olvasónapló

Nagyon, nagyon sokat gondolkodom mostanában.
Úgy tartom, a szellemi frisseséggel tökeletes párhuzamot von a fizikai  fittseg. Mindannyian különböző adottsagokkal születünk, de edzeni, gyakorolni es sajat magunkhoz képest, vagy akár egyetemesesen értett csúcsokat elérni lehet.
A különbség a kettő között az, hogy az egyik edzettségi foka állapota  latszik, a másiké rejtett, illetve a szellemi tespedtség még senkit nem vezetett szívrohamba vagy cukorbetegségbe, értitek.
Mondjuk nem ilyeneken gondolkodom.

Nincsenek illúzióim, valószínűleg soha nem leszek képes  egy szellemi Iron Mant  megcsinalni, egy 40nap40maraton tipusú kihívást kimakszolni; az élvezet még mindig fontosabb tényező számomra mint a kihívás leküzdése. Arról nem is beszélve, hogy mi az intellektualis Iron Man? Nem tudom hol van a felső határ, a célvonal.
Mindenesetre egyelőre élvezem az edzést. Mivel ez az én blogom, nem szarozok itt mindenféle álszerénységgel, úgy gondolom hogy én lassan maratonokat tudok futni. És el kell mondjam, egyre jobban élvezem ezt.

A legfontosabb edzés pedig az olvasás. Esszenciális. Mert össze lehet gyűjteni egy műveltséget, tudást, intellektuális fölényt kivonatokból véleményvezérektől, filmekből elemzésekből, nyilván. Az én problémám ezzel az, hogy egyrészt az, hogy így hajlamos az ember mások vélemenyet szajkózni  - az üres szellemi koravénség nem túl szexi,  másrészt, a nem olvasás mindenképpen a legkevesebb ellenállás irányába mozdulás, ami általánosan a világ elbutulása kicsiben. Mondom ezt úgy, hogy tudom hogy van az olvasóim között tudatosan nem olvasó is, aki sok tanult kollegát meg tudna győzni bármiről.

No mindegy, ennyit az önf*sszopkodásról, jöjjön a lényeg.

1984.
Majdhogynem katartikus élmény volt. Olvastam már régebben, tínédzserként, hiszen kult könyv, szóval a történet megvolt, meg tudtam mondani, hogy olvastam. Most végre fel is fogtam. Mondjuk oldalanként meg kellett állni, és egy-egy blokkot újra és újra átrágni. A 84 egy  nagyon keményen gondolatébresztő könyv, a körülöttünk levő világ rengeteg gonosz trükkjére világít rá. Nincs kétségem afelől hogy újra el kell majd olvasnom.
Ami viszont érdekes - nem most jöttem erre rá, de most ismét megfogalmazódott bennem, mennyire kivételes helyzetben vagyok vagyunk azzal hogy a jelen Magyarország történelmének a tanúi lehetünk- bár én könnyű helyzetben vagyok, más elsődleges nemiszervével büntetem a csalánt.  A nyugati demokráciák unalmasak és eseménytelenek. A mindent elöntő lassú fullasztó magyar közöny ezerszer érdekesebb mint egy olyan társadalom ahol minden okés. Igazából a brazil-török-egyiptomi eseményeknél is érdekesebb. Fáj és gennyes kinyomni egy nagy pattanást, de hamarabb gyógyul, az elbutított, közönyre idomított magyar meg hagyja jól betokosodni a cuccot.
Amit tudok tanácsolni azoknak akik nem olvasták még a 84et, és akarják: picit politizáljatok előtte, szerintem az nagyon komolyan hozzátesz az élményhez.

A másik könyv amit olvastam, Az út, Cormac McCarthy tollából.
Az Emily adta, hogy olvassam, neki ez fontos könyv. Emily érzékeny és szellemileg üdítően friss kislány, de életem legszarabb könyvélménye is tőle származik, szóval kicsit tartottam tőle.
Az út nagyon kemény könyv. 
Először is. Én nem tudok ronda környezetet elképzelni, Mordorról sem volt semmi fogalmam se hogy milyen, amíg a filmet nem láttam, pedig nem egyszer olvastam. Most már megy.
Az út nagyjából olyan mint amikor Samu és Frodó mennek a hegyhez, csak változatosabban szar a terep, nem cimborák hanem szülő-gyermek, és sokkal kevesebb a remény.
Nem tudok okot adni arra hogy miért olvassátok el. Szorongó, depressziós reménytelen történet, valószínűleg a LEG mindháromban, ezért olvassátok.
(most, hogy kerestem a magyar címét megtudtam hogy film is lett belőle Aragorn játsza a Férfit, mégsem volt olyan földtől elrugaszkodott a Mordoros hasonlatom)
Az elején volt egy érdekes érzésem. Hiába szó a történet egy férfiról és a fiáról, az elején egy barátnőmre emlékeztetett, aki miután a férje elhagyta, a fiával próbált tovább élni, nyomorúságosan, de gerincesen, foggal körömmel.

Na gyerekek, olvassatok.