luxus

Az élet az kábé az egyik luxus pillanattól a másikig hullás.
Ma alapvetően egy fostaliga nap volt.

viszont reggel nem értem a fejezet végére, úgyhogy a buszról leszállva nem indultam rögtön a melóba, hanem a kikötőben olvastam egy kicsit, tavasz volt nagyon
ebéd után friss ceylon teát ittam egy szelet nagyon fekete csokival, és letépte az arcom annyira passzoltak
este megvolt az első tangóleckénk. már erről a hat lépésről is lehetne mesélni. az az ajtó nyílt ki amit a sohasemondd óta figyelek rémült áhitattal.

most pedig a cica kábé beletangózott az ölembe, végigdorombolta amíg megírtam nektek ezt a bejegyzést, és megnéztem három négy  videót.

Ma alapvetően fostaliga nap volt.
Lukszus életem van.

politika

Na. alant kimérgeskedtem magam, most  elmesélem, nem írtam Brüsszelbe levelet. Ez a választás annyira sok szinten van elcsalva hogy esélytelen itt a demokráciára gondolni is, és a magyarok annyira vakok nemtörődömök és tájékozatlanok hogy a történéseknek a negyede sem jut el hozzájuk, te atyaég.
Ehelyett beletörődtem, és megvettük a jegyeket Londonba, szavazunk ott. Hogy kire, az még mindig nem tudom.

Ez után pedig csak egy okádás jön amivel elkezdtem a blogot, ez csak mérgelődés nem muszáj elolvasni, nem mond újat.

fujj bazmeg kicsinál. kicsinál a békemenet, hogy mennyi hülye van mennyi tufa tájékozatlan elvakult hülye van, kicsinál a sok ostoba buta fogalmatlan pöcs aki a jobbikra akar szavazni, kicsinál az állandó hazudozás mindenhonnan, kicsinálnak a tutyimutyi balfasz baloldaliak is. Továbbá felbasz de iszonyúan, hogy az egyetlen értelmes programmal operáló párt úgy döntött nem csal az aláírásgyűjtésnél, nem is kerültek fel a listára. felbasznak a hülyék, felbasz hogy a lengyel ismerősök hazamennek, a szlovák ismerősök hazamennek, a cseh barátnőm most vett otthon házat, de mi soha soha nem költözhetünk haza mert egyre jobban egyre jobban elszaródik az egész pedig lehetne a legjobb is.
Eszméletlenül felnyomja a a pumpát, hogy nincs olyan egetrengető ocsmány szemétség amit ne venne be az emberek gyomra, ha a kisgyerekeik arcára szarna a viktor, azt is csillogó szemmel végignéznék, de aki máshogy gondolkodik az nem magyar, mocsok eu mocsok buzik, mocsok cigányok, mocsok zsidók vagyunk mi mind akik máshogy merünk gondolokodni, mert mást okolni mindig könnyebb mint szembenézni a középszerűséggel, vagy a szerencsétlenséggel vagy a tehetségtelenséggel vagy a lustasággal. fejj de felbasznak nem csak a magyar politikusok, de az iszonyú ostoba birka tufa magyarok is, hát mi szégyen hogy ennyivel több a hülye már mint a nemhülye?

Tintern

Szerdán, hogy megtörjem a munkanapok monotonitását kivettem egy szabadnapot, és elmentünk kirándulni.

Sijnisajni az időjárást gy hétre előre nem lehet kiszámolni,szóval eléggé beöltözve kellett nekiindulnunk. Az idő egész nap csak annyira volt kegyes hozzánk hogy ne ázzunkfázzunk, nem nagyon tudtam nektek fotókat csinálni.

Tinternbe mentünk, ez Brisztoltól kábé egy óra busszal, egy átszállással Chepstowban, ahonnan már bejelentkeztünk egyszer kétszer, ott van az ország legrégebbi várromja.

Csepsztó után kezdődik a Wye folyó völgye, gyakorlatilag egy tündérmese, öregerdők váltakoznak tanyákkal, birkalegelőkkel, régi gyümölcsligetekkel. A völgy néhol lankás, néhol szakadékos, a köveket moha növi be, légvonalban kábé 2o km, de a folyó végig tekereg, és egy csomó patak folyik bele a környező dombokról. A völgy vége után jön a Dean Erdő nevezetű rész, erről olyasmiket érdemes tudni, hogy a gyűrűkura tündéres erdőit erről mintázták, szóval ja, eléggé klassz környék.

Tintern az első falu a völgyben. Leginkább az apátsági romokról híres, azt jöttünk el megnézni. A ciszterci apátság a 12. században épült a völgyben, igazi zárt kolostor volt. Építgették szépítgtték az apátságot, meg mellette a templomot is egészen a 16. századig amikoris  Nyolcadik Henrik összerúgta a port Rómával. A szerzetesek jobbnak látták felkötni az utilaput, a helyiek meg leszedték a tetőt, betörték az ablakokat, majd hagyták az egészet az enyészetre. Most ez van.

 

Tökre sajnálom hogy nem sikerült olyan képet csinálnom amin látszik az egész, de ha érdeklődtök akkor nézzétek meg a guglin, gyakorlatilag háromdimenziós képet tudnak mutatni a helyről, itt:

Gyakorlatilag körbe lehet járni, mondjuk bika internet kell hozzá

Amit nagyon sajnáltam hogy maga a rendház tényleg földig van rombolva, ami iszonyú érdekes volt, hogy volt neki saját csatornarendszere amik most szuperül látszanak. A nagyobb folyosók ráccsal vannak lezárva, egy kisgyerek simán elveszhet a romok alatt.

 Élőlények az apátságnál:

Itt arra várok, hogy visszajöjjön az a két régi katonai repülő, ami borzasztó alacsonyan és lassan szállt el a fejünk felett, klassz volt, na.

Maga a falu, az varázslatos volt.
Ezt a házat szeretném megvenni.

Szóval a falu egészen pici, egy sor házzal a tekergő folyó mellett, a többi ház elszórva az erdőben. Az egy darab buszmegálló mellett volt a vizimalom, és annak a nagy udvara, itt volt a kikötő régesrégen, meg egy kis fogadó is ahol erős hosszúkávét ittunk, mert nem volt eszpresszó, meg meleg velszi édesvajas pogit ettünk.
Bementünk egy kis műhelybe, ha voltatok valaha a dunaföldvári vár fazekasműhelyében, na ez olyan lehetett, az egész tele volt tündéres manós sárkányos giccsel, ami ott hátborzongatóan hiteles és helyénvaló volt, lehetett vásárolni rengeteg díszt a ZöldEmber képével meg Nyúlistennős amuletteket, egy néni gyártogatta ezeket, megmutatta hogy most épp egy esküvőre készít agyag plakettet  de a mintáról ami van le kell vágnia a fejeket, hogy az ifjú párét rárakhassa.
Gondolom nem kell mondanom hogy vettünk egy kis képet, jobb félni mint megijedni alapon.
Láttunk kő kutyákat, az egyiket kalóz szemfedővel, a másiknak pedig a barna szeme fölé mint szemöldökszőrök nőtt a moha.

A faluban van még egy eszméletlen durva könyv antikvárium is, teljesen elámultunk bent. Nagyon sajnáltam, hogy ezek a könyvek nem nekem nosztalgia, de így is teljesen elvarázsolódtunk, kicsit féltünk hogy közben eltelt három év amíg bent voltunk.

Vissza fogunk még jönni.




Ez itt már a hazafele úton egy másik könyvesbolt bejárata-cégtáblája:

Ezt a képet pedig Velszből fényképeztük, de a képen a nem látható folyó túloldala már Anglia.
A festmény és és a barlang lakója a dagály alkalmával került oda.
Ha tudtok zummoljatok bele. Megéri megígérem.

pótlás

Egy-két képpel el vagyok maradva.

Ez például lime-os robbanócukros fehércsokis négercsók akart lenni, de a Táfelspiccen szar volt a recept,és ez lett belőle.  (de tényleg iszonyú szarok ott a remek kaják meg ötletek receptleírásai, de most inkább nem is mérgelődök ez ügybn, fészbukon már megtettem.) Ez után rögtön csináltam egy mokkásat is, azt már a hibákból tanulva, az faint lett.

Az íze ennek is okés lett amúgy bezabáltam ujjal a fóliáról.

Aztán ezt ma csináltam, remek angol szójáték eléggé büszke vagyok rá:

Aztán itt vannak ezek, az Iveta barátnőm iszonyú cuki kisfia, akibe szerelmes vagyok de tényleg.
(mondjuk el kell mondani az anyukájáról, hogy egyetlen egyszer nem sokkolt azzal a kérdés-sorozattal hogy ugyemilyenszépugyemilyenszép,  egyszer nem láttam még a kakiját se, pedig épp elmúlt egy éves és azért gyakran találkozunk, soha nem adta a kezembe csak azért hogy utána tudálékosan vigyoroghasson azon hogy mekkora balfasz vagyok a babákkal. Szóval hát így barátok is maradtunk, meg a gyerekét is imádom, így megy ez. Sőt, asszem amióta ezzel a kissráccal haverok vagyunk az összes többi kisgyereket is sokkal jobban tűröm.)

Itt éppen zongorázni tanítom, mert nem lehet elég korán kezdeni.(amúgy eszméletlenül emlékeztet az apukámra valamiért, főleg ha lenne szakálla)

Hát lehet egy kisfiú ennél csehebb?

filc

Ilyen amikor három évtizedes sebek gyógyulnak be.

Én kábé hat év körül voltam, a hugom négy. Papír-írószerbe mentünk, iskolakezdés előtt.  (a papír írószer bolt máig az egyik legveszélyesebb a pénztárcámra, akkor is nagy szám volt.)
 Elég szegények voltunk, úgyhogy az igazán menő dolgokra sose volt pénze a szüleimnek, szóval a hugom se kaphatta meg az iszonyú szuper minimum 24es, de inkább 36os filctollkészletet.
 Nem tudom mennyire volt tisztában azzal mit csinált, de valamennyi fogalma lehetett arról hogy ez azért nem okés, mindenesetre a filctollkészletet a kis teste köré csavarta a póló alatt.
Én az anyukámtól a pénztártól való távozás pillanatában kérdeztem meg jó hangosan, hogy a tesóm pólója alatt rejtőző filctollat is kifizeti-e.
(mennyire éghetett szegeny anyukám)
Szóval a filctollkészlet az maradt a boltban, amit a tesóm soha nem tudott nekem megbocsájtani.
Én nem is emlékszem rendesen az esetre, halvány emlékeim vannak a boltról talán, de ő állítja, hogy ez kristálytiszta emlék neki, és máig felemlegeti.

Valamelyik nap papír írószerben jártam, vettem egy nagy csomag filctollat, posta.

Ma kaptam üzit, hogy fel vagyok oldozva az én nagy bűnöm alól.

Az elmúlt héten három nap is nagyon durva köd volt Brisztolban. Konkrétan tej,  kifejezetten félelmetes volt. Az első nap még feltisztult napközbenre, a második meg a harmadik nap egész nap.

Nagyon szeretem ezt az időt, mindhárom nap korábban keltem hogy kimenjek  a kikötőbe kicsit  kattintgatni. Az első nap még nem volt olyan klassz, de legaább visszavittem a trollt a híd alá és kaptam  egy ingyen kávét.
A második nap az különösképpen szuper volt, a harmadik pedig nagyon vicces, ahogy az egész kikötő rajzott a hivatásos fotósoktól, ott lógott mindenk a nyakában három havi fizum, irígyeltem is őket, nagyon. Azt,  meg hogy van idejük kint maradni végképp.

Mindegy itt van  ömlesztve egy pár kép amit csináltam, remélem örültök.

Ezt a képet nagyon szeretem, egy csomószor próbáltam már az árbóczatról meg a lámpásról fotót csinálni, de nem jó mert a másik oldalon építkeznek és mindig bezavarnak a piros daruk.
Hát most nem. Örültem.

Ezzel mg azt bizonyítom, van művészi vénám.

Ez az egyik kedvenc helyem, Emilivel a barátnőmmel mindg idjárunk.

Ezért az utóbbi képért pedig Magyarországon tegnaptól akkor is beperelhető lennék ha nem raktam volna ide ki, Magyarországon tegnaptól kábé büntetik az utcán fotózást. Aki nem hiszi járjon utána, ez az én blogom én így adom elő.

ebédszünet

Itt töltöm a  csütörtöki ebédszüneteimet.

Ma ezzel:


Kicsit sírtam is annyira gyönyörű volt.
Szerencsés lány vagyok, na.


Ezt a virágot meg annak akinek ma van a szülinapja

kalendár

Keresztény családból származom ugyebár, az anyukám különösképpen elkötelezett, szóval a szüleim házában minden helyiségben igeverses szépképes naptárak vannak, más-más missziótól, méretben, meg nyelven is.
Vagyis így volt, pár évvel ezelőttig, amíg az apukám nem kapott munkát a helyi legmenőbb cégnél - tökre európai módon bánnak az alkalmazottakkal, szóval nem csoda hogy a környéken az az álommunkahely- na azóta a falakon az igeverses naptárakkal folyamatos versenyben vannak a céges repikalendáriumok.

Az anyukám civilizáltan térítget, az apukám pedig elég sokat beszél a munkahelyéről, az egyik egy kicsit lángolóbb szeretettel mint a másik, ezt rátok bízom eldönteni,

wm mindkettőjüket nagyon szereti, a fentiek meg mindig megmosolyogtatják, szóval hát így csinált nekik egy kompromisszumos falinaptárat:
(apu munkahelye ilyen mezőgazdasági gépeket gyárt meg forgalmaz)

Én már az ötlet hallatán hauzva röhögtem. Amitől viszont végképp elönti a szívemet a szerelem a fiúm iránt, hogy mivel ő így sztálinváros mellől, totál ateista családból származik, szóval nincsen semmi bibliai ismerete, és mégis odafigyelt hogy csupa földművelős igevers legyen a képeken, hát mennyire klassz csávóm van már!

Amúgy nekem ez a kedvenc képem:

mondjuk van egy zeneszám, dal akármilyen, nagyon szereted.

mondjuk van benne öt (tíz) különböző hangszer, szólam.

az egymáshoz való viszonyuk, a harmónia az csak simán meg van értve, nincsen kérdés vagy kétség, ez a tudás alapozza meg a rendszert amiben a műsor halad

a szólamok mint valami szalagok vagy húrok együtt haladnak egy csőben.
mindegyiket egyenként, egymástól teljesen elkülöníthetően tisztán hallod, mindegyikről külön külön lehet gondolkodni, és látni lehet azt is ahogy egymás körül tekeregnek, furcsa mintájú kötelet fonnak.
a szalagok elég gyorsan haladnak, kábé mint egy  hullámvasút, csak biztonságos, a dallam története rajzolja az útvonalat, hogy fel-le, jobbra-balra.
a darab valódi tempója az a cső falát nézve érződik csak, az pont annyira van távol a száguldó húroktól hogy valós idejűnek látszódjon.
a cső fala belülről pulzál hullámzik, puhán villog és folyamatosan változik. a színe a mintája tüzijátékok, meg a vízről visszaverődő fény, selyem, lombkorona hangyafoci- ezt annyira nem lehet tudatosan megváltoztatni, ez kábé a tudatallatti állandó kertmozija

amikor a műsor nagyjából kontroll alatt van, akkor a simán fel lehet ülni egy-egy húrra ahogy ezek közösen száguldanak.
mindnek külön színe, felülete van, mind nagyon szerves, és teljes tudattal lehet érezni az adott szólamnak minden attributumát.
ilyenkor tudatosan át lehet lépni egyikről a másikra.
könnyű elveszíteni az egyensúlyt, főleg amikor keresztezések fonások vannak, de egy jóféle kör alkalmával ez annyira nem probléma, legfeljebb a húrok tolnak maguk előtt, izgalmasabb is úgy.

az ilyen hullámvasutakon el lehet lenni azért órákat is,
de rég voltam vidámparkban,
manapság nincsenek is már vidámparkok.

igavonó

Csak gyors mesélek a melóról.

Egészen idáig nagyon nehéz volt, két hónapon keresztül nem értettem semmit. Ez nekem nagyon nehéz, én okos vagyok, nekem tudom kell. Utálok segítségért kuncsorogni, itt meg az egész rendszer azon alapul, hogy ha nem tudod kérj segítséget, rendes betanítás nincs, majd belerázódsz amíg csinálod.

Aztán múlt héten egyszer csak kattant valami, és a rengeteg, rengeteg darabka hirtelen összeállt. Még mindig nagyon sok mindent nem tudok, de végre képs vagyok értelmes kérdéseket formálni, és tudom hogy a választ melyik fiókba tegyem.

Cserebe, hirtelen iszonyú mennyiségű valódi munka szakadt rám, szóval nincs is időm élvezni helyzetet, folyamatosan próbálom utolérni magam.
 Szerencsére a kollegák továbbra is jó fejek, és a kilátás az íróasztalomról továbbra is valószínűleg a brisztoli felső 1o%ban van.

 
Ami viszont eléggé zavar, az a személyes céllal számítógép előtt töltött idő drasztikus csökkenése, reggel nincs időm, munka közben nincs időm, buszon inkább olvasnom kellene, estére meg le vagyok rohadva, a hírek, egy-két macskás videó oszt ennyi, de kellene főzni meg táncolni, meg cimborázni, meg egyáltalán.

Szuper lenne annyit keresni, hogy mindketten részmunkaidőben dolgozhassunk.