2011. július 31., vasárnap

vicskraft





A jó kislányok hercegnők akartak lenni, a rosszak meg rocksztárok. Így lett belőlük jegyző, meg műkörmös.

akik beleszartak, azokból nem lett semmi.
esetleg boszorkányok.
itt a konyhájuk.


az úgy kezdődik, hogy készíts rózsaolajat.


ehhez kell egy kis üveg mandulaolaj , meg egy csomó illatos, kezeletlen rózsaszirom.




egy tiszta befőttesüvegbe tömködd bele a rózsaszirmokat, majd öntsd fel az olajjal. kicsit rázd össze, hogy minden szirom olajos legyen, és a bubik felszálljanak, zárd le, majd hagyd állni. fényes, napos, meleg helyen lehetőleg.


ha igazán fini illatú olajat szeretnél, akkor mondjuk ötnaponta cseréld az olajban a szirmokat, amíg a türelmed engedi, de ehhez a recepthez egyébként az is jó, ha két hétig áztatod, oszt csókolom.
ha a cserélgetős mutatvány mellett döntesz, mert annyi rózsád van mint a gaz, akkor te azok közé a szerencsések közé tartozol, akik hosszan kínlódhatnak, minden egyes rózsaszirom kicsavarásával, a konyha, a fényképezőgép, a klaviatúra, minden csillog és bűzlik,  fáj a szíved a pazarlástól, szóval még a sarkadat is rózsaolajjal kenegeted,
és minden alkalommal
van egy ilyesmi mellékterméked:


ezt később bele lehet dobni egy kád fürdővízbe,igazán finom érzés, meg kell hogy mondjam.


mikor úgy döntöttél, hogy elég illatos az olajad, (és eléggé teli van a hócipőd a sziromcsere művelettel) akkor kezdődhet az érdemi rész. ilyesmik kellenek hozzá:
az olajat utoljára leszűrni, utoljára kinyomkodni, végrevégre


majd gőz fölött elkezdeni melegíteni. a forró vízbe az olaj alatt érdemes dobni egy fej rózsát, illatos a konyha, és jól néz ki a fotón


ha pedig már itt tartunk, így kezdődik a rúzsavíz, meg a rózsaszörp receptje, hogy forró vízbe rózsaszirmok, de ez itt most nem az a sztori.

fontos hozzávalók:








szóval adj a cucchoz egy kis olivaolajat, az jót tesz a mennyiségnek. aztán csak pár csepp teafaolajat. az varázsszer a bőrnek, jót tesz a pattanásoknak meg sebeknek, meg mindennek. ezzel óvatosan kell bánni, mert ha túl sok van benne, akkor lemarhatja az arcodat.



aztán jöhet bele egy-két kanál méz, közben folyamatosan melegítsd


itt jön egy nagyon fontos rész. jusson eszedbe, hogy a glicerin szintén nagyon, nagyon jót tesz a bőrnek, és löttyints bele ebből is, bár a receptben erről nem írtak. szerencsére a glicerin minden rendes háztatrásban megtalálható. már ha a "rendes háztartás" meghatározásába beletartozik, hogy "egy olyan hely, ahol kísérleteznek óriásszappanbuborék készítéssel".

aztán a következő az némi méhviasz

ezután lehet próbálkozni azzal, hogy művészi kavarásfotót készítsünk


íme:
 


mikor az összetevők szépen összeolvadtak, jöhet az utolsó, egy kövér aloe leveléből a takony:


itt azért érdemes odafigyelni, hogy az aloe zselét alaposan szétnyomkodjuk, a későbbi simább hatás érdekében.
kész is vagyunk, a cuccot alaposan kifőzött mini lekvárosüvegekbe lehet tölteni.


a krém szépen lassam megszilárdul. ahogy a rétegek előtűnnek, hesegesd el a kétséget, miszerint "lehet hogy a glicerin okkal nem szerepelt a receptben", a majdnem teljesen szilárd cuccot rázd alaposan össze, és mint ki jól végezte a dolgát, tedd be a hűtőbe.

másnapra már legyél száz százalékig biztos abban, hogy a glicerin nem kellett volna, de teljes nyugalommal építsd fel magadban a tervet

az üvegcséket forró vízben kicsit főzve a szutymákot felolvasztom



ekkor látszik csak igazán, hogy igen, valóban a glicerin nem elegyedik az olajokkal

majd hűtsd vissza őket, a könnyebb szétválasztás érdekében:

hogy ne legyen olyan könnyű a szétválasztási folyamat, természetesen a glicerin alul van, tehát a megszilárdult balzsamot egy maghőmérővel, (vagy kötőtűvel, vagy kis botocskával) át kell lukasztani, és a glicerint leönteni.


ami igazán boszorkányság, hogy még ennél a lépésnél is derűsnek kell maradni, és sztoikus nyugalommal konstatálni, hogy az igényesebb prezentálhatóság érdekében beszerzett  pici műanyag tégelyek a fertőtlenítési folyamatban tökéletesen elvesztették formájukat. magyarul szétfőttek a mocskos rohadékok, és egyéb ízes érzelemnyivánítás.

kuka.
pár nappal késűbb új tégelyek vásárlása, és újabb próbálkozás., újabb  felmelegítés
ezúttal kissé sikeresebb,


itt azért már boldog voltam, jöhet a felcímkézés. pontosabban először a címkegyártás:



aztán a felcímkézés



hahaha


végül a dobozok tetejét dekoráltam, és íme a kész termékfotó, aklüke házi ajakírje:





eléggé büszke vagyok ám. mert könnyű, illatos, selymes a szájon, iszonyú jól néz ki, fél évig eláll.
hogy hívják angolul a génmanipulált rágcsálót?
mjutésün.
love wm

nincsen olyan depi amit egy kis sminkkel meg két aszpirinnel (meg egy kiadós fosással) ne lehetne rendberakni. most a a legnagyobb problémám hogy hol vagyük át a cirkuszjegyet amiért már fizettünk, illetve, ha ez sikerül, akkor hogyan lépem meg a kalózos dresszkódot?
omáj omáj

szoros kapcsolatban élünk a természettel, éjjel vad röfögésre ébredtünk, két hatalmas varacskos sün zabálta a macskatápot, reggel meg arra, hogy egy kifejlett sirály a mi ablakunkon próbál öngyilkos lenni. csak hogy tudjátok, ez hatalmasat szól

2011. július 30., szombat

fűszeres kakaót főztem reggelire, hogy nem cukorral igyuk a kávét, fos kedvem van, hátha attól jó lesz

a stukadepim hónapról hónapra durvább, tegnap majdnem kirúgattam magam. persze nekem volt igazam, de minden szerettem leszid, hogy miért nem tartom a pofámat. hát mert csak. wm leszidott, ezért haragszom rá, és 90%százalékban igaza volt, én pedig a maradék tíz miatt nem érek hozzá egész este. fesztivál van a városban, de én inkább fázom itthon, fáj a fejem, és kiszakad a petefészkem.

kicsinál a gondolat, hogy hétfőn majd meg kell hunyászkodnom annak érdekében hogy megtarthassam a melómat.
elmesélem milyen arc a főnököm, akinek majd igazat kell adnom.
vagyis inkább nem mesélem el, inkább egy történetet csak.
van egy kollegám,eléggé haldoklik a férje. októberig remélik hogy kihúzza. a nő csont és bőr, nem alszik, otthon ápolja a férjet, satöbbi. múlkor összeesett a folyosón, mert neki nem szabad megállnia a munkájában, míg más aki szintén az ő pozíciójában van, de jó kapcsolatban a főnökkel, a karját a tarkóján összekulcsolva heverészik a székében. aznap szeretett volna akorábban hazamenni, a főnök azt mondta neki, majd ha visszajön az ebédszünetéről, elengedi. fer ináf. az ebédszünet fél órás. hát aznap neki sikerült egy órásat tartania, míg a kollega zöld arccal ült az asztala előtt.
másnap a férj bekerült a kórházba, a nő kicsit kiborult, sírdogált. a főnök pedig aggódó arccal ölelgette, hogy majd jobb lesz. mi meg csak néztünk.
ehh
ezt mesélném el neki, hogy mennyire megérdemli az alkesz férjét meg az obszesszív zabáló 250kilós anyját, mert egy féreg, de majd ehelyett bólogatok, hogy igen én elvetettem a sulykot.
mert ezalkalommal előbb kéne munkát találni mielőtt dobbantok.

mondjuk utána végigolvastam a zindekszet, és rájöttem, hogy még mindig jobb itt másodosztályú állampolgárnak lenni, mint magyarországon akárminek is.

de a legjobb lenne soha többé nem menstruálni.

a kakaó mondjuk egy kicsit rendbetett.



(ha valaki azt szeretné kommentálni, hogy a főnöknek mindig igaza van, akkor azt szeretettel megkérem, ne tegye.)

ehh

2011. július 28., csütörtök

ma a wéem kicsit késve jött haza,de azt hittem, a kikötőben csavarog, közeledik a fesztivál, liheg a hajók után.



aztán megjelent egy nagy zacskó szederrel, amit úgy szedett a folyóparton


ti ezt nem érthetitek mit jelent igazából, de nekem évekig meg fogja ez melegíteni a szívem

2011. július 25., hétfő

 magukat és másokat külön mércével mérő embereknek azt kívánom, hogy amikor legfontosabb lesz, akkor úgy viselkedjenek velük, ahogy ők tették másokkal.

bunkókkal vitázni pedig felesleges.

2011. július 23., szombat

későn érők

Ezekkel a képekkel május óta tartozom, meg hát igazából egy csomó mindent meg kellene mutatnom a kertről.

Az érdeklődésem nem szűnt meg, de amikor valami monszter felzabálta a kapromat meg a zőccségzőggyémet, kissé megcsappant a lelkesedésem, ez totálisan nem ér.


 Ő a világ legillatosabb rózsája, és lesz még szerepe a blogban később:






 ez volt a mááásik szülinapi ajándékom, a szargép:

Aztán a futórózsákat is betámadta valami és heroikus küzdelmem ellenére se lettek gyönyörűek.
A kertészkedés nem csak játék és mese


 de aztán csak megérik az az öt szem eper
 később kivittem a kosarakat a szabadba, a maradékot lezabálták a madarak
 és az is eléggé lelombozó, hogy a "futóeper" sose fut.

paradicsom a "szomszédból"
 a szargép sütkérezik a napon, immárom sok mentával körülvéve
 burjánozz kicsi fűszer, burjánozz

 ezek meg az újraéledő hősök, a kapor, és a zőccségzőggye
 kertészkedni jó

2011. július 20., szerda

Szóval a rengeteg sportnak köszönhetően lefogytam olyan kettő lepkefingnyit, juhéj, úgyhogy fel merek húzni jóval többet mutató ruhát is, (szóval lehet a bruttóm valóban kevesebb, de a nettóm ugyanaz, vagy több).

A mai szerelésem bár stílusos volt és mutatós, ravaszul csíkozott, így minden gusztusos (és kevésbé) kis hajlatot meg domborulatot megmutató, és hát szupportívnak jóindulattal sem nevezhető,

Így indultam neki egy teri precsett hangoskönyvnek, egy nagy csöndes teremben, velem szemben egy darab ember ül, senki más. Felálltam mert az adott feladatsor úgy volt kényelmesebb, a fülemben rincewind és eric épp a pokol bugyrait fedezik fel, és akkor jött a katarzis, sziszifusz igazi büntetése, a biztonsági előírások, és felnevettem, majd még jobban és erősebben, és gyerekek, egy teljes testből rázkódó , több percen át tartó könnyes röhögés tört rám.

Azóta többször gondolok arra, hogy ez milyen élmény lehet annak a kollegának, aki eddig még egy percet sem beszélgetett velem, egyáltalán nem is ismer,amúgy kifejezetten barátságtalan arcomat mutattam neki, most csinálja ezt a melót először, és a feje a hasammal pontosan egy vonalban van. A hasam külön életet élt, olyannak éreztem a helyzetet mint amikor lassított felvételen mutatnak lezuható zselatintömböket.
Nehezen szedtem össze magam. Zavarban mondjuk nem voltam, érdekes, lehet az illető bárki, attól a pillanattól kezdve, hogy rájövök; ha ötnél több számot kell csökkenő sorrendbe raknia, és erre az agya ledobja a láncot, nos akkor az én szégyenérzetem megszűnik, ez van.*


olvassatok teri precsettet, nagyon jó

amúgy meg a lezuhanó zselatintömbökről jut eszembe, az aldiban sikerült megvásárolnom a világ legjobb gumiczukrát, a márkája dominion, keressetek rá a polcokon, az aldinak úgyis hasonló az árukészlete mindenhol, felülmúlhatatlanúl gyümölcsös, nem túl kemény, és enyhén zavaros színű, amit a gyümölcstartalomnak tudok be, van áfonyás, ami nagyon jó, meg van mangós-marakujás, ami meg egyszerűen eszméletlen. most le is hajolok az asztal alá, hátha lesett egy.




*a macska előtt is merek meztelenül sétálni

2011. július 12., kedd

hómszikk

az akácillatnál jobb úgyse nagyon van menjünk hát akácerdőbe


mert az akácerdő jó


varázslatos. néha átváltozik valami máserdővé, néha egyenesen búzatáblává


eltévedünk, körülnézünk, magasról, semmi.




itt már jönnek a felhők. később hatalmas vihar kerekedett, de addigra hazaértünk. volt nagy seb is a karomon, belemart valami ébredező lián.


hát ennek is már több mint egy hónapja, ehh a meggyről meg a dinnyéről meg a barackról lemaradtunk.

2011. július 10., vasárnap

régi rotó bejegyzéseket olvasgatok, szívesen dumálgatnék most vele, ha lehet akkor az egészet megszerezve, nem ismerek már senkit akivel szívhatnék, öregszünk, ehh

2011. július 8., péntek

2011. július 5., kedd

recept

ha pedig a titkomra lennétek kíváncsiak, hogy hogyan tartom magam még harminc fölött ilyen kicsattanó formában, (ahogy ezt az előző bejegyzésban is láthattátok)

hát ma este gyorsan csináltam egy kis kacsatöpörtyűt, aztán zsírjában meg megfőztem a máját, belehammogtam kis sóval kenyérrel.  így jó

2011. július 4., hétfő

karnevál

a hétvégi karnevál fiscsi-foscsi volt. rövid, szimpla, unalmas, és ráadásul hülye helyen álltunk, úgyhogy mindig előttünk pihentek. szóval alulméretezett flitteres melltartókból ritmusra kibuggyanó fekete csöcsök helyett álljon itt egy művészi fotósorozat rólam. jobb híján.

a ruhához amúgy ódát is írtam, de sajnos elfelejtettem, egy turiban találtam, odavagyok érte



az első pár kép egy aluljáróban készült,
szomoró képet vágós

hoppábecsurogtam


és a klasszul sikerült. ezt a képet szeretem nagyon.

wmmel fotózkodni amúgy nehéz. hátizé nem vagyok az a pózolgatós, nem tudok csücsöríteni, meg kinyomni, behúzni. hosszan meg végképp. szól, hogy csináljam, csinálom, és nem lövi el, hanem szuttyog még fél percig, a kacsaszájam leplöttyed, a levegőt benttartani nem tudom, a medencecsontom kitekeredik, begörcsöl, és akkor fényképez mikor már feladom az egészet.
 és utána elmondja hogy kéne, de szerintem meg úgy, hogy fényképez huszat, és abból majd jó lesz egy, nem pedig úgy, hogy izomgörcsöt kapok mire.

na ezért nincs sok kép rólam

aztán hazabringáztunk, ezer éve akarok már "aklüke magassarkúban a bringáján" képeket, de sajni, az én bicajom kórházban van, a kölcsönbringával meg nem fotózkodok. ennyi,

szerencsére a választott utunk mindenféle gyárépület előtt vezet el, szóvalmég több képet csodálhattok meg. rólam.

például ezen rögtön duplázva, wm játszik.

ide nehéz volt felmászni, mert a falon hemzsegtek a hangyák, én pedig nagyon félek tőlük.
ráadásul ezek különösen agresszívnek tűntek


a családtagjaim szerint a hátulról fotózás nem előnyös. de akkor hogy mutassam meg a cipellőmet, he?

modjuk így, okés:


sokat gondolkodtam azon, hogy fotosoppoljunk e szőrikét a hónaljamhoz, szerintem nagyon odakívánkozik

legközelebb majd arról mesélek milyen wmmel képet szerkeszteni.

-elég. mondom elég.
-...
-elég.
-na tetszik?
-nem, túl sok.
-akkor miért nem szóltál?

ez pedig a ráadás, wm által kommentálva:
kedvesen nevetve lesed fekete emberek fesztelen menetet


köszönjük wmnek a kemény munkáját, csókjaink