first worlds problems

Oké, teljesen ki vagyok borulva.
(az öreg szülék és egyéb rokonok tessenek kifáradni ebből a bejegyésből, lesz benne szeksz is meg drog is és rakenroll is.) (ja nem rakenroll nem, csak elektropop.)

Az van, hogy a világon egy, egyetlenegy koncertre mentem el volna mindig is, óirgalomatyjanehagyjel, de a a együttes már nem koncertezik. Mondjuk olyan 4-5 éve. Kábé bele is törődtem ebbe.
Pedig az élő albumjuk számomra olyan hogy egyszerre fáj a szívem, a puncim, meg a agyam olyan gyönyörű, jaj de iszonyúan fáj, jaj de nagyon fáj.

És erre kábé két hónpja bejelentik, hogy unják magukat lesz mégis egy új koncertkörút. Hát mennyire szuper, az összes lehetséges imélcímemmel feliratkoztam, elsőként fogok ugrani a jegyekre, muszáj, MUSZÁJ.

Aztán egy hete lefoglaltam a repcsijegyeket Amszterdamba, ciborázni meg romizni, meg kultúrálódni.

Aztán 6 napja kidobják az első koncerdátumot, Koppenhágába, május vége. Már akkor viccelődtem elcserélem a egyhetes Amszterdami kirándulást egy egynapos Koppenhágai útra.

Aztán most kiadták a többi dátumot.

Amszterdam két héttel a mi kis kalandunk után, London szintén.
Ha várok egy hetet a repcsijegyekkel, akkor... gondolom mondanom se kell.
Mert a Londoni gig is szuper lesz, és valószínűleg csak arra van esélyem, de tudva hogy mennyire közel voltam a tökéleteshez, hát  ki akarom karmolni a szemeimet a helyükről,

Amszterdam, The Knife. live.

Most nem is az hogy minőségi füvet szívhatnék, mert azt valószínűleg úgyis hoznék szuvenírnek, meg menstruációs görcsoldónak,(meg mert az sose árt ha van, meg mert amíg van addig sose halok meg.)
Hanem az, hogy az utolsó olyan kábítószeres élményem amikor hallucináltam az bő egy évvel wm előtt volt. És ennek már jó sok éve, és meg is öregedtem, meg meg is gyávultam, meg wm sem értékeli,
DE
Amszterdam. The Knife.

Szarok a vangóg múzeumra, meg a kultúrális örökségre, meg a csatornákra*. Egyéb gyógynövényt, meg spórát akarok enni, és csodálkozni, nagyon, dolgokon amik nem is léteznek, és megint huszonkevés lenni,  még egyszer akár utoljára. És ha valamikor, és valahol akkor itt es ekkor engedmé meg wm ezt az elhajlást nekem.

(úristen, ha láttátok volna micsoda hisztit levágott, mikor legutóbb ott voltunk, és akartam venni valami specko tudatmódosítószert a kábítószeráruházban, inkább lemondott volna egy életre a sörről, csak hogy én ne csináljak ilyesmit)


Szóval megszakad a szívem. nem kicsit.

Mert én szívesen felnőnék már, de nincs rá alkalmam. Ez az lett volna.

 És persze mondanom sem kell, hogy a Londoni koncert napján van Brisztolban Beethoven 9. szimfónia, a másik amire nem kevés kedvünk lett volna elmenni. Ehh. picsábamá.







*nyilvan nem