nagy főtt csontból kapargatnék ki most késsel velőt.

fos

pol

O: mi volt ez ha nem forradalom?
a: választás

lehet hogy azért mert reggel elfelejtettem dezodort használni, de ma szinte kellemetlenül sok volt az ellenkező neműek rám irányuló figyelme, nem vagyok én ehhez hozzászokva, (lucának könnyű, csábos mosoly, utána gyűrűvillantás, nekem nincs olyanom, viszont az meg elég szarul sülhet el, hogy figyelj, klassz hogy kacsintgatsz meg követsz meg vigyorogsz meg megkérdezed milyen volt a hetem, de kint vár valaki. - igen, akkor előreengedjelek?)
wm is észrevette, szóval kétpercenként paskolta a seggem, azt mondja nem látszol kétségbeesettnek
harminc éves, túlsúlyos dolgozó nő vagyok, műszak után, ilyenkor már az asztalról leeső morzsáknak is örülünk,
de szerintem a bringa az szekszepilként működik,.

amúgy meg a napi miss platnum adagotok:

http://www.youtube.com/watch?v=GLamkAv9XW4

erre rá kell kattintanotok, mert nem lehet beágyazni.
odavagyok ezért a nőért.

esti párbeszéd

-énekesnő akarok lenni...

-bakker ez a csaj nagyon jó

-klassz nem?

-basszus ez nyolcvanban született, basszameg
-évi!
-okéoké. mondjuk én sokkal fiatalabbnak nézek ki
-csak jó helyre kell születni
-ez romániában született
-hát erről beszélek
-muhahahaha


odavagyok érte. igen, wmért

mindennapok

el is felejtettem mondani, négy hónapja hogy befejeztem a dohányzást.
nagyon ritkán hiányzik, bár minden nap eszembe jut. az is inkább rutinból, és általában a nap végén, hogy ma se jutott eszembe.

nem zavar, ha körülöttem dohányoznak, és ha nincs túl meleg, akkor néha jólesik egy dohányfelhőbe belesétálni, de egyre ritkábban tartom esztétikusnak, eddig nem is tűnt fel, hogy nem kevésszer ronda. mondjuk általában amúgy is ronda emberek kezében.

mindent összevéve nagyon nagyot nyertem ezzel a leszokósdival. szebb vagyok, és rendszeresen sportolok, és van kedvem táncikálni, amihez újra tudok énekelni. mondjuk felugrott jópár kiló, de azt meg most éppen leszarom, mert a nyári ruhám alá fúj a szél, és suhanok a bicajomon, piros a sisakom, és sárga a szemüvegem, és még a leggyorsabbantekerés közben is tudok fütyörészni.

a leszokósdi szót meg azért mertem használni, mert pár napja szívtam füvet, üvegpipából, és eszembe sem jutott rágyújtani, amíg "odavoltam" pedig régen az azért ment keményen. ( akit érdekel: amúgy nem volt olyan jó, bűntudatom volt, hogy wm elől titkolom, és nem sikerült alkotnom amit akartam, és kicsit időpazarlásnak éreztem, hogy végül lefeküdtem a padlóra, a hangfalakat a fejem köré állítottam, és zenét hallgattam. mondjuk az jó volt.de igazából társas sport ez kérem.)

szóval gyerekek, próbálkozzatok vele, jobb nem cigizni, mint cigizni.
(otthon mondjuk valószínűleg fogok cigizni de a társaság húzóereje című megkísértésben még nem volt részem)


amúgy meg, klassz napom volt ma, úsztam, és sütit ettem a fhansziáknál, és kitakarítottam, és sárkányokat festettem a konyhafalra,hangosan ordítva énekeltem a rádióval, visszaintegettem az öreg tatáknak a hídon, és főztem is.

szóval az van, hogy rendszeres olvasója vagyok a malackaraj című gasztroblognak, ahol az egyik szerző földim, és bizony sokszor megsajdítja nem csak a pocim, de a szívem is. (hódoshajnalkaforpresident). pár napja írt egy kis cikket a borsos kalácsról.
most tudtam meg, hogy ez egy speciális sárközi étel, izé csanádiként akár büszke is lehetnék rá, satöbbi, ha érdekel menjetek el és olvassátok el.

otthon ilyen nem volt, de emlékszem a menzán ettük, a rozsóéknál is asszem, meg a paplakon vajlingból? nem tudom. nagyon szerettem, kinyalni a zsírosborsos tejfölt a tányérból, repeta nem, kövér vagy kislányom, aztán el is felejtettem, mert amúgy ez a világ legegyszerűbb kajája
ma azt készítettem, tííííííííííííííííz perc és itthon van wm , nagyon finom lett. jaj nagyon finom lett, pont ugyanolyan lett.

na és mivel a sárkányokat is meg akartam mutatni, meg ezer éve ki akartam próbálni tudok-e kajafotókat csinálni, azért most megosztom veletek a receptet okés?


szóval a sárkányok:

és a kép ami miatt eszembe jutott, hogy akkor a kaját is megmutatom ahogy készül:
pihennek:

készül a mártás:

fürdés lesz:

közeli, hogy összefusson a szádban a nyál:
nyami bami


mosogatni wm fog


ez most olyan mintha velem töltöttétek volna a délutánt,
kár hogy nem

subidubi

subidubi május van.


-vigyázz csalán!
-tudom, látom. emlékszel még milyen ha megcsíp?
-nem de biztos nem jó.
-nem lehet olyan rossz se, ha régen gyógyszernek használták a csípését.
-
-nem merem kipróbálni
-én se
-pedig már régóta gondolkodom rajta amikor sétálunk, hogy kéne
-de miért, csak fáji fog meg három napig viszketni,
-ááá dehogy ez nem szúnyog az a lényeg, hogy ne dörzsöld bele
-akkor próbáljuk ki
-
-oké
...
-nem tudom megrúgni,
-én se az utolsó pillanatban mindig elrántom a lábam.
-én is.
-nna akkor csináljukrendesen.



ez fáj
aha,és ég
viszket is
ne vakard.

piknikezni jó




aztán volt sok napfény, meg rét meg herevere meg enyhén szalvétaízű szalámis szendvicsek, paprikával, olvasás, falombon átszűrt árnyékjáték, fényképezősdi, meg szerelem,

később hozzánkcsapódott egy kollegina, akivel lehetett csajosan trécslni, wm dobálta fel nekünk a sárkányokat, napoztunk, azért klassz lehet ha valakinek ilyen főnöke van mint én, komolyan




piros a vállam meg a mellyem, remélem bebarnul

és nemsokára megyünk haza, várommárvárom, nagyon várom,
marót vikit is hallgatok, és ebben a pillanatban bakonycsernyén lennék leginkább.

nem rossz élni

Hugi! vedd már fel a telefont!

kell egy új tetoválás.

matyóhímzés kell, a bokámtól a hónaljamig. az kell.

álmomban kaptunk egy kis kertesházat az erdőszélén. fehérre volt meszelve a falakívülről, dombtetőn volt, faluszélén, erdőszélén, és az árokban úgy jött lefele a víz, lassan komótosan, mintha élne, nagy fürtökben akaszkodott a vízparti gazra a békapete, ahogy kiskoromban, amikor az udvarban gödröt ástunk vízzel feltöltöttük, és ebihalakkal raktuk teli, hogy majd lesz saját halastavunk, csurog a tenyeremből a víz,ahogy szaladok,félek, hogy elveszítek egyet is abból az ötből, tízből, akármennyiből amit sikerült két tenyérrel kifognom, -aztán elfeledkeztünk róluk és a kiszáradt gödör alján fekete pöttyök vannak,
volt az udvarában egy nagy diófa is, a levelei frissektavasziak, átlátszik rajtuk a napfény, ha elérem lecsípek egyet, összerörzsölöm megszagolom,
szólok wmnek, hogy gyümölcsfékat is akarok, és most hogy már ébren vagyok málnatöveket, nyárikonyhát, betonjárdán melegedő lusta macskákat is

ne olvassátok molli naplóját, oké?
ja és én mostantól inkább finn vagyok. vagy lengyel. vagy román.

közlekedős

utállak benneteket mind, akik a kikötői sétányon töltitek a szabadnapjaitokat, egyenként R O H A D J A T O K MEG.

rohadjatok meg amiért öten mentek a keskeny úton egymás mellett, de a hallókészüléketek nem érzékeli a biciklicsöngőt.

rohadjatok meg amiért a bringaútra parkoltok én vagyok az a lány, aki végig fogja karcolni az autótokat.

rohadjatok meg papírpoharas instantkávét szürcsölő kopasz gecik, látjátok hogy jövök, a kibaszott bringaúton álltok, néztek a szemembe míg csöngetek rátok, és nem léptek arrébb

kétméteres betükkel van kiírva hogy ez az út a bringásoké is, ha én figyelek rátok akkor ti is figyeljetek rám, mert sokkal könnyebb levinni a tükröt és elcsalinkázni a mellékutcákban, mint nem. mármint úgy értem, hogy tényleg kényelmesebb lenne. de én nem vagyok akkora tirpák mint ti.

a kedvencem a mai ,amikor úgy parkoltak le a sétány folyosószerű kivezetésénél, hogy azért kellett leszállni, és tolni mert különben nagyon könnyen belekanyarodhattál volna bringástól a vízbe, tényleg csak egy rossz mozdulat

előttem tekert a postás, az a nagy zsákokkal a csomagtartón, beálltam követősebességre mögé, hátha őt jobban tolerálják,végigszaladt az agyamon, hogy hogy bírja, engem minden nap kicsinálnak azon az ötszáz méteres szakaszon,

aztán beértem és mindenre magyarázatot kaptam, arra hogy bírja idegekkel, arra, hogy ő miért nem szállt le a halálrésnél, és hogy miért éreztem halvány fűszagot végig mögötte,
ült a bringán, szájában a cigi, és csak azért állt meg hogy újragyújtsa.

így könnyű


szóval az a sáv, ahol lehet tekerni az, sínekkel van felszabdalva, dekorációnak hagyták ott a ahogy néhány "antik" darut is.
sínen hosszában keresztültekerni nem jó, mert ha túl nagy a rákanyarodási szög, akkor a hátsó kerék kicsúszik, szóval fokozott zakóveszély, ezért nem kellemes idiótákat kerülgetni.

ezt a dalt az apukámnak küldöm, kíváncsi vagyok, hogy kitalálja e hogy miért.




ezt meg mindenkinek aki szereti, ugyanattól a társaságtól:

tizennyolc hónapos bigbrádör kísérlet,
elő akarok fizetni a webkamerájára, kár hogy nem lehet.

ne menjetek a marsra emberek, náthások vagytok

június tizenháromtól huszonhétig vagyunk otthon, és szeretnénk ha a szeretteink ezalatt egykupacban lennének :)




amúgy meg leszarom hogy stohl karambolozott, tüntetek a tűzvonalból való kirakása ellen!

én annyira de annyira utálom, hogy a világ legklasszabb lakásának, a világ legfosabb főbérlője van, nem akarok elköltözni, mert este, mikor szól a zene jaj, nagyon jó zene ami szól, akkor kicsit táncolunk wmmel,

a földön origami, kirakós, és egyéb papírdrabkák, holnap itt fut el a ház előtt saccperkábé tízezer ember, ebből három kollegám, nagy színes papírbetűket ragasztottam az ablakra, szurkolni,

itt van hallgassátok ezt a rádióadót mostan



ja és megvan szabim dátuma, holnap megvesszük a rapcsijegyeket.

szeretem wmet, szóval a bringával megállok minden pirosnál, mindig.
és világítok is

így megy ez

aszménemontanekemsenki, hogy a béketéren van szökőkúút?

tényleg azt hittétek, hogy csadoros lányok számára nincs samponreklám?

wm wm wm wm wm wmw mw m wm wm wmwm wm wm wm mw wm wmw m wm wm wmw mw wm wm wmw wm wmwm wwm wm wm mw wm wm wm wm wm

felnőttnek lenni azért jó, mert bármikor ehetsz palacsintát
felnőttnek lenni azért rossz, mert neked kell megcsinálnod

bréking nyúz

szívem vörös céltáblájába narancssárga nyílvessző fúródott, -örök pult mögött állóként

ha a fidesz betiltja a vasárnapi munkavégzést, értem ezalatt a kereskedelmi tevékenységeket és ezt be is tartatja, akkor bizony én berajzolom nekik az első nyomdát. (a pirospont az kissé ironikus lenne itt)

jó dolog az, nagyon jó, és remélem hogy az általam jóval kellemesebb gondolkozásúnak tartott baloldali szavazótábor nem szerepel le azzal, hogy ezt esetleg újfent felírja a kereszténység számlájára, mint ahogy ezt amúgy divatból tenni szokták, vagy ami hasonlóan kisstílű: azért mert kádéenpé. menjenek és töltsenek el egy hetet hollandiában, ha máshogy nem megy felfogni

a labda nagyon magas, remélem képesek lesznek megmutatni hogyan viselkedik egy egészséges ellenzéki tábor.nem úgy mint az eddigiek, ne dögöljön meg a szomszéd tehene is, satöbbi

mert a politikusok minden oldalon szarházi gennyládák de a választók tömbben, azok tudnak változást eszközölni, példát mutatni.

remélem a pár évvel ezelőtti tüntetések, randalírozások mindig ott lesznek a szemük előtt: így csinálják a szar arcok, mi nem.

itt lakunk.

ez elég hosszú lesz.
meg slendrián gépelésű




szóval ugyebár ezermillió éve nem írtam rendeset, és képeket se mutogattam, meg egyáltalán, próbálok pótolni tehát.

szóval beköltöztünk, nagy örömmel, vidámsággal. a lakás gyönyörű, pont olyan cuki fényes kis luk amire vágyunk, lehetne egy nagy kert kellős közepén is, de mindegy.

itt rögtön a beköltözés után a holmikat láthatjátok, szerteszét:

fürdőszoba takarítás előtt:


a mi bútoraink a főbérlő bútorai hátán,


wm-ből először tör elő a barkács-én, totál meglep, ahogy az ablakokat rehabilitálja, persze aggódom érte, szóval védőfelszerelés.



egy ablak nem nyílt csupán, a nappali-tető, a zsákos képnél láthatjátok.
nem a szellőztetés miatt aggódtunk, inkább az ujjnyi rés aggaszt, befújt picit a szél. figyeljétek az ablak bal alsó sarkát.

alaposan megvizsgáltuk, hát el van törve. a keret.
íme:


(ti akartatok sok fényképet!)

mindegy felhívom a főbérlőt, egy fiatal hang belevakkant a telefonba, én udvariasan bemutatkozom, és mondom, hogy gubtát(ez a főbérlő neve) keresem, a vonal túlsó vége: minek?! hát el van törve az ablak, és bizony mi bútorozatlanul vettük ki a lakást, úgyhogy szeretettel várjuk őket a bútorokért. az illető azt mondja gubta majd visszahív, majd a rámkúrja a telefont.

itt döntöttem el, hogy én többet nem beszélek vele.

művészi kép éjjel, másiknappaliablakból:

másnap wm nem akarja elhinni, hogy gubta bunkó volt, mikor ő telefonál, egy kedves öregúr veszi fel a telefont, aki sokszor megkérdezi tőle, hogy ugyemilyengyönyörű a lakás, már huszonötéve mindig kiadja, és a környék is. ó a bútorok? nem tetszenek? tényleg? pedig gyönyörűek, biztos nem tetszenek? hátjó majd küld értük valakit. az ablak? jaaa hát amiatt ne aggódjunk, tudnak róla, meg is csinálták, lecsavarozták. jóazúgy. bejön a hideg? de a környék gyönyörű ugye? majd küld valakit.

itt az ominózus csavar: az ablakkeretet a falhoz, félig nyitva


én puffogtatom a rasszista frázisaimat, hogy azért mert ő egy földbe vájt gödörben nőtt fel, azért nekünk még nem jó a törött ablak, igénytelen indiaiak, ő bizony egy a nyolcból ami a tízből,
wm csak röhög
várjuk őket.
várjuk őket
várjuk őket
wm már nem röhög.
ilyen az első hetünk.
a cuccaink továbbra is zsákokban, várva, hogy a nemkellő bútorok kikerüljenek.
gubta nem hív, mi asszem próbálkozunk megint, nem is veszi fel a telefont.
kiborulok, hogy most mi lesz.
mostanában nagyon sokszor kiborulok, azt képzelem, hogy változókorom van.


a második hét elején megjön a tavasz. meleg van, friss zöld minden, előkerülnek a nagy fekete zsákokból a nyári ruhák wm vesz egy bicajt magának, én azzal járok dolgozni amíg nem találunk nekem is. már nem vagyok többé kiborulva
szombat reggel besüt a nap, kávézunk, a lábunk az ablakpárkányon, és elpöfög a kis gőzvonat a szemünk előtt. boldogok vagyunk

a szomszéd lakásba beköltözik valaki.
nem mutatkozik be , nem is vagyunk benne bizosak, hogy ott van. csak úgy motoszkál néha kicsit
lehet, hogy nincs is itt.
én fényképeket gyártok amiket tervezek nektek megmutogatni, majd ha lesz internet
mint például a kilátást a konyhaablakból. mert az a különös kedvencem.
mosogatás közben lehet figyelni a futókat, meg a sétálókat, meg az apálydagályt, meg a kisvonatot.


megjönnek az internetszerelők, blablabla, kiderül, hogy fúrni kell, kell a főbérlő engedélye, igen azé aki sose veszi fel a telefont, egyedül vagyok itthon és kurvára ideges, az alattunk levő boltból a szerelők secperc alatt elérik a főbérlőt, és a mienkel szembelévő ajtón kilép teljes nyalkában egy középkorú indiai legény, szavát sem értem olyan félénk, garbózakó, kezet fog, ő a gubta fia, igen szabad fúrni, ugyemilyengyönyörű a lakás, ó az ablakigen majd szólok az apámnak, óabútorokigen, majd szólok az apámnak. párizs gyönyörű város voltunk e már ott

elmesélem wmnek, sikítva röhögünk hogy ezek milyen hülyék, mindenesetre innentől több hangot hallunk, meg kajaszagot is, a csávó mer élni, bemutatkozik wmnek is, hosszan beszélgetnek az ajtóban, franciaország csodás, meg a keleteurópai nők is, neki lengyel van, kikiabálok hogy kész a kaja, pedig már ettünk, szerinte jó fej, egyszer majd áthívhatjuk, lószart mondom, intézzék el a lakást, majd utána bratyizunk.
és különben is, ne nyomozgassanak utánunk.

persze az elintézésnek semmi nyoma, ki vagyok borulva, mert kezdem felfogni, hogy nem maradhatunk itt, mert az ablak szerintük kész van, így nem húzzuk ki a telet, igénytelen fírgek rasszistázom, wm pedig mérges rájuk mert engem idegesítenek. közben persze továbbra sem dohányzom, nem is hiányzik.
így telik el a második hét, én pedig egyre durvábban beleszeretek a lakásba, ahol -már beletörődtem- nem maradhatunk tovább szeptembernél.

közben a nap továbbra is süt, piknikezni megyünk, ujjatlan ruhában, pokrócra ülünk, szendvicset zabálunk, meg almát, összerakjuk a sárkányokat, de nem mozdul a szél, csak picit, befúj a szoknyám alá, heverünk, mint nagy hízott macskák a napban, nem csak a szél fúj be a szoknyám alá, séta közben fára bukkanunk, amin ezernyi madár fészkel:




szerelem.wm

az új lakás gondolatokat ébreszt, ébred bennem az alkotói vágy, közben wm is ír, folyamatosan. jó itt. madaras függönyt tervezek.

wm újból megpróbálkozik a főbérlővel, nem csak az ablak meg a bútorok miatt, de szükségünk lenne az árammérőóra kulcsaira, hogy bejelenthessük bagunkat, kéremszépen fizetnénk mi rezsit, de nem tudunk, és minden árammal megy itt. minden.
a főbérlő azt mondja, kérdezzük meg a fiát a szomszédban, aki csendesen hümmögbümmög, nem tudja, de uygemilyen szép város párizs?
újból felhívjuk a főbérlőt, kellenének a kulcsok, azt mondja, kérdezzük meg lent a boltban.
wm lemegy, megkérdezi, nem tudják
én is ugyanez, mások sem tudják

este wm előjön a szokásos ötletével, miszerint milyen könnyű a hídról betörni az ablakot. nagyon szeretne már egy abakot kővel bedobni, évek óta ezt hallgatom.sose teszi meg, de én mindig sokat nevetek.

wm telefonál újra, most a fiatal hang veszi fel, akivel verbálisan össze is verekednek, mit képzelünk magunkról, hogy zaklatjuk őket, látszik, hogy csak most jöttünk át az országba, ők itt vannak húsz éve, nem tudjuk hogy mennek a dolgok, ne próbálkozzunk az idejükkel rendelkezni, satöbbi, wm a békesség nevében rákúrja a telefont mielőtt durvábbat is mondana.
(mint pédául, hogy mi anglia előtt sem éltünk egy földbe vájt gödörben ugyebár)

tény hogy lépünk innen, pár napig a kérdés az hogy mikor.

amikor hazaérek, a szomszédból kisettenkedik a fiú, és megemlíti, hogy hallotta, hogy wm felhívta a bátyját. én tudatom vele, hogy velünk így nem beszélhet senkik, mérgesek vagyunk, és sokszor emlegetem a szót, hogy "törvény" szabadkozik, sokat, mondom nem a te hibád, erre megnyugszik, és boldogan elmeséli, hogy a szomszédben van a miniszterelnökjelöltek vitája, aha, mondom, és rácsapom az ajtót. nem vagyok barátságos

lelkifurdalásom van, wm hazajön, kiterveljük, hogy átmegy, főleg, hogy ő kedvelte ezt a fiút. (közben lassan kirajzolódik a család képe)
tíz perc múlva már aggódva fütyülök, nem az a bratyizós típus ő, hová tűnt, füttyögök ész nélkül semmi válasz,
kisettenkedek, a szomszédból hallom a hangokat, hogy remekül eltraccsol a csávóval, meg annak a nőjével, remek mondom magamban.

még öt perc múlva wm támolyog be a szobába, izzadt a homloka, és az arckifejezése furán kétségbeesett. át kell jönnöd, hogy bemutassalak a nőjének, suttogja,
kezet nyújtok, a negyvenes kiszeltündés nő, lenyalja a csipszes ujjait, és megfogja az enyéimet, agnyeska, ó remek, édesanyámnak is ez a neve, voltak franciaországban, sooookkkal jobbak a boltok, olcsóbb a sör, és elnézést a bátyus stílusa miatt, de ő utálja a keleteurópaiakat, dülöngél a lengyel nő meg az indiai faszi félrészegen, wm a hátam mögött áll, én a körmeimet a tenyerébe vésem, szabadkozom hogy mennünk kell, ők pedig kiabálnak utánunk, hogy majd egyszer átjönnének enni, barátkozzunk.

wm elmeséli később, hogy az indiai faszinak agnyeska előtt egy orosz nőe volt, kgb ügynök, akit a litvinyenkó-ügy környékén tűnt el.

én követelem, hogy új zár legyen az ajtón.
sokat nevetünk.

wm szerint, bármi is történik a kauciót nem fogjuk visszkapni, szóval kiengedhetem a fáradt gőzt,
bátran.

szóval egyik délután festettem véletlenül egy húlégballont a konyha falár
, a maradék festékekből meg egy szivárványt.

és a festékeket nem paokltam el.
nem bizony

wm szerez egy diktafont, felhívjuk a főbérőt megint.
az öregúr veszi fel, kedves, elnézést kér a fia viselkedése miatt, és ígéretet tesz a bútorokra, az ablakra, és a mérőszekrény kulcsaira.
wm a törlés gombot nyomta meg.

azóta sem történt semmi.
várunk.

ennyit a lakásügyről, plusz egy két fotó mai:

ezt láthatod ha belépsz hozzánk:
a baloldali ajtó a sufni, ahova annyi cuccukat dobtuk be amennyit csak bírtunk.

jobboldalt a háló, amiről nem lehet rendes képet csinálni.



kilátás az ablakából, gyárépületnek álcázott műteremhálózattal.

nappali összehajtott sportszőnyeggel:


és annak a rendeltetésszerű használata:
a fregoli helyén lesz az íróasztalom, arra a falra is megvan már a festménytervem:



ez az ablak a folyóra néz, meg a hídra. besüt a nap. klassz




love

ilyesmik vannak.

remélem elégedettek vagytok, három órámba telt ezt a blogot összerakni, és a felét se írtam le annak amit akartam.

nemsokára jövök a roppant tanulságos szülinapi hétvégével.

csókok

babafórum

indeksz, poronty

aszondja az egyik:

"a nyilvános hisztinál az első és legfontosabb szabály, hogy vastagon leszarjuk a körülöttünk levőket."

neki küldöm, és mindenkinek aki egyetért ezzel:

a_jó_ kurva_anyád!

szabályos

-gondolom ez nem SI mértékegység
-dehogynem, benne van a nevében is.
-?
-cSIpet