Nagyon fáradt vagyok manapság. Rengeteget dolgozok, minden nap túlórázok, mert elég jól megfizetik, és ha beáldozom ezt a januárt, akkor az egész holland kirándulásunk ingyen lehet.

A német, na az nem megy olyan jól. Tényleg minden nap megvan a negyed óra*, és hibás de érthető kis mondatokat sikerül már kinyökögnöm. Reggel szavakat hallgatok, meg a könyvet tanumányozom, esténként a jútúbon veszek át különféle leckéket, de a nyelvtanba nem kicsit törik bele a bicskám. Mondjuk angolul sem érdekelt, és magyarul sem tudtam soha. Fogalmam sincs mi az a melléknévi igenév, meg részeshatározó. A nagyapám magyartanár volt, biztos forog a sírjában.

A névelők, a határozott névelők németből... lerajzoltam, kitöltöttem  a táblázatot, majd átnyújtottam wmnek, számolja meg, ugyan hány kurvaanyádat tud benne összeszámolni, nekem hármat sikerült első nekifutásra.
Mindegy, nem adom fel, de nem sok kedvem van az egészhez.


A fotómasinával napok óta szemezek, a kurzorral a fotosopp ikonját símogatom, szóval ma elmentünk kicsit sétálni, lett egy-két jó kép majd megmutatom őket.  Iszonyúan szeretném ha esne egy kicsit a hó.

Szeretem a wmet meg a cicát. Wmet jobban.


*vagy inkabb 30 perc...