2014. január 30., csütörtök

kicsike örömök

Ma odajött hozzám a főnököm, és nagyon megdícsért. Sőt azt mondta hogy valami főnöktalálkozón, ahol megemlítettek milyen kis ügyes voltam a londoni tréningen. Elég nagy kő esett le a szívemről, mert a meló még mindig nagyon nehéz, de abból amit mondott, (meg amit a közvetlen kollegák elejtegetnek) úgy tűnik hogy eléggé gyorsan haladok. Én nem így érzem, de ők tudják.

Egészen apró színes körömdíszítő golyócskák tömkelege van a klaviatúrmban, ezért maradnak ki betűk. Nem is említettem, hogy lassan egy éve 8o%osan leszoktam a körömrágásról.



Az van, hogy mostanában sokszor van olyan érzésem, hogy a mindennapjaim luxus minőségűek. Nem mind, de ha egy munkahéten már van kettő, akkor az eléggé felhúzza az amúgy sem rossz átlagot.

A munkahelyemtől egy perc sétára van egy európai szinten elismert akusztikájú koncertterem. Van egy koncertsorozatuk, Klasszikusok Ebédidőben, minden csütörtökön egy óra. Kábé a második hetemen kiderítettem ezt az egyik szünetben, majd tökmindegy alapon a teljes irodának küldtem egy meghívót. nagyon pozitív volt a visszhang, azóta már koncertre járó klubbot is alapítottam, tagokkal, meg minden. Mondjuk sokan nem vagyunk, de bonyolódtam már hosszú ímélváltásba ennek kapcsán így nagyfőnökökkel is, nem lesz az rossz.

Az első  koncert, jaj az nagyon furcsa volt.
Egy orosz zongorista felváltva játszott Bachot meg modern számokat, megállás nélkül, abban a koncepcióban hogy ezek hogyan hatnak egymásra. Mi sokat hallgatunk komolyzenét itthon, meg van egy pici hátterem is, úgyhogy tudtam követni. Gyönyörű volt és virtuóz, de pont az egymásra hatás egy kicsit egydimenzióssá tette az egész folyamot. Volt egy szám amit különösképpen vártam, Satie, és majdnem csalódott is voltam, az előtte játszott Bach valahogy kigyúrta belőle a szomorúságot. Cserébe annyira orosz zongorista volt, amennyire csak orosz zongorista lehet valaki *. Álmodtam is utána bűnésbűnődést, na. höhöhö



 Mivel az egyik darabot szinte azonnal belefonta a másikba, csak tapasztalt füllel lehetett a programot követni. Cserébe az egész kifejezetten elgondolkodtató, és nagyon zavarbaejtő volt, konkrétan nehéz.
Hárman kísértek el, egész fiatal kölkök ebből kettő bevallottan nem találkozott még komolyzenével,  nagyon lelkifurdim volt. Ezen a héten egyik sem ért rá, bár mind kért emlékeztető ímélt jövő hétre. Meglátjuk.

Cserébe ma annyira szuper műsor volt, szintén komolyzenei háttér nélküli illető kísért el és teljesen fellelkesült.
Cselló volt és zongora. Az első darab kicsit uncsi volt, de a második!
Sose hallottam még Algernon Ashtonról, aki egy teljesen elfelejtett angol zeneszerző, és akinek a munkássága jókora része elveszett egy msodik világháborús bombázásban.
A darabjairól nincsenek felvételek pont ez a két lány csinált egy albumot belőle. Olyan bájos mint egy dizni filmzene, de szofisztikált, és trükkös. És annyira vidám, hogy a közönség konkrétan felnevetett néha. Nagyon klassz volt.
A harmadik Prokofjev volt, akit kerülök mert sötét havas félelmetes erdő, de most kitavaszodott ott is, lehet hogy szánok erre egy kis időt a közeljövőben.

Szóval amikor ilyenek a csütörtök délutánok, akkor az ember lánya joggal érzi, valamit jól csinál, nagyon jól.


*szerb

2014. január 26., vasárnap

london

A londoni tréning nagyon kemény volt. Az agyam feldurrant, rengeteg információt kell befogadnom. Kicsikét félek hogy nem fog menni, de szerencsére a három hónapos friss kollegáim még bőven nem biztosak a dolgukban, és engem meg nagyon dícsérnek, szóval biztos minden rendben lesz.
A tréning helyszíne szuper volt, nagyon faint  tankönyveket adtak, meg nagyon finom kaját adtak.






Nem nagyon volt időnk túristáskodni, de sétáltunk azért egy kicsikét, szóval itt van egy két londoni nevezetesség esti fényben.

Szent Pál Katedrális


Ez iszonyú nagy, nem is tudtam róla rendes fotót csinálni, bemenni meg nem tudtunk mert nagyon késő volt.



Aztán a Tower Bridge ( a fotón az ott a már említett japán kollegina). Itt egy csomót gondoltam az unokaöcsémre, aki nagyon szereti ezt a hidat, és kicsit sajnáltam hogy nem telepítettem fel a telómra a szkájpot, nagyon eszemben volt hogy felhívom.





Egy két random kép





Ezt meg a hotelszobám ablakából csináltam. Kisvárosi lány vagyok, még sose voltam őőtcsillagos szállodában, de meg kell hogy mondjam nem volt olyan nagy szám. Szép volt meg minden, és nyilván csak ilyen üzleti szobákat kaptunk nem a királyi lakosztályt, de akkor is. nem voltak aranyból a csapok, és nem legyezgetett pálmalevéllel semmiféle szolga.


Amúgy ennek a képnek az az érdekessége, hogy pont ott készült ahol ma az előző bejegyzésben emlegetett vobagábor megpróbált feljönni a föld alól, de nem engedték neki a normális londoni magyarok, hát nagyon nevettem.

ennyi.
holnap táncóra
szeretem a náncórákat.

2014. január 24., péntek

folyópart

Szuper dolog a multikultit nagyon toló cégnél dolgozni. Három hét alatt egy kollegával sikerült szorosabb kapcsolatot kialakítanom, ő is frissen kezdett a cégnél, Maya, aki Japánból jött négy éve az angol férjével.

Az első hogy nem bírom abbahagyni a bámulását. Igazán klasszikus japán arca van, erős állkapcsa, meg picike szája. Most először vagyok ilyen mindennapi szoros kapcsolatban ázsiaival, hát kihasználom az élményt. Az első négeremet is folyamatosan bámultam.

Maya Nagaszakiból jött. Furcsállotta hogy tudom Nagaszaki miről híres.
-és ismersz valakit aki ott volt?
-igen a nagymamám
-és?
-nem mesél róla. a bátyja pont alatta volt, eltűnt.
-eltűnt, nem is meghalt.
-így van. maradtak árnyékok
-kérdezd majd meg a nagymamádat
-igen meg kéne, már nagyon öreg. akkor 18 volt.

Most az összes Japánnal kapcsolatos kérdésemet fel tudom tenni,  szuper. A csápos kérdéseket még nem, de meg vagyok lepve azon hogy az ország nem nyugatiasodott el annyira amennyire elképzeltem. Például, ott is eléggé szar helyzetben vannak a nők, olvastam már erről, de így elsőkézből kapva eléggé fura.

Wm aki japánul tanult addig amíg rá nem jött hogy neki ez könnyű, néha megtanít egy egy mondatra, itadaki massz mondom ebéd előtt. Maya mindig meglepődik, azt mondja akcentus nélküli a kiejtésem, ez biztos a magyar anyanyelv miatt van.

-a cunamival mi volt?
-Nagaszakit nem érintette. de egy barátnőm Tokióban dolgozott a földrengéskor. Tudod, Tokió teli van felhőkarcolókkal. Ezek az épületek telis tele vannak dolgozó emberekkel. Amikor a földrengés volt, akkor ezek az emberek mind egyszerre tódultak ki az utcára. Mindenkinek menni kellett, mert nem volt elég hely az utcán. A vonatok sem jártak, úgyhogy mindenki hazagyalogolt, volt aki órákat gyalogolt amíg hazaért.

sötét

Bàr ùgy  gondolom, közel sem ez a legkarosabb jelensèg, szàmomra jelenleg mègis ez a legfelháborìtòbb. Mármint hogy mègis mi a vèresszarosbüdösjòkurvaanyját keres a Vona Angliàban.
Ennèl becstelenebb hùzást elkèpzelni sem tudok, idejön korteskedni uszítani ès ègetni minket a picsába.
Ez az ország jò. Itt jò èlni. Ès ez azèrt van ìgy mert az ilyen káros gonosz ès szûklátòkörû nèzeteknek egyszerûen nem adnak helyet.
Itt általában nemokè valakit a szìne, származása, vallása, vagy annak alapján megìtèlni hogy hova szereti a nemi szervèt rakni. Itt àltalàban annak alapján formálunk vèlemènyt hogy az adott illetõ mit csinál meg hogyan gondolkodik. (Nyilván senki sem szent, èn sem vagyok az, de azert van különbsèg a tapasztalati rasszizmus meg a vegtelenül sötèt általános xenofòbia között)
 Az, amit a jobbik kèpvisel, civilizált ès tájèkozott társaságban ègõ.
Ès akkor erre ez a cìmeres ökör idejön kampányolni, mit kampányolni, de nemzetközizve, más országokat is belekeverve halandzsázni meg mártìrkodni ANNYIRA FELBASZ. Ìgy ègetni minket megáll az èsz.
Egy vicc. A jobbik azt hiszi hogy az a fèlmilliò fiatal az mind a bankok elõl menekült, igen baszdmeg, a kapitalizmusba te szerencsètlen hülye, te.
Kapitalizmus, tolerancia, multikulti. Ez a titka annak hogy itt jò, három dolog amit a jobbik -többek közt- utál. Mièrt ide jönnènek a szavazòik?
Ès ha már itt tartunk. Az emigráns jobbik szavazò az mi, fábòl vaskarika? Mièrt nem maradt szittyaföldön? Nincs annál gázosabb mintha valaki arra az asztalra szarik amirõl eszik.
Ès buta buta buta. Mert ha a vona fajtaja lenne hatalmon itt is akkor õ nem lehetne itt, nem lehetne biztosìtása melòja megtakarìtása. Azèrt lehet itt mert a jobbik fèle picsapártok kordában vannak tartva.
Az eszem megàll ettõl a fajta hülyesègtõl. Be is fejezem,mindjárt befut a vonatom Cardiffba ahova ma küld trèningre a mocskos multi munkáltatòm.

2014. január 15., szerda

ebédszünet

Szóval, ezzel már dicsekedtem de újra, és nem utoljára, a munkahelyem eléggé jó helyen van. Konkrétan egy nagy park mellett, ami történelmi belváros közepén egy nagyon magas domb, egy óriási kilátóval. Van erdő, meg vadvirágos rét, meg vízesés, meg kilátások, többen közöttetek látták már és szuper volt, és remélem többen közületek fog még ide felsétálni.

Az épület mögött lesétálva egyik irányba a kikötő van, a másik irányba a katedrális, és bár a panoráma nem aranyérmes az íróasztalomról, jól esik ám kibambulni.
Valószínűleg az év végére én leszek A Lány Akinek A Legtöbb Fényképe Van Mókusokról.
Szóval mostanában megint állandóan nálam lesz a gép, az ebédszünetek nagyon klasszak.

Ez egy pár tegnapi, az épület alatti kis utca egyik falán találtam őket:






Ezt meg ma sikerült, éppcsak elállt az eső,


Klassz dolgok ezek.

2014. január 14., kedd

szimpol

Ahogy elkezdtem, úgy is hagyom abba a politikai blogolást.
Tényleg lekesen álltam neki, és tényleg nagyobb terveim voltak vele mint pusztán a politika kiszorítása a személyes blogomból. Arra gondoltam, hogy betöltöm az űrt amit egy egyszerű, feminim magyarázó blog hiánya okoz, és titokban még olyasmi is eszembe jutott, egy nap majd igazi, vélményvezér politikai megmondóblog lesz. Úgy gondoltam -még a két munka közt szabadságtól megrészegülve- hogy lesz kapacitásom az irdatlan kutatómunkához ami egy egy normálisabb cikk elkészítséhez kell, az okossággal meg a szellemességgel pedig nincs gond.
Persze tudom, ha tényleg nekiállok sem lett volna esélyem  - egyszerűen túl későn kezdtem, a kampány az cunami, és itt van, elmos mindent a picsába.

Mégsem ezért hagytam abba, hanem mert rájöttem hogy teljességgel felesleges. A magyar politikai meg társadalmi műveltségre amikor jelzőket keresek, akkor mindig az a szó villan fel az agyamban hogy fatális.
Aki igazán érdeklődik, az úgyis megtalálta az objektívabb hírportálokat, vagy belőtte milyen egy-egy politikaimegmondóentitás véleménye plusz a  kommentelőié, és képes ebből következtetéseket levonni. Azoknak akik pedig nem jutnak megfelelő tájékoztatáshoz, azokhoz meg valószínűleg pont az én kis blogom pont nem segítene.

A magyar politikai kultúrában fekete és fehér van, a gonosz és a jó állandó küzdelme. Sokszor én is beleesek ebbe a hibába, de próbálok ezen változtatni.

Például most. Az orbán-atom-putyin-paks, témakörben. Ennek zsigerileg nem tudok örülni, mert úgy gondolom, ahhoz hogy valaki beálljon a ruszkik meg az eu közé azért okosabbnak kell lenni mint a mai kormány. Meg hát csakis a ruszkik, megint, meg nem leszünk gyarmat, megy puccs - értitek mikre célzok... Meg nekem kurvára nem jön be hogy olyan irányba mozdulunk mint keleti nyitás, amelyik irányban mondjuk militáns agresszorok azért terrorizálhatnak más emberi lényeket mert azok buzik. Ha már militáns, nekem nem oké az a gondolat sem, hogy olyan irányba nyisson az ország amely irányban így lelövik egymást az emberek. Mármint így meghalásra gondolok, amikor egy nap arra a hírre érsz haza hogy a kedvesed vagy a gyereked így nincsen többé. Mert a keleti nyitás pakliban ez is benne van, sokkal nagyobb eséllyel mintha az eu felé mennénk.

Szóval én szívesebben élek egy olyan világban, ahol normális anyagi körülmények között, nyugodtan él egymás mellett mindenféle ember, szóval ódzkodok a ruszki nyitástól, mert a világ ahol normális anyagi körülmények közt békésen él egymás mellett sokféle ember az nem ilyen filozófiát vall magáénak.

Másrészt viszont, nem vagyok eléggé okos ahhoz hogy az atom ellen tegyem le a voksom, szerintem nem akkora probléma ez, és ez a beruházás valószínűleg megmenti Paksot, Újvárost, Földvárat, meg Soltot is, van ide személyes érdekem.

Beszelgettem valakivel (elnézést hogy őt hozom fel rossz példának) aki képes volt azt mondani, hogy az alföldi Mercédesz gyár az rossz.
Hihetetlen volt számomra, hogy már miért gondolna bárki rossznak egy gyárat ami mondjuk 2ooo embernek ad munkát. Nm beszélve a környékbeli fodrászokról, boltosokról, bicikliszerelőkről, akik mind mind kiszolgálják ezt a kétezer dolgozót, biztos bevétellel. Vajon mit jelenthet egy környékbeli péknek, hogy kétezer emberrel többnek jut sajtos pogira, sima kifli helyett. Vagy a könyvelők akik kiszolgálják ugyanezeket a szolgáltatókat. tízezresre tehető a közeg akiket közvetve pozitívan érint a gyár jelenléte.
Sok embert ismerek aki nem kalandból emigrált mint mi. Ők nem lépték volna meg ezt ha van a közelükben "gyár", és ezért nem tudok ódzkodni a paksi cucctól se annyira, pedig továbbra is fenntartom, hogy aki pszihopatákkal hetyeg az könnyen egy pincében végezheti.
(A mercédesz gyár a vitapartnerem szerint azért rossz, mert elveszi a magyar lehetőségeket, és a békávé mercédesz buszokat vett ikarusz helyett. Neki nem szuzukija van ami ugyebár a mi autónk. mert bunkók voltak vele a szuzuki szalonban. az ikarusz vezetője szerint pedig kikapcsolható a gravitáció. vele én is üzletlnék, ja.)

Szóval a fekete fehér gondolkodás iszonyú káros, és borzasztóan eluralkodott az országon.
Ezért a nép osztobaságán kízül, hogy ezt benyelték abszolut a fideszt tartom felelősnek, azóta megy az egymás ellen hergelés amióta ellopták a kokárdát, nem is folytatom mennyire károsak.
Aztán, hogy mennyire sokan fordulnak a jobbik felé is számomra az is elkeserítő. A jobbik szintén nagyon jól belátta hogy ellenségkép kell, ha a magyar tót, vagy a magyar sváb csinál valami trükközést akkor az elismerést, ha a magyar cigány, akkor azonnal szanaszéjjel ítélkezést eredményez.
Vagy hogy mindenért a tudjuk kik a hibásak, úristen ami most volt hogy telavivban eldöntik sikeres lehet e egy magyar játékfilm, kezemet az arcomba temettem, és nyűszítettem, ilyen hírek, kettőezertizennégyben!
De a jobbik kampányol a legjobban és a legrégebb óta, a szomszédok nyomják  le a torkokon az igét, a kisboltos, vagy az orvosnál kapod az arcodba, megállítanak, és belemásznak az arcodba, ez van falun, és onnan lesz rémisztően sok szavazatuk, meg a kisvárosi alterkocsmákból a komplekszusos rokker meg gót gyerekek, akik azt hiszik hogy ez a lázadás

És nem áll fel semmire a birka nép, a nav ügyre se vonnak kaszát, mert beleszarnak, a lényeg hogy a szomszédnak se legyen jobb.

 És akkor erre ennyit tud lépni az ellenzék amennyit lépett eddig. szóra sem érdemes. Puhapöcsök és balfaszok, egytől egyig. Ez a násztánc amit itt eljártak az összefogással, ez annyira lelombozó volt, de annyira... elmondom mennyire volt lelombozó. A munkahelyen ahol dolgozok, a nők 6o%a  állandóan munkaköri leírásként felsőkategóriás ruhákban, dizájner cipőkben jár, és csak egyetemi végzettséggel kaphatja meg az állást. ezzel szemben ma bementem a vécébe, és egy hatalmas nagy vérrögöt láttam a vécékagyló előtt az ülőkéről lefolyva. Na ennyire volt lelombozó a nagy ellenzéki összeborulás. És közben fenomenális ziccereket hagynak ki, annyi esélyük lenne hogy egyszer ne magukból csináljanak világraszóló hülyét, hát atyagatya amikor a gyurcsány próbált moszkva fele kacsintgatni az orbánék tízesével osztották ki a jobbnál jobb nyilatkozatokat hogy ez hazaárulás, de ezek a balfékek egyszer sem szembesítenek senkit a makacs tényekkel.

Ott tartok, hogy azt gondolom, jobb lenne ha a fidesz győzne, mert akkor kreálnának egyigazán durva és elbaszott emútnyócévet ők is, és talán, TALÁN addigra felnőne egy politikailag érettebb generáció, aki felfogja hogy a többpártrendszer jó dolog, a demokrácia jó dolog, és a pártunk az nem a hitünk és vallásunk.

Elmegyek szavazni, kötelességemnek érzem. Hogy kire, azt nem tudom. Folyamatosan figyelem a lehetőségeket, jelenleg a Bokros tűnik vállalható alternatívának, ha indul.

Az van, hogy igaza volt annak aki azt mondta: “Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt megérdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakán, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba. Akkor az a nemzet aljas vagy műveletlen.”

Én a magam részéről idén elkezdem az angol állampolgárságot intézni, szóval ennyit a politikai blogolásról, értelmetlen abszolut, egyszerűen elszokott az átlag magyar a gondolkodástól.
Majd höbörgök itt ha muszáj lesz, meg szpemmelem az ismerőseimet a fészbukon.



(ps azoknak akik érdeklődnek a politikai konteok irant. kettő teóriám van a bankrobbantásra. az egyes az az, hogy egy troll volt. mekkora menőség lenne. a kettes az meg az hogy ezzel terelték el a közbeszédet  a mai paksos alíárásról)


2014. január 10., péntek

melós

vége van az első hétnek, na.

eléggé kivagyok, iszonyatos mennyiségű információt kellett befogadnom öt nap alatt. nagyon kemény menet lesz ez, az eddigi legnehezebb munkám.

az van, hogy az utóbbi munkahelyeimen azért sok csököttebb agyú kollegina volt, szóval kezdtem azt hinni hogy én  egy ilyen kis zsenigyerek vagyok, hát nem, minden csak viszonyítás kérdése, én sijnisajni bizony csak átlagos szellemi kvalitásokkal bírok. illetve mondjuk szeptember óta nem kellett igazán gondolkodnom, az se sokat segít most, egyelőre kábé a rozsdát szedi le a rengeteg infó.
sok programmal kell sok részfeladatot csinálni.
a fele szókészletet nem ismerem. amúgy magyarul se.
képtelen vagyok elmesélni mivel foglalkozik a cég szóval tessék itt a link, akit érdekel az kattintson ide, de még nagyon sokág nem fogom akarni ezt elmagyarázni: PwC Szóval, a linkben felsorolt szolgáltatások teljeskörű adminisztrációja. Na.

Cserébe. Majdhogynem zavarbaejtő, de mégsem tolakodó kedvességgel és segítőkészséggel halmoz el a csapat amibe belekerültem. A főnök is.
A cég pedig eszméletlen nagyvonalúnak tűnik. Biztos sokatoknak nem meglepő, de engem azért elámított az első nap üdvözlésképpen egy pár kollegával és főnökkel a puccos étteremben ebédelés a cég kontójára, amit mindenki teljesen megszokottnak él meg, mert így nem egyszer történik meg, ahogy hallom. Vagy a heti kétszeri ingyengyümölcs rakomány az irodában. Vagy az, hogy azonnal, - ez itt nagyon nagy szónak számít, a nem túl tanult immigránsok kasztjában- azonnal állandóra vettek fel. Vagy ahol az iroda van.
Meg a kedvesség és segítőkészség, és empátia.

Elég nehéz lesz.
Hétfőhöz egy hétre megyek Londonba, puccos hotel, teljes ellátás, tanfolyam.

lehet hogy erről nem fogok többet mesélni, mert lefáraszt.
de azért szurkoljatok hogy meg tudjam tanulni

2014. január 6., hétfő

gyorshírek

Megvolt az első nap, csak gyorsiba jelentek.

Eléggé jónak tűnik, normálisnak tűnő kollegákkal, szimpatikusnak tűnő főnök, nagyon humánusnak tűnő dolgozókhoz való hozzáállás a cég részéről.
Nem kell túlzottan üzleti ruhatárban prezentálnom, és valószínűleg jó benyomást keltettem. Menő étterembe hívtak ebédelni, és ingyé van va frissenőrölt, cserébe eléggé szigorúan veszik a kezdéstávozást.
Minden rendszerbe már be voltam regisztrálva, névreszólóan nyújtották át a laptopot.
Picsafejűeket nem is láttam de nyugtával dícsérem a napot, ami még messze nem végződött számomra, az új évben hétfőnként van a táncóra, szóval rohanok is.

2014. január 5., vasárnap

iga

Holnap van az első munkanapom.

Meg kell mondjam, eléggé izgulok. Hosszú volt ez a szünet, és tudom hogy lassan fog beindulni az agyam. Meg szoktam mondani, hogy félek attól is, hogy most egy újabb adag picsafejű fajankóval fogok megismerkedni.
De legjobban attól tartok, hogy nem vagyok elég szép, hogy a bálna testemre már csak nagyon drágáért lehet üzleti-csinos cuccokat venni, szóval nincsenek üzleti-csinos cuccaim, milyen lesz az első benyomás rólam, jaj.

Tegnap  szarból várépítés jegyében szétepiláltam magam, tél van és be voltam gubózva, volt mit, na. Meg egy ideje nem volt erre a metódusra lelkierőm, szóval borotva volt, úgyhogy most különösképp fájt, a hónkámnál pedig még annál is jobban.

A kárörömnél nincsen jobb fájdalomcsillapító, úgyhogy rávettem wm-et hogy a szolidaritás jegyében, leepiláljak egy kábé ötszörötös négyzetet a lábáról. először kisollóval megkurtítottam a szőrt, hogy ne okozzak felesleges fájdalmat, majd egy legkevésbé fájós részen ki is szedtem. Azt mondta hogy kellemetlen, de nem fájt annyira, szóval még három másik ponton is kipróbáltuk, azért a térdhajlat alatt már nem volt akkora hős.

Ennyi. szurkoljatok.

2014. január 3., péntek

Búék meg minden

A szilvesztert a szokásos módon ünnepeltük: tizenegykor lefeküdtünk aludni. Wm szerint ez  tradíció nálam: szilveszterre mindig elkap a rothadás, szóval ha akartam volna se lett volna túl sok erőm bulizni menni.
Mintha járnánk bulizni.

Cserébe az elseje kifejezetten szokatlan volt, ha babonás lennék, akkor nem bánnám ha ez határozná meg az évet.
A furcsa (zavart) fuvolás szomszéd meg a fényképész lánya meghívtak minket délutáni teára. A másik vendégek a fuvolás nő magántanítványai voltak (angolt tanít) egy ötvenes lett pár, akik egy fél órás, hibátlan blues, bluegrass, country koncertet adtak. A férfi gitározott, a nő meg énekelt, azóta keresek róluk valamit a youtube-on hogy megmutassam, tényleg durván minőségi műsor volt.

Aztán küldök egy képet mindenkinek aki szereti:





Most pedig, amíg ezt írom, izonyú vihar kerekedett, sűvít hangosan be a szél a kéményen, és látom az ablakból hogy esik is, és biztos vagyok benne hogy az esőcseppek nagyon hidegek, és nekem be kell mennem a városba, sajnáljatok.