gasztronauta

Itt a tél, minden dietta és diettázó bekaphatja. Enni kell, enni jó, kajáról beszélni, kajaképeket mutogatni kell és jó.

 A Marokkói. Havonta egyszer megpróbálunk itt enni, kis koszlott kifőzde a városi varázspiac közepén. Van egy kis szőnyeges falikárpitos belső rész, (enni nem szeretek annyira ott bent, de asszem pajtásokkal pipázgatásra pöpec lenne) kint meg pár asztal, puffokkal székekkel. Apró gőzös konyha, meg öt hat sötét bőrű, villogó szemű marokkói. Mindig vidámak, mindig kedélyesek, szeretném azt hinni, hoyg a szőke hajam meg nagy testem miatt velem egy picit jobban is a kelleténél. (Ahh a török kebabosok, meg az ő másfélszeres adagjaik nekem... tudósok bizonyították, hogy az egyetlen népcsoport aminek a férfitagjai még mindig a klasszikus formákért esedeznek azok a törökök, meg marokkóiak, az összes még nem elszakadt agyú, nem agresszív arabus) Mindegy.
    A Marokkói a kedvenc "éttermünk", nagyon olcsón annyira, de annyira finom ebédet lehet enni itt, hogy csak na. Ha jöttök látogatóba hozzánk, és ez kimaradt volna eddig, akkkor szóljatok rám, örömmel elviszünk.

 A marokkói konyha amúgy nagyon barátságos, szívet melengető. Édes és illatos, fahéjas gyümölcsös szutymákban vannak a húsok is (meg gyömbér, ánizs, sáfrány ezeket tudtam felismerni, plusz a koriandert, aminek egyedül itt tudom megbocsájtani a létezését), itt ismerkedtünk mag a kuszkusszal is, ami tökéletes kísérő, sőt a megfelelő zöldségekkel főételnek is nagyon klassz). Valamiért wm is fenttartások nélkül barátkozott meg vele, sose kérdi mi van benne, miből készült, és számára abszolute a sötét oldalon álló zöldségeket is vidáman befogad. Tegnap ezt ettük:

Wm előtt csirekragu, répával meg czukkinivel, csicseriborsóval meg bablencsével,, én általában a fetás salátára megyek, de közeledik a tél, lassan el kell kezdenem a hideg miatt egy plusz réteget magamra raknom, szóval báránykásat kértem. A két lila pötty a tetejükön aszaltszilva, amit szerencsémre wm nem eszik meg, így nekem kettő jut.
 

Mentateát isznak étkezések mellé, sok, sok cukorral. A kannák is fontosak, a csövük miatt pontosan lehet nagyon magasról is önteni, hogy legyen egy kis hab a tea tetején, így kell, ez nem malackodás meg az étellel játszadozás kislányom. Reménykedtem hogy a zöld pohárkáikat hozzák ki, de ma csak a piros jutott, pedig szupi lett volna a képen.

bárányvelő nyamibami. beee, beeee, beeeee.

Most pedig megyek, és csinálok egy jó hamburgert vasárnapi ebédnek.