2014. október 23., csütörtök

szájtsziing

múlt hétvégén voltak barátok Magyarországró látogatóban nálunk.

Nagyon szeretjük ha látogatóink vannak és sajnálom hogy ez nem túl gyakori. Ha te ezt a blogot olvasod, akkor nagy esélyed van arra hogy számodra is áll a meghívásunk.

A sráv a képen talén a legeslegrégebbi barátom ehet hogy ismerem vagy 25 éve. Laza a kapcsolatunk, és ahogy ok sem hitték el hogy komolyan gondoljuk a meghívásukat mi is kicsit féltünk hogy három nap összezárva kicsit sok lesz, de nem. Klassz volt:

Brisztol pedig még mindig gyönyörű.







A kirándulás legviccesebb része az SS Great Britain volt. Sokszor meséltem már róla tudom és mondtam már hogy mindig van valami új, most az hogy fel lehet mászni az árbocra, majd ki a keresztárbocra.
A srácok fel is mentek, wm annyira cuki volt, őszintén parázott, mégis megcsinálta, és annyira büszke vlt meg izgatott meg boldog, még tanúsítvnyt is kaptak. (igen, fáradt vagyok és lusta, szóval összecsaptam a történetet pedig belerakhattam volna hogy az ESEMÉNY előtt készült össze képen látszik mennyire retteg, például itt ahol aláírják hogy minden felelősség az övék:


és a mutatvány:




2014. október 12., vasárnap

dolgok amiket soha nem akarok elfelejteni

amikor mégsem kérem a kévát amit wm megfőzött, kiöntött elkészített, akkor ő hirtelen a két kezével jobbra köröz egyet, aztán balra, majd az ökleit lefele tartva a középső ujjaival rámmutat.

nem lehet leírni rendesen én tudom mi volt ez, és mindig nagyon fogok röhögni.

Megy azon is, hogy a Cicát utánozza aki hajnal kettőkor a hálószoba csukott ablakából belülről üvölt valami betolakodóra kint az udvaron hogy MENNYÉ HAZA

2014. október 9., csütörtök

az eddigi kedvenc

erre a ruhára úgy gondolok az agyamban hogy a tenger. Amikor az anyag vizesen lógott egészben a szárítókötélen, az ujjammal megpöckölve hullámokat vert mint amikor kavicsokat dobsz a vízbe.

a szbásminta McCalls M652o.

Az ujját már magam alakítottam félhosszúra. (a zakó bolti)

most rohanok, de majd nemsoká mesélgetek .

addig is:





2014. október 2., csütörtök

fáradt

nem benneteket ignorállak, egyszerűen nincsen erőm ide írogatni.

ma úgy kábé három hét óta először direkt benthagytam a céges laptopot, szabotáltuk a táncórát hogy kicsit pihenjek. megöl a lelkiismeretfurdalás.

Az van hogy eléggé durván elöntött a munkacunami. Részben az én hibám, egész nyáron lazáztam. Már amennyire a fejfájós szemkiégős kínlódós tanulás lazázás.  Most itt az ősz, hűvös van végre, nem mgy a légkondi, nm vakít a nap, friss levegő, kaptam óriási képernyőt  a laptopom mellé, végre tudok dolgozni.
Van is min, ilyen iszonyúan el vagyok maradva, kapkodom a felyemet így a fejemre visszahulló kakimeteorok elől. A célom hogy mire az anyukák ideérnek rendbehozom a dolgokat.  rengeteg meló, rengeteg.

cserébe kirándulni visznek és egészben sült disznóval etetnek, nesztek egy kép a céges kirándulásró, jó lenne utánanézni valami íjászatnak, azt mondták született tehetség vagyok, így nyolcvan ember közül hoztam a legjbb pontokat, képzeljétek el, és élveztem is nagyon.

(Amikor kicsi voltam, az apukám tanított légpuskával lőni, és mindig mondta, hogy célzás, majd levegő kieresztése célzáspontosítás lövés. most is így csináltam, mindig így csinálom, fényképezésnél is.)