royal

Elnézést kérek, de komolyan, újabb varrós blog. Néni lettem, ez van. De igazából nincs is nagyon mit jelenteni, május óta tombol a nyár, emberemlékezet óta nem volt itt ilyen,  a szabadidőnkbn sétálunk, kirándulunk vagy heverünk, attól függően mennyire van meleg.

Ezt a ruhát még tavaly csináltam. Azert nem dicsekedtem vele mert szintén nem vagyok teljesen megelégedve az eredménnyel.

Szóval a szabásminta az "NewLook6774". Amikor ezt a ruhát csináltam még közel nem tartottam gyakorlatban ott hogy ennek nekiállhassak, és ettől függetlenül is, abból az időből rengeteg félkész, elcseszett darab van.

A ruha jó méretben, de nem passzol, eláll, különböző méretű darabokat vágtam ki a szabásmintából, lecsúszik, hosszú, rövid, satöbbi, nem is hordtam sokáig. Most viszont már lassan kezdek annyira megtanulni varrni, hogy az elhibázott darabokat is meg tudom javítgatni, szóval most már hordható ez is.
A fazonnal csak annyi a gondom, hogy kicsit túl sok a cici, melóba annyira nem elegáns, de például kirándulósnak teljesen jó.

Mégis amikor erre a ruhára gondolok, akkor azzal a szóval teszem hogy royal, mert annyira odavagyok a mintáért. Ti hogy gondoltok a ruhadarabjaitokra amúgy?

Szóval az anyag. Ezt még Amszterdamban vettem, harmadmagával, a lila-sárga pöttyös anyagot elcsesztem, az ehhez nagyon hasonlóból meg egy nagyon menő szoknyát varrtam majd megmutizom azt is. Csodálatos anyagok voltak, felfoghatatlanul nagy választékban, legközelebb biztos vagy tízzel-tizenöttel jövök vissza.

Nem tudok vele betelni, komolyan.
Ma ebben mentem a szombati bevásárlós sétánkra. Beültünk a megszokott cukrászdánkba, én cseresznyés sajtpitét ettem a wm gazdagos répatortát. Már a felszolgálás után vette észre hogy van benne mazsola (az nem raisin, az sultana. tök-más, értsd meg) Felsóhajtott és betolta a sütit. A szívem pontosan úgy érzett iránta mint a szám a cseresznyés vaníliás sajtpite iránt. Nyami.

A szokásos cukrászdánkba csak öregek járnak, nem is értjük miért, de mindig nyugodt, csendes kellemes. Sanzonok szólnak és a felszolgálók franciául beszélnek egymással.
Ma az összes néni szimpatikusan méregetett, és később az utcán is, szóval van abban valami hogy a ruha mintája arisztokratikus. Fura volt. (vagy tényleg néni lettem.)





A kert a szomszédé, cicaszittelek amíg Amszterdamban  (iszonyú irígy vagyok) nyaral, a nyakláncot pedig egy cseritiben találtam 5o píért, tökcuki

hugiruci

Újabb varrós bejegyzés, most a blogolvasók előnyben a facebook cimbikkel szemben, a szett szülinapi ajándék, nem akarom a meglepetést elrontani, ide pedig nem jön az ünnepelt.

Szóval a szett egy nagyon közeli barátnőm szülinapjára készült. A korábban említett büdösruha alapján csináltam, de most már tanultam a hibámból és a gumírozás nem olyan feszes, sokkal kényelmesebb.

Szóval van egy felnőtt nembüdiruha, gumis, vállpántos, plusz a a hátán van keresztben egy egy vékony farkasfog pánt is.

Kiegészítőnek pedig jár mellé két kisruha is, van két csodaszép kislánya, szereti őket passzolósba öltöztetni, jól is áll nekik. (mondjuk eddig csak tündéri légies cuccokban láttam őket, majd kiderül hogy bírják a színeket meg a geometriát)

Aztán hogy ne csak a három ruhát küldjem, van a kislányoknak masnis hajpánt, meg ridikül. Odavannak a ridikülökért.

 

Ez a szett 2o munkaóra volt ( pontosabban egy és háromnegyed évad dexter), a gumírozás iszonyúan időigényes, akármilyen könnyű is maga a szabásminta.

Remélem majd kapok fotót a modelleken , de addig is .

büdösruha

Ezt a rucit már sokan láttátok, de azért felpakolom ide is, hátha mégsem.
Szerintem szuperül néz ki, de mégsem szeretem annyira, úgy gondolok rá mint a "büdösruha". Eléggé zárt az oldalánál, meg a hónikájánál, szóval a szuper anyaga ellenére nem szellőzik annyira.

Amúgy ha valakinek kedve támad, akkor iszonyú könnyű elkésziteni, kettő darab táglalap, a felső begumírozva, összevarr, tadááá

Az egész bejegyzés igazából dicsekedés. Ezen a hétvégén van a kikötői fesztivál, kivettük mindketten a pénteket, és egész délelőtt kávézgattunk, fényképezgettünk, hajók közt tiblábóltunk, matrózokkal cseverésztünk, elfáradtunk hazajöttünk.
Faint volt.

Amikor ez a kép készült, akkor mondjuk voltam annyira dögvész, hogy felhívtam a kollegáimat, hogy menjenek az ablakhoz és integessenek vissza nekem. A következő képen megmutatom hol dolgozok, remélem elég nyílvánvaló. (ebbe érdemes belekattintani, elég faintnagyban amúgy)

hormonhíradó ismét

Kuba a szerelmem. Itt egy új adag fénykép, odavagyok érte.

 

kekzoldruha

Most léptem szintet. Ezen a ruhán már nem látszik hogy nem bolti, nagyon pöpec lett.

Hét órába telt kábé de ebbe beleszámítom a szabásminta kivágását, a szabást, meg a szabásminta nem túl érthető magyarázata feletti kábé másfél óra fejtörést. Szóval legközelebb kábé három óra.

Szóval iszonyú elégedett vagyok, ápol és eltakar, közel se nézek ki benne akkora debellának amekkora vagyok. Ma volt rajtam először, nagy értekezlet volt, iszonyú sokan megdícsérték, és meg kell mondanom, az arcok amikor mondtam hogy SK azok felbcsülhetetlenek voltak.

Szóval elölről hátulról:

Trükkös lapruha amúgy a fazonja, egyberuha de a dísz miatt olyan mintha áthajtós lenne, oldalt masnival:

ez meg a dekoltázs, megfáradt munkásfejemmel:

Ha valakit érdekel, Simplicity 1653.

virágok

Megvettük a jegyeket wm és az én egyik anyukámnak, nagyon várom már őket. Wm anyukája még nem volt nálunk soha, szuper lesz.

Nem tudom mi a neve ennek a növénynek, de Anyu nagyon odavan érte, és állítólag otthon nem nő ilyen nagyra, szóval betartom az ígéretem, itt egy pár kép róluk

Ilyen álmok:

Beütött az apokalipszis, nem tudom pontosan hogyan meg miért, de az álom alapszövetében benne van. Hárman sétálunk, a nagymamám, anyu, meg én. Egyszercsak a nagymamám elkezd nagyon nehezen levegőt venni, meg rázkódni, és én tudom, hogy elkezdett most meghalni. Odaugrok, és hátulról nagyon erősen átölelem, és rákiabálok anyura hogy jöjjön ő is, ő elölről öleli át, és így állunk szorítva a nagymamámat amig meg nem hal, egy két perc.
Felébredek, rossz, kimegyek pisilni.
Visszafekszek, sétálunk tovább ketten, anyu is elkezd meghalni, ő leesik a földre, odafekszek mellé és addig fekszek mellette, amíg ő is meghal. Tudom hogy meg tudnám menteni, mert van elsősegély végzettségem, de mégsem teszem, mert úgyis itt az apokalipszis, és így szenvedett a lehetőség szerinti legkevesebbet, mg úgyis a mennybe megy.
Megint felébredek, és inkább lejátszok egy menet kendikrásst a telefonomon minthogy visszafeküdjek.

Közben azon gondolkodom, hogy mindketten szuperül haltak meg, így kéne mindenkinek, én is így akarok, csak engem a wm öleljen.

Kicsit összeszedem magam akkor elkezdem a halottasházas sulit.