Wm felpakolta a magyar ékezeteket a kedvemért, szóval lehet hogy nemsokára lesz majd rendes bejegyzésem is. Nagyon, nagyon zavart hogy ékezetek nélkül kellett blogolnom.

Addig is. Ma is sok hülyével talalkoztam.

Az első csoport a tüsszogok jobbra-balra fajta, sajnos ez helyi viselkedésforma, kinyomtattam tehát a az orvosi szolgalat orszagos "miateendőhataknyosvagy" című információs anyagot, és kiplakátoltam vele az irodát.
De az is érdekes, hogy itt nem veszel tizes csomag pézsét a kasszánál, mert nincs. Ezeket egyszeruen nem nevelik az orrfújásra. Kiborító.

A második cucc amire bunkón tudtam volna beszólni, és nem tettem, az a kisvárosi művelődésszervező, aki a feszbukon osztja az észt, de úgy, hogy azt hiszi karcolatokat ír. És ezt nem csak onnan tudom, hogy minden mondatot  három ponttal fejez be, hanem posztolja hogy "kedve lenne egy szősszenetet írnia... de nincs ihlete..."

A harmadikat szintén nem értettem. Hogyaszondja, majd ha felépül a kandallója, akkor ilyet rak bele, és egy ilyen elektromos műlángos  ketyerét mutat. Ami nem is néz ki rosszul, de akkor mindek a kandalló? - neki sem szóltam be.

Ilyen kedves lány vagyok.