Csárlsz

Amúgy meg szólok, hogy a tesóm Csárli szuper dolgokat mutogat a blogjában menjetek nézzétek meg.

Puha Párna

Nincsen kanapénk szófánk, heverőnk, cserébe van egy letakart kettőbe hajtott matracunk, meg rengeteg kisebb nagyobb párnánk.
Ha vendégek jönnek ők is földön ülnek, párnáznak.
Sok párnát varrok, van bútorszövet bolt, ami kilóra árulja a ljárt katalógusait, nagy tételben hozom el őket, és vagy elküldöm anyukámnak aki nagy táskagyártó, vagy párnákat csinálok.

Itt van például három, az alsó fele rági barna kordnaci.

Az egyiknek még zsebe is van.

Ez pedig itt nagy büszkeségem, minden okom megvan rá, na:

Ez pedig itt nagy büszkeségem, minden okom megvan rá, na:

puha párnák közt

jópár éve olvastam egy hírt amiben az volt hogy a férfi a nyaraláson a felesége mellett álmában meghalt.

azóta minden este elalvás előtt megnézem wm arcát, jópár éve minden este, hogy emlékezzek, akkor is ha mérges vagyok rá, minden este.
néha bohóckodik, grimaszol, de akkor is megnézem mindig .

csak hogy tudjátok.

analóg

Nem tudom hogy meséltem-e, de ha igen akkor bocsi, ismétlem magam.

Valamikor március közepén a gyönyörű gyönyörű parkban ami a munkahelyemmel szemben van és az ebédemet szoktam elkölteni leállított egy párocska hogy csináljak róluk egy képet.
Jó, szuper, szeretem, oda is figyelek mindig hogy faintosak legyenek a képek, (nem fogom elfelejteni a Cicakata csalódottságát hogy valami vizuálanalfabéta fekvő fotót csinált róla a BigBen előtt és vissza). Mindig arra gondolok, hogy a kép amit csinálok egyszer a kedvenc fotóik egyike lesz.

Szóval a lány a kezmbe adta a kamerát és teljesen sokkot kaptam hogy ez filmes, tudatos amatőr fotós , sőt kábé felnőtt korom óta nem volt ilyen a kezemben. Hirtelen teljesen bevillant hogy nem tudom hány kép van egy tekercsen, hogy kell újabbra tekerni, és legfőképpen az, hogy itt nincs felelőtlen újrázás.
Szerintem nagyon jól sikerültek a képek.

Az élményt azonnal megosztottam a céges közösségi háló (!) fotós oldalán, és megemlítettem hogy biztos veszek egy eldobható kamerát hogy kipróbáljam az élményt. Ott hirtelen egy csomó ötletet meg tanácsot kaptam, amiből csak egyet fogadtam meg. Miszerint hogy ne vegyek eldobhatót, az ibéjen már egészen olcsón lehet valódi kamerákat szerválni. El is döntöttem hogy jó, ez mindenképp a listára kerül, wmnek is elmeséltem.

Aztán felnéztem az íbéjre hogy bőrt keressek a táskához amit csinálni akarok, és észrevettem hogy wm masinákra vadászik, el is csesződött a szülinapi meglepetés, de legalább rá tudtam szólni, hogy ne második világháborús antik darab legyen, használni is akarom.
Szóval szülinapomra analóg fényképezőgépet kaptam.
Elsőre nem is örültem annyira, mert tök modern, kettőezerkettes, automatikusan viszi a filmet, nagy dufla, okos, és nem ilyen kis csinos hipszter kiegészítő amire vágytam.

Aztán amikor nekiálltam próbálkozni  rájöttem hogy mennyire, mennyire menő gépem van, nagyon jó érzés vele játszani.
Az objektív ami rajta van csak közeli dolgokra jó, szóval megpróbálkoztam a legnehezebbel amivel csak lehet, emberfotózással.
Van egy teóriám, hogy minél nagyobb a gép annál könnyebb, mert ha valami tégla van a kezedben akkor elhiszik hogy nem csak a lelküket akarod ellopni hanem értesz is hozzá. Illetve hogy ha megkérdezzük az idegent hogy szabad-e fényképezni akkor eltűnik a sponteneitás, (mindkét teóriámat Lemonka szanaszéjjel rombolta tegnap, ugyanolyan kisgépe van mint nekem, ész szuper emberfotót rakott ki a fészbukra)

Szóval az elmúlt két hétvégén csináltam egy pár portrét is, de fogalmam sincs milyenek lettek. igazából már arra sem emlékszem hogy milyen képek vannak. és ráadásul van még nyolc kocka. nagyon megválogatom  hogy mire költöm el őket. Iszonyúan várom már, nagyon kíváncsi vagyok.

De hogy addig se maradjatok kép nélkül, múlt hétvégi sztori.
A város egyik legillusztrisabb utcájára majális alkalmából egy csúszdát telepítettek, hetekig erről zengett a sajtó, akkora volt az érdeklődés hogy sorsolni kellett hányan csúszhatnak. Én csak figymáltam, mi menőbbet építettünk a pincénél, és nem is volt sokkal rövidebb.
https://www.youtube.com/watch?v=SkA-uJg3yqM

De azért ja, Brisztol eléggé menő város na.

kis érdekes infó, ahol a csúszó van a pályán ott kell befordulni balra, sétálni két perct FÖLFELE , na ott dolgozok én.

magad uram ha pénzed nincsen

Már egy ideje tartozok azzal hogy megmutogassam a dolgokat amiket varrogatok, lassan másfél éve megvan a gépem. Most szépen lassan be fogom pótolni a lemaradásomat, rögtön duplázok.

 Ez egy felső volt, nyakbaakasztós ujjatlan, egy turiban találtam és főleg a hozzá tartozó kendő miatt vettem meg. egy két évig kuksolt a majdleszbelőlevalami dobozban, a fazonja gyáltalán nem jött be, de valamikor az év elején átalakítottam szoknyának.
 A kedvencem a hátulján egy kis masni, kicsit oda kell figyelni amikor leülök, de nagyon feldobja, furcsa eléggé.

Érdekességképp mondom, hogy ebben a szettben voltam szavazni, aznap készül a kép is. A szerelés alapján vajon milyen lehet a pártpreferenciám?

.

Ez a múlt hétvégén lett kész. (ha valakit érdekel a Butterick B5898 szabásmintája alapján)
Egy áthajtós lapruha nagyon hosszú övvel. Az anyagválasztás nem a legszerencsésebb, eléggé nejlon, és eszméletlenül csúszott ami nagyon megnehezítette mind a szabást mind a varrást, avatott szemeknek látszanak is a hibák rajta. Szerencsére kevés avatott szem van a közelemben szóval boldogan parádézok benne, mert a mináért meg a színéért eléggé odavagyok.

hormonhíradó

Ez a cseh barátnőm gyereke olyan másfél éves, már találkoztatok itt vele a blogon..

Teljesen szerelmes vagyok bele. A véletlen úgy hozta hogy a szomszéd utcában laknak, szóval egy csomószor sétálunk, meg piknikezünk, meg bevásárolunk hármasban, a kissrácot a születése óta ismerjük. Wm is nagy haverságban van vele.
Az anyukája tudta hogy nem felhőtlen a gyerekekhez való viszonyom, soha nem kérdezte meg hogy tetszik-e szép-e ugyes-e. Sose adta a kezembe, de átengedte a kértem, nem beszélt róla csak ha kérdeztem, továbbra is felnőtt értelmes beszélgetéseket folytattunk egymással.  Csak természetes volt minkettőnknek, hogy mostantól jön a csomag is velünk.

Nem tudom hogy az ő hozzáállása vagy az én belső fejlődésem, de már nem utálom a kisgyerekeket.

Ezen a képen tökre emlékeztet az unokaöcsémre, akit akkor ismertem meg amikor fél éves volt. Kábé két éves lehetett amikor már rendszeresen jártam oda. Aranyos volt meg minden de fél óra múlva már iszonyúan idegesített, nem éreztem magam kényelmesen, és azt gondoltam hogy rossz. Most jövök rá, hogy valószínűleg velem volt a baj és ő is pont ugyanilyen czukker lehetett. Kár hogy lemaradtam róla, ahogy sajnálom hogy a magyar legjobb barátnőm két kislányának a babakorához is csak indifferensen tudtam hozzáállni.

pedig a gyerekek cukik. A Füli meg a Szöszi kisbabáját meg már alig bírom kivárni hogy lássam

A hormonhíradó speciális különkiadását hallották