2014. június 30., hétfő

nyamicuki

hetek óta tartogatom, de tegnap reggel végre idő is meg fény is volt elég, hogy ezt megmutathassam:

2014. június 27., péntek

mamma mia

Ha egy dolgot kellene megemlítenem a mostanában jubiláló párkapcsolatunkból, ami örök -bár egyre enyhülő- vitaforrás, akkor az a kaja lenne. Egy gasztronómiai analfabétából sikerült úgy-ahogy átlagembert faragni. A kezdeti vérremenő, besérülős csatáknak már csak az emléke van meg, de azért még mindig egymásnak feszülünk egy finomfőzeléknél vagy párolt lilakáposztánál.

A minap egy, Indiába hazaköltöző ismerősünket búcsúztattuk, az asztalnál ült három indiai, három angol, egy német-olasz, és egy olasz-orosz pár, meg mi, azért volt egy pár akcentus, na.

Eszegélés, iszogatás dumálgatás, szokásos.

Egyszer csak wm odafordul hozzám, és csillogó szemekkel kicsit így kuncogva azt találja mondani.
"te én úgy imádom az olasz nőket, nézd milyen aranyos, hogy leszidta a csávót hogy nem ette meg azt a falatot"


Nem is esett le azonnal, de másnap amikor a buszon eszembe jutott kicsit fennakadt a szemem, na.

 Holnap a neki szánt káromkodás gasztronómiai megfelelője, rakott karalábé lesz az ebéd, asszem.