Én nem szeretem a baccpenszerteneszill filmeket. Amikor kicsi voltam és ezek a filmek annyi generációs társamnak kultfilmmé váltak, én nem szerettem a vígjátékokat. Nem tudtam rajtuk nevetni, se a lütyőn, vaklármán se az összes hasonlón.
(Meg semmin ahol a bonyodalom azon alapul hogy valakik elkerülték egymást. A halálom. Az ilyan filmeket 8o százalékban az elkerülés pillanatában kikapcsolom, ki én, ki a picsába, engem ne nézzenek hülyének.)
De a minap azért hasznát láttam hogy minden húsvétkor, karácsonykor, és nyáriszünetben kétszer leadták az összeset minden csatornán. A céges buszon van egy olasz srác, vele elegyedtünk beszélgetésbe a megállóban, közös pontok, tudja magyarul, hogy jó reggelt valami ismerős ismerősétől, én meg hogy bondzsornó, a Bud Spencer Terence Hill filmekből tanultam, a hát persze hogy ismerem- hazudom, a fiúm tud sirályul is, (és utóbbi nem is hazugság)
És kész a kapocs, ezzel a sráccal most már mindig mosolyogva üdvözöljük egymást, mert neki ők nemzeti hősök olyan mintha random külföldi ismerné BornemisszaGergelyt, szóval a nemzeti hőseit ismerem, sőt ha hozzáadjuk, hogy a Terence Hill papos sorozatát is leadták párszor a magyar tévékben a nemzeti szentjeit is,
Szóval eldúdoltuk hümmögtük még a buszon ezt, és barátok vagyunk:
2 megjegyzés:
:)))))
Milyen busz, hova vusz? Vagy visz, na, de az nem rímel :)
Ma jott el a pillanat,, hogy megmutattam a skacoknak ezt a videot, mert ezt szoktuk enekelni nekik hanival. Leesett allal figyeltek.
Holnap reggel ujra meg akarjak nezni. :)
Koszi
Megjegyzés küldése