért azt a helikopter a legeljén nagyon szívesen látnám már a készmakettek című polcunkon

mozis

a transzformersz az ki-be-ba-szott unalmas lett volna ha nem lettek volna robotok benne. tudod, olyan átváltozós fajták
ez a specialitásuk
hogy átváltoznak kocsiból robottá és vissza
kár hogy csak ezt nem mutatták

tök jókat kigondoltam , de roto hamarabb ért haza, és mindent leírt, a gyöngyeim viszont feketék

de azért azt a helikopter a legeljén nagyon szívesen látnám már a készmakettek című polcunkon

2007. július 28., szombat

valami komolyabb

-bemennék mozizni, mit adtok mostanában?
-Fantasztikus Négyes?
-á, valami komolyabbra, nehezebbre vágyom
-Transformers?
-oké az jó lesz

2007. július 27., péntek

horror

életem első és legeslegijesztőbb horrorjelenete...

sose felejtem el, hétévesen a gyerekszoba résnyire nyitott ajtaján leselkedve, tudván tudva, hogy tilosban járok

a Kék lagúna című romantikus filmből való, egy pók mászott ki egy bácsi szájából...
talán ez alapozta meg a hasonszőrű filmekhez való viszonyomat
ami nem jó



mondjuk négy évvel később ugyaninnen néztem végig a Radírfejet
az nem okozott semmi gondot
max annyit, hogy amikor grillcsirkét eszek, mindig olyan megmagyarázhatatlanul furcsán érzem magam

valami komolyabb

-bemennék mozizni, mit adtok mostanában?
-Fantasztikus Négyes?
-á, valami komolyabbra, nehezebbre vágyom
-Transformers?
-oké az jó lesz

2007. július 26., csütörtök

grr

pfejj
pfejj, és pfejj

a legál munkahelemen kiírtak egy ösztönző versenyt. aki megadott időszakon belül a legtöbbet csinálja, nyer egy nyomtatót, a második-harmadik kis pluszpénzt
a jutalékon kívül.
a kampányban kábé 20an vagyunk, majd' mindenki 8órás, én 6, tehát eleve esélytelenül indultam. de csak úgy a játék miatt belehúztam, mert az a nyomtató ki-be-ba-szott jó
lelki szemeim előtt kicsit élt a kép, ahogy hazaállítok vele, wm milyen boldog lesz és büszke

ma volt az eredményhirdetés
pfejjpfejjpfejj

második lettem gyerekek, második, a legeslegrosszabb érzés a világon. úgy hogy megelőztem egy kivételével az összes nyolcórást, egy kurva nagy vattacsomó van a gyomromban
és a legrosszabb, hogy az első... jajj az elsőt nem is utálhatom, mert ő az egyetlen akit igazán szeretek ott, nemes versenyben voltunk, tudom, hogy keményen hajtott ő is, ráadásul nagyobb szüksége is van rá, meg érte mostanában pár pofon, szóval ezt triplán megérdemli
szóval még az igazi irígység öröme is elveszik
mindamellett nem veszítettem, hiszen a jutalékkal meg a nyereménnyel eggyütt sikerült igen szép kis pénzt összekaparnom, jó lesz tizedikén...

de másodiknak lenni.. zavarbaejtő, szar érzés
van egy reklám a nesönel dzseografin, ami valami kutyaszépségversennyel kapcsolatos... mennyire szántam mindig a nnőt aki ott második lett
ahogy mondja
szekönd.. it vud be grét tu vin, bát szekönd...szekönd iz gúd tu
ócska

nna és persze, az illegál melóhelyemen a saját hibámon kívül, istenes összeg kering az éterben, amire számítottam, hogy meglesz a héten,de egy elütés miatt nem tudunk hozzáférni... és úgy kell tennem, mintha mégis az én hibám lenne, mert az alázat zsírozza a bürokrácia fogaskerekeit,
de az dühít, hogy hétezer forintunk van tizedikéig, akurvaéletbe, és ha nem szarta volna ezt az ördög most, akkor bőven kényelmesen kijöttünk volna
sőt

mindegy, ez legalább kész van és illik is ide:

grr

pfejj
pfejj, és pfejj

a legál munkahelemen kiírtak egy ösztönző versenyt. aki megadott időszakon belül a legtöbbet csinálja, nyer egy nyomtatót, a második-harmadik kis pluszpénzt
a jutalékon kívül.
a kampányban kábé 20an vagyunk, majd' mindenki 8órás, én 6, tehát eleve esélytelenül indultam. de csak úgy a játék miatt belehúztam, mert az a nyomtató ki-be-ba-szott jó
lelki szemeim előtt kicsit élt a kép, ahogy hazaállítok vele, wm milyen boldog lesz és büszke

ma volt az eredményhirdetés
pfejjpfejjpfejj

második lettem gyerekek, második, a legeslegrosszabb érzés a világon. úgy hogy megelőztem egy kivételével az összes nyolcórást, egy kurva nagy vattacsomó van a gyomromban
és a legrosszabb, hogy az első... jajj az elsőt nem is utálhatom, mert ő az egyetlen akit igazán szeretek ott, nemes versenyben voltunk, tudom, hogy keményen hajtott ő is, ráadásul nagyobb szüksége is van rá, meg érte mostanában pár pofon, szóval ezt triplán megérdemli
szóval még az igazi irígység öröme is elveszik
mindamellett nem veszítettem, hiszen a jutalékkal meg a nyereménnyel eggyütt sikerült igen szép kis pénzt összekaparnom, jó lesz tizedikén...

de másodiknak lenni.. zavarbaejtő, szar érzés
van egy reklám a nesönel dzseografin, ami valami kutyaszépségversennyel kapcsolatos... mennyire szántam mindig a nnőt aki ott második lett
ahogy mondja
szekönd.. it vud be grét tu vin, bát szekönd...szekönd iz gúd tu
ócska

nna és persze, az illegál melóhelyemen a saját hibámon kívül, istenes összeg kering az éterben, amire számítottam, hogy meglesz a héten,de egy elütés miatt nem tudunk hozzáférni... és úgy kell tennem, mintha mégis az én hibám lenne, mert az alázat zsírozza a bürokrácia fogaskerekeit,
de az dühít, hogy hétezer forintunk van tizedikéig, akurvaéletbe, és ha nem szarta volna ezt az ördög most, akkor bőven kényelmesen kijöttünk volna
sőt

mindegy, ez legalább kész van, és illik is ide:

2007. július 24., kedd

gyúlölöm, hogy mindig a legjobb részeknél van reklám

ismeritek azt, amikor küzdelemben álltok a Könyvvel, mert nehezen olvasható, lúltöménytúlmély, vagy esetleg a szellemi teljesítőképességetek határán táncol, de nem akarjátok lerakni, mert a katarzis lehetősége időről időre úgy villan a agyadba, mint amikor valami hülyegyerek tükörrel vakítgat?

és itt katarzis alatt az érzést értem, amikor egy teljesen váratlan pillanatban az egész testedet kirázza a hideg, vagy csak úgy , vigyorogva elbőgöd magad a buszon...

rengeteget olvasok, köszönhetően a békávézéertének, akkor azt mondjátok meg, hogy ez a pillanat miért érkezik meg az esetek nagy többségéban olyankor, mikor pont ODAÉREK VALAHOVA , és nem folytathatom?

gyúlölöm, hogy mindig a legjobb részeknél van reklám

ismeritek azt, amikor küzdelemben álltok a Könyvvel, mert nehezen olvasható, lúltöménytúlmély, vagy esetleg a szellemi teljesítőképességetek határán táncol, de nem akarjátok lerakni, mert a katarzis lehetősége időről időre úgy villan a agyadba, mint amikor valami hülyegyerek tükörrel vakítgat?

és itt katarzis alatt az érzést értem, amikor egy teljesen váratlan pillanatban az egész testedet kirázza a hideg, vagy csak úgy , vigyorogva elbőgöd magad a buszon...

rengeteget olvasok, köszönhetően a békávézéertének, akkor azt mondjátok meg, hogy ez a pillanat miért érkezik meg az esetek nagy többségéban olyankor, mikor pont ODAÉREK VALAHOVA , és nem folytathatom?

hórukk

ezt a dalt küldöm szeretettel wmnek és az öszes olvasónak aki még dolgozik
küldöm magamnak is, mondjuk holnapra meg holnaputánra. meg azok utánra is
meg mindenkinek aki szereti

2007. július 23., hétfő

úton

a hétvége szomorú eseménye miatt sokat gondolkodtam az elmúlásról, klassz volt, mert a végtelen hosszú buszútbból majd egy órát lerabolt.

például, remélem hogy valami [link http://www.okorszem.hu/darwin98.htm eszméletlen idióta módon] fogok meghalni, de úgy hogy, olyen szituációk legyenek utána, hogy a barátaim mikor döbbenten elmesélnék egymásnak, hogy elmentem, és nehéz legyen visszatartaniuk a nevetést, ami miatt amúgy meglehetősen kellemetlenül érezzék magukat. vagy hogy mondjuk a temetésemen valaki felröhögjön (amúgy ha nem haltam volna meg én lennék az) és a többiek tudnák nem nézhetnek rá megrovó arccal, mert akkor belőlük is kibukna. na ennek örülnék.

aztán azon is gondolkodtam, hogy egy VALÓDI PEDAGÓGUS, főleg, ha gyakorló, nem halhat meg máskor csak nyáriszünetben. volt egy remek tanárom, aki (fiatal volt még) az évzáró után hazament, bedobta a szokásos unikumját, aztán szintén szokásos módon elbóbiskolt a karosszékben, és soha többé nem ébredt fel.
hja igen.
a stílus az stílus
azt nem lehet pénzért venni.

meg a kannibalizmuson is sokat gondolkodtam az itteni műsor kapcsán
meg azon hogy valakinek az ő korosztályából ez az esemény hatványozottan para lehet, és ezt nem is kommentálom...

aztán gondolkodtam azon a dolgon is, amit már lassan fél éve nem merek megosztani veletek, sőt még megfogalmazni sem tudom, bár az elmúlás témakör úgy vezet ehhez a témához, mint egy jól kigondolt masztifantázia a saját csúcspontjához, aminet nincs is kedved elsütni az első alkalommal, inkább "csámcsogsz" még rajta pár élvezésnyit.

aztán rávettem wmet, hogy barkóbázzunk, ami nagyon durva téridőfolyosóként tud működni a buszon (szintén).. sokat nevettünk, barkóbázni remek.
például amikor ehy helyet kellett kitalálnom, és rákérdeztem, hogy van olyan ismerősünk akinek mostanában dolga lesz ezzel, és szégyenkezve mosolygott, hogy igen, és végül a megoldás a temető volt... akkor is nagyon nevettem.hát jóvan, bocs, meg az előbbi bejegyzés miatt is.

úton

a hétvége szomorú eseménye miatt sokat gondolkodtam az elmúlásról, klassz volt, mert a végtelen hosszú buszútbból majd egy órát lerabolt.

például, remélem hogy valami eszméletlen idióta módon* fogok meghalni, de úgy hogy, olyen szituációk legyenek utána, hogy a barátaim mikor döbbenten elmesélnék egymásnak, hogy elmentem, és nehéz legyen visszatartaniuk a nevetést, ami miatt amúgy meglehetősen kellemetlenül érezzék magukat. vagy hogy mondjuk a temetésemen valaki felröhögjön (amúgy ha nem haltam volna meg én lennék az) és a többiek tudnák nem nézhetnek rá megrovó arccal, mert akkor belőlük is kibukna. na ennek örülnék.

aztán azon is gondolkodtam, hogy egy VALÓDI PEDAGÓGUS, főleg, ha gyakorló, nem halhat meg máskor csak nyáriszünetben. volt egy remek tanárom, aki (fiatal volt még) az évzáró után hazament, bedobta a szokásos unikumját, aztán szintén szokásos módon elbóbiskolt a karosszékben, és soha többé nem ébredt fel.
hja igen.
a stílus az stílus
azt nem lehet pénzért venni.

meg a kannibalizmuson is sokat gondolkodtam az itteni műsor kapcsán
meg azon hogy valakinek az ő korosztályából ez az esemény hatványozottan para lehet, és ezt nem is kommentálom...

aztán gondolkodtam azon a dolgon is, amit már lassan fél éve nem merek megosztani veletek, sőt még megfogalmazni sem tudom, bár az elmúlás témakör úgy vezet ehhez a témához, mint egy jól kigondolt masztifantázia a saját csúcspontjához, aminet nincs is kedved elsütni az első alkalommal, inkább "csámcsogsz" még rajta pár élvezésnyit.

aztán rávettem wmet, hogy barkóbázzunk, ami nagyon durva téridőfolyosóként tud működni a buszon (szintén).. sokat nevettünk, barkóbázni remek.
például amikor ehy helyet kellett kitalálnom, és rákérdeztem, hogy van olyan ismerősünk akinek mostanában dolga lesz ezzel, és szégyenkezve mosolygott, hogy igen, és végül a megoldás a temető volt... akkor is nagyon nevettem.hát jóvan, bocs, meg az előbbi bejegyzés miatt is.


* http://www.okorszem.hu/darwin98.htm

forma1

ha már vasárnap délután nem kirándulunk strandolunk szexelünk,
akkor fenntartom a jogot, hogy akkor és addig és annak szurkoljak, akinek ameddig és amiért pont úri kedvem tartja

Vanity Fair

akkor most feljebb kerültem a népszerűségi listán?

morbid

Alighanem törölte magát az illető.

Ezt az oldalt akkor láthatod, ha olyasvalakinek a lapját
próbálod megnézni, aki nincs a rendszerben. Egész pontosan
ha egy nem létező azonosítószámra hivatkozol, de ennek sok
más oka nem lehet, mint hogy a felhasználó távozott körünkből.

Azért minden bizonnyal köszöni az érdeklődést

2007. július 22., vasárnap

forma1

ha már vasárnap délután nem kirándulunk strandolunk szexelünk,
akkor fenntartom a jogot, hogy akkor és addig és annak szurkoljak, akinek ameddig és amiért pont úri kedvem tartja

2007. július 15., vasárnap

hiányzott a naplóm

mennyire jó mennyire jó!

ismered azt, amikor annyira de annyira vársz egy bulit, és elmeséled valakinek, és akkor elmondják a nagy bölcsességet, hogy azok sose jók, amiket ennyire vársz estébé...
és te mosolyogsz magadban, mert tudod, ez a buli soha nem téveszt.
nem, soha

az elmúlt két nap végig ittunk zabáltunk napoztuk, röhögtünk énekeltünk,(szeretkeztük sátorban,jajj de klassz volt!) pancsoltunk,táncoltunk, viháncoltunk, pont megfelelő mennyiségű jó ember társaságában, és kellő távolságban a fővárostól
barna vagyok, a hajam gyönyörű a tiszta víztől, a gyomrom fertőtlenítva van jégerszalonnahagymakenyér-olyan minrtha aludtam volna három napot, és ezalatt végig masszíroztak volna.
meg plusz még valami jóféle hallucinációm is lett volna

ezzel az elménnyel legalább két hetet kibírok a taposómalomban
mennyire jó mennyire jó!

ismered azt, amikor annyira de annyira vársz egy bulit, és elmeséled valakinek, és akkor elmondják a nagy bölcsességet, hogy azok sose jók, amiket ennyire vársz estébé...
és te mosolyogsz magadban, mert tudod, ez a buli soha nem téveszt.
nem, soha

az elmúlt két nap végig ittunk zabáltunk napoztuk, röhögtünk énekeltünk,(szeretkeztük sátorban,jajj de klassz volt!) pancsoltunk,táncoltunk, viháncoltunk, pont megfelelő mennyiségű jó ember társaságában, és kellő távolságban a fővárostól
barna vagyok, a hajam gyönyörű a tiszta víztől, a gyomrom fertőtlenítva van jégerszalonnahagymakenyér-olyan minrtha aludtam volna három napot, és ezalatt végig masszíroztak volna.
meg plusz még valami jóféle hallucinációm is lett volna

ezzel az elménnyel legalább két hetet kibírok a taposómalomban

2007. július 9., hétfő

vesztett háború

fővárosi létem alatt heroikus küzdelmet folytattam vele.
a tömegközlekedés egyedüli, véreskezű urával, a a BéKáVé Zéeartével.
kemény az ellenség.
harcosai az ellenőrök rútak, büdösek, és vérszomjasak mint az orkok

eleinte csak kis lázadásaim voltak: hamis matrica a réglejárt diákigazolványomra, hogy olcsóbban jussak a bérlethez

majd az elkerülős taktikához folyamodtam: óó hányszor vittem inkább vizet a harcolóknak, hányszor tettem meg az utat a kútig és vissza, csak ne kelljen az elő sorban küzdenem...
hány percet vesztegettem el naponta, hogy a kevésbé veszélyes járatokon kis kerülővel jussak el célomig

majd jött a bátrabb, ám idegölőbb módszer, a jobb kezemben a kardom, de a balban rejtett kis tőr: a le nem kezelt vonaljegy, amelyet csak a harci üvöltésük "jegyeketbérleteket" után kaptam elő, - jéghideg izzadtságcseppek a homlokomon

majd utolsó, elszánt lépésként, hamis bérletet kovácsoltattam a távoli, hűs barlangok mélyén vegetáló programozó bölccsel, aki a külvilág híreiért cserébe adta kezembe e pusztító fegyvert, melynek annyi harcostársam köszönhette már az életét.. ámde egy szörnyű napon kicsvarta a kezemből egy egyszerű nősténykutya, és menekülnöm kellett!

elbuktam a harcot
ellenségeim lassan de biztosan felőrölték az idegeimet, elterelő magyarázkodásaim éle kicsorbult, a homlokomon az izzó bélyeg: BLICCELŐ
felőrölt a küzdelem
hatalmas a túlerő

kegyelemdöfésük pedig, hogy most már a birodalmi harcosok is mellettük állnak , eleve esélytelenné teszi a harcot.
bocsássatok meg harcostársaim, gyenge vagyok
feladom

napi 9x szállok át, más és más járatokra, az idegeim nem bírják. a könyvemre figyelni nem tudok, a gyomromban csomó, menekülni nincs se kedvem se időm

meg kell fizetnem az útadót
MEG KELL VENNEM A HAVIBÉRLETET

2007. július 8., vasárnap

vesztett háború

fővárosi létem alatt heroikus küzdelmet folytattam vele.
a tömegközlekedés egyedüli, véreskezű urával, a a BéKáVé Zéeartével.
kemény az ellenség.
harcosai az ellenőrök rútak, büdösek, és vérszomjasak mint az orkok

eleinte csak kis lázadásaim voltak: hamis matrica a réglejárt diákigazolványomra, hogy olcsóbban jussak a bérlethez

majd az elkerülős taktikához folyamodtam: óó hányszor vittem inkább vizet a harcolóknak, hányszor tettem meg az utat a kútig és vissza, csak ne kelljen az elő sorban küzdenem...
hány percet vesztegettem el naponta, hogy a kevésbé veszélyes járatokon kis kerülővel jussak el célomig

majd jött a bátrabb, ám idegölőbb módszer, a jobb kezemben a kardom, de a balban rejtett kis tőr: a le nem kezelt vonaljegy, amelyet csak a harci üvöltésük "jegyeketbérleteket" után kaptam elő, - jéghideg izzadtságcseppek a homlokomon

majd utolsó, elszánt lépésként, hamis bérletet kovácsoltattam a távoli, hűs barlangok mélyén vegetáló programozó bölccsel, aki a külvilág híreiért cserébe adta kezembe e pusztító fegyvert, melynek annyi harcostársam köszönhette már az életét.. ámde egy szörnyű napon kicsvarta a kezemből egy egyszerű nősténykutya, és menekülnöm kellett!

elbuktam a harcot
ellenségeim lassan de biztosan felőrölték az idegeimet, elterelő magyarázkodásaim éle kicsorbult, a homlokomon az izzó bélyeg: BLICCELŐ
felőrölt a küzdelem
hatalmas a túlerő

kegyelemdöfésük pedig, hogy most már a birodalmi harcosok is mellettük állnak , eleve esélytelenné teszi a harcot.
bocsássatok meg harcostársaim, gyenge vagyok
feladom

napi 9x szállok át, más és más járatokra, az idegeim nem bírják. a könyvemre figyelni nem tudok, a gyomromban csomó, menekülni nincs se kedvem se időm

meg kell fizetnem az útadót
MEG KELL VENNEM A HAVIBÉRLETET

2007. július 7., szombat

kis ez kis az

nagy győzelmeim vannak mostanában, megtanultam végre nemeket mondani, és ki tudok állni a véleményem mellett úgy is, hogy az érzelmi túlfűtöttség ne tegye hiteltelenné, zsarolóvá, vagy szánalmassá azt.

meg a káromkodást is sikerült nagyon durván visszaszorítanom, és a régi - büszkeségre méltán okot adó- szókincsem főnixként éled újra hamvaiból

klassz dolgok ezek, szívesen kifejteném, de szerintem elég csak wmnek hallgatnia az öntömjénezésemet.

inkább a buzikról kellene írnom mert mindenki azt teszi. el is kezdtem, de töröltem az egészet, mert valójában teszek rá. ámvéleményem szerint, a felvonulásuk egy üszkös gusztustalan fekélyes éces szar, bár fotosoppal meg messziről (de valóban messziről!) tényleg nagyon jól néz ki, de az tuti hogy elkapsz valamit ha közelebb mész valamelyik kamionhoz. és csak annyit írok még, nekem elég annyi, hogy a homoszexuális ismerőseim közül a gerinctelen ócska férgek mind ott tombolnak, az értelmes, egyenes, tiszteletreméltóak közül pedig egy sem dugja ki az orrát ilyenkor
véletlenül sem

mindenesetre a farok tényleg jó dolog

kis ez kis az

nagy győzelmeim vannak mostanában, megtanultam végre nemeket mondani, és ki tudok állni a véleményem mellett úgy is, hogy az érzelmi túlfűtöttség ne tegye hiteltelenné, zsarolóvá, vagy szánalmassá azt.

meg a káromkodást is sikerült nagyon durván visszaszorítanom, és a régi - büszkeségre méltán okot adó- szókincsem főnixként éled újra hamvaiból

klassz dolgok ezek, szívesen kifejteném, de szerintem elég csak wmnek hallgatnia az öntömjénezésemet.

inkább a buzikról kellene írnom mert mindenki azt teszi. el is kezdtem, de töröltem az egészet, mert valójában teszek rá. ámvéleményem szerint, a felvonulásuk egy üszkös gusztustalan fekélyes éces szar, bár fotosoppal meg messziről (de valóban messziről!) tényleg nagyon jól néz ki, de az tuti hogy elkapsz valamit ha közelebb mész valamelyik kamionhoz. és csak annyit írok még, nekem elég annyi, hogy a homoszexuális ismerőseim közül a gerinctelen ócska férgek mind ott tombolnak, az értelmes, egyenes, tiszteletreméltóak közül pedig egy sem dugja ki az orrát ilyenkor
véletlenül sem

mindenesetre a farok tényleg jó dolog

kell valakinek egy pszihológus?

az előbb felhívott egy régi.

évek teltek el azóta mióta azt a dolgot valami hihetetlen szánalmas módon, és villámgyorsan elpuskáztam amiatt, hogy túlságosan akartam.
még mindig belepirulok, ha visszagondolok rá
főleg annak fényében hogy még a mai napig is az a véleményem, hogy a mai világban egy olyan típusú lánynak mint én egy a százmillióhoz az esélye, hogy olyat férfit kapjon meg mint ő.
amúgy ez a csávó a z összesítésben 10-ből 9.8 pontot kapna. azért, mert a szőnyegszövők is ejtenek egy kis hibát, mert tökéleteset csak az Isten alkothat
szóval bemutatkozott, és megkérdezte, hogy mond e a neve valamit, majd megkérdezte, hogy ki vagyok, mert a telefonjában úgy áll: szerelmem, és fogalma sincs ki lehetek. bemutatkoztam én is, és még mindig nem tudta, és össze kellett foglalnom három mondatban a kis afférunkat. csodás
udvariasan megkérdezte hogy vagyok, én udvariasan elmeséltem neki, hogy pont ma jutott eszembe, mert megtanítottam valakit arra az egy dologra amit tőle tanultam, elköszöntünk majd a végén még megjegyezte, hogy a szerelem hülyeség. ezt nem értettem

2007. július 6., péntek

.R . O . M . A . N . T . I . K . Á . R . A ... V . Á . G . Y . O . M.


persze mondhatnám azt is, hogy lányok a menstruációtok első napján ne nézzétek a Moulin Rouge-t, de akkor is

most kicsit örülnék, ha egy évvel ezelőtt lenne

2007. július 5., csütörtök

egy évvel, és egy nappal ezelőtt egy hosszú éjszakai műszakban kiötlöttem milyen lenne álmaim elsőrandija


és gyakorlatilag percre pontosan egy éve ez meg is történt velem
azóta is együtt vagyunk

szóval köszi danger, köszi lovebox, és leginkább
köszi Wintermute!
eddigi életem legklasszabb éve volt ez.







szeretlek

savanyú

ismét az banki behajtós meló van, amit már említettem, iszonyú unalmas, a nap végére nem kicsit tud elborulni az agyam, napi rengeteg ember küldhet el a kurvaanyámba, miután letettem a telefont.
egy átlag beszélgetés kábé így néz ki olyan 1perc harminc másodpercben:

én: blablablablablablaba.
ügyfél: zö.
é:blablablablablablablablabablablablablablablabablab
ü:zözzöz zö zö
é: blablablablablablabablablablablablablabablab
lablablablablabablablablablablablabablabla
blablablablabablablablablablablabablablablablabla...megkérdezhetném, hogy mi lehet ennek az oka?
ü:zöz özözöz zzzöööözööz özzööözöz.... *****
é: (közbevágva): blablablablablablabablablablablablablabablabl
ablablablablabablablablablablablabablablabl
ablablablabablablablablablablabablablablablabl
ablabablablablablablablabablablablablablablabablablablablablab
labablablablablablablabablablabl
ablablablabablablablablablablabablablabl
ablablablabablab
ü: zözözözö
é:blablablablablablabablablablablablablabablablablablablablaba
ü:zö

és ebből óránként olyan 30-40
muszáj néha valahogy feldobni, de nem lehet, és tényleg, képtelenség. meg tilos is
mindenki borzasztóan unja

ma szűkebb közönségem legnagyobb örömére ezzel a kihívással szembesítettem magunkat:
az öt csillaggal jelölt résznél, amígy az ügyfélnek van három másodperce beszélni, egy iszonyú savanyú, agresszív teaízesítő citrompótló folyadékból, (amiből öt csepp elég fél literhez) bevettem egy kortyot a számba, öblögettem, nyeltem,majd úgy próbáltam folytatni a beszélgetést, (továbbra is szenvtelen monoton hangon és gyorsan!), hogy az összes arcizmom az orrom mögé ugrott

sikerélményként könyveltem el, hogy míg én megbírkóztam a feladattal, addig a kollegáim mind belevisítottak a kagylóba

imádom a kihívásokat amiket a munkám tud nyújtani, nem beszélve a remek fejlődési lehetőségekről

savanyú

ismét az banki behajtós meló van, amit már említettem, iszonyú unalmas, a nap végére nem kicsit tud elborulni az agyam, napi rengeteg ember küldhet el a kurvaanyámba, miután letettem a telefont.
egy átlag beszélgetés kábé így néz ki olyan 1perc harminc másodpercben:

én: blablablablablablaba.
ügyfél: zö.
é:blablablablablablablablabablablablablablablabablab
ü:zözzöz zö zö
é: blablablablablablabablablablablablablabablab
lablablablablabablablablablablablabablabla
blablablablabablablablablablablabablablablablabla...megkérdezhetném, hogy mi lehet ennek az oka?
ü:zöz özözöz zzzöööözööz özzööözöz.... *****
é: (közbevágva): blablablablablablabablablablablablablabablabl
ablablablablabablablablablablablabablablabl
ablablablabablablablablablablabablablablablabl
ablabablablablablablablabablablablablablablabablablablablablab
labablablablablablablabablablabl
ablablablabablablablablablablabablablabl
ablablablabablab
ü: zözözözö
é:blablablablablablabablablablablablablabablablablablablablaba
ü:zö

és ebből óránként olyan 30-40
muszáj néha valahogy feldobni, de nem lehet, és tényleg, képtelenség. meg tilos is
mindenki borzasztóan unja

ma szűkebb közönségem legnagyobb örömére ezzel a kihívással szembesítettem magunkat:
az öt csillaggal jelölt résznél, amígy az ügyfélnek van három másodperce beszélni, egy iszonyú savanyú, agresszív teaízesítő citrompótló folyadékból, (amiből öt csepp elég fél literhez) bevettem egy kortyot a számba, öblögettem, nyeltem,majd úgy próbáltam folytatni a beszélgetést, (továbbra is szenvtelen monoton hangon és gyorsan!), hogy az összes arcizmom az orrom mögé ugrott

sikerélményként könyveltem el, hogy míg én megbírkóztam a feladattal, addig a kollegáim mind belevisítottak a kagylóba

imádom a kihívásokat amiket a munkám tud nyújtani, nem beszélve a remek fejlődési lehetőségekről
egy évvel, és egy nappal ezelőtt egy hosszú éjszakai műszakban kiötlöttem milyen lenne álmaim elsőrandija

és gyakorlatilag percre pontosan egy éve ez meg is történt velem
azóta is együtt vagyunk

szóval köszi danger, köszi lovebox, és leginkább
köszi Wintermute!
eddigi életem legklasszabb éve volt ez.







szeretlek

2007. július 3., kedd

aztabetyármindenségit

de mennyire igaza van az Aranynak

"kicsit pihenjel is, mert ha olyan öreg leszel, mint en, akkor nem lesz mire visszaemlekezned, csak az allando melora J)"