2008. május 30., péntek

párbeszédek

-...aztán uszi előtt még gyors meg is borotválkoztam. nna, nem kellett volna erőlködnöm. volt egy csaj olyan szőrös volt a hónikája...
-és jól nézett ki?
-aha, ez a legdurvább, nagyon jó csaj volt
-és milyen színű volt?
-fekete
-azok a legjobbak. meg a vörösek
-szerintem lengyel volt.
-honnan veszed?
-azok nem borotválkoznak
-ezt honnan tudod?
-Karolina mondta. nem is az, hogy nem borotválkoznak, hanem ciki nekik.
-... EZT AZ ELCSESZETT EGY SZAR ORSZÁGOT! *
-...
-ezt most találtad ki igaz?
- MUHAHHAHAHA

*Mo-ra értette, de csak a divatra

2008. május 27., kedd

melós

persze, hogy a legjobb vagyok. persze hogy ez azzal jár, hogy a legszopatósabb műszakokat kapom. köszi

iskolai szünet. teli a város, meg a hely bamba, buta, neveletlen, rosszulsminkelt stílustalan tinikkel. gyűlölöm, ha egy nő rosszul sminkeli magát. egyforma alapozó mindegyiken, vastagon, fotosoppal se lehet töményebben, az áll vonaláig. remek. legjobban az alul feketén kihúzott szemet rühellem, hát nem veszi észre, hogy ronda? miért nem tud bemenni egy drogériába, és megkérdezni egy sminkest, hogy mi áll neki jól? megáll velem szemben félig nyílt szájjal, esztétikai hadviselés ellenem, kikészít. pedig meg lenne az esélye, hogy nem is csúnya az a sápedt tésztafeje.

kábé olyan 5 extranagy pláza van a közelünkben.az egyikben ma szekszindesziti nap van. el tudsz képzelni szánalmasabbat, mint mikor 200 keribredsónak öltözött nő tolong a bejáratnál? nem mi? hát mondok valamit. mikor ugyanez 60 fölötti.

új szupervájzerek, okés, de mintha ez nem lenne elég, kaptunk egy új sztórmenedzsert. ritka, nagyon ritka amikor valaki azonnal ellenszenves nekem. 200ból egy. ha. új főnökünk az. ilyet szól ma az egyik kollegának, egy fekete srácra mutatva, aki sorban állt az italáért: az ott ahmed? (egy másik kollega akivel még nem találkozott) nem;kapta a választ, erre a reakciója egy vállrántás kíséretében: ja, a színe ugyanaz.
uhh.
egy olyan országban rasszistának lenni, amit a bevándorlók tartanak el, egy picit merész.
remélem csak viccnek szánta, mert ez a bevándorló (jó angol gyerekek elől veszi el amunkát) bizony meg fogja nehezíteni az életét.

holnap vele és a lassúval zárok. lassúról még nem meséltem, bakker az a nő annyira buta és lusta... á ilyen nincs.

amúgy egyszer meg majdnem elbőgtem magam, egy nagyon fiatal felnőtt unoka a nagymamájával, unoka rendel, unoka fizet, félszeg, és ügyefogyott, látszik, hogy még csak most bontogatja a szárnyait, szóval azt lehet elképzelni, hogy az első fizujából hívja meg egy italra a nagyit, akinek a mellén kábé 500 kitüntetés elférhetett volna a nagy büszkeségtől.*
hő én is öregszem, szentimentális kezdek lenni, eszembe jutott az én nagymamám, oszt majdnem eltört a mécses.
aranyosak voltak.

*általánosban eljátszottam Bruckner Szigfridet a fájósfogúroszlánban
a tesóm féltékeny volt rám, mert ő csak vacskamati lehetett

2008. május 26., hétfő

írhatnék hosszan a szokásos problémámról:

hiányoznak a barátok.
hogy hiányzik egy pár, akik hasonló korúak, hasonló érdeklődésűek, akikkel el lehet sörözgetni, szívogatni, kirándulni, meg jókat zabálni.
akivel wm megbeszélheti a forma1et, én meg a menstruációmat.
hiányoznak a hugiék, a rotóék.
nagyon hiányoznak a füliék, remélem most már vége a szabijuknak és jól visszajönnek ide.

de ma mégis N. hiányzott. Nnel totálisan különbözőek voltunk, két egymással teljesen szembenálló világból.Ha a munka nem köt össze minket, soha nem állok szóba egy N típusú nővel, és ő se velem. de mégis, Nnel húztam le két évet egy szobában, hatalmas, arcnélküli tömeggel körülvéve, Nnel vannak olyan sztoriaink, amiket papír nem tűr. Nel nem voltak titkaink egymás előtt, és amikor azt mondom, hogy nem voltak titkok, akkor ez alatt azt értem, hogy tényleg nem, mert nem_lehettek. mindegy, hosszú.
Nnel dolgoztam, mikor megismerkedtem wm-mel. mindent tudott rólunk. olyan dolgokat is látott amiket csak mi ketten wmmel. N-nek jó volt mesélni, (hallgatni is jó volt, de ez más tészta most)
ma szerettem volna valakivel megosztani a buta kis örömömet, amit az előző videó okozott.
nem csak így, bele a nagyvilágba, hanem valakivel, munka közben, érted mire gondolok? azt az apróságot, amitől ez a nap más mint a többi. önző vagyok, tudom, de ma tényleg hiányzott a N.

nó komment

egyébként meg ejnye bejnye, tessék már minket kommentelni drága családtagjaink, barátaink és üzletfeleink!
még a végén azt fogom hinni, hogy nem is olvas senki, és jól abbahagyom!

imádok élni

tegnap igazi fakkolós hangulatban, tövig rágott körmökkel jöttem haza a melóból
wm ezzel várt:



van kérdés?

2008. május 24., szombat

kebab

ha egy török megkérdi, hogy a feleséged vagyok-e, mindig, mondom MINDIG válaszold azt hogy igen. nem érdekelnek a kifogások, ha török kérdi, a feleséged vagyok, és kész.

2008. május 21., szerda

telefon

azért nagyon rossz itt élő magyarokkal hosszú telefonbeszélgetésekbe bonyolódni, mert óhatatlanul a kajákra terelődik a szó.

halászlé

(amúgy majdnem lett egy nagy piros bicajom, és mivel itt a kívánságok mindig valóra válnak:
szeretném meghallgatni az "imádok élni" című dalt!)

2008. május 20., kedd

az élet apró örömei

nagyon jól főzök.
nem is, eszméletlen jó szakács vagyok.

a szülinapomra "kapott" nagy vörös macska visszajáró vendégünk azóta.
minden este óraműpontossággal bejelentkezik a kis felvágottjáért, meg a simiadagért. (ma már a kapuban várt, ilyen nem is szokott lenni, mindig a hátsó ajtónál jelzi hogy itt van)

mostanában minden nap süt a nap. hol többet, hol kevesebbet, de egy pici mindig kijut.

észrevétlenül leugrott rólam öt kiló. nem tudom mikor, meg miért, de tegnapelőtt észrevettem, hogy volt, nincs. Isten tartsa meg jó szokását.

szeretem a munkahelyemet

és amitől még szebb lenne az élet:

bodzaszörp
egy naaagy piros bicaj
sült zsír

2008. május 19., hétfő

gyere velünk kirándulni

gyönyörű nap volt. vasárnap délután öt óra körül, ha megkérdezed mi hiányzik a tökéletes boldogsághoz, annyit tudtam volna mondani, hogy egy papírzsebkendő, hogy kifújhassam végre az orrom.

szóval portisheadben voltunk. ez egy kis falu a severn torkolatánál, még nem, de már majdnem a tenger. (sokatoknak ismerős lehet a név, de az a zene nem ez a portishead. wm szerint az télen van)
szóval

bristoltól kábé egy órányi buszozásra van, de vasárnap lévén ez csak fél órát jelentett. nem főúton visz az út, mindenféle harmadrangú egysávos kanyargó, kis eldugott falvakban megálló járat, mindben leszálltunk volna legszívesebben, mindegy.
aztán mikor leszálltunk, rögtön ezt a templomot láttuk meg, és a legfontosabb az, ami fölötte van: az ég kék. süt a nap. ajándék nekünk.

persze nem a templomra vagyunk kíváncsiak, ilyt látunk nap mint nap, irány a part. wm kezében már viszket a masina, az enyémben meg a sárkány . (hoppsz a masina:ezek most itt totál nyers képek, wmnek még nem volt ideje megcsinálni őket, szóval bocs)
hosszas gyaloglás, térképbújás, nyilvánosvécé keresés és találás után egyszer csak ebbe botlottunk:




nagyon megörültünk annak hogy élünk, leültünk egy szimpatikus padra, élveztünk a napot (akkor még volt) fújta a hajunkat a szél, rikoltoztak a sirályok, mi pedig kényelmesen megettük az elemózsiánk felét. az élet szép.
én rágyújtottam, wm nyújtózkodott, én összeraktam a sárkányt, ő a nyakába akasztotta a masinát, (oldalt látsz egy olyan feliratot, hogy wmképei, ha arra kattintasz, akkor egy csomó szép dolgot láthatsz, mit mi is láttunk, ennek a napnak az igazi képei is ott lesznek, nemsoká) .







azért is jó ez a sárkányosdi, mert egy cseppet sem unatkozom amíg wm sziklákon hasal, meg ugrál át, meg ilyesmi. régen ettől megütött volna a gutman, hogy majd jól összetöri itt nekem magát, de amíg játszom, addig nem érdekel. itt épp vadul küzdök a széllel. gonosz volt, mer nem segített, nehéz volt felvinni a sárkányt, fönt pedig borzasztó rakoncátlanul viselkedett.





eztán egyszer wm elkunyerbálta és rögtön talált is egy olyan helyet, ahol úgy fordult a szél hogy egy perc alatt fenn volt
innentől kezdve én is itt eresztettem fel, lehetett végre gyakorolni trükköket, meg mozdulatokat, hát, nem lesz ez olyan könnyű, de sebaj. minden pillanatát élvezem.
























itt még van kábé 20 olyan kép amit berakhatnék mert jó a part, mert remek móka a sárkány, mert wm a legklasszabb pasi a földön, de attól tartok, hamar megunnátok.




szóval elmolyoltunk itt két órát, és mivel elbújt a nap, és fáztunk, továbbindultunk. az ösvény neve Mariners Path, megy végig a vízparton, le a tenger felé, elkezdtük követni.
tudjátok mi a súlyos? hogy az ösvény mellett vannak házak is. emberek élnek azokban a házakban, emberek, akik az életüket egy ilyen helyen élik le. akik nem akadnak ki, ha véletlenül betévedsz a gondosan ápolt udvarukba, hanem megmutatják hogy merre van az út, akik szép napot kívánnak. akik nem zárják le a legklasszabb részeket, csak azért mert megtehetik, mert pénzük van , vagy hatalmuk, vagy bármilyük, itt ilyen nincs. ezek inkább kimennek az ösvényre, és tisztán tartják a partot, rendberakják a kis hidakat. itt túrázhatsz anélkül, hogy szögesdrótokba, meg tiltó táblákba, meg szemétbe botlanál.
no erről ennyit.
az ösvényről rendre le lehet térni a víz felé, meredek lépcsőkön vagy csak kitaposott kis járatokon, és ilyesmibe lehet botlani:
nna itt egy picit elszedtem wmtől a fotómasinát, szóval most ő jön.
kavicsokon , meg a parton fújja a szél, meg ilyesmik. annyira pózolós fa jta, de ez tisztán látszik az arcán :)
és mivel én meg egy javíthatatlan romantikus vagyok igazából, kukkantsatok csak be a kavics alá. neeem ne aggódjatok, nem vandálkodtam, egy puha kővel írtam, a dagály elmossa hamar.
a dagály, ami ekkor már a felénél tartott, szemmel láthatóan emelkedett a vízszint, olyan fél óra múlva wm már nem állhatott volna ott ahol most itt jobbra

séta folytat tovább









































na és akkor most itt jön az a része a napunknak, ami gyengébb idegzetűeknek nem ajánlott.
mert a következő kanyar után ez jött szembe:


játék, élet, boldogság, élünk, játszunk, minden



ne nézz a napba, mert megvakulsz



szerelem


aztán itt elfáradtunk és hazamentünk. ha nem mi lettünk volna, akkor azt hinném, ez egy film.
jó nekünk



nagyon jó

2008. május 11., vasárnap

kirándultunk ma is kicsit

vége a harmadik hónapnak.
azt hiszem, jól haladunk. elégedett vagyok.
és itt a nyár is. eddig fel sem tűnt, mennyire, de mennyire zöld ez a város, szerintem, ha valahol feltörik a beton, akor a lukba azonnal ültetnek egy fát.
kosz, mocsok, szmog, nincs, a levegő tiszta, a tengeri szél folyamatosan takarítja, a port meg lemossa az eső éjjelente.

wm játszik. sokat. az új játékával, kapott tegnap egy igazi, komoly, csodás fotómasinériát.
jól áll neki.
ennek örömére, most újrafelfedezzük Bristolt, de most már megmutatjuk Nektek is.



Ez itt, mögöttem a Clifton Függőhíd. Iszonyú magas, egyszer egy olyan szögből láttam, hogy még azt is megfogadtam, hogy soha többé nem megyek át rajta. persze de, és ki is nevettem azt a nőt, aki majdhogynem guggolva csúszott át. pedig autók is járnak rajta.


a pillérekre ki van rakva egy tábla, hogyaszondja: "ha bármi baj van hívjon minket, beszélgessünk. éjjel-nappal. 123-00-456 xylelkisegélyszolgálat"

hallottam egy olyan történetet, hogy a századelőn egy missz leugrott, szerelmi bánatában, de a nagy ruhái úgy akadtak a nyakába, hogy ejtőernyő lett belőle, és túlélte.

ő az egyetlen.








talán ezen jobban látszik, mennyire nagyon magas (meg hogy milyen faintos wm új masinája, lol)







az az egy baj van, hogy wm nemigen engedi ki a kezéből. pedig nekem is nagyon tetszik ám, mert még én is tudok vele jó kis képeket csinálni. például róla

magyarázat

egyébként azért ez a nagy megújulás, mert szépen lassan átköltözik ide a valódi blogom a loveboxról.
szóval a konzervatívabb olvasóimtól itt kérek elnézést az esetleges szabad(abb)szájúság miatt
köszöntem

olvasós

egnapelőtt befejeztem a NightWatchot is. nehezebben olvasható volt mint a DayWatch, de még izgalmasabb. a szálak csavarodnak, bodorodnak, és a második kötet úgy fejeződött be, hogy a hajamat tépem annyira kíváncsi vagyok, nembaj, majd tegnap megveszem a harmadikat

tegnap, elindultam munkába, odafele a buszon elkezdtem egy NeilGaimen novelláskötetet, mert buszon olvasni jó (muszáj), de hiába nagy kedvencem ő, a szó szoros értelmében felkavarodott a gyomrom attól, hogy nem a TwilightWatchot tartom a kezemben.
munka előtt az első utam a könyvesboltba vezetett, rohanok a scifi részre, nincs, rohanok a horror részlegre, látom ott van az első kötet, a második... gyanús, nagyon gyanús.
segítséget kérek a kedves eladó lánytól
kompjuter széjz: nááá
volt, elfogyott, lesz

JÚNIUSBAN

azt hittem ott helyben elbőgöm magam mint egy ovis, komolyan nem álltam távol tőle
megszerzem, nem arról van szó, még a héten de baszki akkoor is, én most akarom, most, most, MOST.

2008. május 6., kedd

fél órája ezen röhögök

közvetlen Budapest-Dubai fapados májustól

nókomment

huszonnyolc múltam pénteken

múlt hétvégén a kollegáimmal szórakoztam.

megbeszéletük wm-mel: lennék, óóó mennyire szívesen lennék most 20-22 éves egyedülálló itt.
elmondani sem tudom
ő ugyanígy.

persze a mai önbizalmammal, és stílusommal, hogy igazán kiélvezhessem,
és ki is élvezném

no nem mintha az ami van nem lenne jó, nagyon nagyon jó, csak klassz lenne egy picit pörögni, bulizni, hatalmas, világrengető, mégis pitiáner gondokkal és érzelmekkel küzdeni, szerelmes lenni, ahogy csak kölyökként lehet,
itt.

2008. május 4., vasárnap

műveltségi vetélkedő

van egy német kollegám, aminek ma nagyon örültem, mert így gyors választ remélhettem a netután felmerült kérdésemre, miszerint
"hogy hívták a sárkányt, akit Siegfrid megölt?"
nem tudta
német és nem tudta, (a francia csávó pedig majdnem)

felháborodva meséltem wmnek ezt, mire ő feltett pár trükkös kérdést a magyar mítoszok közül, és nem mindre tudtam válaszolni (jó, elég sokra nem)

szígyen, be kell pótolnom a lemaradásomat
minden európai mitológiával kapcsolatban

(a görög oké egyedül, mikor azt tanultuk, akkor különféle nagyonkomoly érzelmi okoból nem mehettem ki a folyosóra szünetben, és kínomban keményen bebifláztam)

2008. május 3., szombat

ez milyen már?

háj, hávárjú! vát drink ken i get for ju?
-...
-?
- őőő a tóll vanilla látte, end a gránde hot csoklit.
-vuld ju lák wippd krím on jór hot csoklit ez vell?
-jesz. ne haragudj, te véletlenül nem magyar vagy?
-de, véletlenül az vagyok. nem mondod hogy ilyen erős az akcentusom... *
-nem, az arcod ismerős.
-?
-nem a MásodrendűKözépiskolaAzIstenHátaMögött-ben tanultál véletlenül? (szerk.kieg.:tíz éve)
-de...
-aklü bisz?
-de, vá de súlyos, etc...

fogalmam sincs ki volt ez a srác, bár az arca tényleg ismerős , valszeg jóban is voltunk, ha tudja a nemkönnyenmegjegyezhető vezetéknevemet, de

mennyire kicsi már ez a világ!

(legközelebb tuti valami soselátott loveboxos fog rámköszönni azzal , hogy aklübisz? meg hogy megismertelek képről. vagy valami ilyesmi)

*amúgy meg az akcentusom "cuki", nem akarom elveszíteni soha,
amikor kevesen vannak az üzletben, kőkeményen rá is játszok, vidám perceket szerezvén ezzel kollegáimnak és vendégeinknek


amúgy meg miyenek lehettek azok az idők, amikor az ember el tudott rejtőzni a múltja elől?

2008. május 1., csütörtök

hamburger

megettem életem első bigmekkjét
a mekkdonáldsz vajon honnan szedi a reklámjaihoz azokat a nagyonkisfejű embereket?