2011. december 22., csütörtök

Tiz fok van, a kabatom a taskamba gyurve. 
Frenki, az uj bringam egy kis bizsu, majd mutatok rola kepet egyszer. 
Ha elore innek a maci bundajara, azt mondanam, harom heten belul koltozunk. de nem iszok, szoval egy honap. nincs eleg szemem a sirasra, nincs eleg a nevetesre. kommentben varok tanacsokat arra, hogyan koltoztessunk egy cicat aki minden nap elfelejt minket
A karacsony iden nem latogat meg minket, de kabat nelkul ugyse hinnenk el.
A szerelmet gyakorolni kell, a szerelemre emlekezni kell. a jo napokon memorizalni, hogy az ures  napokon atemeljen.a szerelem olyan mint a fold vizkeszlete. majd egyszer talan meselek errol is,
Felnottesdit jatszunk folyton. klassz

2011. november 29., kedd

kolteszet

csokok ize szamban,
Hol hal, hol fokhagyma.

Tegnap ruszlit ettem, ma zakuszkat.
Hivatalosan is en vagyok a legbudosebb a ceges buszon.

2011. november 27., vasárnap

geek-öröm

ez a játék már nagyon, nagyon régi vágyam volt, de autó híján nem akaródzott a hozzávaló kütyüt megvenni,
a dzsípíeszt.

ámde most! iszonyatosan fináncos kommunikációs eszközeinkre lehet műholdas helymeghatározó rendszereket letölteni, szóval irány a természet,

geocaching.

aki nem ismerné a játékot, ez arról szól, hogy egy jótétlélekelrejt egy dobozkát valami szép, érdekes, meghatározó helyre, ad hozzá koordinátákat te pedig mész és megkeresed. ha még jótétlélekebb, akkor csak valami rejtvényt ad meg, ami elvezet egy másik ilyen rejtvényhez, ami elvezet a kincshez.


(játszottam ilyet régen, a tesóimmal, az elásott titokzatos kincs térképeket a padláson gyűjtött porral antikoltam, meg a konyhából lopott gyufával égettem körbe a széleket, minden üzenet egy másik és másik helyre vezetett, az egész házat meg kertet körbe kellett járniuk, hogy a végén kiássanak egy -amúgy nagyon szép, máig emlékszem rá- fémszelencét, amit kincs gyanánt megtöltöttem nyuszikakival)

de ebben a dobozkában nem nyuszibogyó van, hanem papír ceruza, hogy jelezhesd itt jártál, illetve ajándék is esetleg, ha elfér.

ma gyönyörűen sütött a nap szóval elindultunk. az elsőt nem találtuk, de az még városias környezet volt, szóval nem is bántuk. a második a közeli parkban volt, ami már a zord természet előszobája, itt rengeteg időt elmolyoltunk, ezt se találtuk.
friss levegő ide, ragyogó napsütés oda, kezdett az egésztől elmenni a kedvünk.
hiába olvasgattuk a tippeket amik közelebb vinnének a megoldáshoz, de nem tudtuk kiókumlálni, ott is hagytuk az egészet

a harmadik a régi vasúti hídnál volt, talán emlékeztek rá régebbi bejegyzésekből, ha nem az se baj, a hely behatározható volt, de nem állt még rá a szemünk, fogalmunk sem volt mit keressünk. és hiába mondja a kütyü, hogy tíz méteren belül, egy méteren belül, ha egy kindertojásdobozkányi szelencét keresel egy gyaloghídon, meg az alatta levő dzsundzsásban.
végül wm találta meg, de nem árulta el, hagyta hogy keressem, akkora volt az öröm, amikor a vaskorlátdarabnak tűnő tárgyat leszedtem az igazi vaskorlátról, csak oda volt mágnesezve, a dobozban pedig ceruzacsonk és lista.
összevisszapusziltam wmet, akinek szintén megjött a jókedve, az elő sikerélménytől. szerelem napsütés kincsvadászat

a következő azon a bicajúton van, amerre wm futott, emlékeztek amikor egyszer levideóztam kocogni? tavaly ősszel valamikor. na arra.

hát ez iszonyú nehéz volt. elvileg ez nem egy eksztrém kicsi doboz, mint az előző, hanem egy rendes kisméretű fekete tupperware a leírás szerint. a folyópart, rálátás alulról a függőhídra, egy útelágazás és negyven különféle aljnövényzetösszetevő, amit a saras erdőszélen át kell fésülni.
lecsúszkáltunk a folyópartra, meg vissza, be az erdőbe, nagy kőkerítésekre másztunk, köveket emelgettük, mélyedésekbe kukkoltunk, fűcsomókat hajlítgattunk félre, sehol.

ezerszer újraindítottuk a szerkezetet, elolvastuk az összes hozzászólást, de persze senki nem árulja el magát, ez is kezdett reménytelen lenni, tű a szénakazalban.
wmben továbbra is benne volt a kopóösztön, egészen eltávolodott tőlem, de én igazság szerint keztem beletojni az egészbe, pedig hivatalosan ez az én bulim volt,
aztán észrevettem egy vörösbegyet, ami egészen lekötötte a figyelmemet, mert az egyik kommentben valaki mondta, hogy láttak vörösbegyet mikor megtalálták.
szóval wm kicsit távolabb kotorászott az avarban, én meg megpróbáltam egy jó fotót készíteni a madárkáról, és közben füttyögtem neki, hogy madárka, madárka, muti meg a kincset.
a madár beljebb ugrált a bokorba, de nem félve, én átmentem a bokor túloldalára,bekukucskáltam alá, és a szívem majd kiugrott a helyéről, a vörösbegy konkrétan a dobozon ült.

annyira de annyira megörültem, hogy csak na, füttyögtem, meg kiabáltam wmnek, jöjjön.
ilyenkor aztán vigyázva kell a dobozt elővenni ne lássák meg a muglik.
a dobozban volt füzet-radír-ceruza-hegyező, ajándék kincsnek pedig illatos radír, nyomdák, gumibéka, meg egy utazótárgy, amit máshova kell lerakni hogy más is megtalálhassa máshol, TravelBug, egy porsekisautó. aláírtuk, elvettem a gumibékát, és otthagytam egy pár fülbevalót. nagyon izfalmas volt.

nagyon boldogok voltunk, vannak képek is.
madárka-madárka leszállott a kincsre:


 aklüke csuklóig a kincsesládikóban, előtérben a lovak:
 ennyire nagyon boldog aklü:

 és a nap hőse:


kincsvadászni jó. 

2011. november 26., szombat

élekünksvirulunk

vannak új szemüvegjeim (egyet fizet kettőt kap, ezért a többesszám).  nem elég hogy kényelmesek, csinosak, vadiújak, nem pedig celluksszal vannak szanaszétreparálva, végra látom a képernyőt, és nem szédülök le a székről, ha háromszor többnél le-fel kell néznem. (ez mondjuk a munkában ezerszer fordul elő naponta, szóval elég kellemetlen volt.
látok végre, annyira nagyon örülök. és csinosak. és kényelmesek. és látok. tisztán, a képernyőt. látom. fejfájás nélül fogok látni mostantól munka nélkül, és ha minden jól megy, nem fog két percig tartani hogy a szemem hozzászokjon ahhoz hogy levettem őket.
jajdejó.

aztán.
holnapután aláírom a szerződést, ami azt jelenti, hogy az elkövetkező évekre van egy biztos, nyugdíjas, jól fizető állásom, kellemes kollegákkal szimpatikus főnökséggel, és olyan munkával ami ezért cserébe nem túl izgalmas és kreatív, de nem elviselhetetlen, és a munkaórák villámgyorsak egy kis magamnak felállított kihívással.
úgyanők hétfőn ingyen beraknak egy vakongépelős tanfolyásra.
ugyanők a fővárosba visznek karácsonyi vacsorára utazás hotel, kaja-pia fedezettel, és ezt figyeljétek!

négy olyan ruhám van, amiben el tudok menni a buliba, ezek közül hármat ezer éve vettem, de csak most férek beléjük. höhö.

a PirosCipő (tudod Luca) pedig mindennapos munkábajáró lett.

aztán volt olyan para, hogy nem jött meg, aztán nagynehezen mégis, és egy ezredmásodpercre csalódott lettem, amitől eléggé megijedtem.

wmnek akkora a bajsza mint egy cicának.
amúgy wm hasa telis tele van picike sebekkel, amikor észrevettem teljesen el voltam hűlve, mi ez?! aztán rájöttem, hogy a cica mikor felugrik mellé a kanapéra aludni, először mindig dagaszt a hasán egy kicsit, mélyen a szemébe nézve ordítva dorombolva, ez az ő kis rituáléjuk.

nincs más. unalmasan élünk. jó ez így

(ja új blog ajánló, oldalt a kajapiazongora-annak aki még nem ismerné- szétmelegíti a szívemet)

2011. november 24., csütörtök

apukak

a nagy kerdes az az, hogy en oregszem, vagy a vilag valtozik igen gyorsan, de az biztos, hogy regen meg nem volt ennyi eszmeletlenul jokepu boven harmincas apuka az utcakon . kicsi kolkokkel, sportosan, jol oltozotten, sarmos faradt borostaval, hat de tenyleg
! szoval abban remenykedem, hogy ok tenyleg csak mostansag bujtak elol, es nem az en izLesem idomul a koromhoz.

2011. november 23., szerda

konteo

figyeljetek meg. kiderult hogy az aszpirin mi mindenre jo, rakmegelozes, szivroham utokezeles, blabla, meg fejfajasra is jo, es olcso ism

Miben fogadunk, hogy nemsokàra kideritik, hogy halalos, es betiltjak gyorsan es alaposan.?

2011. november 20., vasárnap

eddiksön

lassan két éve hogy abbahagytam a dohányzást, sokszor úgy gondolom, hogy már megtehetném, hogy újra megkóstoljam. főleg, hogy a fű-szívás sem dobogtatta meg a dohányos szívemet, nem volt különösebb csábítás. szóval fel voltam készülve, hogy minőségi alkalom adódtán fel fogom eleveníteni régi szenvedélyemet.
egészen mostanáig.
vannak ismerősem, hasonló cipőben, évek óta "tiszták", aztán szocializálódás okán újra elkezdték, csak különleges alkalmakkor persze, és kizárólag minőségi dohányt; pont ahogy én elképzeltem, milyen lesz majd ha újra cigarettához nyúlok.
mára már napi öt-hat szálnál tartanak, és bár ők nem veszik észre, apró undorító dohányos szokások is kezdenek visszatérni. ha rákérdezek hogy akkor ti most újra, akkor , áá nem nem ! -legyintés

bár élvezem a füstjük illatát (tényleg faint a dohány), eléggé rémisztő ezt nézni,

szóval felírtam magamnak kis címkére, különleges alkalmakkor SEM.

2011. november 16., szerda

beke

tegnap kajaszunetben a kovetkezo tortent: nyugisan csammogom a narancsomat, kozben a kollegammal trecselek, fel szemem a kerten, a nagy uvegablakok egy kis parkra, egy meg kisebb mesterseges tora, es a dohanyzo reszre neznek.
Felig elezett figyelemmel hallgatom a srac vekengeset valami nocskerol, azon jar az agyam , hogy masnap mit ehetek (muszaj dieteaznom, akkora vagyok mint egy haz, a fehernemuk az en meretemben mar inkabb tunnek kelleknek egy fetis filmbol mint szekszi rucikanak. ehh)

Szoval narancs es lagymatag lavsztori, amikor egy nagy szurke bomba a semmibol arcon csap kint  egy gyanutlanul cigizgeto lanyt. nagyon durva volt, letszodott hogy magasrol jott es gyorsan, az a galamb, -mert galamb volt a lelkem- okozhatott volna komoly serulest is.
 Volt nagy sikoltozas, rohoges, nocik megbeszelik haromszor mi tortent, az asztaltarsam tovabb traktal, minden visszatert a normal kerekvagasba, kiveve a sracot aki a megtamadott csajjal volt.
Magas fekete srac, az arcara olyan erzelmek ultek ki, amiket nem minden nap latsz egy irodai kornyezetben. kivancsisag erdeklodes, sajnalat, tatott szajjal bamulta a madarat, aki benultan pislogott, halalra remulten. a fiu segitett volna, de hogyan?
a galamb osszebb huzodott, majd elkezdett rangatozni. a srac meg kozelebb hajolt. a galamb betette a fejet a szarnya ala a fejet, rangott egy utolso nagyot, aztan nem mozdult tobbet.a vilagban mindenugyanugy ment tovabb, de ebben a kis buborekban amiben en nem tudtam lvennia szemem a fiurol, aki meredten nezte a galamb halaltusajat, megallt az ido. a fiu lassan felnezett, egyenesen ram, es az uvegen keresztul lattam, hogy a szaja azt formalja "meghalt". annyira zavarba jottem, hogy el kellett forditsam a szemem.

2011. november 15., kedd

ilyenek vannak

telefonugyileg elofizetesre valtottunk sporolas okan, es adtak hozza egy  telefont, ami nalam is okosabb. ilyet! Mindenesetre van rajta egy csomo billentyu,es ezt a bejegyzest a buszon, dugoban irom,
Meglatjuk, talan ujraeledhet ez a blog,ami idohiany miatt mar az utolsokat rugta.

2011. november 6., vasárnap

munkahelyi, mérges voltam, joggal. elrinyáltam wm-nek hosszan felháborodottan. a második felvonásra készültem éppen, a kanapén fekve, gondolom wm legnagyobb örömére. a cica, aki szintén végighallgatta már a litániát egyszer, felugrott, végigsétált rajtam és ráfeküdt a számra, majd cinkosan ráhunyorítorr wm-re. elgondolkodtam azon, hogy wm vajon idomítja-é

(másnap megbeszéltem a főnökömmel, minden okés)

minden okés

2011. október 26., szerda

csal

a bejegyzést ékezetmentes billentyűzeten gépeltem, elnézést kérek, nincs kedvem javítgatni.

van ez a srác. kollega, kedves, a maga dzsindzser módján jóképű is, de ez lényegtelen. beszélgettünk nevetgeltunk, kolcsonosen egymast kedveljuk legjobban a csapatban.
a szuneteket egyutt vesszuk ki, satobbi.
es ahogy a tema egyre fuszeresebbe valik, radobbenek, hogy ez a fiu meg tudja adni azt az egy dolgot, amit wm nem (mert nem tanitottak meg neki otthon)
tudom lanyok hogy megertetek, hisz az olvasoim zome mosolygott mar csabosan a hentesre, ment mar magassarkuban a piacra egy szebb szelet hus, egy gondosabban valogatott kilo meggy, vagy fel kosar friss erdei gomba miatt.
szoval a sraccal elkezdtunk etelekrol beszelgetni. receptekrol husokrol fozesi elmenyekrol. hozzaertonek tunt, hitelesnek.
aztan egyszercsak a semmibol elojott  az otlettel, martsam bele egy falat kenyeret a levesebe, valami suru zavaros pacalszeruseg, mennyei volt.
innentol lehet a kapcsolatot gasztroflortkent jellemezni, elpanaszoltam neki a parkapcsolati problemamat, miszerint ha a gasztronomia egy utazás, akkor wm elég otthonülő, megerti, sajnalja
az mar erzem a zavart az eroben; bar rendszeresen mesélünk egymásnak recepteket,nem mutat tul komoly erdeklodest a kacsatopi irant, de a gyanakvasomat hamar elsopri egy keleti jellegu fogassal, kacsa szilvaszosszal sos palacsintaban. keves hijan megkonnyezem olyan finom, kezzel eszem, elemezgetem, latom hogy buszke, okkal.
most mar en is akarok villantani valamit. hetvegen toltott kaposztat keszitek a csaladnak, finom mint mindig. semmi kulonos , csak egy egyszeru, oszinte,(nagyon finom) toltott kaposzta.
hetfon viszek neki kostolot,
boldogan teszem le ele egy tanyerra
es tudjatok mit csinalt a kurafi?
levagott egy koromnyi szeletet a kaposztalevelbol, megkostolta es annyit mondott nem az en izlesemnek valo. se a savanyukapi reszhez nem nyul, se a husgombochoz, tejfollel se locsolja meg, hanem a csomagolasba belenyal es felretolja
neki ez nem jo.
sic transit gloria mundi
es finom voltam.

komolyra forditva.
 barataink valnak, sose vált-szakított senki még az ismeretségi körömben úgy igazán komolyan.elegge megvisel minket ez a cucc, (onzo okaink vannak, ebben a korban, es elethelyzetben iszonyu nehez olyan cimbi-part talalni, akik mindketten mindkettonk szamara kenyelmes tarsasag, oszinten szolva maradt egy es csokolom, és azok közül az egyik elhiszi hogy két nap muva itt a vilagvege ),
nagyon sokat beszelgetunk errol.
a husegrol peldaul, en mar nem merem azt mondani, hogy soha nem csalnam meg ot - annyi mindent lattam mostanaban, annyi szitut amit soha nem hittem volna, emberek akikről nem feltételeztem kifordulnak magukból, nehez titkot is biztak ram, Nem merem állítani hogy adott élethelyzetben nem adnám be a derekam. Ő tovabbra is kitart, hogy soha,  ez a teny buntudatot kelt bennem, és titokban örülnék ha én is ennyire biztos lennék magamban.

Szerinte nincs nagy ő, meg igazi szerelem se, ahhoz tul nagy a vilag, es tul sok az ember, es ennek ellenere mindenki a szomszed faluban lel az igazira, statisztikailag nem oké
-De hogy lehetsz ennyire romantikatlan-háborgok, pedig én se vagyok egy dzsénósztin
Akkor definialjam az igaz szerelmet, a szerelmet, logikusan, - kérdez wm, a kocka. a szerelemhez kell hogy jot tudjunk beszelgetni, ehhez kell kozos elmenyalap, mert ha csak szeksz, akkor hosszutavon lofaszjoska,

és ez igaz lehet talán, hogy nincs olyan hogy igazi.
Mert ha a nagy őm egy perui  indian bennszulott, erted, es ez halalbiztosra kiderulne, hogy ezt írták meg a nagy könyvben, en nem hagynam el wmet erte, hat mirol beszelgetnek a kis kokeroval két hét után?

Mondjam meg neki milyen az az igazi szerelem, nagy ő, -röhög, akiért elhagyod a biszeksz feleséged, mekkora tahó vagy te, mondom neki, de én is nevetek, szomorúan, mert ez olyan

 nincsen mar bizserges, de este amikor fazom es ugy bujik mellem hogy minel nagyobb teruleten melegitsen akkor tudom, hogy igy akarom hetvenevesen is.

ilyenek vannak,

2011. október 19., szerda

helyzet

mennek a napok villámgyorsan. egyformák mind, de ez most nem panasz. lassan belecsúsztunk az őszbe, gyönyörű, a kedvencem. illatos színes, hőmérsékletes.
pedig lenne miről írnom, de a munkahét ledarálja az időm, mire hazaérek már nincs erőm. mindenesetre ha kíváncsiak lennétek, a meló klassz, élvezem csak oda meg a vissza jutni gyilok, de cserébe elkezdtem kötni a buszon. és mivel merek nagyot álmodni, egy pulcsival kezdtem

pedig mesélhettem volna arról, hogy aklüke és wéemke hogyan úszott először a tengerben életükben, októberben angliában, meg egy csomó mindenről amit elfelejtettem.
a cicáról is mesélhetnék. a cica klassz. szeretjük a cicát.

cserébe mesélek akkor az álmaimról amik most már tényleg teljesen elfurcsultak. szóval a leszbiánus liezon hermonigréndzsörrel az még hagyján,
a hatalmas döglegyek amik halott kolibriket szednek ki a ruhásszekrényemből, hogy a lámpa körül repkedve széttépkedik meg megeszik, ez talán megmagyarázható azzal, hogy itt lenne az ideje elpakolni a ruhákat.
tegnap egy nagyon elegáns és nagyon öreg nénit találtam valami mocskos utcasarkon összeesve. odamentem hozzá megkérdezni, hgy segíthetek-é az emberek észre se vették, nem értette, rájöttem, hogy ángolul kéne talán. megkérdeztem úgy is, intett hogy hajoljak oda. elkapta a kezem, lehúzott magához, teljesen oda kellett feküdnöm mellé a porba, átölteltem, a kezem a feje alá raktam, erre ő azt mondta, hogy mindig nagyon szerettem ella fitzgeraldot hallgatni, és meghalt. nem volt rossz érzés egyáltalán, valahogy kitüntetettnek éreztem magam, most nagyon sokat fogok ellát hallgatni én is.


most pedig olyan téma jön amit tizennyolc éven aluliaknak, és ötven éven fölülieknek nem ajánlok.
pontosabban olyan tiniknek nem, akiknem még sose dobott fel a böngészőjük erotikus tartalmat, és a prűd idősebbeknek. a többi maradhat.

 ezt nagyon rühellem:
fáradt vagy, szemmel láthatóan mondjuk, és valaki ezzel ez eltéveszthetetlen tenyérbemászó hangon elénekli hogy "naaa, mit csináltál az éjjel?" - kacsint kacsint.
annyira de annyira szeretnék egyszer egy ilyen szmébe nézni, és teljesen nyugodt hangon azt mondani, hogy "tegnap éjjel órákon keresztül basztunk mint a nyulak. seggbe is, és a végén lenyeltem"., majd visszafordulni oda amit addig csináltam, ezt edd meg, te főzted.
ennyit kell mostanság tudni rólam.

itt az ősz , szeretem

2011. szeptember 28., szerda

bringa

az van hogy egy olyan két hete találtam egy bringát. valaki otthagyta az enyém mellett lezáratlanul, koraeste, lopásveszélyes helyen, legyakva. vártam kicsit, telefonos segítséget kértem és elhoztam. igazából nem is lehetett ráülni annyira szét lett szegény gyepálva

amúgy közepes méretű női bringa, lila, pözsó. ez két nappal azután, hogy mélyről jövő sóhajokat eregettem a pözsóbringabolt kirakata előtt. az alkatrészek csillivillik rajta, megmenthető.

persze tolvaj nem vagyok, a lelkiismeretem megnyugtatása végett másnapra írtam egy cetlit, hogy elvittem, hogy meggyógyítsam, és otthont adjak neki, de ha a gazdája vagy, és le tudod írni, akkor visszaadom jelentkezz + ímélcím és másnap fóliába raktam és a biciklitárolóra kapcsoztam, még mindig ott van.

ma kaptam egy levelet egy idegentől, hogy köszi, nem az övé a bicaj, de szerinte cuki ember lehetek, mert újrafelhasznosítok, meg mert üzenetet hagyok hátra, és hogy reméli hogy megtarthatom a bringát, csókjai.

jó dolgok ezek feleim

2011. szeptember 27., kedd

felnőtt csevely

-azon gondolkodtam, hogy ha egy cica ekkora örömet tud okozni, akkor milyen lehet egy gyerek. úgy értem nem hagyunk-e ki valami nagy boldogságot az életünkből?
-biztos jó lehet. úgy értem a saját gyerekünket biztos kedvelnénk.
-aha
-aha
-...
-...
-és neki is lenne egy fáskamrája ahova kicsukhatjuk éjszakára?



-majd megkérdezem azokat az ismerőseimet akiknek mindkettő van

2011. szeptember 25., vasárnap

20-ish

na itt vannak a képek a múlt heti játszódásainkról, szerintem ölég klasszul sikerültek. mondjuk nem teljesen huszas évek, de nekem sem teljesen odaillőek a vonásaim.

na, kezdjük a - szerintem- legkevésbé jól sikerültekkel






szerettem volna valahogy elkapni azt a bizonyos flapper-kinézetet, a hajam túl hosszú ahhoz hogy komoly karizom-görcsök nélkül hiteles legyen a frizu. pedig még marcell-hullámmal is próbálkoztam. két percig.





elvileg mindet fekete fehérre terveztük, de a szobánk színei túl menők, de ezeken már kezdek elfogadhatóan kinézni, három portré






ágyon cédáskodás:






ezek pedig már a fotózás vége felé készültek, mikor már mindkettőnk kedve elment az egésztől, mert a masina kis nézőkéjén nem volttak túl ígéretesek a képek, én spec reménykedtem, hogy ezzel a szettel mentek párat. (innen is csók annak a bokszos barátnőnek, akitől ajándékba kaptam)




hát ennyi volt, csókjaink.

love

aklüke: " ...szóval volt az a feladat, nagyon bonyolultnak tűnt, még én is megijedtem, aztán rájöttem a megoldásra, de tényleg nem azért mert annyira okos vagyok vagy valami, de az az agytréning, hát igen most itt a hatása, szóval mindenkinél sokkal előbb rájöttem,, egyszerű matematiai feladvány volt, csak nem annak látszott, ..."

wéemke: "azt mesélte hogy ma elhagyta a telefonját?"

2011. szeptember 24., szombat

lufis

ezekkel a képekkel tartozom már egy ideje, itt az ideje pótolni az elmaradást. csak a szokásos, a ballon fieszta, mutogattuk már a gömböket, meséltünk róla, blablabla.



a különbség csak az, hogy idén kimentünk a helyszínre.
ott van ez, ahol sárkányt eregettünk, meg piknikeztünk, meg gyógyfüveket szedtünk, Ashton Court. nem messze tűlünk, óriási park. vagy liget. kutyafuttató. dimbesdombos. emögött az élülett mögött terül el kábé


szóval kimentünk a helyszínre és teljes sokkot kaptunk, nem csak a ballonosok sportoskodnak ott, de egy óóóóóóóriási nagy búcsú van. minden kutyafüttyel vurstlival céllövöldével meg körhintával, ami ilyenkor csak szokás.
ez egy kicsit elszomorított minket, de sebaj, gyönyörű dolgokat láttunk.

ez itt például wm cégének a logója,remek



az idő nem volt a legkegyesebb, de azért sikerült egy-két finomságot elkapni:




rettegek a magasságtól, a repülőktől sem érzem magam túl jól, utálok a hullámvasutat körhintát libikókát, de ezt ki fogom próblni. abszolute biztonságosnak, megnyugtatónak tűnik, semmi ellenérzetet nem vált ki, gyönyörű lehet.


felszálltak több mint nyolcvanan, egy óránk keresztül csak mentek mentek ugráltak fel a levegőbe, gyönyű és kecses, vannak óriási nagyok, és egészen picik is. egy völgyből indultak, mi kicsit magasabban álltunk, szemmagasságban pár méterre csak lebegnek fel fel néha nagyon lassan, néha pedig olyan gyorsan, hogy ha a céges lift így emelkedne, akkor én kétszer rágnám meg a tízórai szendómat.




ez a három ép annyira szép,odavagyok wm szeméért.

míg wm fotózott, boldogan videózgattam, sokszor, hosszúakat. jól eldöntöttem, hogy majd wm csinál belőle valami kedves kisfilmet amit megmutogathatunk, valami kellemes muzsikával amit szerzői jogokra hivatkozva letilt a jútúb, meg ilyesmik, de minden negyedórás videó végén a rossz gombot nyomtam meg így az mentés helyett törölte az egészet, a hajamat téptem egészen konkrétan a végére már. sebaj, maj lesz máskor is, majd akkor megmutatjuk.

innen azonban olyan élmények következnek, amelyek elolvasása megzavarhatja idősebb rokonaim lelki nyugalmát, ezért egy kis önmérsékletet javaslok nekik, és hagyják ezt a bejegyzést inkább most.  nem kell tovább olvasni.

én szóltam.


.

estére olyan programot hirdettek viszont, hogy mikor már teljesen besötétedik akkor  elindítanak valami finom kis zenét, felállítanak egymás mellé harminc kisebb ballonocskát, és ritmusra megvilágíták őket,
nem hangzik rosszul, a végén meg tüzijáték

nekem meg ott figyel a bugyik alatt az a kis zacskó marihuána, amit másfél éve kellett kikunyiznom wmtől hogy megvehessem , mikor a hollandusoknál voltunk látogatóban. ( az egyéb herbálkeverékeket, kaktuszokat gombákat  mereven elutasította, még veszekedtünk is egy kicsit, hogy elrontja a nyaralásom, megmagyarázta, én meg vissza neki, hogy mi nem oké, és dacból nem ivott sört egy órán keresztül, hóóóóósszú )  mindegy, ezt egyszer kóstoltam még tavaly nyáron (nem volt kellemes élmény) , ezóta már biztos el is ment az ereje, de ott kell lennie a bugyik alatt, mert amíg van itthon fű addig fiatal vagyok, addig akkor szívok amikor akarok, addig felelőtlen vagyok, ésatöbbi. nem kell feltétlenül hoogy szívjak is, de muszáj hogy legyen itthon. mert én nem akarok felnőtt lenni, soha.

a legszomorúbb, hogy már nem is nagyon lenne kivel szívnom. ahogy teltek múltak az évek, egyre inkább lecsökkent a tolerálható partnerek száma,(felnőttek, vagy túl gyerekesek) wm-nek pedig ez "nem-nem" sajni. egyedül eddig nem szerettem, meg azt se, hogyha wm monduk úgy lát. mindig ráparáztam hogy természetesen viselkedjek, és ezzel az összes élvezetes kis gikszert azonnal gonosz parává is változtattam

viszont most már nagyon bele volt férkőzve az agyamba, munkám sem volt még, de kilátásban már annál inkább, szóval mégis felszabadult voltam, szabadtéri program, muzsika, téma, tökéletes alkalom. wm pedig vigyázni fog rám, a sötétben.

visszasétáltunk a dombra kilenc körül, sötét van, de az összes firgő-forgó, cukorkásbódé, dobólabdás és jövendőmondó, és a szakállas nő pavilonja, minden ki van világítva. kissé megijedtem, mert elég sok ember tartott a helyszínre, nem szeretem a tömeget, és nem emlékszem arra hogy kell ezt kezelni.

mindegy, ha már itt vagyunk... leültünk erre a rétre,



elővettem a kis üvegpipámat, és hajrá. a terv az az volt, hogy csak egy picinykét szívok be, meg is álltam elég lesz, mikor a közeli körhintán a fények gyanúsan lelassultak egy pillanatra, de azt hittem csak képzelődök,  úgyhogy még egy pici. elindultunk a forgatagba (innen már nincsenek fotók), és pár perc múlva tudtam, hogy sikerült eléggé odatenni magamat. kicsit megharagudtam magamra, kicsit meg is ijedtem,  de aztán valahogy rájöttem, hogy annyira mindegy, ez ígyis úgyis így marad, úgyhogy hagytam wmet hogy vezessen.
furcsa volt, mert a körülmények nem voltak az igaziak mégsem, és mostanában nagyon elemezgetős lettem, szóval az egész egy nagyon billegős csónak volt, amiben nagyon óvatosan egyensúlyozgattam ki ne boruljak, de sikerült. érdekes volt, egyszer-kétszer azért vitorlát bontott az agyam, de a körülöttem bulizó tömeg ebben a hasonlatban a pirannyák lennének. egyszer paráztam be, mikor nem messze tűlünk egy kis kakaskodás alakult ki azt nem volt jó nézni.
aztán a zene sem lett az igazi, nem tudtam igazán kikapcsolni rá, bondzsovi, őszintén nem egy utazós zene, szóval korán hazaindultunk
mégis, annak ellenére hogy kiestem a gyakorlatból, ez egy ismerős kabát volt, amit felvettem, kényelmes és meleg, annak ellenére, hogy már korántsem divatos.
wm pedig nagyon nagyon biztonságos volt mellettem, ez volt az egyik legnagyobb meglepetés számomra, nem éreztem zavarban magam picit sem. néha póbált trükközni- az elején még kicsit bénán eltúlozta, de aztán ráérzett, néha sikerült is neki beforgatni, jó volt, nevettünk. a sündisznót pedig ő is benézte, az nem azért volt mert be voltam szívva!
és én örültem, mert sikerült ezt az egész témát odatenni az agyamban ahová való, kezdtem túlmisztifikálni,ahogy egyre távolabbról figyeltem.

aztán amikor eljött az a grefitis-utcabálos program, akkor tökéletes alkalom volt hogy a tapasztalataimat kamatoztathassam. odamentünk, tömeg, de ez másmilyen, ez jó tömeg. itt sok van abból a közegből ami nekünk kell. békésen szórakozni vágyó nemteljesenátlag átlagemberek, kábé a kör aki engem is olvas.  sok a gyerekeivel, sok a nagyszüleivel. körbejárunk felmérjük a terepet, melyik lemezlovas játszik az én talpam alá. rengeteg rendőr mindenhol, ennek különösen örülök. ez mennyire ironikus már, emlékszel még (az első fideszkormány idején) mikor hasonló mennyiségű fűvel a zoknidban próbáltál természetes arcot vágni, miköben a torkodban dobogott a szíved,most meg örülök hogy itt vannak, mert tudom hogy így nem lesz semmi baj, az utcát belengi az illat, a rendőrök pedig örülnek, mert ez a laza tömeg ez nem múlt heti sörösvodkás rioter banda.
szóval szerintem tíz rendőrből kilenc a marihuánát ajánlja itt. én spec diszkrétebb vagyok, wm elkísér egy sikátorba, drasztikusan csökkentett mennyiség, vissza a táncos részre, wm távolabbról figyel. én be a közepébe, becsukom a szemem, és. nagyon nagyon jó volt. . nekem, wmnek kínszenvedés nem szereti ezt a zenét, de büszke rám mert szép vagyok,és jól érzem magam, jól táncolok, és látja hogy ezt nem csak ő látja

ennyi a sztori. minden szép és jó, legyőztem egy mumust, és újra használhatom a menstuációs görcsök  legtökéletesebb ellenszerét ha kell.

2011. szeptember 19., hétfő

a tökéletes hétvégében van úszás, heverés, délutáni alvás, halk dzsezz, pogácsasütés, macska, kávéház, múzeumok, kötögetés, bableves.

aztán van benne olyan ég, amin van háromféle színű tiszta ég, rajta nyolcfajta felhő három rétegben, ellenkező irányba tartva, fél duplaszivárvány templomudvarba, eső, szél, mind egyszerre, kacsalépésekben kell tőle járni, az van.

2011. szeptember 12., hétfő

wm és a buzik

wm macsoid. nincs semmi baja a buzikkal, ellenben a buzis dolgoktól idegenkedik.vagyishát attól sem, mert ha nők buzulnak az oké, de a férfibuzulástól tart. valószínleg esztétikai okokból.

minap a kereszteződésben a pirosban álltunk. ránk merőlegesen egy tandembicaj, rajta két negyvenes csávó feszülős bringanaciban, szőrtelenek, sportosak, zöldet kapnak, és nagyon nagy egyetértésben indulnak el, a lábaik másodpercre és milliméterre pontosan együtt mozognak. wm kinyilvánít, ez buzis. kérdem most miért, ha két férfi ül az autóban az ugyanaz, közösen utaznak egy helyváltoztatásra alkalmas eszözben. az nem buzis. mondom és a motorosok? ebben a pillanatban begördült egy motoros elénk, két férfi, állig motoros cuccban, egy motoron. a hátsó szorosan rátapad az elsőre, a derekát átfogva. na mondom ez a buzis, odanézz. nem ez nem,ez férfias, de ő is röhög.

pár nap múlva piacra megyünk, egy kedves meleg pár olajbogyókat árul, kínálgatnak. wm az élienes puskás pólóját viseli, a kisebbik rádob egy ötsoros idézetet a filmből. én nevetek nagyon és veszek egy doboz csilis-citromosat.
wm később nem hiszi el hogy a srácok buzik voltak.

buzikám

napi jók

az öregedést nem tudom megállítani, a legújabb tünet, a bőgés. gondolom hormonális, vagy mi a szösz, de kábé minden alkalommal mikor embereket látok nagyon örülni valaminek, érzem hogy gyulladnak be a szemeim, pedig nem vagyok ám vajból, no. ma például azon könnyeztem, hogy egy fúvószenekar goszpelt dzsezzel egy tehéncsordának, akik örömmel hallgatták közelebb is jöttek, a másik meg az volt, hogy valami srác a harmincadik szülinapját úgy ünnepelte meg,hogy harminc ajándékot osztott ki az utcán, idegeneknek, azok meg örültek és megölelték meg ilyesmik.

itt amúgy hurrikán van. eljött olyan messziről. valakinek kifejtettem a hurrikánelnevezési okosságot, amit molli naplójából tanultam, de nem reagált úgy ahogy illett volna, pedig már nagyon régóta vártam hogy valakinek elmesélhessem. a nagy rémisztő szelek gyönyörűek.

2011. szeptember 11., vasárnap

jó kedvem van jó kedvünk van. süt a nap, sétasütikávé

a főbérlő megengedte, szóval harkonen báró hivatalosan is itt lakik. mondjuk jó ötlet volt azután megkérdezni, hogy átadtam az anyjának a nagymama majd félszázados naplóját, ami az egyik ágy alól került elő. még én is elbőgtem magam.

délután meg kreatívoskodtunk, itt egy kis előzetes, jó volt:

2011. szeptember 7., szerda

a cica akinek minden nap más neve van, pofákat vág wmre, aki nem engedi hogy a képernyője előtt üljön
mikor hangosan kiröhögjük, megsértődik
eléggé odavagyunk azért érte

2011. szeptember 6., kedd

tegnap wm csúnyán rámszólt: aklü!
mondom, mivanmár, messze ültem tőle, mindketten gépeztünk, és de tényleg nem is csináltam most semmit.

azt történt, hogy a macska, akinek nyolcszáz neve van, mellette heverészett, örömében beledagasztott wm combjába, aki kicsit máshol járt, szóval leaklüzte a macskát mérgesn

ééédes

2011. augusztus 31., szerda

az van, hogy itt állok harminc évesen,  és nem tudok bukfencezni. ma jutott eszembe, hogy vagy tíz éve nem bukfenceztem, kimentem az udvarra, hogy na majd, de teljesen ráparádéztam, hogy eltöröm a gerincem a mázsányi kilómmal.
ez nagyon szomorú.
mondjuk kottát olvasni, meg tűzzománcozni tudok, de asszem a bukfencezés nagy általánosságban hasznosabb lenne.
mindegy, legalább van cél. talán negyvennél

2011. augusztus 29., hétfő

az ember általános paranoiájának a legkevésbé sem tesz jót, amikor másfél hete dolgozik egy autókkal kapcsolatos cégnél, aminek a nevét angolul kétszer írta le saját ekkáuntja alatt - magánlevélben, és a gugli azonnal elkezd biztosítást, meg autómentőket ajánlani mindenhol.

2011. augusztus 26., péntek

az, hogy nem tudom a hivatalos és a személyes gémélfiókomat szinkronizálni rengeteg apró  szösszenetemtől foszt meg benneteket.

például ma majdnem nem meséltem el, hogy délután becsurogtam mint egy tízéves, de addigra annyira el voltam ázva az esőtől, hogy különösebben nem tudott érdekelni, úgyis bőr kanapén ültünk, egy olyan helyen ami valószínűleg látott már cifrábbat is. mindenesetre leckének jó, hogy harmincévesen zuhogó esőben, hidegben, másfél órát eltolni a pisilést már necces

na de hogy a zanyukámnak meg a keresztanyukámnak meg a mamámnak ne csak a rosszallását vívjam ki (a többiek szeretik ha arról mesélek hogy bepisiltem) mesélek az új munkahelyemről is.
szóval ez a hét a betanítás volt, elszaladt mint (fekagyerek a plazmatévével).
egy pici cég a neve kékciklus, itt 20an, londonban 40en dolgoznak. a munka pedig az, hogyha összetöröd az autódat, és egy bizonyos nagy biztosító  ügyfele vagy, akkor ez a nagy biztosító kifizeti a jussodat a roncsodat (van hogy annyira nem is roncs) odaadja nekünk, mi pedig elárverezzük, a hasznot pedig megosztjuk a nagy biztosítóval. az én munkám pedig a kapcsolattartás a jármű gazdáival, illetve a kocsi adatainak a rendszerbe felvitele. uncsi. (mindenesetre nagyon jó hogy azt az excel tanfolyást megcsináltam, anélkül nemhogy pisi, de kaki lett volna az első napon.) jól haladok, ügyes vagyok
a körülmények álomszerűnek tűnnek az előzőekhez képest, tavas-parkos udvar ahol az ebédemet elkölthetem, ingyen kávé, gyönyörű kilátás .
a kollegák kedvesek és segítőkészek, és előnynek veszik a keleteurópaiságomat azzal a felkiáltással, hogy akkor biztos jó munkaerő leszek  (ja ezt már régóta meg akartam említeni, hogy én eddig csak jó fej szlovákkal találkoztam. most vagy az van, hogy a szar fejek otthonmaradtak, vagy nem is szar fejek. mondjuk az egyik asztrológus, koejjós, auralátós, de ez még nem jelent szarfejkvalifikáltságot)

az idősebb angol főnök (aki a kis véreres-mosolygós arcával úgy néz ki mint egy gyakorlati oktató az ipari szakközépben) dolgozik. sokat. ez a jel, hogy nem csak szerencsém volt, hanem az imáim hallgattattak meg. dolgozik, de segít, és amíg a munka kész van addig békébenhagy. azti. mosolygós, és a fele utat bicajjal teszi meg.

ennyi dióhéjban, nagyon megbecsülöm magam, véglegesítést akarok, szimpatikus a hely, és nem is fizet rosszul.  mondjuk odavisszajutással rengeteg szünettel elég sok óra bruttóban, de sebaj. kicsit most ez lesz, bár több társasági áletet éltem az elmúlt három napban, mint előtte fél évig.

és még annyit, hogy mióta kirúgtak nem rágom a körmöm.

2011. augusztus 20., szombat

abban a városban élünk, ahol olyan van, hogy
a belváros közepén volt egy kicsit leszakadtabb rész. ott van a rendőrség, meg egy hatalmas parkolóház, meg két régi irodaház, rondák. nem is szeret szerintem senki arra sétálni, pedig eléggé fontos ér a közlekedési hálózatban. és tényleg belváros
ezért a városvezetés meghívott vagy húsz nemzetközileg elismert graffitiművészt a világ minden tájáról, etette, laktatta őket egy hétig, hogy nézzetek körül gyerekek, ismerjétek meg a várost,mi van itt, tervezzétek meg, rakjátok rendbe. aztán tegnapelőtt éjjel, meg tegnap , meg ma egész napra, lezárták az említett szakaszt, felállványozták a kívánt részeket, meg darukat vitettek ki, és az egész környék színes, történetes, kedves, nem kell lehajtott fejjel végigrohanni rajta, kirakatok nélkül is van mire bámészkodni.
a rendőrséget nem festik. ellnben az épületen van valami agresszor ezeréves kosz, erős vízsugárral mosnak bele mintákat a kapu egyik oldalán egy ököl tetoválás rajta, love, a másik oldalán a másik ököl, tetoválás rajta, more love.

szóval elmegyek úszni, elfogysztjuk a szokásos szombat reggeli kávénkat wmmel, főzés, és asszem egy kis utcabál. szvít


kiegészítés; régen a nagy bevásárló negyed, ahova az említett utca vezet egy leszakadtabb környéknek számított, a munkanélküliek ott szédelegtek, a környékbeli gazdák , kőművesek, satöbbi  ott szedték össze az aznapi napszámosokat, szóval nem volt túl kívánatos környék. az utcát pedig, amit most újrafestenek, hát, mielőtt elnevezték Nelzonadmirális utcának, hát előtte Satupina Köznek kívták. ennyit a mai helytörténeti leckéről.

kiegészítés kettő, dóri nevű titokzatos kommentelőmnek különösen: http://www.seenoevilbristol.co.uk

2011. augusztus 18., csütörtök

megvolt az első nap. ha ez így marad, ha ez tényleg ilyen, akkor innen nem leszek kiebrudalva beszólogatás miatt, mert itt nem akarok majd beszólogatni.
nagyon, nagyon pozitív benyomások értek,  várom a holnapi napot.
jó sokat kell majd tanulni, többet fognak kérni mint amit eredetileg hittem, de úgy érzem, hogy meg fogja érni.


mindeközben a régi helyen gyorsanfrissen megszabadultak még négy embertől állítólag, akik közül volt aki már be is talált, hogy hogyan is sikerült , meg hol, meg van-e itt még hely, satöbbi,  - mondjuk ő pont jó fej volt szóval próbáltam tanácsot adni.
ezek tényleg jót tettek velem, hogy időben kiraktak. majd küldök nekik bonbont.



2011. augusztus 17., szerda

napi jók

szóval, ez nem volt egy rossz hét.

kezdjük a legfontosabbal: holnap kezdek az új munkahelyemen. iszonyú messze van, nem túl izgalmas adatbevivős meló, viszont gyönyörű irodaházban (ablakokkal! és légkondival) , eléggé több pénzért. három hónap próbaidő, utána szerződés. jelenleg úgy érzem, hogy erkölcsileg eléggé győztem a volt főnökeimmel szemben, és ahogy hallom bent a barátosnőim ezt dörgölik is rendesen az orruk alá. ennek ellenére azért most visszafogom magam, és igyekszem "civilizált ember módjára" viselkedni. höhö.

aztán kaptunk csomagot dájánás czukorral, pirosarannyal, sonkával ,és három eszméletlen szép fényképpel. ez utóbbiakat feltűztem a karácsonyfánkra, amit még nem szedtem le.

a harmadik jóságot majd elmeélem, ha leszenk hozzá képek.



2011. augusztus 10., szerda

"Az Isten aldjon meg minket a josagunkert!"
az egyik ismerősöm a fészbúkon tudatta a barátaival, hogy meghalt a nagymamája, akinek ezek voltak az utolsó szavai. egy csomót gondolkodtam ezen, szerintem nagyon szép utolsó szavak ezek. 
nagyon szeretnék hinni abban, hogy mikor vége van az életnek mindenki megkapja amit érdemel. összefutottunk ma egy régi kollegával, aki kábé ugyanaz az ember miatt lépett ki a szarbakszból mint én, és megegyeztünk, hogy mindegy, hogy menny-pokol, vagy nirvána, az a nő nem kap csokis sütit az biztos.
csak sajnos az, hogy azt kívánom ,bárcsak láthatnám  mi történik ezekkel a fajta emberekkel, rögtön az én sütiszeletem vastagságát csökkenti. ehh. nehéz dolgok ezek.
 
ma két munkaközvetítő között megálltam a fánkárus bodegánál - csípem a gazdáját, kis kövér olaszos csávó, beszél beszél, kipróbáltat, pattogós labda, a szimpatikus vendégeknek eksztrafánkot ad, frissen sültet, fahéjas cukorral. mondta hogy csinos vagyok ma, mondtam hogy álláskeresősdi. dumálgattunk, leültem az egyik padjára, hogy sorbarendezzem az önéletrajzaimat, sütött a nap, csillogott a folyó, ő felmutatott a nagy fákra, hogy egy hónap és mind elsárgulnak, pilóta volt, de az asszony elvitte a céget váláskor,így megy ez. de most gondolkodik azon, hogy vegyen egy tangóharmonikát, én meg elkértem a táblafilceit, és újrarajzoltam a frissen facsart narancslét kínálót, - ronda volt, fehér férfikaparással felfirkantva. szép lett, kérdezte hogy kérek-e egy narancslét, mondtam hogy nem, és elköszöntem. jólesett volna, de nem azért csináltam. kicsit később felhívtak egy munkalehetőséggel, de sajnos csak hazudom a némettudást, visszautasítottam.

 

2011. augusztus 9., kedd

kommjuniti

ha valaki amiatt aggódna, hogy a londoni zavargások esetleg átgyűrűztek-é brisztolba, nos igen. szerencsére mi jó messze lakunk onnan ahol ezek az unatkozó ingyenélő segélyzabáló tanulatlan biciklitolvaj előemberek , és nem, nem bőrszín alapján ítélek, hanem aszerint ki milyen zenét hallgat.

szóval szerintem idáig sose jönnének el, van köztük meg köztünk két hatalmas bevásárlóközpont, és ezek nem tiltakoznak, ezek fosztogatnak, csak lopnicsalni ennyi, pontosabban csalni nem, ahhoz agyuk nincsen.
 mivel egy pécé lány vagyok, nem vonok párhuzamot. otthon se cigányozok, ugyebár. ehehheh

 szóval miattunk aggódni nem kell, a rendőrökért szorítsunk, hátha valamelyiknek elpattan az agya és közébük lő rendesen,

mindegy. kapok munkát jövő héten, és akkor megint fizethetem a segélyüket. addig majd a wméből

2011. augusztus 8., hétfő

dologtalan hétköznap

ma megvolt az első sikertelen interjúm. különösebben nem bánkódok,mert emiatt a munka miatt három nap alatt megtanultam az excelt erős alapfokon, gátlástalanul be merem mostantól rakni az önéletrajzomba.

szóval ha tudsz egy icipicit angolul, és nagyon hirtelen meg kell tanulnod ezt a remek offisz csomagot, akkor ajánlom figyelmedbe ezt az oktató sorozatot:

http://www.youtube.com/user/MotionTraining#p/u/30/8L1OVkw2ZQ8

a srác érthető, tömör, okos, és szekszi a hangja. huszonkét tízperces lecke, és olyanokat tudok magabiztosan, hogy countif, rept,  meg =sum(, meg hogy minden dátumnak van szám megfelelője, meg olyan táblázatot csináltam gyakorlásként, ahol egytől kilencig a pisi, tizenegytől húszig a kaki szó villog, a tíznél meg a pukk.
nem nagy szám, de ahhoz képest hogy egy hete zéró volt az excel tudásom elég fain


és a héten elkezdte felpakolni az acces leckéket is, érdemes a feliratkozás.


ennyit szerettem volna mesélni, meg azt, hogy ma egy teljesen vadiúj felszerelésben mentem munkát keresni, ez a felszerelés egy éve állt a szekrényemben, csittifitti belefogytam juhéj!


2011. augusztus 7., vasárnap

szóval ha valaki a kis lelkemért aggódna, egyáltalán nem vagyok megzuhanva, de a véleményemet addig nem írhatom meg, amíg nem találok másik állást,
a sztorit se nagyon, mert az , hogy én még mindig tudok tükörbe nézni visszásan hangzana, hiszen ismét nyomorba taszítottam a családot, blabla

addig pedig nem akarok olyan  szarságbutaságokat hallgatni, hogy a főnöknek van igaza, meg hogy csöndbe kell maradni, meg hogy vissza kell fognom magam, meg semmi mártír vagy oktató jellegű, építő megszólalást, meg sajnálkozást se,
ezért van az egyoldalúsítás, majd bekapcsolom ha

2011. augusztus 2., kedd

na, hát végülis tényleg kirúgtak.

majd egyszer elmesélem. most megyek aludni szerintem

2011. július 31., vasárnap

vicskraft





A jó kislányok hercegnők akartak lenni, a rosszak meg rocksztárok. Így lett belőlük jegyző, meg műkörmös.

akik beleszartak, azokból nem lett semmi.
esetleg boszorkányok.
itt a konyhájuk.


az úgy kezdődik, hogy készíts rózsaolajat.


ehhez kell egy kis üveg mandulaolaj , meg egy csomó illatos, kezeletlen rózsaszirom.




egy tiszta befőttesüvegbe tömködd bele a rózsaszirmokat, majd öntsd fel az olajjal. kicsit rázd össze, hogy minden szirom olajos legyen, és a bubik felszálljanak, zárd le, majd hagyd állni. fényes, napos, meleg helyen lehetőleg.


ha igazán fini illatú olajat szeretnél, akkor mondjuk ötnaponta cseréld az olajban a szirmokat, amíg a türelmed engedi, de ehhez a recepthez egyébként az is jó, ha két hétig áztatod, oszt csókolom.
ha a cserélgetős mutatvány mellett döntesz, mert annyi rózsád van mint a gaz, akkor te azok közé a szerencsések közé tartozol, akik hosszan kínlódhatnak, minden egyes rózsaszirom kicsavarásával, a konyha, a fényképezőgép, a klaviatúra, minden csillog és bűzlik,  fáj a szíved a pazarlástól, szóval még a sarkadat is rózsaolajjal kenegeted,
és minden alkalommal
van egy ilyesmi mellékterméked:


ezt később bele lehet dobni egy kád fürdővízbe,igazán finom érzés, meg kell hogy mondjam.


mikor úgy döntöttél, hogy elég illatos az olajad, (és eléggé teli van a hócipőd a sziromcsere művelettel) akkor kezdődhet az érdemi rész. ilyesmik kellenek hozzá:
az olajat utoljára leszűrni, utoljára kinyomkodni, végrevégre


majd gőz fölött elkezdeni melegíteni. a forró vízbe az olaj alatt érdemes dobni egy fej rózsát, illatos a konyha, és jól néz ki a fotón


ha pedig már itt tartunk, így kezdődik a rúzsavíz, meg a rózsaszörp receptje, hogy forró vízbe rózsaszirmok, de ez itt most nem az a sztori.

fontos hozzávalók:








szóval adj a cucchoz egy kis olivaolajat, az jót tesz a mennyiségnek. aztán csak pár csepp teafaolajat. az varázsszer a bőrnek, jót tesz a pattanásoknak meg sebeknek, meg mindennek. ezzel óvatosan kell bánni, mert ha túl sok van benne, akkor lemarhatja az arcodat.



aztán jöhet bele egy-két kanál méz, közben folyamatosan melegítsd


itt jön egy nagyon fontos rész. jusson eszedbe, hogy a glicerin szintén nagyon, nagyon jót tesz a bőrnek, és löttyints bele ebből is, bár a receptben erről nem írtak. szerencsére a glicerin minden rendes háztatrásban megtalálható. már ha a "rendes háztartás" meghatározásába beletartozik, hogy "egy olyan hely, ahol kísérleteznek óriásszappanbuborék készítéssel".

aztán a következő az némi méhviasz

ezután lehet próbálkozni azzal, hogy művészi kavarásfotót készítsünk


íme:
 


mikor az összetevők szépen összeolvadtak, jöhet az utolsó, egy kövér aloe leveléből a takony:


itt azért érdemes odafigyelni, hogy az aloe zselét alaposan szétnyomkodjuk, a későbbi simább hatás érdekében.
kész is vagyunk, a cuccot alaposan kifőzött mini lekvárosüvegekbe lehet tölteni.


a krém szépen lassam megszilárdul. ahogy a rétegek előtűnnek, hesegesd el a kétséget, miszerint "lehet hogy a glicerin okkal nem szerepelt a receptben", a majdnem teljesen szilárd cuccot rázd alaposan össze, és mint ki jól végezte a dolgát, tedd be a hűtőbe.

másnapra már legyél száz százalékig biztos abban, hogy a glicerin nem kellett volna, de teljes nyugalommal építsd fel magadban a tervet

az üvegcséket forró vízben kicsit főzve a szutymákot felolvasztom



ekkor látszik csak igazán, hogy igen, valóban a glicerin nem elegyedik az olajokkal

majd hűtsd vissza őket, a könnyebb szétválasztás érdekében:

hogy ne legyen olyan könnyű a szétválasztási folyamat, természetesen a glicerin alul van, tehát a megszilárdult balzsamot egy maghőmérővel, (vagy kötőtűvel, vagy kis botocskával) át kell lukasztani, és a glicerint leönteni.


ami igazán boszorkányság, hogy még ennél a lépésnél is derűsnek kell maradni, és sztoikus nyugalommal konstatálni, hogy az igényesebb prezentálhatóság érdekében beszerzett  pici műanyag tégelyek a fertőtlenítési folyamatban tökéletesen elvesztették formájukat. magyarul szétfőttek a mocskos rohadékok, és egyéb ízes érzelemnyivánítás.

kuka.
pár nappal késűbb új tégelyek vásárlása, és újabb próbálkozás., újabb  felmelegítés
ezúttal kissé sikeresebb,


itt azért már boldog voltam, jöhet a felcímkézés. pontosabban először a címkegyártás:



aztán a felcímkézés



hahaha


végül a dobozok tetejét dekoráltam, és íme a kész termékfotó, aklüke házi ajakírje:





eléggé büszke vagyok ám. mert könnyű, illatos, selymes a szájon, iszonyú jól néz ki, fél évig eláll.