2011. március 31., csütörtök

touch wood

okés gyerekek.
bejelenthetném érdekesebben is, de akkor lelőném a poént.
tessék megnézni



akkor most ünnepélyesen elmondhatom, hogy először, most nahát nahát, egy telefonreklám megérintette a szívemet.
ezt akarom.

2011. március 29., kedd

szerintem a legvisszataszítóbb ízt a szájban az a fajta irígység hagyja, amit olyan emberek nagy sikerei miatt érzünk, akik mindent úgy értek el, hogy akit lehetett lehúztak, akin lehetett átgyalogoltak.

2011. március 23., szerda

sportfelszerelés

-ki van szakadva a harisnyád! - mondja a hamiskás arcú, sármos kollega, - ugye tudsz róla? -
szóval a lábamat nézed, jól van, nézzed csak, elsőrangú lábaim vannak, de bakker ez volt a kedvenc harisnyám, csipke, én voltam a hülye, leszaggatta rólam a bringa
de én a nagyoktól tanulok, szóval nem vettem eddig tudomást róla, tehát nem volt kiszakadva de most hangosan felhívtad rá a figyelmemet, ergó te szakítottad ki, ez volt a kedvenc harisnyám, revansot akarok.
-ó igen, tudom, az a fránya bicaj, és nézd, itt is- rántom fel ártatlanul a szoknyám a seggem pereméig, és kitekeredve próbálom megnézni a combom hátsó részét -látod?
köhög, nem látja. nem is láthatja, nincs is
- de, de, ott. kicsit feljebb, ugye?
-igen igen.
-a bicajozás... a harmadik harisnyám a héten, szörnyű, na szia.
-szia

2011. március 22., kedd

politikai költői

-hát te honnan jöttél?
-magyarországról
-az az eu soros elnöke, ugye?
-igen
-tehát eddig magasról volt leszarva az országotok, és most talán van rá esély, hogy alacsonyról szarják le, de közben esetleg lenézzenek?
-jól látod.
-akkor hogy lehet az, hogy ennek az országnak a kormánya megengedheti magának, hogy embereket a munkahelyükről kirúgasson azért mert nem ért velük egyet egy földrajzi hely elnezevésében? (akarom mondani, a hely új nevében levő szavak sorrendjében, szóval hogy a 2-3-5-4-1 helyett az 1-2-3-4-5-6-ot ajánlják)
-sajnos erre nem tudok válaszolni
-és ezek azok akik fülkeforradalomról meg népakaratáról beszélnek?
-hát, igen.
-ez elég vicces azért.
-igen, innen messziről jómagam is mosolygok a szituáción.
-igaz hogy a legfőbb gond a hely nevével az volt, hogy a kormánypárt vezetőjének a legnagyobb politikai ellenfelének a keresztnevét tartalmazza?
-ez inkább urbánlegend, de könnyen elképzelhető az illetőről.
-tervezed hogy hazaköltözz?
-

2011. március 21., hétfő

pajti

szóval rajtunk kívülálló okok miatt nem lehet igazi állandó ittlakó cicánk. ez összetöri egy picit a szívünket, de ami késik nem múlik.

a környéken sok macska él, valószínűleg mind egy kandúrfejedelem leszármazottja, a nagy fekete-fehér királyé. ők gyakorta megfordulnak az udvarunkban, átutazóban, ügyesbajos dolgaikat intézve.

van egy fiatal kandúr, aki egyre gyakrabben jelent meg, reménykedtünk, hogy őkelme lesz a pótmacska.

ha láttam mindig beszéltem hozzá, nagyjából mindig el is szaladt, egészen két héttel ezelőttig.
akkor az egész szombatot rászántam, egy kis szalámi, szétszórva a kertben, aztán egyszer csak mögémsettenkedett mikor a madáretetőt töltöttem föl, én jobban meg voltam lepve.

főleg mikor nem szaladt el. elmondtam neki, hogy ha figyel akkor talál nassolnivalót a fűben, és hogy most nem vele foglalkozom.
azt is elmondtam, hogy többen vagyunk itt, de nem fogjuk bántani, és hogy nyugodtan körbenézhat akkor is mikor itthon vagyunk.

és persze a legfontosabb: hogy van még abból a szalámiból.

kihozatam pár szeletet, és utat pöttyöztem vele az ajtóig, leültem, és vártam, beszélgettem csalogattam.

fél óra múlva kikapta a kezemből a falatot.
nem símogattam meg, majd ha akarja úgyis kezdeményez, sziszifuszi munka a macskaszelidítés.

és így tovább ésígytováb. napokig. van már simi van már dorombolás. meg hasrafekvés, aztán kézelkapásos karmolós harapdálás.


nagy a boldogság, bizony.

minap nyitvahagytuk a konyhaajtót, hogy szellőzzön a ház, mi a kraftszobában ültünk a gép eőtt, mikor megéreztem hogy figyelnek, hátrafordultam, és azt látom, hogy a kispajtás ül az előszobában és figyel minket. ehhez nagy bátorság kellett, mert az a harmadik helyiség. lassan kimentem utána - kint játszottunk, a macskanasit leszarja amit vettünk, de a szalámit szereti a kis rohadék.

odavagyunk.

gizgazcsrkészet:


(külön felhívnám a figyelmet wm órájára, ami szülinapjára járt volna, de egy hónappal korábban kikönyörgött)


egyzser már bement a házba úgy is, hogy tudja hogy látjuk, na az nagy műsor volt, kint az udvaron még felvetett farokkal ő volt a király, de kintről figyelve láttuk hogy ben nagyon óvatoskodva szaglász körbe, meg volt iszkiri is, mikor mi is beléptünk.

szóval úgy néz ki, hogy lesz pótcicánk. ezek jó dolgok.

pajtik

2011. március 20., vasárnap

farmville3

talán a rövidnadrág egy lehelletnyit túlzás, de így kell a déutáni kávét elfogyasztani.

a kertben

a kertben, ahol ilyesmik:

őt már mutattam, a kép csütörtöki készítése óta rúzsaszín bimbók tűntek fel rajta. meg vagyok zavarodva


bimbósbokor kinyílt, van rajta vagy ezermillió ilyen:

sok sok krókusz van, szertemindenhol:
például:
vannak a szokásos nárciszok:
meg egyéb nagyvirágos bokrok is:

mindenféle színben:
persze ha szembesüt a nap akkor nem lehet őket látni.
olyankor teregetni is nehéz, de ne higyjátek hogy panaszodom:
szóval vannak szépek, és vannak illatosak,

vannak amikről fogalmam sincs mik lesznek:

meg akikről azért sejtjük:



vannak virágok akik mindig lefelé néznek:
lefele folynak


a pitypang a kedvenc virágom:


aklüke nagy munkában:

baj van ha észrevesz:


mert utána megy az illetlenkedés:
na de a békesség kedvéért:

2011. március 16., szerda

japán

azon túl, hogy az egész elmondhatatlanul összetöri a szívemet,

az bánt leginkább, hogy az összes atlantisszal kapcsolatos reményem oda.

2011. március 7., hétfő

odaég

leveszem a malackarajt az ajánlómból.
lassan a könyvjelzőim közül is.

négy betű. és nem a csak

2011. március 6., vasárnap

elvisz

ülök az asztalomnál, és a rengeteg unalmas feladatom közül a lehetőség szerinti legunalmasabbat csinálom éppen. ebben a munkában semmi kellemes nincsen, szürke, monoton, poros,egyszerű.
még beszélgetni sincs kedvem a körülöttem levőkkel, ugyanazt a feladatsort ismételgetem, aznap olyan háromezer-kétszáznyolvanhetedjére.
mégsem panaszkodok, a tudatomat gyönyörűen megtölti bétóven, üres vagyok, a zene itt csak csavar dobál ringat és símogat, nem mesél, nem tanít.
a munkám szürke, monoton színtelen szagtalan testetlen.
a ritmusa majdnem levisz alfába.
az agyam csak a fülemmel van élő kapcsolatban, amúgy biorobot vagyok.

egészen amíg a mögöttem ülő kollegina be nem szórja magát a könnyű, virágos, cukorkás illatú parfümével, az illat egyszerre érkezik egy nagy vidám beteljesüléssel a zenében, dupla hullám, az addig szépségre teljesen kikapcsolt számat orromat szememet erőszakosan tölti el a LILA
kátrahőkölök, levegőért kapkodok, és felnevetek, próbálom az elvonuló hullámokat meglovagolni, nyújtózkodok.

jó.

valaki azt modta valószínűleg flessbekk, de -bár mindig örömmel üdvözlöm ezt a ritka vendéget - szerintem nem

szinesztéziás roham. azt hiszem ez lehet a neve.

lehetne többször is.

2011. március 1., kedd

hir namyn diddorol a addysgiadol

ma szent dávid napja van, a gugli mutatta reggel,ezért ezt a bejegyzést a szomszéd országnak, Wales-nek szentelem. Croeso!

Mielőtt azonban belemerülnénk a témába tisztázzunk egy pár dolgot, igen az Egyesült Királyság a naaagy halmaz, neki van a divatszimbólumként is ismert zászlaja, de ebben a nagy fagyitölcsérben különálló (nagyon erős.) nemzeti identitással bíró kis gombócok vannak. Mi az angol gombócban lakunk, de ezen kívül még vannak a velszi, a skót, és az ír gombócok is, és habként vannak az egész tetején különféle kis szigetek, meg cseresznyeként a habon még kisebb és távolibb cuccok. régen az egész egy nagy tésztába volt betöltve, de azt már a történelem felzabálta.
aki mélyebben is kíváncsi erre a cukrászati remekműre, annak itt egy meglehetősen szórakoztató kisfilm, ami megkíván némi angolt ugyan, de szerencsére jó képekkel van illusztrálva.:



na ennyit a politikai földrajzról, szűkítem egy picit a kört. Velsz Anglia nyugati szomszédja (bár a mi lakóhelyünkhöz képest északon van) Velsz védőszentje a Szent Dávid, aki halálának ma van a ezeöcáázvalamennyiedik évfordulója, és nem mellesleg a velszi nemzeti ünnep. (az Egyesült Királyságban nem számít annak, így a velsziek nagy bánatára nem állami munkaszüneti nap)

Velszről szőke nőként annyit érdemes tudnotok, hogy itt élnek a druidák, ami máig is egy élő, gyakorlott vallás, saját nyelvük van amit még mindig megtanítanak a gyerekeiknek, az országban minden kétnyelvű, még a divatáruházban a "cipő" szó is két nyelven van kiírva. ez a nyelv amúgy nagyon hasonlít a tünde nyelvhez a gyűrűkurából.
Annyira menők, hogy a zászlajukon egy sárkány van:


Egyébként az ő neve Y Ddraig Goch (A Vörös Sárkány) akit a Zisten küldött, hogy megvédje a velszi kultúrát és nyelvet.
A nemzeti hangszerük a lant, ezen játszottak a bárdok is ugyebár mikor Edvárdkirályangolkirály beléptetett a fakó lován hej.

nemzeti jelkép a metélőhagyma meg a nárcisz, de manapság már az utóbbit tűzik ki a ruhájukra. eddig azt hittem, hogy ez egy nagy egyesültkirályság szimbólum a tavasz köszöntésére, főleg hogy a nárcisz itt gazként nő még az autópályák szélén is, de most már tudom, hogy ádehogy (mondjuk itt valószínűleg olyasmi is közrejátszott, hogy a metélőhagyma és a nárcisz velsziül majdnem ugyanaz, és bár régen a katonák az előbbit tűzték a kabátjukra megkülönböztető jelzésül a csatákban, manapság azért egy nárcisz sokkal inkább divatkompatibilis)

ezt a képet az internetről loptam dekorácíónak valami velszi oldalról, nem én készítettem.

saját nyelvükön az országuk neve: Cymru
saját nyelvükön a fővárosuk neve: Caerdydd, ami angolul annyit tesz hogy Cardiff, és hát azért ez az egész felhajtás, mert hétvégén itt voltunk kirándulni.

Nincs is olyan messze Brisztoltól, fővárosi rangja van a lakói szerint, úgyhogy tutira elég csicsás egy városnézéshez, vár is van meg tenger is, kell ennél több?

Ami gyanús volt, hogy bárki aki meghallotta hogy oda megyünk rögtön megkérdezte: vásárolni? ehh, persze hogy. vásárolni. (tíkémeksz)

mikor megérkeztünk megértettük miért a kérdés, a belvárost teljesen elárasztották a boltok, de ez már csak így van minden túristalátványosság környékén, és itt nem is volt annyira zavaró. amit szintén kedvelek, hogy vannak olyan üzletek, amik nagyon adnak a kirakatuk igényességére, ez az ablak az első fényképek egyike amit a városban készítettünk:

kábé két háromszáz régi varrógép volt a védőrács az üveg mögött, nagyon tetszett, bementem a boltba hogy a belső dekorációt is megnézzem, nagy régi fogaskerekek, meg orsók, meg karok, és láncok. a ruhákra nem emlékszem. (á-éknak is van ugyanilyen képük, egy másik városból, szóval ha őróla is akartok képet látni akkor képzeljétek az ő fejét az enyém helyére)
a város maga kicsit emlékeztetett Székesfehérvárra, nem olyan dimbesdombos mint Brisztol.

Bár mi egyenesen a várba indultunk mégis eltévedtünk a vásárlás ködében, mert az óriási és brisztoliakkal teljesen megegyező plázákat hihetetlen édes, különleges, titokzatos, többszintes árkádlabirintus köti össze.
ja igen romantikus is.

azt tudom elképzelni, hogy ezek az árkádok régen sikátorok voltak, készítettek rájuk egy üvegtetőt, és kész.

megnézném szívesen este, vagy karácsonykor, mikor az egész felragyog a lampionok fényétől.




az árkádrendszer közepén talátuk ezt az ébredező piaccsarnokot, illatos és színes már korareggel is.


torony a teremben:

méregerős kávét kaptunk itt kettő fityingért.

wm művészifotóz:


végül kikeveredtünk a vásárcsarnok bűvköréből, irány a vár.

ami tulajdonképpen egy robosztus várfallal körbekerített hatalmas udvar amiben van egy palota, meg egy másik vár, meg kertrendszer és az egészet jól körbe lehet járni.

a várkaput őrök védik, akik bizonyos időközönként teátrálisan helyet cserélnek, különleges táncmozdulatok kíséretében:
a második védelmi vonal az összenőtt szemöldökű információslány, ha lehet ez még rémisztőbb. örültm hogy van jegyünk.

a harmadik bedig az ismeretlen katona szobra:

elindultunk a várfalon körbe, minden bástyáról kinéztünk a városra, és kerestük a magyar zászlót a várfalon. nem találtuk.

wm nagyon boldog, mert várat fotózhat:
ez a mosoly tényleg a várromnak szól, nem pedig annak, hogy az egyik bástya takarásában kibontom magam a pendelyemből, hogy puszit adhasson a cicimre.

a hajítóbizgentyű (amit nem bizbasznak, hanem trebusé-nek hívnak)

a várfal belülről is nagyon izgi, hosszó kongó folyosókkal, meg kis termekkel:


a folyosókról nincs kép, mert dobszó üti meg a fülünk, a sötét és nyirkos helységben megindul a fantáziánk, dobok! súgja wm, orkokat vizionálunk, sietősre vesszük a figurát, és amikor kiérünk az udvarra azt látjuk hogy egy rezesbanda vonul be a várudvarra, a palota elé:meg egy csomó díszegyenruhás katona, meg egy kecske, ők is táncolnak, meg gimnasztikáznak a puskáikkal. wm meghatottan lehelli a fülembe: most olvastam arról a kecskéről. tiszti rangja van, majd homályos szemekkel videózni kezdi a műsort. amit nem mutatunk meg, mert rengeteg volt a túrista, és elrontják a képet. helyette álljon itt a kép a kecskéről


szóval a kecske úgy került bele a velszi seregbe, hogy egyszer egy csatában amikor már minden elveszettnek tűnt, egy kecske ront be a harcok sűrűjébe akit a velsziek követtek és így valahogy megmenekültek- bevallom őszintén ezt a sztorit már később, a múzeumban olvastuk, és engem jobban érdekelt a farmerből varrott gázmaszk, úgyhogy elég szedettvedett a tudásom ezzel kapcsolatban.

a lentebb látható piros rucikról meg kucsmákról pedig előzetesben annyit, hogy a nagy fagylaltkehely minden gombócának ez az ünnepi viselete, a gombolást kell figyelni, azonosításnál.
erről hosszabban itt olvashatsz, ha érdekel.

a fenti linkre kattintva azt is megtudhatjátok, hogy ezek a búbok igazi maciszőrből vannak, vesszóvázon, és közel sem olyan nehezek mint amilyeneknek látszanak.

hogy miért a tokán kell viselni őket, azt nem tudom.
persze vannak a fejlesztett harcosok is, nekik nem macisapijuk van, hanem cicakabijuk.

puszta kézzel, foggal körömmel, közdenek a hazáért.

The Royal Regiment Of Wales


a bemutató után hosszan vártuk hogy újra elkezdjék a muszikálást, de mivel csak a közzel beszélgettek, inkább megnéztük a régi várat is, ami az udvar közepén áll egy dombon. wm csípőből tolja, hogy szerinte mikor készült, és hogyan,
amit aztán szóról szóra leírva találunk egy információs táblán.
wm büszke magára. cuki.




felmászunk, körülnézünk. én a vártoronyba nem megyek fel, mert nagyon magas, és csúszós kőből készül csigalépcső vezet fel, a magasságiszonyom győzedelmeskedik

wm indul le először,



ezután a következő állomás a palota belseje. nem túl sok szobát nyitnak meg, de azon annál gyönyörűbbek. (a vinnyogó kölkeiket gyönyörű múzeumokon végigrángató szülők nélkül még élvezetesebb lett volna.)

plafon egy kis gondolkodószobában:

ebédlő:

wm az ebédlő egyik ablakában

ebédlőplafon
és fal:


tapéta.
mondom tapéta.
a kis teremben, ahol olyankor esznek, mikor nincsenek vendégek:



a könyvtár ajtajait kívülről belülről majmok díszítették:






annyi sok gyönyörűség volt, többször végi tudnám még járni, valószínűleg fogom is. a nemzeti mindengyerekiskolábanvan-napon.

ja utána vármúzeum, meg szendvicszabálás, meg kávé meg még körbejárás,
nagyon lefárasztotta az agyunkat ez a sokminden.
a kukák például:
tornyok:
meg flegma gonosz vízköpők:


szóval ennyit bírtunk. kitámolyogtunk a várból, beültünk egy sörözőbe, mert wm számára a kultúra része a helyi sör, én limonádáztam,

aztán velszisütit vettünk a piacon aminek a receptjét nagyon illene leírnom, de mivel már három órája szenvedek ezzel a bejegyzéssel inkább hagyom most a búsba, ehelyett elmesélem hogy láttunk a várban egy anyukát, aki tizenkét centis tűsarkúban, feketefehér koktélruhában, fátyolos fekete kalapban jött kövesfüves várlátogatásra, és a rózsaszín csipkébe öltöztetett kislányával fel alá sétált a hadtörténeti múzeumban úgy, hogy a kislány mindkét cipellőjébe egy sípolós gumijáték volt beépítve. wm gyáva volt és nem fotózta le nektek sajnos.

végül a busz indulásáig benéztünk a plázákba is, az agyunk addigra eléggé elfáradt. nem néztük meg a kikötőt, a meg velszi nemzeti múzeumot, legközelebb,
végül pedig egy kávézóban fényképezgettük egymást:






nna ennyi.




Diolch am dy sylw.