Képzeljétek nem hánytam kábé tíz éve, és ma igen. nem mondom hogy szipcsiszupcsi, de kevésbé szörnyű  mint emlékeztem. Szarul vagyok. .

Amúgy mivel ez egy különleges esemény, elmesélem, hogy narancshéjdarabkákat hánytam, szegfűszeggel. Előbbi a délelőtti tea maradéka volt a bögrémben, utóbbit folyamatosan rágcsálom hogy fini legyen a lehelletem. Szerencsére a krumplistészta, ami szerintem a bűnős volt, lent maradt.
Biztos hogy nagyon rossz lehet krumplistésztát hányni.

Nagyon, nagyon rossz volt a bicajút haza, iszonyú rosszul voltam, mivel nem tudom milyen hányni, hogy működik az egész, nagyon féltem hogy ott az út szélén fogom összeokádni magam. Amitől még sokkal jobban féltem, hogy a szerszámbolt előtti lámpáknál kapok pirosat és ott fogom kidobni a taccsot a reggeli kis flörtjeim hű partnerének az orra előtt, (ezen félelmemet wm nagyon, nagyon kiröhögte)