2013. május 31., péntek

A hegy elveszi azt ami megilleti


 Szóval volt most ez a hegymászós sztori, erre nyilván nem kell emlékeztetnem senkit, ha a politikáról nem is tájékoztatnak, ennek azért van bulvárértéke, romantikus, mindenki tud róla.

Elég sokat gondolkodtam azon, hogy milyen lehet ott meghalni. Alapvetően nem gondolkodom a halálon soha,néha eszembe jut annyi, hogy wm nélkül nem szívesen élnék tovább, de ennyi kábé. Viszont most azért forgattam a témát magamban sokat. Mármint hogy a halál, ott fent. Azon gondolkodtam például, hogy félnek-e, de ezt hamar elvetettem, más tudatállapot, más prioritások, más szemlélet. Ha hegymászó lennék biztos így akarnék meghalni. Meg elgondolkodtam azon is, hogy mennyire fájhat. Mert emlékszem a buszmegállóban a combomba harapó hidegekre, de azért az másik kategória. Milyen lehet amikor valakinek lefagy mondjuk az orra vagy az ujja. az fekete és üszkös.Kifejezetten csúnya,  de milyen érzés? Főleg az arcon.
Aztán a szem. Milyen gyorsan fagyhat meg mondjuk a szem?

Mindamellett a módosult tudatállapot ezeket a dolgokat mellékessé teheti. Úgy gondolom a fagyhalál a békésebbek közé tartozhat. Főleg ha közben lassan azért fullad is meg az ember, mármint jó sokáig kevesebb az okszigén, ennek is lehet valami hatása.
Szóval ezen sokat gondolkozgattam,  milyen lehet egy hegyen meghalni. Furcsa érzés, hogy egy volt kolleginám hegymászó és a facebook falam tanulsága szerint tegnapelőtt landolt Luklán, most lehet hogy épp az alaptáborban teázgat.


Most, ketten meghaltak, persze hogy mindent elolvasok, mert ugyan nem meghalni mentek oda, de tudták hogy van rá esély hogy nem jönnek le, ezért nem érzem tiszteletlenségnek. Benne van a paklijukban.  Egy autóbalesetnél sose állnék meg hullákat nézegetni.
Egyébként ha nem szerettek hullákat nézegetni akkor most menjetek is  inkább el, mert most sok holttest jön.


Szóval a kommentek közt szemezgetve érdekesebbnél érdekesebb dolgokra bukkantam.


Szóval az Everestre most már valószínűleg még én is felmehetnék annyira kiépítették, sorban állnak az extém turisták.
De ez egészen a közelmúltig nem így volt, szóval most kábé 2oo holttest fekszik a környéken, mondjuk minden tizedik mászó nem jött vissza.

Némelyikük ma útjelzőként szolgál, helyi nevezetesség.

Nepál annyira nem örül ennek, a hegyet istenségként tisztelik, és a holttestek bezavarnak a rezgésbe, ezért folyamatosan próbálják őket lehozni. Csak az a baj, hogy a körülmények miatt ez nagyon sokszor fizikai lehetetlenség, és szinte biztos, hogy öngyilkos   próbálkozás. Ez azért különösen furcsa, mert némely esetben méterekről van szó, sőt. Viszont,  mondják, ahogy meghal valaki, azonnal eggyé válik a heggyel, és bizony egy amorf, 1oo kilós sziklát nem szívesen ráncigál le senki olyan magasról.
Szóval sok esetben a természetre bízzák a dolgot, hogy lehozza e a testet vagy sem.

Morbid. Hallottatok már a Szivárvány völgyről? A Szivárvány Völgy már a Halálzónában van.


 
Szóval azért hívják Szivárvány völgynek, mert annyi rajta a színes, láthatósági, hájtekk mászókabát. Gondolom nem kell mondani hogy ezeket nem levették mert melegük volt, ezekben még benne van a tulajdonosuk.

Ami viszont igazán különleges, hogy ezek az emberek egy csomószor nem úgy halnak ám meg hogy lecsúsznak, lezuhannak, jeti, szakadék, lavina,  kitörik a nyakukat. Ezek az emberek sokszor úgy halnak meg, hogy kicsit félrehúzódnak, leülnek pihenni, és az élet lassan kiszökik belőlük, miközben mások elhaladnak mellettük fel, vagy lefele .

Különleges morális probláma ez, ezt inkább nem is írom le, gondolkozzatok rajta, ha van kedvetek, a visszafordulásról, a fizikális energiatartalékokról, az érzelmi energiatartalékról vagy esetleg arról, hogy arra van kapacitás hogy most elmenj valaki mellett fel, majd le, és túléld, de a visszafordulás valakivel öngyilkosság.

Szóval leültek ott, és nem keltek fel többé, és ma ők mérföldkövek az úton.

Például Hannelore S.



Hannelore 1979ben már a csúcsról lefele jövet, száz méterre a négyes tábortól ült le pihenni, és meghalt, elfáradt élni. Évekig mindenki, aki fel akart menni, látta őt, ahogy tágra nyílt szemmel, a hátizsákjának támaszkodva ül, és figyeli a tájat. Egy tincs kilógott a sapka alól, azt fújta a szél. Egyszer megpróbálták lehozni, helyiek, serpák, meghaltak mindketten, és Hannelore csak ült ott tovább. Aztán egyszer egy nagyobb szél leborította, azt hiszem most már nincs annyira szem előtt.



 Sokszor egyébként tényleg ennyit tudnak tenni. Ha nagyon szem előtt egy egy meredély szélén van a holttest akkor inkább legurítják, majd a hó elvégzi a temetési szertartást. Ha erre nincs lehetőség, akkor megpróbálják kövekkel elfedni őket.





Amikor egy egy holttesthez történet és név is tartozik akkor az egész még hátborzongatóbbá válik számomra.

Ő itt GreenBoots



Ő lett volna az első indiai aki megmássza a hegyet. Úgy hívták, Tsewang Paljor. Ma már "csak" GreenBoots. Harmadmagával indult fel, 1996ban, a vihar elvitte a két társát, ő ebbe a kicsi barlangba  mászott be menedékként itt is fagyott meg. Azóta a hó kihozta a barlang elé, róla is nevezték el. És csak ott alszik és alszik.




Nincs egyedül a barlangjában, 2oo5 óta David Sharp vigyázza az álmát.
David szintén pihenni ült le. Kicsit alábecsülte a hőmérsékletet, vagy talán elbóbiskolt, de ott fagyott halálra a barlangban.
Éjszaka volt, és míg lassan kihűlt, kábé harmincan mentek el mellette, azt hitték egy másik holttest, vagy épp GreenBoots. Ami a legmorbidabb az egészben, hogy aznap egy másik mászó is elindult felfele, két műlábbal, és egy forgatócsoporttal. Megálltak a barlangnál pihenni, meghát  ugyebár a barlang addigra helyi nevezetesség volt, és döbbenten vették észre hogy David ott ül. David aki addigra már annyira meg volt fagyva, hogy nem tudott mozogni, de még élt, a nevét el tudta mondani. Nem tudták már elmozdítani, ott ül. Ma is. Most is, amíg ezt olvasod.


 Azt hiszem a morbiditáshoz két megközelítés van,  valaki vagy érzelmileg defektes, vagy különösen nyitott gondolkodású. Én szeretném azt hinni, hogy az utóbbiak közé tartozom, és próbálom elképzelni a halálra fagyás biológiáját, hogy az agy az egy lágy de zsíros szerv, csonttal körülvéve az mondjuk bírhatja sokáig, a szív pedig legbelül van, de meddig dobog vajon? Nyilván erre egy orvos inkább tudna válaszokat adni, de ezek szerint van olyan, hogy valaki már rég a megmenthetetlenségen túlra fagyott, de még tudatánál van.

Vajon eszébe jutott hogy lehet hogy ezentúl ez a barlang nem GreenBoots lesz, hanem esetleg Sharp Szobája?

Sokan vannak. Már tíz holttest is nagyon sok, és itt ennél sokkal többről beszélgetünk.
A hidegnél jobb konzerváló nincsen.




Én mondjuk ebben a pózban alszok, és higyjétek el nekem, ezt nem a morbiditás vagy tiszteletlenség mondtja velem.

 





Szóval amikor ott kell hagynod valakit meghalni. Itt lent ez a gondolat súlyosabbnak tűnik mint egy hátizsáknyi teher. ott fent ez természetes.  Ő itt a kis karikában Fran. A férjéval Szergejjel mászott. Házaspár és csapattárs. De a hegymászás az egyéni sport, annyit hallottuk az elmúlt napokban.



Lefele jövet Fran hóvakságot kapott,  megcsúszott, oda ahol látjátok. Szergej aki előrébb(lentebb) járt úgy ment vissza érte, hogy tudta hogy onnan, így nem lehet megmenteni. Ha tovább megy lefele, ő túléli.  Ő is megcsúszott, de ő el is tűnt. Fran közben többször kiáltott segítségért. A két mászó, akit láttok a képen annak ellenére hogy ezzel az életüket kockáztatták, odamentek hozzá. Ők is tudták hogy a mentés lehetetlen, szóval csak addig maradtak ott, amíg békésen el nem tudott aludni.
Nyolc év múlva még mindig ott feküdt, Ugyanez a két mászó pedig visszatért hozzá, most már egy levéllel a családjától a kezében és az országa zászlójával letakarva fekszik. 

A legöregebb azonosított holttest George Mallory-é, ő 1924-ben halt meg.


Majd 1oo éve fekszik ott, mementó, ő kicsit közelebb van már a heggyel eggyé váláshoz mint a fentiek, de a kollegák máig tiszteletüket teszik.
 





Ezek a történetek, ezek az emberek túl vannak az én megértésem határain. Eszembe sem jut elítélni őket amiért felmentek és nem jöttek le. Én nem mennék fel csak azért hogy felmehessek, ők nem maradnának lent, ha felmehetnek.
A földi maradványaikra nem tudok holttestként gondolni, ők tényleg kövek amíg ott vannak fent. Fiatalabb kövek, több történelemmel.



Sokat tanultam nagyon amíg ezt a bejegyzést összeszedtem.  Például magamról azt, hogy van amiért másznék hegyet, és azok a fiatal kövek. Azokat megnézném.




Ennek a blognak jókora része  az internetről van összeollózva, meg lefordítgatva, szóval ha valakit érdekelnek a források írja be a google-ba, hogy "dead body everest." Rengeteg cikk van. Én csak képeket akartam nézegetni, de a sztorik túl érdekesek voltak ahhoz hogy ne meséljem el őket én is. Próbáltam rákeresgetni a történetekre magyarul, nem nagyon találtam, szóval remélem nem volt unalmas, és ismétlés. Innen is köszönöm mindenkinek akitől beszereztem az adatokat meg a képeket.

És hát, nem lenne teljes ez a bejegyzés, ha nem állna itt (is) emlék a Himalája két legújabb kövének:


 Erőss Zsolt, Kiss Péter. És hogy ne legyen ilyen gyászos ez a bejegyzés,és ezt még senki nem írta sehol, szóval én fogom, de mennyire jóképű volt már mindkettő, milyen csókos szája van már ennek a Peti gyereknek ezen a képen ejj!


2013. május 29., szerda

Dzsék

Egy csomószor kellene mesélnem az emberekről akikkel elhaladunk egymás mellett az életben, de lusta vagyok, aztán már többet nem is lényegesek, és ti sose tudtok róluk.

Például Jake. Jake az elmúlt négy hónapban minden nap megörvendeztet azzal, hogy isiből hazafele menet bekopogtat az ablakomon, megáll egy percre, és a mellbimbóit csavargatja. Én nevetek, vagy pofákat vágok, ez  rituálénkká vált. A fapina kolleganőim szerint ez nem vicces, és hogy nem lenne szabad hergelnem őket, de szerintem csak irigyek és öregek, szóval még vadabb arcokat vágok.

Jake jóképű és vicces. Nagyon, nagyon sok női szívet fog összetörni, az enyémet már rabul ejtette
Elmesélem honnan tudom a nevét.
Amikor szépen süt a nap akkor a parkban töltöm az ebédszünetemet. Pár hete a kolleganőm szabin volt, szóval nem a szokott időben parkoztam, plusz Dzséket is korábban kiengedhették a suliból, mert mindkettőnk legnagyobb meglepetésére összetalálkoztunk a járdán. Ő a cimbijeivel volt, mindenki messziről észrevett mindenkit, láttam hogy a kölkök már zsibognak, hogy húhamilesz, én meg csak vigyorogtam, hogy most legyél nagyfiú. Dzsék is látta hogy itt szitu van,
És azt kell hogy mondjam láttam már sokkal gyávább felnőtt férfiakat,
Mert ez a Dzsék gyerek végig a szemembe vigyorogva a mellbimbóit simogatva haladt el mellettem, alig bírtam ki hogy ne röhögjek, hát szalutáltam neki.
(az egyik osztálytársa kiabálta utánam a nevét, onnan tudom)
azóta egy rózsaszin lapból kivágtam egy J betűt, kidekoráltam szívecskékkel és felragasztottam az ablakomra.

Itt van Jake nektek:



Hát nem ennivaló?
Az utóbbi pár hétben egy pár kislány is elkezdett integetni meg pofákat vágni. Szuper, mert egyrészt aranyosak, lehet látni hogy nem csúfolódás ez, csak csintalanság, másrészt a halálunalmas kollegák akikkel épp ülök utálják az összes kölköt, szóval annál jobb.
Irigylem a kislányokat, mert miután nekem integettek, odamennek a domb szélére, messzire lelendítik a táskájukat, majd utánagurulnak.

A minap rájöttem miért is integetnek ők is. szerintem remélték hogyezt egyszer Jake észreveszi, láv iz in di er.

Mennyire cukik már. odavagyok értük.

Vajon beszélnek rólam a suliban?


2013. május 28., kedd

mink

Ezer éve nem blogoltam már rendesen, hogy mi is van.

Elfoglaltság, az van.

Wm nem blogol nektek, és én nem tudok az ő kihívásairól lelkesen mesélni mert nemigazán értem őket, ÁJTÍ, de végre szellemi kihívásokkal kell küzdenie, ami jó.

A saját örömeimről annál inkább, kirinyáltam meg kiokoskodtam, és beírattak isibe, ki is fizetik, könyvelőnek tanulok. Furcsa, hogy ezt mondom, de nagyon érdekes. Szépen lassan elkezdtem munkákat elszipkázni a londoni irodából, és az van, hogy másoknak napokba kerülő szar munkákra építek ki magamnak kis rendszereket, amikkel azok órákra redukálódnak le, minden az élére van állítva az agyamban a melóban (de ha látnátok a ruhásszekrényunket...) A főnökeim nagyon partnerek, és nagyon komolyan szabad kezet adnak, gyakorlatilag úgy néz ki - én úgy érzem, hogy jelenleg az egész irodában nekem van a legszuperebb beosztásom és munkaköröm. Rengeteg AHA! élményben van részem, de elmesélve mind borzasztóan unalmasnak hangzik.

Aztán végre elindult az ingyenes önsegélyező némettanfolyam is, úgyhogy újra elkezdtem azt is, három jólelkü random ember az épületből heti kétszer fél órát beszéget velem  arról hogy hogy kell kávét venni.

De az az érdekes, hogy ez a sok agytágítás azért eléggé lefáraszt,nem tudom rászánni magam hogy írjak. Pedig lenne miről.

Elmesélem például a születésnapi ajándékomat wmtől.
Erre a dologra olyan ezermillió éve vágyok, és ugyanazóta minden karácsonyi és szülinapi listámon szerepelt.

Én nagyon szeretnék megtanulni táncolni. Úgy rendesen. Az első óra a szülinapomon volt, nem volt kifogás, szóval wmmel tánciskolába járunk minden csütörtökön.
Keringő meg foksztrott, meg csacsacsa, meg rumba meg ilyesmik.
Neki a vérében van. Én meg nem vagyok félénk.

Wm és aklü táncizik. mennyire szuper ez.





2013. május 23., csütörtök

xxx - cica I.


Jó, hát az nyilvánvaló, hogy szeretjük a cicákat.
Az talán nem annyira, hogy (ritka kivétellel) a cicás embereket kellemesebb társaságnak tartjuk mint a nemcicásakat.
Meg hogy amikor új albérletet nézünk, akkor számoljuk hogy az utcán mennyi cicával futunk össze, mert ahol sok a cica ott sok jó fej él.


Amszterdam a mi városunk. Rengeteg macska van. Rengeteg jó fej, barátságos, cicaegyéniség.


 Nem is hiába van rólam ezer darab kép ahogy épp egy cicát simizek vagy fotózok:

 Ugyanő:

A cicák nézelődnek, megfigyelik a területüket




 Vagy a művészeteknek hódolnak: .(ezt a képet az utcánkban lőttem, szuper helyeken laktunk, majd mesélek arról is.)


Ő a lakásunk ablakán nézett be. Padlás-lakás volt, úgyhogy meg is ijedtünk mikor azt láttuk, hogy figyel minket.



Aztán vannak, akik csak fekszenek az ablakban és élvezkednek:







A sztóner cicák nagyon súlyosak, velük (pontosabban a gazdáikkal) szemben kicsit ambivalensek az érzéseim: 

(Ez a cica ez meg se moccant, csak ült és mosolygott.)


Csakúgy mint az eksztrém kövér vendéglős cicákkal:


Voltunk olyan boltban, ami kizárólag cicakajával, meg cicabútorral, meg cicajátékkal volt teli, és nem volt kicsi a bolt. Vettünk is ajándékot Cicának, annyira nem örül neki. Egy nagy műanyag gömb, amit meg lehet tölteni szárazkajával, a rajta levő nyílások méretét meg állítgani,  és hát játszódnia kell ha enni akar, nekem is ilyen kéne.

Szóval rengeteg cica volt, nem is mindről készült kép, de itt a legjobb fej:










Na. Ennyit a (az első!!) cicás bejegyzésről.




És hogy a rotó se maradjon cuki kisállat nélkül, tessék rendőrlovak, kordonként funkcionálva:



2013. május 21., kedd

politika

Na nem felejtettetek el a trafikos lopassorozatot eddig ugye?
Hát persze hogy nem.

Ma ezzel kapcsolatban volt a hírekben, hogy a déli régiók nagy nyertesei 25 cég került ma bejegyzésre, Baján. az 9o trafik.
No, én bajai lány vagyok, egy paraszthajszál híján. Oda jártam isibe is, meg minden.
Nem vagyok egy nagy lokálpatrióta, gyönyörű város de politikán túlnézve is, hát, sok a hülye, na.

A gimis osztályomat utáltam. Épp csak buzi nem voltam, minden más amiért a gyerekek hülyék szoktak másokat csúfolni az igen. A négy év alatt egy darab srác volt aki végig cimborám volt, úgy emlékszem, VN. Kis szemüveges stréber gyerek volt, aztán ilyen magas szemüveges vicces stréber gyerek lett belőle.
Érettségi után ki erre ki arra, néha összejöttunk egy szódára, ilyesmi, kellemesen elröhögcséltünk, ő amolyan ész-bölcsész lett, ritka mint a fehér holló az olyan. Aztán már nem is szódáztunk. Elvégezte az egyetemeit meg minden, és már jópár éve a bajai fideszfőgóré jobbkeze.  Számomre ez olyan fura. intelligens vicces kikupált gyerekek, a lázárjani is milyen sármos, fiatal okos, hogy lesz ezekből ekkora féreg, és az az igazság, hogy mivel tudom hogy OKOS csak egy dologra tudok gondolni, hogy gerinctelen lett, hogy benne van, tud róla, tolvaj geci. Ő is. Milyen szomorú dolgok ezek.

Na de ez csak a bevezető volt, ma azért a Fidesz behúzott egy pár cuccot. Nem is a szánalmassági sorba megyek, csak így bele-bele kapok.

Lehallgatási törvényjavaslat?  A fő problémának azt tartják, hogy a nemzetbiztonsági ellenőrzés hatálya alá tartozókat – két éve a rendőrök, tűzoltók, közalkalmazottak is ilyenek – folyamatosan ellenőrizheti a titkosszolgálat, évente kétszer 30 napig bírói engedélyhez kötött eszközöket – magyarán lehallgatást, lakásuk átkutatását, leveleik elolvasását – is bevetve.
 és ezt kiterjeszthetik a családtagokra is. Nem kell magyarázni hogy miért iszonyú gáz ez, ugye?
 (bár a fidesznél, csak az összeházasodott, gyerekkel rendelkező párok család mindenki más nem. de még egyszer sem okozott nekik gondot szájbaszarni magukat de csak figyeljetek.)

 Aztán a random kultúrfelelős fideszes, aki betilt egy kiállítást, mert a meghívón szereplő festményen van egy csecs? Rijk, Louvre, Sziksztuszi kápolna? smafu, égjen mind, mert szerinte ezzel a pünkösdöt zavarják meg, és megint, megint égetnek engem az egyszeri rendes, jófej, jézusian gondolkodó keresztényt

Aztán mi is volt még ma, jaaa az internetcenzúrázási törvényjavaslat, az ugye megvan hol van ilyesmi? igen, északkoreában, meg azokban az arab országokban, ahol tízéves lányokat koveznek meg paráználkodásért miután megerőszakolta őket a szomszédjuk.
Igen, ez arról szól hogy a kormány által kijelölt oldalakat tilos szolgáltatni. gondolom ez is annyira a gyerekpornó ellen lesz, amennyire a trafiktörvény az egészségmegőrzésért.
Igen, a kurva anyjukat.

És az a baj, hogy a parlamenti többségükkel, ezeket úgy lendítik át mint a sicc, és aki tiltakozik, azt a Kövér újabb párszázezres bírsággal dobja meg.

Aztán mi is volt még ma (igen, ez mind ma volt).
Ja a buzizás. A buzizás, az a butaságnak a melegfelvonulása., a szűklátókörűség csimborraszólója.
 Kerényi Imre, a tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozásával és ehhez kapcsolódva a magyar kulturális értékek megőrzésével és fejlesztésével összefüggő feladatok ellátásáért felelős fideszes geci miniszterelnöki megbízott ilyet tudott mondani:"meg fogja csinálni a Nemzeti Színházat, ami ugyanúgy sikeres lesz, mint az Alföldié, csak nem a buzikról fog szólni, hanem a szerelemről, meg a barátságról, meg a hűségről".
 Innen üzenem neki, keresztényként, hogy a jó büdös kurva anyádat. Jézus úgy vesszőzte ki a fajtádat a templomból, hogy a lába sem érte a földet.

hát ez volt a mai termés.
 Hétvégén még nyomatok Amszterdami fotókat, az országból ahol tolerálják a melegeket, legálisan lehet füvet szívni, és mégis mennyivel, mennyivel jobb hely, nahát.

2013. május 17., péntek

xxx - hidak

A hidak, a hidak szuperek. Szóval ha egy relatív kis területen annyi csatorna van, hogy Bajától Soltig  százkilométernyi, akkor kellenek hidak is. Amsztedamban  1281 híd van.

A legérdekesebbnek ezeket a fehér szétnyitósokat találtam.



 Rengeteg méretben vannak, egész nagyok, meg akkorák hogy egy autó már el se férne rajta (figyelitek amúgy hogy alig vannak autók? utáljuk az autókat. nincs olyan városkép amit ne tudnának tönkretenni, öröm volt Amszterdamban fotózni)









 Ez annyira kis cukker volt, volt egy alkalom amikor úgy keveredtünk oda, hogy  nem is volt senki a környéken, azok aztán csak az elvarázsolt pillanatok.






A hidak romantikusak is.



Sőt.


Mindketten keressük az alkalmas helyeket a fényképezésre, azért az élet könnyebb így, hogy már engem is érdekel ez a játék, régen szétuntam az agyam amíg wmre vártam hogy az ötezredik rozsdás rothadó izéről megcsinálja a perfekt képet.



 Ami még szintén különleges volt, az hogy a csatornák keresztezik egymást. Mint máshol az utak. A keskenyebbek csak egy iksz, a szélesebbeknék meg megnyílik a tér. A városnak ezer arca van.


Mondtam már hogy az én fiúm szmében még mindig ott a modzsó?

Bele is kell pirulni




Hídalagút



A kedves olvasókért amúgy mindent, így készült a hídalagút nektek kedveskéim





Szóval igen, a vizek. odavagyok a vizekért, ha a világon minden városban lennének csatornák, akkor a világon mindenki szeretne mindenkit.



Béke, és nyugalom.