Csodás ékezetes  billentyűzetkiosztásomat igazán ki kellene használnom, például hosszú ideje akarok arról írni, hogy a szélsőliberálisoktól is feláll a szőr a hátamon,




De cserébe elmesélem, hogy álmomban egy romkocsmában szedtem fel valami csávót (minden bizonnyal szélsőliberális volt a lelkem). Érdekes, mert ehhez a fajtához sohasem volt szerencsém, a magas, gyűrott, fekete hajú, vékony férfiak, szikár, így mondják talán. Olyasmi mint a Mamzi volt játékszere, az baszki ejj de finom falat volt, csak ez az álmomban sokkal ziláltabb volt, meg úgy tűnt többet is kábítószerezett. No mindegy, valami romkocsma volt, mint ahogyan említettem, nagy mély bőr fotelben ülve vártam OrbánViktor beszédét, a hely teli volt, mindkét pólus képviseltette magát.  Emberünk a szemével kért engedéyt hogy leülhessen a karfára, valami vidám elekrtnyosdzsezz szólt a hangszórókból, mindketten dudorásztunk, kicsit, így két szólamban, aztán én elcsesztem és égtem, ő pedig nem akrobatikázott az átkarolással, hanem egyértelműen tette.
(Azért álmomban igazán illene nem belesülnöm egy kétszólamú flörtölős dudrászásba, forfákszék)
No mindegy utána elindult valami wágner-szerű muszika, amit valami öreg zilált hajó magyar rokker vezényelt, a fél terem felállt, dicső királyunk bevonult, én meg a fotelbe süppedve kérdezgettem alkalmi partneremet, hogy ez a himnusz, nem ilyenre emlékszem ilyen a himnusz, de tényleg, nem ez volt...

aztán ennyi, nem  tudok két blogot vezetni, ez a platform meg nem adja meg a lehetőséget hogy legyen jelszavas védelem az intimebb részletekre, de falramászok a kétéretlmű utalgatásoktól, meg prűd szemforgatásoktól is, szóval szik tranzit glória mundi, felébredtem