2013. június 26., szerda

társadalmi célú

Az jutott eszembe, hogy ha halmazokkal ábrázolnánk azon emberek csoportját akik a homoszekszuális párok örökbefogadása (házassága) ellen kampányolnak, és azokét akik teljesen abortusz ellenesek, akkor a két halmaz metszete kifejezetten nagy lenne.

2013. június 22., szombat

pricks

Van ez a típusú immigráns, nagyon rühellem őket.
Itt terpesztik a kényelmes nyugodt esélyegyenlőségben, civilizációban a seggüket, és ilyeneket tolnak:

Az angolok hülyék. Az angolok buták. Az angolok csúnyák. Lusták. Tehetségtelenek. Kövérek. Rossz rájuk nézni, nem tudnak összeadni-kivonni, egyszerűek és igénytelenek.
Ezek a immigráns arcok összejönnek a nagy közösen bérelt házaikban, isszák a legolcsóbb sajátmárkás söröket, esetleg a fészbukon nyomatjak a hasonló ekéket, és utána csapatostul körbekommentelik egymást, hogy ugyehogyugye. Ezek az arcok letagadják az élettársukat, mert úgy a több adóvisszatérítést kaphatnak, majd ekézik az ostoba hivatalokat.

Fujj de olcsó szar népség ez. Egyrészt, miért nem takarodnak haza a sok ravasz és intelligens társukhoz, ha már itt olyan szar nekik,
Másrészt, meggyőződésem hogy azért nem találkoznak a normális művelt jó arc angolokkal, mert nem beszélik a nyelvet eléggé és hát van egy szint ami felett a mónikasós szókincs sovány, másrészt a hozzáállásuk arra enged következtetni, hogy jóérzésű ember amúgy se szívesen állna le.
Csak hát égő. Bemutatkoznak hogy magyarok, (lengyelek spanyolok, pirézek, you name it)

Mondjuk a legrosszabb, amikor tömegesen az asztalra szarnak. Kiszabadulnak a balkánról, és elbalkánosítják az országot ahol otthonra leltek, ma például egy ilyen homofób kis hányásnak voltam a tanúja, és fel se fogja, hogy pont a tolerancia és a nyílt gondolkodás az ami ezt az országot megkülönbözteti attól ahonnan neki el kellett jönni egy normálisabb életért, arról nem beszélve, hogy az a helyi aki az ő véleményét osztja ezügyben, az őt a buzikkal együtt rugdosná ki az országból.


2013. június 20., csütörtök

rumba

-NÉGYEGY két-há NÉGYEgy két-há NÉGYEgy két-há.
-ha így nem megy, találjatok ki magatoknak valamit.

FOos szar-szar FOos szar-szar FOos szar-szar

2013. június 19., szerda

me h

Elmesélem, hogy manapság mi dühített fel nagyon.
Tegnap, az országos terjesztésű, legnagyobb ingyenes napilap kétoldalas interjút közölt a Pornószínésszel Akinek Annyira Szeretem A Munkásságát Hogy A Nevére Is Emlékszem.

Ez borzasztó. A világ egyre gyorsabban rohan a végzete felé.
A társadalom nyílt elszekszualizálásánál nem sok károsabb dolgot látok.

Nem a szekszuális felvilágosodással van bajom. A tudás, a tudatosság, a nyíltság, a merjünk róla beszélni, viccet csinálni belőle, művészetet fontos és jó, és hozzáad. Megkönnyíti teljesebbé teszi az egyén életét, és vérátömlesztés a társadalomnak.
84 megint, egyszerűen egy kielégült embert nem lehet a szívére hatva besorozni, az ember méhét csavaró kívánás erősebb a Pártnál.
 De van-e a szeksznél jobb szemellenző?

Ezzel a sztorival az a bajom, hogy elveszik a titkaimat, a bűneimet, bevilágítanak a sötét sarkokba, öntőgipszbe lógatják a farkát, kiöntik a helyét szilikonnal, én pedig holnap megvehetem ha akarom.
Nincs már miért szégyellni magamat, nincs miért pirulni.

A nagy önmegvalósítások hevében hirtelen a legunalmasabb gyerek a legegyedibb az osztályban, bár ezt egyik kis individuállatka sem ismeri fel.

Nem egy olyan nővel találkozom, akinek az éntudata pink martini, a folyadék a szekszualitása, az egyéb pedig az áttetszőre kandírozott cseresznye, és nyilvánosság előtt folyamatosan megy a kóstoltatás. Pontosabban, más nem is.
 Az vagyok amennyire baszást sugallni tudok.

Utálom. A szeksz titkos, a szeksz bűnös. És hogyni kéne hogy az maradjon. A korlátok megszüntetése unalomhoz vezet. Ha mindenki oralizál a közparkokban, akkor már nem izgi szopótérképet gyártani.
Az amiről évekkel ezelőtt még nem beszéltünk csak magunk közt, az most besztszeller, meg kétoldalas cikk a Metróban, meg olcsó utalás valami random kollega bögréjén, aki elvörösödik a rákba ha belekérdezek.

A másik kérdés pedig az, hogy a nyugati civilizációnak erre valóban akkora szüksége van? Eonokra vagyunk attól, hogyha sokat maszturbálsz megvakulsz. Viszont vannak még olyan kultúrák, ahol égető szükség lenne  egy kis szabadosságra, megértésre, nyíltságra. Ami viszont a civilizáció naposabbik oldalán van, az már a kifele halad a példamutatás kereteiből.

A kötelékek felszabadító ereje mondta a színészÓriás is minden bizonnyal.

Gondolkozzatok, nem tudtam kifejezni mindent ezzel kapcsolatban pontosan.






2013. június 18., kedd

olvasónapló

Nagyon, nagyon sokat gondolkodom mostanában.
Úgy tartom, a szellemi frisseséggel tökeletes párhuzamot von a fizikai  fittseg. Mindannyian különböző adottsagokkal születünk, de edzeni, gyakorolni es sajat magunkhoz képest, vagy akár egyetemesesen értett csúcsokat elérni lehet.
A különbség a kettő között az, hogy az egyik edzettségi foka állapota  latszik, a másiké rejtett, illetve a szellemi tespedtség még senkit nem vezetett szívrohamba vagy cukorbetegségbe, értitek.
Mondjuk nem ilyeneken gondolkodom.

Nincsenek illúzióim, valószínűleg soha nem leszek képes  egy szellemi Iron Mant  megcsinalni, egy 40nap40maraton tipusú kihívást kimakszolni; az élvezet még mindig fontosabb tényező számomra mint a kihívás leküzdése. Arról nem is beszélve, hogy mi az intellektualis Iron Man? Nem tudom hol van a felső határ, a célvonal.
Mindenesetre egyelőre élvezem az edzést. Mivel ez az én blogom, nem szarozok itt mindenféle álszerénységgel, úgy gondolom hogy én lassan maratonokat tudok futni. És el kell mondjam, egyre jobban élvezem ezt.

A legfontosabb edzés pedig az olvasás. Esszenciális. Mert össze lehet gyűjteni egy műveltséget, tudást, intellektuális fölényt kivonatokból véleményvezérektől, filmekből elemzésekből, nyilván. Az én problémám ezzel az, hogy egyrészt az, hogy így hajlamos az ember mások vélemenyet szajkózni  - az üres szellemi koravénség nem túl szexi,  másrészt, a nem olvasás mindenképpen a legkevesebb ellenállás irányába mozdulás, ami általánosan a világ elbutulása kicsiben. Mondom ezt úgy, hogy tudom hogy van az olvasóim között tudatosan nem olvasó is, aki sok tanult kollegát meg tudna győzni bármiről.

No mindegy, ennyit az önf*sszopkodásról, jöjjön a lényeg.

1984.
Majdhogynem katartikus élmény volt. Olvastam már régebben, tínédzserként, hiszen kult könyv, szóval a történet megvolt, meg tudtam mondani, hogy olvastam. Most végre fel is fogtam. Mondjuk oldalanként meg kellett állni, és egy-egy blokkot újra és újra átrágni. A 84 egy  nagyon keményen gondolatébresztő könyv, a körülöttünk levő világ rengeteg gonosz trükkjére világít rá. Nincs kétségem afelől hogy újra el kell majd olvasnom.
Ami viszont érdekes - nem most jöttem erre rá, de most ismét megfogalmazódott bennem, mennyire kivételes helyzetben vagyok vagyunk azzal hogy a jelen Magyarország történelmének a tanúi lehetünk- bár én könnyű helyzetben vagyok, más elsődleges nemiszervével büntetem a csalánt.  A nyugati demokráciák unalmasak és eseménytelenek. A mindent elöntő lassú fullasztó magyar közöny ezerszer érdekesebb mint egy olyan társadalom ahol minden okés. Igazából a brazil-török-egyiptomi eseményeknél is érdekesebb. Fáj és gennyes kinyomni egy nagy pattanást, de hamarabb gyógyul, az elbutított, közönyre idomított magyar meg hagyja jól betokosodni a cuccot.
Amit tudok tanácsolni azoknak akik nem olvasták még a 84et, és akarják: picit politizáljatok előtte, szerintem az nagyon komolyan hozzátesz az élményhez.

A másik könyv amit olvastam, Az út, Cormac McCarthy tollából.
Az Emily adta, hogy olvassam, neki ez fontos könyv. Emily érzékeny és szellemileg üdítően friss kislány, de életem legszarabb könyvélménye is tőle származik, szóval kicsit tartottam tőle.
Az út nagyon kemény könyv. 
Először is. Én nem tudok ronda környezetet elképzelni, Mordorról sem volt semmi fogalmam se hogy milyen, amíg a filmet nem láttam, pedig nem egyszer olvastam. Most már megy.
Az út nagyjából olyan mint amikor Samu és Frodó mennek a hegyhez, csak változatosabban szar a terep, nem cimborák hanem szülő-gyermek, és sokkal kevesebb a remény.
Nem tudok okot adni arra hogy miért olvassátok el. Szorongó, depressziós reménytelen történet, valószínűleg a LEG mindháromban, ezért olvassátok.
(most, hogy kerestem a magyar címét megtudtam hogy film is lett belőle Aragorn játsza a Férfit, mégsem volt olyan földtől elrugaszkodott a Mordoros hasonlatom)
Az elején volt egy érdekes érzésem. Hiába szó a történet egy férfiról és a fiáról, az elején egy barátnőmre emlékeztetett, aki miután a férje elhagyta, a fiával próbált tovább élni, nyomorúságosan, de gerincesen, foggal körömmel.

Na gyerekek, olvassatok.



2013. június 10., hétfő

mamma mia

Én nem szeretem a baccpenszerteneszill filmeket. Amikor kicsi voltam és ezek a filmek annyi generációs társamnak kultfilmmé váltak, én nem szerettem a vígjátékokat. Nem tudtam rajtuk nevetni, se a lütyőn, vaklármán se az összes hasonlón.
(Meg semmin ahol a bonyodalom azon alapul hogy valakik elkerülték egymást. A halálom. Az ilyan filmeket 8o százalékban az elkerülés pillanatában kikapcsolom, ki én, ki a picsába, engem ne nézzenek hülyének.)

De a minap azért hasznát láttam hogy minden húsvétkor, karácsonykor, és nyáriszünetben kétszer leadták az összeset minden csatornán. A céges buszon van egy olasz srác, vele elegyedtünk beszélgetésbe a megállóban, közös pontok, tudja magyarul, hogy jó reggelt valami ismerős ismerősétől, én meg hogy bondzsornó,  a Bud Spencer Terence Hill filmekből tanultam, a hát persze hogy ismerem- hazudom, a fiúm tud sirályul is, (és utóbbi nem is hazugság)
És kész a kapocs, ezzel a sráccal most már mindig mosolyogva üdvözöljük egymást, mert neki ők nemzeti hősök olyan mintha random külföldi ismerné BornemisszaGergelyt, szóval a nemzeti hőseit ismerem, sőt ha hozzáadjuk, hogy a Terence Hill papos sorozatát is leadták párszor a magyar tévékben a nemzeti szentjeit is,

Szóval eldúdoltuk hümmögtük még a buszon ezt, és barátok vagyunk:

2013. június 9., vasárnap

próbálkozok

Mivel mind túl félénkek voltatok megkérdezni, hogy
"ugyan aklü. menő narancssárga-zold-barna kockás szoknyádat ami majd' minden amszterdami fotódon szerepel hol vetted MÁN?!"
El kell mesélnem, hogy azt ám én varrtam.


Az alsószoknyára a gyöngyöket is egyenként, soha többe nem veszek olcsó gyöngyös ruhát, mert ezeket fellvarni rabszolgaság. Mondjuk nincsenek illúzióim a drága gyöngyös ruhákkal kapcsolatban sem.

Mindezt azért mesélem el, mert ma fejeztem be a legújabb darabot, lesz majd róla fénykép is, amint a kiegészítője amit terveztem hozzá kész lesz. 

Süt a nap. Megérdemeltük, kiböjtöltük.

2013. június 3., hétfő

xxx - ajtók, ablakok

Rengeteg képet nem mutattam meg még az Amszterdam sorozatból, de ahogy halványul az élmény úgy válik egyre nehezebbé leülni és válogatni. Ez a mostani kör viszont az egyik kedvencem, az amszterdami ablakok azok nagyon nagyon menők.











Amit az amszterdami ablakokról először is tudni érdemes, az az, hogy nagyon tiszták. A barátaink mesélték, hogy a hollandok állandóan ablakot pucolnak, és igen, láttunk nem egyet.
Ennek köszönhetően az ablakok tükrök.






A magánházak ablakai is:



Az ablakokon ritka a függöny. Ez talán a legszokatlanabb dolog. A házak felfele növekedése miatt az utcaszinten szint mindig  nappali van, vagy konyha, és és pontosan annyira lehet bekukucskálni amennyire elvetemült vagy és szégyentelen. (én nagyon, wm pont nem, volt is éviéviéviéviéviÉVIII)

Szóval konkrét életteret nem fotóztam, de azt vettem észre hogy nagyon sok ember tematikusan rendezi be az ablakját, virágkompozíciókat mutogat, díszeket fordít kifele nézve,






esetleg a világról alkotott véleményét osztja meg:


vagy a gyűjteményével dicsekedik.


 Na de komolyan.




Ezt az ablakot nagyon nagyon szerettem, egy konyháé, bent egy öreg bácsi lakott:




Ami szintén meglepett (és vastagon van szedve a"miért akarunk Hollandiába költözni" listán) az az, hogy meglepően sok ablakból szűrődött ki komolyzene, és rengeteg, RENGETEG könyvespolcot láttunk.  szuperszónia


 Szóval, odafigyelnek, szépek is az utcák.Az ajtók is nagyon vagányak,  nincs olyan köztük ahova ne mennék haza:






Odafigyelnek a részletekre. Lehetne talán azt is mondani, hogy ez túlzás, de szerintem csak hagyják hogy a szépségátvegye a kormányzást. 


Például ez.itt, a balkonládában levő virágok színe. Passzol.



Mellékesen megemlítem, hogy Hollandiában rengetegen cigarettáznak, és mind kifejezetten kívánatosan. Nagyon, Nagyon szerettem volna rágyújtani, nem egyszer


Na de ablakok ajtók.
A végére hagytam a legmenőbbet.

Ámuljatok




Ha ajtó lennék, ilyen lennék. Ennyi.

2013. június 2., vasárnap

olvasónapló

Kitaláltam, hogy ezentúl mindig elmesélem miket olvastam.

csak.

Szóval az előző iszonyú klassz menet után, ahol egyik könyv jobb volt a másiknál és így tovább most egy kicsit döcögősebb volt a menet.

Először Iain Bankstól olvastam a Darázsgyár című REMEKET. Ha szeretitek a morbid, furcsa rémisztő dolgokat, akkor uccu. A hideg kirázott párszor. Ha pedig a csavaros könyveket is szeretitek, akkor ezt nem hagyhatjátok ki.
Soha nem olvastam még ettől az írótól, mert RENGETEG könyvet ír, és nekem az mindig gyanús. Hát, ha az összes többi könyve szar is, akkor is megérte próbálkoznia, ez annyira szuper. Mindenesetre ezt majd még fogom tesztelni a jövőben

Ezután kellett egy kis szünetet tartanom, mert nem volt semmihez sem kedvem, aztán véletlenül felvettem a Dűnét.
Amiről -hiába olvastam már- nem is sejtettem hogy mennyire eszméletlenül szuper könyv, most ittam minden szavát, egy csomó dolog megvilágosodott, meg egy csomó mindent most értettem meg. Ami azért menő, mert most eredetiben olvastam, szóval elvileg nehezebb kellett volna hogy legyen, de nem, úgy folyt mint ujjak közt a finom homok.Általában nem vagyok oda a túl hosszú könyvekért, de ezt tudtam volna olvasni tovább, százig, ezerig.
(el is döntöttem, hogy el fogom kezdeni a Trónok harcát,  most nagyon jó volt ez a politikai uralkodóházas intrikás vonal. csak a kurva sárkányok, azok ne lennének)

Aztán nagyjából elfogytak a könyvek itthon. Van rengeteg amit nem olvastam, de érdekes módon ebben sokszor eléggé különbözünk wmmel, sok könyve van a másiknak amit nem olvasunk el.

Ezután elkezdtem a Korbácsot Barkertől, de türelmetlen lettem, és letettem a huszadik oldal után, nem esett jól, kínlódás volt.

Végül az Anansi Fiúk Neil Gaimantől. Ezt sem éreztem nagy vasziszdasznak, vidám, humoros, trükkös könyv, tökéletes starndra, meg a buszra, tényleg klassz, de többet kívántam végig. Viszont rég olvastam Gaiment a blogbejegyzésein kívül, és nem árt kicsit gyakorolni, elvileg június végén jön a új.

A hétvégén viszont voltunk könyvesboltban, majd jelentkezem. Mondjuk a nyár végre itt van, a hétvégére már húsz fokot is mondanak, bringával kéne dolgozni járni, mert egy nagy fehér koca vagyok, szóval a buszos olvasás kiesik ajjmár.