2008. július 27., vasárnap

súlyos kérdések

nos, egy meglehetősen kövér lány vagyok, a reglapomon az adat három évvel ezelőtti, most majdnem egy huszast ráverek.
nna ja, a jólét, a józan életmód, a kiegyensúlyozott lelkivilág, meg az otthon melege, az mind-mind tolják felfele a kilókat.

mindezt azért mesélem el, mert ennyi túlsúllyal nekem hitelesítve vagyon a kövéreken kacagni.
(az összes kis mitugrásznak meg nem, mert FOGALMUK SINCSEN sem a fizikai sem az érzelmi hátteréről ennek a dolognak, még akkor sem ha azt hiszik hogy de, arról meg végképp nem, hogy a szűklátókörű megjegyzéseikkel milyen kárt tudnak okozni)

szóval, ma bementem egy kövérboltba mert két héttel ezelőtt kinéztem magamnak egy fekete szoknyát, amit meg akartam szerezni (sorstársaim: itt, attól hogy nagy vagy, nem vagy amorf tunikákra kárhoztatva!)
mindegy, nem volt jó a méret, leesett rólam, sétálok kifele és mi üti meg a szemem:

a kasszánál, az ajándékkártyák, kiegészítőmülyürök mellett
CUKORKÁT árulnak.
imádom ezt az országot, lehet hogy hatalmas dromedárrá zabáltad és lustultad el magad, annyira, hogy lepedőkben kell járnod, nem számít, ha sikerült beszerezned egy pofásabb darabot megjutalmazhatod magad egy kis édességgel.
mert megteheted

2008. július 12., szombat

nyílt levél

innen üzenném az összes testvérünknek, hogy valaki már igazán csinálhatna egy unokahugit nekünk.

nem igazság, hogy ajándékvásárláskor mindig wm-nek van karácsony

2008. július 11., péntek

angol humor

nna ehhez a történethez tudni kell, hogy a starbucksban csak kivételes esetekben van felszolgálás, nem visszük az italokat az asztalhoz, elkészítjük, aztán mindenki felkapja a maga bögréjét, és viszi az asztalához.

minap bejött egy sármos ötvenes, laza elegancia, kisportolt felsőtest, tolókocsi.
megrendelte az italát, és a kasszánál álló lány azt találta neki mondani, hogy foglaljon helyet, majd kivisszük a rendelését.

a férfi felnézett egy pillanatra döbbenten, majd azt válaszolta, hogy, hát a helyemet azt már elfoglaltam, de azért köszönöm, majd hangos hahotázás közepette elgurult.

nekem le kellett guggolnom a pult mögött annyira röhögtem.

(eredetiben azért viccesebb volt)

2008. július 6., vasárnap

elmesélek pár dolgot, amitől nagyon féltem gyerekként.

például a helikopterektől, meg a repülőktől, emlékszem úgy döntöttem, inkább nem megyek sétálni anyuval meg csárlival, (genya akkor még nem volt meg, szóval szerintem olyan 4 körül lehettem) szóval arra emlékszem, hogy a roló résein beszűrődik a napfény, és én nagyon félek attól, hogy rájuk zuhan egy repülő, anyu szerint ez azért van, mert egyszer a frissen száradt ruhákkal együtt egy óriási lepkét is behozott, ami nekirepült a fejemnek.

aztán nagyon féltem attól is, hogy alattunk tör ki egy vulkán, ezen sokat gondolkodtam

meg féltem attól is, hogy apu ÉCet kap a nyulaktól. mert annyit tudtam, hogy az afrikai zöldmajmok terjesztik, vérrel terjed, és mi van ha aput megkarmolja egy nyúl?

igazából csernobilről akartam írni most, de majd inkább máskor

2008. július 5., szombat

"Gyurcsány takarodj, vidd a buzi haverod!"

hát, gyerekek ilyenkor örülök annak, hogy Magyarország túl pici és jelentéktelen pont az Európa-térképen ahhoz, hogy a külföldi országok bulvártémában is cikkezzenek róla -

nagyon, nagyon égnék

(persze, nem azt mondom, hogy annak a tavalyi, rózsaszín papnak öltözött, Bibliával pipiskedő gusztustalan ratyinak nem tolnék fel gondolkodás nélkül egy ananászt a seggébe
- azt hiszem neki pont nem sikerült elkapnia a
"tolerancia-másságelfogadása-tisztelet-együttélés" vonalat)

de ezt a szintű korlátoltságot, amiről a "hazafiak" ma (is) bizonyságot tettek nem érem fel ép ésszel
ők például pont azok közé a dolgok közé tartoznak, amik miatt úgy gondoltuk, hogy dobbantunk inkább

országimázs

ahogy elnézem, nemsoká ott tartunk, Európában már csak 93ezer négyzetkilométer "balkán" marad, de arra nagyon vigyázunk

országimázs

sic transit gloria mundi

-egész este itt pucsítottam, rám se bagóztál
-ez nem igaz
-de
-mikor pucsítottál?
-amikor te ott ültél, én meg itt olvastam
-nem is igaz, be voltál takarózva
- de a seggem kivolt, tökre fáztam. már azt se tudod melyik bugyi van rajtam.
- őőő a zöldcsíkos
-honnan tudod?
-tippeltem

amúgy meg mostanában van két éve.
eredetileg valami eksztraromantikusat akartam írni,

de inkább elég annyi, kösz danger, kösz lovebox !

2008. július 3., csütörtök

ajándék


és képzeljétek, gyanútlanul főzőcskézek, kinézek az ablakon, hát látom szájmon vadul integet, hogy menjek ki,

átnyújt egy zacskót, prezent for jú end zoltán

és benne a sandman gaiman-től.
az első kötet

hát tenkjúverimács

három

szemétség, igazságtalanság, köcsögség, ha valami bajom van akkor szenvedjek inkább a leégett hátamtól, de nem, neeem, én meg vagyok fázva. keményen, lázasan, félig süketen. ha megdörzsölöm a bedagadt szemeimet, még azokból is takony folyik. erre már nem is tudok mit mondani, minthogy a kurvaéletbe, főleg, hogy elkaphattam volna tegnapelőtt neocitránnal, és most kutyabajom lenne, de n nem hiszek a júliusi megfázásokban.
ersze mindez annak fényében különösen kellemetlen, hogy itt nincs ám olyan hogy beszaladsz akárhova és veszel egy csomag papírzsebkendőt. mert ezek nem használnak.még a legértelmesebb, legigényesebb cimborádat is rajtakahatod azon, hogy zörögve szívja fel a taknyot, guszustalan.
icsába már

más. van itt is T-csoort, természetesen, a legújabb óriáslakátjukon (amivel teli a város) egy nemrosszul öltözött háziasszony könyékig el van merülve egy megleett arcú tehén seggében, "sehol nem találsz 300 forintért több ercet, garantáljuk"
kérlek, ezt a bekezdést olvasd el még egyszer.

más. hihetetlen felhők vannak itt. nem tudom leírni, de itt nemegyszer megtörténik az, hogy megállok az utcán és nézem őket. elég komoly műsor.
soha nem gondoltam volna, hogy ilyen sok fajta felhő van, és ilyen változatosan tudnak az égen ülni.
és nem győzöm hangoztatni, itt mennyire mást jelent az időjárásról beszélgetni. itt tényleg egy érdekes téma.

Narancs

mielőtt hazajöttem, bevásároltam, de mivel beteg vagyok és lusta, a busz alső szintjén ültem le, leghátulra, középre. a busz hirtelen indult el, a csomagjaim felborultak, és egy narancs elgurult. végig le a padló lejőén a busz közepéig. utánindultam, de akkor elszökött oldalra, tömeg is volt(majdnem minden ülőhely foglalt volt), nem akartam embereket felállítgatni meg megtornáztani,rázott is a busz, meg égtem is, szóval hagytam a fenébe.
onnantól kezdve a narancs egész úton fel és alá gurult a buszban, de soha nem jött olyan közel hogy felvehessem, pedig ekkorra kialakult egy mélyebb érzelmi kötődés a Narancsom iránt, örültem, hogy szabadon szaladgálhat, de tudtam ez veszélyes rá nézve, mindenféle őt meg nem érdemlő, rá csak narancsként tekintő emberek felvehetik, de akár rá is léphetnek, vagy lerúgják a buszról, és az autók martalékává válhat. rossz érzés volt.
elkezdtem figyelni a kanyarokat, az emelkedőket, a lejtőket, kiszámolva, hogy hol tudnám megmenteni, már élt is a terv a fejemben, amikor egy mentő miatti hirtelen fékezés az egész ritmust felborította, és a Narancs távolabb került tőlem mint valaha. begurult egy lány két sarka közé az egyik megállónál, utána edig az ajtóba, ahol többé nem láthattam őt. pedig már nem is voltunk messze.
hátrafordultam, és azt figyeltem hol hagyhatjuk el, melyik csatornába fog belegurulni, de nem tudtam felfedezni a parkoló autók között, szomorú.
már közeledtünk a leszálláshoz, és én biztosan éreztem a közelségét, titkon reméltem, hogy ott figyel az ajtóban, oda sem figyelve közönyösen lehajolok érte, hazaviszem és méltóképp bánok vele, ilyesmikre gondoltam
odaértem az ajtóhoz, és az a szörnyű kép fogadott, hogy a Narancsom kishíján félbe van hasadva, nyílt seb, röhögő száj, vatevör, iszonyú rosszul éreztem magam, elöntött a bűntudat, hogy nem vigyáztam rá jobban.
némileg perverzen azt figyeltem, hogy hogyan nyitódott csukódott az ajtó, hogy ilyen sebeket ütött rajta.

a probléma az, hogy az én világom nem egykölünálló világ, ahol én megmenthettem volna egy súlyosan sebzett barátom, ez az a világ, ahol egy csaj lehajol egy széttrancsírozott narancsért ami lehet, hogy nem is az övé (ez idő alatt eltelt 25 perc, teljesen kicserélődött az utazóközönség) főleg annak fényében, hogy beáll, a garázsba azonnal takarítják ki serényen.
szóval egy esélyem van, hogy legalább méltóképp helyezhessem örök nyugalomba, ha valami ravasz mozdulattal lerúgom a buszról, és utána felveszem, el is terveztem, hogy így fogok tenni, nem törődve a fel és leszállókkal,

lassít a busz
Narancs is mozdul, a lábam irányába, tudja mire készülök

és ebben a pillanatban a nyíló ajtó egyszerűen elkanalazta előlem, egy elérhetetlen helyre szorítva, engem noszogattak a mögöttem leszállni akarók, lelétem a buszról, meredten néztem Narancsot, a szívemben csak egy nagy üresség tátongott, a busz ajtaja még nagyobbá feszítette a sebet rajta, majd elindult, ezzel egyidejőleg csukva be az ajtajait, de most úgy hogy láttam öbbé nem is ereszti szabadon hanem végkép szétasszírozza a barátom,
nem is mentem át azonnal az úton, hanem inkább követtem még egy darabig az aszfalton csillogó gyümölcslécseppeket, amíg el nem fogytak.

ilyenek történnek velem

2008. július 2., szerda

múlt héten éhhomra ittam egy gyümölcslevet,amiben alma, kivi, banán volt , meg még pár érdekes cucc, színre olyan mint a spenót, csak sárosabb, és kézeljétek utána konkrétan zöldet isiltem, elsőre meg is ijedtem

ez onnan jutott eszembe, hogy betoltam az összes komótot, nem vártam meg wmet vele (nem bánta, állítása szerint úgyis évekbe telik, míg egy új növényt beéit az étrendjébe) szóval megittam mindet, és hogy úgy mondjam "tiszta" vagyok, és narancsosgyömbéresillatút isilek
de tényleg

amúgy meg hoztam haza egy csomó kávézaccot tegnap, és totál ledörzsöltem magam vele, uha és illatos a bőröm, bátran tessék kiróbálni, még testáoló sem kell teli van természetes olajokkal, vatevör.

amúgy meg kijött belőlem a kerítős énem, kár hogy az egyik delikvens itt van a másik meg odahaza

2008. július 1., kedd

tolom befele a tűzforró alma-rebarbara kompótot, luca után szabadon, gyömbér narancs ízesítésű, lehelletnyi fahéjszgfűszeggel, ebből nem marad egy csepp se holnapra, pedig megkóstolnám hidegen is, kint nemsoká esik az eső, ez a cucc megalázza a tegnai hagen-dazs jégkrémet ötször, a légkondi kicsinálta az egész arcomat, szipogok mint az angolok, akik nagy százalékban nem ismerik a zsebkendőt amúgy, nagyon gusztustalanok, de ez a kompót most csoda, érzem ahogy gyógyít, és tuti hogy wm meg se fogja kóstolni, szóval mind az enyém lehet, gondoltam rá hogy viszek át a szomszédba kóstolóba, de nem, mert a rebarbara túlságosan szétfőtt, meg magamnak akarom mind

lassan egy hónapja van valami a klaviatúrában, párnaponta átköltözik, lehetetlenné téve egy-egy billentyű használatát, jelenleg a Pére kell óriásit ütni, bocs ha kimaradnak, ezentúl nem ótlom