Ha valaha is kíváncsi lettél volna hogy telnek nálunk az esték.

tökfej

Szoval az ugy volt, hogy a Luca mondta, hogy majd figyeljek vasárnap, amikor kész lesz a töke, én pedig incselkedtem kicsit, hogy mi ez ha nem kihívás. Aztán vasárnap reggel az fogadott a fészbukon, hogy wmet is meg engem is bejelölt A Halálcsillagon amit előző nap faragott.

 Szuper lett mondanom se kell, levert a hideg víz, pedig faragni se akartam, tök se volt otthon. wm elkísért a kisboltba, ott se volt tök, meg ötletem se nagyon volt, vagy a Luca feje, vagy wm javaslatára Pinhead a Hellraiserből. A vesztesek nyugalmával elbringáztam a nagyteszkóba, gyönyörű volt az idő a borda meg megvárt a sütőben. Vettem tehát tököt, meg sajtot ha már ott voltam, meg fogpiszkálót ha az utóbbi mellett döntenék.

Pinheadról lemondtam hamar egy-két képet látván, de Lucára már megvolt a tervem, csak le kell fekete-fehéríteni egy fotóját, és azt belevésni a tök felszínére, könnyű.

 Csak mondjuk rajzolni nem tudok, a nyomtató meg beszart, szóval mondani sokkal könnyebb. Végül mérgemben nekiestem késsel, és szar volt és szar volt,(ez és eldöntöttem, hogy egy nagy halom tökbelsőség lesz a napi fotó, de aztán belevilágítottam az éjjeli lámpával, és rájöttem hogy lesz ebből még matt. szóval faragtam bőszen tovább, a lámpát ki se vettem a tökből, végül a vonalak éleit egy smirglis fúrófejjel elkentem és voálá,

Jó nyilván az eredeti kép sokkal sokkal gyönyörűbb:

Meg az sem mindegy, hogy milyen szögből fotózom:
mert innen a fogak már eléggé elhalovinesednek

de első próbálkozásnak azért eléggé faintos.



Érdekességképpen pedig megmutatom szembefényben, így azért érthetőbb miért mondtam hogy nem olyan nehéz, főleg annak aki rajzolni is tud:

(mondjuk innen nézve egy fekete bajusszal Hitelrnek is elmenne)

Hát így.

Gyönyörű az ősz. Nem is emlékszem ennyire szép őszre. Kicsit leégett az arcom, pedig nem fáztam ennyit, már nagyon régen. Klasszat sétáltunk wmmel. Viszont a 1o3 képből, nem sok jó sikerült, szóval megint nem tudtam magam két hétre előre bebiztosítani.
 

életem szerelme napjaim boldogsága vércukorszintem helybentatrója cicamicalove

Heh. Mikor ezeket a képeket lőttem, akkor már tudtam hogy mi lesz a koncept, mennyire szuperül fog kinézni, és majd idedobom lazán, hogy level kettő vagyok...

Ehelyett két napon keresztül szenvedtem, mert a gépen már nem úgy néztek ki mint ahogy a kamera kijelzőjén, és megintcsak sorolhatnám a hibákat, és sehogyanse sikerült rendesen megcsinálni , szóval itt van mindhárom verzióm. Egyik se olyan amit akartam.

sebaj, tanulok az kell, de most már szeretnék egy képemre nagyon büszke lenni.

Pókhálók. Elmondhatatlanul sok nagy gyönyörű pókhálók. Pókháló lakótelepek, öt nyolc hatalmas szabályos pókháló egy egy bokron. Abszolute elvarázsolnak. Semleges érzelmeket táplálok a kövér keresztespókokkal a hálók közepén, nem örülnék ha ők, vagy bármely rokonságuk rajtam mászkálna, de nagyon szívesen nézegetem őket. Ahogy a hálóikat szövik, szabályos kis mozdulataikkal körbekörbe, kívülről befele. Néha nem figyelnek a szálfeszességre, akkor az a cella kissé kótyagos lesz. Pókhálót fotózni rettentően nehéz. Nem elég a szuper pókháló, a megfelelő fények, a tökéletes háttér, a gondosan kiválasztott szög, ha egy centi is hiányzik, akkor lőttek az egésznek. És majdnem mindig hiányzik az a centi.

Itt van pár példa, de nem mesélem el miéert nem okésak a képek, mert még így is elég okésak.

nem tudom hogy  mutattam e már, az egyik kedvenc játékom, próbáljátok ki.(csak szólok, én denevért is fogtam):


http://www.kongregate.com/games/DigYourOwnGrave/arachnophilia?acomplete=ara


amúgy meg nem a politikai eseményekre reflektálva (bár azokat örömmel nyugtázom) de mégis politikai jellegű kommentem az őshazáról

Magyarországon nem azért kell ügyeskedni, sunyizni meg lopnicsalnihazudni, mert az ilyen szar hely, és nem lehet másként: Magyarország pont az ügyeskedéstől, a sunyizástól lopáscsaláshazugságtól szar hely és nem lehet másként. A változás az egyénekben kezdődik, és igaza volt a régi nagynak, minden nemzetnek olyan vezetője van amilyet megérdemel.

Fáradt vagyok, nagyon fáradt.
Ma az unalomba fáradtam bele.

Annyira fáradt vagyok, hogy ezt a kapitális hibát sikerült elkövetnem. Munkahelyi bizalmasommal várunk a buszra, ahogy nő a tömeg, sűrűsödnek az emberek, egy fiatalabb lányka hozzánk egész közel áll meg.  Hozzászokva ahhoz, hogy wmhez úgy tudok beszélni, hogy körülöttünk nem érti senki,  a kolleganőmhöz fordulok, és tiszta angolsággal, a magam szokásos hangerejével kifejtem, hogy "nézzed azt a nőcit, 18 évesen volt ilyen cipőm, mondjuk kurvajól áll neki azzal a harisnyával, tetszik." A kolleganőm is, és a lány is abszolute megrökönyödve nézett rám, elsőre nem is értettem miért. Aztán amikor leesett. Még a körülöttünk állók is nevettek.

(amúgy fekete csillogó lakkbőr  doktor mártensz volt, nagyon sűrű szövésű csipkeharisnyával, de abszolut nem ilyen gótos, hanem sokkal inkább nagyon elegáns és visszafogott hatást keltett. kedvet is kaptam egy olyan mártensz félcipőhöz megint)

Sokat gondolkodom azon, hogy mi legyen a jövő évi fogadalmam. Ez a napi egy kép cucc annyira klassz ötlet volt, rengeteget tanultam, nagyképűség nélkül érzem azt, hogy szintet léptem. Nem vagyok az, és nem is akarok fotós lenni, de úgy gondolom ezután az egy év után bátran foghatok kamerát a kezembe, nem kell szégyenkeznem az eredmény miatt.

Mindenesetre, erősen kacérkodok a nyelvtanulás gondolatával. Úgy érzem az angolom is olyan mint a fényképészeti tudományom. Icipicit jobb mint a világátlagé, talán itt lenne az ideje egy új nyelvnek.

Ja, és a kép kapcsán pedig: wmlove

gasztronauta

Itt a tél, minden dietta és diettázó bekaphatja. Enni kell, enni jó, kajáról beszélni, kajaképeket mutogatni kell és jó.

 A Marokkói. Havonta egyszer megpróbálunk itt enni, kis koszlott kifőzde a városi varázspiac közepén. Van egy kis szőnyeges falikárpitos belső rész, (enni nem szeretek annyira ott bent, de asszem pajtásokkal pipázgatásra pöpec lenne) kint meg pár asztal, puffokkal székekkel. Apró gőzös konyha, meg öt hat sötét bőrű, villogó szemű marokkói. Mindig vidámak, mindig kedélyesek, szeretném azt hinni, hoyg a szőke hajam meg nagy testem miatt velem egy picit jobban is a kelleténél. (Ahh a török kebabosok, meg az ő másfélszeres adagjaik nekem... tudósok bizonyították, hogy az egyetlen népcsoport aminek a férfitagjai még mindig a klasszikus formákért esedeznek azok a törökök, meg marokkóiak, az összes még nem elszakadt agyú, nem agresszív arabus) Mindegy.
    A Marokkói a kedvenc "éttermünk", nagyon olcsón annyira, de annyira finom ebédet lehet enni itt, hogy csak na. Ha jöttök látogatóba hozzánk, és ez kimaradt volna eddig, akkkor szóljatok rám, örömmel elviszünk.

 A marokkói konyha amúgy nagyon barátságos, szívet melengető. Édes és illatos, fahéjas gyümölcsös szutymákban vannak a húsok is (meg gyömbér, ánizs, sáfrány ezeket tudtam felismerni, plusz a koriandert, aminek egyedül itt tudom megbocsájtani a létezését), itt ismerkedtünk mag a kuszkusszal is, ami tökéletes kísérő, sőt a megfelelő zöldségekkel főételnek is nagyon klassz). Valamiért wm is fenttartások nélkül barátkozott meg vele, sose kérdi mi van benne, miből készült, és számára abszolute a sötét oldalon álló zöldségeket is vidáman befogad. Tegnap ezt ettük:

Wm előtt csirekragu, répával meg czukkinivel, csicseriborsóval meg bablencsével,, én általában a fetás salátára megyek, de közeledik a tél, lassan el kell kezdenem a hideg miatt egy plusz réteget magamra raknom, szóval báránykásat kértem. A két lila pötty a tetejükön aszaltszilva, amit szerencsémre wm nem eszik meg, így nekem kettő jut.
 

Mentateát isznak étkezések mellé, sok, sok cukorral. A kannák is fontosak, a csövük miatt pontosan lehet nagyon magasról is önteni, hogy legyen egy kis hab a tea tetején, így kell, ez nem malackodás meg az étellel játszadozás kislányom. Reménykedtem hogy a zöld pohárkáikat hozzák ki, de ma csak a piros jutott, pedig szupi lett volna a képen.

bárányvelő nyamibami. beee, beeee, beeeee.

Most pedig megyek, és csinálok egy jó hamburgert vasárnapi ebédnek.

Hosszú perceket vártam arra, hogy a madár felröppenje, és ez egy igazán szuper kép legyen. Nem röppent el. Leereszettem a kamerát, abban a pillanatban, azonnal máshol akadt dolga. ehh.

Ma nem mentem dolgozni. helyette  egész nap az ágyban döglöttem, és.

De azt el kell mesélnem, hogy minap azt álmodtam, hogy valaki csinált nekem egy csúnyácska tetoválást. Szomorúan bandukoltam, és betévetdtem Völgyzugolyba, ahol megkérdezték mi bánt. Elmeséltem a bánatomat, és akkor Gandalf azt mondta egyet se féljek, és az alsókaromra tetoválta a Gyűrűk Ura titkos fejezetét: Nagyon menő tetoválás volt, mert örvénylett, meg mozgott, meg minden, tényleg a világ legklasszabb tetkója lett.

Képzeljétek nem hánytam kábé tíz éve, és ma igen. nem mondom hogy szipcsiszupcsi, de kevésbé szörnyű  mint emlékeztem. Szarul vagyok. .

Amúgy mivel ez egy különleges esemény, elmesélem, hogy narancshéjdarabkákat hánytam, szegfűszeggel. Előbbi a délelőtti tea maradéka volt a bögrémben, utóbbit folyamatosan rágcsálom hogy fini legyen a lehelletem. Szerencsére a krumplistészta, ami szerintem a bűnős volt, lent maradt.
Biztos hogy nagyon rossz lehet krumplistésztát hányni.

Nagyon, nagyon rossz volt a bicajút haza, iszonyú rosszul voltam, mivel nem tudom milyen hányni, hogy működik az egész, nagyon féltem hogy ott az út szélén fogom összeokádni magam. Amitől még sokkal jobban féltem, hogy a szerszámbolt előtti lámpáknál kapok pirosat és ott fogom kidobni a taccsot a reggeli kis flörtjeim hű partnerének az orra előtt, (ezen félelmemet wm nagyon, nagyon kiröhögte)

Megvolt az első napom az új pozícióban, tipsi tapsi. Akik előttem csinálták a feladatot vagy hülyék voltak, vagy érzékük nem volt ehhez, szóval egyelőre úgy néz ki, hogy a megmentő leszek. Plusz az enyém lesz a cucc egyedül, szóval felelősség bizonyítás, fontosság satöbbi, de pluszban én fogom a saját időmet beosztani ráadásul, ez amolyan lengő pozíció, nincsenek  konkrét elvárások, csak nagy bizalom. Meg rengeteg tanulnivaló pluszban, amit -micsoda luxus-, munkaidőben kell teljesítenem.  Szóval eléggé jó a hangulatom ettől.

(mindenki megkerdi, de nem, nem járt fizetésemeléssel. abszolut örömmel végzek eksztra munkát a kihívásért, meg az elismerésért, presztizsért, meg a tanulási lehetőségért. asszimiláció rulez)

És, a legfontosabb a végére, megint az ablak mellett ülhetek. jippijáé.

Szupi kis készlet ez, hiányznak a Füliék. A tea meg nem is tea csak fűszeres mézes forrázott narancs. Nyamibami

Az idei termés. ennyi. ehh.

gasztró

A mai bejegyzést sajtosbrokkolinak ajnánlom. Őt meg nektek. Szerintem ma nem találtok az övénél klasszabb kajablogot magyarul. Normális, egyszerű, elérhető receptek, amik mégis elég varázslatosak ahhoz hogy különlegessé tegyenek egy átlag szerdát, de akár egy vasárnapot is. Nem drága, és ami a legklasszabb hogy nincs elszállva saját magától, nincsenek se koejjós lelkizések, se eröltetett közönségesség. Csak simán jó. (és élőben is jó fej)
 Ezen a címen éritek el:  http://kajapiazongora.blog.hu/, (meg oldalt az ajánlók közt.)

 Mostanában sokat tököl, mert annak van itt az ideje, ezért is rakom ki ezt a receptet, nem láttam még nála édes tököset. Ezt a receptet meg a zöldségfutár szolgálatom csapta az eszméletlen mennyiségű tök mellé amivel mostanában elhalmoztak, szóval: töktorta.

Gyanús, gyanús, aláírom. Még én is vagy két hétig szemeztem a recepttel mire rávettem magam. De nem kell mást mondanom, mint hogy még wmnek is ízlett. ( tudta hogy kötelező lesz megkóstolnia, egy kis szeletet adtam neki, berakta a szájába, úgy, hogy láttam hogy leszorítja a nyelvét, és próbálja az egészet rágás nélkül egybe lenyelni, az orrlukai kitágultak, levegőt se vett. Rámordultam, torz arccal elkezdte rágni - még mindig megpróbált levegőt se venni- és a végére lehajtott fejjel azt tudta motyogni, hogy nem rossz. Ez magyarul nagyon klasszat jelent, többször is vett belőle. a töktortából.
Amúgy ez kicsit a sárlottka angol másodunokatesója, nem olyan bájos, nem olyan kecses, de hasonlóan szívderítő társaság.

2OO gr liszt
2OO gr cukor
1 púpozott teáskanál sűtőpor (az eredeti receptben volt fél tk szódabikarbóna is, amit utólag úgy gondolom kár volt belerakni)
1 fél teáskanál só
1tk gyömbér
1tk fahéj
(én raktam hozzá egy fél rúd vaníliának a magjait, meg egy nagyon pici szerecsendiót)
ezeket szépen összekevertem,majd adtam hozzá
1deci hideg tejet
1deci forró vizet
fél deci olajat
meg egy nagy tojást már felverve.
kész a tésztaalap, ekkor hozzáadtam
2OO gramm reszelt sárgahúsú tököt,
nem kell alaposan elkeverni, éppcsak beleforgatni,  tepsi. (elvileg muffinformában kellett volna, és a szélek tényleg finomabbak, de nekem olyan nincs.)
kábé fél óra alatt kész.

A tetejére sajtkrém került (nyomózsákom sincs, ez ilyen csúnya süti lett)
ami kábé (ezt nemtom pontosan)
1OO gramm krémsajt (valami sajátmárkás delfiadel utánzat pont pöpec),
5O gramm vaj
4-5 púpos kanál porcukur (kóstolgatni kell közben, jó )
egy kis vanília,
 két kanál narancslé (nekem az most kontrő lett, de ott áll az a fél üveg a szekrényben három éve, igazán kell már végre vele valamit csinálni)
ezeket jó habosra kikeverni, mehet a cucc tetejére.

Dísznek kandírozott narancshéj, véletlenül az is pont van a kajapián.

uccu neki egyetek töktortát, tökéletes őszi süti.

 i

imádom ezeket a színeket.

most pedig megyek és iszok ezer darab megfázásos port, mert most pont nem betegedhetek meg, picsábamá

Előreléptettek kicsit, trallalalla,és  úgy jelentette be a dzsémsz ma, hogy mindenkit váratlanul ért úgyhogy még a döbbent arcok élménye is az enyém lehetett trallalalala, megérte keményen dolgozni, és megintcsak keményen dolgozni trallalallala, és végre megint az ablak mellett ülhetek majd.

És volt céges buli is ma trallalalala, és jól éreztem magam trallalala,

(aztán  még a Mamzival is egy csomót csevegtünk, szipcsiszupcsi, most pedig hat perc múlva éjfél, menni kell.)

Csodás ékezetes  billentyűzetkiosztásomat igazán ki kellene használnom, például hosszú ideje akarok arról írni, hogy a szélsőliberálisoktól is feláll a szőr a hátamon,




De cserébe elmesélem, hogy álmomban egy romkocsmában szedtem fel valami csávót (minden bizonnyal szélsőliberális volt a lelkem). Érdekes, mert ehhez a fajtához sohasem volt szerencsém, a magas, gyűrott, fekete hajú, vékony férfiak, szikár, így mondják talán. Olyasmi mint a Mamzi volt játékszere, az baszki ejj de finom falat volt, csak ez az álmomban sokkal ziláltabb volt, meg úgy tűnt többet is kábítószerezett. No mindegy, valami romkocsma volt, mint ahogyan említettem, nagy mély bőr fotelben ülve vártam OrbánViktor beszédét, a hely teli volt, mindkét pólus képviseltette magát.  Emberünk a szemével kért engedéyt hogy leülhessen a karfára, valami vidám elekrtnyosdzsezz szólt a hangszórókból, mindketten dudorásztunk, kicsit, így két szólamban, aztán én elcsesztem és égtem, ő pedig nem akrobatikázott az átkarolással, hanem egyértelműen tette.
(Azért álmomban igazán illene nem belesülnöm egy kétszólamú flörtölős dudrászásba, forfákszék)
No mindegy utána elindult valami wágner-szerű muszika, amit valami öreg zilált hajó magyar rokker vezényelt, a fél terem felállt, dicső királyunk bevonult, én meg a fotelbe süppedve kérdezgettem alkalmi partneremet, hogy ez a himnusz, nem ilyenre emlékszem ilyen a himnusz, de tényleg, nem ez volt...

aztán ennyi, nem  tudok két blogot vezetni, ez a platform meg nem adja meg a lehetőséget hogy legyen jelszavas védelem az intimebb részletekre, de falramászok a kétéretlmű utalgatásoktól, meg prűd szemforgatásoktól is, szóval szik tranzit glória mundi, felébredtem

Nagyon szeretem ezt a képet. A borosztyán még halálán is eléggé szép növény.


Ma egy csomó nagy nyerésem volt az életben, el szerettem volna mesélni, de nem sikerült, mert elcsacsogtam az időt.
Mind munkahelyi persze, de ha minden jól megy akkor kiharcoltam magamnak egy kisebbfajta előrelépést,, viszont ehhez a sarkamra kellett állni nagyon és vitazni alkudozni keményen, és sikerült.

(azert itt hadd jegyezzem meg nagyon csendesen, hogy az apukák karja formásabb a nemapukákénál, a gyerekemelgetés jót tesz a bicepsznek)

A mai események margójára pedig odafirkantom, mennyire gyönyörű is a magyar nyelv; imádom a szólásmondásokat, a közönségeseket meg hajdevégképp.
Ha valaki mond nekem hasonlóan kifejező de kevésbé trágár alternatívát az alábbira, azt megjutalmazom valahogy.

Házhoz megy a lófaszé'.

Gyönyörű.


Amin meg még ma nagyon nevettünk, az egy konzervatívabb és középkorúbb rokon megjegyzése a buzisan viselkedő  buzikrol: "én se játszok rá az asztmámra"

Wm felpakolta a magyar ékezeteket a kedvemért, szóval lehet hogy nemsokára lesz majd rendes bejegyzésem is. Nagyon, nagyon zavart hogy ékezetek nélkül kellett blogolnom.

Addig is. Ma is sok hülyével talalkoztam.

Az első csoport a tüsszogok jobbra-balra fajta, sajnos ez helyi viselkedésforma, kinyomtattam tehát a az orvosi szolgalat orszagos "miateendőhataknyosvagy" című információs anyagot, és kiplakátoltam vele az irodát.
De az is érdekes, hogy itt nem veszel tizes csomag pézsét a kasszánál, mert nincs. Ezeket egyszeruen nem nevelik az orrfújásra. Kiborító.

A második cucc amire bunkón tudtam volna beszólni, és nem tettem, az a kisvárosi művelődésszervező, aki a feszbukon osztja az észt, de úgy, hogy azt hiszi karcolatokat ír. És ezt nem csak onnan tudom, hogy minden mondatot  három ponttal fejez be, hanem posztolja hogy "kedve lenne egy szősszenetet írnia... de nincs ihlete..."

A harmadikat szintén nem értettem. Hogyaszondja, majd ha felépül a kandallója, akkor ilyet rak bele, és egy ilyen elektromos műlángos  ketyerét mutat. Ami nem is néz ki rosszul, de akkor mindek a kandalló? - neki sem szóltam be.

Ilyen kedves lány vagyok.

a zerdoben jarni jo, horarija hoolla ho

azt mondjak ne igyal az allatok labnyomaban visszamaradt vizbol.

veszkijarat egy hosszu langyos oszre.

Ma sem fenykepeztem, szoval a kulso drajvon levo fotok kozul valogattam, ezt sikerult talalnom.

A kedvenc ruham volt ez, maig emlekszem a kis vitorlashajokra rajta de mivel unneplos volt, nem sokat hordhattam, gyorsan ki is nottem belole.
Ha egyszer lesz gyerekem, akkor a kedvenc ruhait akkor huzhatja fel amikor akarja.


A kishugom pedig.. akkor meg ketten voltunk, de nem emlekszem semmire, csak a lukra a falban mellettunk, amibe bekoltoztek a fecskek. Nagyon szeretnem ha  megtalalna a boldogsagot.

 

dzsokerkanaszta szerelmetes unokahug meg szerelmetes cica, de "elvoltam" az este a faluba, szoval ma sincs igazi kep.

Dzsolli Cica Dzsoker, ma majdnem elfelejtettem a kepet.

NNa, az elozo novenyrol megtudtuk hogy klematisz, (hö) ez meg cickafarok ugye? Mindegy, akarmi is, klassza lenne a viragoskertet tovabb noveszteni a labamon.

van egy kep amivel nagyon kuzdok, egy kis repter mellett bringazok el nap mint nap, es nagyon szeretnek egy landolo repcsit pont alulrol lekapni. nem sikerult, van helyette ez, a repter keritesere felkuszva.