cheat

álmomban megcsaltam wm-et
nem mással szexszeltem, hanem konkrétan megcsaltam
(tudom, hogy van olyan aki tudja mi a különbség)

nagyon rossz volt, nem bírtam a szemébe nézni utána
főleg, hogy azzal a másikkal feléledt valami erős szexes vonzalom, nagyon jó volt vele, de azt meg tudtam, hogy wmet szeretem, és nem adnám fel, mert ő a legjobb,
folyamatos megcsalásról meg szó sem lehet, nem is csak az, hogy nem fér bele az erkölcsi korlátaimba, de nincs energiám végigcsinálni, ilyenekre gondoltam álmomban

felriadtam csuromvizesen, az éjszaka közepén
totál felizgulva, és nagyon erős bűntudattal

remélem sose kerülök ilyen helyzetbe

csak a szél fújjon

nagyon jó a kedvem.
csak úgy szólok.

nem írtam eddig, de jó már a meló, villámgyorsan lettem nagyonis megbecsült tagja a csapatnak, értem mit kérnek, tudom mit kell csinálni, fárasztó, de élvezem

de nem is ezért vagyok jókedvű.
ma megint kirándultunk a cimbikkel. majd minden hétvégén kirándulunk, de nem szoktam leírni, pedig kellene.
de ma különösen jó volt.
előrehozott szülinapot tartottunk nekem, a menü egy reggeli volt, virslis, kaptam egy macskás teáskészletet, (nagyon szeretem a macskákat, és hiányoznak nagyon, itt nem tarthatunk) gyönyörűt, nagyon klassz idő is volt, szóval nyitva hagytuk a nappali ajtaját, ami az udvarra nyílik, és képzejétek egyszer csak a semmiből, előkerült egy óriási (de tényleg, hatalmas volt) vörös macska, két nyávogással jelezte az ajtóban, hogy ő most itt van, majd a barátságos visszajelzésünkre bejött, mintha otthon lenne, pedig sose láttuk még, dorombolt, mászkált, elterült, meg lehetett simizni, meg minden.

utána autóba vágtuk magunkat, és ki a szabadba, elmentünk egy közeli faluba, ami nagyon klassz hely, bejártuk, lovakat simogattunk, meg patakokon keltünk át, tűráztunk egy nagyot, majd piknikeztünk egy gyönyörű tó partján.
meg frizbiztünk is.

meg ami a legjobb, asszem megtaláltam a sportot, amit szeretni fogok, lehet, hogy még hobbi is lesz belőle,
a sárkányeregetés.
itt nagy divatja van, ezt már régebben is észrevettük, mert itt azért elég sokat (mindig) fúj a szél.
még a múlt héten vettünk az otthoni kölköknek egy sárkányt, amit aklü önző módn befoglalt a kirándulás előtt, és egy csomót sárkányoztunk, lehet vele szaladgálni, meg ugálni, meg húzogati, figyelni a szelet meg minden.
pedig ez ám csak egy pici, kezdő sárkány!
nagyon, nagyon klassz, úgy vihogtam meg rohangásztam, ahogyan még kölökkoromban se tettem soha, tényleg órákon át.
majd kigyakorlom, hogy lehet vele trükközni, keménykalapokat leverni, meg figurákat csinálni.
meg majd nézünk komolyabb cuccokat is

(a tengerparton múltkor olyat láttam, amit két kézzel kell fogni, és szemmel is lehet látni, hogy kell hozzá erőnlét is, mert nagy volt, és azért ott súlyos szél fúj. alig várom)

és nagyon sajnálom, hogy a cimbik most hazamennek egy hónapra, meg azt is, hogy azt tervezik, hogy nyáron elköltöznek hollandiba.
sokat gondolkodtam arról, hogy vannak-e barátaink, és eléggé kevés a szám, erősen 10 alatt van
ők például azok. nem is cimbik, barátok
meg vannak még a pincénél igaziak,
meg tán rotóékat tartom annak, de velük meg túl kevés az idő amit volt alkalmunk négyesbn eltölteni.pedig az egy potenciális klassz felnőtt barátság.
jókat scrabbléztunk
a mozisokból is lehetett volna barátokat faragni, kár hogy kollegák voltak, én nagyon csíptem őket, meg a BÉLA
meg persze a tesóim és azok házállatai

úgyhogy keressük azt a vidám, könnyű természetű, jóhumorú, értelmes párt, aki szívesen eltöltene hasonló adottságokkal rendelkező velünk pár hétvégét,
főzőcskét, iszogatástszivornyázást, kirándulást
jelige: a benzin felesbe
érdeklődni: itt
angliában

day watch

mi, wm-mel sose ajándékozzuk meg egymást karácsonyra, szülinapra, estébé.
valószínűleg ez abból eredeztethető, hogy az első közös ajándékozós alkalmunk előtt ellopták az összes pénzünket, így akkor eléggé kimaradt ez a dolog, és azóta sem.

de alapvetően minek, vele minden nap karácsony, hát nem a nappali őrséggel a kezében jött ma haza?

ő messze a legklasszabb szerintem

könyves

elmondom milyen ócska szarháziak az angol könyvkiadók.
megkaptam ugyebár az éjjeli őrség című remeket, a trilógia első kötetét.
és tényleg ezerszerte súlyosabb mint a film, pedig az sem volt piskóta; hiába vagyok a "könyv_mindig_jobb_mint_a_film" iskola* híve, nehezen hittem, hogy túlszárnyalja - és sikerült nem is kicsit, olvassátok el barátaim, !, sőt !!!
aggódtam is, mikor felfedeztem, hogy eléggé a szori vége felé járok, mivel a héten nem kaphatom meg a következő részt, beosztottam mint egyszeri remete a heti tücsökadagját...
de mégis vége lett (lennék orosz.élnék moszkvában) és mi jön a vége után?
nem egyoldalas ismertető a következő részből, nem.
nem is egyéb könyvajánlók, ne hidd!

a második rész prológusa, és az első fejezete.
cruel

hanyattdobtam magam, és a kezeimmel erősen vertem az ágyat.



*eddig egyedül a csillagpor volt kivétel

elmondom most akkor egy mondatban, mi az ami napok, hetek, hónapok óta rohaszt szét belülről:
a saját középszerűségem teljes tudata

night watch

csak annyit akarok mondani, hogy a könyv, amit olvasok annyira hihetetlenül klassz, izgalmas, letehetetlen, hogy kifejezetten szenvedés nekem most netezni

(megfogadtam, hogy nem pazarlom el, szóval csak a magam által megszabott helyzetekben olvashatom, és most épp nem az van)

és a legjobb, hogy van még két része...

public transport

na az nem túl jó itt. furcsa lesz tudom, de a békávé rendszere százszor jobb.
a városunkban három közlekedési társaság van. egyeske a járatok 70%át, a másik kettő meg a maradék 30at. a bérletek, jegyek persze nem használhatóak a másik társaságnál.
nincs metró, villamos, troli, csak buszok. ezt azért sajnélom picit. különösen a villamosokat.

ami nagyon jó: a buszok alapvetően tiszták. általában emeletesek. mindig van rajtuk ülőhely. eddig csak egyszer utaztunk állva.
egy ajtó van csak, de itt az emberek sorban állnak, nem tülekednek, nem tipornak le, stb. ellenőrök nincsenek, vagy eddig még nem találkoztam velük, de az egyajtós rendszer miatt nem is nagyon kellenek. jegyet a sofőrtől veszed, neki mutatod meg, (általában ezek nagyon drágák) heti, havi bérlet pedig egy mágneskártya, amit egy gépen kezelgetsz.
ezek a sofőrök pedig kivétel nélkül mindig kedvesek, udvariasak, segítőkészek és türelmesek-mondjuk igen jól is keresnek.
ezek a jó dolgok

a rosszak: busz az alapvetően nincs sok. hétvégén reggel nyolc előtt ne akarj bejutni a belvárosba, hétköznap ugyanez fél6-6ra vonatkozik. buszok olyan félóránként indulnak, a legcsúcsabbcsúcsidőben némelyik tízpercenként, de a félóra az reálisabb. nekünk szerencsénk van, mert felénk 3 busz is jár, de aki messzebbről jár, kevésbé jó helyen lakik vagy korán kezd, annak biza szopó lehet.
éjszakai járatok: nna azok nincsenek. nem kell aggódni a kosz bűz tahó biztonságiak miatt: olyan mint éjszakai járat hétköznap: nincs. legkésőbb 11kor takarodó;hacsak nincs bringád/autód, vagy nem szeretsz hajnalban sokat gyalogolni.
és ez nem egy kisváros, nehogy azt hidd!
hétvégén (péntek-szombat) nyolc vonalon, óránként elindítanak egy buszt, amire külön kell méregáron jegyet venni, még az adott társaság bérlete se jó
szóval azért a békávénak is megvannak a maga kis előnyei

amúgy ma történt egy nagyon jó: a zindexen volt egy cikk valami híres greffitis új munkájáról. elolvastam, megnéztem a képet, és ismerősnek tűnt a stílusa.
rákerestem, és kiderült, hogy az egyik képét már többször megnéztük séta közben wmmmel, nagyon szeretjük. aztán elmeséltem wmnek, neki meg a név volt ismerős, ő is rákeresett, és az meg egy másik nagy kedvencünk, ami mellett minden nap elmegyünk. az egy nagyon klassz dolog mikor élővé válnak a hírek

öten

amúgy meg vannak új lakótársak, vége az aranyéletnek, teli a ház.

Russel-ről a ház "öregjéről" már meséltem. most még csak annyit, hogy őt nagyon szeretjük, remekbeszabott figura.
kéne neki főznöm gombapörit, úgyis most kaptunk paprikát az itteni cimbiktől.

az új lakók:
Ciro- ő egy brazil gyerek, nem sokat látjuk. egy kis mongúz, állandóan rohangál, húzva maga után a parfümcsíkokat, bulizós arcnak tűnik, ami mondjuk azért nem rossz, mert keveset van itthon.
a másik, Sam. néha úgy hívjuk magunk közt, hogy hepi, mert, nemcsak hogy nagyon magas, de még arcra is kicsit az. pedig nem kéne, mert nekem ő a bögyömben van, belerakta a fogkeféjét a mi poharunkba, meg egyszer láttam a kakiját, mert nem rendesen húzta le a vécét. grrr. de a legnagyobb bűne mégis az, hogy NEM FÁZIK.
mert angol.
(minap barátainkkal sétálgattunk egy közeli városkában. nem volt túl hideg, két pulcsi egy póló kombó elég volt- nos amíg mi kétpulcsiegypólzunk, addig a babakocsikban az angol csecsemőkön már nincs zokni, és láttunk egy kislányt szandálban pántosvékony nyári ruhácskákban...)
és hepi barátunk, mikor én a jégverem lakásban kétpólókétpulcsiban didergek, lejön egyszál rövidnadrágban pólóban, és a jéghideg konyhakövön mezítláb állva tolja be a kornflékszet. ja nem hepi, szem. akkor nagyon megharagudtam rá, mert azonnal elkezdtem még sokkal jobban fázni.
viszont jól gitározik, kora este hazaesik, és azonnal rohan fel a szobájába gyakorolni, nagyon jól csinálja, hangulatos.


aztán mégmás itteni örömforrás.
van pénzünk kkönyveket venni. mindenki azt mondja menjünk könyvtárba, az olcsóbb, de abban szerencsére egyetértünk wmmel, hogy mi nagyon szeretjük birtokolni a tárgyat is.
szóval ezen a héten ő kapott egy neil gaiman novelláskötetet, amit otthon nem adtak ki, pedig nagy kedvencünk, én pedig az éjjeli őrséget . láttátok azt a filmet amúgy? a legeslegjobb vámpíros film eddig. és most megvan az eredetije.
mondtam már hogy olvasni jó? jó könyvet meg depláne.
megyek is olvasni asszem.

(és egy jótanács így a végére fémallergiás lányoknak: zseb híján aprót, öngyújtót a melltartódba ne rakj!)

weather

az időjárás itt elég fura
szóval most már nem csodálkozom azon a közhelyen, hogy "az angolok mindig az időjárásról beszélnek"
mert ugyebár otthon esik az eső, süt a nap, fúj a szél satöbbi.
esetleg eláll, elbújik gyengül

itt az időjárás olyan mintha tudata lenne, totál kiszámíthatatlan, és ami a lgérdekesebb: valahogy megfoghatóbb

a felhők sokkal felhőbbek, közelebb vannak valahogy, meg tudod állapítani könnyedén, hogy mit hoznak...
de olyan is van, hogy mondjuk kocsival megyünk, vidéken, és látjuk hogy 50 méterrel oldalra esik az eső
látjuk a felhőt is amiből zuhog. 50 méter. és mi verőfényes napsütésben autókázunk.
vagy hogy jobbra balra mögötted süt a nap, és te behajtasz a nagyon sűrű esőfüggönybe.

szerencsére fölöttünk jobbára napsütés van, de például barátaink, olyan 50kmvel arrébb laknak, felettük meg mindig esik.

hideg van sokszor, még mindig fázunk.speciel én most is nagyon
eddig ilyesmiket vettem észre, de azért elenyésző az idő amit tapasztaltam.

thirty-three

régen írtam már, de csak azért mert borzasztó rossz passzban voltam, és nem akartalak benneteket ezzel sokkolni.
szóval mocsok szar egy heten vagyok túl.
otthagytam ugyebár a papírszámolgatósat, hogy hátha majd fényes karriert futok be a kávézóban, meg egyáltalán:sokat tanulhatok ott, ha egyszer majd akarok egy sajátot.
az első hét... minden pillanatát gyűlöltem, de mindet!
úgy éreztem, ez megint egy ócska kis tréfája az életnek, amikor otthagyok valami jót egy mégjobb reményében, aztán két szék közül a padlóra, vagy csak simán jól megszívom...hányszor, de hányszor csináltam már ilyet!

első körben leültettek egy nagy köny elé, amiben a biztonsági szabályzat van, plusz elémraktak egy tesztet-olvassam csináljam. még magyarul se érteném nemhogy angolul kösz.
persze senki nem segít mert fejetlenség van-ez is annyira tipikus én, mindig, de MINDIG olyan szitukba pottyanok, hogy valami ilyenolyan változás van, ami miatt senki nem tudja mi a stájsz. remek.
ezután rádöbbentem, hogy ez nem ám valami nekem való igazán hangulatos kis hely, hanem (bazmeg) a kávézók mekdonálca. remek. egy multi.
meg hogy kell sokszor hétvégén is dolgoznom.
hiányzik wm
úgy gondolom, hogy az egyik kollegám rühell- vagy csak fura a stílusa, mindegy, rossz így dolgozni.
meg lerohad a lábom a lábelimben, mert minden csak nem ergonómikus, konkrétan viszket a talpam annyira fáj, vettem egy cipőt, elhamarkodottan persze, kicsi, vi kicsit kicsihetem vissza holnap lecserélni, nem is az a baj, hanem hogy BORZASZTÓAN FÁJ, megkímélhettem voolna magam ettől.
nna és az angol. ettől szintén totál kiborultam, nulla, nulla amit tudok, a bristoli akcentus meg annyira ócska, hogy egy kutya is szebben ugat mint ahogy némelyik tini itt.
mert ugyebár tinikkel dolgozom együtt, majd huszonnyolc évesen... és milyen tinik ezek... fűűű... már az utcán láthatod a fejükön hogy iszonytatóan ostobák de testközelben aztán...
erre csak egy apró példát pöttyentek ide: mikor először kellett a szifonból habot nyomnom, hát, fogtam és nyomtam. a szupervájzor odaugrott: mutatta valaki hogy kell? mondom nem. ránézett, mondta oké. visszafordultam az italhoz, és fél füllel hallottam hogy az sv odaszól a másiknak:"ez elsőre tudja hogy kell habot fújni, nahát"- kérdem én ha ez nagy szám, akkor mit tapasztaltak eddig?
és ez csak egy dolog, komolyan mondom néha már a pofájukba kellett röhögnöm, ha van egy kis józan paraszti eszed, akkor ezta vagy azt így vagy úgy csinálod. mindent elmagyaráznak. (a fontosakat nem, persze)
aztán valamikor péntek magasságában zenét hallgattam, és anélkül, hogy akartam volna, megértettem a szám szövegét. ezen totál ledöbbentem., és azóta már kicsit, kicsikét jobb.

ma jó volt viszont, ma volt az első nap amikor nem gyűlöltem minden átkozott pillanatát az ottlétnek, és nem vertem a fejem a falba amiért otthagytam a másik helyet.
mondjuk ez nagyban köszönhető a tegnapi csoporttalálkozónak, ahol minden kollegámat láthattam-nem volt nehéz felmérni, hogy itt tényleg nem esz olyan nehéz karriert csinálni ha ez a felhozatal, meg végre értettem is hogy miről van szó, sőt egy-két dologban máris állva hagytam őket.
szóval nem fogom szeretni, de nem fogom utálni sem.
talán.

wm klasszul érzi magát, egyre több feladatot kap, egy csomót túlórázgat, mert nem rossz neki bent
ennek azért nagyon, nagyon örülök.

a tortúrát olvasom, angolul egyébként. szeretem sztivinkinget, nagyon. egy zseni. wm meg egy mocskos lusta disznó amiért nem ír, ugye?

képzeljétek, két napja kisebb-nagyobb megszakításokkal esik itt a hó. ami azért fura mert közben szikrázóan tud sütni a nap csak elvonul egy kisebb-nagyobb felleg, és abból zuhog

a pénzünk meg szépen szaporodik. úgy, hogy jól élünk.ha minden igaz, akkor szerintem három hónap múlva az összes otthoni adósságunk le lesz nullázva, plusz lesz két havi elővigyázatossági tartalékunk... legyen inkább öt hónap és akkor benne van wm vágyvavágyott fotómasinája, meg az élet... és ez engem még mindig dühít. miért kellett ehhez eljönnünk?

amúgy nincs honvágyunk, egyenlőre. klassz lenne munyizni egyet genyával és csárlival szó se róla, meg csernyére se lenne rossz felugrani sonkázni egyet, de honvágyam még akkor sincs.