2011. augusztus 31., szerda

az van, hogy itt állok harminc évesen,  és nem tudok bukfencezni. ma jutott eszembe, hogy vagy tíz éve nem bukfenceztem, kimentem az udvarra, hogy na majd, de teljesen ráparádéztam, hogy eltöröm a gerincem a mázsányi kilómmal.
ez nagyon szomorú.
mondjuk kottát olvasni, meg tűzzománcozni tudok, de asszem a bukfencezés nagy általánosságban hasznosabb lenne.
mindegy, legalább van cél. talán negyvennél

2011. augusztus 29., hétfő

az ember általános paranoiájának a legkevésbé sem tesz jót, amikor másfél hete dolgozik egy autókkal kapcsolatos cégnél, aminek a nevét angolul kétszer írta le saját ekkáuntja alatt - magánlevélben, és a gugli azonnal elkezd biztosítást, meg autómentőket ajánlani mindenhol.

2011. augusztus 26., péntek

az, hogy nem tudom a hivatalos és a személyes gémélfiókomat szinkronizálni rengeteg apró  szösszenetemtől foszt meg benneteket.

például ma majdnem nem meséltem el, hogy délután becsurogtam mint egy tízéves, de addigra annyira el voltam ázva az esőtől, hogy különösebben nem tudott érdekelni, úgyis bőr kanapén ültünk, egy olyan helyen ami valószínűleg látott már cifrábbat is. mindenesetre leckének jó, hogy harmincévesen zuhogó esőben, hidegben, másfél órát eltolni a pisilést már necces

na de hogy a zanyukámnak meg a keresztanyukámnak meg a mamámnak ne csak a rosszallását vívjam ki (a többiek szeretik ha arról mesélek hogy bepisiltem) mesélek az új munkahelyemről is.
szóval ez a hét a betanítás volt, elszaladt mint (fekagyerek a plazmatévével).
egy pici cég a neve kékciklus, itt 20an, londonban 40en dolgoznak. a munka pedig az, hogyha összetöröd az autódat, és egy bizonyos nagy biztosító  ügyfele vagy, akkor ez a nagy biztosító kifizeti a jussodat a roncsodat (van hogy annyira nem is roncs) odaadja nekünk, mi pedig elárverezzük, a hasznot pedig megosztjuk a nagy biztosítóval. az én munkám pedig a kapcsolattartás a jármű gazdáival, illetve a kocsi adatainak a rendszerbe felvitele. uncsi. (mindenesetre nagyon jó hogy azt az excel tanfolyást megcsináltam, anélkül nemhogy pisi, de kaki lett volna az első napon.) jól haladok, ügyes vagyok
a körülmények álomszerűnek tűnnek az előzőekhez képest, tavas-parkos udvar ahol az ebédemet elkölthetem, ingyen kávé, gyönyörű kilátás .
a kollegák kedvesek és segítőkészek, és előnynek veszik a keleteurópaiságomat azzal a felkiáltással, hogy akkor biztos jó munkaerő leszek  (ja ezt már régóta meg akartam említeni, hogy én eddig csak jó fej szlovákkal találkoztam. most vagy az van, hogy a szar fejek otthonmaradtak, vagy nem is szar fejek. mondjuk az egyik asztrológus, koejjós, auralátós, de ez még nem jelent szarfejkvalifikáltságot)

az idősebb angol főnök (aki a kis véreres-mosolygós arcával úgy néz ki mint egy gyakorlati oktató az ipari szakközépben) dolgozik. sokat. ez a jel, hogy nem csak szerencsém volt, hanem az imáim hallgattattak meg. dolgozik, de segít, és amíg a munka kész van addig békébenhagy. azti. mosolygós, és a fele utat bicajjal teszi meg.

ennyi dióhéjban, nagyon megbecsülöm magam, véglegesítést akarok, szimpatikus a hely, és nem is fizet rosszul.  mondjuk odavisszajutással rengeteg szünettel elég sok óra bruttóban, de sebaj. kicsit most ez lesz, bár több társasági áletet éltem az elmúlt három napban, mint előtte fél évig.

és még annyit, hogy mióta kirúgtak nem rágom a körmöm.

2011. augusztus 20., szombat

abban a városban élünk, ahol olyan van, hogy
a belváros közepén volt egy kicsit leszakadtabb rész. ott van a rendőrség, meg egy hatalmas parkolóház, meg két régi irodaház, rondák. nem is szeret szerintem senki arra sétálni, pedig eléggé fontos ér a közlekedési hálózatban. és tényleg belváros
ezért a városvezetés meghívott vagy húsz nemzetközileg elismert graffitiművészt a világ minden tájáról, etette, laktatta őket egy hétig, hogy nézzetek körül gyerekek, ismerjétek meg a várost,mi van itt, tervezzétek meg, rakjátok rendbe. aztán tegnapelőtt éjjel, meg tegnap , meg ma egész napra, lezárták az említett szakaszt, felállványozták a kívánt részeket, meg darukat vitettek ki, és az egész környék színes, történetes, kedves, nem kell lehajtott fejjel végigrohanni rajta, kirakatok nélkül is van mire bámészkodni.
a rendőrséget nem festik. ellnben az épületen van valami agresszor ezeréves kosz, erős vízsugárral mosnak bele mintákat a kapu egyik oldalán egy ököl tetoválás rajta, love, a másik oldalán a másik ököl, tetoválás rajta, more love.

szóval elmegyek úszni, elfogysztjuk a szokásos szombat reggeli kávénkat wmmel, főzés, és asszem egy kis utcabál. szvít


kiegészítés; régen a nagy bevásárló negyed, ahova az említett utca vezet egy leszakadtabb környéknek számított, a munkanélküliek ott szédelegtek, a környékbeli gazdák , kőművesek, satöbbi  ott szedték össze az aznapi napszámosokat, szóval nem volt túl kívánatos környék. az utcát pedig, amit most újrafestenek, hát, mielőtt elnevezték Nelzonadmirális utcának, hát előtte Satupina Köznek kívták. ennyit a mai helytörténeti leckéről.

kiegészítés kettő, dóri nevű titokzatos kommentelőmnek különösen: http://www.seenoevilbristol.co.uk

2011. augusztus 18., csütörtök

megvolt az első nap. ha ez így marad, ha ez tényleg ilyen, akkor innen nem leszek kiebrudalva beszólogatás miatt, mert itt nem akarok majd beszólogatni.
nagyon, nagyon pozitív benyomások értek,  várom a holnapi napot.
jó sokat kell majd tanulni, többet fognak kérni mint amit eredetileg hittem, de úgy érzem, hogy meg fogja érni.


mindeközben a régi helyen gyorsanfrissen megszabadultak még négy embertől állítólag, akik közül volt aki már be is talált, hogy hogyan is sikerült , meg hol, meg van-e itt még hely, satöbbi,  - mondjuk ő pont jó fej volt szóval próbáltam tanácsot adni.
ezek tényleg jót tettek velem, hogy időben kiraktak. majd küldök nekik bonbont.



2011. augusztus 17., szerda

napi jók

szóval, ez nem volt egy rossz hét.

kezdjük a legfontosabbal: holnap kezdek az új munkahelyemen. iszonyú messze van, nem túl izgalmas adatbevivős meló, viszont gyönyörű irodaházban (ablakokkal! és légkondival) , eléggé több pénzért. három hónap próbaidő, utána szerződés. jelenleg úgy érzem, hogy erkölcsileg eléggé győztem a volt főnökeimmel szemben, és ahogy hallom bent a barátosnőim ezt dörgölik is rendesen az orruk alá. ennek ellenére azért most visszafogom magam, és igyekszem "civilizált ember módjára" viselkedni. höhö.

aztán kaptunk csomagot dájánás czukorral, pirosarannyal, sonkával ,és három eszméletlen szép fényképpel. ez utóbbiakat feltűztem a karácsonyfánkra, amit még nem szedtem le.

a harmadik jóságot majd elmeélem, ha leszenk hozzá képek.



2011. augusztus 10., szerda

"Az Isten aldjon meg minket a josagunkert!"
az egyik ismerősöm a fészbúkon tudatta a barátaival, hogy meghalt a nagymamája, akinek ezek voltak az utolsó szavai. egy csomót gondolkodtam ezen, szerintem nagyon szép utolsó szavak ezek. 
nagyon szeretnék hinni abban, hogy mikor vége van az életnek mindenki megkapja amit érdemel. összefutottunk ma egy régi kollegával, aki kábé ugyanaz az ember miatt lépett ki a szarbakszból mint én, és megegyeztünk, hogy mindegy, hogy menny-pokol, vagy nirvána, az a nő nem kap csokis sütit az biztos.
csak sajnos az, hogy azt kívánom ,bárcsak láthatnám  mi történik ezekkel a fajta emberekkel, rögtön az én sütiszeletem vastagságát csökkenti. ehh. nehéz dolgok ezek.
 
ma két munkaközvetítő között megálltam a fánkárus bodegánál - csípem a gazdáját, kis kövér olaszos csávó, beszél beszél, kipróbáltat, pattogós labda, a szimpatikus vendégeknek eksztrafánkot ad, frissen sültet, fahéjas cukorral. mondta hogy csinos vagyok ma, mondtam hogy álláskeresősdi. dumálgattunk, leültem az egyik padjára, hogy sorbarendezzem az önéletrajzaimat, sütött a nap, csillogott a folyó, ő felmutatott a nagy fákra, hogy egy hónap és mind elsárgulnak, pilóta volt, de az asszony elvitte a céget váláskor,így megy ez. de most gondolkodik azon, hogy vegyen egy tangóharmonikát, én meg elkértem a táblafilceit, és újrarajzoltam a frissen facsart narancslét kínálót, - ronda volt, fehér férfikaparással felfirkantva. szép lett, kérdezte hogy kérek-e egy narancslét, mondtam hogy nem, és elköszöntem. jólesett volna, de nem azért csináltam. kicsit később felhívtak egy munkalehetőséggel, de sajnos csak hazudom a némettudást, visszautasítottam.

 

2011. augusztus 9., kedd

kommjuniti

ha valaki amiatt aggódna, hogy a londoni zavargások esetleg átgyűrűztek-é brisztolba, nos igen. szerencsére mi jó messze lakunk onnan ahol ezek az unatkozó ingyenélő segélyzabáló tanulatlan biciklitolvaj előemberek , és nem, nem bőrszín alapján ítélek, hanem aszerint ki milyen zenét hallgat.

szóval szerintem idáig sose jönnének el, van köztük meg köztünk két hatalmas bevásárlóközpont, és ezek nem tiltakoznak, ezek fosztogatnak, csak lopnicsalni ennyi, pontosabban csalni nem, ahhoz agyuk nincsen.
 mivel egy pécé lány vagyok, nem vonok párhuzamot. otthon se cigányozok, ugyebár. ehehheh

 szóval miattunk aggódni nem kell, a rendőrökért szorítsunk, hátha valamelyiknek elpattan az agya és közébük lő rendesen,

mindegy. kapok munkát jövő héten, és akkor megint fizethetem a segélyüket. addig majd a wméből

2011. augusztus 8., hétfő

dologtalan hétköznap

ma megvolt az első sikertelen interjúm. különösebben nem bánkódok,mert emiatt a munka miatt három nap alatt megtanultam az excelt erős alapfokon, gátlástalanul be merem mostantól rakni az önéletrajzomba.

szóval ha tudsz egy icipicit angolul, és nagyon hirtelen meg kell tanulnod ezt a remek offisz csomagot, akkor ajánlom figyelmedbe ezt az oktató sorozatot:

http://www.youtube.com/user/MotionTraining#p/u/30/8L1OVkw2ZQ8

a srác érthető, tömör, okos, és szekszi a hangja. huszonkét tízperces lecke, és olyanokat tudok magabiztosan, hogy countif, rept,  meg =sum(, meg hogy minden dátumnak van szám megfelelője, meg olyan táblázatot csináltam gyakorlásként, ahol egytől kilencig a pisi, tizenegytől húszig a kaki szó villog, a tíznél meg a pukk.
nem nagy szám, de ahhoz képest hogy egy hete zéró volt az excel tudásom elég fain


és a héten elkezdte felpakolni az acces leckéket is, érdemes a feliratkozás.


ennyit szerettem volna mesélni, meg azt, hogy ma egy teljesen vadiúj felszerelésben mentem munkát keresni, ez a felszerelés egy éve állt a szekrényemben, csittifitti belefogytam juhéj!


2011. augusztus 7., vasárnap

szóval ha valaki a kis lelkemért aggódna, egyáltalán nem vagyok megzuhanva, de a véleményemet addig nem írhatom meg, amíg nem találok másik állást,
a sztorit se nagyon, mert az , hogy én még mindig tudok tükörbe nézni visszásan hangzana, hiszen ismét nyomorba taszítottam a családot, blabla

addig pedig nem akarok olyan  szarságbutaságokat hallgatni, hogy a főnöknek van igaza, meg hogy csöndbe kell maradni, meg hogy vissza kell fognom magam, meg semmi mártír vagy oktató jellegű, építő megszólalást, meg sajnálkozást se,
ezért van az egyoldalúsítás, majd bekapcsolom ha

2011. augusztus 2., kedd

na, hát végülis tényleg kirúgtak.

majd egyszer elmesélem. most megyek aludni szerintem