Szépen felöltözve mentünk a tesómékhoz, a vasárnap deélelőtti napsütésben. A mi barátaink, az ő barátjuk is, már ott várt minket. Nélkülünk otthonabb az otthonuk, ahogy a mi otthonunk is attól az igazi, hogy ez csak a mi otthonunk.
A a képen a kenyér utazik, fehér abroszban, piros bevásárlótáskában, szellőztetni kellett egy kicsit, mert akkor jött ki a sütőből, forró volt, gőzölgött még.
Sűrű bableves mellé ettük, beszélgettünk, dártszoztunk, behammogtuk a BátyaiTortát, meg hoztunk esővizet a cicának inni.
Így jobb az élet, és ami a legérdekesebb:
Amikor társaságban vagyunk, szórakozunk, beszélgetünk, jól érezzük magunkat, na olyanor döbbenünk rá mindig, hogy mennyire mi vagyunk egymásnak a legjobbak, a mi világunk mércéje szerint mi vagyunk a legklasszabbak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése