2009. szeptember 30., szerda

zöld

a lássos fürdőgolyó kékre festette a fürdővizemet, és szerettem volna kipróbálni, hogyha belepisilek akkor bezöldül-e, de sajnos sokat ittam egész nap, meg fürdés előtt vécéztem is, és az a kevés pisi amit kiküzdöttem magamból túl fehér volt, de legközelebb majd biztosra megyek.

2009. szeptember 29., kedd

V-nek

képzeld, egyszer lekakilta a kezem egy lilabogyóevő madár, szétkentem, és rajtahagytam egy kicsit, utána alaposan lemostam, de a lila folt ottmaradt a kezemen napokig

2009. szeptember 25., péntek

ártiszt

az van egyébként, hogy egy művészkedős kolleganőmmel megállapítottuk, hogy kéne valamit közösen csinálni, össze is jöttünk, csináltuk is. furcsa, mert a tépkedésben, ragaszgatásban, pacsmagolásban elvesznek azok az egyébként nem kicsi különbségek, amik közöttünk vannak

generációs szakadék b****meg, nagyon súlyos...
hát idáig is eljutottunk.

szóval ez a közös munka elindított valamit,

és azt vettem észre, hogy vettem gyurmát
és van ötlet,
és az teljesen kész is van bennem,
és a gyurma alakul
és a lelkesedés nem fogy
és került festék is,
meg fényképezek sokat


olyan dolog ez, mint amikor van valamid, azt leteszed valahova, és megfeledkezel róla,aztán rákerül ezmegaz, és eltelik jópár év,
és aztán egyszer csak előkerül, és te meglepődsz, hogy nem is tudtad, hogy neked az a valami megvan még

jó dolgok ezek barátaim

index

hát ezen beszartam:

a lengyel LIBERÁLIS!!! kormány egyhangúlag elfogadta* a szexuális bűnözők (pontosabban a pedofilok) kémiai úton történő kasztrálását,

most fogok lengyel útlevélért folyamodni

*hopp a cikk a reklám alatt is folytatódik, szóval a csillag helyébe képzeljetek annyit, hogy "már majdnem", egyelőre még csak az alsóház mondott rá okét, de 400ból 398 az jó arány.

2009. szeptember 21., hétfő

Bristol International Kite Festival 2009

elmesélem nektek a múlt hétvégét, jó? hát persze hogy jó, lesz sok szép kép, meg mozgókép is, napsütés meg boldogság, szelerem, mi kellhet még egy kellemes hétfő reggelhez?

szóval, az úgy kezdődött, hogy már júniusban kiszúrtam, hogy lesz ez a sárkányfesztivál, szóval fogtam, és jól lefoglaltam magamnak ezt a hétvégét a munkahelyi szabadságosnaptárban.
és nagyon vártam, nagyon.

közben még vendégünk is lett majdnem, ennek is örültem, mert ha hozzánk jön valaki, akkor annak mindig kell valami eksztra szórakozás, és ez elment volna kettőnek is, de sajnos mégsem sikerült a találka (nem baj, majd tavasszal!)

és egy héttel a fesztivál előtt az addig borús, genya idő elkezdett elvonulni, és tudtam hogy gyönyörű hétvégénk lesz,

és múlt szombaton reggel csináltam szendókat, begyűrtam a plédet a hátizsákba, és elindultunk a helyszínre. ami az utcánk végén van, egy órányi túra után, nem is tudtuk, ha kájtozni akartunk mindig egy csomót kellett utaznunk, pedigde!

szóval, itt a zöld hídon megyünk át, páran tudjátok, alattunk a
gőzvasút, az utasok integetnek, és ott a távolban az égen.. bizony azok már sárkányok, siessünk, siessünk!

persze azért előtte még sokat kell menni, felfele:

évike így örül, hogy nemsoká ott lesznek:

már csak egy domb választ el:

és megérkeztünk, nem is késtünk, és nincsenek is sokan :)

próbareptetések
két nagy medúza egymás mellett, sajni ezután már csak külön külön sikerült őket lekapni




ilyen a nagyobbik:


kutya alulról
tengeri herkentyűk:


gyakorlás
és műsor:



ez a sárkány, amit a narancspólós bácsi ereget, kilencven különálló minisárkányból állt:



ha nem hiszitek el katt erre a képre, és számoljátok meg:

letelepedtünk piknikezni, ilyesmi kilátással a városra, sütött a nap, jó szagunk volt, zene, sárkányok, csomóan piknikeznek, és mindenki mosolyog egymásra, és képzeljétek már majdnem aludtam, mikor arra lettem figyelmes, hogy valaki nagyon kiabál egy kutya után, résnyire kinyitottam a szemem, ott szaladt el egy vakarcs, és én hopp kinyújtottam csak a kezem és elkaptam a pórázát, mert gyorsabb vagyok mint terminátor

én nem akartam az én sárkányaimat elvinni, mondván hogy sokan lesznek, nálam ezerszerte menőbbek is, wm pedig azt mondta, jó de ő hoz pénzt, én nem akartam neki ezt megengedni, aztán nagy huzavona után hozott pénzt, szóval a képen a vadiúj sárkányomat készülök éppen összerakni.



azt hiszem, az amatőrök közül az enyém volt a legszebb :)


aztán volt még egy csomó műsor, ilyen szellemizék, meg tengeri herkentyűk az égben, meg szinkronreptetés, meg lábak:





repül a bálna: ez a hal óriási volt, hatalmas.
aztán szépen hazamentünk, és boldogok voltunk

és egy héten keresztül keresztül kerestünk zenét ehhez:

2009. szeptember 18., péntek

angolturi

itt is vannak ám angolturik. turik angliában. angolturik. bruhaha
azért itt kicsit más.

szóval úgy működik, hogy ha megunod, kinövöd, feketével összemosod, satöbbi, a cuccaidat, akkor nem kidobod, hanem kiválasztasz egy neked tetsző jótékonysági egyletet, annak a pecséttel levő nájlonzacsijába berakod, és beviszed nekik.
ugyanígy a könyvekkel, szirszarokkal, megunt étkészlettel, porcelánnal, ékszerrel, játékkal, sőt sokszor bútorral is.

mindenféle jótékonysági bolt van, cseritiknek hívják őket (charity-jótékonyság), kezdve a szívbajosoktól, a rákosokon keresztül, a kidobott kiscicákon át, az ártatlanul bebörtönzöttekig.

(gyanítom egyébként lehet egy olyan is, hogy az éhező magyar vállalkozókért, aztán megy a londonturiba a körúton, ugyanazon az áron amiért az egyszeri angol megvette két éve)
na de ne legyek már ilyen rosszindulatú, ez egy jóhangulatú bejegyzésnek készül

például az étkezőgarnitúránk, egy nagy barna asztal, hat szépen faragott székkel, egy kocsma felújításakor került a hajléktalancseritihez, akik használtbútorokat árulnak.
a befolyó pénz megy az adott célokra, a boltokban pedig általában önkéntesek dolgoznak

de van már négy nagy kirakósunk is cseritikből, sose hiányzott belőlük egy darab se, vettem már kis kristály tálalóbödögéket az egyik aromalabomhoz, jópár könyvünk ezekből vannak ésatöbbi ésatöbbi.

érdemes bemenni, mindig találni valami érdekességet.

és hogy miért mesélem ezt most nektek?

mert ma kakilás közben a Küldetés című NeilGaimen novellát olvastam, ami az egyik kedvencem, és kitaláltam hogy jó fej leszek veletek, és majd jól bemásolom, hadd olvassatok minőséget, ha már wintermute nem ír, de sajnos nem találtam meg magyarul a neten seholse.
aztán rákerestem angolul, és a novella mellett kijött ez is, kijött ez, és úgy gondoltam, ha értitek, vagy gyakorolni akartok kicsit nyelvet, akkor pont megfelel esti mesének.
szóval hallgassátok szeretettel:
www.last.fm/music/Neil+Gaiman/_/Chivalry

(ha pedig nem megy az angol, akkor a tükör és füst című novelláskötetében találjátok, érdemes)

2009. szeptember 17., csütörtök

15

ennyi zongora van szerteszét brisztolban kerek egy hónapig, kiderítettük.

ma a téren, a munkahelyem mellett, int álltak az indiánok. ha hiszed, ha nem ezek ugyanazok mint akik baján vannak, meg az őrsön, meg szentendrén, ugyanaz a zene, ugyanazok a hangszerek, jelmezek, arcok, felállás, ugyanúgy árulják a cédéiket, meg a kínai fröccsöntött amulettjeiket, csak itt többen hisik hogy tényleg a rezervátumból érkeztek.

kicsit haragudtam rájuk, mert az erősítőjükkel ellehetetlenítették a zongora jelenlétét, felesleges leülni elé játszani
(amúgy megdöbbentő hány jó zongorista van)
leültem azért arra a gömb mögötti padra cigizni, mert bár hűvös őszi idő van, kiskabátos pucsis, és hullanak a levelek is, de nagyon szépen sütött a nap, amikor meghallottam, hogy valaki mebpróbálja túljátszani az indiánokat, nem is rosszul.
átültem a gömbre, és egy ötvenes szőke nő játszott, nem az indiánok ellen, hanem az ő dallamukra valami dzsesszes betétet improvizált, remekül, teljesen feldobta a műsort, pedig volt köztük vagy 100 méter.
aztán egyre több ember állt meg, figyelve a műsort, az egyik a nő segge alá tolta a széket, hogy kényelmes legyen, a másik a táskáját fogta, és élvezte a műsort,
és amikor az indiánok dala végetért, akkoror mindenki megtapslta a nőt, aki meghajolt, az indiánok felé is, akik mosolyogva integettek neki.

szarazélet

aztán a zájpodom véletlenszerűen csupa napfényes zongoramuzsikát adott, egy nagyon jóképő fiú rámmosolygott, aztán a városháza előtt a szél felkapta az esküvői konfettit, és a levegő teli volt rózsaszirommal, de azért nincs szebb menyasszony mint a hugom volt,
és a teszkó előtt összefutottam a kedvenc fedélnélkül árusommal, a nagy vörös medvével, kérdezte hogy vagyok, mert rég látott, már nem a mi boltunk előtt dolgozik, köszönöm jól, én megkérdeztem mi történt a szakállával, és hogy növessze vissza, aztán hogy tekerjek e neki egy cigit, azt megköszönné, leütem a lépcsőre, komótosan megcsináltam a cigarettáját, megköszönte, én balrael

wmnek pedig még mindig nagyon jó szaga van

2009. szeptember 15., kedd

egy rasszista lány naplóbejegyzése

meséltem a kollegáimnak a buzifesztről magyarországon,
elmondom mik voltak a reakciók:
-hitetlenkedő felröhögés,
-arc kézbe temetése majd fej ingatása
-döbbent ijedt arc
-ezek kombinálása
illetve valaki rákérdezett hogy akkor most hol is van magyarország a térképen?
megnyugtatásként közlöm hogy ezek közt volt egy annyira szélsőségesen keresztény lány is, aki hogy úgy mondjam szenteltvizet pisil, már elnézést.

szóval köszönjük szépen az ultrajobbos beállítottságú versenyzőinknek, a remek bizonyítványt, ismét,
és ugyanitt kérem meg őket a naplómból való távozásra, ami innen követezik, már meghaladja a képességeiket, illetve a kurucinfón élő egyenesben megy a gyurcsány kivégzése, kár lenne kihagyni, na szebb jövőt


*


itt az emberek jóval toleránsabbak, sokkal nyitottabb gondolkodásúak.
jó persze itt is vannak nácik, de tőlük a normálisabbja élesen elhatárolódik, sőt itt is van liberális és konzervatív vonal a politikában, akik ha kell simán összefognak (ezt hívják demokráciának) amikor arról van szó, hogy a nácik túl hangosan ugrálnak,
nem vetnek meg senkit a színe, szekszuális, vallási egyéb beállítottsága miatt, ez nem is kérdés,
ellenben ha felszeded a vonatsíneket, vagy zsebtolvajlasz, és elkapnak (márpedig elkapnak hála annak hogy minden be van kamerázva) akkor minden helyi újságban ott lesz a fotód, neved, életkorod, hadd tudja mindenki.

*
én is megkaptam már párszor a rasszista jelzőt, most nem fejtem ki, aki olvas rendszeresen úgyis ismeri az álláspontomat,
nem vagyok hajlandó tolerálni a tolerálhatatlant, és

-fenntartom magamnak a tapasztalatból táplálkozó félelem jogát.-

amennyiben valaki úgy gondolja ez kirekesztés, ám legyen, én inkább önvédelemnek hívnám.

*
raszzizmus. elég durva dolog ám megélni a másik oldalról, nem tudom mennyire volt már ebben részetek.

van a krézilédi

ő tavaly ilyentájt kezdett hozzánk bejárogatni, barátságtalan morc nő. magas, enyhén alternatív stílus, szép, értelmes arc, amin az állandó elégedetlenség ül.
egyszer tanúja voltam, egy kiborulásának ami azért volt, mert kivittem egy járókeretesnek az italát, hogy nekik mindent lehet, satöbbi, nem értettem pontosan.
aztán egyszer nagyon bunkó volt egy kollegámmal is, megjegyeztük magunknak, de sose éreztettük vele
egyik este a délutáni műszakom után sétáltam hazafelé egy kissé sötétebb utcán, előttem egy nő ment ugyanabba az irányba, k.l. pedig szembe velünk. amikor pont egymás mellé értek a nővel, belevágott egy nagyot annak a karjába, majd káromkodva elvonult mellettem, a nő értetlen arccal a karját szorongatta, a mögöttem sétáló két srác elkezdett hangosan nevetni, amire k.l. éktelenül elkezdett velük ordítozni,

én teljesen leblkokkoltam, majd pár perccel később visítva röhögve hívtam fel egy kollegámat, hogy figyeljen mert a vendégünk jön, és nem biztos, hogy jó kedvében van, akkor kapta a krézilédi nevet.

ezután is jött hozzánk, többször, akkor már jöttek a hírek, hogy nem teljesen normális, állandóan panaszkodik, satöbbi, bár az én utcaiverekedős sztorim kissé hiteltelennek tűnt.

aztán egy kolleganőm egyik barátnőjét is megütötte egy nő, ugyanott, ugyanaz a személyleírás , akkor már hittek nekem, a nőt meg mindenki nagyon óvatosan szolgálta ki.

aztán olyan november tájt, ketten zártunk a főnökömmel, aki nemrég kezdett nálunk. általában hárman szoktunk, de valaki beteget jelentett, ezért az egész zárási procedúra késett, és nem raktuk ki az embereket hétkor, viszont negyed nyolc körül amolyan jelzésféleképpen lekapcsoltuk a zenét. mindenki megértette, kivéve krézilédit, aki akkor éppen bent ült, de nem zavart minket a zárásban nem küldtük el.
viszont én elkövettem azt a hibát, hogy elkezdtem magyarul énekelgetni a pult mögött, , ő odajött, és elkezdett velem éktelenül ordítozni, nem is értettem hogy mit, maksz annyit, hogy a kurvaanyám.
erre a főnököm visszaordít neki, akkor már leesett, hogy az én védelmemben, és hát verbálisan ugyan csak, de kibaszta mint macskát szarni.

teljesen elhűlve megkérdeztem hogy mi volt ez, a főnök pedig totálisan kikelve mondta, hogy a műsor az volt, kibaszott emigráns vagyok, foglalom a jó britt pógár elől a munkahelyet, és hogy tényleg a kurvaanyám,

és hogy őrült ribanc, ő nem hagyja hogy egy beosztottjával valaki így beszéljen, meg általában sem, és nem kell hangoztatni, hogy milyen szavakat használt, jó?

(szerinted mennyit nőtt a szememben ezután?)


ezután krézi lédi többé nem jött hozzánk kávézni.
olyan karácsonytájt, (ekkor a boltban dolgozik az angolokon kívül egy lengyel, egy kínai, meg egy indiai) a főnök odajött hozzám, hogy ne kapjam fel a vizet, inkább ő szól, minthogy felkészületlenül érjen de a kérzlédi kint áll az utcán.
odanézek, és látom, hogy gyilkos arccal kitart egy ilyen jobbos blikkszerű magazint, aminek a címlapján ez olvasható, hogy mennyi a minkanélküli, és hogy az emigránsok veszik el a munkalehetőségeket.
szóval a nő ott ált vagy tíz percig, újság feltart, kirakaton keresztül befelé mutat, nekem.
én faarccal dolgoztam tovább, és mikor az angolok bocsánatot kértek tőlem az egész ország nevében, akkor fakadtam csak ki, hogy basszameg, az én adómból fizetik ennek az idiótának a dilibogyóit.

ezután később összefutottam vele az utcán, akkor csak bemutatott, aztán egyszer a bevásárlóközpontban, akkor három kasszával távolabbról mutogatott, meg artikulálta csendesen, hogy fákkjú,
aztán még egyszer az utcán, akkor nagyon durván nekemjött,
és onnantól kezdve másik úton mentem haza,

aztán eltűnt egy időre, hónapokra,
el is felejtettem,

és pár napja egy délután ismét szembejött velem az utcán,
és megpróbált leköpni.




és én megint a hosszabb úton járok haza, és sokat gondolkodtam, hogy milyen érzés a származásod miatt megbélyegezve lenni, mennyire tehetetlenül igazságtalan az egész, mennyire szar félni, és a hosszabb úton menni, meg ilyesmik

gondolkozzatok el ezen ti is.



*

de hogy ne távozzatok a naplómból rossz szájízzel,
még aznap történt, órákkal később, hogy bamba fejjel álltam a fűszerek előtt, és azon gondolkodtam, hogy miért vagyok képtelen egy normális sülthalat csinálni, és egy öreg őszhajú nő odajött hozzám, bocsánatot kért hogy megszólít és hogy tudja hogy nagyon fárszató, de ő remek szakács, adjon e tanácsot. mondom neki, halat sütnék, erre rögtön rákérdez, hogy honnan jöttem, mondom neki félve, magyarország, és hogy én is jó szakács vagyok, de a falunkban az a tradíció, hogy csak a férfiak készíthetik el a halat (mármint csak a halászlét, de ezt úgyse fogja soha megtudni, viszont élvezik nagyon az ilyen sztorikat)
beletúrt a kosaramba, megdícsért a fűszerek láttán, majd mondta, hogy ő velszi, én pedig nem tűnök olyan elveszettnek a halsütéssel kapcsolatban, kért egy puszit nagy nevetve, majd komolyan rámnézett, és azt mondta, hogy látod, nem vagyunk mi ám olyan rosszak, aztán elpárolgott, azt hiszem angyal volt vagy mi

a sülthal pedig szar lett, de haladás, mert ez volt az eddigi legkevésbé szar sülthalam életemben

2009. szeptember 12., szombat

volt ma olyan része a napnak, amikor ez szaladt ki a számon, hogy ennél nem is lehetne már jobb.

szóval ha két héten belül nincsenek kint a sárkányos fotók, akkor meg lehet engem rugdosni

2009. szeptember 10., csütörtök

pianínó megint

jó akkor megmutogatom a többi zongorát is, illetve hogy wm mennyire jó oktató fotosoppból, képzeljétek, ezeket ő fotózta, de én bizgergáltam.

ez van a kesztlő parkban:



és ő pedig a munkahelyem mellett, általában róla szoktam mesélni:



egyébként pedig igen, süt a nap hétágra, fúj a szél, hétvégén pedig sárkányfesztivál.
nekem három szabadnapom van egyhuzamban, ami olyan kicsit minta szabadságon lennék,
az összes melóügyi frusztrációmat rápakoltam a főnökömre, szóval végre nem nekem fáj a fejem miattuk,
túróstésztát ettünk
wm szakállas megint, és remekül áll neki megint,
szóval élni jó meg ilyenek

fotó

ezek azok a képek, amiket sose fényképezek le, de itt hívom elő a blogban

olyan 50 emberből álló tömeg áll körbe egy táncizó zsonglőrködő srácot a központban. annyira nem mozgat, meg oda se férnék, szóval inkább végighallgatom az ötven körüli nőt, aki a harminc éve porosodó zongoratudását próbálja megújítani, nem is rosszul, valami népszerű dallammal, bocsánatkérően mosolyog a tapsom után, de látom, hogy büszke, addigra végez, mire a srácot ünneplő vastaps lassan elhal tíz méterrel odébb.

a tömeg eloszlik, az utolsók dobálják be a filléreket mire odaérek,

nagyon izmos, szőke, hosszúhajú gyerek, vele szemben egy tolókocsis ül, kőből az arca, a lába meg térdből, friss lehet, mert a csonk még nagyon sterilen van bebugyolálva, kivárja míg a srác figyelme nem terelődk el, és nyújta a kezét, pénzzel, a fiú odasétál lassan, nyújtja a kalapját, meghajol




ennyi

2009. szeptember 9., szerda

pianínó megint

wm felfedezett még egyet, szóval már háromról tudunk.

ma egy srác a víárdöcsempjönsz című kvín számot játszotta, míg a barátja énekelt

később láttam három fiút négykezest játszani rajta, szintén profi módon.

jó itt

2009. szeptember 8., kedd

pianínó

azt meséltem, hogy pár napja kiraktak a városban pár pianínót, na azokat mostanra nagyon durván igénybe vették.

tegnap este nyolc körül egy srác ült előtte, a démolltokkátaésfgúgát zongorázta rajta nagyon profin,
ma hajnalban fél hét körül egy egész banda állt körülötte, bendzsóval, tangóharmonikával,
ma délután egy lány állt a tetején és sanzonokat énekelt, míg a barátja kísérte,


hát muszáj még pénzt is dobni,
komolyan

2009. szeptember 7., hétfő

buzifeszt

annyira mindegy a véleményem erről, aki ismer úgyis tudja.

csak egy-két apróság. emlékszem a tavalyi buzifesztről néztem képeket, videókat, és egy szempillantásra feltűnt előttem egy olyan kép, ahol a kordon külső oldalán egy fiatal apuka rázza a rácsot és teli torokból üvölti hogy takarodjatok haza mocskos buzik, míg a hároméves forma kislánya hosszú szőke hajjal, ott ül a nyakában. megkérdezném, hogy egy gyerek személyiségfeljődésének mi árthat jobban?
mert ha az enyémről lenne szó akkkor szívesebben vinném színesruhás mosolygó emberek közé, mint fekerében ordítozókhoz. (legszívesebben mondjuk sehovase)
ja, hogy én képesnek tartom magam arra, hogy normálisan elmagyarázzam neki a nemiséget, és hogy miről szól ez a dolog?

kettő, jön a hülyéje az adóforintjaival, meg hogy mééé a buznyákokra költik? erről meg csak annyit, hogy nyolc évig nem kellett oda több rendőri biztosítás mint egy átlag fradimeccsre amiből jóval több van egy évben (és ami engem a legkevésébé sem érdekel, miért kell arrakölteni, kérdemén) szóval csak azóta kell ezt többszáz rendőrrel biztosítani, amióta ezek a sötét korlátolt jobbos gecik lemásztak a fáról és elkezdtek ott hőzöngeni, a saját igentisztelt adóforitnjaikat emésztik fel, gratula.
úgymint amikor köveket szedegettek fel budapest utcáiról

ja bocs, most tudtam meg, az egyik ilyen nagyeszűtől (a szerk.: a loveboxon), hogy azok libsi provokatőrök voltak. biztos a buzikat is azok dobálják molotovval, ugye?

és szárodjon le a farka annak aki a buzifeszt ellen hőbörög, és leszbipornót néz (nem az élvezetet, hanem a szaporodás képességét venném el tőle)

egyre kevésbé bánom

2009. szeptember 6., vasárnap

a zesküvő előtt

pár kép az aklüotthonról, ami nekem otthonabb mint a wmotthon


tudom, hogy nyunyut majd megüti a gutman, hogy miért kell ilyen loncsos képeket kirakni, de nekem tetszik







ebből az almából sem jut sajnos. valaki igazán meglátogathatna majd ha érik:


és ugyanazzal az úttal hozhatná ezt a kis dögöt is.
kár hogy nem élné túl a repülőutat gondosan elcsomagolva a raktérben:

konyhaablak:

a hugod esküvőjére készülni nagyon jó mulatság. ez a pár nap nem volt olyan nyugis mint szokott lenni, de mégis remek móka volt. például kismillió mézeskalácsot megsütni, majd lakodárés tematikával kidíszíteni visszesebb mint karácsonyra készülni:



nem leszünk sokan de a társaság annál jobb:

maradt valamennyi nassolni is:


csárli bort címkéz


jól is nézett ki, és finom is volt

lampiongyártás, még nem tudtuk minek, de az ötlet jónak tűnt, szóval miért ne:




nna ez kemény volt.
a vőlegénnyel, meg a menyasszonnyal kizúztunk valami susnyásba, hogy borostyánt lopjunk a dekorhoz. meleg volt, és iszonyú sok szúnyog. mindegy, megúsztuk, leszedtünk annyit amennyi kellett, hazavittük, itt a képen épp kiteregetjük az udvarra.


na és miután kiteregettük jöttem rá, hogy a nagy nyári melegtől teljesen kiszáradtak a szárak, enyhén meghajlítani sem lehet, nemhogy egy hosszú fehérezüst szálakkal átszőtt huláámot fonni.
szóval elkezdtem locsolni, olyan fél órán át, majdmegint és megint.
itt úgy csinálok, mintha nyugodt lennék:


ez idő alatt szépen ránkesteledett, és tudtam, hogy a hely sehogyan sem lesz feldíszítve, a gutman ütött meg, közben hajtottam el a házasulandókat, nehogy ők is rájöjjenek.
mire ők elmentek, a szúnyogok megjöttek. szóval a meleg nyári este téli tuházatban fontuk a koszorúkat a kis családdal, végül bekényszerültünk

a három boszorkány: kábé annyira is veszekedtünk

aztán végülis persze sikerült, koszorúk lettek, a lampionokkal ráapplikálva, benne szúnyogriasztó mécsessel
és valami ilyesmi lett tizenkettő:

másnap délelőtt dekorálás, vajon hány oszlop volt, amire kellett mécsest aggatni? bizony tizenkettő. tapsiörvendezés


évike nagyon szeret ilyesmivel molyolgatni, főleg ilyen környezetben, meg ilyen időben:




mamcsek és csárli kocsit díszít, teljes díszben:


ezalatt én a menyasszony nem túl nőcis tetoválásából próbálok menyasszonyosat varázsolni:




ha testileg nem is, de a vőlegény szelleme is velünk volt:

ne úgy hanem amúgy:


egész jó lett nem?


na és ekkor volt még negyven perc az esküvőig, amíg fel kell öltözni, be kell autózni a városba, és parkolóhelyet kell találni.

jó móka