2007. december 27., csütörtök

beteg

A kanapén fekszik mögöttem, zihálva kapkodja a levegőt, tudom, már nem sok van neki hátra. Megette a kórság. Féltő kezekkel betakargattam, nem akart bemenni a hálóbam ezért a fotelt odahúztam a lábaihoz, de még ebben az állapotban is volt ereje tiltakozni, hogy ne ne csináljam, majd ő, ne fáradjak miatta.

A homloka tüzel, a haja összetapadt az izzadtságtól, és mikor egy óvatos csókot adtam a szájára, éreztem hogy forró és száraz, olyan forró, mint a leghevesebb együttlétünk után se, és olyan száraz amilyen én soha nem lehettem mellette.

Veszélyes ami megtámadta, úgy gondolom tőlem kaphatta el, tudom fertőző is.
Halálos.

Talán az a csók volt, ami miatt eldöntöttem, azt teszem amit teszek, és tenni fogok. A naplóm elmentettem, a fontos leveleim szintén, és mindenestül töröltem a regemet, majd regisztráltam újból. Ugyanezzel a névvel. A fotókkal amiket ő készített rólam. Kívánatos szexközpontú szöveggel, mínusz tizenhat kilóval. Gyakorlott vagyok. Hiperaktív a szexuális életem, szívesen találkozom élőben is. Ez az első bejegyzésem itt, de nem fogom láthatóvá tenni.

Felnyög, motyog valamit a beteg álmai közt, fordulna a másik oldalára, de kicsi a kanapé nem tud, most a hátán fekszik. Elfordulok a géptől, de nem lövöm ki. A LoveBox-ot sem. Hadd pörögjön a népszerűségi indexem.
Letérdelek elé, végigsimítom a homlokát. A hideg kezem érintésétől kissé megkönnyebbül, hálásan felsóhajt, összefüggéstelen halk szavaiból azt veszem ki, hogy ne fáradj nincs semmi baj, jobban leszek.
NE FÁRADJ, NINCS SEMMI BAJ.

Nem lesz jobban, tudom. Ez már a vég. Látom ahogy a szeme csillog, abban is ég a láz. Már nem sok van benne, de az is kell.

Az utolsó bejegyzését órákkal ezelőtt lediktálta nekem, nem is tudta, álmában.
Tudom hogy ez a legjobb. Minden eddiginél jobb, Jobb mint bármi ami eddig íródott a világon. Mondhatod, hogy elfogult vagyok, de nem. Ez A Mű..
Sokáig fogok belőle élni, de ez most mellékes.

Kell az ellenanyag, el kell tőle vennem. Bár odaadná, ha lenne rá ereje, szóval nem érzem rablásnak. Újból megcsókolom, ajka, ha lehet forróbb mint az előbb. Gyengén lélegzik, a tüdejéből kiáramló levegő beteg, érzem, nagyon beteg, édeskés, rossz szagú, de nekem most jólesik, az undorral együtt ami elfog tőle, jólesik, mint a saját szagom, a hónaljamé a nap végén, az enyhe pisiszaggal keveredő pinaillat a tenyeremen, amit ő is nagyon szeretett.
Szval megcsókolom, a nyelvem céltudatosan becsúszik a szájába, a fogai közé, az ő nyelvét keresve. Tiltakozna, tudom nem akar megfertőzni, de kevés az ereje hozzá.

Míg vámpír módjára csókolom, a kezem egyre lejebb csúszik a testén. Nem sok kell hozzá, hogy érezzem, megmerevedik az érintésemtől, ó ezt nagyon szerettem benne, mindig készen áll. Beizgultam én is, érzem, ahogy elönt a nedvesség, de ez most nem rólam fog szólni. Legalábbis nem úgy ahogy eddig.
Befejezem a csókot és a szemébe nézek. Tudom hogy tudja. Hogy ez a vég. Nem tiltakozik, azt a keveset is ami marad oda akarja adni.
Lejjebb csószok, és kissé kitakarom, hogy odaférjek a farkához. Viogyázok, hogy a többi része melegben legyen, nem akarom, hogy kényelmetlenül érezze magát. Úgy helyezkedek, hogy láthassam a szemét, azt tervezem, a végéig vele akarok maradni. A farka fölé hajolok, és gyakorlott mozdulatokkal, olyan szenvedéllyel kezdem szopni, mint még soha. Zihál a gyönyörtől, de minden egyes szívással az ereje maradékaitól fosztom meg. maradékaitól fosztom meg. Ő is tudja ezt, de ha akarna sem tudna ellenállni, a szemeinken keresztül a tudatunk is összekapcsolódott. A lábai remegéséből érzem, közel a csúcspont, de hörögni már nincs energiája. Kicsit sajnálom is, azt mindig szerettem, feltüzelt. Hirtelen megmerevedik, a háta ívbe hajlik, az élvezése a gerince legmélyéről jön. nem engedem el a tekintetét, akkor is a szemébe kulcsolom, amikor telelövi a számat. A gecije forró, forróbb mint a teste. Az utolsó korty levegő egy hangos sípolással hagyja el a tüdejét, már nem kell ránéznem, reflexből pumpál még, nekem minden cseppre szükségem van, ellenanyag, kötelességtudóan tisztára szívogatom.

Mikor befejezem ránézek. A szeme tágranyílt, de már nem néz üveges. Nézem még egy darabig, szerettem a színét. Rágyújtok. Nem szerette ha a szobában dohányzom, de most már úgyis mindegy. A cigi végéig ézem az arcát, sápadt, karikás a szeme, szép most is. Gyengéden lecsukom a szemhéját, nincs mit látnia, már nem tartozik rá.

Odafordulok a géphez, 20 olvasatlan levelem van, 56 statim, és ahogy nézem már a kreditjeimet is feltöltöltötték. Hmm három hónapra nincs is szükségem.
Ráérek megválaszolni őket.

Bejelentkezek a regjére, a naplójában fejezetenként ott a regény, ti nem olvashattátok, csak akkor akarta bedobni, mikor kész van. Lementem az egészet, írok egy búcsúbejegyzést a szakításunktól, és hogy megcsömörlött a boxtól és kilépek. Az utolsó fejezetet begépelem, az elsőt pedig beküldöm a Galaktikának, tudom hogy holnap dörömbölni fognak az ajtómon a teljes műért, ebből mindenhol bestseller lesz. Ő is ezt szerette volna.

Érzem hogy tüzel a testem, a kórokozó, amit tőle kaptam már munkál bennem, én legyűzöm tudom, immunis leszek, de most le kell feküdnöm míg a szervezetem megvívja a harcát.
Nem leszek többé szerelmes.

Az elkövetkezó hónap azzal fog telni, hogy tisztára baszatom magam, csak a sejtjeim fognak rá emlékezni,utána pedig, remélem megint valami tehetséges arcot fogok ki. Azzel a fajtával izgalmasabb az élet. Hja javíthatatlan álmodozó vagyok kérem, mindig mondták.

2007. december 26., szerda

az ünnep kedvenc pillanata

amikor a takaró alatt összegömbölyödve fekszem, csak a csupasz seggem lóg ki a melegből, és a sűrű folyós félálomból csak az ránt ki mikor wm keze szórakozottan megsimogatja. ilyenkor résnyire, hogy ne vegye észre, kinyitom a szemem, és a tükörből látom, ahogy szekszesvicsorra torzul az arca. nem nekem szól, de ez nem zavar, mert épp ír, és akkor nézem egy picit még aztán visszaalszom

2007. december 8., szombat

2007. december 2., vasárnap

2007. november 29., csütörtök

döglött állatkák 3

nagyon komoly természetfilmet láttam a hétvégén, kerek e világ legeslegdurvább élőlényeiről.

angol kell
http://www.metacafe.com/watch/331826/ant_fungus/

ha pedig nem menne, akkor kis összefoglaló, hogy ki ne maradj a muriból:
ezek a gombák a spóráikkal jól betámadják a hangyát, aki elkezd szédelegni, döglődni. mikor a társai ezt észreveszik, villámgyorsan elviszik a boly közeléből.
kicsi hősünk megmurdál, és a koponyájából kinő egy újabb gomba, az szétszórja a
spóráit, és újabb kicsi hangyákat fertőz meg.

(baszki kicsihangyának van agya meg idegrendszere, megeszi belülről a gomba mint az élienben!!!)

ja és ami nem egyszerű: ennek a gombafajnak annyi változata van, ahány bogárka.
gyönyörűek a meggombázott tetemek

az a nevük, hogy cordyceps
megyek és csinálok egy kamureget ezzel a névvel... sose lehet tudni

-updated by wangmo:

"A régi Kínában észrevették, hogy azoknak a lovaknak, amelyek egy bizonyos legelőről ettek, megnőtt az állóképesége, sokkal nagyobb teljesítményre voltak képesek. Kiderült, hogy azon a legelőn olyan pillangók bábjai voltak a fű között, amikben kifejlődtek ezek a gombák.

Emberen kipróbálva hasonlókat tapasztaltak. Azóta gyógynövényként használják a cordycepset.

Fokozza a vér és a tüdő oxigénfelvevő képességét, így növeli azállóképeséget. Pl. sportolók használják, mert nem minősül doppingnak. (Nálunk még kevesen tunak róla.)

Gyerekeknél asztmában ki lehet váltani vele a szteroidokat és a többi durva gyógyszert.

Olyan fura, hogy ami egyik oldalról gyilkos (a hangyák szemszögéből), az a másik oldalról akár életet is menthet...nem?"

KÖSZÖNET ÉRTE

2007. november 22., csütörtök

kelet

tegnapelőtt este, miközben a troli indulására vártam az örsön, észrevettem egy férfit azon a kis füves részen, aki egy törölközőt terített le a földre.

mivanmondom galaxisutikalauzstopposoknak, aztán meg leszidtam magam, hogy érzéketlen vagyok a csövesekkel, de mindent összevetve, fura volt az egész, mert kicsi volt az a türülköző.

aztán levette a sportcipőjét, ekkor már meglepődtem, majd állt egy darabig a törölköző előtt, összekulcsolt kézzel, majd rátérdelt arra az IMASZŐNYEGRE a homlokát a földre tette, majd felállt imádkozott tovább, majd megint letérdelt, homlokával a földön, majd elindult a troli

tegnap reggel leellenőriztem,
és mostantől az örsön mindig meg tudom mutatni, ha megkérdezed, hogy merre van mekka.

2007. november 18., vasárnap

legalább megpróbáltam leírni


réteges cuccok, gumicsizma, pálinka
ropogós fagy, behavazott hegyoldal
hajnali fél hat

mondjuk a második hízó visítását nem volt jó hallani, de ez a disznóvágás remek móka volt.
jó wm-et egy haláltusáját vívó, ordító vadállattal tusakodni látni
még hörgött mikor a tálat a torkából kiömlő habos forró vér alá tartották.
be kellett bizonyítanom, hogy alapvetően nem zavar az egész, szóval a két ujjamat feltoltam a nyílt sebbe. rémisztő volt, mikor az ujjamat egy adag forró levegő kísérte ki: talán ez volt az utolsó tiszteletlenség amit elkövettünk ellenük

forraltbor

...

ehh nem lehet leírni
bocs



mindenesetre őszintén sajnállak ha vegetáriánus vagy!
meg ha nincsenek barátaid

meg ha disznó

2007. november 16., péntek

íííííííííííjjjjjjjjjjj ííííííjjjj íííííííííjj

nos kedveseim...
innen, a gyönyörűen behavazott Bakonyból teli hassal, és és egy pohár mézborral a kezemben üzenem nektek, hogy holnap, egy remek társasággal részt veszek két ártatlan állat rituális leölésében.

igen, tudom, bekaphatom.

majd először a páleszt. a malacfogót

ííííííííííííííííí, íí íííííííí íí

ehhehh

2007. november 10., szombat

hát akkor kezdjük

megvannak a repülőjegyek, szóval kezdődik a kaland. remélem ugyanolyan szórakoztató lesz Nektek is, mint Nekünk.

(tippektrükkök: nagyon olcsó fapados légitársaság Ry*****, uszkve tizennyolc, kettőnknek, és könnyen átlátható a rendelési procedúra is az oldalukon)

2007. november 8., csütörtök

folkról

a délamerikai zenekultúra vajh miért olyan fejletlen?
mert az indiánok azzal voltak elfoglalva, hogyan kontaktáljanak az ufókkal?
eddig egyetlen népdalt hallottam az aluljáróban

wm szerint azt is szájmonengárfunkel írta

2007. november 6., kedd

szabad

felmondtam az egyik munkahelyemen.
négy és fél hónap: reggel fél5kor keltem, és este 9kor értem haza ...hű de sok volt.

nem cifrázom, de szerettek

de ami a lényeg:december elsejéig van időm, addig lehet találkákat szervezni, kávékóla estébé, amiket eddig megbeszéltünk, de sose került rá sor.

vajon mit gondolhat a patikuskisasszony

mikor Szabó Sipos Barnabás bemegy a gyógyszertárba és kér két doboz aszpirint meg egy doboz neocitránt?

2007. november 4., vasárnap

kispolgárok

ilyenkor sajnálom, hogy elmegyünk

ma roppant kellemes négyes vacsink volt rotóval meg az "újcsajával".
nem szeretem alapvetően az ilyesmit, amikor beesik egy negyedik, egy idegen, de az "újcsaj" kedves, meg értelmes, meg nagyon szép. klasszul éreztünk magunkat, bár kicsit túl sokat smároltak (pedig fokhagymásat főztem-kurvajót)

jó dolgok a felnőtt barátságok, kellemes békebeli hangulata van ennek a vacsisörbeherovkaropi kombónak, kellene pár pakli kártya... valószínűleg ők azok akikkel "elmennénk horvátba" és nem mennének az agyunkra- és viszont sem

sebaj, jövő héten jönnek szkrabblézni-
remélem akkor már időben lelépnek, mert ma lemaradtam a tűzvonalban elejéről, pedig felrobbant az alter

ilyenkor sajnálom hogy elmegyünk

(bár wm becsípett és képes az üvegtigris előtt fetrengve röhögni- utálom az üvegtigrist)

((itthagytátok a tejet a hűtőben,megyek főzök kakaót wmnek))

2007. november 3., szombat

csokoládébuborékok

smeritek azt a reklámot mi?
két ofiszbiccs teli szájjal csammogva beszéli meg, hogy de finom az új bocicsoki,
hogy olvad meg minden, majd mikor a főnökük jelzi nekik, hogy talán ezt szünetben kellene, ők -továbbra is teliszájjal-kiröhögik, és félreérthetetlen célzást tesznek a szexuális életére-pontosabban annak hiányára.

igen, aláírom, a célcsoport szájízének ez egy tökéletesen megfelelő reklám, márkezen meg koelhón nevelkedett ízlésük pedig valóban humorosnak is találhatja ezt a rövidfilmecskét.
tehát elmennek és vesznek bociaerót

nekem viszont mindig az a kép ugrik be hogy az a két picsa melóban is és otthon is, kétségbeesetten ül a lávbox előtt, sokkolja az agyunkat a szánalmas horoszkópos idézetes klippes naplójával, -és ez még a jobbik lehetőség ahhoz képest, mikor a saját gondolataikat vetik képernyőre... brrrr... persze ők az übervomenek, és a felvilágosultságuk odáig engedi őket, hogy még egy vibrátort is tartsanak a hálószobafiókban, illatgyertya, habosfürdő, urambocsá házikedvenc

míg a gonosz főnökasszony hazamegy a faszijához és ágyhoz bilincseli

2007. november 2., péntek

eladták

az albérletet a fejünk fölül, végleg
hosszas beszélgetés után döntöttünk: december elsejével hazaköltözünk, és január közepén indul a móka.
egy kellemes baráti beszélgetésnek köszönhetően elvetettük a London tervet: csak azért akartuk első állomásnak, mert arra gondoltunk, hogy ott könnyebb lesz kezdeni,de különösebben egyikünk sem akartvolna odamenni- kevésvársokmagyar- rájöttük, hogy london is csak sok kis százezres városbóll áll, és sokkal kellemesebb helyeken is tudunk kezdeni.
letettünk arról is, hogy kell kint biztoslakásbiztosmelóismerősök: nem; kimegyünk, és keresgélünk.
wm szerint van pénzünk, elég, szerintem meg nincs
egyébként
érdekesen cserélődtek fel a szerepek: mindig én voltam a nyugodtabb, türelmesebb, az én idegeim voltak nyugodtabbak, én bírtam jobban a sorbanállást, meg minden
most ez teljesen megfordult, de jó is ez így, kell valaki aki optimista, és én képtelen vagyok rá.
de muszáj, hogy valaki a családban tisztában legyen azzal, hogy ott nem kolbászból van a kerítés.
most már csak ez forog az eszemben: mit kell vinni, mit kell venni, mit kell elintézni
furcsa: sok apró mütyürről, sok kedves cuccról kell mindörökre lemondanunk.

mindenesetre most már szépen lassan jönnek a beszámolók reményeim szerint,
anglia rulez.

2007. november 1., csütörtök

egy apróság amitől falra mászok

csörög a telefonom, szaladok, felveszem, és az hallom hogy a másik végén a hívó valaki_mással beszélget, beleugat egy "pill"t, én pedig a döbbenettől megdermedve, illetve a munkahelyi berögződés miatt nem rakom rá azonnal.

egyszer oké.
utána meg dugd fel a telefonod anyádnak is, akinek csak ennyire tellett a neveléseddel kapcsolatban

2007. október 27., szombat

péntekre szabi?

az a gondolat hetek óta nem hagy nyugodni, hogy pár, komolyabb pénzügyi multinál dolgozó, fiatal, sikeres, ámde töbszörösen feszített életvitelú juppinál a vasalt öltönyök, és márkás cipök mögött ott rejtőzik egy öreg mártensz, egy bomber, meg egy arckendő-

nem feltétlenül meggyőződésből

de mennyivel jobb móka lehet ez, mint a vállalati paintball?

2007. október 26., péntek

döglött állatkák2

hajnalban, mikor mentem dolgozni, láttam egy kis gombócot árohanni az úton
gontoltam hogy süni(anyu) rohan bogarakat(meg almákat a hátára télire) gyűjteni
(a kis sünigyerekeknek, milyen szorgalmas)
oda is akartam menni, megnézni, de pont jött a troli. arra gondoltam, hogy nem szállok fel rá, hogy megfigyelhessem közelről, aztán győzőtt a hideg, meg a lustaság, és azzal nyugtattam meg (a természetnek hátatfordító) lelkiismeretem, hogy itt az ősz, úgyis biztos látom még.

aztán képzeljétek, délután mikor mentünk wmmel moziba láttam süni(anyu)t megint
az úton kilapulva egy csomó béllel meg dzsuvával

szegény sünigyerekek most biztos fáznak meg éheznek...

kék selyem felső


annak ellenére, hogy a mozigépésszel járok, meglehetősen ritkán járok moziba. mondjuk három hónapja nem voltam. de most belecsaptam a lecsóba

múlt héten rotóval(ájlávjúbébi) voltam a terrorbolygón. amikor agy óriási pattanást kinyomtak valaki nyelvén, és az gennyel borított be valakit, akkor elégedett voltam, hogy dejóklasszfilmrehoztam cserébe, hogy kimeszelte a konyhát meg a fürdőszobát, de aztán kiderült, hogy nem tetszett neki, mert vígjáték a francba.
szerintem remek film volt viszont, rosszekdvű voltam, és jól esett másokat nagyon ocsmányan szenvedni látni-jókat röhögtem

ami még fontosabb: szerepel benne a filmtörténet -szerintem-legszexibb szőkéje
A Doktornő
nagyon durva. és egy gyönyörű kék selyemingben volt (meg térdig érő selyemszoknya, meg köpenyszemüveg, meg a combfikszébe meg injekcióstűk voltak tűzve)





ma meg a stardustot láttuk
úgy mentem oda, hogy szar lesz, mert utáltam az előzetesét, és úgy éreztem, gaimennek nem kellett volna hálivúdban prostituálnia magát
nna ezzel szemben
remek volt, remek, a kategóriájában első számú, gyönyőrű,izgalmas, meg romantikus, de ami a legklasszabb, nagyon vicces, rengeteget nevettem, könnyű szívvel ajánlom mindenkinek, és mivel az arab szőnyegszövők is raknak egy hibát, mert csak az isten tökéletes, elmesélem nektek az egyetlen hibát benne
(nerinyáljnemapoénokatlövömle)
szóval ha egy csillaglány lezuhan az égből, akkor ugye te is azt várnád el, hogy a csillogó kék selyemruhálya alatt nem visel semmit, és majd kiböki a ringó mellyének a bimbaja.
nem, ez a csillag a kék selyemruhálya alatt merev melltartót visel, miért is ne, a selyen nem olyan anyag amit mindent megmutat...
wm szerint egy csillag alapból meztelenül esik le az égből de amúgy szerintem a kék selyemruha az oké


szóval akarok egy kék selyem fölsőt, pontosan tudom, hogy milyet
de most már anglia előtt nem veszünk ilyesmit meg különben is vár a paradicsom, ahol az én méretem az átlag, meg ahol még létezik varázslat

2007. október 24., szerda

békesség

szállt meg ebben a pillanatban.
már ki is jelentkeztem, lekapcsolatm, kikapcsoltam, és a lefekvés előtti utolsó rituáléként megetettem a halakat

az akvárium az albival járt, senki nem törődött vele, egy hal döglődött benne: Öcsi
tlajdonképpen az akvárium miatt választottuk ezt a lakást, több mint egy éve, most már van benne egy csomó hal, meg csiga, többször írtam már róla, klassz kis hely ez.

szóval megetetem a halakat, és látom, hogy Öcsi fenn alszik a víz tetején.
örök álmot.

tényleg itt az ideje lelépni



szerettünk Öcsi!

2007. október 23., kedd

nászút wm-mel

mert az van, hogy megyünk angliába, örökre, meg minden, év elején, de addig kellene még itthon ezerrel melózni, vajon meglesz a pénz amiből indulunk, vagy sem? hol fogunk lakni úristen, miért vagy olyan kibebaszott nyugodt - ne aggódj édes, minden rendben lesz, nincs semmi baj-de nincsen semmi rendben bazdmeg
utána meg jujjdeizgijujjdeizgidevárommár, figyu néztem szállást de klassz lesz-ugyemondtam-de mégis síkideg vagyok.

és ez csak az egyik fele mert a másik meg az, hogy eladták a fejünk fölül az albérletet, és úgy néz ki, gogy december elsejével haza kell mennünk- nincs semmi baj béb, legfeljebb hamarabb utazunk ki-de addig mi lesz-hát majd otthon leszünk- de én NEM AKAROK HAZAMENNI, NEM AKAROK FALUN TÖLTENI KÉT HÉTNÉL EGY PERCCEL SEM TÖBbet, nemhogy másfél hónapot-én meg ne vagyok hajlandó két hónapa új albérletet keresni és gondolj bele bébi, hogy addig sem költünk-de te meg abba gondolj bele, hogy addig sem keresünk, meg meg fog zabálni az unalom- ne hisztizz bébi, mert én is elveszítem a fejem- ne veszítsd el a fejed, mert te vagy az egyetlen biztos pont- akkor ne legyél ideges, jó- de ugye tudod, hogy nem kolbászból van a kerítés-persze hogy tudom-akkor jó

meg vannak olyanok is hogy kell egy laptop, nem vagyok hajlandó anélkül elindulni- de komolyan édes, miért vennék meg most majd kint- de nem érted hogy kell akkor min írsz- két hónapot kibírok. most nem veszünk- akkor ne menjünk még gyűjtsünk arra is- de megyünk, nem kell laptop ne rijjá

ilyenek vannak és közben a tenyérbemászó képű halálidegesítő ingatlanügynökök mint hulla felett a holló mászkálnak ide vigyorogva, szerencsétlen itthonrekedők nézik a lepattogzott festéket cipővel körbemászkálnak mennyire ideg vagyok tőlük- de azé olcsóbb most harminccal az albi, hogy ezt megtehessék, és a kurva elmü fantomszámlákat küldözget húszezrekről hogy dögöljenek meg

és közbe még mindig két melóhelyem van, még masztizni sincs erőm/időm, nemhogy egy isteneset kúrni wmmmel, totálisan baszatlan vagyok, amitől aztán még hisztisebb, és azt képzelem, hogy ő a felelős az egészért, amikor tudom hogy dehogy
és akkor az is eszembe jut, hogy mi a faszomnak csináltam végig a 90naposat, amikor majd otthon (ismerem mindkettőnk szüleit) halálra fogjuk zabálni magunkat abban a kibaszott cspdában, ami lehet, hogy másfél hónap
és az is eszembe jut, hogy azt a betyárkurvamindenit, mennyi, de mennyi cuccot gyűjtöttünk össze, ezt mind haza kell cígölni, valakivelkocsival, és de kibebaszott zsar lesz mindent összepakolni.. na meg utána az induláshoz is remek. törölköző ágynemű bazmeg, meg mivel fogunk mosni akurva földhözragadt vagyok, tudom

hol van az a nyugodt idilli hangulat, ami körüllengett minket legszívesebben néha addig basztatnám, amiíg elszakad a cérnája és jól pofánvág, az jólesne nekem, de az a baj, hogy birkatürelmű és annyira durván bírja pedig elviselhetetlen vagyok, más már a torkomat vágta volna el, de ez bazmeg bírja, sőt még kis ajcsikat is hoz, hogy megnyugtasson bazmeg hát sajnálom hogy ilyen fasz vagyok, abba kellene valamelyik melót hagynom, és folyamatosan az ágyhoz ktve kellene léteznem bazmeg két hétig akkor lenne nekem jó
meg neki is, jajj csak nehogy elmarjam ezzel az egész műsorral, jajj remélem visszajön az a mesemesemátka amiben voltunk, ami miatt úgy irígyelhettek, sőt amiben valószínűleg most is vagyunk , csak most idegesebb vagyok annál, hogy felfogjam

nagyon szeretném, ha már március lenne, és a második havi fizumat kapnám
fontban

2007. október 21., vasárnap

esély

körülbelül egy éve vettem utoljára kindertojást
szeretem, de sose olyasmi van benne amire pont vártam.
már napok óta akartam volna egyet és ma a zoli vett nekem egyet (mert borzasztó hisztérikus vagyok)
vagyis pontosabban hármat, mert ilyen egybecsomag volt

kibontom az elsőt.
körülbelül egy éve vettem utoljára kindertojást
most mondjátok meg, mekkora esély van arra, hogy ugyanaz az unalmas kétdarabos rózsaszín pörgettyű legyen benne (amiből amúgy négy darab van egy sorozatban) szóval ugyanaz a rózsaszín pörgettyű van benne mint egy éve.

annyira jellemző

2007. október 20., szombat

a sugár helyén egy luk van

nna most már nagyon sok minden kikívánkozik belőlem, holnap minden lemaradásom rendezni óhajtom.

addig is:
megyünk otthon, a szüleimnél a ház mögötti utcán, amikor látom, hogy nagy vértócsa a betonon. nna itt vajon mi történhetett, aztán látom, hogy a borbély fala totál beszakadva, téglák, sitt mindenütt, meg nagyon sok vér, de amúgy kellemes , napsütéses de hideg az idő, a borbély diófáinak a levele hullik bele a vérbe, néha koppan egy egy dió is. az útkereszteződésben a kíváncsiskodó falusiak, látom, itt valami kurva nagy dolog történhetett, mert minden, de tényleg minden csupa vér meg sitt, karambol biztos; hallom a hangokat magam körül, találgatnak
hány halott kérdezem
három
nem létezik
ők se tudják
elsodorta
lófaszt sodorta el, ahogy itt kinéz a dolog, itt nem elsodort három embert egy kocsi, hanem gyakorlatilag elkent sokkal többet valami
befordulok az iskola utcájába,erre ott az örs, mármint a vezér tere, hátranézek, már ott is, sehol a bészabóék diófái, leszarom, az öregasszony úgyis mindig kiállt mikor jöttünk haza a suliból, és nem engedte, hogy szedjünk a földről,
szóval mindenhol az örs, lerombolva, vérfoltokkal, a fény még mindig éles, de valahogy nagyon fakó pity pity pity bazmeg ezek ledobták az atomot
igazából nem akaszt ki, érdekes, minden szüke, meg vörös, sitt meg vér, meg érzed, hogy pity pity pitypity pitypitypitypity piiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiity
minimál rulez
jól néz ki, csak nagyon szomjas vagyok, iszonyú száraz a levegő,de valahogy legalább tiszta,érzem hogy fertőtlenít
inni kéne

-mmmmmhovammmmmészmivammm?
-szomjas vagyok vízé, atomot dobtak az örsre,kérsz te is
-mmmmja
.
-itt a vized
-itt a vized

2007. október 18., csütörtök

melós

benn vagyok a munkahelyemen, totál csittifittin, szeretek oda kiöltözni, sokan vagyunk, sok pozitív visszajelzést kapok, és mivel csak bent ülünk az irodában, szóval nem is kényelmetlen.

erre bakker, bejelentik, hogy ki kell mennem terepre. valamiért nem örültem neki, nem is volt még ilyesmiről szó, főleg, hogy a számomra legkevésbé szimpatikus kollegámmal kell kettesben elvillamosozni a helyszínre

kiérünk, egy óriási építkezésre, valami közlekedési csomópontot építenek, ott derül ki számunkra, hogy valamilyen vonatkozása van oda a cégnek
az ott dolgozók legalábbis ugyanattól kapják a fizut akiktől mi.
odaállítottak minket két lerohadt ifa elé-itt kezdtem kiborulni
a kezünkbe adnak egy egy lapátot- itt már ki voltam borulva, az tartott vissza az azonnali felmondástól, mert döbbent kíváncsiság volt bennem, hogy mi lesz ennek a vége.

nem hiszitek el, de- a vöröskereszt által összekunyerált- plüssmackókat (az ujjnyitól a húszcentisig, mindenféle méretben, de jobbára kicsiket) kellett lelapátolnunk az ifáról, két teherautónyit, mert a cég nem tudott az útépítőknek fizetést adni, és zsákszámra osztotta ki ezeket helyette.

utána iszonyú meleg volt már, tökre leizzadtam, és elfolyt a sminkem is, és egy csomó régi szerelmem meg cimborám megjelent, és nagyon rossz érzés volt, hogy így láttak, szóval kínomban fel is ébredtem gyorsan

2007. október 16., kedd

koppány

tegnap volt a kitalált képzeletbeli legjobb barátom névnapja

béke poraira

m1

szeretem az alakartét

rühellem, rühellem, de a tűzvonalban - a lehetőségekhez képest- egy REMEK remek sorozat, ami nagyban köszönhető neki is

hát bocs, nincs mit írnom

nézzétek az m1et

2007. október 9., kedd

véres

tegnapelőtt éjjel, tegnap
rémkoppantók rémkoppantók
az ablakomon
bekopogtak

valahol valószínűleg egy nagy csészealjat ásnak ki

már lassan két hete, a büdös picsába

2007. szeptember 28., péntek

rovar

úgy egy hónappal ezelőtt betévedt a lakásunkba egy imádkozó sáska, csendesen ült a sarokban két napig, majd tapintatosan elhalálozott

felvettük, megvizslattuk, nevet adtunk neki-nem volt nehéz, majd lefotóztuk, aztán még a fotosoppal és a fórum képével is játszottunk, majd felraktuk a monitor tetejére.

azóta ott ül, kicsit már száraz, kicsit már színtelen, kicsit halott is,de a mienk
néha letörlöm alóla a port

2007. szeptember 27., csütörtök

gurman

végy egy adag zsírt. lehetőség szerint legyen kacsapecsenye , lehelletnyi húscafatkákkal az aljáról, ahol már találhatsz ropogós fokhagymaszemcséket is.
vágj egy szelet,nem egy karaj kenyeret. nem baj ha egy picit szikkadtabb, úgyis csak alázatos szolgálólánya a ZSÍRNAK
kend meg a kenyeret, picit vastagabban.
lehelletnyi pirospaprikával ízesítsd, só már nem kell rá
vékony hagymakarikákkal rakd ki a tetejét.

jó étvágyat

fintorok

sokáig abban a hitben éltem, hogy olyan, mint "kedvenc író" nem létezik. kedvenc könyved lehet, nekem is van, harmincszor is elolvastam már szerintem, de kedvenc író? az sok.
tévedtem
az én kedvenc íróm Alberto Moravia
ma is olyat tolt, de olyat! befejeztem a kisregényt, elégedetten dőltem hátra a buszon, pont olyan elgondolkodtató mégis könnyed volt olvasni, mint mindent eddig tőle, mély, emberi, igaz, blabla,és keserű, kiszámítható hepiend
hat órának kellett eltelnie , mikor
leesett a csattanó. ami az elején volt amúgy. a fintor az a furcsa grimasz, teljesen ledöbbentem, legszívesebben odafordultam volna valakihez az utcán, hogy a fintor bazmeg az volt a kulcsa az egésznek, és de duuuuúúúrva és mégis hepiend bazmeg pedig ennek fényében az teljesen máshogy esik le.

a másik pedig, az ami wm arcán van, bizonyos érintéseinél, mikor nagyon figyel a testemre, az arcán egy vicsor, teljesen eltorzul olyankor, de csak pár másodpercre, teljesen kész vagyok attól, nem számít, ogy lehelletérintés a hajamon, vagy vasszorítás a nyakamon, csak a figyelem...olyankor legszívesebben beleharapnék az ajkába, letépném, lenyalnám az ömlő vérét élve felzabálnám az arcát, kiszívogatnám a szemeit, a lehető legfájdalmasabban, utána a torkán dugnám le a kezem, hogy kitépjem a szívét meg utána a sajátomat is, mert olyankor úgy érzem, hogy ennél teljesebb úgysem lehet az életem

2007. szeptember 26., szerda

kínos

van két barátnőm

az egyik egy igazi parasztlány, az összes pozitív töltéssel, ami ezzel a szóval kapcsolatban régóta elfelejtettek, és semmi ami negatív lehetne. nem mondanád szépnek ha először meglátod, de tiszta, és becsületes, remek a humora, nagyon él mikor él, egy márványból faragott ősanya.
a másik egy csitiifitti nagyvárosi csajszi, tökéletes toalett, menő meló, két körömmel kikapart karrier. szeret nagyot mondani vagy kamuzni, ami sokszor szórakoztató is. például a karrierrjét is egy nagyon hihetően elhazudott diplomával kezdte- sokkal fiatalabban, mint ahogy egy akármilyen diplomát meg lehet szerezni...

hosszú évek óta vagyunk mi barátok, három teljesen különböző élet, stílus, háttér, külső, érdeklődési kör, néhol párhuzamokkal ugyan, de alapvetően mások.
ez a barátság az említett évek alatt csiszolódott, fényesedett, diákösszhangból felnőtt és szép kapcsolattá vált.
nem találkozunk gyakran, de olyankor mindig nagyon értékes időt töltünk együtt.
az idők folyamán, férfiak, családtagok és egyéb állatfajták is csatlakoztak ehhez a kis közösséghez, kikoptak , újak estek be, míg mostanra beállt a csapat, egy ideje már nincs változás, jó ez így.

de van egy elég komoly problémánk. az egyik lány kleptomániás. gondolom mondanom sem kell melyik.
a kollégiumi szobában még nem tűnt fel ez a dolog, de sokszor sokszor előfordult.
, az első komolyabb szembesülés ezzel a dologgal pont az én káromon esett meg, mikor egy ottalvósdi alkalmával egy közös ismerősünk órája tűnt el. hatalmas balhé volt belőle, de érdekes módon a lánnyal ez soha nem jött fel mint téma- pedig tényleg istenes műsor volt, és tagadhatatlanul tudott volt, hogy belőlem lett kierőszakolva a címe, ami egy másik városban volt, és oda mentek el az óra barátai.
én diplomatikusan hallgattam erről a ,dologról egészen addig amíg a másik lány felhívott, hogy meséljem el ezt a sztorit, amiről nem sokat tud.. az első reakcióm akkor az volt, hogy nee. ő szomorúan felelte, hogy de.
az már kápé volt, sok, és kikerülhetetlenül nem tehette más, mint a barátnőnk.
ki voltunk borulva, de benyeltük.
(érdekes, mert az ilyen műsorok után mindig rájön egy nagylelkűségi roham,és nem tárgyi anyagi, de hatalmas egyéb segítséggel él a megkárosított felé)
megtanultunk ezzel együtt élni.
nem hagyjuk együtt az értékeinkkel, figyelünk rá, ne eshessen kísértésbe.
meg is feledkeztünk róla rutinná vált ez a viselkedés.

most hétvégén ellankadt a figyelmünk, és megtörtént a baj, de sikerült úgy intézni, hogy kihátrálhasson a dologból, és különösebb zavar nélkül visszaadhassa a cuccot. (egy spéci, nagyon minire összahajtogatható hálózsákot, a gazdája friss szemefényét-bagatellnek tűnhet,de senki nem szereti, ha meglopják...)
szóval most nincs gáz

de mondd meg nekem, te mit tennél? meg tudnád mondani, egy barátodnak, hogy figyelj, szeretünk, jót akarunk neked, és ne készülj ki, de szerintünk kleptó vagy, és, de tényleg.. barátokat ne már... meg amúgy se

nehéz

fél ötkor

mikor a telefonom a hihetetlenül gyűlöletes megavidám hangján felcsilingelt,
félig öntudatlanul felnyögtem: ez olyan igazságtalan!

és tényleg

bárcsak bárcsak bárcsak azt az időt, amit az egyik munkámra fordítok, tanulmányokra fordíthatnám, úgy, hogy a másikkal pedig keressek annyit, hogy azokat ki is fizethessem.
most lenne pár szakma amit örömmel kitanulnék.
mert lenne pár munka amit csinálnék
azok helyett amit éppen
klassz lenne kettő szar helyett egy jó

kedves olvasóim! ha van köztetek olyan aki akár csak öt évvel fiatalabb mint én, sőt...
hadd idézzek két klasszikust nektek:

"TANULNI TANULNI TANULNI!"

és

Máté 25. 14-30. :
" 14.Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe
készülő ember hivatta szolgáit, és átadta nekik
vagyonát.
15. Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak
kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek
képességei szerint, és elment idegenbe.
16. Az, aki az öt talentumot kapta, azonnal
elindult, vállalkozásba fogott velük, és nyert
másik ötöt.
17. Ugyanígy az is, aki a kettőt kapta, nyert másik
kettőt.
18. Aki pedig az egyet kapta, elment, gödröt ásott
a földbe, és elrejtette ura pénzét.
19. Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a
szolgáknak az ura, és számadást tartott velük.
20. Eljött az, aki az öt talentumot kapta, odavitte
a másik öt talentumot, és így szólt: `Uram, öt
talentumot adtál át nekem: nézd, másik öt
talentumot nyertem'.
21. Ura így szólt hozzá: `Jól van, jó és hű szolgám,
a kevésben hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj
be urad ünnepi lakomájára'.
22. Odament az is, aki a két talentumot kapta, és
ezt mondta: `Uram, két talentumot adtál át
nekem: nézd, másik két talentumot nyertem'.
23. Ura így szólt hozzá: `Jól van, jó és hű szolgám,
a kevésben hű voltál, sokat bízok rád ezután:
menj be urad ünnepi lakomájára'.
24. Odament hozzá az is, aki az egy talentumot
kapta, és ezt mondta: `Uram, tudtam, hogy
kérlelhetetlen ember vagy, aki ott is aratsz,
ahol nem vetettél, és onnan is gyűjtesz, ahová
nem szórtál.
25. Félelmemben elmentem tehát, és elástam a
talentumodat a földbe: nézd, itt van, ami a tied'.
26. Ura így válaszolt neki: `Te, gonosz és rest szolga,
tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem,
és onnan is gyűjtök, ahova nem szórtam.
27. Ezért el kellett volna vinned pénzemet a
pénzváltókhoz, és amikor megjöttem, kamattal
kaptam volna vissza azt, ami az enyém'.
28. Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok annak,
akinek tíz talentuma van.
29. Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és
bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még
az is elvétetik, amije van.
30. A haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső
sötétségre: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. "

2007. szeptember 25., kedd

hétvége

szüretelni nagyon jó.
igazi barátokkal pedig kifejezetten szuper
friss levegő, klassz zene, ragyogó napsütés, sok röhögés, sonka hagyma , otelló, héjábansültkrumpli fonottkosárból, pálesz, óóó jeee életemben először kezdtem pálesszel a napot ejjdejó kedvem volt,
és képzeljétek, szedtünk olyan szőlőt is, aminek a telepítését már betiltották, mert a szárában olyan anyag van, amitől megőrülnek az emberek,, itt még maradt pár tőke ezt kifejezetten vigyázva kellett szedni, de olyan íze volt, hogy az első szemtől majd bepisiltem, olyan nagyon finom volt-
klassz dolgok ezek, várom már a disznóölést is

2007. szeptember 11., kedd

mísz

a hangulatom
ősz van, és ez a város amúgy is megvakít, sokkal kevesebb szépséget látok mint mikor idekerültem- és nem csak itt, de mindenhol
és kicsit siratom- még ha ostobán hangzik is- az ártatlanságom

répaként lebeg a szemem előtt a márciusi utunk, és belehasalok az igába, de mindig újabb és újabb köveket pakolnak a hátamra
hazamegyek, az istállófiú lecsutakol, de fedeztetésről szó sincs, kell minden perc az alvásra...
taposómalom az egész, nem szeretem a felnőtt létet

hétvégén meglátogattuk a messzi nagymamámat, nagyon hosszú ideje először voltam nála, (találkoztunk, de sose ott)
meglepő és szívszorító élmény volt nekem, az egész
ugyanazok az illatok, ugyanazok a kanyarok, a ruhaszárító drót az erkélyen ugyanolyan hangot ad és úgyanúgy ráng mikor kihúzom,
csak az erkény már nincs olyan magason, a távolságok ijesztően összeugrottak, a bolt nem fényévekre van, hanem csak a sarkon
a vak trafikos üzlete helyén gyerekbálabutik van
és nem egy gyerek vagyok aki nem szereti a nagymamáját, aki egy szigorú felnőtt; hanem egy felnőtt, aki aggódik a nagymamájáért. aki lassan már egy gyerek
azt hittem, odamegyünk, és egész nap császkálunk, felfedezősdit játszunk, este meg lefutjuk a dumakört a nagyival, ehelyett egész hétvégén ültünk a konyhában és kanasztáztunk - és remek volt

fura érzés, hogy vnnak olyan szeretteim, akiknek már hazudnom kell az angliai úttal kapcsolatban: á csk egy-két év, míg összejön egy ház ára, hogy hazajöhessünk és dédunokákat csinálhassunk...



valami hiányzik, nem tudom mi.

az is érdekes volt , átutaztunk egy távoli városon, ahol wm felhívta a figyelmem egy szoborra, láttam már, álltam egy ablakban, lehellet a nyakamon és néztem azt a szobrot

2007. szeptember 6., csütörtök

mindenkitől bocsánat. se napló, se levél, se válasz, de dolgozok, meg békávézok mindig
utazok sokat
békávézok
nyócezeré

egyre jobban kivagyok tőle
állok a járművön a kezeimmel mélyen a zsebemben, sír a bőröm egy vékony, egyszer használatos gumikesztyűért, a szemem-fülem ki tudom kapcsolni, de az orrom már nem
egy csoportra gondolok

látom a firkákat, a karcolásokat, és az jut eszembe, hogy hülyegyerek ennyire telik az agyadból, nincs pénz sprére, hogy a filatorigáton éld ki a művészi hajlamaidat, vagy a lpusztult gyárfalakon? azt mindig olyan örömmel nézem.
jja hogy tehetség sincs? értem már. de a teg az megy. önkifejezés
ez jogosít fel arra, hogy a város elé okádd az ócska stílusod igénytelen répadarabkáit?
egy csoportra gondolok, akik szépen szerveződnek, és mikor meglátnak egy ilyen kölköt akkor jól eltördelik az ujjait

látom hogy az igénytelen állatja a megállóban hugyozik, majd mikor csenget az ajtó, visszatömi a redvásüszkös farkát a naciba, felszáll, és minden kapaszkodót végigmarkolva előreküzdi magát az amúgy is mocskos kocsin..
jja hogy nem bírtad ki hazáig? akkor bocs! ( és a kurva anyád!)
egy csoportra gondolok, akik szépen szerveződnek, és mikor ilyet látnak, minimum, hogy ledobják a járatról,

látom a nőt, aki évek óta mindig egy csecsemőt hurcol végig a metrón, azzal koldul, ennyit szül, vagy csak kölcsönkéri? jja, hogy jobban keresel mint én?
egy csoportra gondolok, akik szépen szerveződnek, és mikor meglátják, elveszik tőle azt a szerencsétlen gyereket, mert egy árvaházban is jobbak az esélyei mint egy ilyen mellett

nna és az első számú kedvenceim:
látom az aluljárókban gagyiképeslapot méregáron áruló undorító álszent köcsögöket, akik, lekurváznak(!) ha nem adsz pénzt a "beteg gyerekeknek", de tutira megtartják az árát
mocsok férgek a leggázabbak, erejük teljében lévő fiatal humanoidok, akiknek büdös a meló . jja, hogy káritász?
egy csoportra gondolok, akik szépen szerveződnek, és az ilyeneket valami iszonyú alaposan megrugdossák a fekete, acélbetétes bakancsaikkal. az se baj, ha agyon

ezen gondolkodom, aztán eszembe jut, hogy de nohát! van egy ilyen csoport, akik szépen szerveződnek, és
egyáltalán nem örülök nekik, sőt!
mer' (...) és még ostobák is, és csak a magamfajták életét fogják megnehezíteni


ejj de várom már március idusát!
az lesz csak a szabadságharc ...
csak el végre innen

látom a hivatali audit
mozgássérült papirossal, narancs/vörös pántlikával
a járdán amin sietnék
jja, hogy...?
egy csoportra gondolok

2007. augusztus 28., kedd

horror

életem első és legeslegijesztőbb horrorjelenete...

sose felejtem el, hétévesen a gyerekszoba résnyire nyitott ajtaján leselkedve, tudván tudva, hogy tilosban járok

a Kék lagúna című romantikus filmből való, egy pók mászott ki egy bácsi szájából...
talán ez alapozta meg a hasonszőrű filmekhez való viszonyomat
ami nem jó



mondjuk négy évvel később ugyaninnen néztem végig a Radírfejet
az nem okozott semmi gondot
max annyit, hogy amikor grillcsirkét eszek, mindig olyan megmagyarázhatatlanul furcsán érzem magam
szóval ezt a dalt küldöm wm-nek, vallomásul:

vedd el a könyvemet

nem kéne a kilencvennapos diétám gyümölcsnapján Clive Barkert olvasnom asszem

a buszon leült velem szemben egy anyuka, a kisbabájával az ölében és az futott végig -az én legnagyobb megdöbbenésemre is- az agyamon, ahogy ránéztem a kis fehér húsos karjára,

hogy mennyire finom lenne az kis vajon kisütve, csak fokhagymával meg borssal fűszerezve, max egy pici fehérbor, pikáns, könnyű gyümölcsszósszal...

nem színezem tovább, tud valaki valami minőségi lányregényt ajánlani?

2007. augusztus 26., vasárnap

waterworld

szeretem az akváriumot
megdöglött a kedvenc maffiahalam, és most zabálják a hulláját a csigák.
a szopóhal pedig lesben áll
a fajtatársai is ott vannak, és figyelik az eseményeket

nem, wm valóban nincs itthon

*nem akarom tízpercenként bejelenteni hogy mi van...nagyon érdekes, ahogy három csiga zabálja a hullát, nincsenek fogaik, úgyhogy csakis szívással működhetnek, fúj, de nahát

**a csiga fekszik hanyatt és a döglött hal fekszik a hasán, úgy nyammog a rajta, akinek az úszói már eltűntek, meg a mintákat is leszopkodták már
sajnálom, hogy az elejétől kezdve nem veszem viedóra, jól mutatna ilyen gyorsított felvételen

2007. augusztus 22., szerda

kia színes

a mai nap a jó hírek napja, tapsoljunk, örvendezzünk

már a reggel jól indult: kora hajnalban keltem, tettem vettem a fürdőben öltözködtem, majd szokásomhoz híven még beszaladtam a hálóba egy utolsó szagmintát venni az alvó uramtól. felejthetetlen látvány fogadott:
hanyatt feküdt, lábai kisterpeszben, bal keze szorosan a dereka mellett, az arcán nagyon feszült fintor, a jobb keze pedig...
nos a jobb keze fent a magasban, a hamisítatlan német karlendítésben kitartva
egy pillanatig azt hittem, meg akar tréfálni, de nem.
aludt
nem akarom tudni mit álmodhatott, de nem álltam meg és nagyon röhögve felébresztettem
az nyugtat meg egyedül, hogy legalább a zászló nem volt felhúzva

és mielőtt végérvényesen azt hinnétek, hoyg rasszista lennék meg fasiszta, meg náci meg ésatöbbi:

nagyon gerjedek(vizuálisan és szexuálisan is) az alapból különleges külsejű emberekre, és ezen belül a különféle rasszok keveredéseire. ha meglátok egyet, szemtelenül hosszú ideig tudnám őket bámulni
a másik gyengém pedig a természetes vörösök, a szeplósek, fehérbőrűek, vörös a szőrük... az első férfi bennem egy ilyen típus volt, és máig, hmm. szeretettel emlékszem vissza rá,

minden vágyam egyszer egy hispán-eszkimó keveredést látni, azt hiszem az gyönyörű lenne, de a mai sem volt kutya
félig ázsiai, félig vörös. csodás volt, képzeljétek, a színvilága vörös, szőrőstől szeplőstől bőrőstől, az arcvonásai pedig egy hamisítatlan kínaié
ha kapnék wm-től egy kupont, biztos egy ilyenre használnám fel

2007. augusztus 21., kedd

én kérek elnézést

ma ez a kép villant be:

ismeritek a régi reklámot
lány metróaluljáróban, zenét hallgat a szipiszupi telefonján, majd elkezd becsukott szemmel énekelni, és mikor befejezi a dalt, és kinyitja a szemét, egy csomó érme hever előtte

akkor most képzeljétek el ugyanezt a lányt, ugyanabban az aluljáróban, ugyanazzal a szipiszupi telefonnal, ugyanazzal a dallal, becsukott szemmel
aztán képzeljetek el egy nagyobb cigányzenész bandát, aki az éneklés pillanatában körésereglenek, elkezdik remekmód kísérni, különféle hangszereken, nagyon minőségi a cucc, az emberek telisteli dobálják a kalapot
majd a dal vége előtt a cigók abbahagyják a kíséretet, felkapják a kalapot, és eltűnnek mint a kámfor.
a lány kinyitja a szemét, és felszáll a metróra

jól van na. nem olyan szép ám a lelkem

2007. augusztus 20., hétfő

ilyen nincs

nem hiszitek el mi történt velem ma
de tényleg nem:

metróval jöttem haza, deákon szálltam fel, kevesen jöttek az őrs felé mert a plebs rohant a tüzijátékhoz.
a legelső kocsiban ült egy teljesen keverék társaság: öregnénik, cicababák, befordult művészlelkek, tinik, szétgyúrt keményfiúk, gyerekek, estébé
velem szemben az a muzsikuscigány bácsi ült, aki mindig elegánsba öltözve hegedül az örsön.
egymásra mosolyogtunk, rábökött a lábamra, ami ritmust járt a muzsikával a lábamban.
a metró valamilyen okból iszonyúan lassan haladt, volt, amikor öt percig állta az alagútban, az amúgy 6 perces út már előreláthatólag is minimum húsz percesnek ígérkezett
figyeltem ahogy a muzsikus bácsi odaszólogat a körülötte ülőknek kedvesen, és mivel szeretek hallgatózni ki is kapcsoltam a zenét

***
kettő perc múlva
***

a muzsikus egymás után húzta a nótákat, MINDENKI énekelt, tapsolt, hangosan közösen, kábé huszan-harmincan.
együtt mindenki, nótákat kérve, volt aki táncolt, többen vették a jelenetet videóra,
a legfélénkebb szemmel láthatólag legbefordultabb arc is, mosolygott lehajtott fejjel, és tétován egymáshoz érintette a tenyerét
a kopasz tetovált agresszor boldogan kiabált húzzad cigány, jól tolod öregapám
a diszkócica felvisított , de úgy, hogy még egy gyakorlott néptáncosnak is a tiszteletére vált volna
az ezerdioptriás félénk szürkegalamb nőci, pedig elkezdett táncolni

a bácsi remekül tolta a műsort, vidáman kommentelt, kérdéseket dobott be, poénokat szórt, és néha megtörte az egészet valami szívszorítóan szomorú dallammal, amikor mindenki ott ült, könnyes szemmel
majd utána megint a buli, a közös éneklés taps, csujjogatás
akik egy egy megállóban beszálltak, két másodpercig döbbenten álltak leesett állal, majd beszálltak a buliba

valaki elkezdett a muzsikusnak pénzt adni, az elkövetkező negyed órában összegyűlt ott egy párezer forint

mikor vége lett az egésznek negyed óra múlva, ott az őrsön és mielőtt leszállt volna mindenki, állva tapsoltuk meg, sikítozva.






fáradt vagyok, nem tudom ezt úgy leírni ahogy történt
de hihetetlen volt
szerencsés vagyok

2007. augusztus 17., péntek

részeredmények

-van bérletem, feladtam a harcot a békávé ellen
elveim ellen cselekedtem, de kinyílt előttem a város kapuja, végre el merem hagyni zugló-kőbánya-kispest területét
és ma megálltam sorba állított ellenőrök előtt, régóta kigyakorlott megvető arcikfejezésemmmel lassan végigmértem, majd kiröhögtem őket, és elvonultam

-rengeteg harcom eredményeképpen, ma végre sikerült egy két hónapja várt pénzösszeghez hozzáférnem, ójee, a szőke naív butus balfasz énem felett pontosan akkora győzelmet arattam, mint amit a bürokrácia felett,és ami a legszebb, hogy az egészet angolul

egy vesztett és egy nyertes csatát könyvelhetek ma el
de a háborúnak nincs vége

2007. augusztus 15., szerda

középszerű

hétvégén megismerkedtem valakivel, és elmeséltük egymásnak a magunkat
igazi csajok lévén különös tekintettel a párkapcsolati helyzetünkre
furcsa volt, mert jól esett mondani és hallgatni is

kívűlről tekintve, hihetetlenül középszerű az életem
együtt élek egy sráccal, dolgozunk, küzdünk a jövőnkért, amit közösen tervezünk
és ennyi
.
se' siker se' pénz se' csillogás
se' mozivászon
se' annyi más - érdekes
.
mondjuk ha két évvel ezelőtt valaki ezt a jövőképet festi le nekem, elborzadok, és kiborulok

de nem cserélnék senkivel
mert ahogy elmondtam a történetünket, rájöttem
nekem amúgy minden napom egy csoda, folyamatos harmónia, és a még a hullámvölgyeim is olyanok ami másnak igazából a boldogság netovábbját is jelenthetné
klassz

nyilvános bocsánatkérés

valahol azt írtam (nincs kedvem visszakeresni) hogy minden nőnemű lénynek meg kellene tiltani, hogy fantazit, urambocsá' szájenszfiksönt írjon

ezennel kijelentem, hogy tévedtem

2007. augusztus 12., vasárnap

Sic transit gloria mundi

miután két napot végigvillogtam az artist passommal,
kihasználva annak a kihasználható kis előnyeit,

hazafelé a szigetről, a stadionoknál
egy félrészeg jóember -miután rájött, hogy a "szép a hajad" és a "hány óra" nem feltétlenül célravezető velem kapcsolatban- rábökött a kártyákra, és megkérdezte "és amúgy békávés vagy? az klassz"
majdnem ideges lettem tőle,
de mikor felszálltam a trolira, egy nő odaugrott a lukasztóhoz, és lekezelte a jegyét

2007. augusztus 9., csütörtök

11 perc

szeretem a könyveket. szeretem, ahogy kísérgetnek, meg ott vannak mikor kell,
vigyázok rájuk, de azért nem viszem túlzásba, rendszeresen behajtom a sarkukat, sőt néha a gerincükkel felfele rakom le őket, szétnyitva
olyan még sose jutott eszembe, hogy újságpapírba csomagoljam őket mikor a buszon olvasok.
egészen a múlt hétig

kölcsön kaptam a könyvet, eleve fenntartásokkal kezdtem neki. és még nem hagytam el a huszadik oldalt, mikor már egyszer leesett az ölembe és mély,
nehéz sóhajtással fordultam az ablakhoz: ez de szar. aztán ijedten döbbentem rá, hogy ráadásul még erotikus is akar lenni...duplán szar
a felénél arra lettem figyelmes, hogy minden előzetes megfontolás nélkül úgy tartom a kezem, hogy az takarja az írót meg a címet. jó lett volna becsomagolni
ne lássa senki
ráadásul nem is tudnám unalmasnak nevezni, egy nagy tejszínhabos, szórócukros szarkupac a maga nemében érdekes is lehet.
mert tényleg: biztos érdekes lehet az oka annak, hogy miért rak tányérra valaki egy adag gőzölgő végterméket, és miért dekorálja ki?
és ami még fontosabb: a oly sok ember ezt miért rendeli meg, miért zabálja meg, miért repetázik belőle, és miért ajánja másnak is?


ez volt az első Coelho amit olvastam. és az utolsó is

szolgálati közlemény

egy zsenivel járok
olvassátok a naplóját

2007. augusztus 8., szerda

tragikomédia

hát,akkor van még pénzem egy darab vonaljegyre, egy doboz cigire, egy kiflire,
és zárul miki mókatára
tampont majd kérek párat a barátnőmtől

és ha szerencsém van, holnap megjön a fizum, ha nem, akkor holnapután.

mindezt úgy, hogy most már 80ezer forintom kering a levegőben 3. hete, és még fog is kábé annyi ideig
bürokrácia

akkor most meséljetek nekem a részvétről meg a hazaszeretetről...
ehh


az a jó, hogy én már csak röhögök az egészen
jó hazajönni és átmenni ötévesbe,
mikor wm is itthon van

főleg mikor annyi de annyi harcot kell megvívnom annyi fronton
de azért remek érzés azt mondani, hogy a főnökével akarok beszélni, most azonnal, és látni, hogy utána beindulnak a fogaskerekek,

gyerekek valami perverz örömet érzek, -amikor ÉS szigorúan csak akkor amikor 100%ig tudom, hogy most itt nekem van igazam, és tiszta vagyok-
szóval odaállhatok, és csinálhatom a palávert- remek vagyok benne, hideg pontos és betámadhatatlan, érzelemmentes,
tudom a határokat, ismerem a korlátaimat, egyensúly van a csöndek és a szavak között,
persze azért mégiscsak jó lenne hátradőlve azt figyelni, hogy a dolgok úgy folynak ahogy egyébként folyniuk kellene.

de olyan napok után, mint a mai, jó hazajönni vihorászni, butusba leolvadni,
prüntyügni meg csiklandójátékot játszani, meg
ehh fáradt vagyok ezt befejezni, bocs

tragikomédia

hát,akkor van még pénzem egy darab vonaljegyre, egy doboz cigire, egy kiflire,
és zárul miki mókatára
tampont majd kérek párat a barátnőmtől

és ha szerencsém van, holnap megjön a fizum, ha nem, akkor holnapután.

mindezt úgy, hogy most már 80ezer forintom kering a levegőben 3. hete, és még fog is kábé annyi ideig
bürokrácia

akkor most meséljetek nekem a részvétről meg a hazaszeretetről...
ehh


az a jó, hogy én már csak röhögök az egészen

2007. augusztus 7., kedd

költői

tud valaki olyan fogyúkúrát, amivel egy hét alatt húsz kilót lehet leadni nem baj ha a következő héten visszajön az összes
köszi

ilyet is láttam mostanában

nagyon jót láttam a minap a buszon.
még a végállomáson állt,
felszállt két lány, az egyik egy gyönyörű, igényes, tiszta, visszafogottan divatos 16 körüli félroma csajszi, sugárzó mosollyal, és a nőiessége teljes tudatával enyhe, kívánatos, lehelletnyi közönségesség pont amennyi kell, fűszer
ritka
nem túl hangosan csiviteltek, amikor az ajtónál, ahol álltak, felszállt egy srác
25 körüli,magas, görbe hátú, kockásing, ódivatú válltáska, fehér zokni, szandál, valami befordult informatikus vagy csak egy nagyon konzervatív család szépreményű sarja, könyv a kézben, szem lesüt,világ kizár
(ez a típus több figyelmet érdemel ám, csak elsőre riasztó, ilyenekből lehet a legjobb falat egy hozzáértő keze által!)
szóval mikor felszállt, a csajszi kedvesen rászólt, bocsi, valami van a hajadban
a srác azonnal tűzvörös, irgalmatlan zavar, és kétbalkezesen elkezdi söprögetni a fejét, persze azt az alig észrevehető kis pihét nem sikerült eltalálnia.
és ebben a pillanatban, a lány odalépett hozzá, hogy levegye a hajáról azt a kis szöszt, a srác ijedtében leverte a szemüveget a fejéről, a buszon többen felnevettek, a lány lecsippentette a szöszt a srác meg úgy szemüveg nélkül, vaksin, beállt a csuklóba, és az út hátralévő hosszán át boldogan vigyorgott
vörös képpel

az egész nem volt több húsz másodpercnél, talán nem is érdemelt volna naplót
így megy ez

2007. augusztus 6., hétfő

költői

tud valaki olyan fogyúkúrát, amivel egy hét alatt húsz kilót lehet leadni nem baj ha a következő héten visszajön az összes
köszi

2007. augusztus 5., vasárnap

ilyet is láttam mostanában

nagyon jót láttam a minap a buszon.
még a végállomáson állt,
felszállt két lány, az egyik egy gyönyörű, igényes, tiszta, visszafogottan divatos 16 körüli félroma csajszi, sugárzó mosollyal, és a nőiessége teljes tudatával enyhe, kívánatos, lehelletnyi közönségesség pont amennyi kell, fűszer
ritka
nem túl hangosan csiviteltek, amikor az ajtónál, ahol álltak, felszállt egy srác
25 körüli,magas, görbe hátú, kockásing, ódivatú válltáska, fehér zokni, szandál, valami befordult informatikus vagy csak egy nagyon konzervatív család szépreményű sarja, könyv a kézben, szem lesüt,világ kizár
(ez a típus több figyelmet érdemel ám, csak elsőre riasztó, ilyenekből lehet a legjobb falat egy hozzáértő keze által!)
szóval mikor felszállt, a csajszi kedvesen rászólt, bocsi, valami van a hajadban
a srác azonnal tűzvörös, irgalmatlan zavar, és kétbalkezesen elkezdi söprögetni a fejét, persze azt az alig észrevehető kis pihét nem sikerült eltalálnia.
és ebben a pillanatban, a lány odalépett hozzá, hogy levegye a hajáról azt a kis szöszt, a srác ijedtében leverte a szemüveget a fejéről, a buszon többen felnevettek, a lány lecsippentette a szöszt a srác meg úgy szemüveg nélkül, vaksin, beállt a csuklóba, és az út hátralévő hosszán át boldogan vigyorgott
vörös képpel

az egész nem volt több húsz másodpercnél, talán nem is érdemelt volna naplót
így megy ez

2007. augusztus 4., szombat

magyarázom a bizonyítványom

nem érzek részvétet
engem ki sajnál, amiért két munkahelyen halálbapicsába melózom magam?
nekem nem büdös, mert vannak céljaim
én is sokszor választottam a könnyebb utat. ha végigmegyek a legnehezebben, akkor most operaénekesnő lennék.
de voltak olyan elágazások amire ha rálépek, én is heverhetnék ott
akár már most is
részvét.
a segítségemmel együtt megtartom az arra érdemesebbeknek
mert abból is van elég
sőt

(persze tisztelet a kivételnek... annak az 1%-nak akit tényleg kisemmiztek, akinek a poharába titokban dobták a tablettát, aki nem vette észre hogy nyolcadjára is terhes, akire csak ráfogták hogy ő lopta el... akit leütöttek és bekentek szarral)


-hazaszeretet.
Magyarország
gondolom az fájt, hogy letagadnám. valljuk be az tényleg költői túlzás volt, de azért nem állt messze a valóságtól
mert mit adott/adhat nekem ez az ország amit másik nem?
mi az ami miatt szeretnem kellene? ami miatt melegséget kellene éreznem, amikor rágondolok? ami miatt büszke lehetnék arra, hogy INNEN
az a szomorú hogy ezen a listámon csak és kizárólag olyan dolgok vannak, amik a nagyon régi múlthoz kapcsolódnak, semmi, de semmi ami a jelenem, jövőm szempontjából fontos lehetne.
amit adhatott azt elfogadtam, de azokat az értékeket mostanra saját maga tagadja meg
a kultúráját, a humorát
nekem ez az ország most nem tud semmi olyat adni, ami pótolhatatlan
elvenni viszont annál inkább

egy nő, aki lehetett vona egy MádámPompadúr, de csak egy ordas, lenyúlós fertőző kurva maradt, aki állandóan azzal fáraszt, azt üvöltözi,hogy valaha majdnem MádámPompadúr lett,
és te nem tagadod le, meg szeretned kell
mert a nagyanyád
és csak ő süti a legfinomabb rácsoslinzert


célzott utóirat: a városilegenda szerint OláhIbolya dalát külföldről lopták

jótanács

okosan heveskedj, mert kiolvad a vaj a füled mögül

megmagyarázom a bizonyítványom

sokat gondolkodtam, mert meg lettem savazva kicsit az előző bejegyzésem miatt ( a narancslé is sav, csak finom,szóval nem kell megsértődni)

leegyszerűsítve és letömörítve:
hiányzik belőle(m) a
a., részvét
b., hazaszeretet
vannak alpontok is, de azokat most elegáns legyintéssel hagyjuk ki

-részvét.
igen. sajnálatra méltó, hogy eljutott ebbe az állapotba. és a társai is.
persze
mondd hogy kegyetlen vagyok, de gondoljunk bele, hányszor hány elágazás volt az életükben, ahol rosszul döntöttek, vagy a könnyebb utat választották
mert könnyebb volt a középiskola helyett csavarlazítózni a parkban, mert könnyebb volt elvenni a másét, mert könnyebb volt felvenni a segélyt, mert könnyebb volt még egy gyereket csinálni, mert könnyebb volt a kannás bort levenni a polcról, mert könnyebb volt csak úgy összeszarni magát emberek között.
mint
és mondhatjuk , hogy nem adatott meg neki hogy tanulhasson, és azt is, hogy a börtön szörnyű dolog, meg hogy nem kap munkát, hogy szenvedélybeteg, hogy drága a fogamzásgátlás ,és hogy szegény hogy leépült.
hát nem
nem érzek részvétet
engem ki sajnál, amiért két munkahelyen halálbapicsába melózom magam?
nekem nem büdös, mert vannak céljaim
én is sokszor választottam a könnyebb utat. ha végigmegyek a legnehezebben, akkor most operaénekesnő lennék.
de voltak olyan elágazások amire ha rálépek, én is heverhetnék ott
akár már most is
részvét.
a segítségemmel együtt megtartom az arra érdemesebbeknek
mert abból is van elég
sőt

(persze tisztelet a kivételnek... annak az 1%-nak akit tényleg kisemmiztek, akinek a poharába titokban dobták a tablettát, aki nem vette észre hogy nyolcadjára is terhes, akire csak ráfogták hogy ő lopta el... akit leütöttek és bekentek szarral)


-hazaszeretet.
Magyarország
gondolom az fájt, hogy letagadnám. valljuk be az tényleg költői túlzás volt, de azért nem állt messze a valóságtól
mert mit adott/adhat nekem ez az ország amit másik nem?
mi az ami miatt szeretnem kellene? ami miatt melegséget kellene éreznem, amikor rágondolok? ami miatt büszke lehetnék arra, hogy INNEN
az a szomorú hogy ezen a listámon csak és kizárólag olyan dolgok vannak, amik a nagyon régi múlthoz kapcsolódnak, semmi, de semmi ami a jelenem, jövőm szempontjából fontos lehetne.
amit adhatott azt elfogadtam, de azokat az értékeket mostanra saját maga tagadja meg
a kultúráját, a humorát
nekem ez az ország most nem tud semmi olyat adni, ami pótolhatatlan
elvenni viszont annál inkább

egy nő, aki lehetett vona egy MádámPompadúr, de csak egy ordas, lenyúlós fertőző kurva maradt, aki állandóan azzal fáraszt, azt üvöltözi,hogy valaha majdnem MádámPompadúr lett,
és te nem tagadod le, meg szeretned kell
mert a nagyanyád
és csak ő süti a legfinomabb rácsoslinzert


célzott utóirat: a városilegenda szerint OláhIbolya dalát külföldről lopták

2007. augusztus 3., péntek

magyarország, ahol álmomban jártam

Kőbány-Kispest. A Köki. a Végállomás.
Sokáig laktam a tőszomszédságában, egy év után, most ismét napi rendszerességgel átutazom rajta. szeretem a Kökit, itt mindig van műsor.
A Köki.

csakegykisaprótadjanakpárforintalsegítsenekkisaprótpárforintotkér

ahol a fővárosunkba megérkező külföldiek előszörkóstolhatják hazánk ízeit, ahol először szippanthatnak otthonunk levegőjéből, az első valódi táplálék a szemüknek, az első igazi dallam a fülüknek. Rólunk.
az első seb, ahol csatlakozhatnak ehhez a lüktető véráramhoz

csakegykisaprótadjanakpárforintalsegítsenekkisaprótpárforintotkére

most azt gondolod, dagályos lennék, vagy túlzó?
előre kompenzálok azé'
ma egy barátnőmmel, a Kökin várakozva, ezt a képet láthattam:
a 200as busz megállójánál,(ahol a már említett túristák ugyebár le fel szállnak, hiszen ez a reptéri járat)
szóval két méterre a 200as megállójától, az egyik betonpadkán egy férfi hevert, egy pólóban és egy pár zokniban.
nekünk szerencsére háttal, és teljesen szaros meztelen seggel.
(örülök, hogy elölről nem láthattam.)
nem hittem a szememnek.
2007, EU, Budapest
akkor még egyszer: pólóban zokniban, teljesen szaros meztelen seggel.

csakegykisaprótadjanakpárforintalsegítsenekkisaprótpárforintotkér

a kedvenc zöldségesem, mikor meglátta, kiköpött, morgott valamit a cigányokról,a hajláktalanokról, eltűnt, majd egy nagy vödör vízzel került elő, és biztonságos távolról telibe loccsantotta
az meg sem mozdult.
ami azt illeti valószínűleg- őt magát is beleértve- mindenkinek jobb volna, ha soha többé nem is mozdulna meg

csakegykisaprótadjanakpárforintalsegítsenekkisaprótpárforintotkér

aztán felszálltam a buszra
és ismét megerősödött bennem a tudat, hogy majd ha végre sikerül kiköltöznünk ebből az országból, és megkérdezik honnan jöttem, azt mondom, finnországból

jótanács

okosan heveskedj, mert kiolvad a vaj a füled mögül

nem célzott bejegyzés

kipattintanám a zacsit, az orromat megcsapó illat összerántja a számat, nyelnem kell, kiveszek egy kis darabot. lerakom a középen gondosan meghajtott fehér lapra, kicsit nézem, aztán kisollóval akkurátusan apró darabokra vágom, élvezve az illatát. mikroszkopikus morzsákat dörzsölök le az ujjbegyeimről, megszagolgatom. kiveszek egy szál cigarettát a dobozból, a ragasztás mentén megtépem, és nagyon keveset hozzáadok, alaposan összekeverem.
a cigisdobozból kitépek egy kis kartondarabot, a megfelelő méretűre nyesem, és nagyon vékony csigává tekerem.
a lehelletvékony papír hozzáragad az ujjaimhoz mikor kivezem a csomagból, kissé megsodorgatom, hogy megfelelő legyen az állása. a keveréket beleszórom, és megsodrom. meglehetősen nedves, szóval könnyen megy. az elejére szórok még egy kis dohányt, majd belehelyezem a csigát is. szórakozottan csavargatok rajta, majd ráhajtom a papírt, megnyálazom, és ltépem a felesleget. pöcögtetem egy kicsit az asztal lapján, hogy tömörüljün, majd kijebb húzom a csigát, hogy legyen egy kis levegős lyuk.
kényelmesen hátradőlök, benyálazom a kész művet egy picit.
meggyújtom, komótosan letüdőzöm

na mindegy

amúgy mondjátok, meg hogy egy külföldről kapott csekk beváltásához magyarországon miért kell négy-hat hét? de komolyan?
és amúgy is sorolhatnám
az egyebeket
feszült vagyok

jól esne egy cigi

magyarország, ahol álmomban jártam

Kőbány-Kispest. A Köki. a Végállomás.
Sokáig laktam a tőszomszédságában, egy év után, most ismét napi rendszerességgel átutazom rajta. szeretem a Kökit, itt mindig van műsor.
A Köki.

csakegykisaprótadjanakpárforintalsegítsenekkisaprótpárforintotkér

ahol a fővárosunkba megérkező külföldiek előszörkóstolhatják hazánk ízeit, ahol először szippanthatnak otthonunk levegőjéből, az első valódi táplálék a szemüknek, az első igazi dallam a fülüknek. Rólunk.
az első seb, ahol csatlakozhatnak ehhez a lüktető véráramhoz

csakegykisaprótadjanakpárforintalsegítsenekkisaprótpárforintotkére

most azt gondolod, dagályos lennék, vagy túlzó?
előre kompenzálok azé'
ma egy barátnőmmel, a Kökin várakozva, ezt a képet láthattam:
a 200as busz megállójánál,(ahol a már említett túristák ugyebár le fel szállnak, hiszen ez a reptéri járat)
szóval két méterre a 200as megállójától, az egyik betonpadkán egy férfi hevert, egy pólóban és egy pár zokniban.
nekünk szerencsére háttal, és teljesen szaros meztelen seggel.
(örülök, hogy elölről nem láthattam.)
nem hittem a szememnek.
2007, EU, Budapest
akkor még egyszer: pólóban zokniban, teljesen szaros meztelen seggel.

csakegykisaprótadjanakpárforintalsegítsenekkisaprótpárforintotkér

a kedvenc zöldségesem, mikor meglátta, kiköpött, morgott valamit a cigányokról,a hajláktalanokról, eltűnt, majd egy nagy vödör vízzel került elő, és biztonságos távolról telibe loccsantotta
az meg sem mozdult.
ami azt illeti valószínűleg- őt magát is beleértve- mindenkinek jobb volna, ha soha többé nem is mozdulna meg

csakegykisaprótadjanakpárforintalsegítsenekkisaprótpárforintotkér

aztán felszálltam a buszra
és ismét megerősödött bennem a tudat, hogy majd ha végre sikerül kiköltöznünk ebből az országból, és megkérdezik honnan jöttem, azt mondom, finnországból

2007. augusztus 2., csütörtök

nem célzott bejegyzés

kipattintanám a zacsit, az orromat megcsapó illat összerántja a számat, nyelnem kell, kiveszek egy kis darabot. lerakom a középen gondosan meghajtott fehér lapra, kicsit nézem, aztán kisollóval akkurátusan apró darabokra vágom, élvezve az illatát. mikroszkopikus morzsákat dörzsölök le az ujjbegyeimről, megszagolgatom. kiveszek egy szál cigarettát a dobozból, a ragasztás mentén megtépem, és nagyon keveset hozzáadok, alaposan összekeverem.
a cigisdobozból kitépek egy kis kartondarabot, a megfelelő méretűre nyesem, és nagyon vékony csigává tekerem.
a lehelletvékony papír hozzáragad az ujjaimhoz mikor kivezem a csomagból, kissé megsodorgatom, hogy megfelelő legyen az állása. a keveréket beleszórom, és megsodrom. meglehetősen nedves, szóval könnyen megy. az elejére szórok még egy kis dohányt, majd belehelyezem a csigát is. szórakozottan csavargatok rajta, majd ráhajtom a papírt, megnyálazom, és ltépem a felesleget. pöcögtetem egy kicsit az asztal lapján, hogy tömörüljün, majd kijebb húzom a csigát, hogy legyen egy kis levegős lyuk.
kényelmesen hátradőlök, benyálazom a kész művet egy picit.
meggyújtom, komótosan letüdőzöm

na mindegy

amúgy mondjátok, meg hogy egy külföldről kapott csekk beváltásához magyarországon miért kell négy-hat hét? de komolyan?
és amúgy is sorolhatnám
az egyebeket
feszült vagyok

jól esne egy cigi

jótanács

észrekedés ellen agyhajtót egyetek

2007. július 29., vasárnap

mozis

a transzformersz az ki-be-ba-szott unalmas lett volna ha nem lettek volna robotok benne. tudod, olyan átváltozós fajták
ez a specialitásuk
hogy átváltoznak kocsiból robottá és vissza
kár hogy csak ezt nem mutatták

tök jókat kigondoltam , de roto hamarabb ért haza, és mindent leírt, a gyöngyeim viszont feketék

de azért azt a helikopter a legeljén nagyon szívesen látnám már a készmakettek című polcunkon

mozis

a transzformersz az ki-be-ba-szott unalmas lett volna ha nem lettek volna robotok benne. tudod, olyan átváltozós fajták
ez a specialitásuk
hogy átváltoznak kocsiból robottá és vissza
kár hogy csak ezt nem mutatták

tök jókat kigondoltam , de roto hamarabb ért haza, és mindent leírt, a gyöngyeim viszont feketék

de azért azt a helikopter a legeljén nagyon szívesen látnám már a készmakettek című polcunkon

2007. július 28., szombat

valami komolyabb

-bemennék mozizni, mit adtok mostanában?
-Fantasztikus Négyes?
-á, valami komolyabbra, nehezebbre vágyom
-Transformers?
-oké az jó lesz

2007. július 27., péntek

horror

életem első és legeslegijesztőbb horrorjelenete...

sose felejtem el, hétévesen a gyerekszoba résnyire nyitott ajtaján leselkedve, tudván tudva, hogy tilosban járok

a Kék lagúna című romantikus filmből való, egy pók mászott ki egy bácsi szájából...
talán ez alapozta meg a hasonszőrű filmekhez való viszonyomat
ami nem jó



mondjuk négy évvel később ugyaninnen néztem végig a Radírfejet
az nem okozott semmi gondot
max annyit, hogy amikor grillcsirkét eszek, mindig olyan megmagyarázhatatlanul furcsán érzem magam

valami komolyabb

-bemennék mozizni, mit adtok mostanában?
-Fantasztikus Négyes?
-á, valami komolyabbra, nehezebbre vágyom
-Transformers?
-oké az jó lesz

2007. július 26., csütörtök

grr

pfejj
pfejj, és pfejj

a legál munkahelemen kiírtak egy ösztönző versenyt. aki megadott időszakon belül a legtöbbet csinálja, nyer egy nyomtatót, a második-harmadik kis pluszpénzt
a jutalékon kívül.
a kampányban kábé 20an vagyunk, majd' mindenki 8órás, én 6, tehát eleve esélytelenül indultam. de csak úgy a játék miatt belehúztam, mert az a nyomtató ki-be-ba-szott jó
lelki szemeim előtt kicsit élt a kép, ahogy hazaállítok vele, wm milyen boldog lesz és büszke

ma volt az eredményhirdetés
pfejjpfejjpfejj

második lettem gyerekek, második, a legeslegrosszabb érzés a világon. úgy hogy megelőztem egy kivételével az összes nyolcórást, egy kurva nagy vattacsomó van a gyomromban
és a legrosszabb, hogy az első... jajj az elsőt nem is utálhatom, mert ő az egyetlen akit igazán szeretek ott, nemes versenyben voltunk, tudom, hogy keményen hajtott ő is, ráadásul nagyobb szüksége is van rá, meg érte mostanában pár pofon, szóval ezt triplán megérdemli
szóval még az igazi irígység öröme is elveszik
mindamellett nem veszítettem, hiszen a jutalékkal meg a nyereménnyel eggyütt sikerült igen szép kis pénzt összekaparnom, jó lesz tizedikén...

de másodiknak lenni.. zavarbaejtő, szar érzés
van egy reklám a nesönel dzseografin, ami valami kutyaszépségversennyel kapcsolatos... mennyire szántam mindig a nnőt aki ott második lett
ahogy mondja
szekönd.. it vud be grét tu vin, bát szekönd...szekönd iz gúd tu
ócska

nna és persze, az illegál melóhelyemen a saját hibámon kívül, istenes összeg kering az éterben, amire számítottam, hogy meglesz a héten,de egy elütés miatt nem tudunk hozzáférni... és úgy kell tennem, mintha mégis az én hibám lenne, mert az alázat zsírozza a bürokrácia fogaskerekeit,
de az dühít, hogy hétezer forintunk van tizedikéig, akurvaéletbe, és ha nem szarta volna ezt az ördög most, akkor bőven kényelmesen kijöttünk volna
sőt

mindegy, ez legalább kész van és illik is ide:

grr

pfejj
pfejj, és pfejj

a legál munkahelemen kiírtak egy ösztönző versenyt. aki megadott időszakon belül a legtöbbet csinálja, nyer egy nyomtatót, a második-harmadik kis pluszpénzt
a jutalékon kívül.
a kampányban kábé 20an vagyunk, majd' mindenki 8órás, én 6, tehát eleve esélytelenül indultam. de csak úgy a játék miatt belehúztam, mert az a nyomtató ki-be-ba-szott jó
lelki szemeim előtt kicsit élt a kép, ahogy hazaállítok vele, wm milyen boldog lesz és büszke

ma volt az eredményhirdetés
pfejjpfejjpfejj

második lettem gyerekek, második, a legeslegrosszabb érzés a világon. úgy hogy megelőztem egy kivételével az összes nyolcórást, egy kurva nagy vattacsomó van a gyomromban
és a legrosszabb, hogy az első... jajj az elsőt nem is utálhatom, mert ő az egyetlen akit igazán szeretek ott, nemes versenyben voltunk, tudom, hogy keményen hajtott ő is, ráadásul nagyobb szüksége is van rá, meg érte mostanában pár pofon, szóval ezt triplán megérdemli
szóval még az igazi irígység öröme is elveszik
mindamellett nem veszítettem, hiszen a jutalékkal meg a nyereménnyel eggyütt sikerült igen szép kis pénzt összekaparnom, jó lesz tizedikén...

de másodiknak lenni.. zavarbaejtő, szar érzés
van egy reklám a nesönel dzseografin, ami valami kutyaszépségversennyel kapcsolatos... mennyire szántam mindig a nnőt aki ott második lett
ahogy mondja
szekönd.. it vud be grét tu vin, bát szekönd...szekönd iz gúd tu
ócska

nna és persze, az illegál melóhelyemen a saját hibámon kívül, istenes összeg kering az éterben, amire számítottam, hogy meglesz a héten,de egy elütés miatt nem tudunk hozzáférni... és úgy kell tennem, mintha mégis az én hibám lenne, mert az alázat zsírozza a bürokrácia fogaskerekeit,
de az dühít, hogy hétezer forintunk van tizedikéig, akurvaéletbe, és ha nem szarta volna ezt az ördög most, akkor bőven kényelmesen kijöttünk volna
sőt

mindegy, ez legalább kész van, és illik is ide:

2007. július 24., kedd

gyúlölöm, hogy mindig a legjobb részeknél van reklám

ismeritek azt, amikor küzdelemben álltok a Könyvvel, mert nehezen olvasható, lúltöménytúlmély, vagy esetleg a szellemi teljesítőképességetek határán táncol, de nem akarjátok lerakni, mert a katarzis lehetősége időről időre úgy villan a agyadba, mint amikor valami hülyegyerek tükörrel vakítgat?

és itt katarzis alatt az érzést értem, amikor egy teljesen váratlan pillanatban az egész testedet kirázza a hideg, vagy csak úgy , vigyorogva elbőgöd magad a buszon...

rengeteget olvasok, köszönhetően a békávézéertének, akkor azt mondjátok meg, hogy ez a pillanat miért érkezik meg az esetek nagy többségéban olyankor, mikor pont ODAÉREK VALAHOVA , és nem folytathatom?

gyúlölöm, hogy mindig a legjobb részeknél van reklám

ismeritek azt, amikor küzdelemben álltok a Könyvvel, mert nehezen olvasható, lúltöménytúlmély, vagy esetleg a szellemi teljesítőképességetek határán táncol, de nem akarjátok lerakni, mert a katarzis lehetősége időről időre úgy villan a agyadba, mint amikor valami hülyegyerek tükörrel vakítgat?

és itt katarzis alatt az érzést értem, amikor egy teljesen váratlan pillanatban az egész testedet kirázza a hideg, vagy csak úgy , vigyorogva elbőgöd magad a buszon...

rengeteget olvasok, köszönhetően a békávézéertének, akkor azt mondjátok meg, hogy ez a pillanat miért érkezik meg az esetek nagy többségéban olyankor, mikor pont ODAÉREK VALAHOVA , és nem folytathatom?

hórukk

ezt a dalt küldöm szeretettel wmnek és az öszes olvasónak aki még dolgozik
küldöm magamnak is, mondjuk holnapra meg holnaputánra. meg azok utánra is
meg mindenkinek aki szereti

2007. július 23., hétfő

úton

a hétvége szomorú eseménye miatt sokat gondolkodtam az elmúlásról, klassz volt, mert a végtelen hosszú buszútbból majd egy órát lerabolt.

például, remélem hogy valami [link http://www.okorszem.hu/darwin98.htm eszméletlen idióta módon] fogok meghalni, de úgy hogy, olyen szituációk legyenek utána, hogy a barátaim mikor döbbenten elmesélnék egymásnak, hogy elmentem, és nehéz legyen visszatartaniuk a nevetést, ami miatt amúgy meglehetősen kellemetlenül érezzék magukat. vagy hogy mondjuk a temetésemen valaki felröhögjön (amúgy ha nem haltam volna meg én lennék az) és a többiek tudnák nem nézhetnek rá megrovó arccal, mert akkor belőlük is kibukna. na ennek örülnék.

aztán azon is gondolkodtam, hogy egy VALÓDI PEDAGÓGUS, főleg, ha gyakorló, nem halhat meg máskor csak nyáriszünetben. volt egy remek tanárom, aki (fiatal volt még) az évzáró után hazament, bedobta a szokásos unikumját, aztán szintén szokásos módon elbóbiskolt a karosszékben, és soha többé nem ébredt fel.
hja igen.
a stílus az stílus
azt nem lehet pénzért venni.

meg a kannibalizmuson is sokat gondolkodtam az itteni műsor kapcsán
meg azon hogy valakinek az ő korosztályából ez az esemény hatványozottan para lehet, és ezt nem is kommentálom...

aztán gondolkodtam azon a dolgon is, amit már lassan fél éve nem merek megosztani veletek, sőt még megfogalmazni sem tudom, bár az elmúlás témakör úgy vezet ehhez a témához, mint egy jól kigondolt masztifantázia a saját csúcspontjához, aminet nincs is kedved elsütni az első alkalommal, inkább "csámcsogsz" még rajta pár élvezésnyit.

aztán rávettem wmet, hogy barkóbázzunk, ami nagyon durva téridőfolyosóként tud működni a buszon (szintén).. sokat nevettünk, barkóbázni remek.
például amikor ehy helyet kellett kitalálnom, és rákérdeztem, hogy van olyan ismerősünk akinek mostanában dolga lesz ezzel, és szégyenkezve mosolygott, hogy igen, és végül a megoldás a temető volt... akkor is nagyon nevettem.hát jóvan, bocs, meg az előbbi bejegyzés miatt is.

úton

a hétvége szomorú eseménye miatt sokat gondolkodtam az elmúlásról, klassz volt, mert a végtelen hosszú buszútbból majd egy órát lerabolt.

például, remélem hogy valami eszméletlen idióta módon* fogok meghalni, de úgy hogy, olyen szituációk legyenek utána, hogy a barátaim mikor döbbenten elmesélnék egymásnak, hogy elmentem, és nehéz legyen visszatartaniuk a nevetést, ami miatt amúgy meglehetősen kellemetlenül érezzék magukat. vagy hogy mondjuk a temetésemen valaki felröhögjön (amúgy ha nem haltam volna meg én lennék az) és a többiek tudnák nem nézhetnek rá megrovó arccal, mert akkor belőlük is kibukna. na ennek örülnék.

aztán azon is gondolkodtam, hogy egy VALÓDI PEDAGÓGUS, főleg, ha gyakorló, nem halhat meg máskor csak nyáriszünetben. volt egy remek tanárom, aki (fiatal volt még) az évzáró után hazament, bedobta a szokásos unikumját, aztán szintén szokásos módon elbóbiskolt a karosszékben, és soha többé nem ébredt fel.
hja igen.
a stílus az stílus
azt nem lehet pénzért venni.

meg a kannibalizmuson is sokat gondolkodtam az itteni műsor kapcsán
meg azon hogy valakinek az ő korosztályából ez az esemény hatványozottan para lehet, és ezt nem is kommentálom...

aztán gondolkodtam azon a dolgon is, amit már lassan fél éve nem merek megosztani veletek, sőt még megfogalmazni sem tudom, bár az elmúlás témakör úgy vezet ehhez a témához, mint egy jól kigondolt masztifantázia a saját csúcspontjához, aminet nincs is kedved elsütni az első alkalommal, inkább "csámcsogsz" még rajta pár élvezésnyit.

aztán rávettem wmet, hogy barkóbázzunk, ami nagyon durva téridőfolyosóként tud működni a buszon (szintén).. sokat nevettünk, barkóbázni remek.
például amikor ehy helyet kellett kitalálnom, és rákérdeztem, hogy van olyan ismerősünk akinek mostanában dolga lesz ezzel, és szégyenkezve mosolygott, hogy igen, és végül a megoldás a temető volt... akkor is nagyon nevettem.hát jóvan, bocs, meg az előbbi bejegyzés miatt is.


* http://www.okorszem.hu/darwin98.htm

forma1

ha már vasárnap délután nem kirándulunk strandolunk szexelünk,
akkor fenntartom a jogot, hogy akkor és addig és annak szurkoljak, akinek ameddig és amiért pont úri kedvem tartja

Vanity Fair

akkor most feljebb kerültem a népszerűségi listán?

morbid

Alighanem törölte magát az illető.

Ezt az oldalt akkor láthatod, ha olyasvalakinek a lapját
próbálod megnézni, aki nincs a rendszerben. Egész pontosan
ha egy nem létező azonosítószámra hivatkozol, de ennek sok
más oka nem lehet, mint hogy a felhasználó távozott körünkből.

Azért minden bizonnyal köszöni az érdeklődést

2007. július 22., vasárnap

forma1

ha már vasárnap délután nem kirándulunk strandolunk szexelünk,
akkor fenntartom a jogot, hogy akkor és addig és annak szurkoljak, akinek ameddig és amiért pont úri kedvem tartja

2007. július 15., vasárnap

hiányzott a naplóm

mennyire jó mennyire jó!

ismered azt, amikor annyira de annyira vársz egy bulit, és elmeséled valakinek, és akkor elmondják a nagy bölcsességet, hogy azok sose jók, amiket ennyire vársz estébé...
és te mosolyogsz magadban, mert tudod, ez a buli soha nem téveszt.
nem, soha

az elmúlt két nap végig ittunk zabáltunk napoztuk, röhögtünk énekeltünk,(szeretkeztük sátorban,jajj de klassz volt!) pancsoltunk,táncoltunk, viháncoltunk, pont megfelelő mennyiségű jó ember társaságában, és kellő távolságban a fővárostól
barna vagyok, a hajam gyönyörű a tiszta víztől, a gyomrom fertőtlenítva van jégerszalonnahagymakenyér-olyan minrtha aludtam volna három napot, és ezalatt végig masszíroztak volna.
meg plusz még valami jóféle hallucinációm is lett volna

ezzel az elménnyel legalább két hetet kibírok a taposómalomban
mennyire jó mennyire jó!

ismered azt, amikor annyira de annyira vársz egy bulit, és elmeséled valakinek, és akkor elmondják a nagy bölcsességet, hogy azok sose jók, amiket ennyire vársz estébé...
és te mosolyogsz magadban, mert tudod, ez a buli soha nem téveszt.
nem, soha

az elmúlt két nap végig ittunk zabáltunk napoztuk, röhögtünk énekeltünk,(szeretkeztük sátorban,jajj de klassz volt!) pancsoltunk,táncoltunk, viháncoltunk, pont megfelelő mennyiségű jó ember társaságában, és kellő távolságban a fővárostól
barna vagyok, a hajam gyönyörű a tiszta víztől, a gyomrom fertőtlenítva van jégerszalonnahagymakenyér-olyan minrtha aludtam volna három napot, és ezalatt végig masszíroztak volna.
meg plusz még valami jóféle hallucinációm is lett volna

ezzel az elménnyel legalább két hetet kibírok a taposómalomban

2007. július 9., hétfő

vesztett háború

fővárosi létem alatt heroikus küzdelmet folytattam vele.
a tömegközlekedés egyedüli, véreskezű urával, a a BéKáVé Zéeartével.
kemény az ellenség.
harcosai az ellenőrök rútak, büdösek, és vérszomjasak mint az orkok

eleinte csak kis lázadásaim voltak: hamis matrica a réglejárt diákigazolványomra, hogy olcsóbban jussak a bérlethez

majd az elkerülős taktikához folyamodtam: óó hányszor vittem inkább vizet a harcolóknak, hányszor tettem meg az utat a kútig és vissza, csak ne kelljen az elő sorban küzdenem...
hány percet vesztegettem el naponta, hogy a kevésbé veszélyes járatokon kis kerülővel jussak el célomig

majd jött a bátrabb, ám idegölőbb módszer, a jobb kezemben a kardom, de a balban rejtett kis tőr: a le nem kezelt vonaljegy, amelyet csak a harci üvöltésük "jegyeketbérleteket" után kaptam elő, - jéghideg izzadtságcseppek a homlokomon

majd utolsó, elszánt lépésként, hamis bérletet kovácsoltattam a távoli, hűs barlangok mélyén vegetáló programozó bölccsel, aki a külvilág híreiért cserébe adta kezembe e pusztító fegyvert, melynek annyi harcostársam köszönhette már az életét.. ámde egy szörnyű napon kicsvarta a kezemből egy egyszerű nősténykutya, és menekülnöm kellett!

elbuktam a harcot
ellenségeim lassan de biztosan felőrölték az idegeimet, elterelő magyarázkodásaim éle kicsorbult, a homlokomon az izzó bélyeg: BLICCELŐ
felőrölt a küzdelem
hatalmas a túlerő

kegyelemdöfésük pedig, hogy most már a birodalmi harcosok is mellettük állnak , eleve esélytelenné teszi a harcot.
bocsássatok meg harcostársaim, gyenge vagyok
feladom

napi 9x szállok át, más és más járatokra, az idegeim nem bírják. a könyvemre figyelni nem tudok, a gyomromban csomó, menekülni nincs se kedvem se időm

meg kell fizetnem az útadót
MEG KELL VENNEM A HAVIBÉRLETET

2007. július 8., vasárnap

vesztett háború

fővárosi létem alatt heroikus küzdelmet folytattam vele.
a tömegközlekedés egyedüli, véreskezű urával, a a BéKáVé Zéeartével.
kemény az ellenség.
harcosai az ellenőrök rútak, büdösek, és vérszomjasak mint az orkok

eleinte csak kis lázadásaim voltak: hamis matrica a réglejárt diákigazolványomra, hogy olcsóbban jussak a bérlethez

majd az elkerülős taktikához folyamodtam: óó hányszor vittem inkább vizet a harcolóknak, hányszor tettem meg az utat a kútig és vissza, csak ne kelljen az elő sorban küzdenem...
hány percet vesztegettem el naponta, hogy a kevésbé veszélyes járatokon kis kerülővel jussak el célomig

majd jött a bátrabb, ám idegölőbb módszer, a jobb kezemben a kardom, de a balban rejtett kis tőr: a le nem kezelt vonaljegy, amelyet csak a harci üvöltésük "jegyeketbérleteket" után kaptam elő, - jéghideg izzadtságcseppek a homlokomon

majd utolsó, elszánt lépésként, hamis bérletet kovácsoltattam a távoli, hűs barlangok mélyén vegetáló programozó bölccsel, aki a külvilág híreiért cserébe adta kezembe e pusztító fegyvert, melynek annyi harcostársam köszönhette már az életét.. ámde egy szörnyű napon kicsvarta a kezemből egy egyszerű nősténykutya, és menekülnöm kellett!

elbuktam a harcot
ellenségeim lassan de biztosan felőrölték az idegeimet, elterelő magyarázkodásaim éle kicsorbult, a homlokomon az izzó bélyeg: BLICCELŐ
felőrölt a küzdelem
hatalmas a túlerő

kegyelemdöfésük pedig, hogy most már a birodalmi harcosok is mellettük állnak , eleve esélytelenné teszi a harcot.
bocsássatok meg harcostársaim, gyenge vagyok
feladom

napi 9x szállok át, más és más járatokra, az idegeim nem bírják. a könyvemre figyelni nem tudok, a gyomromban csomó, menekülni nincs se kedvem se időm

meg kell fizetnem az útadót
MEG KELL VENNEM A HAVIBÉRLETET

2007. július 7., szombat

kis ez kis az

nagy győzelmeim vannak mostanában, megtanultam végre nemeket mondani, és ki tudok állni a véleményem mellett úgy is, hogy az érzelmi túlfűtöttség ne tegye hiteltelenné, zsarolóvá, vagy szánalmassá azt.

meg a káromkodást is sikerült nagyon durván visszaszorítanom, és a régi - büszkeségre méltán okot adó- szókincsem főnixként éled újra hamvaiból

klassz dolgok ezek, szívesen kifejteném, de szerintem elég csak wmnek hallgatnia az öntömjénezésemet.

inkább a buzikról kellene írnom mert mindenki azt teszi. el is kezdtem, de töröltem az egészet, mert valójában teszek rá. ámvéleményem szerint, a felvonulásuk egy üszkös gusztustalan fekélyes éces szar, bár fotosoppal meg messziről (de valóban messziről!) tényleg nagyon jól néz ki, de az tuti hogy elkapsz valamit ha közelebb mész valamelyik kamionhoz. és csak annyit írok még, nekem elég annyi, hogy a homoszexuális ismerőseim közül a gerinctelen ócska férgek mind ott tombolnak, az értelmes, egyenes, tiszteletreméltóak közül pedig egy sem dugja ki az orrát ilyenkor
véletlenül sem

mindenesetre a farok tényleg jó dolog

kis ez kis az

nagy győzelmeim vannak mostanában, megtanultam végre nemeket mondani, és ki tudok állni a véleményem mellett úgy is, hogy az érzelmi túlfűtöttség ne tegye hiteltelenné, zsarolóvá, vagy szánalmassá azt.

meg a káromkodást is sikerült nagyon durván visszaszorítanom, és a régi - büszkeségre méltán okot adó- szókincsem főnixként éled újra hamvaiból

klassz dolgok ezek, szívesen kifejteném, de szerintem elég csak wmnek hallgatnia az öntömjénezésemet.

inkább a buzikról kellene írnom mert mindenki azt teszi. el is kezdtem, de töröltem az egészet, mert valójában teszek rá. ámvéleményem szerint, a felvonulásuk egy üszkös gusztustalan fekélyes éces szar, bár fotosoppal meg messziről (de valóban messziről!) tényleg nagyon jól néz ki, de az tuti hogy elkapsz valamit ha közelebb mész valamelyik kamionhoz. és csak annyit írok még, nekem elég annyi, hogy a homoszexuális ismerőseim közül a gerinctelen ócska férgek mind ott tombolnak, az értelmes, egyenes, tiszteletreméltóak közül pedig egy sem dugja ki az orrát ilyenkor
véletlenül sem

mindenesetre a farok tényleg jó dolog

kell valakinek egy pszihológus?

az előbb felhívott egy régi.

évek teltek el azóta mióta azt a dolgot valami hihetetlen szánalmas módon, és villámgyorsan elpuskáztam amiatt, hogy túlságosan akartam.
még mindig belepirulok, ha visszagondolok rá
főleg annak fényében hogy még a mai napig is az a véleményem, hogy a mai világban egy olyan típusú lánynak mint én egy a százmillióhoz az esélye, hogy olyat férfit kapjon meg mint ő.
amúgy ez a csávó a z összesítésben 10-ből 9.8 pontot kapna. azért, mert a szőnyegszövők is ejtenek egy kis hibát, mert tökéleteset csak az Isten alkothat
szóval bemutatkozott, és megkérdezte, hogy mond e a neve valamit, majd megkérdezte, hogy ki vagyok, mert a telefonjában úgy áll: szerelmem, és fogalma sincs ki lehetek. bemutatkoztam én is, és még mindig nem tudta, és össze kellett foglalnom három mondatban a kis afférunkat. csodás
udvariasan megkérdezte hogy vagyok, én udvariasan elmeséltem neki, hogy pont ma jutott eszembe, mert megtanítottam valakit arra az egy dologra amit tőle tanultam, elköszöntünk majd a végén még megjegyezte, hogy a szerelem hülyeség. ezt nem értettem

2007. július 6., péntek

.R . O . M . A . N . T . I . K . Á . R . A ... V . Á . G . Y . O . M.


persze mondhatnám azt is, hogy lányok a menstruációtok első napján ne nézzétek a Moulin Rouge-t, de akkor is

most kicsit örülnék, ha egy évvel ezelőtt lenne

2007. július 5., csütörtök

egy évvel, és egy nappal ezelőtt egy hosszú éjszakai műszakban kiötlöttem milyen lenne álmaim elsőrandija


és gyakorlatilag percre pontosan egy éve ez meg is történt velem
azóta is együtt vagyunk

szóval köszi danger, köszi lovebox, és leginkább
köszi Wintermute!
eddigi életem legklasszabb éve volt ez.







szeretlek

savanyú

ismét az banki behajtós meló van, amit már említettem, iszonyú unalmas, a nap végére nem kicsit tud elborulni az agyam, napi rengeteg ember küldhet el a kurvaanyámba, miután letettem a telefont.
egy átlag beszélgetés kábé így néz ki olyan 1perc harminc másodpercben:

én: blablablablablablaba.
ügyfél: zö.
é:blablablablablablablablabablablablablablablabablab
ü:zözzöz zö zö
é: blablablablablablabablablablablablablabablab
lablablablablabablablablablablablabablabla
blablablablabablablablablablablabablablablablabla...megkérdezhetném, hogy mi lehet ennek az oka?
ü:zöz özözöz zzzöööözööz özzööözöz.... *****
é: (közbevágva): blablablablablablabablablablablablablabablabl
ablablablablabablablablablablablabablablabl
ablablablabablablablablablablabablablablablabl
ablabablablablablablablabablablablablablablabablablablablablab
labablablablablablablabablablabl
ablablablabablablablablablablabablablabl
ablablablabablab
ü: zözözözö
é:blablablablablablabablablablablablablabablablablablablablaba
ü:zö

és ebből óránként olyan 30-40
muszáj néha valahogy feldobni, de nem lehet, és tényleg, képtelenség. meg tilos is
mindenki borzasztóan unja

ma szűkebb közönségem legnagyobb örömére ezzel a kihívással szembesítettem magunkat:
az öt csillaggal jelölt résznél, amígy az ügyfélnek van három másodperce beszélni, egy iszonyú savanyú, agresszív teaízesítő citrompótló folyadékból, (amiből öt csepp elég fél literhez) bevettem egy kortyot a számba, öblögettem, nyeltem,majd úgy próbáltam folytatni a beszélgetést, (továbbra is szenvtelen monoton hangon és gyorsan!), hogy az összes arcizmom az orrom mögé ugrott

sikerélményként könyveltem el, hogy míg én megbírkóztam a feladattal, addig a kollegáim mind belevisítottak a kagylóba

imádom a kihívásokat amiket a munkám tud nyújtani, nem beszélve a remek fejlődési lehetőségekről

savanyú

ismét az banki behajtós meló van, amit már említettem, iszonyú unalmas, a nap végére nem kicsit tud elborulni az agyam, napi rengeteg ember küldhet el a kurvaanyámba, miután letettem a telefont.
egy átlag beszélgetés kábé így néz ki olyan 1perc harminc másodpercben:

én: blablablablablablaba.
ügyfél: zö.
é:blablablablablablablablabablablablablablablabablab
ü:zözzöz zö zö
é: blablablablablablabablablablablablablabablab
lablablablablabablablablablablablabablabla
blablablablabablablablablablablabablablablablabla...megkérdezhetném, hogy mi lehet ennek az oka?
ü:zöz özözöz zzzöööözööz özzööözöz.... *****
é: (közbevágva): blablablablablablabablablablablablablabablabl
ablablablablabablablablablablablabablablabl
ablablablabablablablablablablabablablablablabl
ablabablablablablablablabablablablablablablabablablablablablab
labablablablablablablabablablabl
ablablablabablablablablablablabablablabl
ablablablabablab
ü: zözözözö
é:blablablablablablabablablablablablablabablablablablablablaba
ü:zö

és ebből óránként olyan 30-40
muszáj néha valahogy feldobni, de nem lehet, és tényleg, képtelenség. meg tilos is
mindenki borzasztóan unja

ma szűkebb közönségem legnagyobb örömére ezzel a kihívással szembesítettem magunkat:
az öt csillaggal jelölt résznél, amígy az ügyfélnek van három másodperce beszélni, egy iszonyú savanyú, agresszív teaízesítő citrompótló folyadékból, (amiből öt csepp elég fél literhez) bevettem egy kortyot a számba, öblögettem, nyeltem,majd úgy próbáltam folytatni a beszélgetést, (továbbra is szenvtelen monoton hangon és gyorsan!), hogy az összes arcizmom az orrom mögé ugrott

sikerélményként könyveltem el, hogy míg én megbírkóztam a feladattal, addig a kollegáim mind belevisítottak a kagylóba

imádom a kihívásokat amiket a munkám tud nyújtani, nem beszélve a remek fejlődési lehetőségekről
egy évvel, és egy nappal ezelőtt egy hosszú éjszakai műszakban kiötlöttem milyen lenne álmaim elsőrandija

és gyakorlatilag percre pontosan egy éve ez meg is történt velem
azóta is együtt vagyunk

szóval köszi danger, köszi lovebox, és leginkább
köszi Wintermute!
eddigi életem legklasszabb éve volt ez.







szeretlek

2007. július 3., kedd

aztabetyármindenségit

de mennyire igaza van az Aranynak

"kicsit pihenjel is, mert ha olyan öreg leszel, mint en, akkor nem lesz mire visszaemlekezned, csak az allando melora J)"

2007. június 30., szombat

addikt

egészen mostanáig bírtam cigaretta nélkül ma, de hatalmas kupi vár megszüntetésre, és a nikotin utáni vágy elerőtlenített, és ingerültté tett.
olvasgattam rotót, már két napja bírja, és nekem is nagyon hasonló okok miatt kellene feladnom most, de nem megy.
ez szégyen, egy napot nem bírok ki, egy napot nem bírok ki, egy napot nem bírok ki cigaretta nélkül kivagyok ettől a tudattól.
lenn a boltban, a pénztárnál, már görcsösen szorult ökölbe, majd ernyedt el a kezem.
most már kezdek jobban lenni
de el kéne ezen gondolkodni ezen a dolgon , komolyabban

2007. június 29., péntek

melós

képzeljétek, az egyes számú munkahelyemen, a női vécé olyan, hogy négy kis luk, meg egy tágas. sokat gondolkodtam, hogy miért, de rájöttem, mert annyi nagyon kövér nő dolgozik ott. egyszerően nem férnének el a kicsikben.
ezen mindig nagyon nevetek, és örülök, hogy beférek a kicsikbe

a második számúért odavagyok. sose volt, de 27 évesen végre van egy élő, igazi barbibabám akit úgy öltöztetek, és úgy mozgatok, ahogy akarok.
minden kreativitásomat kiélhetem
klassz

fura

láttam ma egy nagyon szép, derűs, tiszta öreg bácsit, de volt egy óriási púp a hátán
vicces volt, hogy a táskáját arra akasztva hordta

munkahelyi

képzeljétek, az egyes számú munkahelyemen, a női vécé olyan, hogy négy kis luk, meg egy tágas. sokat gondolkodtam, hogy miért, de rájöttem, mert annyi nagyon kövér nő dolgozik ott. egyszerően nem férnének el a kicsikben.
ezen mindig nagyon nevetek, és örülök, hogy beférek a kicsikbe

a második számúért odavagyok. sose volt, de 27 évesen végre van egy élő, igazi barbibabám akit úgy öltöztetek, és úgy mozgatok, ahogy akarok.
minden kreativitásomat kiélhetem
klassz

2007. június 27., szerda

romantikus

-mit csinálnálnál ha elhagynálak?
-gyorsan írnék egy regényt, hogy emlékeztesselek mit veszítettél.

love vs art

az emberek számára még mindig fontosabb a szerelem mint a művészet
senki nem írt levelet, hogy szakítsak már lécci gyors wmmmel