2011. november 29., kedd

kolteszet

csokok ize szamban,
Hol hal, hol fokhagyma.

Tegnap ruszlit ettem, ma zakuszkat.
Hivatalosan is en vagyok a legbudosebb a ceges buszon.

2011. november 27., vasárnap

geek-öröm

ez a játék már nagyon, nagyon régi vágyam volt, de autó híján nem akaródzott a hozzávaló kütyüt megvenni,
a dzsípíeszt.

ámde most! iszonyatosan fináncos kommunikációs eszközeinkre lehet műholdas helymeghatározó rendszereket letölteni, szóval irány a természet,

geocaching.

aki nem ismerné a játékot, ez arról szól, hogy egy jótétlélekelrejt egy dobozkát valami szép, érdekes, meghatározó helyre, ad hozzá koordinátákat te pedig mész és megkeresed. ha még jótétlélekebb, akkor csak valami rejtvényt ad meg, ami elvezet egy másik ilyen rejtvényhez, ami elvezet a kincshez.


(játszottam ilyet régen, a tesóimmal, az elásott titokzatos kincs térképeket a padláson gyűjtött porral antikoltam, meg a konyhából lopott gyufával égettem körbe a széleket, minden üzenet egy másik és másik helyre vezetett, az egész házat meg kertet körbe kellett járniuk, hogy a végén kiássanak egy -amúgy nagyon szép, máig emlékszem rá- fémszelencét, amit kincs gyanánt megtöltöttem nyuszikakival)

de ebben a dobozkában nem nyuszibogyó van, hanem papír ceruza, hogy jelezhesd itt jártál, illetve ajándék is esetleg, ha elfér.

ma gyönyörűen sütött a nap szóval elindultunk. az elsőt nem találtuk, de az még városias környezet volt, szóval nem is bántuk. a második a közeli parkban volt, ami már a zord természet előszobája, itt rengeteg időt elmolyoltunk, ezt se találtuk.
friss levegő ide, ragyogó napsütés oda, kezdett az egésztől elmenni a kedvünk.
hiába olvasgattuk a tippeket amik közelebb vinnének a megoldáshoz, de nem tudtuk kiókumlálni, ott is hagytuk az egészet

a harmadik a régi vasúti hídnál volt, talán emlékeztek rá régebbi bejegyzésekből, ha nem az se baj, a hely behatározható volt, de nem állt még rá a szemünk, fogalmunk sem volt mit keressünk. és hiába mondja a kütyü, hogy tíz méteren belül, egy méteren belül, ha egy kindertojásdobozkányi szelencét keresel egy gyaloghídon, meg az alatta levő dzsundzsásban.
végül wm találta meg, de nem árulta el, hagyta hogy keressem, akkora volt az öröm, amikor a vaskorlátdarabnak tűnő tárgyat leszedtem az igazi vaskorlátról, csak oda volt mágnesezve, a dobozban pedig ceruzacsonk és lista.
összevisszapusziltam wmet, akinek szintén megjött a jókedve, az elő sikerélménytől. szerelem napsütés kincsvadászat

a következő azon a bicajúton van, amerre wm futott, emlékeztek amikor egyszer levideóztam kocogni? tavaly ősszel valamikor. na arra.

hát ez iszonyú nehéz volt. elvileg ez nem egy eksztrém kicsi doboz, mint az előző, hanem egy rendes kisméretű fekete tupperware a leírás szerint. a folyópart, rálátás alulról a függőhídra, egy útelágazás és negyven különféle aljnövényzetösszetevő, amit a saras erdőszélen át kell fésülni.
lecsúszkáltunk a folyópartra, meg vissza, be az erdőbe, nagy kőkerítésekre másztunk, köveket emelgettük, mélyedésekbe kukkoltunk, fűcsomókat hajlítgattunk félre, sehol.

ezerszer újraindítottuk a szerkezetet, elolvastuk az összes hozzászólást, de persze senki nem árulja el magát, ez is kezdett reménytelen lenni, tű a szénakazalban.
wmben továbbra is benne volt a kopóösztön, egészen eltávolodott tőlem, de én igazság szerint keztem beletojni az egészbe, pedig hivatalosan ez az én bulim volt,
aztán észrevettem egy vörösbegyet, ami egészen lekötötte a figyelmemet, mert az egyik kommentben valaki mondta, hogy láttak vörösbegyet mikor megtalálták.
szóval wm kicsit távolabb kotorászott az avarban, én meg megpróbáltam egy jó fotót készíteni a madárkáról, és közben füttyögtem neki, hogy madárka, madárka, muti meg a kincset.
a madár beljebb ugrált a bokorba, de nem félve, én átmentem a bokor túloldalára,bekukucskáltam alá, és a szívem majd kiugrott a helyéről, a vörösbegy konkrétan a dobozon ült.

annyira de annyira megörültem, hogy csak na, füttyögtem, meg kiabáltam wmnek, jöjjön.
ilyenkor aztán vigyázva kell a dobozt elővenni ne lássák meg a muglik.
a dobozban volt füzet-radír-ceruza-hegyező, ajándék kincsnek pedig illatos radír, nyomdák, gumibéka, meg egy utazótárgy, amit máshova kell lerakni hogy más is megtalálhassa máshol, TravelBug, egy porsekisautó. aláírtuk, elvettem a gumibékát, és otthagytam egy pár fülbevalót. nagyon izfalmas volt.

nagyon boldogok voltunk, vannak képek is.
madárka-madárka leszállott a kincsre:


 aklüke csuklóig a kincsesládikóban, előtérben a lovak:
 ennyire nagyon boldog aklü:

 és a nap hőse:


kincsvadászni jó. 

2011. november 26., szombat

élekünksvirulunk

vannak új szemüvegjeim (egyet fizet kettőt kap, ezért a többesszám).  nem elég hogy kényelmesek, csinosak, vadiújak, nem pedig celluksszal vannak szanaszétreparálva, végra látom a képernyőt, és nem szédülök le a székről, ha háromszor többnél le-fel kell néznem. (ez mondjuk a munkában ezerszer fordul elő naponta, szóval elég kellemetlen volt.
látok végre, annyira nagyon örülök. és csinosak. és kényelmesek. és látok. tisztán, a képernyőt. látom. fejfájás nélül fogok látni mostantól munka nélkül, és ha minden jól megy, nem fog két percig tartani hogy a szemem hozzászokjon ahhoz hogy levettem őket.
jajdejó.

aztán.
holnapután aláírom a szerződést, ami azt jelenti, hogy az elkövetkező évekre van egy biztos, nyugdíjas, jól fizető állásom, kellemes kollegákkal szimpatikus főnökséggel, és olyan munkával ami ezért cserébe nem túl izgalmas és kreatív, de nem elviselhetetlen, és a munkaórák villámgyorsak egy kis magamnak felállított kihívással.
úgyanők hétfőn ingyen beraknak egy vakongépelős tanfolyásra.
ugyanők a fővárosba visznek karácsonyi vacsorára utazás hotel, kaja-pia fedezettel, és ezt figyeljétek!

négy olyan ruhám van, amiben el tudok menni a buliba, ezek közül hármat ezer éve vettem, de csak most férek beléjük. höhö.

a PirosCipő (tudod Luca) pedig mindennapos munkábajáró lett.

aztán volt olyan para, hogy nem jött meg, aztán nagynehezen mégis, és egy ezredmásodpercre csalódott lettem, amitől eléggé megijedtem.

wmnek akkora a bajsza mint egy cicának.
amúgy wm hasa telis tele van picike sebekkel, amikor észrevettem teljesen el voltam hűlve, mi ez?! aztán rájöttem, hogy a cica mikor felugrik mellé a kanapéra aludni, először mindig dagaszt a hasán egy kicsit, mélyen a szemébe nézve ordítva dorombolva, ez az ő kis rituáléjuk.

nincs más. unalmasan élünk. jó ez így

(ja új blog ajánló, oldalt a kajapiazongora-annak aki még nem ismerné- szétmelegíti a szívemet)

2011. november 24., csütörtök

apukak

a nagy kerdes az az, hogy en oregszem, vagy a vilag valtozik igen gyorsan, de az biztos, hogy regen meg nem volt ennyi eszmeletlenul jokepu boven harmincas apuka az utcakon . kicsi kolkokkel, sportosan, jol oltozotten, sarmos faradt borostaval, hat de tenyleg
! szoval abban remenykedem, hogy ok tenyleg csak mostansag bujtak elol, es nem az en izLesem idomul a koromhoz.

2011. november 23., szerda

konteo

figyeljetek meg. kiderult hogy az aszpirin mi mindenre jo, rakmegelozes, szivroham utokezeles, blabla, meg fejfajasra is jo, es olcso ism

Miben fogadunk, hogy nemsokàra kideritik, hogy halalos, es betiltjak gyorsan es alaposan.?

2011. november 20., vasárnap

eddiksön

lassan két éve hogy abbahagytam a dohányzást, sokszor úgy gondolom, hogy már megtehetném, hogy újra megkóstoljam. főleg, hogy a fű-szívás sem dobogtatta meg a dohányos szívemet, nem volt különösebb csábítás. szóval fel voltam készülve, hogy minőségi alkalom adódtán fel fogom eleveníteni régi szenvedélyemet.
egészen mostanáig.
vannak ismerősem, hasonló cipőben, évek óta "tiszták", aztán szocializálódás okán újra elkezdték, csak különleges alkalmakkor persze, és kizárólag minőségi dohányt; pont ahogy én elképzeltem, milyen lesz majd ha újra cigarettához nyúlok.
mára már napi öt-hat szálnál tartanak, és bár ők nem veszik észre, apró undorító dohányos szokások is kezdenek visszatérni. ha rákérdezek hogy akkor ti most újra, akkor , áá nem nem ! -legyintés

bár élvezem a füstjük illatát (tényleg faint a dohány), eléggé rémisztő ezt nézni,

szóval felírtam magamnak kis címkére, különleges alkalmakkor SEM.

2011. november 16., szerda

beke

tegnap kajaszunetben a kovetkezo tortent: nyugisan csammogom a narancsomat, kozben a kollegammal trecselek, fel szemem a kerten, a nagy uvegablakok egy kis parkra, egy meg kisebb mesterseges tora, es a dohanyzo reszre neznek.
Felig elezett figyelemmel hallgatom a srac vekengeset valami nocskerol, azon jar az agyam , hogy masnap mit ehetek (muszaj dieteaznom, akkora vagyok mint egy haz, a fehernemuk az en meretemben mar inkabb tunnek kelleknek egy fetis filmbol mint szekszi rucikanak. ehh)

Szoval narancs es lagymatag lavsztori, amikor egy nagy szurke bomba a semmibol arcon csap kint  egy gyanutlanul cigizgeto lanyt. nagyon durva volt, letszodott hogy magasrol jott es gyorsan, az a galamb, -mert galamb volt a lelkem- okozhatott volna komoly serulest is.
 Volt nagy sikoltozas, rohoges, nocik megbeszelik haromszor mi tortent, az asztaltarsam tovabb traktal, minden visszatert a normal kerekvagasba, kiveve a sracot aki a megtamadott csajjal volt.
Magas fekete srac, az arcara olyan erzelmek ultek ki, amiket nem minden nap latsz egy irodai kornyezetben. kivancsisag erdeklodes, sajnalat, tatott szajjal bamulta a madarat, aki benultan pislogott, halalra remulten. a fiu segitett volna, de hogyan?
a galamb osszebb huzodott, majd elkezdett rangatozni. a srac meg kozelebb hajolt. a galamb betette a fejet a szarnya ala a fejet, rangott egy utolso nagyot, aztan nem mozdult tobbet.a vilagban mindenugyanugy ment tovabb, de ebben a kis buborekban amiben en nem tudtam lvennia szemem a fiurol, aki meredten nezte a galamb halaltusajat, megallt az ido. a fiu lassan felnezett, egyenesen ram, es az uvegen keresztul lattam, hogy a szaja azt formalja "meghalt". annyira zavarba jottem, hogy el kellett forditsam a szemem.

2011. november 15., kedd

ilyenek vannak

telefonugyileg elofizetesre valtottunk sporolas okan, es adtak hozza egy  telefont, ami nalam is okosabb. ilyet! Mindenesetre van rajta egy csomo billentyu,es ezt a bejegyzest a buszon, dugoban irom,
Meglatjuk, talan ujraeledhet ez a blog,ami idohiany miatt mar az utolsokat rugta.

2011. november 6., vasárnap

munkahelyi, mérges voltam, joggal. elrinyáltam wm-nek hosszan felháborodottan. a második felvonásra készültem éppen, a kanapén fekve, gondolom wm legnagyobb örömére. a cica, aki szintén végighallgatta már a litániát egyszer, felugrott, végigsétált rajtam és ráfeküdt a számra, majd cinkosan ráhunyorítorr wm-re. elgondolkodtam azon, hogy wm vajon idomítja-é

(másnap megbeszéltem a főnökömmel, minden okés)

minden okés