2010. november 28., vasárnap

2010. november 25., csütörtök

csip csirip

A mi kertünk annyira gyönyörű, hogy egy fagyos későnovemberi délután is meg merem mutatni, amikor a napot teljesen etakarják a felhők.

a mi kertünk nagy, és varázslatos, és egy kicsit el is lehet veszni benne. öreg kopott törpék vigyáznak rá, van benne napóra, meg üvegház, meg esővízgyűjtő hordó csappal. nő benne futórózsa, meg golgotavirág, meg aranyeső, meg büdöske, meg egy csomó más növény is amit nem ismerek fel. luca.

szóval alig várom a tavaszt, a meglepetéseket, ez a fotó a hálószobánk ablakából készült, sarkig lesz tárva az ablak minden éjjel.

a mi kertünkben rengeteg madár lakik. ennyi énekesmadarat még nem is láttam soha egy helyen. az ebédőnappalizeneszobában a kandallópárkányon egy kis távcsövet tartunk, és hosszan figyeljük ahogy közösségi életet élnek.
vettünk nekik kaját jól látható helyre akasztottuk. fain.

majd megpróbálok mindről fotót készíteni.

van a szomszédságban egy fekete-fehér macsek is. meglehetősen bizalmatlan, de azt hiszem nem ő a legnépszerűbb eléőlény a környéken, és ezt már tudatosíthatták benne párszor. szívesen levenném a csöngőt a nyakából, annak ellenére, hogy a madárles nagyon nagy műsor.

a minap véletenül felült arra a nagy fára az üvegház mögött, véletlenül, mondom csak nézelődni, ha már erre járt, leült, kicsit, érted pihenni egyet, azt már csak szabad, nem?, a kismadarak a bokrokban zsizsegtek hangosan, egy nagy varnyú, két szarka, meg egy gerle meg biztonságos magasságból méregette.

tavasszal lesz cicánk is.

a mi utcánkban hajnalban rókák kalandoznak, kíváncsian szemeznek velem, amikor kigurulok a kocsibejárónkról a fagyos útra.

élni jó

2010. november 24., szerda

helyzetjelentős

végre internet.


hosszas szopakodás agyrém és idegzsába után,végrevalahára jippijéé, szóval beköltöztünk a világ legcuibb házikójába, úgy fest.

egy házaspár élt itt nagyon boldogan, évtizedekig, aztán idén nyáron, de lehet hogy már ősszel kórházba kerültek, és két hét különbséggel meghaltak. több mint hatvan évig voltak házasok, voltak gyerekeik, meg unokáik, a hobbijuk a kertészkedés volt. koratavasszal, amikor még hideg volt a levegő, de sütött a nap, kerti székeket raktak az üvegházba, és nézegették a palántákat.nyugodjanak békében.

ezt a szomszédoktól tudjuk.
mikor megérkeztünk ide egy kis levél várt a főbérlőtől (aki valami leszármazottja az eltávozottaknak), hogy szeretettel köszöntenek, és sok boldok percet kívánnak. tudják hogy élvezni fogjuk a házat, sok örömünk lesz a kertben, és ezek és ezek a szomszédaink... pól jobbról, az tinilány ikreivel, márk balról, és ken meg mjuriel szemben.

na, ha már ilyen kisvárosi (tiszta, csendes) környezetbe keveredtünk, tartsunk bemutatkozó partit, pól személyesen szól, hogy dolgozik pont akkor majd legközelebb, márknak(akinek a csengőhangja a vájemszijé) egy képeslapon jelzi hogy majd legközelebb, de ken és magdimjuriel persze örömmel érkeznek.

sütünkfőzünk, én idegeskedek is, átjönnek, mesélnek, nagyon öregek, de megnyugszanak, hogy nem fogunk lovat tartani húspuhításra, és megjegyzik, hogy komoly meglepetések várnak ránk tavasszal a kertünkben.

jó dolgok ezek.

ma integettünk mjürielnek a dolgozószoba ablakából, egy szempillantás múlva már lehelte az ablakot ahogy beleskelődött, beengedtük, pásztázott beszélt lelépett, ajánlom neki, hogy hétvégén hozzon házi csokisütit

majd még mesélek

2010. november 8., hétfő

sportos

saját magam hőse vagyok, nap mint nap.

reggel arra ébredek, hogy az ablakunkat ütemesen verik a mellette álló fa lecsupaszodott ágai. ütemre. a vihar ütemére.

felülök, kár arra a tíz percre visszadőlni, attól csak rosszabb lesz. nem fázok, belehelltük a kis szobát, bár a kopogtatásra kiráz a hideg.

tudom hogy most húsz perc tekerés vár rám a sötétben hidegben szélben. más lehetőség bejutni a melóba -innen- nincsen .azon gondolkodom mit vegyek fel. de legalább nem esik.

p pt pt pt ptptptptptptptptptptptpt

jóóuvan, nevetek fel, így az igazi, wm hörög egyet álmában, odabújok, megszaglászom. eszembe jut, hogy azt álmodtam, hogy kifordult a szeme, és a hülyéje nem ment el vele orvoshoz.

felöltözök, pólópulcsikabátcipő, a hűtőből előkapom a tegnap készített szendvicset (ezt később megpuszilom evés közben, olyan fini)

összepakol, világítós bokaszorító, fényvisszaverős szíjak, sapka (holakesztyű)

esik, fúj, csúszik a macskakő, avarcsapdák, útonátszaladórókák

...

szeretem a munkahelyemet, mert száraz meleg világos. teát főzök, átöltözök csinibe.


szeretek bringázni, megérkezek és én vagyok a vasember.

2010. november 6., szombat

tévékritika ***

a tesómékkal együttélésnek vannak jó és rossz oldalai természetesen, az utóbbira példa a megasztár.

"szerintem te egy kicsit husi vagy a szekszizéshez"
engedi meg magának egy vezető kereskedelmi csatorna egy hétvégi esti sávban futó családi műsorának a zsűritagja.

meg a jó kurva anyád.

ez olyan mélységig káros, hogy nem is tudom kifejteni itt


(a világon mindenhol máshol pároslábbal rúgnák ki, perelnék be, sötétítenék le, a picsába)