2014. április 26., szombat

tökjól élünk

Ezer éve nem meséltem semmit. Pótlás következik.

Nagyon kemény most bent a munkahelyemen. Most van az az éves pörgés csúcspontja, a felét még nem tudom annak amit csinálnom kell, iszonyúan mgerőltetem az agyam, minden nap teljesen letompulva jövök haza. A híreket a buszon olvasom el, este kicsit még nézem a vicces oldalakat, és már esek is be az ágyba. Hétvégén meg kedven sincs a számítógéphez, megyünk, sétálunk főzök, kertészkedek, olvasunk meg napozunk az udvaron , varrok, sőt mostanában sorozatokat is nézünk, nézzétek a Napfényes Fiadelfiát.

Ma végignéztem a képeket amiket az elmúlt hónapokban csináltam, elég durva lemaradásaim vannak na.
Itt van például egy átlag péntek este valamikor április elejéről,  ezért mondom hogy velünk sose történik semmi és mégis mennyire szuper életünk van.

Szóval erre lépek ki a munkahelyemről, látszik hol szoktam az ebédemet elkölteni, meleg van, és a szerelmem vár rám.


 Kis sikátorokban sétálunk le a dombról, le a kikötőbe, tavasz van, végre meleg, napoznak, játszanak



Wm a nagy lépcsőkön fekszik, csukott szemmel, mosolyogva, én azon küzdök hogy egy jó képet csináljak a srácokról akik béemikszekkel meg gördeszkákkal gyakorolnak.





Hazafel sétálva láttunk egy csomó hőlégballont itt van egy:







A házak közt eléggé besötétedett már, de Brisztolban mindig van meglepetés.


A régi tűzoltóság belső udvarában kis utcabál volt, árusok, didzsé, artisták, sztrítfúd csokoládé. Megvacsoráztunk valami csilisbabot, aztán olvasztott csokiba mártott fánkot ettünk, vettünk későbbre nyers friss csokoládét. Tánciztunk, meg idegen emberekre mosolyogtunk. Én kicsit sajnálkoztam hogy nem vagyok beszívva.
Hazajöttünk, aludtunk. Tökjól élünk.

2014. április 14., hétfő

politika

Szuper életem van, arról kéne írnom, de a szuper dolgok azok csak úgy vannak alapjáraton. Majd mesélek a szuper dolgokról is egyszer ígérem

úgyhogy
politika.

A választás eredménye azért eléggé kiborított, két napig eléggé magam alatt voltam. No nem mintha meglepődtem volna, mind tudtuk hogy azért durván lejt a fidesznek a pálya, illetve csalások is voltak, de valahogy reménykedtem abban hogy többen mennek el, több embert érdekel a saját jövője, reménykedtem abban hogy nem lesz kétharmaduk a parlamentben. (a magyar választásra jogosult polgárok 25 százalékának a szavazata az a fidesz szerint egetrengető győzelem, és bizony kétharmad.)
Kiborított a jobbik nagy százaléka is, nem is tudok erre mit mondani.
Mennyi szerencsétlen ostoba embernek kell ellenségkép, mennyire sokan próbálják a saját elcseszett, lustán elpazarolt  életüket arra fogni hogy a zeu, a bankok, a multik, a cigányok, a zsidók, a pestiek, a pirézek.
Mennyire szomorú hogy a fidesz és a jobbik mindig tud ellenségképet biztosítani ennek a hatalmas lassan elszürkülő lassan elbutuló arctalan masszának. Több generációnyi elpazarolt élet és tehetség és álom, és már nem maradt nekik más mint a felvonulások virslivel és mozgalmi dalokkal, vagy az ábrándozás arról hogy a falubeli cigányokat egy nap felhajtják egy vagonra, és ha tényleg jókedvében van a magyarok istene akkor viszik a buzikat is.

Nekem ez iszonyúan nyomasztó, és nem csak a jelen fizikai és sokkal inkább szellemi szegénysége miatt hanem a borzasztó, borzasztó jövőkép miatt amit ez fest.
Tényleg arra lenne szükség hogy ezt az egészet mindenki egyszer két lépés távolságból meg tudja nézni hogy az árok amiben menetelnek a magyarok az milyen irányba tart, mert az ország csodálatos vezetői olyan mélyre járták ki az ösvényt hogy az átlagember az  ki se lát.
Az pedig hogy ehhez a szellemi sivársághoz mennyi valaha volt fényes elme is hozzáidomult, az hogy feltétel és megkérdőjelezés nélkül nyelik be a propagandát az meg egyszerűen rémisztő.

Kábé így éreztem magam a választások után.

Azóta ilyesmik történtek
Orbán új hátizsákot kapott a régit kiállítják a Nemzeti Múzeumban.
A kishantosi ökogazdaságot őszibúzástól frissveteményestől beszántják az új bérlők akik egészen véletlenül a miniszterelnök vejének az érdekköréhez tartoznak. Mind az ökogazdaság eddigi kezelői, mind ezek az új nagybirtokosok pályáztak a területre. Mondjuk így legalább egybefüggő az urodalom.
Az oktatási reformok következő csodás esménye, hogymiután államosították a tankönyvpiacot hatóságilag leszűkítik a választható tankönyvek listáját, és amik maradnak abban ilyet tanítanak nyolcadikos gyerekeknek, hogy
"A mi, európaiak istene egyedül van, kiismerhetetlen fölöttünk és a természet fölött álló mindenható úr. Egészen mások a görögök istenei..."
a görögök nem európaiak na.  szintén a görögök
"érezték, hogy miközben az ember okos, a teste néha nagyon nem okos, olyan, mintha az ember fölül okos lenne, alul meg oktalan állat, ekkor azt mesélték, hogy léteznek olyan lények az erdőben, akik alul kecskék, felül emberek, ők a szatírok, akik éjjel az erdőben szaladgálnak és nőkre fáj a foguk..."
esetleg hogy a
"hold folyton változik, valami olyasmi történik vele mint havonta a lányokkal"
Mondjuk ez még mindig jobb mint EZ

és még csak egy hét telt el.

Kibaszottul szomorú dolgok ezek na, főleg hogy lehet úgy is élni ahogy mi, hogy nyolc óra meló után  nevetgélés, nyugi, séta, cica, hetente egy új könyv, kiscukrászda, néha mozi, beszélgetés kiállítás, zinternet, és mi nem vagy gazdagok, sőt, szegények vagyunk, csak beleszarunk, de a szegényeknek kellene úgy élnie ahogy mi, és bizony erre megvolt minden lehetőség magyarországon is.

Tanuljatok nyelveket.

2014. április 6., vasárnap

A buszon ülünk , meg kèt òra ès otthon is vagyunk. Hulladèk fáradt vagyok. Szòval ma szèpen felkeltünk ötkor elbuszoztunk a fõvárosba, 11re már tùl is voltunk az egèszen.

Rogton az elejèn felment bennem a pumpa az árpádsávos zászlòt lengetõ idiòtáktòl, neeem nem nácik, biztos nem azert van rajtuk egy kibaszott nagy vaskereszt.
Mondjuk vèletlenül èn is pártpreferenciába öltoztem, narancssárgába, szègyellem is magam .
Igazábòl nem találgatnèk de olyan èrzes volt mintha sokan lettünk volna, a kornyèken rengetegen beszèltek magyarul.

Meglepõdtem hogy nem csak a listàra szavazhatok, kapott egy ikszet a Teketmelinda, áp jòrz zsigò. A listásat nem árulom el, de nyilván a balfaszok meg a gyanùsak közt választottam, ecpeccel, èrzem èn is hogy egyik se ideális, de fasszal szavazni most lukszus lett volna. Sijnisajni akivel sorban álltunk volna akkor èbredt mikor mi már tùl voltunk az egèszen, szoval az a tali nem jott ossze, mas magyarokkal meg nem akartam veletlenul se szoba elegyedni.
 Szemetseg hogy nem lathatom a kozvetitest, biztos poen.


Viccbol megfordult a fejemben hogy ma kikapcsolom a facebookot az osszes hirujsagot, es egy hetig tudatlansagban lebegek, de ugyse birnam ki.

Szebb jovot nekunk.
Amen.

2014. április 4., péntek

politika

Nem tudom hogy mennyi politikai bejegyzésem lesz még. Lassan vége a műsornak, mind tudjuk mi a választások eredménye, csak azt sajnálom hogy soha nem tudjuk meg mi lett volna ha nem csalják el.
De mi számít az egész, ma konkrétan magyar hivatalszerű rabszolgatartásról volt szó a hírekben ami nem jut el az emberekhez, idézek a fideszes politikustól, IDÉZEK,  "Most lehet itt persze személyi szabadság korlátozásáról szót ejteni, de ezzel a fajta liberális megközelítéssel nem foglalkozunk" Ezt a mondatot kibaszottul fontos lenne felfogni.

De mesélek inkább könnyedebbet a politikával kapcsolatban.

Tegnap együtt vacsoráztam egy kollegámmal. Szimpatikus, kedves matematikus, huszonéves magyar lány. Kisgyerekkora óta nem él Magyarországon, Egy ilyen fajta nyugat európai országban volt kisgyerek, egy olyan fajta nyugat európai országban volt nagy gyerek meg tinédzser, itt pedig egyetemre járt. Volt egy enyhe érzésem azzal kapcsolatban hogy fideszes a lelkem. Könnyű az ilyesmire ráérezni, általában eléggé kritikusak a külföldiekkel szemben* illetve nagyon pozitív, rajzfilmszerű kép él bennük Magyarországról. Ebben a konkrét helyzetben különösen, Magyarország az eldorádó, a földanyácska, bevallottan az elhagyott paradicsom ahova majd visszatér egyszer.
A hétvégi szavazással kapcsolatban jött fel a téma, de én konkrétumot még nem tudva visszafogottan csak annyit mondtam, hogy csak saját felelősségre menjen bele ebbe a témába, mert eléggé hirtelen érzelmű lány vagyok ha erről van szó.

Szóval hát a múlt héten egy francia újságban azt olvasta, hogy mennyire durván el vannak csalva Magyarországon a választások, és hogy ő úgy tudja hogy ez nem igaz, és mondjam már el neki hogy mi is van.
Ekkor mondtam hogy én így nem vagyok a kormánypárt elkötelezett híve, na. Ő igen, pontosabban ezt hallja a szüleitől, nagyszüleitől, meg hogy a mocsadék kommunisták.
Elmondtam hogy nem tartom feltétlenül gonosznak a fideszeseket, csak borzasztóan tájékozatlannak, elmeséltem a média helyzetét, hogy illetve négyet-ötöt arról listáról ahogy a fidesz elcsalta a mostani választásokat. Megkérdezte, szóval elmeséltem neki milyen pártok vannak, ki kivel, nem tudta. Meséltem neki a kétfarkú kutyáékról, a magyarhajnalról, meg még elég sok mindent, de ezen a témán kívül egy fideszes hitványságot sem.
Megköszönte a tájékoztatást, de ő is belátta, hogy ez még karcolni se nagyon karcolta a felszínt, de mondjuk nem is érdeklődik annyira szavazni se megy, mindegy is.

Meghívtam húsvétra kajálni, örült neki, egyedül van Brisztolban, elleszünk tök jó fej.

Ma búcsúzóul nevetve utánamszólt hogy sok szerencsét a választásokon. Visszaszóltam, hogy úgyis veszítünk, ő nevetett és mondta hogy ne szomorkodjak mert hát ez azt jelenti hogy ő nyer. -nem volt itt semmi malícia, csak könnyed csipkelődés, aminek lennie kellene.

Az a baj, -mondtam -hogy te is veszítesz, csak te most még nem tudod.





ezért: http://eokoskodas.blog.hu/2014/04/04/100_erv_a_kormanyvaltas_mellett